1 Thess. 5,1 Az időkről, a [(khronosz): korszakokról] és időszakokról [(kairosz): alkalmas
/ megfelelő idő, kijelölt, elrendelt időpontokól]* pedig, atyámfiai [testvéreim], nem [(khreia): feladatom],
és nem szükséges, hogy írjak néktek**
*Az idõkrõl és a
kijelölt idõszakokról: az itt szereplõ khronosz
és kairosz szavak közül az elsõ az idõnek az általános olyan aspektusát
jelöli, amely telik, egyenletesen folyik, az idõt mint dimenziót; míg az utóbbi
valamilyen rendeltetéssel felruházott, valamire kijelölt, konkrét,
meghatározott idõszakot vagy idõpontot jelent, amelyet idõnként alkalmas idõnek
vagy rendelt idõnek is fordítanak. Ez Isten üdvtervének szempontjából kiemelt
jelentõségû idõszakokat vagy idõpontokat jelöl, amikor bizonyos eseményeknek be
kell következniük.
**Az Úr Jézust
így faggatják a tanítványok: „Mikor
pedig az olajfák hegyén ül vala, [és amikor
egyedül voltak] hozzá menének a tanítványok magukban [körülfogták és kérték] mondván:
Mondd meg nékünk, mikor lesznek [és
mikor történnek] meg ezek? És micsoda jele lesz [mi jelzi majd] a te eljövetelednek, [megjelenésednek] és
a világ végének [(világ)korszak
(aion) bevégződésének]? És az Úr
Jézus válasza a minden korban élő tanítványinak: Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai [még a mennyei angyalok] sem,
hanem csak az én Atyám [mert csak Isten tudja az időt] egyedül”(Mát. 24,3.36).
És
a feltámadott Úr megismétli a figyelmeztetést: „… Nem a ti dolgotok tudni [ismerni] az időket vagy alkalmakat [az időpontokat, vagy időszakokat, az
időket és a korszakokat; (kairosz): alkalom, alkalmas / megfelelő idő;
kijelölt, elrendelt idő(pont)], melyeket
az Atya a maga hatalmába [hatáskörébe] helyezett.
[Egyedül az Atyának van hatalma ezeket
meghatározni, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg]”
(Csel. 1,6-7).
1 Thess. 5,2 Mert igen jól, és [(akribósz): pontosan] tudjátok, és [(eidó oida): tisztában vagytok vele] ti magatok, hogy az Úrnak napja
úgy jő el [olyan váratlanul fog megérkezni], mint a tolvaj
éjjel*
*Az Úr Jézus
figyelmezteti a mindenkori tanítványait: „Vigyázzatok
azért, [legyetek állandóan készen,
virrasszatok; legyetek éberek] mert nem tudjátok, mely órában [vagy melyik nap] jő
el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek
meg [és emlékezzetek erre;
értsétek meg, és legyetek tudatába],
hogy ha tudná a ház ura, hogy az
éjszakának melyik szakában [melyik
órájában; melyik őrváltáskor] jő el a tolvaj: [akkor ébren maradna, virrasztana, és] vigyázna, és nem engedné, hogy házába [be]törjön. Azért legyetek készen [mindig
álljatok készenlétben, legyetek
olyanok, mint a felkészítettség állapotában lévők] ti is [akiket előkészítettek erre az eseményre]; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát.
24,42-44).
És
újra hangzik a figyelmeztetés: „Vigyázzatok
azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia
eljő” (Mát. 25,13)
„Ti is azért legyetek készek: mert amely
órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia” (Luk. 12,40)
És:
„… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor
meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek és ez élet (és a
megélhetés) gondjainak miatta, és
váratlanul reátok ne jöjjön (és nehogy hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt
(Más fordítás: Legyetek tehát éberek és szüntelen
könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és
hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk. 21,34-36)
Tehát:
„Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek
ébren) és imádkozzatok; mert nem
tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk.
13,33)
És: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok;
maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok
meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak,
[viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).
Mert
azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé
eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy
mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (és az ő szégyenét)”
(Jel. 16,15).
János
apostolnak azt mondja a megdicsőűlt Úr: „A
Sárdisbeli (jelentés: maradék)
gyülekezet angyalának is írd meg: Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és
hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint
a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád” (Jel. 3,3).
Péter
apostol így ír az Úr napjáról: „Az Úr
napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva
elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok
is megégnek.”
(Más fordítás: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig
úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve
felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. // a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek: Ez a fordítás
későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg értelme: a föld és a rajta levő
alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben, hogy sorra kerülnek //” (2 Pét. 3,10).
1 Thess. 5,3 Mert amikor ezt mondják:
„Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön
rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra,
és semmiképen meg nem menekednek.
[Más fordítás: Mert [(hotan): mialatt] ezt mondják, és [azt
hangoztatják, és azzal dicskednek]: Békesség, vagyis itt van [(eiréné): az az állapot,
amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély
érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és biztonság [(aszphaleia): rendíthetetlenség, szilárdság,
megingathatatlanság], akkor [(tote): abban az időben] hirtelen [(aiphnidiosz): váratlanul,
rajtaütésszerűen, észrevétlenül] veszedelem jön rájuk, [(ephisztémi
olethrosz): váratlanul
bekövetkezik a pusztulás, romlás, végveszély, halál, megsemmisülés],
úgy, mint [(autosz hószper): éppen úgy, ahogyan] a szülési fájdalom [(ódin): vajúdáskor az éles, tűrhetetlen
kín] a terhes asszonyra, és hatalmában [(ekhó): fogva
tartja], és
semmiképen meg nem menekednek (mé ekpheugó): nehogy elkerüljék és megmeneküljenek]*
*Mert az
Isten nélkül élők: „… meg fognak lakolni [(tinó): megfizet(i az árát), kiteszi magát valaminek] örök veszedelemmel [(olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál]
az Úr ábrázatától [orcájától, az Úr
színétől, jelenlététől], és az ő
hatalmának [(iszkhüsz): A szó
vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent] dicsőségétől >(doxa): fényesség, ragyogás<.
[Más fordítás: Ezek
majd világkorszakra szóló (aioni) >(aióniosz): létkorszak, nem időt, hanem minőséget jelölő
görög szó< pusztulással bűnhődnek
az Úrtól és az ő dicső hatalmától;
Egy másik fordításban: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges
(és fönséges) hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket
igazságos ítéletképpen sújtani]” (2 Thess. 1,9).
A
próféta így szól a papok és próféták felől, akiket nem az Úr küldött: „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig
mindnyájan telhetetlenségnek adták magukat; a prófétától fogva a papig
mindnyájan csalárdságot űznek (mind hamisságot művel). És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség,
békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot
cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért
elesnek majd (az összeomláskor) az
elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, (elbuknak a
megtorlás idején) azt mondja az Úr. Így
szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi
(az ősi) ösvények felől, melyik a jó út,
és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok magatoknak! És azt mondták: Nem
megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek
szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és
tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem
figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet (az én tanításomat) megvetették” (Jer. 6,13-19).
Ezékiel
próféta is arról szól, hogy hamis próféták jósolgatnak a népnek: „Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és
nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr!
holott én nem szólottam! Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot
szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja
az Úr Isten. És lészen kezem a próféták ellen, (ránehezedik azokra a
prófétákra) kik hívságot
(hiábavalóságot) látnak és hazugságot
jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe
nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én
vagyok az Úr Isten. Azért, mert eláltatták (félrevezették) az én népemet, mondván: béke! holott
nincsen béke; és ha a nép falat épít, ímé ők bemázolják azt mázzal. Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy
leomlik; ömlő záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!
És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, amelylyel
mázolátok? Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral
búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lésznek jégeső kövei búsulásomban
annak elrontására. És ledöntöm a
falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz
fundamentoma; és leomlik, és ti vesszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy
én vagyok az Úr” (Ezék. 13,7-14).
Az
Úr Jézus egy példázattal szemlélteti az Isten nélkül élő ember gonolkozását,
aki: „monda: Ezt cselekszem: Az én
csűrjeimet [magtáraimat] lerontom
[lebontom], és nagyobbakat építek; és
azokba takarom [és oda takarítom be, és ott fogom tárolni] minden gabonámat [termésemet] és az én javaimat. És [azután majd
elégedetten] ezt mondom az én lelkemnek
[vagyis magamnak]: Én lelkem [azaz:
én énem, életem], sok javaid vannak sok
esztendőre eltéve [mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több évre is
elegendő lesz]. Tedd magadat kényelembe
[pihenj], egyél, igyál, gyönyörködjél [örvendezz,
és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az életet]! Monda pedig néki az Isten: Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és
meggondolatlan], ez éjjel elkérik
[visszakövetelik tőled] a te lelkedet
[a te életedet] te tőled; amiket pedig
készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz,
amit szereztél], kiéi lesznek?” (Luk.
12,18-20).
Így
szól a prófécia felőlük: „Az istentelen
(az Isten nélkül élő) kínozza önmagát
(és minden nap gyötrődik) egész életében,
és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma (évei meg
vannak számlálva). A félelem hangja cseng
(rémítő hangok vannak) az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!”
(Jób. 15,20-21).
Mert
jön az Úr napja, hát: „Jajgassatok, mert
közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért
megerőtlenülnek (lehanyatlanak) minden
kezek, és (megdermed) elolvad minden
embernek szíve; És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és
(gyötrődnek) szenvednek, mint a
szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra) egyik
a másikon csodálkozik, és arcuk lángba borul. Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen
búsulással és felgerjedt (féktelen, izzó) haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse
arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét
lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. És meglátogatom a
földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek
kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. Drágábbá teszem az embert (ritkábbá teszem a halandót) a színaranynál, és a férfit (az embert) Ofir kincsaranyánál” (Ésa. 13,6-12).
1 Thess. 5,4 De ti, atyámfiai, [testvéreim]
nem vagytok sötétségben, és [(szkotosz): tudatlanságban], hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
1 Thess. 5,5 Ti mindnyájan világosság [a fény] fiai vagytok
és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!*
*Az Úr Jézus
így figyelmezteti az övéit: „De vigyázzatok
[ügyeljetek] magatokra, hogy valamikor
meg ne nehezedjék a ti szívetek [(kardia):
a szellemi életetek központja] dobzódásnak
[(kraipalé): másnaposság, szédülés, mámortól, ami
szellemi-lelki csömört, undort, kiábrándultságot, szellemi kábultságot is
okozhat]. Részegségnek és ez élet
gondjainak [(biótikosz): a jelenlegi létezéshez kapcsolódó
gondoknak] miatta [vagy a megélhetés
gondjainak, aggodalmának, a megélhetésről való gondoskodás, és törekvés miatt],
és váratlanul [(aiphnidiosz): hirtelen, rajtaütésszerűen, és kelepceképp; készületlenül] reátok ne jöjjön [és hirtelen lepjen meg
titeket, és készületlenül ne érjen benneteket] az a nap: Mert mintegy tőr,
[(pagisz): csapda, hurok, tőr; háló, vagyis egy olyan trükk, fortély,
amellyel az embereket megtéveszti, vagy tőrbe csalja] úgy lep meg mindeneket [(eperkhomai): kikerülhetetlenül megrohan, és rátör mindenkire], akik az egész
föld színén [(gé): föld, mint látható világ felszínén] lakoznak [(kathémai): tartózkodnak]”
(Luk. 21,34-35).
Ezért
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában
[ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel]; mert
mi szövetsége van [mi köze van egymáshoz] igazságnak [a megigazultságnak] és hamisságnak [a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a
törvényrontásnak a törvénynélküli állapotnak]. Vagy mi közössége a
világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel.
»Más
fordításban: Ti nem olyanok
vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet
egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg
nem tiszteli Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a
sötétséggel« ” (2 Kor. 6,14).
De
mi: „Mint nappal, ékesen
[tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk.
Nem tobzódásokban [tivornyázásban,
zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [ne evés-ivásban,
dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben] nem bujálkodásokban [együttélésben;
ágyrajárásban] és feslettségekben, [kicsapongásban; (meg nem engedett nemi kapcsolatban
és gátlástalan, féktelen viselkedésben; kéjsóvárgásban] nem versengésben és irigységben: [ne civakodásban (viszálykodásban;
féltékenységben; hivalkodásban; vetélkedésben)]. Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a (hús)testet ne
tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne úgy gondozzátok
«ápoljátok») (hús)testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]”
(Róm. 13,13-14).
És
így folytatódik a kijelentés: „Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek (és ne vegyetek részt
ezekben); Mert valátok régen (egykor)
sötétség, most pedig világosság az Úrban:
mint világosságnak fiai úgy járjatok (úgy éljetek). Meggondolván (ítéljétek meg), mi
legyen kedves az Úrnak. És ne
vegyetek részt a sötétség haszontalan (gyümölcstelen) cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le (és feddjétek meg) ezeket. Mert amiket titokban tesznek,
azokról még beszélni is szégyen” (Eféz. 5,7-8.10-12).
„Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki
alkalmasakká [feljogosított; méltókká;
képessé] tett minket a szentek
örökségében való részvételre [részesedésben]
a világosságban;
[Más fordítás: úgyhogy
örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy
a világosságban - fényben -
részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben].
Aki megszabadított [kiragadott] minket a sötétség hatalmából [fennhatóságából], és általvitt [áthelyezett] az Ő
szerelmes [szeretett] Fiának országába [királyságába]” (Kol. 1,12-13).
Az
apostol megvallása arról, hogy ezért küldte őt is az Úr: „Azért küldelek el,
hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán
hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az
énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek
azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18).
1 Thess. 5,6 Ne is aludjunk azért, mint egyebek [mint a többiek], hanem [virrasszunk, és örködjünk], és legyünk éberek és józanok [(néphó): mérsékeltek, higgadtak, körültekintőek,
vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók”*
*Az
Úr Jézus figyelmeztetése így hangzik: „Amiket
pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok [ébren maradjatok;
virrasszatok]” (Márk. 13,37).
És az apostol így
folytatja. Mert: „A vége
pedig mindennek közel van (közeledik, kéznél, karnyújtásnyira van). Annakokáért (ezért) legyetek mértékletesek [épelméjű, egészséges gondolkodású, azaz
józan, megfontolt, mértékletes (szó szerint: egész lényetekre vonatkozik, tehát
kb.: szabad az Isten iránti) beállítódása, törekvése, irányultsága, vagy:
törekszik a szabadulásra] és józanok [az
Igét szemmel tartók, (vigyáz) (éberek, okosak)] hogy imádkozhassatok (imádkozni tudjatok, helyesen imádkozzatok)” (1Pét 4,7).
1 Thess. 5,7 Mert akik [szunnyadnak,
és] alusznak,
éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg*
*És újra hangzik a
figyelmeztetés: „meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [ami a
megmentetlen állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (aszótia: züllöttség, elvetemültség), és amiben menthetetlen romlás van].
»Más
fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral
léhaság jár együtt«: hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel [a
Szent Szellem töltsön be újra meg újra benneteket]” (Eféz. 5,18).
Mert:
„A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó,
és valaki abba beletéved, nem bölcs.
(Más fordítás: A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital
lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)” (Péld. 20,1).
1 Thess. 5,8 Mi azonban, akik nappaliak [a nappal fiai] vagyunk, legyünk éberek [(néphó): józanok,
mértékletesek, nyugodtak, összeszedettek, mérsékeltek, higgadtak,
körültekintőek], felöltözvén a hitnek [(pisztisz): bizalomnak, meggyőződésnek,
bizonyosságnak; hűségnek, megbízhatóságnak] és az [(agapé): Isten szerinti] szeretetnek mellvasába [(thórax): páncéljába, mellvértjébe], és sisak gyanánt az üdvösségnek* [(szótéria): a bűnbocsánatnak, megmenekülésnek, a szabadulásnak megtartatásnak] reménységébe [(elpisz): reményteli
várakozásába]**
*Üdvösség (szótéria): a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából,
bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;
**És
folytatódik a kijelentés: „Az éjszaka elmúlt, a nap
[vagyis a nappal] pedig elközelgett;
[közel jött] vessük el [és tegyük hát
félre] azért a sötétségnek cselekedeteit,
és öltözzük fel a világosság [a fény] fegyvereit.
És: öltözzétek fel az Úr Jézus
Krisztust… ” (Róm. 13,12.14).
Követve
Őt, Aki: „felölté az igazságot, mint
páncélt, és a szabadítás (az üdvösség) sisakja
van fején; felölté az igazságszolgáltatás, és megvédelmezés ruháit, mint
köpenyt, és féltő szeretettel, vevé magát körül, mint egy palásttal” (Ésa. 59,17).
„Mert egykor sötétség voltatok, most azonban
világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8)
„tisztaságban, ismeretben, türelemben,
jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság
igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2 Kor. 6,6-7)
„Mert (hús)testben
élünk, de nem (hús)test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem
(hús)testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4).
Hogy
Jóbbal együtt megvallhassuk: „Az
igazságot (a megigazulást) magamra
öltém és az is magára ölte engem; jogosság volt palást és süveg gyanánt rajtam” (Jób. 29,14).
Hát ti is: „Öltsétek magatokra az Isten
fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem
vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak.
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz
napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén
derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,
felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.
Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes
nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek
kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván
minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,11-18).
„Mert reménységben
tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem
kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel
együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső
emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki,
miért reményli is azt? [Hiszen: Az a remény, amit már teljesedni látunk,
többé nem remény]. Ha pedig, amit nem
látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, és kitartással]
békességes tűréssel [örömteli, és
reményteljes türelemmel, de sóvárogva] várjuk” (Róm. 8,24-25).
1 Thess. 5,9 Mert nem haragra, [nem a harag
martalékául] rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy
üdvösséget [(szótéria): szabadulást, megmentést nyerjünk],
és szerezzünk* a mi Urunk Jézus Krisztus által,
*Mert Isten
az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és
az igazság ismeretére, vagyis (az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a
testté lett Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére) eljusson” (1 Tim. 2,4).
1 Thess. 5,10 Aki meghalt érettünk és [(hüper): helyettünk], hogy akár [virrasztunk], és ébren vagyunk, akár [meghalunk]
vagyis aluszunk, együtt éljünk Ővele
[Más
fordítás: Hiszen Jézus azért halt meg értünk, hogy mi vele
élhessünk! Nem számít, hogy életben leszünk-e még amikor visszajön, vagy
addigra már meghalunk, mindenképpen vele együtt fogunk élni]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Mert közülünk senki sem él [(dzaó): A földi életében] önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert
ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, [is] az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róm. 14,7-8).
Az
apostol vallástétele: „Úgy
vélekedvén [és arra a
meggyőződésre jutottunk], hogy ha
egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak [vagyis következőleg mindenki meghalt]. És azért halt meg mindenkiért, hogy akik
élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és
feltámasztatott” (2Kor. 5,15).
És:„Hogy többé ne embereknek kívánságai
(emberi vágyak, szenvedélyek), hanem
Isten akarata szerint (akaratának megfelelően) [az Ő tetszésétől,
elhatározásától, szándékától] ösztönözve) éljétek
a (hús)testben hátralevő időt” (1Pét
4,2).
1 Thess. 5,11 Vígasztaljátok [(parakaleó): bátorítsátok, buzdítsátok]
azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen
cselekszitek is*
*És így
folytatja az apostol: „Bízunk is az Úrban reátok
nézve, hogy megteszitek [és megtartjátok] és meg is fogjátok tenni azokat [vagyis mindazt], amiket parancsolunk.
[Más fordítás: amiket meghagytunk, elrendeltünk, és
tanácsoltunk néktek. de nemcsak most, hanem a jövőben is]” (2 Thess. 3,4).
És
én - mondja az apostol - ezáltal: „[Szívből]
örülök, hogy mindenképpen [és minden tekintetben] bízhatom bennetek” (2 Kor.
7,16).
1 Thess. 5,12 Kérünk továbbá titeket atyámfiai [testvéreink], hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak, és [(kopiaó): keményen
dolgoznak] közöttetek, és előljáróitok [(proisztémi): vezet,
irányít, élen jár, mint követendő példa] az Úrban, és intenek [(nútheteó): emlékeztet, figyelmeztet, buzdít] titeket*
*És újra: „Bízzatok előljáróitokban, fogadjatok szót nekik, és hallgassatok rájuk,
mert ők vigyáznak rátok úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt
örömmel és ne sóhajtozva, és bánkódva, mert ez nem válnék javatokra” (Zsid. 13,17).
1 Thess. 5,13 És az ő munkájukért [megbecsüljétek
őket], és viseltessetek irántuk megkülönböztetett [(agapé): Isten szerinti] szeretettel. Egymással békességben éljetek.
1 Thess. 5,14 Kérünk [(parakaleó): bátorítunk,
és buzdítunk] továbbá titeket, atyámfiai [testvéreink], intsétek [(nútheteó): emlékeztessétek, és nyugtassátok
meg] a rendetleneket [a tétlenkedőket]* bátorítsátok [(paramütheomai): biztassátok,
vidítsátok fel] a félelmes
szívűeket [(oligopszükhosz):
a bátortalanokat csüggedezőket], gyámolítsátok [(antekhomai
antekhó): törődjetek
velük, és támogassátok] az erőteleneket [(aszthenész): karoljátok fel, oltalmazzátok, nyújtsatok
segítő kezet, gondozzátok a betegeket], türelmesek [hosszútűrők] legyetek mindenki iránt, és [mindenkivel
szemben]**
*Rendetlenek (ataktosz):
fegyelmezetlenek: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák, olyan emberek,
akik nem rendezetten, céltudatosan élnek, hanem véletlenszerûen, rendetlenül,
felelõtlenül.
**És folytatódik
a kijelentés:
„A hitben erőtlent [vagyis a hitben
gyengét] fogadjátok be nem ítélgetvén vélekedéseit.
[Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel anélkül, hogy
felfogását, elgondolását, aggályait és kételyeit elítélnétek, megkülönböztetés,
és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1).
És
hogy hogyan kell bátorítani, buzdítani, arról így hangzik a kijelentés: „… mit kell hát tenni; mi hát a helyes,
testvéreim? Mikor összejöttök,
mindeniteknek [kinek-kinek] van
zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása
[az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve,
kijelentése [kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. [épülésre szolgáljanak]. (1 Kor. 14,15.26).
És
nem a napi híreket megbeszélve, hanem: „Beszélgetvén
egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben [szellemi dallamokkal], énekelvén és dicséretet mondván szívetekben
[(kardia): szív = a szellemi élet központja (a benső)] az
Úrnak
[Más fordítás: a
Szent Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket]. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi
Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz.
5,19-20).
Hogy
ezt jól tudjátok tenni: „A Krisztusnak
beszéde [(logosza): Igéje]
lakozzék [éljen] ti bennetek gazdagon [elevenen], minden bölcsességben.
Tanítván és intvén [(nútheteó): eszébe juttatva,
emlékeztetve, figyelmeztetve] egymást zsoltárokkal [(pszalmosz):
hangszerkísérettel énekelt dal; dicsőítés], dicséretekkel [(hümnosz): elbeszélő stílusú dicséret, magasztaló ének, Istent
dicsőítő költemény], szellemi
énekekkel [(ódé):
improvizált szöveg; prófécia, vagy nyelveken éneklés, vagy annak magyarázata]. Hálával
zengedezvén [énekeljetek] a
ti szívetekben [bensőtökben] az Úrnak.
[Más fordítás: Isten iránti őszinte
hálával énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat, és a Szent Szellemtől származó
énekeket]” (Kol. 3,16).
1 Thess. 5,15 Vigyázzatok, [(horaó): figyeljetek,
és ügyeljetek rá] hogy senki senkinek rosszért [(kakosz): gonosz,
káros, ártalmas dologért, vagy cselekedetért] rosszal [(kakosz): gonosz, káros, ártalmas dologgal, vagy cselekedettel] ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek [(agathosz): tanúsítsatok mindenkor jóságot] úgy egymás iránt, mint mindenki iránt [és szolgáljátok szüntelen
odaadással egymás javát és a többiekét]*
*Minden
gyülekezetnek szól a figyelmeztetés: „Senkinek
gonoszért gonosszal [vagyis rosszért
rosszal, sérelemért; igazságtalanságért, méltatlanságért] ne fizessetek [vagyis ne viszonozzátok sérelemmel, igazságtalansággal, káros,
ártalmas dologgal] A tisztességre [és
becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra törekedjetek úgy, hogy azt minden ember
lássa]. Magatokért bosszút ne álljatok [és ne szolgáltassatok a magatok
ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem
adjatok helyet ama haragnak [amely
nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (vagyis
a gonosz = a sátán) ellen irányuló, cselekvésben megnyilvánuló magatartás], mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [vagyis az igazságszolgáltatás,
és a megvédelmezés] én megfizetek [vagyis igazságot szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt
mondja az Úr” (Róm. 12,17.19).
És:
„Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek
cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)
„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít
téged” (Péld. 20,22).
Erre
figyelmeztet Péter apostol is: „Nem
fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt
ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást
örököljetek” (1 Pét. 3,9)
„Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve
némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).
És azt
valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).
Már
a törvényben így tanít az Úr: „Bosszúálló
(vagyis igazságszolgáltató) ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai
ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz.
19,18).
Ezért:
„Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és
lárma [kiabálás; szóváltás] és
káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás,
becsmérlődés] kivettessék közületek
[és legyen távol tőletek] minden
gonoszsággal együtt.
[Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra,
ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]. Ellenkezőleg legyetek pedig
egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás
iránt], megengedvén [bocsássatok meg
mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a
Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek”
(Eféz.
4,31-32).
1 Thess. 5,16 Mindenkor, és [minden időben] örüljetek, és [(khairó): örvendezzetek]*
*És hogy
mikor, és miért örüljetek? Örüljetek, ha üldöznek benneteket: „Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert
a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a
mennyekben…” (Mát. 5,12).
Ha
szidalmaznak, gyaláznak, és hazugságokat mondanak ellenetek:„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek
gyűlölnek, és kirekesztenek, kiközösítenek,
és szidalmaznak, gyaláznak, és kivetik, kitörlik a ti neveteket, mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek
azon a napon és örvendezzetek, sőt
ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok
bőséges és nagy a mennyben… ” (Luk. 6,22-23).
De
ne azért örüljetek, mert hatalmat kaptatok: „De azon ne örüljetek, hogy a szellemek
néktek engednek [hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek; és hogy a
szellemek alátok vannak rendelve]; hanem
inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva [(graphó): be vannak vésve] a mennyben” (Luk. 10,20).
Örüljetek
Isten ígéreteinek beteljesülésének reménye miatt: „A reménységben [az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló
(természetfölötti) elváró reménységben] örvendezők. [derűsek; örülők]…” (Róm. 12,12).
Az
apostol újra és újra arra buzdítja a hívőket, hogy örüljenek, s a Szent Szellem
ennek az okát is kijelenti: „Továbbá testvéreim, örüljetek az Úrban.
Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos (és titeket megerősít).” (Fil. 3.1)
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil. 4,4)
„…és ne bánkódjatok, mert az
Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehem. 8,10).
1 Thess. 5,17 Szüntelen [(adialeiptósz): megszakítás, megállás és szünet nélkül szakadatlanul, állandóan, és folyamatosan] imádkozzatok*
*Miért, és
hogyan imádkozzunk? Isten ígéretének beteljesedéséért, erre példa Anna, aki
szüntelen a templomban imádkozik: „…aki nem távozék el a
templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal [könyörgésekkel] szolgál vala éjjel és nappal. Ez is
ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak [dicsőítette; magasztalta
az Istent; vallást tett az Isten mellett], és
szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták [aki csak
várta Jeruzsálem megváltását]” (Luk. 2,36-38).
Az
Úr is így rendelkezett: „A valóban özvegy
és magára hagyatott (maradt) asszony
pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos (és kitart) a könyörgésekben és imádságokban éjjel és
nappal” (1 Tim. 5,5).
Hogy felismerjük Isten akaratát: Az Úr Jézus példát
ad arra, hogy az Istennel való ima után, felismerve az Ő akaratát, hozza meg
döntéseit. Erről így ír Lukács: „És lőn
(történt) azokban a napokban, (hogy) kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az
Istenhez való imádkozásban tölté el (és Istenhez imádkozva virrasztotta át
az éjszakát). És mikor megvirrada,
előszólítá (odahívta) az ő
tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is
neveze” (Luk. 6,12-13).
Hogy
ne essünk kísértésbe: „Vigyázzatok
[virrasszatok; maradjatok ébren] és
imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a szellem ugyan kész [(prothümosz):
készséges, hajlandó], de a (hús)test erőtlen [tehetetlen]” (Márk. 14,32).
Ha
segítségre van szükségünk: Járuljunk
azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez (a kegyelem trónusához), hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet
találjunk, alkalmas időben való segítségül (amikor segítségre van
szükségünk)” (Zsid. 4,14-16).
A
Szent Szellemért: Ha azért ti gonosz
létetekre tudtok a ti fiaitoknak, a
ti gyermekeiteknek jó ajándékokat
adni, mennyivel inkább ád a ti
mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,5-13)
És
hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell, amint
kellene, nem tudjuk. És hogy mit
imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk, nem tudjuk, de
maga a Szellem esedezik, és jár
közben miérettünk kimondhatatlan, és
összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, szavakba nem önthető, emberileg
megfoghatatlan sóhajtozásokkal. S Ő,
Aki pedig a szíveket vizsgálja, és fürkészi, kutatja, tudja
mit kíván, és mire irányul a Szellem
gondolata, a Szellem elgondolása, törekvése, mert Isten tetszése, és
akarata szerint, és Istenhez igazodva esedezik és jár közben, és könyörög, és emel szót a szentekért” (Róm. 8,26-27).
Ezért:
„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem
által” (Eféz. 6,18).
És
hogy miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki
mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki, és meg is kapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik,
hasonlatos a tenger habjához, mert az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a
szél hajt, és sodor és ide s tova-hány. Mert ne vélje, és ne
gondolja tehát az ilyen ember, hogy
kaphat valamit, vagy bármit az Úrtól;
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8)
Aki bölcsességet kér,
az a Szent Szellemet kéri, Aki: „bölcseségnek és értelemnekSzelleme, tanácsnak
és hatalomnak Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2)
Mert
a Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem
kapjátok meg, mert nem jól, hanem rosszul kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek
azt, mert csupán élvezeteitekre
akarjátok eltékozolni” (Jak. 4,3).
Ezért
imádkozzatok mindenkor a Szellem által, mert Ő a hit Szelleme is: „És amit könyörgésetekben [imádságotokban
hittel] kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek
[Más fordítás: Meg is fogtok kapni
mindent, amit csak hittel imádságban kértek]” (Mát. 21,22).
És
az imameghallgatásnak vannak feltételei is:
1.
A hit: „Azért mondom néktek: Amit
könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek (hogy amiért
imádkoztok mindazt, amit kértek, már megkaptátok), és meglészen néktek (és meg is adatik nektek). És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami
panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti
vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25).
2.
Az Úr Jézusban való hit, és az Ő nevében való kérés: A tanítványok kérdésére
így válaszol az Úr: „Bizony, bizony
mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a
cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;
mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek (tőlem) az én nevemben, én megcselekszem
azt” (Ján. 14,12-14).
3.
Az Úrban, vagyis a Szent Szellemben való megmaradás: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig
ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit
csak akartok (bármit akartok), és
meglesz az néktek (és megadatik nektek)” (Ján. 15,-5.7)
Hiszen
meg van írva: „Az Úr pedig a Szellem” (2Kor 3,17).
4.
A szeretet parancsának megcselekvése: „És
akármit kérjünk, megnyerjük (megkapjuk) tőle,
mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek
előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus
Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk
(ahogyan erre parancsolatot adott nekünk)” (1 Ján. 3,22-23).
5.
Ige ismeret, mert abból ismerjük meg az Ő akaratát: „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk (az iránta való
bizalmunk pedig azt jelenti), hogy ha
kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy
meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink
(hogy már megkaptuk), amelyeket kértünk
Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).
6.
Gyümölcstermő élet: Nem ti választottatok
engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket (arra), hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek,
és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én
nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).
7.
Az eltévelyedések megvallása egymásnak:
„Valljátok meg bűneiteket (hibás lépéseiteket, botlásaitokat,
baklövéseiteket, és melléfogásaitokat) egymásnak
és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok (hogy Isten helyreállítson): mert igen hasznos (és nagy az ereje) az igaznak (a megigazultnak) buzgóságos könyörgése. Hiszen: Illés ember volt, hozzánk hasonló
természetű; és (amikor buzgó) imádsággal
kéré, hogy ne legyen eső, és nem (is) volt
eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég
esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét” (Jak. 5,16-18).
Ha
pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti
hitetlenségetek miatt [kishitűségetek miatt. Mert kevés, gyenge a hitetek].
Mert bizony [igazán] mondom néktek: Ha [csak] akkora [annyi] hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj
innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek [számotokra]”
(Mát. 17,20).
Hiszen
már Dávid így prófétál: „A szegények
(elnyomottak, és nyomorultak) kívánságát
meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, (feléjük fordítod füledet, és)
füleiddel figyelmezel” (Zsolt. 10,17).
Mert:
„Az Úr szemei az igazakon vannak (akiket Ő megigazultnak
nyilvánított), és az ő fülei azoknak
kiáltásán (Az ÚR szeme látja az igazakat (a megigazultakat), füle meghallja kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16).
És:
„Közel van az Úr minden őt hívóhoz;
mindenkihez, aki hűséggel (őszintén) hívja
őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és
megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).
Bizony:
„… az igazaknak (a megigazultaknak) … könyörgését (imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).
Jeremiás is erről prófétál: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan
imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. És kerestek engem és
megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem, azt
mondja az Úr, (jóra fordítom sorsotokat) és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet
közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek
titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket” (Jer.
29,12-14).
És
visszaviszi az Úr az embert az édenbe, ahonnan kiűzte: „És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala
felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának
útját” (1 Móz. 3,24).
Mert azt mondja az Úr: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek,
megtalálnak” (Péld. 8,17).
Bármi
ér: „Semmi felől ne aggódjatok [semmi gondot ne hordozzatok; semmi felől ne tépelődjetek; ne
nyugtalankodjatok], hanem
imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel
kívánságaitokat [kéréseiteket] az
Isten előtt.
[Más fordítás: Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől,
amire szükségetek van. De amikor imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek]” (Fil.
4,6).
Hát
bízzunk az Úrban: „Az iránta való
bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk,
meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket,
akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15).
A
szent Szellem kitöltésére várva - amit meg is kaptak - a hívők: „… mindnyájan egy szívvel-lélekkel [egy
indulattal s állandóan, kitartóan, állhatatosan] foglalatosak valának [vettek részt] az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával,
Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival [testvéreivel] együtt” (Csel. 1,14).
Ezért
így buzdítja a mindenkori hívőket az apostolon keresztül a Szent Szellem: „… legyetek a könyörgésben [imádságban] állhatatosak [szorgalmasok; kitartók;
ragaszkodók]” (Róm. 12,12).
Ezért:
„Minden imádsággal és könyörgéssel
imádkozván minden időben a Szellem által [Szellemben], és ugyanezen dologban vigyázván [legyetek éberek, és evégett
virrasszatok minden kitartással] minden
[teljes] állhatatossággal és könyörgéssel
minden szentekért.
[Más fordítás: Minden
helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az imádkozás és
kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, és
tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,18). És ismét: „Az imádságban állhatatosak [kitartóak és éberek] legyetek, vigyázván [és
őrködve virrasszatok] abban hálaadással” (Kol. 4,2).
Dávid
így imádkozik például minden kor hívőinek: „Én
az Istenhez kiáltok, és az Úr (megsegít), és megszabadít engem. Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és
panaszkodom és sóhajtozom, ő meghallja az én szómat (az én hangomat). Megszabadít engem békességre a rám támadó
hadtól, bár sokan vannak ellenem”
(Zsolt. 55,17-19).
„Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok
éjjel-nappal. Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe
imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (figyelj esedezésemre)!”
(Zsolt. 88,2-3).
A
világot ért csapások idején a megmenekülésért: „Vigyázzatok, és [éberen virrasszatok] azért minden
időben, [minden időszakban, imádkozván],
és kérvén, és [(deomai): könyörögve], hogy méltókká tétessetek
arra, hogy elkerüljétek mindezeket [és
hogy kimenekedjetek mindazokból], amik bekövetkeznek, [(melló): ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog venni],
és megállhassatok az embernek Fia előtt [(hisztémi): odaállhassatok az Emberfia színe elé]!
»Más fordítás: Virrasszatok tehát szüntelenül, és
imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami
bekövetkezik, és hogy megálljatok az Emberfia előtt«” (Luk. 21,36).
Arató
munkásokért: „Kérjétek azért az aratásnak
Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Mát. 9,38).
Hogy
alkalmassát tett minket: „Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki
alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett minket a
szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban;
[Más fordítás: úgyhogy
örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy
a világosságban (fényben)
részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben” (Kol. 1,12).
Jézus
nevében: „És mindent, amit csak
cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [(onoma):
név, amely magába foglalja a hatalmat,
tekintélyt, jellemet] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és
Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).
És
Ismét: „Hálákat adván mindenkor
mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz.
5,20).
Az
Úr Jézus ígérete az Övéinek: „És akármit
kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a
Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján.
14,13-14).
1 Thess. 5,18 Mindenben [minden körülmények között] hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban ti hozzátok, [a ti javatokra]*
59 Pál
apostol mutat példát arra, hogy miért, és hogyan kell hálát adnunk szüntelen: „Hálát adok
[szüntelenül] értetek Istennek mindenkor,
azért a kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor.
1,4).
„Istenem,
hálásan köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos]” (2 Kor. 9,15).
„Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi
Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz.
5,20).
És így folytatja az apostol: „Minden
imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és
ugyanezen dologban vigyázván (legyetek éberek) minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz.
6,18).
Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék.
Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13).
Hogy mi az eredménye a
szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt (megóv) engem az ő hajlékába (sátrában) a veszedelem napján; eltakar (elrejt) engem sátrának rejtekében (sátra
mélyén), sziklára emel fel engem
(magas kősziklára helyez engem). Most is
felülemeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában
örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
(Más
fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért
örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak” (Zsolt.
27,5-6).
Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk (ujjongjunk) a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk
elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel (ujjongjunk előtte
énekszóval)” (Zsolt. 95,1-2).
És: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt.
34,2).
És:
„Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá válva] és tovább épülvén Őbenne, (Krisztusban) és megerősödvén a hitben, amiképpen arra
taníttattatok, bővölködvén abban [túláradó]
hálaadással” (Kol. 2,7).
„És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr
Jézusnak nevében [(onoma): név, amely
magába foglalja a hatalmat, tekintélyt, jellemet] cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).
Ezt a példát kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben
(mindenért) hálákat adjatok; mert ez az
Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok (a ti javatokra)” (1
Thess. 5,17-18).
És továbbiakban így buzdít
Dávid: „Örvendezzetek (és vigadjatok)
ti igazak (megigazultak), az Úrban; a hívőkhöz (az igaz/megigazult emberekhez) illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat
(adjatok hálát az Úrnak) citerával;
tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok
lelkesen, harsogón (szépen zengjenek hangszereitek)” (Zsolt. 33,1-3).
„Énekeljetek
(zengjetek) Istennek, énekeljetek
(zengjetek); énekeljetek (zengjetek) királyunknak, énekeljetek (zengjetek)! Mert az egész föld királya az Isten:
(zengjetek neki éneket) énekeljetek
bölcsességgel” (Zsolt. 47,7-8).
Az Úr Jézus ígérete az
Övéinek: „És akármit kértek majd az én
nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit
kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14).
És:
„Semmi felől ne aggódjatok [semmi gondot ne hordozzatok; semmi
felől ne tépelődjetek; ne nyugtalankodjatok], hanem imádságotokban és
könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat
[kéréseiteket] az Isten előtt.
[Más fordítás: Bármilyen helyzetben
vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor
imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek]” (Fil. 4,6).
1 Thess. 5,19 A Szellemet meg ne oltsátok [(szbennümi):
ki ne oltsátok; el
ne fojtsátok, ne nyomjátok
el, ne
gátoljátok a Szellem lobogását]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „És meg ne szomorítsátok [(lüpeó):
megszomorít, megbánt; bosszant, megsért]
az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben] megpecsételtettetek. A teljes váltságnak. napjára.
[Más fordítás: Hiszen
Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor
elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez
tartoztok, és az övéi vagytok” (Eféz.
4,30).
„Akiben
ti is, minekutána hallottátok az (igaz)ságnak
[(alétheia):
a VALÓSÁG-nak] beszédét [Igéjét, (logoszát)]
üdvösségetek Evangéliumát [örömhírét;
jó hírét], amelyben hittetek is,
megpecsételtettetek [a tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az ígéretnek ama Szent Szellemével [isteni
garanciaként]. Aki záloga [foglalója] a mi örökségünknek [sorsrészünknek] Isten tulajdon népének megváltatására [arra, hogy teljesen
megváltva az övéi legyünk], az Ő
dicsőségének magasztalására.
[Egy másik
fordítás szerint: s feladata az Istennek megtartott nép
megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes
szabadságba behelyeztettetünk az ö dicsőségének dicséretére]”
(Eféz. 1,13-14).
Mert Isten az: „Aki el is
pecsételt minket [Pecsétjével
megjelölt (el is jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és
felruházott mennyei erővel is], és a
Szellemnek zálogát [eljegyzési
ajándékul] adta. [a Szellemet, mint foglalót árasztotta; vagyis olyan
valóságot, amely részben „kezünkben”
van, egyúttal azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak,
hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22).
Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek:
„Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi
szellemünkkel együtt arról, hogy valóban
Isten gyermekei vagyunk” (Róm.
8,16).
Ő bizonysága megváltásunknak,
záloga örökségünknek, az örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után
örököltünk:
1. Isten
védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod
vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges”
2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és
egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és
az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1
Móz. 15,1; 24,1).
Azért
hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj,
csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És
monda az Úr néki (az angyalnak): Menj
át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak
homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért,
amelyeket cselekedtek annak közepében”. És
amazoknak (a pusztító angyaloknak)
mondá az én hallásomra: Menjetek át a
városon ő utána, és vágjátok. ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:
Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de
azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon
kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6).
János apostol látomásában
ugyanezt a védelmet látja: „És láték más
angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És
nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a
tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak
addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A
füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint
hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne
bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket,
akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4).
Ezért inti az apostol Timóteust, és bármely korban élő Krisztusban
hívőket: „Meg ne vesd (és ne
hanyagold el) a kegyelemnek benned való
ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium (vagyis a
vének) kezeinek reád tevésével” (1
Tim. 4,14.
Minekokáért
emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel [újra
lángra kell lobbantanod, hát szítsd fel magas lángra] az Isten kegyelmi
ajándékát [(khariszma):
a Szellem megnyilvánulását], amely
benned van az én kezeimnek rád tétele által.
[Más fordítás: Éppen ezért,
emlékeztetlek arra az ajándékra (a Szent Szellemre), amit Isten neked adott.
Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád a kezemet, így kaptad meg. Tehát,
azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és
egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz]” (2 Tim. 1,6).
Samariában Filep hirdet a Krisztust, és egész Szamária megtért, Ezután
jött Péter és János apostol, és: „Akkor
kezeiket reájuk veték (rájuk tették), és
vőnek Szent Szellemet, (és részesültek a Szent Szellem ajándékában)”
(Csel. 8,17).
Pál apostol Efézusban élő hívőket talált: „És mikor Pál reájuk vetette (rájuk tette a) kezét, szálla (vagyis leszállt) a
Szent Szellem ő reájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,6).
És ez így történt már Mózes korában is: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét (Jelentése: Isten szabadítás, segítség, üdvösség,
nagylelkűség; az Úr segít vagy megment)
a Nún fiát (Jelentése: hal,
folyamatosság; utód, sarj), a
férfiút, akiben Szellem van, és tedd őreá a te kezedet” (4
Móz. 27,18).
És ennek eredményeképpen: „Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék
(és megtelt) bölcsességnek Szellemével;
mert Mózes tette vala ő reá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy
cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek. (5 Móz. 34,9).
1 Thess. 5,20 A prófétálást [a prófétai
beszédet] meg ne vessétek [(exútheneó): nehogy semmibe vegyétek, vagy megvessétek, lenézzétek, nehogy ne vegyetek
tudomást róla]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „….kívánjátok [keressétek
buzgón; fáradozzatok, törjétek
magatokat] a szellemi ajándékokat [a
Szellem megnyilvánulásait], leginkább
pedig [különösen azt], hogy
prófétáljatok. [de mindennél inkább hogy Isten kijelentését meghirdessétek;
Írást tudjatok magyarázni]. Aki… prófétál
[Írást magyaráz, hogy Isten kijelentését meghirdesse] embereknek beszél épülésre, intésre [bátorításra; buzdítására] és vigasztalásra. „Ezért ti is, minthogy szellemi ajándékokat kívántok (rajongtok a Szellem megnyilvánulásaiért),
a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok (arra igyekezzetek,
hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja)” (1
Kor. 14,1.3.12).
Mert:
„… ha mindnyájan prófétálnak [Írást
magyaráznak, hogy Isten kijelentését meghirdessék] és bemegy [belép] egy
hitetlen, vagy avatatlan [be nem avatott], az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik, [azt mindenki
megvizsgálja (megítéli); mindenkitől meggyőzetvén, mindenkitől
megcáfoltattatik)]. És ilyen módon az ő
szívének titkai nyilvánvalókká lesznek [rejtett gondolatai (dolgai)
felszínre kerülnek (kinyilatkoznak; láthatókká lesznek)]; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén [és megvallva], hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1
Kor. 14,24-25).
És
a kijelentés folytatása: „Azért atyámfiai
[testvérek] törekedjetek prófétálásra
[buzogjatok azért, hogy prófétáljatok; (arra igyekezzetek, hogy Írást tudjatok
magyarázni)]…” (1 Kor. 14,39).
És
hogy hogyan kell ezt gyakorolni, arról így hangzik a kijelentés: „A
próféták [Írás magyarázók (Isten kijelentését meghirdetők) közül is] pedig ketten vagy hárman beszéljenek
[szóljanak]; és a többiek ítéljék meg.
[a többi pedig bírálja felül, azaz: nyilvánítsák a véleményüket]. De ha egy másik ott ülő [jelenlevő] vesz [kap] kijelentést [kinyilatkoztatást; leleplezést], az első hallgasson. [az előbbi hallgasson el]. Mert egyenként [egymás után] mindnyájan
prófétálhattok [magyarázhatjátok az Írást; Isten kijelentését meghirdethetitek],
hogy mindenki tanuljon, és mindenki
vigasztalást vegyen;
[felbuzduljon; bátorítást kapjon; mindnyájan buzdítást nyerjenek]” (1
Kor. 14,29-31).
„Azért
atyámfiai [testvérek] törekedjetek
prófétálásra [erőfeszítést
tegyetek arra, hogy prófétáljatok,
akarjátok a prófétálás (vagyis: hogy Isten kijelentése meghirdetésének)
birtokába jussatok]… „ (1 Kor. 14,39).
1 Thess. 5,21 Mindent megpróbáljatok [(dokimadzó): mindent gondosan vizsgáljatok meg, és tegyetek
próbára, hogy valóban Istentől származik-e]; ami jó, és ami [(kalosz): hasznos], azt megtartsátok [(katekhó): ahhoz ragaszkodjatok]!*
*Az Úr Jézus
így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek, óvakodjatok,
pedig a hamis prófétáktól, és ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel
az ál- a látszat, és hazug prófétákat, akik juhoknak ruhájában, vagyis
báránybőrben, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg, és ismeritek fel őket. Vajon a tövisről, azaz a
tövisbokorról szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról,
vagy a tüskés gyomnövényről fügét?”
(Mát. 7,15-16).
Dávidon keresztül
folytatódik a kjelentés: „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő
kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad
fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek igazak az Úrban, és
tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12)
„Kerüld a rosszat és
cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)
Az
apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek. A tisztességre gondotok
legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember
lássa]” (Róm. 12,17)
És: „Fiacskáim,
ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).
Azért: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok
dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és
mi a jó [mi a helyes; (lényeges;
fontos) míg az eltérő dolgokat
meg tudjátok próbálni (vizsgálni)].
Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált,
megítélt, minden hamisságtól mentesek] és
botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem
tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem
botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).
Hát:
„Szeretteim, ne higyjetek minden
szellemnek, hanem vizsgáljátok, és próbáljátok meg a szellemeket, ha Istentől
vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az
Isten Szellemét: valamely szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely
szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől:
és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e
világban van már” (1 Ján. 4,1-3).
1 Thess. 5,22 Mindentől, ami gonosznak [(ponérosz): haszontalannak, károsnak, gonosz dolognak - hatásában vagy befolyásában
– rosszindulatúnak, rossznak, romlást hozónak] látszik, [sőt a rossznak még
látszatától is] őrizkedjetek.
[Más
fordítás: a gonosz minden
fajtájától, formájától, válfajától, megjelenésétől, láthatóvá válásától,
megmutatkozásától tartózkodjatok, és
tartsátok magatokat távol]!*
*És
folytatódik a figyelmeztetés: „Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok,
gyűlölettel, utálattal forduljatok el] a
gonosztól [mindentől, ami káros, ártalmas, rossz, minden gonosz dologtól,
ügytől, cselekedettől, és] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok,
csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz”
(Róm.
12,9).
A
próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a
gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint
mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a
kapuban az igazságot (a
vezetésben az igét); talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József
maradékinak” (Ámós. 5,14-15)
„Akik szeretitek az Urat,
gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből
megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt.
97,10-12)
„Kerüld a rosszat és
cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)
Az
apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne fizessetek. A tisztességre gondotok
legyen minden ember előtt [jóra törekedjetek, úgy hogy azt minden ember
lássa]” (Róm. 12,17)
És:
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se
nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).
1 Thess. 5,23 Őmaga pedig, a békességnek [(eiréné): a jólétnek,
a veszély érzetétől való mentességnek, boldogságnak, és boldogulásnak] Istene szenteljen meg [(hagiadzó): tegyen szentté] titeket mindenestől [(holotelész): teljesen, és teljes egészében, tökéletesen]. És a ti egész valótok, [(holoklérosz):
a minden részében ép / teljes /
egészséges, hibátlan, sértetlen] szellemetek, [és (pszükhé): életetek] mind testetek, vagyis [(szóma): egész személyetek teljes
épségben] feddhetetlenül [(amemptósz): kifogástalanul, hibátlanul] őriztessék meg [(téreó):
megtartassék] a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére [(parúszia): látogatására, megérkezésére, és jelentlétére]*
*Azt kéri is Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az
Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…Ő maga tegyen
tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” „Aszerint, amint
magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi
szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10; Eféz.
1,4).
„Hogy legyetek feddhetetlenek [kifogástalanok] és tiszták [romlatlanok,
épek, vegyítetlenek, érintetlenek], Istennek
szeplőtlen [ártatlan, hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem
érdemlő, támadhatatlan] gyermekei [fiai] az elfordult [fonák,
hamis, ravasz, álnok] és elvetemedett [elfajult, kificamodott, eltorzult]
nemzetség közepette [a gonosz és romlott nemzedékben]. Kik között fényletek [ragyogtok, fénylettek, világítotok], mint csillagok [fénypontok] e világon
[a mindenségben].
(Más fordítás: „Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei
lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz és romlott emberek között úgy
ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában” [ha az élet igéjére
figyeltek])” (Fil. 2,15).
„Hogy erősekké tegye [és szilárdítsa meg] a ti szíveteket [és a ti bensőtök szilárd alapra találva], feddhetetlenekké [kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon] a szentségben [a
megszentelődés során a szent életben]. A mi Istenünk és Atyánk [vagyis mennyei Édesapánk színe] előtt, amikor eljő [és megjelenik] a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő
szentjeivel egyetemben [vagyis összes szentjeivel együtt]” (1 Thess. 3,13).
1 Thess. 5,24 Hű [(pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető] az, aki
elhivott titeket és ő meg is cselekszi [véghez is viszi]
azt*
*És folytatódik
a kijelentés: „Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus
Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, vagyis az Ővele való eggyéválásra. És: „Aki meg is
erősít, és meg is szilárdít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek,
kifogástalanok és nem vádolhatóak
legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napjára” (1Kor. 1,8-9).
Mert
bizony: „hű és, megbízható, szavahihető az
Úr, aki megerősít, sőt támogat, táplál, szilárddá
és elmozdíthatatlanná tesz titeket és megőriz, megvéd, megóv, vigyázással és erővel megoltalmaz a gonosztól, a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz
gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól” (2 Thess. 3,3).
Hiszen:
„Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem
embernek fia, hogy megváltozzék, (vagy hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é
valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4
Móz. 23,19).
1 Thess. 5,25 Atyámfiai, [testvéreim] imádkozzatok érettünk [is]*
*Imádkozzatok a
hitetlen engedetlenektől való szabadulásért:
„Kérlek pedig titeket atyámfiai [testvérek] a mi Urunk Jézus Krisztusra és a [Szent]
Szellem szerelmére, [és szeretetére] tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban
énérettem Isten előtt,
[Más fordítás: Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a
Szellem szeretete által arra bátorítalak és buzdítalak titeket testvéreim, hogy
Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem]. Hogy szabaduljak [és meneküljek] meg azoktól, akik engedetlenek [és
hitetlenek szándékosan és önfejűen] Júdeában
és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves [és jól fogadott] a
[jeruzsálemi] szentek előtt” (Róm. 15,30-31).
„Velünk együtt munkálkodván ti
is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi
ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor. 1,11).
„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és
legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is,
hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus
titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy,
amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).
„Minden
imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által.
Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes
szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat,
hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz. 6,18-19).
És azért: „…. hogy terjedjen az Úr
igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az
elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2
Thess. 3,1-2).
És újra: „Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk
győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk
eljárni. Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak
hozzátok” (Zsid. 13,18-19).
1 Thess. 5,26 Köszöntsétek az összes atyafiakat [minden testvért] szent csókolással [szent csókkal]*
*Az apostolok
újra arra hívják fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri szeretet külsőleg
is nyilvánuljon meg közöttük: „Köszöntsétek
egymást szent csókkal [szeretet csókjával, a
testvéri szeretet kifejezésével; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső
jelével]” (Róm. 16,16.”
… Köszöntsétek egymást
szent csókkal” (1 Kor. 16,20)
„Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség
mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét. 5,14).
„Köszöntsétek
egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor.
13,12).
1 Thess. 5,27 Kényszerítlek [(horkidzó): nyomatékosan,
és ünnepélyesen kérlek, sőt eskü alatt
kötelezlek] titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e
levél minden szent atyafi előtt [(anaginószkó):
hogy mindenhol
minden testvér alaposan
megismerje].
1 Thess. 5,28 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!
[Más fordítás: A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme,
jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása a tiétek]! Ámen.
