2014. július 9.
2014. július 7.
Zsoltár 13. Felelj nékem, Uram. (szerkesztett)
Zsolt.
13,1
Az éneklőmesternek [a karmesternek, a karvezetőnek]; Dávid zsoltára.
Zsolt.
13,2
Uram [Jahve],
meddig felejtkezel el rólam végképen, és [(nécaḥ necaḥ): teljesen]? Meddig rejted, és [fordítod] el orcádat tőlem?
[Más fordítás: Meddig tart ez, URam? Végképp
megfeledkeztél rólam]?
Zsolt.
13,3
Meddig tanakodjam [meddig kell még védekeznem] magamban? Bánkódjam
szívemben naponként? [Meddig emészti még lelkem a fájdalom, a keserűség, és szívemet a mindennapi
gond]?
Meddig hatalmaskodik [uralkodik] fölöttem az én ellenségem?
[Más fordítás: Meddig kell gondokat hordoznom magamban, és
szívemben / bensőmben / fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém
ellenségem]?
Zsolt.
13,4
Nézz ide, [tekints rám, hallgass meg, és]
felelj
nékem, Uram [(jəhóváh): Jahve,
Örökkévaló] Istenem; világosítsd meg, és [ragyogtasd
fel] szemeimet,
hogy el ne aludjam a halálra, [nehogy halálba szenderüljek].
Zsolt.
13,5
Hogy ne mondja, és ne [dicsekedjék] ellenségem:
meggyőztem [végeztem vele, hatalmat vettem rajta, és legyőztem] őt. Háborgatóim [ellenfeleim,
szorongatóim] ne
örüljenek, [ne örvendezzenek, és ne ujjonghassanak], hogy
tántorgok.
Zsolt.
13,6
Mert én a te kegyelmedben [jóvóltodban, hűségedben, irgalmadban] bíztam, örüljön [örvendezzen, ujjongjon] a szívem [a bensőm]
a
te segítségednek, [szabadításodnak, hogy
megsegítesz];
hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem [és dicséretet
mondok a fölséges Úr nevének].
»Más fordítás: Szívből ujjongok, hogy megsegítesz, és megszabadítasz, hiszen
irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy
énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem«
Fohász.
"Ó, Istenem!
Legyen szépséged az élelmem
és jelenléted az italom. Engedd,
hogy akaratodban bízzam és
hogy tetteim parancsaiddal összhangban
legyenek. Fogadd szívesen
szolgálatomat és cselekedeteim dicsérjenek
Téged. Engedd, hogy
segítséget csak Tőled kapjak és otthonom legyen a Te
szent lakhelyed. Te vagy a
Nagyértékű, a Mindig Jelenvaló és a Szeretet."
(Bahá'u'lláh)
2014. július 6.
Ige: A csodák szükségessége.
A tömegnek látnia
kell a csodákat, hogy hallgassa és kövesse az Úr Jézust: "Ezek után
elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl, vagyis a Tiberiás tavának
túlsó partjára. És nagy sokaság
követé őt, mivelhogy látják vala az ő
csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken” (Ján. 6,1-2).
Imádság:
Istenem!
Bocsáss meg nekem, hogy
sokszor nem vagyok tudatában annak, hogy én a Győztes oldalon állok, és
harcolok. Ha Jézus a Megváltóm, akkor a győzedelmes ügy, győztes vezérének
seregében vagyok. Taníts engem így harcolni a Tőled kapott szellemi fegyverekkel!
Ámen
Az imáról.
Ha használjuk a menny
kapujának kulcsát, az imádságot, minden kinyílik előttünk, amire szellemi, és
evilági életünknek szüksége van.
A győzelem kulcsa az ima
Eljött Amálék, és megtámadta
Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta
Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én
pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben
lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött
Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az
történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb,
amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy
követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik
erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát
fegyverrel. (2Mózes 17:8-13)
Isten az ő erejét akarja
kiárasztani életünkre, de ennek mi lehetünk akadályai. Aki úgy áll napi
teendőihez, hogy meg tudom oldani egyedül, az azt mondja ki: Uram,
nincs rád szükségem, maradj magadnak! Elég ügyes és erős vagyok én! De
egyáltalán ne csodálkozzunk, ha egy idő után azt tapasztaljuk: fogy az erőm és
nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném, átcsapnak a hullámok a fejem
fölött!
Azok, akik nem imádkoznak,
elvágják magukat Isten mindent legyőző erejétől, ami nem ritkán azzal a
következménnyel jár, hogy a vereség, a lerohanás, a leveretés, a sodródás, a
leigázottság jól ismert érzése tölt el. Meglepő, hogy az emberek milyen nagy
számban nyugszanak bele az ilyen életbe. Ne tartozzunk közéjük! Senkinek nem
kell így élnie! Az imádság az a kulcs, mellyel szabad utat engedhetünk
Isten győztes erejének az életünkben!
Amikor Mózes felfedezte az
összefüggést az imádság és Isten ereje között, elhatározta, hogy a nap
hátralévő részében könyörögni fog az Úr segítségéért. De a karja egy idő után
elfáradt. Azonban a vele lévő két férfi, Áron és Húr segített neki abban, hogy
égre emelt kézzel kérje az Úr jelenlétét és az isteni erő kiáradását. Mondanom
sem kell, hogy Izrael csatát nyert aznap.
Belefáradtunk az imádkozásba?
Úgy érezzük, hogy nincs eredménye az imáinknak? Azon gondolkozunk, hogy Isten
egyáltalán meghallgatja-e az imákat? Az élet egyetlen területén sem lehet
állandóan a csúcson lenni! De arra bíztatlak, hogy ne add fel, mert Isten felel
az imákra, és szeretne velünk napi kapcsolatban lenni! Próbáld meg intenzívebbé
tenni imaéletedet és meglepődsz majd a lelkedben és az életedben végbemenő
változásokon!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)