Diotrefes, aki
elsőséget kíván köztük, nem hallgat ránk. Gonosz szavakat fecseg ellenünk ...
(3 János 9-10)
A kis-ázsiai
gyülekezetben két vén (presbiter) volt. Az egyik Gájus, az önzetlen szeretet
embere, akit János apostol dicsér, Diotrefes a másik, aki becsvágyában az első
akart lenni, és akit határtalan önszeretet uralt. Sajnos, ma is sok követője
van a keresztyének körében Diotrefesnek. Nem tűrnek meg senkit maguk mellett,
nem engednek senkit maguk elé. Még János apostolt sem engedte érvényre jutni
Diotrefes és nem engedte, hogy valaki is beleszóljon a dolgokba. Ő maga gonosz
szavakat fecsegett a tiszteletreméltó apostolra. Olyan merész volt, hogy
lealacsonyította és kritizálta Jézus tanúját, sőt rágalmazta őt.
Jogtalanságában és uralomvágyában, nagy elbizakodottságában odáig ment, hogy
azokat a gyülekezeti tagokat, akik az apostol tanítását kívánták, kirekesztette
a gyülekezetből.
A gőg és uralkodási
vágy már végtelen sok gonoszságot okozott. Azokban talál helyet, akik
önmagukkal vannak eltelve és megkövetelik, hogy mindenki hozzájuk igazodjék.
Másoknak utasításokat adnak, zsarnoki módon parancsolnak, mint Diotrefes. Aki
uralomvágyuknak útjában áll, azt lekicsinylik és bemocskolják. Általában
szívesen mondanak másokról kellemetlen dolgokat azért, hogy így saját magukat
előtérbe tolják. Mások hibái után nyomozódnak, közben pedig feszülten figyelik,
mit beszélnek róluk. Ajtajuk a besúgók és hírhordók számára mindig nyitva áll.
Akí személyüket sérti, felségsértést követ el. A lelkeket magukhoz akarják
vonni és féltékenyen őrködnek, nehogy valaki bepillantást nyerjen dolgaikba.
Barátjuk csak az övék legyen, rajtuk kívül mást ne szeressen, mert az
irigységet és féltékenységet vált ki belőlük. Ezek a lelkileg össze nem tört
emberek maguk is boldogtalanok és másokat is azzá tesznek.
Nyomást gyakorolnak az
emberekre és teherré válnak; kritizálnak és végül is elszigetelik magukat. Az
önszeretet ”krónikus gyulladásában" szenvednek. Az ilyen becsvágyó emberekről
beszél az Írás, amikor a keserű gyökérre utal, ami békétlenséget támaszt a hívő
keresztyének között. A békétlenség és tisztátálanság kiapadhatatlan forrásai
ők, ezért mindig zavart keltenek, kárt okoznak. Adja Isten, hogy idejében
felismerjük és kerüljük az ilyen veszedelmes mérget. (Zsid 12, 15)
Carl
Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/