„Azoknak, akik állhatatosan, és kitartóan
jót cselekedve, jótettekkel, jó munkával törekszenek és igyekeznek dicsőségre, megbecsülésre, tiszteletre, tisztességre
és halhatatlanságra, romolhatatlanságra, és múlhatatlanságra, örök
életet ad, vagyis természetfeletti életet, az életnek egy más létezési formáját
adja,
De fizet majd haraggal és megtorlással, búsulással;
bosszankodással annak, aki haszonleső, viszálykodó, perlekedő, önérdek
keresője, hajszolója s nem hajlik, és nem hisz szándékosan és önfejűen az
igazságra, vagyis nem engedelmeskedik a valóságnak, az Igének,
Krisztusnak. Hanem a gonoszsággal, a hazugsággal, istentelenséggel, Igével
ellentétesen tart, mert engedi magát meggyőzni, és az Igével ellentétesen hisz / Vagyis
az ilyen marad továbbra is a sátán hatalmában /*(Róm. 2,7-8)
*Ők azok: „Akikben,
vagyis az ilyen hitetleneknek e világ, azaz e világkorszak: aion istene megvakította a hitetlenek elméit,
gondolkozását, értelmüket hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges
evangéliumának, örömüzenetének világosságát, aki az Isten képe, és képmása.
»Más
fordítás: hogy a Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága,
fénye ne ragyogjon fel nekik«” (2 Kor. 4,4).
De: „Mi az Istenből
valók vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből,
az nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak, azaz a valóságnak Szellemét és a tévelygésnek, a csalásnak, félrevezetésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).
Ők azok: „Kik értelmükben meghomályosodtak, és az ő elméjükre sötétség borult, elidegenültek az isteni, vagyis az Istennek tetsző élettől a tudatlanság miatt, mert
megmaradtak tévelygésükben, mely az ő
szívük keménysége miatt van bennük, és megkeményedett a szívük” (Eféz.
4,18).
És ennek
következménye, hogy amikor eljön az Úr Jézus: „Tűznek lángjában, lángoló tűzben,
Ki bosszút áll azokon, és
megérdemelt módon visszaadja, és igazságot szolgáltat, és akkor fogja, megbünteti lobogó tűzzel azokat,
akik nem ismerik az Istent, és akik nem
engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának, jó hírének, örömhírének, győzelmi hírének, a
győztes hadvezér érkezésének hírének.
»Más fordítás: akik nem akarnak
engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól«. Akik megfizetik az árát, mert kiteszik magukat az ellenségnek / a sátánnak, és
meg
fognak lakolni örök veszedelemmel, vagyis pusztulással,
végveszéllyel, romlással, örök halállal az Úr ábrázatától, az Úr jelenlététől, és az ő hatalmának
dicsőségétől, fényességétől, és
ragyogásától, az Ő vitézségétől, harcias, kiemelkedő, férfias erejétől,
küzdőképességétől. Ezek majd világkorszakra, vagyis létkorszakra szólóan távol maradnak az Úrtól és dicsőséges, és fönséges hatalmától. Amellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje
fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani. Amikorcsak, és valahányszor
eljő, és megérkezik, megjelenik majd, hogy
megdicsőíttessék az Ő szenteiben.
[Más fordítás: azon a napon,
amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben], és
csodáltassék, vagyis csodálat tárgya legyen, és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben, azaz mindazokban, akik hisznek, - mivelhogy a mi
tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon
[Más fordítás: Mindez akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor
mindenki dicsőíteni
fogja őt, mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az Övéi.
Igen, mindenki csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé
tartoztok ti is, hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk” (2 Thess. 1,8-10).
Ézsaiás is prófétál az Úr
eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az
újember:: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s
mint forgószél az ő szekerei, és az Ő harci kocsijai gyorsak, hogy megfizesse, rájuk zúdítsa búsulásában az
Ő lángol) haragját, és megfeddését
sebesen égő lánggal, és fenyítését
lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel
ítél és kardjával minden hústestet,
kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)
És az Úr kardjáról így
hangzik a bizonyságtétel: „Mert az
Istennek beszéde logosza=Igéje élő és ható, élő energia, és élesebb
minden kétélű fegyvernél, minden kardnál,
és elhat a szívnek és áthatol az elmének és szellemnek, az ízeknek, az ízületeknek, és a velőknek megoszlásáig szétválásáig,
és megítéli a gondolatokat és a szívnek
indulatait, és szándékait. És nincsen
oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna, amely rejtve volna előtte,
sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek, vagyis fedetlenek annak szemei
előtt, akiről mi beszélünk. Neki kell
majd számot adnunk” (Zsid. 4,12-13)
És ennek a „fegyvernek” az
erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava,
hangja tűzlángokat szór. Az ÚR
hangjára lángok törnek elő. Az Úr
szava, hangja megrengeti, és megremegteti a pusztát,
megrengeti, megremegteti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava
megriasztja, és megborjaztatja a nőstény szarvasokat. lehántja, és letarolja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt
mondja: dicső, és az Ő templomában
mindenki őt dicsőíti!” (Zsolt. 29,7-9)
Ézsaiás bizonyságtétele a
prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek, és
nemzetek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett
nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el
engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2)
És Ő „Igazságban ítéli a gyöngéket és
igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett. Méltányosan dönt az ország szegényeinek
dolgában; megveri a földet szájának
vesszejével, logoszával = Igéjével,
és ajkai lehével, vagyis Szellemével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek
övedzője csípőjének öve pedig a hűség” (Ésa. 11,4-5)
Már Bemerítő János így
hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan
vízbe merítelek be titeket megtérésre, hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatás végett, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép, erősebb,
és hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok
méltó, vagy alkalmas és megfelelő;
Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd
titeket” (Mát. 3,11)
És Pál apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent:
„Avagy nem tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő
halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk,
azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és
életre kelt Krisztus a halálból, a
halottak közül az Atyának dicsősége,
fényessége, ragyogása által,
azonképpen mi is új életben, és új állapotban járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé
lettünk egybenőttünk, egyesültünk,
bizonyára feltámadásáé szerint is azok
leszünk, vagyis feltámadásával is
összenőttekké leszünk. Tudván azt,
hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett,
hogy megerőtlenüljön, és teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, a
céltévesztett én, hogy megsemmisüljön, elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló céltévesztett
egó, az én. hogy ezután ne szolgáljunk, és ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek. Mert
aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, megigazult, igazságossá lett.
Felmentést nyert a bűntől, azaz a cél
ELVÉTÉSÉTŐL. Hogyha pedig
meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk továbbra is
Ővele” (Róm. 6,3-8).
Mert: „Mi nem a világ, nem a világrendszer, a kozmosz szellemét kaptuk, hanem az Istenből való Szellemet, hogy megismerjük, és megtudjuk
azokat, és tudatában legyünk annak,
amit az Isten a kegyelemben, vagyis amit
Isten kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor
2,12)