2014. május 10.
A CÉL
…hogy csendes és nyugodalmas
életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves
dolog a mi üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember
üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.
- 1Timótheus 2,2–4.
Isten nem azért mondja, hogy
tegyünk meg valamit, hogy kitöltse valamivel az üres helyeket a Bibliában.
Célja van vele. Azért kell imádkoznunk a hatalomban lévőkért, hogy a
keresztények csendes és nyugodalmas életet élhessenek. Isten törődik velünk, és
munkálkodni fog az érdekünkben, még akkor is, ha azok, akik a hatalomban vannak
nem keresztények. Isten alapvető célja az, hogy mi szabadon terjesszük az
Evangéliumot. Ha a kormány nem stabil, az Evangélium terjesztése akadályoztatva
van. A politikai felfordulások, a háború, az utazási korlátozások és más
megszorítások akadályozzák az Evangélium terjesztését.
Jézus azt mondta: „És az
Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon,
bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Mát. 24,14.) Az ördög
mindent el fog majd követni, hogy ez ne menjen végbe.
Ezért int minket arra, hogy
ajánljunk fel közbenjáró imákat, imádságokat és hálaadásokat azokért, akik
vezetik az országunkat.
Megvallás: Atyám, köszönetet
mondok Neked a vezetőinkért. Köszönetet mondok Neked, mert Te meghallgatod és
megválaszolod az imát, és mert folyamatosan munkálkodsz az érdekemben.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
2014. május 9.
Ige: Kinek akarsz engedelmeskedni, mikor az Evangéliumot hirdeted?
„Mert most
embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Az emberek kedvét keresem ezzel vagy
az Istenét? Vagy embereknek igyekszem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek
igyekezném tetszeni, Krisztus rabszolgája nem volnék*(Gal.
1,10)
*Nem az emberek
tetszését keresi az, akit Isten bízott meg az Evangélium hirdetésével: „Mert a mi
igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is
álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk
bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak
tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek” (1 Thess. 2,3-6).
A VAGYOK
Isten az aki van, aki volt és
aki jön. Isten nemcsak a múltnak, jelennek, hanem a jövendőnek is Ura. /Dr.
Kocsis Elemér/
Isten kijelentése:
„Így szól az Úr, Izráelnek királya és
megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten” (Ésa. 44,6)
A boldog ember
„Boldog, aki a nyomorultra, a nincstelenre
gondol, akinek gondja van a nyomorultra, aki észreveszi, és megérti őt. A
veszedelem napján megmenti azt, ha bajba kerül, és a csapás idején
segítségére siet az Úr. Az Úr megőrzi
azt és élteti, és életben tartja azt.
Boldog lesz e földön, mert boldoggá
teszi már itt a földön, és nem
adhatod oda, mert nem engedi át ellenségei kívánságának, s nem adja ellensége hatalmába, nem engedi
át ellenségei dühének, sem a szomorúságnak, bánatnak, és fájdalomnak. Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán, és segítséget hoz, és enyhülést - jobbulást –
ad, bármilyen az ágya. Megkönnyíted
betegségében jobbulást adsz neki
valahányszor betegen fekszik, és fekvőhelyét kényelmesre cseréled” (Zsolt.
41,2-4)
Ne várj a tökéletes körülményekre! (2)
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom." (Zsidók 11:1)
A
sikeres emberek idejük nagy részét nem azzal töltik, hogy azon gondolkodnak,
mit kellene tenni. Inkább kétszer annyi idõt fordítanak arra, hogy visszatekintve
átgondolják mindazt, amit már elértek, és megtervezzék, hogyan fogják elérni
azt, amit célul kitûztek maguk elé. John Wooden labdarúgó edzõ mondta: „A
dolgok azok számára alakulnak a legjobban, akik a legjobbat tudják kihozni a
dolgok alakulásából.”
Az
Istentõl nyert látás eléréséért folytatott út nem éppen zökkenõmentes, ahogyan
ezt minden vezetõ megtapasztalta, akirõl a Bibliában olvasunk. Csak azok tudtak
sikert elérni, akik megfelelõ módon gondolkodtak. A legnagyobb szakadék a
sikeres és nem sikeres emberek között a gondolkodásmódjuk között lévõ szakadék.
Ez különösen igaz a kudarcok vonatkozásában. A sikeres emberek a kudarcot a
sikerhez vezetõ út normális részének tekintik, és túlteszik magukat rajta.
Jonah Salk, a gyermekbénulás elleni vakcina feltalálója mondta: „Ha egy kutató
kísérleteire nézek, akkor minden, amit teszünk, bizonyos értelemben siker.
Megmutatja, mit ne tegyünk, és azt is, merre haladjunk tovább. Elég gyakran
elõfordul, hogy amikor belépek a laboratóriumba, az emberek azt mondják, valami
nem mûködik. Ilyenkor azt szoktam mondani: »Nagyszerû, ezzel egy nagy
felfedezést tettünk!«
Ha
azt gondoltad valamirõl, hogy mûködni fog, de nem mûködik, az pontosan
ugyanannyit árul el róla, mint az, ha mûködne. Ezért én nem úgy állok hozzá,
hogy ez egy újabb csapda, hanem úgy, hogy ez egy újabb kihívás. Megkérdezem:
»Mit akar mondani nekem a természet?«” Ilyen állhatatosság egyedül a helyes
gondolkodásmódból fakad, és ez a sikeres emberek fémjelzése.
Õk
mindig újra próbálkoznak, folyamatosan tanulnak, és haladnak elõre. Az
elméjükben nyerik meg a csatát, és ez aztán túlárad abba, amin dolgoznak.
http://maiige.hu/
Chamber: Nézz Istenre!
Szedd össze magad és nézz
Istenre! Őreá építsd reménységedet! Nem baj, ha száz meg egy dolog sürget is,
zárd ki őket határozottan és nézz fel Őreá. "Térjetek hozzám" és a
rátekintés pillanatában tied a váltság, és a megoldás.
Dr-Kováts György: ÁTMENTÜNK
– 5. (Bizonyságtétel… amit velem tett Jézus.
Ahogy nekem odaadta az Ő szeretetét. Ez hosszú. De így egyben van értelme.
1Jn 3,14.
Mi tudjuk, hogy általmentünk
a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő
atyjafiát, a halálban marad.
Egész életemben „jó fej”
voltam – legalábbis az osztálytársaim között, és az ő számukra. Ez volt, amire
ügyeltem, ami fémjelezte az életemet. Nem kerestem tudatosan sohasem a bosszút,
nem akartam rossz kapcsolatot fenntartani senkivel. Kisebb konfliktusokon
kívül, nem is voltam rosszban huzamosabban a környezetemmel – kivéve egy
valakivel. Ez a személy az önzést, ami bennem volt, közvetlen közelből
tapasztalhatta. Újra és újra. Sok boldog pillanatára rátörtem, sok szépet
elvettem tőle. És azt hiszem, hogy amint az évek múltak, ez az önzés egyre
inkább jellemző lett az életemre, és egyre többen „kaptak belőle ízelítőt” –
legalábbis, akik elég közel kerültek hozzám.
Mivel otthonról jó nevelést
kaptam, és némi vallásosság is szorult belém, hát jól „kozmetikáztam” az ilyen
viselkedéseimet, s nem sokan vették észre azonnal, mi is lakik belül, meg
„amúgy” szerettem is az embereket. Persze voltak hullámvölgyek, de környezetem
– mint mondtam – nagyszerű volt, szüleim sok-sok toleranciával szenvedték el
életem hétköznapjait, úgyhogy alapvetően olyan „szeretet-szerű” állapotban
éltem végig életem első húsz évét.
Persze az önzés megköveteli a
magáét, ugye… úgyhogy azok, akik azért elég közel kerültek hozzám, tapasztalták
a hűtlenséget is, egy idő után, és azt, hogy voltak, akiket „kihasználtam”. De
a „jó-fejség”, ami általában körülvett és jellemzett engem, sok mindent el
tudott takarni. És a segítőkészség, az őszinte szimpátia az emberek iránt, a
felemelés vágya is ott volt. A „világon segíteni akartam”, méghozzá úgy, hogy
„az emberek boldogok legyenek”. Politikával nem sokat foglalkoztam, de a
„szabadság szerelem e kettő kell nekem” elv azért áthatott. Ez az elv a
hetvenes évekre amúgy is jellemző volt, úgy a zenében, mint a közlégkörben.
Ragadt azokra, akik a családjukból amúgy hasonló hozzáállást hoztak.
Amikor újjászülettem, valami
újat tapasztaltam meg. Először is, le kellett lepleződnie az önzésnek és az
ebből fakadó sok bűnnek az életemben. Ezt a csodát Isten maga végezte el.
Feltámasztotta bennem a vágyat Önmaga iránt, akartam meggyőződni arról, hogy Ő
VAN, és hogy Ő OLYAN, amilyennek hallottam az igehirdetésekben,
bizonyságtételekben (ébredési közösségbe „vetődtem el”, ahol hiteles
tanúbizonyságtételeket hallottam és láttam magam körül). Meg akartam győződni
arról, hogy NEKI TÉNYLEG VAN TERVE az életemmel. Tényleg személy, Aki
személyesen ismer és szeret engem, és tényleg akar velem valamit.
Amikor ezekről meggyőzött,
átadtam Neki az életemet.
S innentől valami elindult.
Valami, amit tényleg „felfedeztem” csupán. A „jó-fejség” képében elrejtőző sok
önzés egyre inkább fájt saját magamnak is. Egyre inkább rájöttem, hogy Istennek
nem csak velem van terve, hanem „általam másokkal” is. Vagyis, Ő tényleg
SZERETI az embereket. És nem csak úgy „ÁLTALÁBAN” akarja, hogy „boldogok
legyenek”, hanem egészen konkrétan is, ott, a saját környezetemben is.
Bocsánatot kértem az emberektől. Elkezdtem bocsánatot kérni – ez így pontosabb
– és nem tettem függővé ezt attól, hogy mások megteszik-e szintén.
Ahogy megismertem a
„testvéreket”, egy olyan új szeretetet fedeztem fel, amire rácsodálkoztam.
Nekem VANNAK testvéreim. Szerte a világon. Vannak fekete testvéreim is, vannak
idősek is, és vannak olyanok, akik Romániából, vagy orosz területekről
származnak. (Ez akkor, a nyolcvanas évek elején nagy szó volt számomra…)
A szeretet nagyobb, mint a
politika. Nagyobb, mint a történelem. Felette van minden előítéletnek. És ez a
szeretet „nagyban és kicsiben” elkezdett áthatni.
Azután bekerültem – egy idő
múlva – a gyülekezeti életben zajló feszültségek közé is. Volt hely, ahol –
szolgálatunk kapcsán, amit az Úr bízott ránk újra és újra – körülvett minket az
előítélet. Tanítási harcok, és szellemi félelmek az emberek szívében, és
kapcsolataiban. Itt volt az idő, az Úr megmutatta, hogy OTT LAKIK BENNÜNK a
szeretet.
Szeress. És bocsáss meg.
Szeress. És adj nekik új lehetőséget a jóra. Szeress. És kezdj te is újat. Ne
várd tőlük a rosszat. Ne add oda magad arra, hogy olyan légy, amilyennek be
akarnának skatulyázni téged. Te akkor is szeress, és ne beszéld ki őket.
Szeress, és ne kövesd rossz viselkedésüket. Szeress, és MINDIG CSODÁLKOZZ RÁ,
hogyha esetleg ők szeretetlenül viselkednek. Szeress, és ne félj, ne féltsd
magadat – az Úr az, Aki személyesen vigyáz rád. Nem fog hagyni elveszni, nem
fog hagyni megszégyenülni téged (lehet, hogy meghurcolnak majd, vagy
igazságtalanok lesznek veled, ilyesmi előfordul – de nem maradsz soha egyedül,
veled lesz mindenben, és megdicsőíti az Ő nevét végül).
Kezdtem megérteni – olyan ez,
mint egy nagyobb fajta család. Pontosabban, mint egy egészen nagy család. Nem
egyféle emberekből. Sokfélékből. Sokféle családi háttérrel. Sokféle szülővel,
sokféle szocializációval, sokféle tanult viselkedéssel, hozott sérülésekkel.
Mindenki a saját korábbi múltjával, és ezen vagy átlépnek, vagy hurcolják
magukkal. De a családhoz tartoznak. Testvérek. És ezért a szeretet az alap,
mindenfajta kapcsolatunkban, akármilyenek voltak is, vagy legyenek is éppen. A
szeretet.
És ez Istentől van.
Ahogy ezt megértettem, és
elkezdtem gyakorolni, az Úr újabb és újabb „helyzetekbe” vitt bennünket. Sőt,
szinte már azt éreztük, hogy ez a dolgunk. A „helyzetekben” helyesen megállni,
és mindenkor megmaradni a szeretetben. Szinte már mást sem tettünk – és teszünk
– mint „MEGMARADUNK” A SZERETETBEN. Ez a dolgunk.
Néha nem könnyű, néha
kifejezetten nehéz, néha rájövünk, hogy szinte nincs is bölcs megoldás, bármit
teszünk, valami „baj lesz” belőle, néha csak kiáltunk az Úrhoz: de ebből nem
engedünk. Meg akarunk maradni a szeretetben.
Mert ez a világ az önzés felé
tart. Eddig is önző volt, de most a kereszténység, a testvérek világa is
elindult az önzés felé. Azt mondja az Úr az utolsó időkről, hogy akkor az
emberek „magukat szeretők” lesznek. És nem csak a „világról” mondja. A hívőkről
is. Azokról, akiket amúgy kivett a világból, kiszabadított a halálból, és
átvitt az életbe. Úgyhogy ez a misszió, a „szeretet missziója” mindenek felett
való. Mindent megelőző. Mindennél fontosabb. A hétköznapok missziója.
És olyan misszió, amihez nem
kell túl sok „előzetes felkészülés”, teológiai iskola, és szervezet. Nem. A te,
saját hétköznapjaidban zajlik. Ma, most, ezekben a percekben, és holnap, és
ameddig a földön élsz. És sok-sok minden bontakozhat ki belőle, új missziók, új
kapcsolatok, emberek életének helyreállása, sok-sok érték és kincs, amit az Úr
eléd hoz, mindenféle, amit most elképzelni sem tudsz, emberek megmenekülése,
csodálatos missziós kilépések, és új vállalkozások – de itt indul.
Most, a te, saját életedben.
Azzal, hogy eltökéled, és újra és újra elkötelezed magad a szeretet mellett.
Amellett, hogy szeretsz, szeretni fogsz, és CSAKAZÉRTIS szeretsz, bárki, bármit
mond és tesz körülötted. Ha a hívők elfordulnának is a szeretettől, ha a
kibeszélés, az ítélkezés, a harag és a gyűlölködés sodró hullámokban törne is rád
– te akkor is szeretni fogsz. Miért? Mert ott lakik benned. Az új élet, amibe
átmentél a halálból, a szeretet élete. És nem tudsz mást tenni. Pontosabban: ez
lakik benned, és te nem is akarsz mást tenni, más lenni. Így van?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)