Júd. 1,1 Júdás [jelentése: bizonyságtevő, akiért hálát adnak], Jézus Krisztusnak (rab)szolgája. Jakabnak [Jelentése: mást
kiszorító, más helyébe lépő] pedig atyafia, [testvére,
köszöntését küldi] az elhívottaknak [azoknak, akik
elfogadták a meghívást].
Akik az Atya Istentől [és az Atya
Istenben] megszenteltettek [és szentté lettek, akiket Isten az Úr Jézus
vére által megtisztított, hogy alkalmassá váljanak a Vele való közösségre]. És Jézus Krisztustól megtartattak [és
Jézus Krisztusban megőrzöttek]
*Az Úr Jézus
szenvedése előtti imája a szentekért: „És nem
vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig te hozzád megyek.
Szent Atyám, tartsd [és őrizd] meg
őket a te nevedben, akiket nékem adtál [A görög szöveg szerint: őrizd meg őket a te neved által, amelyet
nekem adtál] hogy egyek
legyenek, mint mi!” (Ján. 17,11).
És Pál apostol már így
köszönti az elhívottakat: „Mindeneknek,
és mindenkinek… Isten szerelmeseinek, vagyis Isten kedvesen, nagyon szeretett,
drágáinak, hivatalos szenteknek: akik Istennek szenteltettek, és Isten
tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és megszentelt, akik ezért Isten szerinti,
tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok. Kegyelem,
vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek és békesség,
vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség. Boldogság, boldogulás, mégpedig mind
az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól és az Úr
Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7).
Júd. 1,2 Irgalmasság, [(eleosz): vagyis gyengéd, szerető irgalom, és könyörületesség],
békesség [(eiréné): vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és [(agapé): Isten szerinti] szeretet adassék néktek [és töltsön be titeket] bőségesen.
Júd. 1,3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon
vagyok, [(szpúdé): és azon fáradozom], hogy írjak néktek a
közös üdvösség [(szótéria): vagyis a bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadítás, jólét, egészség,
megtartatás] felől, kénytelen
voltam, [és szükségesnek láttam] hogy intőleg írjak néktek, [hogy bátorítsalak, buzdítsalak titeket]
hogy tusakodjatok [(epagónidzomai): küzdjetek, és elszántan harcoljatok] a hitért, amely egyszer [s mindenkorra] a szenteknek adatott*
*És így bátorítja
Pál apostol is Timóteust, vagyis minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Ezt a
parancsolatot [vagyis ezt az
utasítást, és ezt a tanítást] adom
néked [és kötöm a lelkedre], fiam
Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint,
hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a
próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó
stratégiával]” (1 Tim. 1,18).
„Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint
harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei
[a mi harci fegyvereink nem
földiek] nem a húsból valók, hanem
Isten
ereje által hatalmasak erősségek
lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését
akadályozza. Velük cáfoljuk meg az
érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük
szorítunk (és hatalmunkba ejtünk)
minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti
hódolatra kényszerítünk)]” (2
Kor. 10,3-5).
Az Úr azt is nyilvánvalóvá
teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb,
mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél
(és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig,
szétválásáig), és megítéli
(megkülönbözteti) a szívnek (a
bensőnek) gondolatait (nézeteit,
véleményét, gondolkodását) és indulatait
(és szándékait). És nincsen oly
teremtmény, amely nyilvánvaló nem
volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített,
csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt,
akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid.
4,12-13).
Hát: „Harczold meg a hitnek szép (és nemes) harczát, nyerd el (és ragadd meg) az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást
tettél sok bizonyság (sok tanú) előtt” (1
Tim. 6,12).
Júd. 1,4 Mert belopózkodtak [(pareiszdünó): beférkőztek, és észrevétlenül
befurakodtak] valami emberek, [(tisz ti anthróposz): bizonyos személyek] akik régen előre beírattak [(palai prographó): és akik régóta elő vannak jegyezve, és ősidők óta elrendeltettek] ezen ítéletre, [(túto krima): és előre kijelöltettek erre
az elmarasztaló ítéletre, és büntetésre]. Istentelenek, vagyis [(aszebész): Isten nélkül élők, elvetemültek] kik a
mi Istenünknek kegyelmét [(kharisz):
Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú
gondoskodását] bujálkodásra fordítják [(aszelgeia metatithémi): arcátlanul
megváltoztatják, átalakítják, és mássá
teszik, és ezzel más helyzetbe
visznek], és az
egyetlen Istent és uralkodót, a mi Jézus Krisztusunkat megtagadják [(arneomai):
és elutasítják]*
*Péter apostol így
figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép
között, amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes
eretnekségeket [kik veszedelmes, és romboló szakadásokat, pusztító
tévtanokat vezetnek be] fognak közétek
becsempészni, és az Urat, aki megváltotta
őket, [kik a mi parancsolónkat, aki megvásárolta őket] megtagadván, önmagukra hirtelen való
veszedelmet hoznak, vagyis [hirtelen való, és gyors pusztulást; romlást
zúdítva magukra] Ezek víztelen kútfők
[víztelen források], széltől hányatott
fellegek [forgószéltől sodort ködfoszlányok; vihar kergette felhők], akiknek a sötétség homálya van fenntartva
örökre [a legfeketébb sötétség vár rájuk]. (2 Pét. 2,3.17) (2 Pét. 2,1).
Pál
apostol így ír a szenteknek: „Félek
azonban, hogy amiként a kígyó a maga
álnokságával [ravaszságával;
ravasz mesterkedésével] megcsalta [rászedte, becsapta; elcsalta] Évát [jelentése: minden élők anyja], akként a ti gondolataitok [(noéma): felfogás, gondolkodásmód] is
megrontatnak >(phtheiró): elpusztít, tönkretesz, lerombol, feldúl< és
eltávolodnak [úgy
tántorodnak el; a ti gondolataitokat is el fogja fordítani; a ti elméteket is
megzavarja; úgy a ti értelmetek is elfordul] a Krisztus iránt való
egyenességtől [őszinte,
tiszta és szent hűségtől].
»Más fordítás: és
akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, Krisztus iránti őszinte és tiszta
odaadásotoknak«. Mert hogyha az, aki jő [odamegy
hozzátok, és] más Jézust prédikál [hirdet], akit nem prédikáltunk
[nem akit mi hirdettünk], vagy
más szellemet vesztek [más
szellemet fogadtok be], amit nem vettetek [nem akit korábban kaptatok, és amit
elnyertetek], vagy más evangéliumot [örömüzenetet hallotok], amit
be nem fogadtatok [nem
amelyet elfogadtatok], szépen eltűrnétek; [elviselitek; szívesen vennétek]” (2 Kor. 11,3-4).
Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy
csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe
ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá,
atyámfiai [testvérek], az
evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt)
amelyet én néktek vittem], melyet be is
vettetek [el is fogadtatok], melyben
állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok);
melyet be is vettetek és követtek]. Amely
által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is
menekültök], ha megtartjátok
[megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel
[(logosz): IGÉ-vel] hirdettem
néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek
hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek
hívőkké]” (1 Kor. 15,1-2).
És így folytatja az apostol, mert: „…
nincs más [örömüzenet]; de némelyek
zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni
[forgatni, meg akarják másítani] a
Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal
hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [átkozott
(átok alatt) legyen!]. Amint előbb
mondottuk [és kijelentettük], most is
ismét mondom [megismétlem]: Ha valaki
néktek hirdet valamit [más evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk hallottatok, (
kaptatok)], amit elfogadtatok
[átvettetek], átok [alatt; (átkozott)]
legyen” (Gal. 1,7-9)
És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is
az” (Gal. 5,10).
Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy
csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet (vagy hozzá tesz, vagy elvesz
belőle), az a sátán szolgája: Kérlek
[buzdítlak, intelek] pedig titeket
atyámfiai [testvérek], vigyázzatok
azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat
támasztanak; háborúságnak okai volnának] és
botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra
tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)
„Mert az ilyenek hamis apostolok [álapostolok], álnok [csaló; cselszövő; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá
[kiküldötteinek] változtatják át
[adják ki; tettetik; hazudják] magukat
[Más fordítás: Mert
ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők
valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják
a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].
Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává [a
világosság angyalának tetteti magát; a fény követévé]. Nem nagy dolog azért [nem csodálkozom], ha az ő szolgái [kiszolgálói] is
átváltoztatják [tettetik] magukat
az igazság szolgáivá; akiknek
[megérdemelt] végük az ő cselekedeteik
[az ő munkájuk] szerint lészen
[Más fordítás: Nem
meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság
szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel
megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).
Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek
[óvakodjatok] a farizeusok
[jelentése: elkülönülő („szeparatista”), elzárkózó vagyis kirekesztően vallásos
emberek zárt csoportja, vagyis szektája] és sadduceusok [jelentése:
vallási felekezet, amely elsősorban politikai párt, amely a vallási és
politikai hatalmat összekapcsolja, szekta] kovászától
[(dzümé): erjesztő, tovaterjedő emberi tanítás]” azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12)
Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így
szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura:
Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, (ne törődjetek velük, és
ne figyeljetek rájuk) akik néktek
prófétálnak, elbolondítnak titeket (és hiábavalóságba vezetnek, haszontalan, céltalan
dologba visznek, és hiú reményt ébresztenek, mert): az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr
szájából valót” (Jer. 23,16).
És az apostol minden olyan gyülekezetet
figyelmeztet, ahol a törvényt tanítják: „Tudniillik
a belopózkodott [betolakodott; befurakodott (pareiszaktosz):
- becsempészett. KJV: észrevétlenül behozott; besurrant, nem tiszta úton
bekerült] hamis atyafiakért
[áltestvérek kedvéért sem], akik
alattomban közénk jöttek [akik azért tolakodtak (férkőztek) be közénk], hogy kikémleljék [(kataszkopeó) alattomosan megfigyel,
megles] a mi szabadságunkat, mellyel
bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket (rab)szolgákká tegyenek [taszítsanak; kényszerítsenek]”
(Gal. 2,4).
Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az
Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja
az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak]
fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok
képesek jót beszélni], holott gonoszak
[rossz, káros, semmirekellő,
hitvány] vagytok? (Mát. 12,34)
„Akik
engedetlenek lévén [(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek, és meggyőzhetetlenek],
megütköznek [(proszkoptó):
nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak, megbotránkoznak, és nekirohannak] az ígének, a [(logosznak)], amire pedig rendeltettek. [Más fordítás: Az engedetlenek, és
hitetlenek megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték
őket. És mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt
velük]” (1 Pét. 2,8).
„Vallják, [vagyis elismerik,
és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak
vele], de cselekedeteikkel tagadják [de a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és
engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok,
használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát].
»Más
fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik
az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra
nem képesek«” (Tit. 1,16).
És
Pál apostol így int minden hívőt, figyelmezteteve a következményre: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket
Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat
szolgaságnak igájával. [Más fordítás: Krisztus azért szabadított fel
bennünket, hogy éljünk is ebben a szabadságban. Ezért ne engedjétek magatokat
újra rabszolgává tenni]. Elszakadtatok
Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal.
5,1.4).
Ezért: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a
keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne
fertőzzön” (Zsid. 12,15).
Egy előképben mutatja be a
Szent Szellem azt a kettősséget, ami Krisztus népét jellemzi: „Volt egy ember, Ramataim-Czofimból
(jelentése: az őrök kettős dombja; kettős magaslat a méz földjén), az Efraim (Jelentése: kettős örökség,
kétszeresen gyümölcsöző) hegységéről
való, és az ő neve Elkána (jelentése: Isten szerezte, tulajdonába vette,
megvásárolta) vala, Jerohámnak
(jelentése: szeretett, irgalmat, kegyelmet nyert) fia, ki Elihu (jelentése: maga az Isten) fia, ki Tohu (jelentése: káosz) fia,
ki Sof (jelentése: túláradás; úszás) fia
volt; Efraimita vala. És két felesége volt néki; az egyiket Annának
(jelentése: kegyelem), a másikat pedig
Peninnának (jelentése: szétágazódás) hívták.
Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei” (1 Sám. 1,1-2).
Júd. 1,5 Eszetekbe juttatom, mert emlékeztetni
akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már [(eidó oida): ismertétek, tisztában voltatok vele], és tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből [ptah szellemének házából, vagyis evilágból]
kiszabadította, [és kimentette]. Viszontag
(deuterosz): utána, másodszor már] azokat, akik nem hittek, elvesztette, vagyis [(apollümi): hagyta, hogy tulajdonából elkerüljön]*
*Az Úr
figyelmeztet arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és beszédnek: „Mondd meg nékik: Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy épen úgy
cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában
hullanak el a ti holttesteitek, …mert zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,28-29).
De
Izráel fiai csak zúgolódtak: „És elindula
Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin (az ingovány) pusztájából, az
Úr (Jehova) rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének
Refidimben (nyugvópont, támasz).. De a népnek nem vala inni való vize.
Verseng (perbe szállt) vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk
vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek (szálltok perbe) én
velem? Miért kísértitek az Urat (Jehovát)? És szomjúhozik vala ott a nép a
vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket
Egyiptomból? (beszűkülés,
szorongatás, fogság). Hogy szomjúsággal ölj meg minket,
gyermekeinket és barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz (Jehovához) kiálta
(segítségért) mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg
nem köveznek engemet. És az Úr (Jehova) monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és
végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat (botodat) is, mellyel a folyót
megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára
(ott állok előtted a sziklán) a
Hóreben [pusztaságban; sivatagban],
és te sújts (üss) a sziklára, és víz jő ki abból (fakad belőle), hogy igyék a
nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a
helynek nevét Masszának (kísértés) és
Méribának (viszály, civakodás,
pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés), Izráel fiainak versengéséért (perlekedése miatt), és mert kísértették
az Urat (Jehovát), mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen? (2 Móz. 17,1-7)
És
megismétli az Úr a kijelentést: „És
eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába (az ingovány) az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben (szent, tiszta,
felszentelt; szentség), és meghala ott Miriám (keserűség, szomorúság, felkelés, lázadás), és eltemetteték ott. De nem vala vize a
gyülekezetnek, összegyűlnek azért Mózes és Áron ellen. És feddőzék (perelni
kezdett) a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg (Bárcsak
elpusztultunk volna) mikor megholtak (elpusztultak) a mi atyánkfiai
(testvéreink) az Úr (Jehova színe) előtt! És miért hoztátok az Úrnak (Jehova)
gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink (állataink)?
És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok
(vezettetek) minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és
inni való víz sincsen! Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe
elől, a gyülekezet (kijelentés) sátorának nyílása (bejárata) elé, és arcukra
borulának; és megjelenék nékik, az Úrnak (Jehovának) dicsősége. És szóla az Úr
(Jehova) Mózesnek, mondván: Vedd ezt a vesszőt (a botodat), és gyűjtsd össze a
gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia (testvéred), és szóljatok
(parancsoljátok meg) ím e kősziklának az ő szemeik előtt (láttára), hogy adjon
vizet. És fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az
ő barmaiknak (állataiknak). Vevé
azért Mózes azt a vesszőt (a botját) az Úrnak (Jehovának) színe elől amint
parancsolta vala néki. És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla
elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából
fakasszunk-e néktek vizet? És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát
az ő vesszejével (botjával) két ízben; és sok víz ömle ki (fakadt), és ivék a
gyülekezet és az ő barmai (állatai). És monda az Úr (Jehova) Mózesnek és
Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem (bennem), hogy megdicsőítettetek volna
(és nem tartottatok szentnek) engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem
viszitek (vezethetitek) be e községet (gyülekezetet) a földre, amelyet adtam
nékik. Ezek a versengésnek (Meríbá) vizei, amelyekért feddőztek (ahol perbe
szálltak) Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennük (de ő
megmutatta nekik, hogy szent)” (4 Móz.
20,1-13)
Dávid
is prófétál erről az eseményről: „Sziklákat
hasított meg (ketté) a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a
mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára
vizeket ömlesztett (zúdított): Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították
a Felségest (lázongtak a Felséges ellen) a pusztában” (Zsolt. 78,15-17)
„Megnyitotta
a kősziklát és víz zúdula ki (tört elő), folyóként futott a sivatagon (patakban
folyt a pusztán végig). Mert megemlékezett az ő szentséges ígéretéről, amelyet
tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának”
(Zsolt. 105,41-42).
Mert
Izráel fiai:„Nem őrizték (tartották) meg
az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében (követni
tanítását); Sőt elfelejtkeztek az Ő (nagy) tetteiről, csodáiról, amelyeket
mutatott (látniuk engedett) nékik. Apáik (őseik) előtt csodát művelt Égyiptom
földjén, a Coán mezején (szilárd hely /a föld?/). Kettéválasztotta (vágta) a tengert s
átvitte (átvezette) őket; és felállította a vizeket fal gyanánt (a víztömeget
gátként állította meg). Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át, tűznek
világosságában (fényével)” (Zsolt. 78,10-14).
Ezért:
„azoknak többségét nem kedvelé [(eudokeó):
nem lelte örömét bennük] az Isten, mert
elhullának [odavesztek; elpusztultak (katasztrónnümi):
Holttesteik szőnyegként terültek el] a
pusztában. Se a Krisztust ne kísértsük,
[(ekpeiradzó):
próbára tesz] amint közülük
kísértették [(peiradzó): - tesztel azaz megkísérel, megpróbál rávenni
valamire] némelyek, és elveszének
[elpusztultak] a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok ((go/n/ggüdzó):
morog. Félhangosan, fogai között
mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító
[keze] által. [ezért lesújtott rájuk (elveszítette őket) a
pusztító angyal]. Mindezek pedig
példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa
(figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.] estek rajtuk; [történt velük] megírattak
pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül;
és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek
[világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben
élünk]” (1 Kor. 10,5.9-11).
Dávid is megemlékezik Isten népéről: „Megvetették a kívánatos földet, nem hittek
ígéretének, hanem (morgolódtak) zúgolódtak
sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára” (Zsolt. 106,24-25). Sőt: „Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk.
Beszennyezték magukat cselekedeteikkel” (Zsolt. 106,29.39).
Júd. 1,6 És [azokat] az angyalokat is, akik nem
tartották [és nem becsülték] meg fejedelemségüket [a maguk
eredeti rendjét, és saját hatáskörüket], hanem elhagyták az ő [(apoleipó):
saját] lakóhelyüket, [(heauton):
a saját dicsőséges mennyei testüket] a
nagy nap [(kriszisz)] ítéletére örök [(aidiosz deszmon deszmosz): érzékelhetetlen,
és láthatatlan] bilincseken, sötétségben [(téreó): őrizetbe] tartotta*
*Péter
aposotol így ír erről: „Mert ha nem (kegyelmezett),
és nem kedvezett (nem kímélte meg) az Isten a bűnbe esett (vagyis a célt
eltévesztő) angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira
adta oda,(a homály kötelein, a fény
megvonására) szolgáltatta ki őket, hogy fenntartassanak
(és hogy rabokként őrizzék őket) az
ítéletre” (2 Pét. 2,4).
És hogy kik voltak ezek,
arról így hangzik a kijelentés: „Lőn
pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik
születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és
vevének maguknak feleségeket mind azok közűl, (akiket kiszemeltek maguknak)
kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr:
Ne maradjon az én (éltető) Szellemem
örökké az emberben, mivelhogy ő (csak) hústest;
legyen életének ideje (életkora) százhúsz
esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor
az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének
nékik. Ezek ama hatalmasok, (vitézkedők) kik eleitől (akik ősidőktől)
fogva híres-neves emberek
(hírnevesek) voltak”
(Más
fordítás: Amely időben / 'áḏám): az ádámi faj / elkezdett elszaporodni, és uralkodni a földön, és (ḥálal): megszentségtelenedett, és beszennyeződött,
erőtlenné vált, személyes ragaszkodás
jött létre. (rá'áh): szemlélgetik, és
nézegetik az (ĕlóhím): angyalok ('áḏám baṯ):
emberi faj szülötteit, hogy azok (ṭôḇ): szépek, kellemesek, nagyszerűek. (láqaḥ): elfoglalja;
egyik a másik után,('iššáh): ki-ki egy (réjaʿ réʿa): másik személyt, akit
(báḥar): kiválaszt, megkedvel, kíván, akiben
gyönyörködik). És szólt Jahve, az
Örökkévaló: (dún dín): Hiába irányítja
(rúaḥ) Szellemem (ʿólám
ʿôlám): örökké az ('áḏám): emberiséget, az emberi fajt (gam):
mégis (šáḡaḡ): bolyong, és tévelyeg. Azon az (jôm): emlékezetes, sorsdöntő napon (nəp̄il nəp̄íl): támadók,
lázadók (náp̄al): érkeztek a
földre, és meglepve őket rávetették magukat, rárontontottak az ('áḏám): emberiségre, az ádámi, vagyis az emberi
fajra, akik (gáḇar): erősebbek /
hatalmasabbak voltak és felülkerekedtek
és legyőzték őket, (ʿólám ʿôlám): egész életen át tartó rabszolgaságra)” (1 Móz. 6,1-4)
Az
Úr Jézus a hitetlen júdabeliekhez így beszél: „Miért nem értitek [és miért nem ismeritek fel] az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az
én szómat [(logoszomat): Igémet]
»Más fordítás: Mert
hallani sem bírtátok (és nem vagytok képesek befogadni) az én igémet«. Ti az ördög [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától
valók vagytok
[Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög
atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És
a ti atyátok kívánságait [szándékát,
ami kedvére
van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló etheló): azt készültök,
szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani].
Az emberölő [(anthrópoktonosz):
embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé):
eredetétől] fogva, és nem állott meg az
igazságban [(hisztémi): felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia):
valóságnak], mert nincsen ő benne igazság
[mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor
hazugságot [(pszeudosz):
hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából meríti];
mert hazug [(pszeusztész):
és csaló] és [(autosz):
ő maga a] hazugság atyja” (Ján.
8,43-44).
Júd. 1,7 Miképen, és [(hósz): ahogyan] Sodoma [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék]
és Gomora [jelentése:
elsüllyedés, elpusztulás, hasadék, szakadék]
és
a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan [(troposz):
hasonló módon] paráználkodtak [(ekporneuó): átadták magukat a
fajtalankodásnak, és ugyanúgy
feslett életet éltek],
és más hústest után jártak, [egy másik
ember teste után rohantak érzéki vággyal; másféle hústest utáni kívánság hajtotta őket; és természetellenes gyönyöröket hajhásztak] például vannak
előttünk, [például szolgálnak] örök
[soha meg nem
szűnő] tűznek büntetését szenvedvén*
*Az Ige
bizonyságtétele szerint ez pedig így történt: Angyalok jöttek, akik Lótnál
szálltak meg: „Lefekvésük előtt a város férfiai, Sodoma férfiai
körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig (az egész nép kivétel nélkül). És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, akik te hozzád
jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket. És kiméne Lót
ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót. És monda: Kérlek
atyámfiai, (barátaim) ne
cselekedjetek gonoszságot. Ímé van énnékem két leányom, akik még nem ismertek
férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velük amint néktek
tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én
hajlékom árnyéka alá jöttenek (és hajlékom oltalma alatt vannak). Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét
mondának: Ez egymaga nálunk a jövevény s ő szabja a törvényt? Majd gonoszbul
cselekszünk (és még jobban elbánunk) veled,
hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és (szorongatni
kezdték magát Lótot) azon valának, hogy
betörik az ajtót. De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák (behúzták)
Lótot magukhoz a házba és bezárák az
ajtót. Az embereket pedig, (az emberek apraját-nagyját) kik a ház ajtaja előtt valának, vaksággal
verék meg kicsinytől nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében
(és nem tudták megtalálni az ajtót). És
bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És
elsűlyeszté (így pusztította el) ama
városokat, és azt az egész vidéket, (azt az egész környéket) és a városok minden lakosait, és a föld
növényeit is” (1 Móz. 19,4-11.24-25).
Mózes bizonyságtétele példaként azoknak, akik
elhagyják a szövetséget „Kénkő és só
égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem
nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak
elsülyesztett helye, amelyeket elsülyesztett (és elpusztított) az Úr haragjában és búsulásában” (5 Móz. 29,23).
„Ímé, ez volt a vétke Sodomának… kevélység, eledel
bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és
szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot
előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam” (Ezék. 16,49-50).
Lukács
bizonyságtétele: „De amely napon kiment
Lót Szodomából [jelentése: körülzárás,
körülzárt hely; égő; fás tájék], tűz
és kénkő esett [vagyis kéneső hullott] az
égből, és mindenkit elvesztett [elpusztított]” (Luk. 17,29).
Péter apostol
bizonyságtétele: „És ha Sodoma és Gomora
városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta [pusztulásra ítélte], például tévén [intő példaként] azokra nézve, akik istentelenkedni fognak
[akik a jövőben istentelenekké /Isten nélkül élővé/ és ezért elvetemültekké
lesznek]; Főképpen pedig azokat, akik a
testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak [akik tisztátalan vágyaik
után mennek], és a hatalmasságot [az
Isten felségét, és tekintélyét] megvetik.
Vakmerők, [elbizakodottak; arcátlanok] maguknak
kedveskedők, akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek
[Más
fordítás: főként pedig azokat, akik beszennyező vágyakban a (hús)test
után járnak, és a felsőbbséget megvetik, vakmerők, önfejűek, nem rettegnek a
dicső(ségben lévő)ket káromolni]” (2 Pét. 2,6.10).
Júd. 1,8 Hasonlóképen mégis ezek is álomba [képtelen
tanításokba] merülvén, a (hús)testet [a húsukat] megfertőztetik [(miainó):
beszennyezik, bemocskolják, meggyalázzák],
a hatalmasságot [(küriotész): felsõbbséget] megvetik [(atheteó): visszautasítják,
semmibe veszik],
és a méltóságokat [(doxa): tekintélyeket] káromolják [(blaszphémeó): becsmérelik,
rágalmazzák, szitkozódnak, rágalmat terjesztenek, gyalázzák, gonoszul beszélnek
róluk].
[Más
fordítás: hasonlóképpen ezek a
beteg álmokat kergetök mindenek ellenére beszennyezik a hústestüket, és a föléjük helyezett urakat elvetik, az
uralkodó hatalmat megvetik, s a dicsőségben élőket káromolják]*
*Pedig meg van
írva, hogy: Istent ne szidalmazd, ne átkozd, (kakologeó): ne
mondj rosszat, ne beszélj gonoszul; ne becsméreld, és ócsárold, és ne gyalázzad
Istent, és ne vesd meg), és néped
fejedelmét ne átkozd!” (2 Móz. 22,28).
A végső napokban, vagyis az
újszövetségi időszakban, ahogy azt Isten Igéje kijelenti: „És lészen az utolsó [a végső] napokban…” (Csel.
2,17). „lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik
szerint járnak. [akik istentelen
dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek]” (Júd. 1,18).
Már a prófécia így hangzik
ellenük: „Csak ellenkezést keres
(csak pártütésre törekszik) a gonosz,
végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene”
(Péld. 17,11).
Az Úr Jézus kijelentése: „És mivelhogy a gonoszság [és a törvényszegés, és a
törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], az [(agapé):
vagyis az Isten szerinti] szeretet
sokakban meghidegül.
[Más fordítás: Annak következtében, hogy
törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül, és kihűl a
szeretet]” (Mát. 24,12).
Már
a prófécia is figyelmeztet: „A gonosz
(és álnok) ember versengést szerez
(és viszályt támaszt), és a susárló
(a rágalmazó) elválasztja a jó barátokat.
Az erőszakos ember elhiteti (és rászedi) az ő felebarátját, és nem a jó úton vezeti” (Péld. 16,28-29).
Így figyelmezteti a Szent
Szellem az apostolon keresztül Isten, vagyis Krisztus népét: „Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek
titeket, sőt figyelmeztetlek benneteket] és
bizonyságot teszek az Úrban, [és emellett tanúként lépek fel] hogy ti többé ne járjatok [ne éljetek] úgy, mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az ő elméjüknek [(núsz): szív (a benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási
képessége] hiábavalóságában [hiábavaló gondolkodásuk szerint,
hiábavalóvá lett értelemmel. Őket hiábavaló gondolatok vezérelik
haszontalanság; ostobaság; romlottság, züllöttség]. Kik erkölcsi érzés nélkül [reményvesztettségükben; elfásultan és
tehetetlenül az érzésektől, érzelmektől messze távolodva], önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra] adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
[Más
fordítás: Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle
tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és
rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek
ezekben]” (Eféz. 4,17.19).
És a kijelentés folytatódik: Bizony: „…
elég(séges) nékünk, hogy életünk
elfolyt (már eltelt) idejében a
pogányok (nemzetek) akaratát
(vágy, tetszés, akarat) cselekedtük
(vittük véghez, követtük, valósítottuk meg). Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás,
kéjsóvárgás), kívánságokban
(érzékiség, vágy, epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség), tobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás,
zavargás, tivornya), ivásokban és undok
(bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban”
(1Pét 4,3).
„Mert régente
(valamikor) mi is esztelenek,
engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek
(élvezetek) szolgái, (rabjai) gonoszságban és irigységben élők,
gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek), egymást
gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).
Júd. 1,9 Pedig Mihály [jelentése: kicsoda
olyan, mint Isten] arkangyal, mikor az ördöggel [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló; Sátán másik neve] vitatkozván Mózes holtteste felett
vetélkedett, [(diakrinó): az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes
holttestéért] nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá:
Dorgáljon meg téged az Úr!*
*Mózes temetéséről
így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És felméne Mózes (a törvényadó) a Moáb (jelentése: az atya leszármazottai) mezőségéről a Nébó (jelentése: prófécia) hegyére, a Piszga (jelentése: rész; szétosztás) tetejére, amely átellenben van Jérikhóval (jelentése:
illat helye); és megmutatá néki az Úr az egész földet, a
Gileádot (jelentése:
a tanúbizonyság kőrakása; az Egyház) Dánig (jelentése: bíró); És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint. És eltemette őt a völgyben, a
Moáb földén, Béth-Peórral (jelentése: Baal istennek hajléka, nyílás háza) átellenben; és senki sem tudja az ő
temetésének helyét e mai napig” (5 Móz.
34,1.5-6).
Júd. 1,10 Ezek pedig azokat káromolják, [(blaszphémeó):
Istent káromolva szitkozódnak,
becsmérelnek, gonoszul beszélnek azokról] amiket nem tudnak. Amiket pedig
természet szerint tudnak, [(phüszikósz): természetükből adódóan,
ösztönösen megértenek] mint az oktalan [(alogosz) értelem
nélküli] állatok [(dzóon): élőlények], azok által [megrontják magukat;
romlásukra válnak] megromolnak [(phtheiró):
eltévelyednek, csábítás áldozatául esnek,
és abba belepusztulnak]*
*Péter apostol így
ír ezekről: „… a gonoszokat (hamisakat) az
ítélet napjára büntetésre fenntartani [és megőrizni]. Különösen azokat, akik
tisztátalan vágyaik után mennek, és a
hatalmasságot [az Úr tekintélyét] megvetik.
Vakmerők, [elbizakodottak; arcátlanok] maguknak
kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek [Más fordítás:
kiváltképpen azokat, akik kívánságtól fertőzötten jártak a hús után, a föléjük
rendelt urakat megvetették, önhitt vakmerőket, kik reszketés nélkül mernek
dicsőségben élőket káromolni]. Holott az angyalok, akik erőre és
hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. Ezek azonban azoknak a beszédre
képtelen természeti lényeknek módjára, melyeket arra teremtettek, hogy
megfogják és elpusztítsák őket, tudatlanságukban
azokat, amiket nem ismernek, káromolván,
azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni, Ezek víztelen kútfők
[víztelen források], forgószéltől sodort
ködfoszlányok, vihar kergette felhők,
akiknek a sötétség homálya van fenntartva
örökre” (2 Pét. 2,9-12.17).
Júd. 1,11 Jaj nékik! Mert a Kain [jelentése: szerzemény, nyereség, birtoklás, alkotott,
képmás (hodosz): életmódjának] útján indultak el, és [(poreuomai):
járnak]. És a Bálám [jelentése: a nép elnyelője, megrontója] tévelygéseivel [(plané: megtévesztéssel, kijátszással] bérért [miszthosz): díjazásért,
jutalomért] szakadtak ki, és a Kóré [jelentése: kopár, sivár] ellenkezésével [(antilogia): ellentmondásával, és lázadása szerint] vesztek
[(apollümi): pusztultak]
el*
*Kain történetéről
így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Lőn pedig idő multával, hogy Kain (jelentése:
szerzemény, nyereség, birtoklás, alkotott, képmás) ajándékot (minəḥáh): felajánlást, áldozatot) vive az Úrnak a föld (thüszian: a cselekedetei)
gyümölcséből. És Ábel (jelentése: lehelet, esendőség, mulandóság) is vive az ő juhainak első
fajzásából (az elsőszülött bárányokból) és
azoknak kövérségéből (ḥéleḇ ḥeleḇ: legjavából). És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára
(minəḥáh:
felajánlására és áldozatára). Kainra
pedig és az ő ajándékára (és áldozatára) nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És
szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn
valának, támada Kain Ábelre, az ő atyjafiára (a testvérére), és megölé (meggyilkolta) őt” (1 Móz. 4,3-5.8).
János apostolon keresztül
hangzik a kijelentés Kain származásáról, és gonoszságáról: „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva
hallottatok, hogy szeressük egymást; Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala,
és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő
cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak” (1 Ján. 3,11-12).
Mert Kain hitetlen volt: „Hit által vitt Ábel becsesebb
(értékesebb) áldozatot Istennek, mint
Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő
(áldozati) ajándékairól Isten, és az
(hite) által még holta után is beszél” (Zsid. 11,4).
Bálám története pedig ez:
Moáb királya Bálámért küld: „Elmentek
tehát Móáb (jelentése: az atya leszármazottai) és Midján (Jelentése: vita,
civódás, viszály) vénei, és náluk
(kezeikben) volt a varázslás díja (a
jövendőmondásnak jutalma). Megérkezve
Bálámhoz, elmondták neki Bálák (jelentése: pusztító, feldúló, kiüresítő) üzenetét. Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a
Moáb fejedelmeivel. De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az
Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele (hogy feltartóztassa); ő pedig üget vala az ő szamarán, és két
szolgája vala vele. És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, amint áll vala az
úton, és mezítelen fegyvere (kivont karddal) a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám
pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse (hogy visszaterelje) azt az útra. Azután megálla az Úrnak angyala
a szőlők ösvényén, (egy mély útra) holott
innen is garád (fal), onnan is garád
(fal) vala. Amint meglátá a szamár az
Úrnak angyalát, a falhoz szorula, (odalapult a kőfalhoz) és a Bálám lábát is oda szorítá (oda
lapította) a falhoz; ezért ismét megveré
azt. Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem
volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra. Amint meglátá a szamár az Úrnak
angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a
szamarat bottal. És megnyitá az Úr a szamárnak száját (beszédre), és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem
néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?” (4Móz. 22,7.21-28).
És ismét Bálámról hangzik a
kijelentés. A harcból hazatérő vezérekhez így szól Mózes: „És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben (hagytátok) mind az asszonyokat? Ímé ők voltak, akik
Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták (hitszegésre csábították) az Úr ellen a Peór (jelentése: nyílás,
megnyílás, széttárás) dolgában (Peór,
a moábita isten kedvéért); és lőn csapás
az Úr gyülekezetén (4 Móz. 31,15-16).
Péter apostol
figyelmeztetése: „Akik elhagyván az
egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor (Jelentése: égő
fáklya) fiának útját, aki a gonoszság
díját [a hamisság bérét] kedvelte. De
megfeddetett az ő törvénytelenségéért [vétkéért]: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta
esztelenségét [és gátat vetett a próféta esztelensége elé]” (2
Pét. 2,15-16).
A lázadók története, és pusztulása: „Kóré (jelentése: fogolymadár, kopasz) pedig az Iczhár (jelentése: kitörés) fia, aki a Lévi fiának (jelentése:
csatlakozás, egyesült,
kötődik), Kéhátnak (jelentése: gyűlés,
gyülekezet) fia vala; és Dáthán
(jelentése: szokás, törvény szerint, vallásos) és Abirám, (jelentése: Atyám magasztos, gőgös) Eliábnak (jelentése: az én Istenem Atya) fiai; és On (jelentése: vagyon, erő), a Péleth (jelentése: gyorsaság) fia,
akik Rúben (jelentése: helyreállítani) fiai
valának, (összefogtak), és fogták
magukat. És (fölkeltek, és) támadának
Mózes ellen, és velük Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, akik a
gyülekezetnek fejedelmei (a közösség vezető emberei) valának, tanácsbeli (a gyülekezet képviselői,) híres (qárí'): elhívott) neves
emberek. És gyülekezének (egybegyűltek) Mózes
(jelentése: vízből kihúzott) ellen és
Áron (jelentése: megvilágosított) ellen, és mondának nékik: (Elegünk van
belőletek!) Sokat tulajdonítotok
magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük
van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? És lőn, amint elvégezé mind e beszédeket,
meghasada a föld alattok. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az
ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi (jelentése: kopasz) valának, és minden jószágukat. És
alászállának azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra (a holtak
hazájába): és befedezé őket a föld,
(Így vesztek ki a gyülekezetből), és elveszének
a község közül. Az Izráeliták pedig, akik körülöttük valának, mind elfutának
azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld! És tűz
jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő
szerekkel (közeledtek hozzá), és
áldoznak vala” (4 Móz. 16.1-3.31-35).
És újra a lázadókról: „Eliáb (jelentése: az én Istenem Atya) fiai pedig, Nemuél (jelentése: Isten
körülmetéltje), Dáthán (jelentése:
szokás, törvény szerint, vallásos) és
Abirám (jelentése: Atyám magasztos, gőgös). Ez a Dáthán és Abirám a gyülekezet előljárói (a közösség
képviselői) valának, akik feltámadtak
vala (lázadást szítottak) Mózes ellen
(jelentése: vízből kihúzott) és Áron
(jelentése: megvilágosított) ellen. És
megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és Kórét (jelentése: fogolymadár, kopasz), annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz
elpusztitott kétszáz és ötven férfiút, akik intőpéldául (intő jellé) lőnek” (4 Móz. 26,9-10).
Emlékezzettek: „Mit tett Dátánnal és Abírámmal, Rúben
fiának, Eliábnak a fiaival, amikor feltátotta száját a föld, és elnyelte (és
elpusztította) őket házuk népével,
sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben” (5
Móz. 11,6).
Dávid bizonyságtétele: „És (féltékenyek lettek), és irigységre indulának Mózes ellen a
táborban, az Úr szentje, Áron ellen. Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és
beborítá (eltemette) Abirám (csoportját)
seregét. És tűz gyulladt fel azok
seregében, (csoportjukban) láng égeté
(és pusztította) el a gonoszokat”
(Zsolt. 106,16-18).
Az
Úr Jézus kijelentése a hitetlen zsidók származásáról: „Ti az ördög [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató,
félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától
valók vagytok [Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög
atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És
a ti atyátok kívánságait [szándékát, ami kedvére van, amit szeret, ami örömet okoz neki]
akarjátok teljesíteni [(theló
etheló): azt készültök, szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani]. Az emberölő [(anthrópoktonosz):
embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé):
eredetétől] fogva, és nem állott meg az
igazságban [(hisztémi): felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia):
valóságnak], mert nincsen ő benne igazság
[mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor
hazugságot [(pszeudosz):
hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából
meríti]; mert hazug [(pszeusztész):
és csaló] és [(autosz):
ő maga a] hazugság atyja” (Ján.
8,44).
Júd. 1,12 Ezek szennyfoltok [(szpilasz): szégyenfoltokként ülnek ott] a ti [(agapaisz): szeretetlakomáitokon],
és szeretetvendégségeiteken, tartózkodás
nélkül [(aphobósz): félelem nélkül, szemérmetlenül]
veletek [(szüneuókheomai): együtt] lakmároznak, [(heauton) egyedül saját] magukat [(poimainó): pásztorként
legeltetve, jóllakatva, dédelgetve] hízlalják. Víztelen, [(anüdrosz):
száraz, esőt nem adó] szelektől hányt-vetett [(anemosz
peripheró): égtájak felé
körülhordozott] fellegek.
Elhervadt [(phthinopórinosz): őszi,
hervadt, és elszáradt],
gyümölcstelen [(akarposz):
terméketlen, meddő, haszontalan,
eredménytelen],
kétszer meghalt és tőből [(ekridzoó): gyökerestül] kiszaggatott
fák.
[Más
fordítás: Olyanok ezek az emberek, mint a piszkos folt a ruhán, vagy
a vízben lévő, és a felszinen nem
látható sziklazátony, amelyen hajótörést lehet szenvedni, amikor veletek együtt vacsoráznak a
gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják.
Olyanok, mint a szél kergette / a szél sodorta / felhők, amikből nem esik egy csöpp eső
sem / víz nélkül valók /. Mint a terméketlen gyümölcsfák,
amiket késő ősszel gyökerestül /
kiszakítva / kivágnak - így
kétszeresen is elpusztulnak]*
*Péter apostol is
ír ezekről: „Ezek víztelen kútfők [víztelen források], széltől hányatott fellegek [és forgószéltől sodort ködfoszlányok;
vihar kergette felhők], akiknek a
sötétség homálya van fenntartva örökre [mert a legfeketébb sötétség vár
rájuk]. Mert hiábavalóság kevély szavait
szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik [alighogy]
valóban elszakadtak a tévelygésben
élőktől.
[Más
fordítás: Mert nagyhangú, üres
szólamokkal (hús)testi vágyakra, kicsapongásra csábítják azokat, akik alighogy
elmenekültek azoktól, akik tévelyegve tévúton járnak]” (2 Pét. 2,17-18).
Ezek ajándékaikkal - amit
soha nem kaptak meg – dicsekednek, pedig: „Mint
a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, aki kérkedik (és
dicsekszik) hamis ajándékkal” (Péld. 25,14).
Ezékiel is róluk prófétál: „Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai
felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj
Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é
legeltetni a pásztoroknak? Annakokáért ti pásztorok, halljátok meg az Úr
beszédét (az ÚR igéjét). Élek én, ezt
mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá (és prédává) lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei
vadak eledelévé, pásztor hiányában. És nem keresték az én pásztoraim az én
nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagukat, és az én nyájamat nem
legeltették. Ennekokáért, ti
pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét (az ÚR igéjét): Így szól az Úr Isten:
Ímé, (én most a pásztorok ellen fordulok), és megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s
megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok
önmagukat, s kiragadom juhaimat szájukból, hogy ne legyenek nékik ételül” (Ezék. 34,2.7-10).
Júd. 1,13 Tengernek megvadult habjai, [(agriosz küma): tajtékzó, vad, dühöngő hullámai] a maguk rútságát [(aiszkhüné): saját
szégyenüket, gyalázatukat,
hitványságukat] tajtékozók; tévelygő bolygócsillagok,
akiknek a sötétség [(szkotosz): vakság, tudatlanság] homálya van fenntartva örökre*
*Pál apostol
is róluk ír:
„Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint
a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei. Ezekről az emberekről már
sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ezt ismét. Mert ezeknek pusztulás lesz a sorsa. Nem
Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják ki. Szégyellni
való dolgokat tesznek, és még büszkék is rá! Csak földi dolgokon jár az eszük”
(Fil.
3,18-19).
Ezek hitetlenek, akikről
Ézsaiás is prófétál: „És a hitetlenek
olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és a melynek vize
iszapot és sárt hány ki” (Ésa. 57,20).
Júd. 1,14 Ezekről is prófétált pedig Énok [jelentése: odaszánt, odaszentelt, beavatott], aki Ádámtól [jelentése: vörös földből való ember] fogva a
hetedik volt, mondván: Ímé eljött [(erkhomai):
eljön, megérkezik] az Úr az ő sok ezer [(müriasz): megszámlálhatatlan] szentjével [szentjeinek tízezreivel]*
*Már mózes
megprófétálta a testté lett Ige – az Úr Jézus – feltámadását: „Monda ugyanis:
Az Úr a Sinai (jelentése: az ingovány vidéke sár,
szenny, mocsár, puszta)
hegyéről jött, és Szeirből
(jelentése: szőrös,
durva, mint a daróc, hústest) támadt fel nékik. Párán (jelentése: szépség, ékesség) hegyéről
ragyogott elő (tündökölt). Tízezer
szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra (jobbján
lángoló tűzzel). Bizony szereti ő a
népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és
hallgatják (befogadják) a te
beszédeidet” (5 Móz. 33,2-3).
Az Ószövetségi próféták, mind
erről beszéltek: „Uram, mikor Szeirből
(jelentése: szőrös,
durva, mint a daróc, hústest) kijövél, Mikor lépdeltél Edom (Ádám, földből való
ember) mezején: Megrendült a föld, csepegett az ég, A fellegek is víztől áradának. A hegyek megrendültek az Úrnak
orczája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt” (Bír. 5,4-5).
És ismét: „Isten a Témán (jelentése: a jobbra fekvő, déli
vidék) felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége (és
Fensége) elborítja az egeket, és
dícséretével (és dicsőségével) megtelik
a föld. Ragyogása, mint a napé,
(maga a világosság), sugarak támadnak
mellőle, (és fénysugarak villognak mellette) és ott van az ő hatalmának rejteke, (abban rejtőzik az ereje)”
(Hab. 3,3-4).
Júd. 1,15 Hogy ítéletet tartson mindenek [mindenki] felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük
istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel
istentelenkedtek, [és amelyet istentelenül elkövettek]. És minden kemény
beszédért, [és káromló szóért] amelyet az istentelen bűnösök [vagyis az Isten nélkül élő céltévesztők] szóltak ő ellene.
[Más fordítás: Hogy (kriszisz): igazságos döntést hozzon mindenkivel
szemben. És (exelegkhó): rábizonyítsa,
fölfedje, és bizonyítékkal nyilvánvalóvá tegye (aszebész): hitetlenségüket,
istentelen módon való, Isten nélküli életüket, és ebből fakadó (ergon): minden cselekedetüket, teljesítményüket és
alkotásaikat. És
minden (szklérosz): kemény,
durva, kegyetlen szót, amelyet a hitetlen, Isten nélkül élők, a (hamartólosz): a
célt eltévesztők szóltak Őellene]*
*Az Úr Jézus
kiejelentése a beszédről: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből [jó tárházából] hozza
[és hordja] elő a jókat; és a gonosz
ember az ő szívének gonosz [és rossz,
káros, semmirekellő, hitvány] kincseiből [és tárházából] hozza elő [és szórja ki a rosszat] a gonoszokat. De mondom néktek: Minden
hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért
[(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért,
és Igéért], amit beszélnek [és
amit valaha kimondanak] az emberek,
számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden
fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás;
üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján
nyilvánítanak] igaznak [vagyis
igazulsz meg]. És a te beszédedből
ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján
marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,35-37).
„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja
erre) a te szádat, és a csalárdok
(vagyis a ravaszok) nyelvét választottad.
A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és
vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).
Hiszen: „A férfi szájának hasznával
elégedik meg az ő belseje, az ő
beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a
gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell
jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a
nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak
gyümölcsét. (Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket
szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21
Júd. 1,16 Ezek zúgolódók, [(goggüsztész): morgolódók] panaszolkodók, [(mempszimoirosz): sorsukkal elégedetlenek, és
sorsuk ellen lázadó panaszkodók, akik a sorsot hibáztatják, és állandóan
siránkoznak, és zúgolódnak
végzetük miatt]. A maguk kívánságai szerint [(epithümia): és vágyaik, szenvedélyeik szerint]
járnak, és [szenvedélyeiktől vezettetve élnek]. Szájuk kevélységet szól, [(hüperogkosz
laleó): kevély,
fellengzős, fennhéjázó arcátlan fecsegésük dagadó áradat]
haszonlesésből személyimádók [(ópheleia proszópon): érdekből csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik, csakhogy hasznot
húzzanak]*
*Dávid így szól róluk, azért ilyenek, mert: „Konok szívük
elzárkózik, szájuk gőgösen beszél” (Zsolt. 17,10).
Ezek
azok, akik: „Nagyhangú, üres, fellengzős szólamokkal (hús)testi
vágyaik kiélésére, és kicsapongásra csábítják azokat, akik alighogy
elmenekültek azoktól, akik tévúton járnak” (2
Pét. 2,18).
Előképként bemutatja Isten igéje a pusztában
vándorló zsidókat: „És
elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin (az ingovány) pusztájából, az Úr (Jehova)
rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben (nyugvópont, támasz).. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng (perbe szállt) vala azért a nép Mózessel és mondák:
Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek (szálltok
perbe) én velem? Miért kísértitek az Urat
(Jehovát)? És szomjúhozik vala ott a
nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket
Egyiptomból? (beszűkülés,
szorongatás, fogság). Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és
barmainkat? És megismétli az Úr a kijelentést: „És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első
hónapban és megtelepedék a nép Kádesben (szent, tiszta, felszentelt; szentség),
és meghala ott Miriám (keserűség,
szomorúság, felkelés, lázadás), és
eltemetteték ott. De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlnek azért Mózes és
Áron ellen. És feddőzék (perelni kezdett) a nép Mózessel, és szólának mondván:
Vajha holtunk volna meg (Bárcsak elpusztultunk volna) mikor megholtak (elpusztultak)
a mi atyánkfiai (testvéreink) az Úr (Jehova
színe) előtt! És miért hoztátok az Úrnak (Jehova) gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk
itt mi, és a mi barmaink (állataink)?
És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok (vezettetek) minket, hol nincs vetés, sem füge, sem
szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! Az Úr figyelmeztet arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és
beszédnek: „Mondd meg nékik: Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy épen
úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E
pusztában hullanak el a ti holttesteitek, …mert zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,28-29.
Pál apostolon
keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem a zúgolódás következményét: „Se
pedig ne zúgolódjatok ((go/n/ggüdzó):
morog. Félhangosan, fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél,
zúgolódik), miképpen ő közülük
zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által, vagyis
[ezért lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek
pedig példaképpen [(tüposz): előre
mutató értelemben] estek rajtuk; [és történt velük] megírattak pedig
a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk
belőlük mi] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége
elérkezett [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,10-11).
Júd. 1,17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a
beszédekről [(réma): kijelentett Igékről], amelyeket a mi Urunk Jézus
Krisztus apostolai [(proereó): előre] megmondottak*
*Péter apostol is emlékezésre hívja fel a
szenteket:
„Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta
gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem. Hogy eszetekbe jussanak a
szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és
Üdvözítőtől kapott parancsolatai”
(2 Pét. 3,1-2).
Júd. 1,18 Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben [(eszkhatosz):
az idők végén, a létkor
befejeződésekor] lesznek
csúfolódók [(empaiktész): gúnyolódók], akik az ő [(heauton): saját] istentelen [(aszebeia): Isten nélküli, hitetlen] kívánságai [(epithümia): vágyai, szenvedélyei] szerint járnak, [akik Isten
nélküli vágyaik szerinti
(poreuomai): életmódot
folytatnak].
Júd. 1,19 Ezek azok, akik különszakadnak [szakadásokat
támasztanak, testi emberek, akik
válaszfalakat emelnek, elkülönítik magukat], érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem*
*És ez azért
történik meg, mert: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképen ti köztetek
is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek
becsempészni, [kik romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat vezetnek be] és
az Urat, aki megváltotta [megvásárolta] őket, megtagadván, önmagukra
hirtelen való veszedelmet [pusztulást] hoznak” (2 Pét. 2,1).
Pál
apostol így figyelmeztet minden Istent szeretőt, kifejtve az utolsó napok
jellemzőít: „Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az utolsó napokban
[(hémera): a legvégső időszakban] nehéz [(khaleposz): nehezen
elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők állanak be [(kairosz enisztémi):
időszakok következnek, és jönnek]. Mert lesznek az emberek magukat
szeretők, [(philautosz): önzők] pénzsóvárgók, [(philargürosz): kapzsik, fösvények fukarok] kérkedők, [(aladzón): dicsekvők;
fennhéjázók; elbizakodottak,
hetvenkedők] kevélyek, [(hüperéphanosz):
gőgösek, büszkék, fölényesek] káromkodók,
[(blaszphémosz):
rágalmazók, gyalázkodók, becsmérlők, szitkozódók, szidalmazók, Istenkáromlók] szüleik iránt engedetlenek, [(apeithész): csökönyösek, meggyőzhetetlenek, makacsok, kegyetlenek] háládatlanok, [(akharisztosz):
köszönet nélküliek] tisztátalanok, [(anosziosz):
szentségtelenek, elvetelmültek, istentelenek, vagyis Isten nélküliek, gonoszok].
Szeretet nélkül valók, [(asztorgosz): szívtelenek, érzéketlenek,
természetes / ösztönös szeretet
nélküliek, vagyis ragaszkodás, ösztönös vágy a gondoskodásra, és megsegítésre
azok iránt, akikhez fizikai kapcsolat, vérségi kötelék fűzi, nincs bennük, összeférhetetlenek, keményszívűek a családjuk iránt]; kérlelhetetlenek,
[(aszpondosz): engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek, békétlenkedők] rágalmazók, [(diabolosz):
vádaskodók, rágalmazók, uszítók, hibáztatók, félrevezetők, pletykásak,
árulók, rosszindulatúak, ellenségeskedők,ellenségeskedést szítók, olyan
személyek, akik negatív beszéddel vagy revékenységgel szétszakítják a
kapcsolatokat, és az embereket eltávolítják egymástól, és Istentől, vagyis
sátáni természetűek] mértékletlenek
[(akratész): erőtlenek, azaz önkontroll nélküliek, gyenge
akaratúak, mértéktelenek, telhetetlenek, zabolátlanok], kegyetlenek, [(anémerosz): féktelenek;
fékezhetetlenek, irgalmatlanok,
lelketlenek, műveletlenek, neveletlenek, vadak] a jónak nem kedvelői [(aphilagathosz): a jót,
nemest, kiválót, hasznosat, kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a jóra nem hajlandók, rosszakarók].
Árulók, [(prodotész): árulók, vagyis olyan személyek, akik
gondolatban érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe] vakmerők [(propetész): meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek,
elhamarkodottak, féktelenek], felfuvalkodottak [(tüphoó tüphoomai): elszállt-agyúak, önteltek, dölyfösen viselkedők], inkább a
gyönyörnek, [(mallon
philédonosz): akik az élvezeteket szeretők, és hajhászók inkább] mint Istennek szeretői [és keresői]. Kiknél megvan
[akik megtartják, megőrzik] a
kegyességnek [(euszebeia):
az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők
ugyan], de megtagadják [(arneomai):
ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják] annak erejét [(dünamisz): a lényegét,
erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az
ilyeneknél a kegyesség ereje csődöt vall bennük]. És ezeket kerüld [(apotrepó):
fordulj el tehát ezektől, és
tarsd távol magadtól]”
(2 Tim. 3,1-5).
Ezek
között lesznek olyanok, akik korábban hittek, de: „… az utolsó időkben
elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz
(ördögi, démoni) szellemek tanításaira figyelmezvén. És olyanokra, akik
képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját
lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).
Péter apostolon keresztül folytatódik a
kijelentés: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak,
akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek)” (2 Pét. 3,3).
„És sokan fogják követni azoknak romlottságát
(és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a
telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és szép
szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek kárhoztatásuk
régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már régóta készen van az ítélet), és
romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat). Főképpen pedig
azok, akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik
tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten
felségét) megvetik. Vakmerők, (elbizakodottak) maguknak kedveskedők,
akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek:
Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak (és
felülmúlják őket), nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De
ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra
(levágásra) valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak
pusztulásával (és hozzájuk hasonlóan) fognak elpusztulni” (2 Pét.
2,2-3.10-12).
Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették
Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét
művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a
tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek,
és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).
És bár: „Vallják, [vagyis elismerik, és
megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak
vele], de cselekedeteikkel tagadják [a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy
utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és
csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [és alkalmatlanok,
használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát].
»Más fordítás: Hangoztatják,
hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók,
konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,16).
Ezek azok a vallásos
emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a
szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak
[viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok
jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak
[rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből]
szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a
szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó
[haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért
[rémáért: kijelentésért, ami lehet: mondás,
megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az
emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [logoszodból:
ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés,
tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel
[szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből
ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid
alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát.
12,34.36-37).
Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis
az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg
abban az igazság” (1 Ján. 2,4).
Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a
Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).
„Még
ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).
Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És
(amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az
ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden
(szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).
„…
mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz
az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).
Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az
(javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az
Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és
a veséket vizsgálom (és a lelkek megítélője), hogy megfizessek
kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és
cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer.
17,9-10).
Az Úr Jézus kijelentése: „tehát az ő
gyümölcseikről ismeritek fel, és ismeritek meg őket” (Mát. 7,20).
Hát: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig
titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok
szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat;
megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és
botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget
okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más
tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet
tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el
őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).
Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A
szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az
ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit.
3,10-11).
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a
Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus
tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik,
és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a
gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki
köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).
Ézsaiás így prófétál a vallásos emberekről: „És
szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel (és
dicsőít) engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (csupán)
betanított emberi parancsolat lőn: Azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy
csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az
értelmesek értelme homályos marad” (Ésa. 29,13-14).
Pál apostol idézi a próféciát, a jelenkorra
alkalmazva: „Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis eltörlöm; megsemmisítem a
bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosak, éles eszűek,
megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom, megvetem,
félretolom, semmivé teszem, eltörlöm” (1Kor. 1,19).
Az írástudóknak és a farizeusoknak, vagyis a csak
vallásos embereknek mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás
prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás,
mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve
pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat
tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
Júd. 1,20 Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges
hitetekben, imádkozván Szent Szellemben,
Júd. 1,21 Tartsátok [és
őrizzétek] meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus
Krisztusnak irgalmasságát [gyengéd,
szerető irgalmát] az örök életre.
Júd. 1,22 És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.
[Más fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még
bukdácsolnak].
Júd. 1,23 Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva
őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a hústest beszennyezett [(miszeó): undorodva még a hústól bemocskolt köntösüket is]*
*Pál apostol így bátorítja az Úr népét: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok;
maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan,
mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak,
[viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).
És: „Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az
Urat, akképpen járjatok [éljetek is] Őbenne, Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá válva] és
tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok,
bővölködvén abban [túláradó] hálaadással” (Kol. 2,6-7).
„Sőt buzdítsátok egymást
minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a
bűn csábításától” (Zsid. 3,13).
És:
„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre
buzdítsuk. El nem hagyván a magunk gyülekezetét (episzünagógé: összegyülekezéseinket), amiképen szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást annyival
inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid. 10,24-25).
És:
„Atyámfiai, (testvéreim) hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az
igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő
tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez” (Jak. 5,19-20).
De: „Minden dolgotok [(agapé): Isten
szerinti] szeretetben menjen végbe! [Minden, amit tesztek,
szeretetben történjék]” (1 Kor. 16,
14).
Hiszen:
„A gyűlölség szerez versengést, és viszályt teremt; minden vétket, és
hűtlenséget pedig elfedez, és eltakar a
szeretet” (Péld. 10,12).
„Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni,
átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni,
feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz):
univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy az Ő egyszülött
[egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a
Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen
[(ekhó): birtokol]” (Ján. 3,16)
Júd. 1,24 Annak pedig, aki [(dünamai): képes, mert van hatalma] titeket a
bűntől [(aptaisztosz): botlás
nélküliekként, a botlástól, eleséstől] megőrízhet, [(phülasszó): vigyázással és
erővel megoltalmazhat] és az ő dicsősége [(doxa katenópion): fényességes,
ragyogó színe] elé állíthat feddhetetlenségben [(amómosz):
hibátlanul, kifogástalanul,
feddhetetlenül, megtámadhatatlanul] nagy örömmel [(agalliaszisz): kitörő örömujjongással]*
*Pál apostolon
keresztül így folytatódik a kijelentés. Ő az: „… aki titeket megerősíthet
[és megszilárdíthat] az én evangéliumom
[az én örömüzenetem, a jó hír] és a Jézus
Krisztus hirdetése [prédikálása] szerint,
ama titoknak kijelentése folytán [kinyilvánítása; leleplezése, felfedése
szerint], mely örök időktől fogva el volt
hallgatva, [és elrejtetett volt; amelyre ősidők óta csend borult, és
amelyről most lehullt a lepel]. És minden
nemzet, és nép előtt ismertté tettek,
és kihirdettetett, hogy így a hit befogadására és engedelmességére eljussanak]”
(Róm. 16,25-26).
Ő az: „Aki megtartott [megszabadított, megváltott és szent
tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket.
És hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint,
hanem az ő saját végzése [elhatározása,
szándéka] és kegyelme [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint. Mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott]
Krisztus Jézusban örök időknek
előtte [vagyis az idők
kezdete előtt].
»Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának
megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem
tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha
bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta
helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete
előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk«.
Megjelentetett [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté lett, és
kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak [Üdvözítőnknek, megváltó,
szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító],
Jézus Krisztusnak megjelenése [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása,
nyilvánvalóvá létele] által…” (2
Tim. 1,9-10).
Aki: „Az Ő emberi [halandó] (hús)testében
a halál által [halála árán], hogy mint szenteket, tisztákat
[hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket
[vádtól menteseket, támadhatatlanokat]
állasson titeket Őmaga [az Ő színe] elé” (Kol. 1,22).
És mindez azért történt: „…Hogy
legyetek (napfény)tiszták [a
NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok;
feddhetetlenek; (és megütközést
nem keltők), meg nem botránkoztatók,
vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki
meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára”
(Fil.
1,10).
És: „Hogy
legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan)
gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil.
2,15).
Júd. 1,25 Az egyedül [(monosz): az egyetlen] bölcs Istennek, a mi [(szótér):
szabadító, megmentő, üdvözítő, védő,
pártfogó, gyógyító] megtartónknak, dicsőség, [(doxa): tisztelet, méltóság, fenség, dicséret, imádás] nagyság, erő és hatalom [öröktől
fogva] most és
mindörökké. Ámen*
*Pál apostol is így dicsőíti az egyetlen
Istent, a mi Urunkat: „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül
bölcs [egyetlen] Istennek,
[Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké!
[Más fordítás: Az örökkévalóság
királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség
örökkön-örökké] Ámen” (1 Tim. 1,17).
Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek.
[mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje
torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [és a dicsőség
Neki jár az örökkévalóságon át] Ámen” (Róm. 11,36).
„Övé egyedül a
halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek
közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló
hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16).
Hát: „Annak
pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik [mert hatalma
van és képes rá], feljebb [azon felül is] hogysem mint kérjük vagy
elgondoljuk [amit mi kérünk vagy megértünk], a mibennünk munkálkodó
(ható)erő [bennünk ható hatalma] szerint. Annak légyen
dicsőség az egyházban [a kihívottak közösségében, eklézsiában], a
Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok
világkorszakába nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön
örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).
Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és
igen dicséretes (és méltó, hogy dicsérjék), és az ő nagysága
felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te
hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te méltóságod dicső
fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos dolgaidról
elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy
tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak”
(Zsolt. 145,3-6)
