2014. május 5.
2014. május 4.
Ige: Lehetsz-e nyugtalan a szeretted miatt?
Pál apostol vallomása:
„Mikor pedig Troásba mentem és
megérkeztem*
a Krisztus evangéliuma
ügyében, hogy Krisztus örömüzenetét hirdessem, és kapu nyittatott nékem az
Úrban, nem
volt szellememnek nyugodalma. Semmi nyugtot nem hagyott a szellemem, nem
„oldódott fel”, nem „engedett ki”, „feszült maradt”, mivelhogy nem találtam ott
Tituszt, az én atyámfiát, az én testvéremet**
Hanem elbúcsúzván tőlük, elmentem
Macedóniába” (2 Kor. 2,12-13)
*Troásba menetelük pedig így történt: „Eljárván pedig Frigiát és Galáczia
tartományát, mivelhogy eltiltatnak a Szent Szellemtől, hogy az igét Ázsiában
hirdessék, Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté
őket a Szellem. Áthaladván azért Misián, lemennek Troásba” (Csel. 16,6-8).
**Az apostol megvallása: „De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titus
megjöttével. Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is,
amellyel ti vigasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kívánkozástokat, a ti
kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban
örvendeztem” (2 Kor. 7,6-7).
A győztes Úr bátorítása
„… E világon
nyomorúságtok lészen, mert szorongatástok lesz; üldözést szenvedtek; és a világban
megpróbáltatások érnek titeket. De bízzatok: én legyőztem a világot, és a világ legyőzve áll
alattam” (Ján. 16,33)
Az Úr ígérete:
Miképpen a pásztor
tudakozódik nyája után (és ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak), amely
napon ott áll elszéledt juhai között (amelyek szét voltak szóródva); így
tudakozódom nyájam után (és úgy viselem gondját juhaimnak), és kiszabadítom
őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján. Az
elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet
visszaterelem), s a megtöröttet kötözgetem (a sérültet bekötözöm), s a beteget
(a gyengét) erősítem; és a kövérre és erősre vigyázok, és legeltetem őket úgy, ahogy
kell” (Ezék. 34,12.16)
És az Úr beteljesítette
szavát Krisztusban!
Vida Sándor: Mézcseppek:
Aki az apró lépések helyett
,,nagyot akar szakítani,, , az a szolgálatra, a fejlődés alapvető törvényére
mond nemet.
Emlékezzünk!
Krisztus szolgáiként arra
hivattunk el, hogy emlékezzünk, kié vagyunk.
Istenhez tartozunk. Van
családunk a földön, de Isten gyermekei vagyunk.
Isten szeret bennünket, és a
legjobbat akarja nekünk.
Úgy adhatunk tiszteletet
Istennek, hogy úgy élünk, mint Krisztust szerető, és követő emberek. /Justin Sharp/
A Teremtő, és a teremtmény
A megváltó szeretetben nem
válik szét a nyomorult teremtmény meg a diadalmas Isten. Éppen a személyt kell
figyelemmel szeretni és megkülönböztetve, a nagy Teremtő nevében. Nem
kiszámítottan, egyengetve holmi égi karriereket. A hitnek legtöbbet a hit
karrieristái ártanak.
/Jókai Anna/
Reinhard Bonnke: Az életről
Az élet olyan, mint az
elektromos áram - ahhoz, hogy létrejöjjön, áramfejlesztőre van szükség. A pénz,
az alkohol, a divatos cuccok, a laza erkölcsök „nem fejlesztenek áramot”. Bár
azt mondják, a pénz boldogít, ez nem más, mint egy ezerszer megcáfolt hazugság.
Amik az életben igazán fontosak, azok soha nem dolgok. A legdrágább kincsekkel
telerakott kastély sem hoz létre életet. A festmények, szobrok, ékszerek nem
élnek, és nem adhatnak életet. Hollywood is csak illúziókat teremt. Az élet
egyetlen forrásból fakad, annak Teremtőjétől, Jézus Krisztustól. Ő mondta: „Én
azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!”
(János 10,10). A hívő élet nem csak prédikációkról meg hallelujázásról szól,
hanem JÉZUSRÓL, JÉZUSRÓL és még egyszer JÉZUSRÓL! „Aki hisz bennem, ha meghal
is, él.”
2014. május 3.
Ige: Isten megtérésre hív!
„De te a te
keménységed, konokságod, kőszívűséged, érzéketlenséged; megátalkodottságod;
gondolkozásmód megváltoztatást nem akarásod, és meg nem tért, megátalkodott, és
új látásra térni nem akaró szíved, vagyis bensőd szerint gyűjtesz és halmozol
magadnak haragot* a haragnak és az Isten
igaz ítélete, azaz igazságos döntése kijelentésének, megnyilvánulásának,
lelepleződésének napjára.
Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei, az ő
tevékenysége, eredménye, teljesítménye szerint*(Róm. 2,5-6)
*És hogy milyen
cselekedetek alapján fizet az Úr, arról így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd
meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak,
tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az
elméket, ő érti, és aki őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő
cselekedetei szerint fizet” (Péld.
24,11).
Elihu így szól
Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől
a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! Sőt inkább, amint cselekszik az
ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres.
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az
igazságot!” (Jób. 34,10-12).
Pál apostolon
keresztül pedig kijelentést nyer az ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg;
mert amit vet az ember, azt aratja is.
Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a
szellemnek, a szellemből arat örök életet” (Gal.
6,7-8)
„Mert a hústest szerint valók a hústest
dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a hústestnek
gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a hústest
gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem
engedelmeskedik, mert nem is teheti.” De mi „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a
hústestnek, hogy hústest szerint éljünk: Mert, ha hústest szerint éltek,
meghaltok; de ha a hústest cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek” (Róm. 8,5-7.12-13)
A Szellem
gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja
a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő
a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga vétke miatt éretett utol, de
vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged
Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.
Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem
szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról: az a hitetlen vétke miatt
hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent
az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, ő vétke miatt
meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék.
33,6-9)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)