A Vigasztaló hangja

„...a Segítő, a Vigasztaló - a Szent Szellem..." (János 14:26, EF) Előfordult már veled, hogy összetévesztetted a vádló hangját Isten hangjával? Szeretném leszögezni, hogy a kritizáló, ítélkező, vádló hang nem Isten hangja! Isten nem egy kákán is csomót kereső személy, aki egész nap azzal foglalkozik, hogy a hibáidra irányítsa a figyelmet, és azokkal nyaggasson.

Alfa és Omega

A világtörténelem kiindulópontja, központja és végcélja Jézus Krisztus.

Ige: Mártírok szükségessége

Aki a másik ember bárányát megölte: „A bárányért pedig négy annyit kell adnia, (négyszer annyit kell fizetnie) mivelhogy ezt tette, (és mivel könyörtelen volt), és annak nem kedvezett” (2 Sám. 12,6). 

A céltévesztett ember

Az ember bűne, vagyis cél tévesztett volta, vele együtt születette létformája. Az egyes vétkek csak ennek tünetei. 

Minden lélek /funky/

Lydia magazin

Irma Nyári

Gyógyító Jézus

Isten Szeretete

Amire Isten vezeti az embert, arra az elme nem mindig talál logikus magyarázatot. (Joyce 

Meyer)

Kereszteny idezetek-zenekシ

Film jézus él 2014 csilla664

Ige: Mert ítélkezel,

 „Ezért nincs hát számodra mentség, menthetetlen vagy, bárki vagy is te ember, aki ítélkezel. Mert amikor és amiben mást elítélsz, vagy más felett ítélkezel magadat marasztalod el, mert magadra mondasz ítéletet, hiszen ugyanazt vagy hasonlót teszel te is, ítélkező, miközben ítélkezel*(Róm 2,1)

*Az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ne ítéljetek, és nehogy ítélkezzetek, hogy ne ítéltessetek, és hogy fölöttetek se ítélkezzenek, és nehogy elítéljenek titeket is. Mert amilyen ítélettel ítéltek, és ítélkeztek, amilyen elmarasztaló ítéletet, és véleményt alkottok a felebarátaink magatartásáról. És amilyen kedvezőtlen mellékértelemmel elítélitek, és bírálgatjátok, és rosszalljátok őket, olyannal ítéltettek, és olyannal fognak titeket is megítélni, és olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek másoknak olyannal mérnek majd vissza néktek is. Előbb önmagadat ítéld meg: Miért nézed, miért nézegeted, és miért látod meg pedig a szálkát vagy a forgácsot, a szilánkot, amely a te atyádfia, a te testvéred szemében van, a gerendát, a hosszú, nehéz fadarabot pedig, amely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon, és hogyan mondhatod a te atyádfiának, a te testvérednek, vagy embertársadnak: Hadd, vessem ki, hadd távolítsam el, és dobjam ki a szálkát a forgácsot, vagy a szilánkot a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda, vagyis hosszú, nehéz fadarab van? Képmutató, te színészkedő, kétszínű, vesd és dobd ki előbb a gerendát, azt a hosszú, nehéz fadarabot a te saját szemedből, és akkor gondolj arra, mert azután fogsz elég élesen, és tisztán látni ahhoz, hogy kivessed, és kidobjad a szálkát, a forgácsot, vagy a szilánkot a te atyádfiának, a te testvérednek szeméből!” (Mát. 7,1-5).

És így folytatja az apostol: Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

„Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod, elítéled, vagy megbírálod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik, mert saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el. De meg fog állani a talpán, mert az Úr által képes, hogy megálljon, mert hatalmas ereje van az Úrnak arra, hogy megerősítse, és felállítsa” (Róm. 14,4).

 Az ítélet Istené: „Te pedig miért kárhoztatod, vagyis miért ítéled el a te atyádfiát, a testvéredet? avagy te is miért veted meg és nézed le, és állítod semminek a te atyádfiát, a te testvéredet vagy embertársadat? Hiszen mindnyájan oda állunk, és oda jutunk majd a Krisztus ítélőszéke, vagyis díjkiosztó emelvénye, az Ő trónja elé” (Róm. 14,10)

„… hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, a szerint, amit e testben (szóma) = a saját személyében cselekedett: akár jót, akár gonoszat” (2Kor. 5,10)

„Azért a megfelelő idő előtt semmit se ítéljetek el, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világosságra hozza, megvilágítja, és fénybe borítja a sötétségnek titkait, a sötétségnek rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait. Másrészt megjelenti, földeríti és nyilvánvalóvá, láthatókká teszi, kinyilatkoztatja, és nyilvánosságra hozza a szíveknek, a bensőknek tanácsait, vagyis szándékait, akaratát. És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete, és majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől” (1 Kor. 4,5)

Lukács is idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd; megbocsássatok másoknak, néktek is megbocsáttatik [(szó szerinti fordításban: Bocsássátok szabadon az adóst, és ti is szabadon bocsáttattok]” (Luk. 6,37-38)

Áldott aki az Úr nevében jön.

72-ES zsoltár

Üdvösségem van!

Most hát: „örvendezvén örvendezek, sőt ugrálok örömömben, és ujjongó örömmel, reszketve, és remegve örülök az Úrban, az én Istenemben. Mert az üdvösség,  vagyis a szabadítás, segítség, biztonság, jólét, épség, egészség ruháival öltöztetett fel, és borított be engem. A megigazulás palástjával vett engemet körül, s a megigazult élet köntösébe burkolt” (Ésa. 61,10)

A szent Szellem él bennem, és benned azért…

A Szent Szellem azért él benned, hogy segítsen neked!

Ő azért él benned, hogy megerősítsen téged!

Ő azért él benned, hogy megvigasztaljon téged!

Ő azért él benned, hogy győzelemre vigyen téged az életben!

Spurgeon: Szeretetben járás

Amikor Isten parancsolata szerint járunk, összhangban érezzük magunkat a világmindenség erejével, mint akik a valóságos lét főútján haladnak.

A múltban történt szabadulás hitet támaszt

"Ezután azt mondta Dávid: az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is" (1Sám 17,37).

Ha pusztán a szavakat nézzük, ez nem ígéret, de értelmét tekintve mégis az, hiszen Dávid itt olyan kijelentést tett, amit az Úr szentesített, amikor valóra váltotta. Korábbi szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.

Emlékezz hát az Úr szeretetének korábbi bizonyítékaira. Nem remélhetted, hogy szabadulsz saját erődből, de az Úr megszabadított. Miért ne szabadítana meg újra? Bizonyos lehetsz benne, hogy megteszi. Ahogyan Dávid kiment az ellenség elé, úgy mehetünk mi is. Az Úr velünk volt, velünk van, és azt is mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5). Miért remegünk hát? Ami a múltban történt, csak álom lett volna? Gondolj a megölt oroszlánra és medvére! Kicsoda a filiszteus? Az igaz, hogy nem teljesen azonos a múltbeli ellenségekkel, mert se nem medve, se nem oroszlán, de Isten viszont ugyanaz, és most éppúgy az Ő dicsőségéről van szó, mint a múltban. Nem azért mentett meg a vadállatok karmai közül, hogy engedje, hogy egy óriás megöljön minket. Ezért bátorodjék fel a szívünk!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Indulj!

„Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!" (2Mózes 14:15)

Képzeld el, hogy elvállalsz egy fontos megbízatást. A dolgok jól mennek, és Isten megáldja erõfeszítéseidet. Aztán a körülmények megváltoznak, nehézségekkel kell szembenézned, csüggedés vesz erõt rajtad, akikre számítottál, hibáztatni kezdenek, és most azt kívánod, bárcsak sohasem kezdtél volna bele ebbe a munkába.

Üdvözöllek Mózes világában (ld. 2Mózes 14:10-20)! Isten azt mondta neki, hogy vezesse ki Izráel népét az egyiptomi rabszolgaságból arra a földre, amit négyszáz évvel korábban már nekik ígért. A hit helyét azonban átvette a félelem, amikor a Vörös-tenger és az õket üldözõ egyiptomi hadsereg közé szorultak. Ekkor elkezdték Mózest hibáztatni, és vissza akartak térni Egyiptomba. Hogyan reagált Mózes? Bármit is érzett, még mindig hitte, amit Isten megígért. Ezért lecsendesítette a népet, és ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket!” (13. vers). Ez jó tanács – de Istennek még más mondanivalója is volt. „Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak!” Ahelyett, hogy engedte volna õket pihenni, Isten átirányította energiájukat, és cselekvésre hívta õket.

Aki Istentõl kapott megbízatást akar teljesíteni, mind találkozni fog hasonló kihívásokkal. Mit kell tehát tenned? Istentõl kérj útmutatást, ne az aggodalmaktól hajszolt emberektõl! Lehet, hogy te is csak álltál, és vártad, hogy a körülmények megváltozzanak, amikor Isten azt akarta, hogy indulj? Indulj hát! Amíg te mész, Isten cselekedni fog! Ártalmatlanná teszi a külsõ ellenséget, sõt az „ötödik hadoszlopot”, a belsõ ellenséget is. Ne engedj a depressziónak, ne térj el, ne fuss mellékvágányra! A Vörös-tenger ketté fog válni, az ellenség vereséget szenved, te pedig új éneket fogsz énekelni egy új földön.

http://maiige.hu/

Mea (Vass Tímea): Értem folyt a vér