Zsolt. 9,1 Az
éneklőmesternek [karvezetőnek,
karmesternek] a múthlabbén szerint. [„A
fiú halála” kezdetű ének dallamára; oboára és hárfára. Végig, fia
titkaiért] Dávid zsoltára.
Zsolt. 9,2 Dicsérlek [dicsőítlek, magasztallak, hálát adok] Uram [əhóváh): Jahve, Örökkévaló] teljes szívemmel, [és szívem mélyéből]. [Elbeszélem], és hirdetem minden csodatételedet [nagy, és csodálatos tetteidet]
Zsolt. 9,3 Örülök és örvendezek [vigadok, és ujjongok] Tebenned, [és Benned van örömöm]. Zengedezem, [magasztalom, és zsoltárral dicsőítem], oh, Magasságos, [Felséges] a
te nevedet
Zsolt. 9,4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, [visszafordultak], és elbuktak, [elgyengültek, meginogtak, megbotlottak és
elestek] és elvesztek [eltűntek,
semmivé lettek, elpusztultak] a
Te orczád előtt [a Te színed
előtt]. »Más
fordítás: Miattad hátat
fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen«
Zsolt. 9,5 Hogy véghezvitted [végrehajtottad]
ítéletemet
és [képviselted]
ügyemet. Az
ítélő-székben [vagyis
trónodon] ültél, mint igaz [igazságos]
bíró, [ki
igazsággal ítélsz, és javamra
ítéltél. [Más fordítás: Te magadévá tetted igazságomat,
fölkaroltad peremet, döntöttél, és igazságot szolgáltattál nekem ügyemben
trónodon
ülve, mint igaz bíró]
Zsolt. 9,6 Megdorgáltad [figyelmeztetted]
a
pogányokat, [a népeket, nemzeteket] elvesztetted [semmivé tetted, megsemmisítetted]
a gonoszt
[elpusztítottad
az istentelent, vagyis az Isten nélkül élőt]:
nevüket mindörökre [időtlen
időkre] kitörölted
Zsolt. 9,7 Az ellenség
megszünt [eltűnt, csatát vesztett, kardjai végkép
ellankadtak], elpusztult
örökre [teljesen,
és végleg megsemmisült]; és a városoknak, amiket feldúltál [amik leromboltattak, romokban hevernek] még az emlékezetük is elveszett [velük együtt tűnt el mint a hang
Zsolt. 9,8 Az Úr pedig
örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. [Más
fordítás: De az ÚR örökké trónján
ül, fölállította, és megszilárdította királyi trónját]
Zsolt. 9,9 És ő megítéli
a világot [a
föld kerekségét] igazsággal, törvényt tesz
a népeknek méltányosan. [Más fordítás: És Ő igazságosan
(šáp̄aṭ): bíráskodik és
kormányoz a világ fölött, (ceḏeq): egyenességben, és igazságban, (dún dín): uralkodik, és irányítja (lə'ôm lə'óm): nemzeteket]
Zsolt. 9,10 És lesz az Úr
nyomorultak [elnyomottak, szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság, szorongatás, és veszedelem] idején, és [az alkalmas időben segítője]
Zsolt. 9,11 Azért te benned
[(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek
Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]
Zsolt. 9,12 Zengjetek az
Úrnak, [énekeljetek dicséretet, dicsőítsétek az Urat] aki Sionban lakik; hirdessétek [beszéljétek el] a népek [a nemzetek] között az ő
cselekedeteit, [hatalmas tetteit]
Zsolt. 9,13 Mert számon
kéri a kiontott vért, [a vérontást]
megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények [a szerencsétlen nyomorultak,
elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]
Zsolt. 9,14 Könyörülj
rajtam, [légy kegyelmes]
Uram! Lásd meg az én nyomorúságomat, [szorultságomat, szenvedésemet, elnyomásomat] amely gyűlölőim miatt van, [Nézd, szorongatnak, nyomorgatnak, és üldöznek
ellenségeim]. De Te vagy, aki felemelsz [és
kiszabadítsz] engem a halál kapuiból [(máveṯ): betegségből, csapásból, pusztulás, és
romlásból]
Zsolt. 9,15 Hogy [elbeszélhessem], és hirdessem minden dicséretedet [dicsőségedet, és sok dicső tettedet] Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek [(gúl gíl): vigadhassak, és ujjongjak] a te
szabadításodban [a Te segítségedben, üdvösségedben]
Zsolt. 9,16 Besülyedtek [beestek, bezuhantak] a pogányok [a
népek, nemzetek] a verembe [a gödörbe, a veszedelembe], amelyet [maguk]
ástak [másoknak készítettek]; a [rejtett]
hálóban, [csapdában, vagy tőrben] amelyet elrejtettek, [és titkon vetettek] megakadt [megbotlott, belegabalyodott, és megfogatott] a lábuk. [Más fordítás: A nemzetek beleestek a verembe, amelyet
ástak, és ájuk saját lábukat fogta meg]
Zsolt. 9,17 Megismertetett
[(jḏʿ): megmutatta magát, megnyilatkozott] az Úr, ítéletet [(mišəpáṭ): döntést] hozott, és [(ʿáśáh): beteljesítette, végrehajtotta]. A [(rášáʿ):] gonoszt annak kezemunkájával ejtette el [kötötte meg, és ejtette náqaš): csapdába, így szolgáltatott igazságot]. Higgajon [(higgájôn): ez
elmélkedésre való]. Szela. [(seláh):
közjáték, csend, szünet]. »Új fordítás: Megnyilatkozott az Úr,
ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz. Így mutatta meg nekik az Örökkévaló, hogy igazságosan ítél: a gonoszt
saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela«
Zsolt. 9,18 Seolba [vagyis a holtak hazájába] jutnak, és [(šúḇ): újra meg újra, ismételten visszakerülnek, visszatérnek] a gonoszok, (rášáʿ: a célt eltévesztők). És oda minden [olyan] nép [és nemzet], amely elfeledkezik Istenről
Zsolt. 9,19 Mert a szegény
[('eḇəjôn): rászoruló, szükségben levő,
elnyomott, szerencsétlen, nyomorult, segítségre szoruló] nem lesz [(nécaḥ necaḥ): teljesen], és végképen elfelejtve. A nyomorultak [(ʿánájv
ʿánáv): elnyomott
szerencsétlenek, szelídek] reménye és [(tiqəváh):
várakozása] sem vész el örökre [s
aki bajban is remél, nem csalódik soha]
Zsolt. 9,20 Kelj fel Uram,
ne hatalmasodjék el a halandó; (Ne engedd, hogy erőszakoskodjanak, nehogy elbízza magát (ʿázaz): az erősnek mutatkozó ember, (šáp̄aṭ): tégy
igazságot, szólítsd színed elé], hogy megítéltessenek a pogányok [a
népek, nemzetek] te előtted
Zsolt. 9,21 Rettentsd meg,
Uram, őket; [töltsd el őket
rettegéssel; Kelts bennük félelmet; Rendelj, Uram törvényhozót föléjük] tudják meg a pogányok [népek;
nemzetek], hogy halandók [csak ('ĕnôš): esendő emberek] ők! Szela [(seláh):
csend]
.jpg)
