Pastor Chris: Élj “belülről kifelé”!

Készítette: Zoltan Berki

“Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Példabeszédek 4:23).

A Máté Evangélium 12:33-35 versszakokban az Úr Jézus egy fának az allegóriáját használta annak tanítására, hogy az emberi szellem jelleme az, amely igazán számít. Azt mondta: “Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát. Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.”

A szellemed jelleme, az életed jelleme. Bármilyen külső változást szeretnél is megtapasztalni, annak a szellemedből kell elindulnia, tehát belülről kell származnia és ezen dolgoznod kell. Új év kezdetén sokan tesznek “új évi fogadalmat”, megígérve maguknak, hogy elkezdenek jót cselekedni, és leszoknak néhány rossz szokásról. Néhányan még azt is megfogadják célként, hogy szellemileg építik magukat; több figyelmet akarnak szentelni Isten Igéjének és az imádkozásnak. Mások pedig az egyéniségüket, az életmódjukat akarják jobbá tenni.

Sokan válnak mégis frusztrálttá a teljesítés útján, mivel három hónap elteltével az évből, visszatérnek a régi önmagukhoz, mivel képtelenek bármilyen értelmes vagy tartós változást elérni. Az életed során a Veled megtörtént dolgok a szellemedből származnak, és nem a környezetedből. Az ember szellem, mégis meg kell tanulni szellemből élni, és a szív jó kincseiből jó dolgokat előhozni

Az igazi siker az emberi szellemből származik.

Amíg a szellemed képes Isten Igéjének az irányába tartani és Isten szellemét követni, valós siker fog kísérni téged. A 2 Korinthus levél 4:7 igevers szerint “…Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van ...; a szellemed a jó dolgok tárhelye. Ezért szentelj figyelmet, hogy Isten Igéjének tanulmányozásával és elmélkedéssel fejleszd a szellemedet. Amikor megengeded Isten Igéjének, hogy gazdagon lakozzon Benned, akkor az sikert, isteni egészséget, bővölködést, győzelmet és előrelépést hoz létre az életedben.

Ima

Drága Atyám! köszönöm, hogy naponta betöltesz engem a természetfeletti javakkal és az életben előnyben részesítesz. Megújultam, felfrissültem és dicsőséges életem van az Ige és a bennem lakozó Szent Szellem ereje által, a Jézus nevében. Ámen.

További tanulmány

Példabeszédek 4:20-22

Máté Evangélium 12:35

Keresztény szépségportál

Hittel örülj a mának, míg hit által már a holnapot öleld. Joyce Meyer

www.keresztenyszepsegportal.hu

Irma Nyári

Csak a Tiéd vagyok! (Varga Szabolcs)

Zsoltár 8. A TEREMTŐ DICSÉRETE (szerkesztett)

Zsolt. 8,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek; Gát (jelentése: borsajtó, prés, csöbör közhírré tétel) szerint] a gittithre [a Szőlőtaposók, Szőlőprések kezdetű ének dallamára]. Dávid zsoltára.

Zsolt. 8,2 [Uram] Mi Urunk [Jahve, = örökké létező, Örökkévaló] Istenünk, mily felséges [('addír): hatalmas, fenséges, csodálatos] a te neved az egész földön, [széles e világon, és szerte a világon] aki az egekre helyezted dicsőségedet [(hôḏ): ragyogásodat, pompádat, fenségedet, méltóságodat].

»Más fordítás: Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet. Mert: A te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött, és méltóságodról az egeken túl is beszélnek].

Zsolt. 8,3 A csecsemők [a gyermekek, és kisdedek] és csecsszopók [kicsinyek, csecsemők] szájával [szája által hirdetteted dicséretedet, és mutattad meg erődet], erősítetted [és építetted] meg hatalmadat. [Védőbástyát, és erődöt emeltél] a te ellenségeid [az ellenfeleid, az ellened törők, a támadóid] miatt, hogy a gyűlölködőt [az ellenszegülőt, és ellenséget] és bosszúállót [a lázadót, bosszúra kelőt] elnémítsd. [elhallgattasd, megrontsad, tönkretedd, és megállítsad].

»U.F: Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér: hirdeti hatalmadat. Énekükkel némítod el bosszúszomjas ellenségeidet«.

Zsolt. 8,4 Mikor [nézem, és] látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; [a Te kezednek művét, alkotását] a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: [és amelyeket Te alkottál; elrendeztél, melyeket fölraktál] (akkor így gondolkodom).

Zsolt. 8,5 Micsoda az ember [a halandó] - mondom - hogy megemlékezel róla? [(záḵar): emlékezetedben tartod, nem feledkezel meg róla, számon tartod, gondolsz rá, figyelemre méltatod] és az embernek fia, hogy gondod van reá? [(páqaḏ): meglátogatod, számbaveszed, utánanézel, utánamégy, gondját viseled, törődsz vele].

Zsolt. 8,6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, [(məʿáṭ məʿaṭ): és kis híján isteni lénnyé tetted őt] és dicsőséggel és tisztességgel [(káḇóḏ káḇôḏ): fenséggel; méltósággal; tisztelettel; pompával] megkoronáztad őt!

Zsolt. 8,7 Úrrá [uralkodóvá] tetted őt kezeid munkáin, [kezed alkotásain, és kezed művei fölé állítottad] mindent lábai alá vetettél.

Zsolt. 8,8 Juhokat és mindenféle barmot [vagyis mindenféle jószágot], és még a mezőnek vadait [a mezei állatokat] is.

Zsolt. 8,9 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.

Zsolt. 8,10 [Uram] Mi Urunk Istenünk, mily felséges [mily nagy, és csodálatos, dicsőséges, fenséges] a te neved az egész földön! [széles e világon].

Lakatos Projekt - Szeretünk téged Jézus.flv

)

Irma Nyári

Pintér Béla - Felemelhetem újra

)

Keresztény szépségportál

“A bűnbánat szomorúsága édesebb, mint a bűn öröme.

”Charles Spurgeon - The Prince of Preachers 

www.keresztenyszepsegportal.hu

Lydia magazin

Irma Nyári

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten szeretete biztos alap. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Ige: Az Úr Jézus tanítványait egyenként szólította meg és hívta el, amikor testben itt járt, és azóta is.

 „Mikor pedig Galilea tengere mellett, vagyis a Galileai-tó partján járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe körhálót vetének, vagyis kerítőhálót dobtak; mert halászok valának.

És monda nékik, és így szólította meg őket Jézus: gyertek, kövessetek engem, és én azt művelem, azt cselekszem, hogy embereket halásszatok, mert én emberhalászokká teszlek benneteket.

És azonnal, rögtön, tüstént elhagyván az ő kerítőhálóikat, követék őt, csatlakoztak hozzá.

És onnan egy kevéssé elébb menve, és továbbhaladva, látá megpillantotta Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, amint a halászhajóban azok is a kerítőhálókat kötözgetik, és igazgatták, javították, rendezgették, foltozgatták, és szedték rendbe vala.

És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal, vagyis a halászlegényekkel, és béresekkel a halászhajóban hagyva, utána menének, a nyomába szegődtek, és követék őt* (Márk. 1,16-20)

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42).

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (jelentése: vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (jelentése: a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10).

Kelj fel, mert végleg győzött az Úr!

)

Oswald Chambers: Ha Isten kijelenti magát…

"Gyönyörűség tudnom, hogy ami bennem van, annak meg kell semmisülnie Isten előtt, amikor Ő kijelenti magát - és ha valaha felkelhetek, ez csak Isten keze által történhet meg. Isten addig semmit sem tehet értem, amíg el nem jutok lehetőségeim végső határáig" 

M Luther King: Az emlékezés

Amikor mindennek vége, akkor nem az ellenfeleink szavára, hanem a barátaink némaságára fogunk emlékezni.

Luther Márton: A békéről

A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért.

Az ifjú prédikátor

ORAL ROBERTS Ö N É L E T R A J Z. 6. fejezet

Felgyógyulásom után két hónappal már elkezdtem prédikálni, de Isten gyógyító hatalma csak 12 évvel később lépett az életembe. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért várakoztam olyan sokáig erre, hogy gyógyító szolgálataimat megindítsam. A válasz nagyon egyszerű. Isten kegyelme nélkül nem tudtam beteget gyógyítani. Elég őszinte vagyok, hogy megmondjam: nem volt meg hozzá a hatalmam. A 12 év alatt állandóan vágyakoztam az isteni erőre, de nem volt senki, aki megmutassa, hogy miként járjak el, én pedig nem mertem más prédikátorok útjáról letérni. Az ő szabványaik szerint prédikáltam, és szolgálataimat az egyházam által előírt szabályokhoz igazítottam.

Általánosságban beszéltem arról, hogy Isten meg tudja gyógyítani a betegeket, mint ahogy engem is kigyógyított tuberkolózisomból. Nem igen hallottunk gyógyulási bizonyítékokról, néhány idősebb hívőt kivéve, akik még ma is áldották az Urat azért, amit értük évekkel korábban cselekedett. Rendkívül boldogtalan voltam a 12 év alatt és szívemet rengeteg kérdés gyötörte. Az Úr felszólított, hogy vigyem át az Ő gyógyító erejét embertársaimra és bennem ebben az időben semmiféle energiaforrás nem támadt. Felekezetemben senkit sem izgatott az, hogy az Úr gyógyító hatalmát az emberi társadalom számára közvetíthessem. Tudták, hogy hogyan prédikálják vallási tantételeinket, de a szenvedésektől való megszabadítás látomásszerű szikrája hiányzott belőlük.

Egész lelkem kiáltott ezért a megszabadítási erőért. A hozzám közelálló emberekben is kerestem ezt, de nem találtam meg az ő szívükben, sem pedig a magaméban. Elmentem egyházunk néhány vezetőjéhez, és közöltem velük lelkiállapotomat. Elmondtam nekik, hogy hiszek egy nagy megújulásban, amelyet Isten még az idők befejezése előtt kibocsát a világra. Az egyház egy része szerint a megújulás napjai már lejártak, és szerintük senki se várjon többé nagyszabású megújulásra.

Egy napon Papa meglátogatott abban a templomban, ahol ekkor lelkipásztorkodtam. Kértem őt, hogy vigyünk ki székeket az épület háta mögé, üljünk le és beszélgessünk egy kicsit. Két széket odatámasztva leültünk egymás mellé. Megkérdeztem:

- Papa, a mi prédikátoraink miért nem gyógyítják meg a betegeket úgy, ahogy ezt a Biblia-korabeli elődeink tették?

- Ezt nem tudom, fiam.

- Nem gondolod Papa, hogy napjainkban ugyanaz a küldetésünk van a betegek gyógyítását illetően, mint amilyet akkoriban bízott a tanítványaira az Úr?

- De igen, hiszem, hogy ugyanúgy kellene cselekednünk, mint ahogyan egykor ők cselekedtek.

- Hiszed Papa, hogy eljövetele előtt az Úr Jézus ránk bocsát még egy olyan hatalmas megújulást, mint amilyenben a korai keresztény egyházak részesültek?

- Oral, én 30 éve hiszek egy Jézus eljövetele előtti nagy világmegújulásban. Most jobban hiszek benne, mint valaha. Hiszem, hogy Isten felemeli az emberiséget, ad neki hatalmat arra, hogy feltámassza a halottakat, látóvá tegye a vak szemeket, s hogy kiűzze a démonokat. És ha mindez megtörtént, hiszem, hogy akkor Jézus eljön közénk.

Ezután ha Papa meglátogatott engem, vagy én mentem el hozzá, mindig a nagy világ-megújulásról beszélgettünk, amelyben hittünk mind a ketten, hogy egy napon szétterjed a földön. Papa minden alkalommal megemlítette, hogy hite szerint én azért születtem, mert Isten arra hívott el, hogy én is részese legyek ennek a megújulásnak. Mondta, hogy még megérem azt a napot, melyen az én nemzedékemnek a legnagyobb összejöveteleit tartom, és hogy Isten engem még nagyon is felhasznál arra, hogy segítsek az embereknek megtérni az Úrhoz.

Nem mondhatom azt, hogy ez alatt a 12 év alatt teljesen a hiányában voltam néhány csodálatos élménynek. Akadtak kivételes gyógyulási esetek. Mindezek rendszerint a részemről való előzetes készülődés, vagy meggondolás nélkül történtek, mintha csak hirtelen pattantak volna elő. Mialatt a Pentecostal Holiness Church - ben (Pünkösdi Szentség Egyház), a georgiai Toceo-ban lelkipásztorkodtam, egyik diakónusunkat, Clyde Lawsont, baleset érte. Bill Lee testvér éppen nálam volt, amikor a hívást kaptam. Ő is eljött velem. Mire odaértünk, Clyde a földön feküdt és kezével a jobb lábát szorongatta. Egy súlyos motor zuhant a lábára és összezúzta a lábujját, csak úgy ömlött belőle a vér. Clyde ordított a fájdalomtól. Szólni nem tudott, csak a lábára tekintve jelezte, hogy imádkozzunk érte. Látva, amint szorongatja a lábát, hirtelen igen mély részvét fogott el. Minden gondolkodás nélkül letérdeltem és kezemmel megérintettem a cipője hegyét. Néhány szavas komoly ima után felegyenesedtem. Abban a pillanatban Clyde fájdalmas kiáltozásai megszűntek. Megpróbálta mozgatni az ujjait a cipőben, és bírta. A fájdalmak elmúltak. Felugrott a lábával, dobbantott egyet és megkérdezte:

- Roberts testvér, mit tett velem?

- Clyde, én semmit sem tettem - válaszoltam.

- De igen, tett. Nincs többé fájdalmam, meggyógyult a lábam!

Elálmélkodtam, és amíg őt figyeltem, ő lehajolt, lehúzta a cipőjét és megmutatta a lábát. Teljesen ép volt. Tagadhatatlan, hogy csoda történt. Hazafelé Bill Lee ezt kérdezte:

- Roberts testvér, magában mindig megvan ez az adomány?

- Bár lenne, Bill - feleltem.

- Mert ha mindig meglenne, akkor megújulást hozhatna erre a világra.

Sokat gondolkoztam ezen, amit Bill mondott. Ha mindig megvolna ez a fajta hatalmam, megújulást hozhatnék a világnak. Bill Leenek igaza volt. Ha az Úr embereket megszabadító ereje rászáll egy bizonyos emberre, akkor ez az ember megújulást hozhat az egész emberiségnek.

Nem sokkal ezután elhagytam Toceo-t és visszatértem Oklahomába, ahol ismét a Shawnes-beli Baptista Egyetemre kerültem. Rákövetkező évben az oklahomai Enid-be neveztek ki lelkésznek, ahol viszont a Philips Egyetemet látogattam. Enidben történt, hogy Isten másodszor szólt hozzám.

A világ legjóságosabb embereiből toborzódtak össze az enidi gyülekezet tagjai. Úgy szerettek, mint a saját fiukat. Tizenegy hónapon keresztül csodálatos szolgálatot teljesíthettem közöttük. Ennek az időnek a leforgása alatt ötvenre tehető azoknak a száma, akik újonnan csatlakoztak a gyülekezethez, és úgy látszott, hogy ez a szolgálat életem legnagyobb szolgálata. Ezidőben érintett meg ismét az Úr hangja, ugyanúgy, ahogy 12 évvel korábban hallottam. Akkor éppen felálltam, hogy prédikáljak a templomban, amikor meghallottam az Ő hangját: "Fiam, meggyógyítalak és te közvetíted az én gyógyító hatalmamat embertársaidnak."

Most pedig ültem a tanteremben és ismét hallottam: "Fiam, meggyógyítalak és te közvetíted az én gyógyító hatalmamat embertásaidnak."

Amikor néhány egyházi emberrel kimentem "vadászni és halászni", ugyanezt hallottam. Bibliámat tanulmányoztam, hogy prédikációra készüljek, s ismét ez a szózat ütötte meg a fülemet. Most már egy pillanatra sem tudtam magamat kivonni az Ő hatása alól. 12 éve vártam az Isten kegyelmére, Enidben többet kaptam belőle, mint valaha azelőtt. Ennek eredményeként, ha bűnösök jöttek a templomba, közülük sokan kérték a megtérésüket, a tagok létszámában igen egészséges növekedés állt be. Mégis egy dolgot nem tudtam elérni. Nagyobb tömegeket vonzani. A vasárnapi iskolába 175-200 fő járt, vasárnap esténként 150-200 ember. Imaestéken 40-50-en voltak. Nem kaptam elég erőt Istentől és a tagok száma csak nem növekedett. Hét közben gyakran felhajtottam a templomhoz, elnéztem a szép épületeket és így fohászkodtam: Uram, vajon miért nem bírom szolgálatommal betölteni ezt a templomot. És mindig, amikor ezt mondtam, újra a fülembe csengett az Ő hangja: "Fiam, meggyógyítlak és te közvetíted az én gyógyító hatalmamat embertársaidnak."

Megvilágosodott előttem a tény: Én prédikálok, és Isten szavát nem tudom követő jelekkel bizonyítani. Rádöbbentem arra, hogy az ősi egyházakban az igehirdetők beszédét igenis "követő jelek" támogatták. Ezen jelek egyike a betegek gyógyítása volt. Az én szolgálatom alatt viszont nem gyógyultak meg a betegek, mert egyrészt nem fektettem rá elegendő hangsúlyt, másrészt nem kaptam meg hozzá a szükséges kegyelmet. Eszembe jutottak a Szentírásból Márk evangélista szavai: "Azok pedig elmentek és mindenütt hirdették az Igét, és az Úr együtt munkálkodott velük, és megerősítette az Igét azokkal a jelekkel, amelyek kisérték azt." (Mk 16:2)

Emlékeztem az ősi egyház apostolainak imádságára, miután a templom Ékes kapujánál kolduló sánta embert meggyógyították: "Most azért Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a Te igédet, nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek is és csodák is történjenek a Te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. És miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek és megteltek mindnyájan Szent Szellemmelés az Isten igéjét bátorsággal hirdették." (Csel. 4:29-30)

Arra is emlékeztem, amikor a Szentírás azt mondja: "István pedig, aki teljes volt kegyelemmel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekedett a nép között." (Csel. 6:8)

És amikor azt mondja: "Fülöp pedig lement Samária egyik városába és hirdette nekik a Krisztust. És a sokaság szívvel-lélekkel figyelt azokra, amiket Fülöp mondott, mikor hallotta és látta a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert sokakból, akikben tisztátalan lelkek voltak, azok nagy kiáltozással kimentek. Sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult és nagy öröm támadt abban a városban." (Csel. 8:7-8)

Megkaptam a választ kérdéseimre. Isten ereje hiányzott az életemből. Ha volt is valami bennem Isten erejéből és valami az Ő kegyelméből, de nem volt bennem meg a bibliai idők apostolainak nagy hite és nagy bátorsága.

Legyél folyamatos kapcsolatban Istennel

"Soha ne hagyjátok abba az imádkozást." (1. Thessz. 5:17, NLT fordítás)

Soha nem leszel igazán közeli kapcsolatban Istennel, ha hetente gyülekezetbe jársz, de még akkor sem, ha naponta csendességet tartasz. Az Istennel való kapcsolat alapja, ha megosztod Vele életed összes megtapasztalását.

Természetesen nagyon fontos kiépíteni a napi csendesség szokását Istennel, de Isten nem csak egy időpontot szeretne a naptáradban. Szeretne részt venni mindegyik tevékenységedben, minden beszélgetésedben, minden problémádban, sőt, minden gondolatodban.

Folytathatsz vele folyamatos, vég nélküli beszélgetést napközben, megbeszélhetsz vele mindent, amit csinálsz, amire gondolsz abban a pillanatban. A "szüntelen imádkozás" azt jelenti, hogy beszélgetsz Istennel miközben vásárolsz, vezetsz, dolgozol, vagy bármelyik napi feladatodat végzed (1. Thessz. 5:17).

Széleskörű félreértelmezés az, hogy az Istennel töltött idő azt jelenti, hogy egyedül vagy Istennel. Természetesen, ahogy Jézus bemutatta, erre is szükséged van, hogy Istennel egyedül legyél, ez azoban csak töredéke az ébren töltött idődnek. Bármit is teszel, az lehet "Istennel töltött idő", ha meghívod, hogy vegyen részt a munkádban és tudatában vagy jelenlétének.

Van egy klasszikus könyv, amiből meg lehet tanulni, hogyan fejlessz ki folyamatos beszélgetést Istennel, ennek címe: "Isten jelenlétének megtapasztalása"*. Ezt a könyvet a 17. században írta Lőrinc testvér, egy szerény, francia szakács egy francia kolostorban. Lőrinc testvér képes volt a leghétköznapibb feladatokat - mint például az ételkészítést, mosogatást - dicsőítéssé és Istennel való közösséggé alakítani.

Szerinte az Istennel való kapcsolat kulcsa nem az, hogy mást csinálsz, hanem hogy megváltoztatod a hozzáállásodat az iránt, amit csinálsz. Amit általában magad miatt teszel, elkezded Istenért tenni, akár eszel, fürdesz, dolgozol, pihensz, vagy kidobod a szemetet.

Manapság gyakran érezzük, hogy ki kell menekülnünk a napi rutinból, hogy dicsőíteni tudjuk Istent, de ez csak azért van, mert nem tanultunk meg folyamatosan tudatában lenni jelenlétének. Lőrinc testvér úgy gondolja, hogy könnyű Isten dicsőíteni az élet hétköznapi feladatai között; nem kellett neki ezért külön vonulnia különleges szellemi kikapcsolódásra.

Ez Isten eszményképe. Az Édenkertben a dicsőítés nem egy különleges alkalom volt, amin részt kellett venni, hanem egy folyamatos hozzállás; Ádám és Éva folyamatos kapcsolatban voltak Istennel. Mivel Isten mindig veled van, nincs olyan hely, ahol közelebb lennél Istenhez, mint az, ahol éppen most vagy. A Biblia azt mondja: "ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben." (Ef. 4:6b)

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.31.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/04/07/legyel_folyamatos_kapcsolatban_istennel

Te vagy a szívem királya / Nem engedsz el

)