Soha nem leszek többé ugyanaz

Ige: Az útkészítő után jön az Úr Jézus!

 „Minekutána pedig János elfogatott és tömlöcbe, azaz fogságba vettetett* elméne Jézus Galileába, prédikálván, s ott így hirdette az Isten országának, Isten királyságának evangéliumát, örömhírét.

*Ez pedig így történt: „Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották” (Mt. 14,3-12).

És mondván: Betölt, beteljesedett, mert letelt a kijelölt idő, és elközelített, és már közel van az Istennek országa, Isten királysága, Isten királyi uralma; térjetek meg, térjetek más felismerésre, változtassátok meg gondolkodásmódotokat, és higgyetek az evangéliumban, az üdvösség jó hírében, az örömhírben* (Márk. 1,14-15)

*Az eseményt így jegyzi fel a többi Evangéliumíró. Máté: „Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába. És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada. Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa” (Mát. 4,12-17)

A Lukács írása szerinti Evangélium kijelentése, a kísértő feletti győzelem jutalmáról: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15)

És hogy mi az Evangélium, vagyis az örömhír, amiben hinni kell, azt a Pál apostol bizonyságtétele magyarázza: „Mert amikor még erőtlenek, gyengék voltunk a hústest miatt, - ami engedett a kísértésnek - a rendelt, és alkalmatos, meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért, gonoszokért” (Róm. 5,6)

Tehát az Evangéliumban való hit: „… az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit…” (Csel. 20,21).

Az Ő szeretete olyan nagy

61-ES ZSOLTÁR

Az Úr Jézus a Megváltó, az Isten, azAtya, a Teremtő

Tamás a Feltámadottban meglátta Urát és Istenét: a Fiúban az Atyát, a megváltóban a teremtőt. /Jubileumi kommentár/

Az Úr Jézus!

 „… egyetlen áldozat által tökéletesen és mindörökre megtisztította és tökéletessé tette azokat, akik megszenteltettek, szentté tétettek. (Zsidó 10,14; Amplified fordítás)

Erich Fromm: Az emberi létről

A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére. 

Jézus szava üdvözít

...hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. (Mt 8,8)

Régebben a szóbeli megegyezésnek nagyobb súlya volt, mint napjainkban. Sok szerződést szavakban kötöttek meg, legfeljebb néhány tanú volt jelen, és ezeket a megállapodásokat betartották. Manapság már az írásban foglalt határozatokat is sokszor megsértik. Jézus korában is komolyan vették az adott szót. A Jézus ajkáról elhangzott szavak egyenesen gyógyítottak. Így tisztult meg egy leprás, és így állt lábra a pogány százados beteg szolgája is. Az alázatosan, hittel kimondott szavaknak ma is nagy jelentőségük van. Jézus arra buzdít, hogy legyen hitele a szavuknak, mert csak azok jutnak be a mennyek országába, akik hittel fogadják Jézus megtartó szavát. (Horváth Csaba)

ORAL ROBERTS: Elszököm hazulról

ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A J Z. 4. fejezet

Tizenhatéves koromban megszöktem hazulról. Apám megfogott, és azt mondta:

- Oral, Oklahoma összes rendőrét a nyomodba uszítom!

- Csak csináld, Papa, de ahányszor visszahozol, én annyiszor szököm el újra.

Azután látta, hogy mindenképen el akarok menni - és elengedett. A holmikat csomagoltam, mikor Mama bejött hozzám.

- Oral, - mondta - te elmehetsz tőlünk, de az imádságainkból nem távozhatsz soha. Szeretnélek valamire emlékeztetni. Ha te távol leszel is, mi mindennap megemlítjük nevedet imáinkban az Úr előtt, és nem szűnünk meg addig könyörögni, amíg az Úr haza nem hoz téged.

Már türelmetlenül vártam az elmenetelt és így nem igen figyeltem arra, amit nekem mondanak. Nem gondoltam a bánatra, szívfájdalomra, amelyet okozok. Hebegtem és dadogtam, az iskolában mindenki nevetett és gúnyolódott rajtam, folyton megaláztatásokban volt részem. Sehová sem léphettem, ahol ki ne kacagtak volna. Úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha elszököm. Mindent itt hagyok és kezdem előlről. Azt képzeltem, hogy ha elmegyek Papától és Mamától és az ismerős környezetből, akkor egy csapásra megváltozik minden.

Egy évig voltam távol, de nem szabadultam meg semmitől sem. Mert valójában a hebegő nyelvemtől, satnya testemtől, zátonyra futott életemtől, benső vívódásaimtól, gyötrő félelmeimtől űzve futottam el. De megfutamodásom után láttam, hogy mindezek velem jöttek, s hogy magamról őket lerázni nem tudom. Riporteri munkát kaptam egy újságnál, de a fizetésemből nem tudtam megélni. Egyéb munkát is vállaltam mellette, de még elegendő élelemre sem futotta. Sokszor maradtam éhesen és sokszor nem volt rendes helyem az alvásra. Rossz társaságba keveredtem, és éjszakánként két - három óránál többet nem aludtam. A város főiskoláját is látogattam, és beléptem a kosárlabdacsapatba. Gyakran olyan gyönge fizikai állapotban játszottam, hogy még állni is alig volt erőm.

Egy éjszaka kellős közepén felriadtam, magas láz, köhögés gyötört és vért köptem. Hazatérésre nem gondoltam. Valamilyen őrültség ragadott meg, és sodort magával egy vad és fergeteges körforgásban. Egyre mélyebben zuhantam a bűnbe. Egy este az állami kosárlabdatúrán összeestem és elterültem. Valaki felsegített, a fiókos szekrényhez cipelt és segített utcai ruhámba átöltözni. Csapatkapitányom odajött és így szólt: "Hazamész, fiam." Berakott a kocsijába és elvitt Adába. Megérkezve kisegített a kocsiból, bevitt a házba és ezt mondta: "Roberts tiszteletes, hazahoztam a fiát!" Papa és Mama egyetlen pillantást vetettek rám és sírva fakadtak. Halálosan beteg voltam. Lehúzták a ruháimat és én keresztül estem az ágyon. Megjártam az út utolsó mérföldjét. Úgy éreztem, hogy valaki késsel vagdossa darabokra a tüdőmet. Nem bírtam lélegezni. ha köhögtem, szám mindkét sarkából vér folyt. Néhány nap múlva reggeli ébredéskor a párnám és az ágyam véres volt. Még a fal is tele volt vérfoltokkal. Vért hánytam az éjszaka. Papa újra tapétázta a hálószoba falát és hívott három orvost, akik nagy körültekintéssel megvizsgálták a véremet, köpetemet, tüdőmet. A diagnózis tuberkolózis volt. Azt tanácsolták Papának, hogy küldjön az Oklahoma államban lévő Talihina-beli tüdőszanatóriumba. Az én világomnak befellegzett.

Mindenkor becsvágyó voltam és kemény munkás. Fiatal fiú létemre igen magas célokat tűztem ki magam elé. Ügyész akartam lenni és államunk kormányzója. Azt csak Isten tudja, hogy elértem volna-e valaha ezeket a célokat, mert sohasem került sor álmaim megvalósítására. Egyik nap Mama így szólt:

"Fiam, imádkozzál, meg kell térned!"

Nem akartam megtérni, nem akartam imádkozni, nem akartam, hogy zaklassanak. ugyanebben az időben Papa és Mama az oklahomai Stratfordba költöztek, 19 mérföldre Adától. Papát a stratfordi egyházhoz hívták meg lelkipásztornak.

 Valamivel javult az állapotom, úgy hogy képes voltam egyfolytában néhány órát ágyon kívül is tölteni. Ez azonban nem tartott sokáig, másodszor is összeestem és most már 5 hónapig nyomtam az ágyat. Ez alatt a 163 nap alatt egyetlen jó percem sem volt. Köhögtem, vért hánytam, gyötrődtem. Állapotom egyre rosszabbodott. Papa tele volt aggodalommal. Fel és le járkált imádkozva és Istent szólítva. Mindenkinek, aki tudott imádkozni, levelet írt. Többen közülük, mint a "Lindsay-beli szentek", eljöttek hozzám, hogy imádkozzanak értem. Semmi sem hozott rám szabadulást és én tovább haldokoltam. Egyik ima-összejöveteli estén Papa bejött hozzám a hálószobába és így szólt:

- Oral, én ma este nem megyek el az ima-összejövetelre. Megkértem valakit, hogy vegye át a szolgálatomat.

- Miért, mi a baj, Papa?

- Fiam, ma egész éjszaka az ágyad mellett térdelve imádkozom. Addig nem kelek fel térdeimről, amíg te meg nem térsz, és át nem adod a szívedet Istennek!

Odahívta Mamát és az ápolónőt és imába kezdtek. Néhány perc múlva Mama és az ápolónő bevégezték imájukat, felkeltek és leültek. De Papa csak akkor kezdett igazán bele. Egyszerre csak rajtakaptam magamat, hogy figyelem apám imádságát, majd úgy éreztem, hogy valami hirtelen átfut rajtam. Papa arcába néztem és azt hiszem, hogy látomást láttam, mert Jézus arcát pillantottam meg az ő arcában. Azelőtt nem akartam megtérni, nem akartam Jézust. Amit mondtak Róla, hatás nélkül ment el a fülem mellett, de most, hogy az Ő arcát láttam apám vonásaiban, - sírva fakadtam. Nem tehettem semmit, a szívem darabokra tört és kértem Istent, hogy mentse meg a lelkemet.

Mialatt megtérésemért imádkoztam, elmúlt éveim peregtek le előttem. Otthonról való távollétem alatt elvittem néhány jogi könyvet, amelyek egy bíró tulajdonát képezték. A főiskolán jogot kezdtem tanulni, és mivel hozzáférhettem a bíró könyveihez, kiválasztottam néhányat és magammal vittem. Nem akartam ellopni a könyveket és nem is gondoltam arra, hogy tulajdonképpen lopást követek el. De most, hogy meg akartam térni, fenyegetően láttam a könyveket magam előtt és ígéretet tettem az Úrnak, hogy ha megment engem és megszabadít ettől az ágytól, úgy visszaviszem a könyveket. Megmondtam az Úrnak, hogy ha engem megvált, akármilyen kevés maradjon is az életemből, én azt Neki szentelem. Így szóltam: "Jézus! Nekem semmim sincs, amit felajánlhatnék. Egészségem tönkre ment, testem roncs. Semmim sem maradt, de ha Te megváltasz, amim van, Neked adom!"

Ekkor történt, hogy fizikailag is éreztem az Ő jelenlétét. Megérintette a lábamat, majd az egész valómat. Arcom világítani kezdett, láttam a fény visszaverődését és kiáltottam Papának: "Nézd a fényt az arcomon!" Pehelykönnyűnek éreztem magam és boldogságomban szerettem volna hangosan kiáltozni. Isten ereje hatalmas erővel ragadott meg, felkeltett az ágyból és én az ágy előtt állva találtam magamat, felemelt karokkal dicsőítve Istent, és egyre azt mondva: "Megtértem! Megtértem! Megtértem!"

Az első Vidám Vasárnap (tánc)

Reinhard Bonnke: A hit

Mikor Péter a vízen járt, nem sokáig élvezhette a dolgot, mert bár kilépett a csónakból, magán volt leginkább meglepődve. Aztán már tétovázott, megrémült saját merészségétől. „Mit csinálok? Dacolok a természet törvényével?! Ki vagyok én, hogy ezt teszem?” A tenger háborgott a talpa alatt, és ő hirtelen rádöbbent, hogy úgy egyensúlyoz a mélység fölött, hogy nincs mibe kapaszkodnia. Az idegei felmondták a szolgálatot, ájulás környékezte. Pánikba esett, izgalma halálfélelembe csapott át. Néhány lépés után a víz elkezdett újra vízként viselkedni, beomlott a lába alatt. Már nem tudott lépkedni rajta, úszni pedig nem tudott jól. Kétségbeesésében segítségért kiáltott. Akkor egy erős kéz megragadta a ruháját, kirántotta a hullámokból. Jézus volt az. „Miért kételkedtél?” -kérdezte tőle.

Tényleg, miért kételkedett Péter? Egyáltalán miért hitte el másodpercekkel korábban, hogy fog tudni járni a vízen? Nagyon komoly oka volt annak, hogy Péter elhitte először, és ez az ok elég lett volna akkor is, amikor a hullámokra és a viharra nézett. Mert a hitnek mindig komoly oka van: ez pedig az, hogy JÉZUS MONDTA NEKI, ÉS JÉZUS SOHA NEM VALL KUDARCOT! 

Joseph Prince: Isten veled van, nem ellened

8,31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? (Róma)

Jelenleg kihívásokkal kell szembenézned az életedben? Házassági, vagy pénzügyi problémáid vannak? Lehet, hogy a gyermeked letért a jó útról, vagy netán kiújult egy régi betegség? Mit mondasz mindezekre?

Tudod, Isten mit szeretne hallani tőled? Azt akarja, hogy ezt mondd: „Ha Isten velem van, akkor ki lehet ellenem?”

Ha tudnád, hogy a miniszterelnök veled van, akkor úgy gondolnád, hogy minden rendben van. De hiszen még ennél is jobb támogatód van! A Biblia azt mondja, hogy a Mindenható, az ég és föld Teremtője veled van! Milyen probléma találhat rajtad fogást, ha a Mindenható Isten veled van? Vajon az ördög sikeres lehet veled szemben, ha Maga Isten áll az oldaladon?

Ha Isten veled van ma, ha veled van most is, akkor nem kell így siránkoznod: „Jaj, ha lenne egy …, Bárcsak ne mondtam volna azt …” És a jövő miatt sem kell aggódnod: „Mi lesz, ha ez megtörténik …, Mi lesz, ha nem lesz elég …” Kedves barátom, a múlton való siránkozás, és a jövő miatti aggódás semmit sem old meg. Inkább nézz Mennyei Atyádra. Mivel ebben a pillanatban is veled van, biztos lehetsz benne, hogy segíteni és gondoskodni fog.

Isten elküldte a Fiát, hogy meghaljon érted. Jézus miatt véren vásárolt jogod van egy céllal bíró, jelentőségteljes élethez. Jézus miatt véren vásárolt jogod van a gyógyuláshoz. Jézus miatt véren vásárolt jogod van Isten gondoskodására, még akkor is, ha a gazdaság mélyrepülésben van.

Nem azért kapod ezeket a dolgokat, mert megérdemled, hanem azért, mert Jézus a vérét ontotta érted, hogy neked adhassa a jogosultságot ezekhez a dolgokhoz. Mindezen áldásokban azért részesülhetsz, mert Isten veled van. És ha Isten veled van, akkor ki lehet ellened?

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/186-isten-veled-van-nem-ellened.html

Kenneth Copeland: A próbálkozástól a megvalósulásig

Róm.8,37

De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, (és most minden dologban több vagyunk, mint diadalmasok) Az által, aki minket szeretett.

A Biblia királyoknak és papoknak (Jel.1,6), továbbá a világ legyőzőjének (1Ján 5,4.) nevez bennünket. Sokunk számára ezek a kijelentések még valóságossá kell hogy váljanak. Egyelőre még tanuljuk, hogy kik is vagyunk valójában.

Az 1Krónika 14. fejezetét elolvasva láthatod, hogy Dávidnak ugyanez volt a problémája. Még tinédzserként lett Sámuel próféta által felkent király. Évek óta tudta, hogy eljön a nap, amikor Izrael fölött fog uralkodni, de valahogy ez nem akart megtörténni. Ám nézd csak meg, mit ír a 2. vers:. “És Dávid megértette, hogy az Úr királlyá kente őt Izrael fölött, és királysága felemeltetett magasra Izrael népe által.” Végül Dávid megragadta, hogy az Úr királlyá kente fel. El tudom képzelni őt, amint magának mondja: király vagyok. És végül király lett! És abban a pillanatban, ahogy király lett, megszünt, befejeződött, amiről Dávid addig csak gondolkodott. Annyira valóságossá vált számára, hogy már képes volt királyként látni magát.

Mit jelent ez neked és nekem? Nekünk adatott ez a királyi hivatal - neked és nekem -, sokkal inkább, mint Dávidnak. Azonban egészen addig, míg ezt nem hisszük el, nem tudjuk alkalmazni a felhatalmazásunkat, illetve a hivatallal járó hatalmat.

Ha beteg vagy? Felkiálthatsz - akár ötvenszer is egy nap -: az Ő sebeiben én meggyógyultam! Lehet, hogy reménykedsz a gyógyulásban, annyira, hogy a hajad is belekunkorodik, de ha nem tudod valóban megragadni, nem tudod látni magad, mint egészséges, meggyógyult embert Jézus Krisztusban, akkor nem tudsz részesedni semmilyen természetfölötti segítségben. De ha ez az igazság valóságossá válik, és végre leérkezik a bensődbe az a tény, hogy te már meg vagy gyógyulva – senki, még az ördög maga sem lesz képes visszatartani tőled a gyógyulást, vagy megakadályozni téged abban, hogy egészséges légy.

Határozd el, hogy ahelyett hogy csak próbálkoznál hinni Isten Igéje által, valóban ismerd meg belőle, ki is vagy igazán. Olvasd és gondolkozz ezen. És gyakorold magad abban, hogy Isten Igéjének szemeivel láss, egészen addig, míg Krisztusban a te királyi voltod valóságossá válik számodra.

Fordította: Orbán Tibor

Kenneth Copeland által engedélyezett fordítás

Javasolt ige: Ef. 1,3-23

Ef 1:3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben a Krisztusban,

Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,

Ef 1:5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,

Ef 1:6 Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,

Ef 1:7 Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint.

Ef 1:8 Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,

Ef 1:9 Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,

Ef 1:10 Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak;

Ef 1:11 Ő benne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, aki mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik,

Ef 1:12 Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban:

Ef 1:13 Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama SzentSzellemével,

Ef 1:14 Aki záloga a mi örökségünknek [Isten] tulajdon [népé]nek megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Ef 1:15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,

Ef 1:16 Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben;

Ef 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében;

Ef 1:18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,

Ef 1:19 És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint,

Ef 1:20 Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

Ef 1:21 Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:

Ef 1:22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,

Ef 1:23 Mely az Ő teste, teljessége Ő néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevcopeland:_a_velekedestol_a_megvalosulasig

Szeretet-Közösség

Keresztény szépségportál

A világ szépsége nem más, mint az anyagon keresztül gyengéden ránk mosolygó Krisztus. Simone Weil

www.keresztenyszepsegportal.hu

Köszönöm,Uram,hogy meghallgatsz...

Ige: Isten keni fel Krisztus menyasszonyát!.

 „Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít, megszilárdít, és felken a Szent Szellem erejével és hatalmával, a küldetés külső jegyével és pecsétjével, az Isten az* (2 Kor. 1,21)

*És Ő: „...meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napjára. Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre” (1 Kor. 1,8-9)

És a mi Urunk kenetet is adott, hogy ne tudjon senki eltévelyíteni: „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27)

 Így lett az Egyház Krisztus eljegyzett menyasszonya: „Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,13-14)

Így lettünk egy néppé, a Krisztus népévé, Isten választott népévé:  „Hiszen egy Szellem által ... mindnyájan egy testté (szómává) = személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1Kor. 12,13).

Örül, örülj az Úr veled van

A Szent Szellem:

A: „… bölcseségnek, szakértelemnek, és ügyességnek, értelemnek,  ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, és megértésnek Szelleme, tanácsnak, előrejelzésnek és hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek, bátorságnak Szelleme. Az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2).

Anthony de Mello: Az ima.

Amikor imádkozunk, Isten a szívünket nézi, nem a szövegeinket!