2014. március 10.
2014. március 9.
Ige: Az útkészítő után jön az Úr Jézus!
„Minekutána
pedig János elfogatott és tömlöcbe, azaz fogságba vettetett* elméne Jézus Galileába, prédikálván, s ott így
hirdette az Isten országának, Isten királyságának evangéliumát, örömhírét.
*Ez pedig így történt: „Heródes ugyanis elfogatta
Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a
felesége, Heródiás kedvéért. János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt
élned vele!” Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert
prófétának tartották” (Mt.
14,3-12).
És mondván: Betölt, beteljesedett, mert
letelt a kijelölt idő, és elközelített, és már közel van az Istennek országa,
Isten királysága, Isten királyi uralma; térjetek meg, térjetek más
felismerésre, változtassátok meg gondolkodásmódotokat, és higgyetek az
evangéliumban, az üdvösség jó hírében, az örömhírben* (Márk. 1,14-15)
*Az eseményt így
jegyzi fel a többi Evangéliumíró. Máté: „Mikor pedig meghallotta
Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába. És odahagyva
Názáretet, elméne és lakozék a
tengerparti Kapernaumban, a Zebulon
és Naftali határain. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így
szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a
pogányok Galileája, a nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot,
és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság
támada. Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert
elközelgetett a mennyeknek országa” (Mát.
4,12-17)
A Lukács írása
szerinti Evangélium kijelentése, a kísértő feletti győzelem jutalmáról: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész
környéken. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15)
És hogy mi az
Evangélium, vagyis az örömhír, amiben hinni kell, azt a Pál apostol
bizonyságtétele magyarázza: „Mert amikor
még erőtlenek, gyengék voltunk a hústest miatt, - ami engedett a kísértésnek - a rendelt, és alkalmatos, meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért, gonoszokért” (Róm. 5,6)
Tehát az
Evangéliumban való hit: „… az Istenhez
való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit…” (Csel.
20,21).
Az Úr Jézus a Megváltó, az Isten, azAtya, a Teremtő
Tamás a Feltámadottban
meglátta Urát és Istenét: a Fiúban az Atyát, a megváltóban a teremtőt. /Jubileumi kommentár/
Az Úr Jézus!
„… egyetlen áldozat által tökéletesen és
mindörökre megtisztította és tökéletessé tette azokat, akik megszenteltettek,
szentté tétettek. (Zsidó 10,14; Amplified fordítás)
Jézus szava üdvözít
...hanem csak egy szót szólj,
és meggyógyul a szolgám. (Mt 8,8)
Régebben a szóbeli
megegyezésnek nagyobb súlya volt, mint napjainkban. Sok szerződést szavakban
kötöttek meg, legfeljebb néhány tanú volt jelen, és ezeket a megállapodásokat
betartották. Manapság már az írásban foglalt határozatokat is sokszor
megsértik. Jézus korában is komolyan vették az adott szót. A Jézus ajkáról
elhangzott szavak egyenesen gyógyítottak. Így tisztult meg egy leprás, és így
állt lábra a pogány százados beteg szolgája is. Az alázatosan, hittel kimondott
szavaknak ma is nagy jelentőségük van. Jézus arra buzdít, hogy legyen hitele a
szavuknak, mert csak azok jutnak be a mennyek országába, akik hittel fogadják
Jézus megtartó szavát. (Horváth Csaba)
ORAL ROBERTS: Elszököm hazulról
ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A
J Z. 4. fejezet
Tizenhatéves koromban
megszöktem hazulról. Apám megfogott, és azt mondta:
- Oral, Oklahoma összes
rendőrét a nyomodba uszítom!
- Csak csináld, Papa, de
ahányszor visszahozol, én annyiszor szököm el újra.
Azután látta, hogy
mindenképen el akarok menni - és elengedett. A holmikat csomagoltam, mikor Mama
bejött hozzám.
- Oral, - mondta - te
elmehetsz tőlünk, de az imádságainkból nem távozhatsz soha. Szeretnélek
valamire emlékeztetni. Ha te távol leszel is, mi mindennap megemlítjük nevedet
imáinkban az Úr előtt, és nem szűnünk meg addig könyörögni, amíg az Úr haza nem
hoz téged.
Már türelmetlenül vártam az
elmenetelt és így nem igen figyeltem arra, amit nekem mondanak. Nem gondoltam a
bánatra, szívfájdalomra, amelyet okozok. Hebegtem és dadogtam, az iskolában
mindenki nevetett és gúnyolódott rajtam, folyton megaláztatásokban volt részem.
Sehová sem léphettem, ahol ki ne kacagtak volna. Úgy gondoltam, hogy a legjobb,
ha elszököm. Mindent itt hagyok és kezdem előlről. Azt képzeltem, hogy ha
elmegyek Papától és Mamától és az ismerős környezetből, akkor egy csapásra
megváltozik minden.
Egy évig voltam távol, de nem
szabadultam meg semmitől sem. Mert valójában a hebegő nyelvemtől, satnya
testemtől, zátonyra futott életemtől, benső vívódásaimtól, gyötrő félelmeimtől
űzve futottam el. De megfutamodásom után láttam, hogy mindezek velem jöttek, s
hogy magamról őket lerázni nem tudom. Riporteri munkát kaptam egy újságnál, de
a fizetésemből nem tudtam megélni. Egyéb munkát is vállaltam mellette, de még
elegendő élelemre sem futotta. Sokszor maradtam éhesen és sokszor nem volt
rendes helyem az alvásra. Rossz társaságba keveredtem, és éjszakánként két -
három óránál többet nem aludtam. A város főiskoláját is látogattam, és beléptem
a kosárlabdacsapatba. Gyakran olyan gyönge fizikai állapotban játszottam, hogy
még állni is alig volt erőm.
Egy éjszaka kellős közepén
felriadtam, magas láz, köhögés gyötört és vért köptem. Hazatérésre nem
gondoltam. Valamilyen őrültség ragadott meg, és sodort magával egy vad és
fergeteges körforgásban. Egyre mélyebben zuhantam a bűnbe. Egy este az állami
kosárlabdatúrán összeestem és elterültem. Valaki felsegített, a fiókos
szekrényhez cipelt és segített utcai ruhámba átöltözni. Csapatkapitányom
odajött és így szólt: "Hazamész, fiam." Berakott a kocsijába és
elvitt Adába. Megérkezve kisegített a kocsiból, bevitt a házba és ezt mondta:
"Roberts tiszteletes, hazahoztam a fiát!" Papa és Mama egyetlen
pillantást vetettek rám és sírva fakadtak. Halálosan beteg voltam. Lehúzták a
ruháimat és én keresztül estem az ágyon. Megjártam az út utolsó mérföldjét. Úgy
éreztem, hogy valaki késsel vagdossa darabokra a tüdőmet. Nem bírtam lélegezni.
ha köhögtem, szám mindkét sarkából vér folyt. Néhány nap múlva reggeli
ébredéskor a párnám és az ágyam véres volt. Még a fal is tele volt
vérfoltokkal. Vért hánytam az éjszaka. Papa újra tapétázta a hálószoba falát és
hívott három orvost, akik nagy körültekintéssel megvizsgálták a véremet, köpetemet,
tüdőmet. A diagnózis tuberkolózis volt. Azt tanácsolták Papának, hogy küldjön
az Oklahoma államban lévő Talihina-beli tüdőszanatóriumba. Az én világomnak
befellegzett.
Mindenkor becsvágyó voltam és
kemény munkás. Fiatal fiú létemre igen magas célokat tűztem ki magam elé.
Ügyész akartam lenni és államunk kormányzója. Azt csak Isten tudja, hogy
elértem volna-e valaha ezeket a célokat, mert sohasem került sor álmaim
megvalósítására. Egyik nap Mama így szólt:
"Fiam, imádkozzál, meg
kell térned!"
Nem akartam megtérni, nem
akartam imádkozni, nem akartam, hogy zaklassanak. ugyanebben az időben Papa és
Mama az oklahomai Stratfordba költöztek, 19 mérföldre Adától. Papát a
stratfordi egyházhoz hívták meg lelkipásztornak.
Valamivel javult az állapotom, úgy hogy képes
voltam egyfolytában néhány órát ágyon kívül is tölteni. Ez azonban nem tartott
sokáig, másodszor is összeestem és most már 5 hónapig nyomtam az ágyat. Ez
alatt a 163 nap alatt egyetlen jó percem sem volt. Köhögtem, vért hánytam,
gyötrődtem. Állapotom egyre rosszabbodott. Papa tele volt aggodalommal. Fel és
le járkált imádkozva és Istent szólítva. Mindenkinek, aki tudott imádkozni,
levelet írt. Többen közülük, mint a "Lindsay-beli szentek", eljöttek
hozzám, hogy imádkozzanak értem. Semmi sem hozott rám szabadulást és én tovább
haldokoltam. Egyik ima-összejöveteli estén Papa bejött hozzám a hálószobába és
így szólt:
- Oral, én ma este nem megyek
el az ima-összejövetelre. Megkértem valakit, hogy vegye át a szolgálatomat.
- Miért, mi a baj, Papa?
- Fiam, ma egész éjszaka az
ágyad mellett térdelve imádkozom. Addig nem kelek fel térdeimről, amíg te meg
nem térsz, és át nem adod a szívedet Istennek!
Odahívta Mamát és az ápolónőt
és imába kezdtek. Néhány perc múlva Mama és az ápolónő bevégezték imájukat, felkeltek
és leültek. De Papa csak akkor kezdett igazán bele. Egyszerre csak rajtakaptam
magamat, hogy figyelem apám imádságát, majd úgy éreztem, hogy valami hirtelen
átfut rajtam. Papa arcába néztem és azt hiszem, hogy látomást láttam, mert
Jézus arcát pillantottam meg az ő arcában. Azelőtt nem akartam megtérni, nem
akartam Jézust. Amit mondtak Róla, hatás nélkül ment el a fülem mellett, de
most, hogy az Ő arcát láttam apám vonásaiban, - sírva fakadtam. Nem tehettem
semmit, a szívem darabokra tört és kértem Istent, hogy mentse meg a lelkemet.
Mialatt megtérésemért
imádkoztam, elmúlt éveim peregtek le előttem. Otthonról való távollétem alatt
elvittem néhány jogi könyvet, amelyek egy bíró tulajdonát képezték. A főiskolán
jogot kezdtem tanulni, és mivel hozzáférhettem a bíró könyveihez,
kiválasztottam néhányat és magammal vittem. Nem akartam ellopni a könyveket és
nem is gondoltam arra, hogy tulajdonképpen lopást követek el. De most, hogy meg
akartam térni, fenyegetően láttam a könyveket magam előtt és ígéretet tettem az
Úrnak, hogy ha megment engem és megszabadít ettől az ágytól, úgy visszaviszem a
könyveket. Megmondtam az Úrnak, hogy ha engem megvált, akármilyen kevés
maradjon is az életemből, én azt Neki szentelem. Így szóltam: "Jézus!
Nekem semmim sincs, amit felajánlhatnék. Egészségem tönkre ment, testem roncs.
Semmim sem maradt, de ha Te megváltasz, amim van, Neked adom!"
Ekkor történt, hogy
fizikailag is éreztem az Ő jelenlétét. Megérintette a lábamat, majd az egész
valómat. Arcom világítani kezdett, láttam a fény visszaverődését és kiáltottam
Papának: "Nézd a fényt az arcomon!" Pehelykönnyűnek éreztem magam és
boldogságomban szerettem volna hangosan kiáltozni. Isten ereje hatalmas erővel
ragadott meg, felkeltett az ágyból és én az ágy előtt állva találtam magamat,
felemelt karokkal dicsőítve Istent, és egyre azt mondva: "Megtértem!
Megtértem! Megtértem!"
Reinhard Bonnke: A hit
Mikor Péter a vízen járt, nem
sokáig élvezhette a dolgot, mert bár kilépett a csónakból, magán volt leginkább
meglepődve. Aztán már tétovázott, megrémült saját merészségétől. „Mit csinálok?
Dacolok a természet törvényével?! Ki vagyok én, hogy ezt teszem?” A tenger
háborgott a talpa alatt, és ő hirtelen rádöbbent, hogy úgy egyensúlyoz a
mélység fölött, hogy nincs mibe kapaszkodnia. Az idegei felmondták a
szolgálatot, ájulás környékezte. Pánikba esett, izgalma halálfélelembe csapott
át. Néhány lépés után a víz elkezdett újra vízként viselkedni, beomlott a lába
alatt. Már nem tudott lépkedni rajta, úszni pedig nem tudott jól.
Kétségbeesésében segítségért kiáltott. Akkor egy erős kéz megragadta a ruháját,
kirántotta a hullámokból. Jézus volt az. „Miért kételkedtél?” -kérdezte tőle.
Tényleg, miért kételkedett
Péter? Egyáltalán miért hitte el másodpercekkel korábban, hogy fog tudni járni
a vízen? Nagyon komoly oka volt annak, hogy Péter elhitte először, és ez az ok
elég lett volna akkor is, amikor a hullámokra és a viharra nézett. Mert a
hitnek mindig komoly oka van: ez pedig az, hogy JÉZUS MONDTA NEKI, ÉS JÉZUS
SOHA NEM VALL KUDARCOT!
Joseph Prince: Isten veled van, nem ellened
8,31 Mit mondjunk tehát erre?
Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? (Róma)
Jelenleg kihívásokkal kell
szembenézned az életedben? Házassági, vagy pénzügyi problémáid vannak? Lehet,
hogy a gyermeked letért a jó útról, vagy netán kiújult egy régi betegség? Mit
mondasz mindezekre?
Tudod, Isten mit szeretne
hallani tőled? Azt akarja, hogy ezt mondd: „Ha Isten velem van, akkor ki lehet
ellenem?”
Ha tudnád, hogy a
miniszterelnök veled van, akkor úgy gondolnád, hogy minden rendben van. De
hiszen még ennél is jobb támogatód van! A Biblia azt mondja, hogy a Mindenható,
az ég és föld Teremtője veled van! Milyen probléma találhat rajtad fogást, ha a
Mindenható Isten veled van? Vajon az ördög sikeres lehet veled szemben, ha Maga
Isten áll az oldaladon?
Ha Isten veled van ma, ha
veled van most is, akkor nem kell így siránkoznod: „Jaj, ha lenne egy …,
Bárcsak ne mondtam volna azt …” És a jövő miatt sem kell aggódnod: „Mi lesz, ha
ez megtörténik …, Mi lesz, ha nem lesz elég …” Kedves barátom, a múlton való
siránkozás, és a jövő miatti aggódás semmit sem old meg. Inkább nézz Mennyei
Atyádra. Mivel ebben a pillanatban is veled van, biztos lehetsz benne, hogy
segíteni és gondoskodni fog.
Isten elküldte a Fiát, hogy
meghaljon érted. Jézus miatt véren
vásárolt jogod van egy céllal bíró, jelentőségteljes élethez. Jézus miatt véren
vásárolt jogod van a gyógyuláshoz. Jézus miatt véren vásárolt jogod van Isten
gondoskodására, még akkor is, ha a gazdaság mélyrepülésben van.
Nem azért kapod ezeket a
dolgokat, mert megérdemled, hanem azért, mert Jézus a vérét ontotta érted, hogy
neked adhassa a jogosultságot ezekhez a dolgokhoz. Mindezen áldásokban azért
részesülhetsz, mert Isten veled van. És ha Isten veled van, akkor ki lehet
ellened?
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/186-isten-veled-van-nem-ellened.html
Kenneth Copeland: A próbálkozástól a megvalósulásig
Róm.8,37
De mindezekben felettébb
diadalmaskodunk, (és most minden dologban több vagyunk, mint diadalmasok) Az
által, aki minket szeretett.
A Biblia királyoknak és
papoknak (Jel.1,6), továbbá a világ legyőzőjének (1Ján 5,4.) nevez bennünket.
Sokunk számára ezek a kijelentések még valóságossá kell hogy váljanak. Egyelőre
még tanuljuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Az 1Krónika 14. fejezetét elolvasva
láthatod, hogy Dávidnak ugyanez volt a problémája. Még tinédzserként lett
Sámuel próféta által felkent király. Évek óta tudta, hogy eljön a nap, amikor
Izrael fölött fog uralkodni, de valahogy ez nem akart megtörténni. Ám nézd csak
meg, mit ír a 2. vers:. “És Dávid megértette, hogy az Úr királlyá kente őt
Izrael fölött, és királysága felemeltetett magasra Izrael népe által.” Végül
Dávid megragadta, hogy az Úr királlyá kente fel. El tudom képzelni őt, amint
magának mondja: király vagyok. És végül király lett! És abban a pillanatban,
ahogy király lett, megszünt, befejeződött, amiről Dávid addig csak
gondolkodott. Annyira valóságossá vált számára, hogy már képes volt királyként
látni magát.
Mit jelent ez neked és nekem?
Nekünk adatott ez a királyi hivatal - neked és nekem -, sokkal inkább, mint
Dávidnak. Azonban egészen addig, míg ezt nem hisszük el, nem tudjuk alkalmazni
a felhatalmazásunkat, illetve a hivatallal járó hatalmat.
Ha beteg vagy? Felkiálthatsz
- akár ötvenszer is egy nap -: az Ő sebeiben én meggyógyultam! Lehet, hogy
reménykedsz a gyógyulásban, annyira, hogy a hajad is belekunkorodik, de ha nem
tudod valóban megragadni, nem tudod látni magad, mint egészséges, meggyógyult
embert Jézus Krisztusban, akkor nem tudsz részesedni semmilyen természetfölötti
segítségben. De ha ez az igazság valóságossá válik, és végre leérkezik a
bensődbe az a tény, hogy te már meg vagy gyógyulva – senki, még az ördög maga
sem lesz képes visszatartani tőled a gyógyulást, vagy megakadályozni téged
abban, hogy egészséges légy.
Határozd el, hogy ahelyett
hogy csak próbálkoznál hinni Isten Igéje által, valóban ismerd meg belőle, ki
is vagy igazán. Olvasd és gondolkozz ezen. És gyakorold magad abban, hogy Isten
Igéjének szemeivel láss, egészen addig, míg Krisztusban a te királyi voltod
valóságossá válik számodra.
Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland által
engedélyezett fordítás
Javasolt ige: Ef. 1,3-23
Ef 1:3 Áldott legyen az
Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi
áldással a mennyekben a Krisztusban,
Aszerint, amint magának
kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek
és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,
Ef 1:5 Eleve elhatározván,
hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve
szerint,
Ef 1:6 Kegyelme dicsőségének
magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,
Ef 1:7 Akiben van a mi
váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága
szerint.
Ef 1:8 Melyet nagy bőséggel
közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,
Ef 1:9 Megismertetvén velünk
az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,
Ef 1:10 Az idők teljességének
rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind,
amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak;
Ef 1:11 Ő benne, akiben
vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, aki
mindent az ő akaratjának tanácsából cselekszik,
Ef 1:12 Hogy legyünk mi
magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban:
Ef 1:13 Akiben ti is,
minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangéliumát,
amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama SzentSzellemével,
Ef 1:14 Aki záloga a mi
örökségünknek [Isten] tulajdon [népé]nek megváltatására, az Ő dicsőségének
magasztalására.
Ef 1:15 Annakokáért én is,
hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,
Ef 1:16 Nem szűnöm meg hálát
adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben;
Ef 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és
kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében;
Ef 1:18 És világosítsa meg
értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi
az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
Ef 1:19 És mi az Ő hatalmának
felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája
szerint,
Ef 1:20 Amelyet megmutatott a
Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára
a mennyekben.
Ef 1:21 Felül minden
fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely
neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is:
Ef 1:22 És mindeneket vetett
az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,
Ef 1:23 Mely az Ő teste,
teljessége Ő néki, aki mindeneket betölt mindenekkel.
2014. március 8.
Ige: Isten keni fel Krisztus menyasszonyát!.
„Aki pedig
minket veletek együtt Krisztusban megerősít, megszilárdít, és felken a Szent Szellem erejével és hatalmával, a
küldetés külső jegyével és pecsétjével, az Isten az* (2
Kor. 1,21)
*És Ő: „...meg
is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak
napjára. Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus
Krisztussal való közösségre” (1 Kor.
1,8-9)
És a mi Urunk kenetet is adott, hogy ne tudjon senki
eltévelyíteni: „És néktek kenetetek van a
Szenttől, és mindent tudtok. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek
marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint
az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és
amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27)
Így lett az
Egyház Krisztus eljegyzett menyasszonya: „Őbenne
pedig titeket is - miután hallottátok az
igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek -
eljegyzett pecsétjével, a megígért Szent Szellemmel, örökségünk zálogával, hogy
megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,13-14)
Így lettünk egy néppé, a Krisztus népévé, Isten
választott népévé: „Hiszen egy Szellem által ... mindnyájan egy testté (szómává)
= személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök,
akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1Kor. 12,13).
A Szent Szellem:
A: „… bölcseségnek, szakértelemnek, és
ügyességnek, értelemnek, ítélőképességnek, megkülönböztető
képességnek, felismerésnek, és megértésnek Szelleme, tanácsnak, előrejelzésnek és
hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek,
bátorságnak Szelleme. Az Úr
ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)