2014. március 4.
Reinhard Bonnke: A társaság
Ég a szíved Jézusért? Kizárt
dolog, hogy ne fogj szikrát, amikor egy tűzben égő ember közelébe kerülsz.
Keress magadnak ilyen társaságot!
HIT AZ ANYAGIAKBAN
Ragaszkodjunk a reménység
hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette.
- Zsidó 10,23.
Valahányszor szükségem volt
valamire, mindig megálltam a Márk 11,23-on és kimondtam (vagyis megvallottam),
amit hittem, hogy Isten meg fog cselekedni. Mindig csak kimondtam és nem
imádkoztam felőle. (Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a te imáidra
az, amit ők hisznek; különösen ha nincsenek egyetértésben veled.)
Én már évek óta nem imádkozom
az anyagi dolgaim felől, és mégsem voltam soha pénz nélkül. Mindig csak annyit
mondok: „A pénz be fog jönni” — és be is jön. Amikor meghatározott összegre van
szükségem, pontosan fogalmazom meg a megvallásomat: pontosan megnevezem az
összeget, amire szükségem van.
Egyszer 1500 dollárra volt
szükségem a következő elsejére, tehát ezt mondtam ki. És folyamatosan ezt
mondtam ki. Az imáimban erről nem emlékeztem meg, csupán azt mondtam: „Elsejére
nekem meglesz az 1500 dollárom.” Amikor eljött az elseje, megvolt az 1500
dollár, dicsőség az Úrnak.
Megvallás: Én megmaradok a
hitem megvallásában rendíthetetlenül. Mert hű az, Aki az ígéretet tette. És én
megkapom, amit mondok.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Dr-Kováts György: ÖVEZD FEL ELMÉD DEREKÁT!-2.
1Pét 1,13.
"Annak okáért felövezvén
elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben,
amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik."
Mit jelent, hogy „amikor
megjelenik” – mármint, hogy mire vonatkozzon ez a reménység?
a./ Arra, hogy amikor Jézus
Krisztus visszajön, akkor elvisz téged is magával?
b./ Arra, hogy amikor elmész
Hozzá, s Vele leszel örökre, azt mondja majd neked: „jól van, jó és hű szolgám,
kevesen voltál hű, sokra bízlak téged ezután”?
c./ Arra, hogy nem a pokol,
nem a kárhozat ítélete vár rád, hanem a menny, és az örökkévalóság vonzó része?
Igen, mindezekre. Amikor az
Úr Jézus Krisztus megjelenik (apokalüpszisz) – minden nyilvánvalóvá lesz. Sok
olyan dolog is, ami most rejtve van, sok minden, ami történelmileg még előttünk
van. Az Ő jelenlétében kitisztul a kép. Világossá lesz az, ami most zavaros.
Akkor történik meg a mennyei kiértékelés, a mennyei értékítélet (ítélet), a
szentek (az Övéi, a tanítványok) életével kapcsolatban is, amikor megállunk
majd Előtte, és számot adunk arról, amiket e földön tettünk, vagy jót, vagy
gonoszt. (2Kor 5,9-11.) Az indítékokról is. Mindenről.
És ezen a földön, ameddig az
Úr Jézus visszajön? Mit jelent most, erre az időre, számodra ez a tökéletes
reménység?
a./ Azt, hogy ma úgy élek,
hogy az Úr Jézus visszajövetele örömmel tölt el, várom azt, és nem akarom, hogy
készületlenül találjon. Akarok Vele lenni, színről-színre. Ez a jövő miatt, amiről
meg vagyok győződve, hogy jó lesz. (Ez a reménység bennem.)
b./ Azt is jelenti, hogy MA,
itt a földön, ahogy élek Ővele együtt, is JÓT VÁROK, jóra készülök, mert MEG
VAGYOK GYŐZŐDVE ARRÓL, hogy Ő jó, és jót készít el. Sőt, azoknak, akik Őt
szeretik, minden, de minden összedolgozik a javára. Még akkor is, ha per
pillanat olyan rossznak látszik. Ha odajárulok a kegyelem királyi székéhez,
irgalmasságot nyerek, és kegyelmet találok, ALKALMAS IDŐBEN VALÓ SEGÍTSÉGÜL.
Most, ebben az időszakban. Itt van az alkalmas idő, most van a kegyelem ideje –
az Úr nem azt mondja, hogy „majd a mennyben”, hanem azt mondja: itt vagyok, el
nem hagylak, és el nem távozom tőled. Íme én tiveletek vagyok minden napon a
világ végezetéig. Akkor is – majd – de most is, ebben az időben.
Ez a reménységem.
Ez az a terület, ahol
folyamatosan növekedhetünk, hiszen az újabb és újabb megpróbáltatások,
nehezítések, az ellenség támadásai állandóan odakötnek a Megváltónkhoz, a
kegyelem királyi székéhez, hogy odajáruljunk, keressük Őt, és várjuk
szabadítását: irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas időben való
segítségül. (Zsid 4,16. Róma 8,28.)
2014. március 3.
János evangélium 21. fejezet: A feltámadott Úr megjelenése: (Szerkesztett)
Ján. 21,1 Ezek után ismét megjelentette [(phaneroó):
láthatóvá, nyilvánvalóvá tette] magát
Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél [a Tibériás tavánál]. Megjelentette [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá tette] pedig
ekképen [(hútó hútósz): ilyen
módon]:
Ján. 21,2 Együtt valának Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek
[vagyis Ikernek] hívtak, és Nátánáel,
a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai
közül.
Ján. 21,3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának
néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és
azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Ján. 21,4 Mikor pedig immár reggeledék [és megvirradt], megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban [nem tudták], és nem ismerték meg, hogy
Jézus van ott.
Ján. 21,5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim [(paidion)
gyermekeim]! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
Ján. 21,6 Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb
oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták [nem volt erejük] azt a halaknak sokasága
miatt.
Ján. 21,7 Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret vala,
Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallja vala, hogy ott van az
Úr, magára vevé az ingét [(ependütész): felső ruháját], mert mezítelen vala, és beveté magát a tengerbe [a vízbe].
Ján. 21,8 A többi tanítványok pedig a hajón menének, mert nem
messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire [vagyis kb. 100 méterre], és vonszszák vala [és kivonták] a hálót a halakkal.
Ján. 21,9 Mikor azért a partra szállának, látják, hogy [izzó] parázs van ott, és azon felül hal
és kenyér.
Ján. 21,10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, amelyeket
most fogtatok.
Ján. 21,11 Felszálla [vagyis
beszállt] Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, amely tele volt nagy
halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.
Ján. 21,12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok
közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják
vala, hogy az Úr Ő.
Ján. 21,13 Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá
nékik, és hasonlóképen a halat is.
Ján. 21,14 Ezzel már harmadszor jelent meg [és tette magát láthatóvá]
Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt [vagyis életre kelt] a halálból [a
halottak közül].
Ján. 21,15 Mikor aztán megebédelének, [vagyis ettek], monda Jézus Simon Péternek [jelentése: meghallgatott kődarab]: Simon, Jónának [jelentése:
galamb] fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél [(agapaó): úgy, hogy magad teljesen átadod nekem]?
Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek [(phileó): kedvellek] téged [hogy
milyen kedves vagy nekem]! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!
Ján. 21,16 Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia,
szeretsz-é engem? [(agapaó): úgy, hogy magad teljesen átadod nekem]?
Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged [hogy kedves vagy nekem]. Monda néki: Őrizd [(poimainó):
terelgesd, pásztorold] az én juhaimat! [Viseld
gondját a nyájamnak].
Ján. 21,17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia,
szeretsz-é engem [(phileó): kedves vagyok
neked]? Megszomorodék Péter, hogy
harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem [(phileó): kedves vagyok neked]? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod,
hogy én szeretlek téged, [hogy kedves
vagy nekem]. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!
Ján. 21,18 Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb valál,
felövezéd magadat, és oda mégy vala, ahova akarád; mikor pedig megöregszel,
kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod.
Ján. 21,19 Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal
dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!
Ján. 21,20 Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a
tanítvány, akit szeret vala Jézus, aki nyugodott is ama vacsora közben az ő
kebelén [az estebéden az Úr keblére dőlt]
és mondá [és megkérdezte]: Uram! Ki
az, aki elárul [aki kiszolgáltat, átad]
téged?
Ján. 21,21 Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint
lészen [Uram, hát vele mi lesz]?
Ján. 21,22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg
eljövök, mi közöd hozzá [mit tartozik rád]?
Te kövess engem!
Ján. 21,23 Kiméne azért, e beszéd [(logosz): ez az Ige] az atyafiak [a testvérek] közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem
mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg
eljövök, mi közöd hozzá [mit tartozik rád]?
Ján. 21,24
Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz [(martüreó): tanúskodik] ezekről, és aki megírta
ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele [az ő tanúságtétele] igaz, vagyis a [(aléthész):
valóság].
Ján. 21,25 De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala,
amelyek, ha egyenként megiratnának [és ha
azt mind megírnák egytől egyig], azt vélem, és úgy [(oiomai
oimai): gondolom], hogy
maga a világ sem foghatná be [sem tudná
befogadni a megírt] a könyveket, amelyeket írnának. Ámen.
Megvallás
„Hajnal
előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te
beszédedről gondolkodjam (Zsolt.
119,147-148)
Az Úr kedves hangja:
„És az
Úr előtt megyen vala nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és
meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a
szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás
után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd
hang hallatszék” (1 Kir. 19,11-12)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)