Jézus szeret téged
2014. február 19.
2014. február 18.
Ige: A Teremtő és a csak vallásos ember!
„Ami az Isten felől tudható, megismerhető,
megérthető, és nyilvánvaló, nyilván van ő bennük, és világosan ismerik, mert az
Isten megjelentette, és nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette
nékik*
Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik
az ő örökké való hatalma, és az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére, és
istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból, az Ő műveiből, és
munkái értelmes vizsgálata révén megértetvén megláttatik. És világosan látszanak, mivel a
teremtett dolgokból érzékelhetők, úgy, hogy ők menthetetlenek. És ezért nincs
hát mentségük” (Róm. 1,19-20)
*Mert: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt,
a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt
és szívbéli örömet” (Csel. 14,17)
Azért: „hogy keressék az Istent, hátha
kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem;
Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…” (Csel. 17,27-28)
Hiszen:
„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az
égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem
olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és
a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)
„Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi
madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger
halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta
őket?”
(Jób. 12,7-9)
Ismét a szeretetről!
”A Szeretet az egyetlen, amit
nem kell és nem is lehet kimutatni.
Sem mutatni, sem jelezni, sem
beszélni róla.
A Szeretet meleg, mint a
kályha.
Odatartod a tenyeredet, és
érzed.
Felé fordítod az arcod, és
sugárzik.
Egy ember körül, aki szeret,
más légkör van. Meleg van!
Kívánom, hogy ezt a meleget minden
nap érezzétek magatok körül!”
A SZERETETRŐL
Csak az élhet, ki mindig
nevet,
kiből kicsordul minden
szeretet.
Kinek lelke az élettől vidám,
s himnuszt zeng az élet
hajnalán.
Ki minden szívből szivárványt
fakaszt,
ki minden sziklából virágot
szakaszt.
Ki az élet szintjén győztesen
robog,
csak az élhet, ki mindig
mosolyog!
Bob Gass: Az Isten-adta gondolatok ereje (2)
„…áldást nyer általad… a föld
minden nemzetsége” (1Mózes 28:14)
Egyetlen Istentől kapott
ötlet nagyon sok mindent megváltoztathat. Braille ötletével pontosan ez
történt! 1824-ben Louis Braille, egy keresztyén ember, feltalálta a papírból
kiemelkedő pontok rendszerét, amellyel a vak emberek is tudnak olvasni. 63
szimbólumot dolgozott ki, amely minden nyelvre alkalmazható, így Isten Igéje
először kerülhetett a látásukban korlátozottak kezébe.
Na és a kommunikáció? A
mobiltelefonodat és a számítógépedet részben egy keresztyén embernek, név
szerint Samuel Morse-nak köszönheted.
Mennyire más volt a világ
előtte! Két hét kellett ahhoz, hogy a legfontosabb hírek eljussanak Európából
Amerikába. Egy nagyobb győzelemről szóló beszámolónak hat hét is kellett, hogy
Amerikából Angliába elérjen.
Egy napon egy barátja
megkérdezte Morse-tól: „Előfordult már veled kísérletezés közben, hogy
zsákutcába jutottál, és nem tudtad, hogyan tovább?” „Nem is egyszer” – felelte
Morse.
Barátja tovább kérdezte: „És
olyankor mit tettél?”
Morse megosztotta vele a titkot: „Letérdeltem,
és világosságért imádkoztam, és a világosság megérkezett; majd amikor a
találmányomat elismerték, és kitüntető figyelmet kapott Amerikától Európáig,
azt mondtam: »Ne nekem, Uram, ne nekem, hanem a Te nevednek szerezz
dicsőséget!«”.
Ezért az első üzenet, amelyet
a transzatlanti kábelen elküldtek, ez volt: „Amit Isten készített”.
És itt van még egy keresztyén ember: Louis
Pasteur, a francia tudós, aki megmutatta nekünk, hogy a fertőzés olyan kis
dolgok, nevezetesen baktériumok és vírusok következménye, melyeket szabad
szemmel nem látunk. Bevezette a sterilizálás módszerét, mely végül sokak életét
mentette meg.
Gondolod, hogy Isten kifogyhat a jó
ötletekből? Nincs rá esély! Kérj tőle egyet az életedre, a szolgálatodra vagy a
munkádra!
Barátságban élhetsz Istennel
"Mert ha akkor,
mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála
által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete
által." (Róma 5:10)
(Angol NLT szó szerinti
fordítása: "Mivel ha akkor, mikor ellenségei voltunk, az Istennel
való barátságunk helyre lett állítva az ő Fia halála által, bizonyára
megszabadít majd az örök büntetéstől élete által.")
Az Istennel való kapcsolatodnak nagyon sok vonatkozása lehet: Isten a te Teremtőd és Alkotód, Urad és Mestered, Bírád, Megváltód, Atyád, Megmentőd és még sok más (Zsoltárok 89:27, 95:6, 136:3; Ézsaiás 33:22, 47:4; János 13:13; 1. János 3:1; Júdás 1:4).
De a legmegdöbbentőbb igazság ez: A Mindenható Isten ég a vágytól, hogy a Barátod legyen!
Az Édenkertben látjuk, milyen az eszményi kapcsolat Isten és az ember között: Ádám és Éva egy bensőséges barátságot élvezett Istennel. Nem volt szertartás, ünnepély vagy vallás - csak egy egyszerű szeretetkapcsolat Isten és az általa teremtett emberek között. Bűntudattól és félelemtől szabadon, Ádám és Éva gyönyörködtek Istenben, és ő gyönyörködött bennük.
Arra lettünk teremtve, hogy Isten állandó jelenlétében éljünk, de a Bűneset után az eszményi kapcsolat elveszett. Csak néhány ószövetségi időkben élő ember részesült abban a kiváltságban, hogy Isten barátja legyen. Mózest és Ábrahámot "Isten barátai"-nak nevezték, Dávid "a szívem szerint való férfi", Jób, Énók és Nóé bensőséges barátságban élt Istennel (I. Mózes 5:22, 6:9; II. Mózes 33:11, 17; 2 Krónikák 20:7; Jób 29:4; Ézsaiás 41:8; Apcsel 13:22; Jakab 2:23).
De az Isten félelme általánosabb volt az Ószövetségben a vele való barátságnál. Aztán Jézus megváltoztatta ezt az állapotot. Amikor kifizette a bűneink árát a kereszten, a templomban lévő kárpit, ami az Istentől való elválasztottságunkat jelképezte, kettéhasadt tetejétől az aljáig, jelezve, hogy az Istenhez való közvetlen belépésünk ismét lehetséges.
Az ószövetségi papokkal ellentétben, akik csak órákig tartó előkészületek után találkozhattak Istennel, mi bármikor közeledhetünk Istenhez. A Biblia mondja, "Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában." (Róma 5:11) (Szó szerinti fordítás: "Így most örvendezhetünk az Istennel való csodálatos új kapcsolatunkban - mindezt azáltal, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tett értünk, ahogyan Isten barátaivá tett minket.")
Az Istennel való barátság csak Isten kegyelme és Jézus áldozata által lehetséges. "Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által" (2. Kor. 5:18a) (Szó szerinti fordítás: "Mindezt Isten végezte el, aki Krisztuson keresztül átformált minket az ellenségeiből a barátaivá.")
A régi ének mondja "Ó, mi hű barátunk, Jézus" de valójában, Isten arra hív minket, hogy élvezzük a barátságot és közösséget az Ő személyével: Az Atyánkkal (1. János 1:3), a Fiúval (1. Kor. 1:9), és a Szent Szellemmel (2. Kor. 13:13).
Az Istennel való kapcsolatodnak nagyon sok vonatkozása lehet: Isten a te Teremtőd és Alkotód, Urad és Mestered, Bírád, Megváltód, Atyád, Megmentőd és még sok más (Zsoltárok 89:27, 95:6, 136:3; Ézsaiás 33:22, 47:4; János 13:13; 1. János 3:1; Júdás 1:4).
De a legmegdöbbentőbb igazság ez: A Mindenható Isten ég a vágytól, hogy a Barátod legyen!
Az Édenkertben látjuk, milyen az eszményi kapcsolat Isten és az ember között: Ádám és Éva egy bensőséges barátságot élvezett Istennel. Nem volt szertartás, ünnepély vagy vallás - csak egy egyszerű szeretetkapcsolat Isten és az általa teremtett emberek között. Bűntudattól és félelemtől szabadon, Ádám és Éva gyönyörködtek Istenben, és ő gyönyörködött bennük.
Arra lettünk teremtve, hogy Isten állandó jelenlétében éljünk, de a Bűneset után az eszményi kapcsolat elveszett. Csak néhány ószövetségi időkben élő ember részesült abban a kiváltságban, hogy Isten barátja legyen. Mózest és Ábrahámot "Isten barátai"-nak nevezték, Dávid "a szívem szerint való férfi", Jób, Énók és Nóé bensőséges barátságban élt Istennel (I. Mózes 5:22, 6:9; II. Mózes 33:11, 17; 2 Krónikák 20:7; Jób 29:4; Ézsaiás 41:8; Apcsel 13:22; Jakab 2:23).
De az Isten félelme általánosabb volt az Ószövetségben a vele való barátságnál. Aztán Jézus megváltoztatta ezt az állapotot. Amikor kifizette a bűneink árát a kereszten, a templomban lévő kárpit, ami az Istentől való elválasztottságunkat jelképezte, kettéhasadt tetejétől az aljáig, jelezve, hogy az Istenhez való közvetlen belépésünk ismét lehetséges.
Az ószövetségi papokkal ellentétben, akik csak órákig tartó előkészületek után találkozhattak Istennel, mi bármikor közeledhetünk Istenhez. A Biblia mondja, "Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában." (Róma 5:11) (Szó szerinti fordítás: "Így most örvendezhetünk az Istennel való csodálatos új kapcsolatunkban - mindezt azáltal, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tett értünk, ahogyan Isten barátaivá tett minket.")
Az Istennel való barátság csak Isten kegyelme és Jézus áldozata által lehetséges. "Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által" (2. Kor. 5:18a) (Szó szerinti fordítás: "Mindezt Isten végezte el, aki Krisztuson keresztül átformált minket az ellenségeiből a barátaivá.")
A régi ének mondja "Ó, mi hű barátunk, Jézus" de valójában, Isten arra hív minket, hogy élvezzük a barátságot és közösséget az Ő személyével: Az Atyánkkal (1. János 1:3), a Fiúval (1. Kor. 1:9), és a Szent Szellemmel (2. Kor. 13:13).
http://napiremeny.blog.hu/2012/04/05/baratsagban_elhetsz_istennel
Reinhard Bonnke: A félelem
A félelem csak azt látja,
amit az ember a szemével lát, a hit azonban azt látja, amit Isten lát, és
aszerint cselekszik. A hit aktivitást, és aktív embereket hoz létre; olyanokat,
mint Káleb és Józsué.
A hitetlenség ezzel szemben
szellemi pusztaságban tart minket - mint a zsidókat, akik éveket töltöttek el
ott. Hit hiányában csak a félelem marad a kudarctól és a kigúnyolástól. Hit
által viszont Isten teljességbe jutunk.
Keressétek az Urat!
Keressétek az URat, amíg
megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!
(Ézsaiás könyve 55:6)
Keresünk. Keresünk pénzt,
keresünk lehetőséget, keresünk egy embert, keresünk valamit, amit
elvesztettünk. Az életünk jó része kereséssel telik el. Sokszor keresünk
valamit csak úgy - és néha magával ragad az érzés, hogy nem tudjuk, hogy mit is
keresünk. És mit találunk? Van egyetlen egy olyan dolog is, ami végképp elveszi
a kedvünk a kereséstől?
Ézsaiás 55 fejezete így ír
erről: "Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek!
Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és
nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket
azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok
enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek
hozzám!"
A keresés azért van bennünk
nap mint nap, mert elveszítettünk Valakit, akit senki sem tud pótolni. Valakit,
aki azóta is keres bennünket, aki azóta is minden lehetőséget megragad, hogy
felfedhesse magát nekünk. Mert nem könnyű megtalálni. A gondok, a nehézségek a
katasztrófák, a rosszindulat és a rohanás világában elvész a szeretet, a jóság
és a hűség. Pedig Őrá, Istenre van szükségünk: ha Őt nem találtuk még meg,
akkor lehet bármink, igazából pont az hiányzik, amire a legnagyobb szükségünk
lenne. Pedig itt van, megtalálható, közel van.
Csak egy imányira tőlünk!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/keressetek-az-urat.html
Joseph Prince: Azért született, hogy meghaljon azért, hogy te élhess!
2,12 A jel pedig ez lesz
számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.
(Lukács)
Mindnyájan jól ismerjük Jézus
betlehemi születésének történetét. A Biblia így írja le nekünk: amikor „eljött
szülésének ideje, (Mária) megszülte elsőszülött fiát.
Bepólyálta és a jászolba
fektette” (Lukács 2:6-7). Elgondolkodtál már azon, hogy miért mondta az angyal
a bepólyált és jászolba fektetett gyermekről, hogy „jel” lesz?
A jászol tulajdonképpen az
állatok etető vályúja volt. Tudjátok, hogy nézett ki egy ilyen vályú abban az
időben? Amikor Izraelben jártam, láttam ilyet Meggidóban, Salamon istállóiban.
Egy nagy négyszögletes kő, amiből kivájják a „vályú” részt. A bepólyált kisded
Jézus egy ilyen vályúban feküdt.
De miért volt ez „jel”? Mert
Jézus sírja, a Jeruzsálemi sírkertben, hasonlókképpen egy kősziklából
vályúszerűen volt kivájva. A Bibliából tudjuk, hogy kereszthalála után, Jézus
testét az arimátiai József gyolcsba tekerte és egy sziklába vágott sírboltba
helyezte (Márk 15:43-46).
Látjuk a hasonlóságot? A
pólyába tekert kisded Jézus, aki a kőből vájt jászolban feküdt, később gyolcsba
tekerve feküdt a kősziklába vájt sírban. Erről a jelről beszélt az angyal. Ez a
jel Jézus halálára mutatott.
Az emberiség történetében
Jézus volt az egyetlen gyermek, aki arra született, hogy meghaljon. Ha ezt
megérted, akkor megérted azt is, hogy Isten mennyire szeret! Megérted, hogy
Isten a Fiát adta érted e célból és a Fia önként eljött e-célból – hogy
meghaljon a bűneidért és az enyémekért.
Drága barátom, el tudod
képzelni, hogy egyetlen célból éld az életed: azért, hogy egy kereszten
meghalj, hogy megmentsd a világot? Jézus így élt. Azért élt, hogy meghaljon,
hogy mi egy teljes életet élhessünk!
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/168-azert-szuletett-hogy-meghaljon-azert-hogy-te-elhess.html
2014. február 17.
A bölcsességről
A bölcsesség: eszköz az élet
helyes éléséhez, a belátás: képesség arra, hogy a jót válasszam. (Jubileumi
kommentár)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)