Lydia magazin

Irma Nyári

ÚJ Teremtés Krisztusban - Gyógyulás, szabadulás, helyreállítás

Éjféli Kiáltás Misszió

Dönts még ma! Ha döntesz, dönthetetlen leszel! Ha nem döntesz, ledönt a világ! 

Zoltán Csaba Varga

EXULTET Együttes: Érted dobog a szív

Ige: Milyen valláshoz tartozol?

 „Mert azt a hírt kaptam, mert elárulták nekem, és így megtudtam rólatok, testvéreim, atyámfiai Klóé embereitől, a háza-népe közül valóktól, hogy viszálykodások, versengések, veszekedések, viták vetélkedések, és harcok vannak közöttetek, és pártokra szakadtatok^*

*És én: „… félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, versengés, ami ellenséges, vagy féltékeny indulatokból, rossz értelemben vett versenyből táplálkozik, veszekedés, vita, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, vetélkedés, harc, pártoskodás lesz közöttetek” (2Kor. 12,20)

És ez azért van: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3)

Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,15.16)

Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Gal. 5,15).

 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél, és így nyilatkozik köztetek: Én Pálé vagyok, vagyis Pálhoz tartozom, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé^*

*Ez is a test cselekedeteihez tartozó dolog: „... Még testiek vagytok; ... Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1 Kor. 3,3-4.5.6.9;  4,6).

Hát részekre szakítható-e, meg van osztva Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg. Pál lett kínoszlopra vonva értetek, vagy Pál nevére meritkeztetek be?

Hálát adok Istennek, hogy senkit sem merítettem be közületek, csak Krispust és Gájust

nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevembe merítekeztetek be.

Igaz, bemerítettem még Stefanás házanépét, vagyis családját is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is bemerítettem volna” (1Kor. 1,11-16)

Szívem telve van Veled drága Jézus

Az Úr az Isten!

„Én vagyok az ÚR, nincs más, nincs Isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél” (Ésa. 45,5)

NINCS BOCSÁNAT

Húsz forintot adtam a két ápolónak, akik hordágyra tették, és levitték a mentőautóba. A klinikán is adtam húszat-húszat a nappalos és az éjszakás nővérnek, és megkértem őket, hogy vigyázzanak rá. Azt mondták, hogy ne féljek semmitől, ők fél óránként be-benéznek hozzá, habár szerencsére nem eszméletlen a beteg. Másnap vasárnap volt, bemehettem hozzá látogatóba. Még mindig eszméletén volt, de már alig beszélt. Csak az ágyszomszédjától tudtam meg, hogy az ápolónők feléje sem néznek, ami nem is csoda, mert kettejükre százhetven beteg jut, s ráadásul az orvosok sem nyúltak hozzá, azzal, hogy majd hétfőn alaposan megnézik. Ez mindig így szokott lenni, mondta a szomszéd, amikor szombat délelőtt hoznak be beteget.

Kimentem a folyosóra, és kerestem a nővért, de egyiket sem találtam meg a tegnapiak közül. Nagy nehezen előkerítettem a vasárnapi ügyeletes nővért, neki is adtam húsz forintot, és megkértem, hogy nézzen be időnként az apámhoz. Az orvossal is szerettem volna találkozni, mert egy százforintost még odahaza borítékba ragasztottam, de a nővér azt mondta, hogy az orvost transzfúzióra hívták a női kórterembe, bízzam rá, majd ő szól neki. Visszamentem a betegszobába, ahol a szomszéd megnyugtatott, hogy az inspekciós orvos úgysem ér rá kivizsgálni a beteget, tehát nem is baj, hogy nem tudtam átadni a pénzt. Úgyis csak holnap, amikor majd bejönnek az osztályos orvosok, lesz idejük foglalkozni vele.

- Nincs valamire szükséged? - kérdeztem.

- Köszönöm, nem kell semmi.

- Hoztam néhány almát.

- Köszönöm, nem vagyok éhes.

Még egy óra hosszat ültem az ágya szélén. Szerettem volna beszélgetni vele, de már nem volt miről. Egy idő múlva megkérdeztem, nincsenek-e fájdalmai. Azt mondta, nincsenek. Erről sem kérdezősködhettem többet. Egész idő alatt hallgattunk. Nagyon szemérmes és zárkózott volt köztünk a viszony, mindig csak tényekről beszélgettünk egymással, de azok a tények, melyeket tegnap még szóba hozhattunk, mára eltörpültek, és semmivé váltak. Érzelmekről pedig sohasem esett szó miköztünk.

- Hát akkor megyek - mondtam később.

- Menj csak, fiam - mondta.

- Holnap bejövök, és beszélek az orvossal.

- Köszönöm - mondta.

- Csak reggel jön az osztályos orvos.

- Nem olyan sürgős - mondta, s a tekintete az ajtóig kísért. Reggel hétkor fölhívtak, hogy az éjszaka folyamán meghalt. Amikor beléptem a 217-esbe, már másvalaki feküdt a helyén. Az ágyszomszédja megnyugtatott, hogy nem szenvedett semmit, csak sóhajtott egyet, és vége lett. Gyanítottam, hogy a szomszéd talán nem mondott igazat, mert az jutott eszembe, hogy én is ezt mondtam volna az ő helyében, de aztán igyekeztem elhitetni magammal, hogy a szomszéd mégsem csapott be, és csakugyan fájdalom nélkül halt meg apám.

Nagyon sok formalitást kellett elintézni. A fölvételi irodában odalépett hozzám egy ápolónő, de sem a szombati, sem pedig a tegnapi ügyeletes, hanem egy eddig nem látott nővér, és átadta apám aranyóráját, szemüvegét, pénztárcáját, öngyújtóját és azt a zacskót, amiben az almák voltak. Húsz forintot adtam neki, és tovább diktáltam az adatokat. Ezután egy bőrsapkás férfi lépett hozzám, és ajánlkozott, hogy megmosdatja, megberetválja és felöltözteti a testet. Ő mondta így, hogy a "testet", amivel bizonyára azt akarta érzékeltetni, a szóban forgó személy nem él ugyan már, de mégsem egészen holttest, amíg mosdatva és öltöztetve nincs.

Nálam volt még a borítékba ragasztott százforintos. Ezt átnyújtottam neki. Fölszakította, belenézett a borítékba, aztán lekapta fejéről a bőrsapkát, és nem is tette többé föl a jelenlétemben. Azt mondta, hogy nagyon szépen el fog rendezni mindent, csak küldjek be ruhát és tiszta fehérneműt, egészen biztosan meg leszek elégedve. Azt válaszoltam, hogy délután behozom a fehérneműt és egy sötét öltönyt, most azonban szeretnék odamenni hozzá.

- Meg akarja nézni a testet? - kérdezte megütődve.

- Meg akarom nézni - mondtam.

- Jobb lenne aztán - tanácsolta.

- Most akarom látni - mondtam. - Nem lehettem mellette, amikor meghalt.

Vonakodva bár, de elvezetett a hullaházba, egy különálló épületbe a klinikakert közepén. Nagyon erős, ernyőtlen villanyégő világította meg a pincét. Betonlépcsőn kellett lemenni, s a betonpadlón, mindjárt a lépcső tövében, hanyatt feküdt az apám. Lába szétvetve, karja kitárva, ahogy csataképeken festik a hősi halottakat. De őrajta nem volt ruha, csak az egyik orrlyukából állt ki egy kis vatta, egy másik pedig a bal combjához volt hozzátapadva. Úgy látszik, ott kapta az utolsó injekciót.

- Most még nem lehet látni semmit - mondta a bőrsapkás mentegetőzve. A jéghideg pincében hajadonfőtt állt mellettem. - De majd akkor tessék megnézni, milyen lesz, ha felöltöztettem.

Nem szóltam semmit.

- Sokáig betegeskedett? - kérdezte később.

- Sokáig - mondtam.

- Arra gondolok - mondta -, hogy egy kicsit lenyírom a haját. Az nagyon sokat tesz.

- Ahogy akarja - mondtam.

- Oldalt választva viselte a haját?

- Oldalt - mondtam.

Elhallgatott. Én is hallgattam. Már nem mondhattam semmit, és nem is tehettem semmit, és pénzt sem adhattam többé senkinek. Azzal sem tudok jóvátenni semmit, ha elevenen mellétemettetem magam.

http://albar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=445078

Spurgeon: Elbizakodott...

Sohasem lehet elbizakodott, aki alázatosan hisz Istennek; de nagyon elbizakodott az, aki kételkedni merészel a szavában.

ISTEN KÉPES RÁ

1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem,

mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten
bizonyságtételét. 2 Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek
másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3 És én
erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4
Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival
hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; 5 hogy hitetek ne
emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. 1Kor 2,1-5.

                          ISTEN KÉPES RÁ

Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival
hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne
emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. (1Kor 2,4-5)

2010. augusztusában Chilében egy bánya falai nagy robajjal beomlottak. Káosz és pánik tört ki, aztán teljes csend és teljes sötétség. A föld gyomrában 700 méter mélyen 33 bányász maradt fogságban. Idefenn a felszínen a bányászok családjai virrasztani kezdtek. Felverték sátraikat, aztán a várakozási idő végül 69 nappá nőtt. A családok együtt várták és együtt remélték, hogy a bányászok élve szabadulnak.

Ha valaki nincs kapcsolatban Istennel, olyan, mintha a föld alatt lenne egy csapdában fény, hang, kommunikációs lehetőség, étel és ital nélkül. A bányászcsaládok arra kényszerültek, hogy várjanak szeretteikre, akármeddig tart is a mentés.

Isten még inkább kész arra, hogy várjon ránk, amíg megbánjuk bűneinket. Amikor pedig megtesszük, kegyelmesen visszafogad.

Nagy erőfeszítéseket tettek, és sok pénzt áldoztak a bányászok megmentésére. Bármilyen nagyok is, ezek csak emberi erőfeszítések. Teremtőnk rendelkezik olyan hatalommal, hogy megszabadítson minket, bárhol vagyunk. Legyen bármilyen sötét, csend, reménytelenség, elhagyatottság, betegség vagy szükség az életünkben, Isten ereje határtalan.

Imádság: Krisztusunk, segíts minket, hogy benned bízzunk, és ne abban,
amit emberek tudnak, vagy tehetnek. Ámen.

Szabadulásunk kulcsa: megtalálni Krisztust.

Mila Roxana Guerrero Jaramillo (Biobio, Chile)

http://csendespercek.hu

Oswald Chambers: MEGSZENTELŐDÉS

"Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).

A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).

A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak "önmagam", s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak "magam" lenni és semmi több - barátok, szülő, testvér és önző érdek nélkül -, készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: "Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert" (Mt 10,34). Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton. "De ez olyan rettenetes és kérlelhetetlen" - mondjuk, Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk. "Nem kívánhatja, hogy ezt tegyem." - Pedig kívánja.

Akarok-e egészen "magam" lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől - Istent kivéve.

Amikor így imádkozol: "Uram, mutasd meg, mi nekem a megszentelődés" - Ő megmutatja. Azt jelenti, hogy eggyé lettem Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Oceans will part

Spurgeon: A türelem.

A türelem csak türelemmel sajátítható el, mint ahogy az ember úszni csak az úszás gyakorlása által tanulhat meg.

Dr-Kováts György: A SZENT LÉLEK (SZENT SZELLEM) AJÁNDÉKAI-1.

Mi a jelentősége a karizmáknak? Mi a jelentőségük a gyakorlatban, a keresztény életben, a szolgálatban?

1Kor 12,7. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.

„MINDENKI” – minden egyes, személyenként, aki ajándékot kap, akinél ott a Szent Szellem megnyilvánulása, ugyanzért, ugyanarra kapja. (A „mindenki” ugyanakkor bíztatás arra, hogy a Szent Szellem MINDENKI-nek akarja adni. Nem akar kihagyni senkit, és nem akarja, hogy a mennyei „csupán emberi módon” menjen végbe, ill. legyen kivitelezve. A mennyei célhoz mennyei „eszközöket” – MUNKAESZKÖZÖKET – rendel hozzá az Úr.)

„AZONBAN” – (de) – arra utal, hogy sokféleség jelentkezik a Krisztus testében. A sokféleség ott van az elhívásokban, a megnyilvánulásokban, a szolgálatokban, és a működésben, a konkrét munkákban, amik végződnek. (v.4-7.)

„HASZONRA” (Károli fordítása szerint – az újabb fordítások használatot, hasznosságot említenek) – a „szümferó” (gör) – nagyon gazdag kifejezés. De minden, amit jelent, összekapcsolódik itt, a Szent Szellem megnyilvánulásai között: hasznos, szükséges jó, kívánatos, jó megoldás, megfelel, segít, használ, illik, érdemes, jobb, „összehord”, stb. (A 17 előfordulás az Újszövetségben ezekre utal. Néha kifejezetten összehasonlításban szerepel: „jobb” – ez „hasznosabb”-at jelent a jövőre nézve. Pl: „Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló…” Jn 16,7. Máskor az emberek, a közösség javát fejezi ki. „Mi lesz hasznos, mi válik javadra…” Mindenképpen ott van benne a jövőre való előretekintés, és ott van benne a következmények felmérése, mi a helyes, mi a működő, mi a jó, mi a hasznos, a megfelelő.)

„ADATIK” – a „didómi” odaadást, átadást, rendelkezésre bocsátást jelent, ajándékozást, részesítést, engedést. Ki teszi ezt? Ki adja, ki adja át? A Szent Szellem. Nyilván céllal. „Használatra, haszonra”, azért, hogy építsen, felépítsen, segítsen, kivitelezze a mennyei felépítő, megmentő célt. Céllal adja. Használatra adja. Azért adja, hogy egy cél megvalósuljon. De „adja” – vagyis átadja, rendelkezésre bocsátja. Ez pedig felelősséggel is jár. Hogyan használod, mire fordítod, milyen módon élsz vele…

„LÉLEK” – Szent Szellem. Az Övé. Az Övéből ad. Hozzá tartozik – nyilván Róla is szól, az Ő lényével, jellemével, személyével kapcsolatos. Hozzá is kapcsol, ha Tőle származik. S Róla tudjuk, hogy mindig abból ad kijelentést, amit az Úr Jézus végez, szól, Általa. S tudjuk, hogy mindig Jézusra fog mutatni, mert Őt akarja megdicsőíteni. Mindig a mennyei terv lesz Előtte, és azt fogja segíteni kibontakozni. (A Szent Szellem itt birtokos alakban szerepel, Hozzá tartozik minden, amiről szó van. A kijelentés, az ajándékok, a megnyilvánulás.)

„KIJELENTÉSE” – „fanerószisz” (gör) – a nyilvánvalóvá tételt jelenti, azt, hogy ami nem látható, bizonyos formában láthatóvá válik, egyértelművé, letagadhatatlanná. Az Úr titkos munkájából egy rész megláthatóvá lesz, és meggyőző, irányba állító módon megjelenik.

SZAVAK

Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogadtattál a te szádnak beszédeivel.

- Példabeszédek 6,2.

Sok keresztény az ördögöt hibáztatja bizonyos dolgokért, pedig valójában saját szájának szavai ejtik fogságba. Egy író így fogalmazta ezt meg: Azt mondtad, hogy nem vagy rá képes — és abban a pillanatban, hogy kimondtad, vereséget szenvedtél.

Azt mondtad, hogy nincs hited — a kételkedés pedig óriásként feltámadt és megkötözött téged. Bebörtönözted magadat a saját szavaiddal. A kudarcról beszéltél és a kudarc fogvatartott téged.

Szavaink uralkodnak felettünk. Ezt mondta Jézus a Márk 11,23-ban: „…meglesz néki, amit mondott.”

Sohase beszélj a kudarcról. Sohase beszélj a vereségről. Soha, még egy pillanatra se ismerd el, hogy Isten képessége vagy ereje nem tud téged sikerre vinni.

Ha a kudarcról vagy a vereségről beszélsz, azt ismered el, hogy Isten nem tudja megtenni, nem vitt téged sikerre az életben.

De hála Istennek, Ő meg tudja tenni! Ő már meg is tette! Ha helyesen hiszel és helyesen beszélsz, ennek a valóságában fogsz járni!

Megvallás: Én visszautasítom, hogy a kudarcról beszéljek. Visszautasítom, hogy a vereségről beszéljek. Isten sikerre visz engem az életben.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Rozsa Nemes Nagy

Extreme Silver

Az orvos tévedett, mégis meggyógyultam