Krisztusban

Szeretet-Közösség

Keresztény szemmel

A kegyelem

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten, akármit teszünk, vagy nem teszünk, találsz okot az irgalomra.
Felmentesz minket – gyermekeddé fogadsz – Nálad minden lehetséges.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/ 

A Szent Szellem

Bezdek Robert

Ő az én királyom.

Mai Ige

Ő Isten Fia. Ő a bűnösök megváltója. Ő a civilizáció középpontja. Egyedül neki van élete önmagában. Egyenes. Egyedülálló. Összehasonlíthatatlan. Példa nélküli. Páratlan. Kiemelkedő. Ő a legnagyszerűbb fogalom az irodalomban. Ő a legkiválóbb személyiség a filozófiában. Ő a legfőbb probléma a kritikai gondolkodásban. Ő a legalapvetőbb tanítás a történeti teológiában. Ő az igazi hit szükségességének megtestesítője.

www.maiige.hu

Szeretnivaló okfejtés

Tudatos életmód

Az élő vs. írott ige - Kubinyi Károly

Hadassa63-Atyám,kérlek,hallgasd meg a szívem

Ige: Az apostol megvallása a vigasztalás Istenéről

 „Áldott, és imádott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak és könyörületnek atyja, és minden vigasztalásnak bátorításnak, buzdításnak Istene;

Aki megvigasztal, bátorít, és buzdít minket is minden nyomorúságunkban, szorongásunkban és szorongattatásunkban, üldözésben. Hogy mi is megvigasztalhassunk és képesek legyünk bátorítani bármely nyomorúságba esteket. Azokat, akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban, gyötrődés és üldözésben vannak. Azzal a vigasztalással buzdítással és bátorítással, amellyel Isten vígasztal minket, vagyis azt a vigasztalást, bátorítást nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk*(2 Kor. 1,3-4)

Isten vigasztalása a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!... Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14).

Erőm Te vagy szívem Királya.

Joyce Meyer: Figyelsz a beszédedre?

Ige

Ige

Ravasz László: A hit

A kereső hit a nehézségeken áttekint Jézusra, a győzelmes hit Jézuson át a nehézségekre. 

Spurgeon: A hit

Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében tovább terjedjen.

Hordozó szeretet (II.)

Szenvedjétek el egymást!  (Kol 3, 13)

Mindannyiunknak hordoznunk kell egymást. Vannak emberek, akik csak terhet jelentenek a másiknak. Az ilyeneket is hordozzuk, ha Isten mellénk állította őket. Alkalmat adnak a türelemre, és így csiszolókövek ők, akiknek keménysége lényünkből sok szögletességet lecsiszol.

Jézus három éven át hordozta Júdást, akinek sötét, tisztátalan, titkolózó lénye súlyos teherként nehezedett szívére. Teljesen csendben hordozta, nem könnyített magán senki előtt. Milyen érthető lett volna, ha valamelyik bizalmas tanítványának beszélt volna róla! Nem tette ezt meg az utolsó estéig.

Ő volt a nagy teherhordozó. Az egész világ bűnét viselte. Tanítványaiban is sokat kellett elhordoznia. Isten megváltott gyermekei sem üdítik fel Őt, hanem csak megterhelik újabb és újabb tévelygéseikkel, kishitűségükkel, földi gondolkodásukkal és szeretetlenségükkel. Jézus magára vette bűneinket. Ézsaiás 53-ban erről olvasunk: „Sokak bűnét hordozta".

Természetünk szerint összeférhetetlenek vagyunk, mert többnyire csak mások hibáit látjuk és nem a magunkét. Milyen sokszor segíthetnénk előbbre egy-egy megtévedt embert, ha valamit mi is vállalnánk a teherből. De hordozás helyett tiltakozunk, hallgatás helyett szemrehányásokat teszünk. Ahelyett, hogy szelíd szóval szólnánk a másik lelkiismeretéhez, hogy meggyőzzük igazságtalanságáról, haragunknak, nemtetszésünknek adunk kifejezést és ezzel dacba, megkeményedésbe sodorjuk őt.

Ha azt akarjuk, hogy megszabaduljon bűneitől, nem szabad visszahúzodnunk tőle, ha látjuk, hogy vétkezett. Meg kell tanulnunk, hogy csendben várva imádkozzunk; maradjon meg a szeretet. A Megváltó tűrte, hogy az emberek bűne ránehezedjék. Nekünk is vállalnunk kell valamit, sőt sokat és végül is mindent! Ha lelkiismeretünknél fogva Istenért elhordozzuk a gonoszt és elszenvedjük az igazságtalanságot, és ha talán éppen a jó miatt kell szenvednünk, mint Jézusnak, akkor lehetőség van arra, hogy a gonoszokat megnyerjük és a bűnösök megtérjenek. A hordozó türelem és szeretet már sok makacs szívet legyőzátt és erre a vallomásra bírt: „Te jobb vagy nálam! Szeretnék olyan lenni mint te!" Ilyen lelkületűvé formál minket a fáradhatatlan és teherhordozó Jézus.

---

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Böjte csaba Gondolatok egy új év hajnalán

Nem gyűjt kincseket, vagyont, nem áll be egyetlen politikai irányzatba sem, szabadon száll, hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja. Egyszóval Jézus él, alkot és szeret, megy előre! Már önmagában ezért a tevékeny, lendületes életéért, én Jézus Krisztus mellé állok.

Csodálom Jézus Krisztust, ahogyan a földre jön, és saját kezébe veszi a dolgokat. Nem mást küld, hogy Ő fáradt cinizmussal a mennyei trónusán ülve szemlélje és kommentálja az emberiség vergődését. Ő közénk jött, és szembe ment az akkori világ sodrásával, az erőszakos, kapzsi, lusta, élvhajhász semmittevéssel.

Utat keres, építkezik, társakat gyűjt, megtanítja őket csendben lenni, befelé fordulva imádkozni, felfedezni a mennyei Atya vágyaink által szívünkbe írt álmait. Naponta útra kel, bejárja a szülőföldjét, bátran nyíltan szóba áll az emberekkel, meghallgatja őket, vigasztal, bátorít, segít. Egyetlen kérdés, egyetlen gond se jelent számára akadályt, lendületesen vállalja azokat és megoldja. Keresztelő Szent János lefejezése, egy-egy kudarc, nem bénítja le, nem ül félre duzzogva, hanem kitartó szívóssággal megy a szeretet útján előre.

Olyan döbbenetes látni, hogy sok sok ember csak a saját pitiáner szórakozásáért mozdul meg. Csak korlátolt létének a fenntartását vállalja, önmagáért él, és nagyon sokan még azt is csak ímmel-ámmal teszik... Annyira szeretném ezeket az embereket felrázni, rádöbbenteni arra, hogy drága, egyetlen életüket pocsékolják el. Hogy lehetne az embereket a félénk, helyben tipegő, önzés burkában besavanyodott életükből kimozdítani? Felszabadítani a szeretet, az alkotás, a valós létezés csodálatos szép világára? Hogy tudnám elmondani érthetően, megmutatni azt a tiszta örömet, melyet a szeretet útján, botladozva is, de elinduló ember megtapasztalhat?

Lehet, hogy izgalmas egy számítógép előtt ülve vezetni egy autót, szimulált hajtűkanyarokat bevenni, de mennyivel izgalmasabb becsületes munkád gyümölcseként megvásárolt autódat vezetve családodnak megmutatni gyermekkorod szép, mesés tájait.

Lehet bekeseredve, szárnyszegetten reménytelenségbe ostorozni ezt a világot, de mennyivel jobb leülni és megfogalmazni egy verset, egy gondolatot, mely mint egy langyos szellő belekapaszkodik embertársad csüggedten logó vitorlájába, és elindítja őt a reális létezés hatalmas óceánján.

Jó dolog megérezni a kis magban feszülő élni akarást és azt szelíden jó földbe tenni, a szerető szolgálat alázatával öntözgetni. Jó dolog meghallani egy kis gyermek ki sem mondott panaszát és egy otthon, intézményecske létrehozásával, óvodával, gyermekvédelmi központtal válaszolni a kibontakozás utáni néma vágyra.

Jó dolog, mint egy láthatatlan angyal e világon keresztül suhanni, itt ott csendesen megállva, az életet szolgálni, szeretni az alkotás Istenét. Nagyon jó dolog élni és alkotni! Ha az Isten maga mondaná, hogy nincs túlvilág, és nem tartják számon a szeretetből adott pohár vizet, a jó szót, a lehajló gyöngédséget, a másokért végzett munkát, én akkor is ezen az úton mennék tovább, mert jó dolog a létezés örömét megosztani embertársaiddal. Jó dolog a kis homokból várat építeni, a téglából templomot az Istennek, otthont az embereknek. Jó dolog a földet feltörni, és tarka virágot, hatalmas fákat ültetni csak úgy, hogy legyenek, hogy létükkel tanúskodjanak az élet, a kibontakozás, a folyamatosan mozgásban lévő Isten irántunk való végtelen szeretetéről.

Megéri? Építed, szépíted a világot, és észre se veszed: magadat építed, bontakoztatod ki, minden egyes kapavágás nemcsak a földet teszi lakhatóbbá, hanem magadat is. Mindennapjaid szeretetének tüzében kiégő tégláidból nemcsak kint a világban épül ház, otthon a családodnak, hanem belülről építkezve megszületik benned, a családjáért felelős felnőtt, az apa, ki életet ad. Csodálatos életet adni, gyermeket szülni, és azt becsülettel, türelemmel az öntudatra ébredésig felnevelni, majd imádságos szeretettel az útját mindvégig egyengetni, és öreg fejjel az általad ásott kútból felbuggyanó tiszta vízben megmosakodni.

Te ástad a kutat, de annak életet adó tiszta vizét nem te teremtetted, általad születik valami, ami nem te vagy, mely életet ad sokaknak, s melynek tükrében megláthatod végre te is az igazi, szép arcodat. Persze, hogy megéri a teremtő Istennek társává válva magadat e világban kiteljesíteni. Semmiből a végtelen létbe felnőni, úgy lenni hatalmas fává, hogy forró nyarakban érett magvaid ezreiben, erdővé válsz.

Minden egyes perc, óra mit Isten jóságosan neked adott, s melyet te jó szándékú munkával, alkotással nem kamatoztatsz, melyet a semmittevés, az önsajnálat, a meddő poénkodás, a helyben topogás céltalan pocsonyájában töltesz, elvesztett, soha vissza nem térő lehetőség. Tiszta szívemből sajnállak téged, ki évekig célozgatsz, de nem mered meghúzni a ravaszt. Igen sajnállak téged, ki olyan szellemi, lelki, anyagi erőket gyűjtesz, melyekből nem épül vers, szerelem, ház, haza, melyek csak poros raktárrá teszik életed, s téged értelmetlen limlomjaid őrzőjévé, egy karikás szemű, betörőktől rettegő éjjeliőrré.

Mi vagy te?

Egy szárnyatlan sas, a porban kapirgáló tyúkok között? Nem haragszom rád, csak szánlak, mint azt a vándort, ki balgán megáll és tikkadtan szomjazik az életadó kút mellett. Izgalmas, érdekes az élet, és ne azért buggyanjon ki szívedből a dal, mert általa unatkozó emberek sztárja lehetsz, hanem csak azért mert jó énekelni, társa lenni a korán kelő pacsirtának, ki dalával ébreszti a hajnalt, és a vándort. Jó alkotni, a vásznon megragadni egy mozdulatot, egy csak általad megsejtett hajlatát a tájnak, és azt amit csak te egyedül látsz, alkotó munkáddal alázatosan láthatóvá tenni az egész világnak.

A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod játékában a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni, hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani. Megtapasztalni azt, hogy milyen csodálatos társa lenni a világot, tiszta, szép vágyaid által beléd írt irányban tovább teremtő Istennek.

Krisztus Isten reális válasza volt az emberiség évezredes adventjére. Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre, hogyanra, hanem a te alapvető örök kérdéseire is. Az élő hit, az erőt adó remény válságban van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket szül. Hogyan tovább? A kérdés az, hogy mersz-e magadba nézni, mered kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni tiszta sóvárgásaidat? Mered félrelökni a kufár, csak a vagyonukat halmozni akaró kereskedők csillogó reklámjait, és kimondani mindazt miért érdemes élned, dolgoznod, meghalnod? Mered alázatos partnerségben Istennel tovább teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat, és társaidat? Mersz a holnapban nézni, és talán milliók által, a csendes adventi imában kértekre, Isten símogató válasza lenni?

Karácsony után mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz lenni?

Egyetlen dolgot kívánok az új esztendőbe: Merj ezekre a kérdésekre bátran IGENT mondani.

Szeretettel,

Csaba testvér

http://szeretet-osvenyen.blogspot.hu/search?updated-max=2013-01-09T01:05:00%2B01:00&max-results=15

DÜNAMISZ - Oly hálás vagyok (keresztenyzene.info)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A Bibliában olvasunk egy prostituáltról (Lukács 7), aki könnyeivel mosta meg, és hajával törölte meg Jézus lábát. A történetben egy érdekes párbeszédet találunk: „Amikor látta ezt a farizeus, aki meghívta őt (Jézust), ezt mondta magában: Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös” (39. vers). Jézus „az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: látod ezt az asszonyt?” (44. vers). Igen, Simon látta az asszonyt, de úgy, mint egy emberi roncsot, akihez nem szabad hozzáérnie se neki, se Jézusnak. Jézus viszont más szemmel nézett rá: saját kereszthalálára előretekintve egy bűntől teljesen megtisztult nőt látott. (Hasonlóképpen, azoknak, akik az evangéliumot hirdetik, úgy kell a legnyomorultabb emberekre is tekinteniük, mint akiknek a bűneiért Jézus meghalt a kereszten.) Jézus különösen odafigyelt a társadalom kivetettjeire, a Zákeusokra, a samáriai asszonyokra, vagy a vak koldusokra. Meglátta bennük a legjobbat... bár látta a legrosszabbat is. Látta félelmeiket, érezte kétségbeesésüket, és értékelte a bátorságukat, amivel felé közeledtek. Nála szolidárisabb ember nem élt a Földön. Nem azért jött közénk, hogy vallást alapítson, hanem hogy segítő kezet nyújtson az EMBEREKNEK!

A képen egy ezerfős ex-prostituált kórus látható, akik megtértek az Úrhoz, és azt éneklik: „A Bárány vére megtisztít, és mindent újjátesz!”. REINHARD BONNKE

A SZÍV SZERETETE

…Az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk. - Róma 5,5.

— Utálom az anyósomat — mondta nekem egyszer egy szolgáló felesége. — Még azt sem tudom, hogy van-e üdvösségem egyáltalán, mert a Biblia azt mondja: „aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne.” (1Ján. 3,15.) Tudtam, hogy van üdvössége és be van töltekezve a Szent Szellemmel. Azt is tudtam azonban, hogy megengedi az ördögnek, hogy uralja őt az elméjén és a hústestén keresztül. Azt mondtam tehát:

— Nézz a szemembe és mondd ki hangosan: „Én utálom az anyósomat.” Amint ezt kimondod, ellenőrizd a bensődet — mert Isten szeretete a szívünkbe lett kitöltve, nem a fejünkbe — és mondd el nekem, mi történik ott.

Megtette, amire kértem, és meglepődve mondta:

— Valami “zavaró” érzés van a szellememben mélyen!

— Igen, valami a bensődben figyelmeztetni próbál téged — mondtam neki. — Isten szeretete a szellemedben uralmat akar venni feletted, te azonban megengeded az elmédnek, — ahol ezek a gondolatok felhalmozódtak — hogy az uralkodjon feletted. A szíved valójában mindenkit szeret. — Igen, tényleg így van — ismerte be. — Akkor most mit tegyek? — Cselekedj szeretetben, és engedd, hogy a szíved uralkodjon rajtad — és ne a fejed.

Megvallás: Én megengedem Isten szeretetének, amely kitöltetett a szívembe a Szent Szellem által, hogy uralkodjon felettem.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Dr-Kováts György: ÁLDOTT VAGY-3.

Ef 1,3.

3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi (pneumatikosz) áldással a mennyekben, a Krisztusban,

Mi minden van benne ebben az áldásban?

Vannak, akik szeretik azt hangsúlyozni, hogy a „fizikai, testi” áldások az Ószövetség számára adattak. Nekik lett megígérve a föld, a szaporodás, a bor és búza bősége, és az ellenségeik felett való győzelem. S ahogy ezt hangsúlyozzák, bizalmatlanság, gyanakvás támad a szívben az Úr Igéje felé, az Úr gondoskodása felé, és az ember „magára marad”. „Isten nem akar megáldani, azt az Ószövetségben mondta, ezek az ígéretek nem nekünk szólnak, stb.” – ilyen gondolatok hatják át a szívet, ha elveszik tőle a bizalmat, a gyermeki hitet, és az ígéreteket.

De én szeretem hangsúlyozni, hogy amit az Ószövetségben ugyanaz az áldó Isten mondott a hit ottani embereinek, aki ma, itt, az Újszövetségben egyszülött Fiát adta oda, hogy közel kerülhessünk Őhozzá, mint fiai, megváltottjai, és szeretettjei, ugyanaz az Isten, ugyanazt MA IS mondja, adja, és árasztja. Ő nem változott. Csak megtette, amit akkor megígért. Elvégezte, amit akkor még csak kijelentésben adott oda a hit embereinek, betöltötte ígéreteit, és most már TÉNY-ként támaszkodhatsz arra, amit Ő tett. Szeretem hangsúlyozni, hogy az Ószövetség még beteljesedésre várt, az Újszövetségben kaptuk meg ezt a beteljesedést. (Zsid 11,39-40.) Ha a beteljesedés a „JOBB”, akkor hogy lenne kevesebb, mint ami még beteljesedésre várt?

Az ígéretek érted, neked, a te javadra adattak. Már akkor, és most is. A várakozás idején (az Ószövetségben) és most, a beteljesedés, az Újszövetség idején is. Az áldás érted lett kijelentve, benne vagy Ábrahám magvában, hit által, és örököse vagy az Örökkévaló Istennek, örököstársa Jézus Krisztusnak. Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna VELE EGYÜTT MINDENT minékünk. Kiknek? Minékünk, az Újszövetség fiainak. (Róma 8,32.)

Bátorodjon a hited. Te már áldott vagy. És ez az áldás, attól, hogy „szellemi áldás” (Ef 1,3.), NEM KEVESEBB, mint ami korábban ki lett jelentve. BENNE VAN mindaz, ami korábban is igaz volt, Krisztusban a tiéd, és benne van, amit korábban csak várni tudtak. Ami ki volt jelentve, mozaikszerűen látható volt, amit „kutattak” az Ószövetség szent emberei, (1Pét 1,10-11.), ez most a miénk lett. Az Újszövetség szentjeié. A tiéd.

„Mert az Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné, és Őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.” (2Kor 1,20.)

Nem engedünk ebből. Ugye? Áldott vagy. És bátran támaszkodhatsz az ígéretekre. Az Úr Jézus megerősítette mindezeket az Újszövetség szentjei, az Ő tanítványai számára. Hiszel Neki?