Élet egy fejlövés után - Brian Bolt

Találkozni jöttem Veled, Istenem

Ige: A vallási tanításokról

 „Nem jó, és nem helyes a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny, egy parányi kovász^* az egész tésztát megposhasztja, és erjedésbe hozza^**(1 Kor. 5,6)

*Kovász jelentése: magatartás, vagy tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban. A mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai.

**Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok, - vagyis az elkülönülő, elzárkózó, és kiemelkedően vallásos csoportoktól, és a sadduceusoktól, vagyis azoktól a vallási felekezeteketől, akik a vallási és politikai hatalmat összekapcsolják - kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától! Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és sadduceusok tanításától” (Mát. 16,6-12).

És az apostol is erre hívja fel a hívők figyelmét: „Egy parányi kovász az egész tésztát megkeleszti, megposhasztja; megerjeszti” (Gal. 5,9).

„Testvéreim, legyetek állhatatosak, álljatok szilárdan, és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).  

Hogy: „A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj, vagyis a kenet a te fejedről el ne fogyatkozzék, és nehogy hiányozzék” (Préd. 9,10)

Minden völgy, hegység, rétek.

A remény

Keresztény szépségportál

Egyszer egy falu lakói elhatározták, hogy esőért imádkoznak. Az ima napján mindenki kivonult a mezőre, de csak egy kisfiú volt, aki hozott esernyőt is. EZ A HIT.

Amikor egy kisgyermeket a levegőbe dobnak, nevet, mert tudja hogy apa el fogja kapni őt. EZ A BIZALOM.

Amikor éjjel aludni térünk, nincs rá biztosíték, hogy reggel felébredünk. Mégis beállítjuk az ébresztőórát. EZ A REMÉNY.

www.keresztenyszepsegportal.hu

A szomj.

Keresztény szemmel

Az imádkozás

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Imádkozni nem annyi, mint koldulni, hanem annyi, mint Istenben élni és Benne lélegezni.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

 

Összetartozunk

Szentek legyetek!

 Jorsits Attila,

Közeledik az újévi fogadalmak ideje. Nézzünk tehát egy igazán komoly célkitűzést a jövő évre, Péter apostol tollából.

“Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Pét 1,14-16)

Rengeteg cél lebeg a szemünk előtt. Az év utolsó napjaiban ezeknek a céloknak az átgondolására a szokásosnál nagyobb hangsúlyt fektetünk. Az új év kezdete mindannyiunkat önkéntelenül is amúlt értékelésére és annak fényében a jövő átgondolására indít.Új terveket, új célokat tűzünk ki magunk elé, amelyeket a jövőben szeretnénk megvalósítani. Sajnos sokszor csalódás követi ezeket az elhatározásokat; mindannyiunkkal megtörtént már, hogy a lelkes fogadkozások csupán megvalósítatlan álmok maradtak. Néhány ilyen csalódás után az ember már óvatosan fogadkozik. Megpróbál a grandiózus tervek helyett kisebb, egyszerűbb célokat kitűzni – talán azokat sikerül megvalósítani.

A hittel kapcsolatban sincs másképp. A probléma akkor kezdődik, amikor a csalódástól való félelem miatt annyit engedünk, hogy céljaink végül jelentőségüket vesztik. A lelki célok ilyen lejjebb adásának az egyik oka sok esetben nem is a gyengeség, hanem az, hogy egyszerűen félreértjük Isten akaratát. Vegyük mindjárt a fenti igében olvasottakat. Ki ne ijedne meg egy ilyen célkitűzéstől? Ki gondolná, hogy ez teljesíthető?

Mielőtt túlságosan reménytelennek gondolnánk a helyzetet, nézzük meg, hogy pontosan mit is ért a Biblia „szent” alatt. A szent szó jelentése a Bibliában nem ugyanaz, mint a hétköznapi használatban. Nem jelent tisztát, bűntelent, hibátlant vagy tökéletest. Jelentése: félretett, elkülönített. Bibliai értelemben ezIsten számára, Isten szolgálatára való elkülönítést jelent. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy a szent Istené (ez az egyszerűsítés azonban nem minden esetben helytálló). A szent alkalmak, tárgyak, emberek Isten számára, az Ő szolgálatára félretettek, elkülönítettek. Tehát amikor Isten azt kéri, hogy legyünk szentek, elsősorban azt akarja, hogy legyünk az övéi. Ilyen értelemben a felszentelés, megszentelés sem megtisztítást, hanem az Úr számára való elkülönítést jelent. Az ember oldaláról nézve tehát szent mindaz, amit Istennek ajánlunk fel, legyen szó az ünnepnap megszenteléséről, szent adományokról vagy egyszerűen önmagunkról. Igen, mert az önmagát Istennek átadó, felajánló ember szent. Mindegy, hogy mennyire esendő, mennyire méltatlan, mennyire gyenge, ha az élete Istené, akkor szent.

Mit jelent akkor, hogy Isten szent? Isten önmagáé? Ez persze értelmetlen. Ezért írtam fentebb, hogy ez a bizonyos „Istené” megfogalmazás – bár segít megértetni a lényeget – nem minden esetben helytálló. Nézzük ismét az eredeti jelentést. A világ és Isten viszonyában a világtól való elkülönítettségre utal Isten szentsége, ami kifejezi számunkra, hogy Ő teljesen más. A bűneset óta azonban ennek nem csak pozitív jelentése van (Isten a legfőbb jó), hanem negatív is: korábban Isten egészen közvetlen módon volt jelen a világban és az emberek életében, a bűneset viszont elválasztotta, elkülönítette Isten és az emberek világát.

Ezért volt szükség Jézusra, aki valóságos emberként és valóságos Istenként áldozatával újra összekötötte a két világot. Lehetővé tette, hogy egyikünk számára se legyen elérhetetlen a fenti cél, hiszen Jézus óta bármelyikünk szent, azaz valóban Istené lehet.

Szeretlek Uram!

Igeversek és gondolatok

Szent vagy Uram!

Bölcsesség Biblia

Az én Királyom

Mai Ige

Ő az én királyom. Ismered Őt? Az én királyom az ismeret királya. Ő a bölcsesség forrása. Ő a szabadulás kapuja. Ő a békesség ösvénye. Ő az igazságosság útja. Ő a szentség kövezete. Ő a dicsőség folyosója. Ő az erősek mestere. Ő a hódítók kapitánya. Ő a hősök vezére. Ő a törvényhozók parancsnoka. Ő a győztesek őre. Ő a kormányzók kormányzója. Ő a fejedelmek fejedelme. Ő a királyok Királya és az uraknak Ura.

www.maiige.hu

A törvény tanítása eltörli Isten kegyelmét - Kubinyi Károly

Új forrás - Nem úgy lesz holnaptól... 2006 - Full album

János Evangélium 19. fejezet: az ár kifizettetett. (szerkesztett)

Ján. 19,1 Akkor azért előfogá [és elővezettette] Pilátus Jézust, és megostoroztatá, vagyis [megkorbácsoltatta].

Ján. 19,2 És a vitézek [a katonák] tövisből koronát, vagyis [egy koszorút] fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst [bíborruhát] adának reá,

Ján. 19,3 [És hozzálépve, és így gúnyolták], és mondának: Üdvöz légy [és örvendj] zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] királya! És arcul csapdossák [arcul ütötték] vala őt.

Ján. 19,4 Majd ismét kiméne Pilátus [az épület elé], és monda nékik: Ímé kihozom [és elétek vezetem] őt néktek, hogy [nézzétek, és tudjátok], és értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt [a vádra semmi okot nem találok benne].

Ján. 19,5 Kiméne azért Jézus [az épület elé] a töviskoronát [a töviskoszorút] és a bíbor köntöst [bíborruhát, bíborpalástot] viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol [Íme] az ember [nézzétek]!

Ján. 19,6 Mikor azért látják vala őt [a zsidók] a papifejedelmek [a főpapok] és a [parancsvégrehajtó] szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg [kínoszlopra vele]! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, [feszítsétek kínoszlopra] mert én nem találok bűnt ő benne [én nem találom bűnösnek, én a vádra semmi okot nem találok benne].

Ján. 19,7 Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.

Ján. 19,8 Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala [még nagyobb félelem szállta meg];

Ján. 19,9 És ismét beméne a törvényházba [a helytartóságra; a pretóriumba], és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.

Ján. 19,10 Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é [(eidó oida): nem vagy tisztában vele] hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, [vagyis kínkaróra feszíttetni] és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak [(apolüó): elengedjelek]?

Ján. 19,11 Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott [aki kiszolgáltatott] engem.

Ján. 19,12 Ettől fogva igyekszik [ésmódot keresett] vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] kiáltozának [(kradzó): ordítottak és fenyegetőztek], mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond [az ellene szegül, és ellensége] a császárnak!

Ján. 19,13 Pilátus azért, amikor hallja vala e beszédet, kihozá [elővezettette] Jézust [az épület elé], és űle a törvénytevő [(béma): a bírói] székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak [(lithosztrótosz): kövekkel borított, mozaikkal fedett helység, amelyet Kövezett-udvarnak] hívtak. Zsidóul [(ebraiszti): héberül, illetve arámiul] pedig Gabbathának [(Gabbatha): magaslatnak].

Ján. 19,14 Vala pedig a husvét péntekje [(paszkha): Peszach,

a pászka előkészület napja]; és mintegy hat [(hektosz): hatodik]

óra [vagyis délfelé járt az idő]. És monda a zsidóknak [(iúdaiosz): júdeaiaknak]: Ímhol [(eidó oida): Íme, nézzétek] a ti királyotok!

Ján. 19,15 Azok pedig kiáltoznak [(kraugadzó): ordítoznak] vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! [Halál rá! Halál rá, kínoszlopra vele] Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg [feszítsem kínoszlopra]? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!

Ján. 19,16 Akkor azért [kiszolgáltatta] nékik [és kezükbe] adá őt, hogy megfeszíttessék [kínoszlopra feszítsék]. Átvevék azért Jézust és elvivék.

Ján. 19,17 És felemelvén [(basztadzó): cipelvén] az ő keresztfáját, [sztauroó: vagyis kínoszlopát] méne [és kiért] az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának [(Golgotha): koponya] hívnak:

Ján. 19,18 Ahol megfeszíték [(sztauroó): kínoszlopra feszítették] őt, és ővele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.

Ján. 19,19 Pilátus pedig címet is íra [(titlosz): feliratot készíttetett], és feltevé a keresztfára [(sztaurosz): kínoszlopra]. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK [(iúdaiosz): a júdeaiak] KIRÁLYA.

Ján. 19,20 Sokan olvassák azért e címet [(titlosz): feliratot] a zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett [kínoszlopra szegeztetett] vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.

Ján. 19,21 Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei [főpapjai]: Ne írd: A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] királya vagyok.

Ján. 19,22 Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam.

Ján. 19,23 A vitézek [a katonák] azért, mikor megfeszítették [kínkaróra húzták] Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig [egybe] szövött.

Ján. 19,24 Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek [a katonák] tehát ezeket művelék.

Ján. 19,25 A Jézus keresztje [kínoszlopa] alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás [jelentése: híres] felesége, és Mária Magdaléna.

Ján. 19,26 Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret [(agapaó): kedvelt, többre tartott] vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

Ján. 19,27 Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához [a házába, az otthonába] fogadá azt az a tanítvány.

Ján. 19,28 Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett [és beteljesedett, és kifizettetett], hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

Ján. 19,29 Vala pedig ott egy ecettel [(oxosz): vagyis savanyú borral] teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel [(oxosz): vagyis savanyú borral], és izsópra tévén azt, oda vivék [odanyújtották, odatartották] az ő szájához.

Ján. 19,30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet [(oxosz): vagyis savanyú bort], monda: Elvégeztetett [beteljesedett és kifizettetett]! És lehajtván fejét, kibocsátá [kilehelte, visszaadta Atyjának] szellemét.

Ján. 19,31 A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] pedig, hogy a holttestek szombaton [(szabbaton): a nyugalom napján] át a keresztfán [vagyis a kínoszlopon] ne maradjanak. Miután péntek [(paraszkeué): vagyis az előkészület napja] vala, (mert annak a szombatnak napja nagy [(megasz): és fontos] nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait [a lábszárcsontjukat] és vegyék le őket.

Ján. 19,32 Eljövének azért a vitézek [a katonák], és megtörék az elsőnek lábszárait [lábszárcsontját] és a másikét is, aki ővele együtt feszíttetett meg [aki vele együtt volt kínszlopra szegezve];

Ján. 19,33 Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait [az ő lábszárcsontját];

Ján. 19,34 Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát [vagyis lándzsával átszúrta az oldalát], és azonnal vér és víz jöve ki abból.

Ján. 19,35 És aki [(eidó oida): végignézte, és] látta, [(martüreó): tanúsítja, és] bizonyságot tett, és igaz [(aléthinosz): valóságos, és szavahihető] az ő tanúbizonysága [(martüria): az ő tanúskodása]; és az tudja, hogy ő igazat [(aléthész): valóságot] mond, hogy ti is higyjetek.

Ján. 19,36 Mert azért lettek [(ginomai): történtek] ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.

Ján. 19,37 Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek [akit (ekkenteó): átdöftek].

Ján. 19,38 Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól [(iúdaiosz): júdeaiaktól] való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét [(szóma): holttestét].

Ján. 19,39 Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.

Ján. 19,40 Vevék azért a Jézus testét [(szóma): holttestét], és begöngyölgeték azt lepedőkbe, és illatos szerekkel együtt [és a fűszerekkel együtt (deó): körülkötötték (othonion): gyolcsszalagokkal], amint a zsidóknál [(iúdaiosz): júdeaiaknál] szokás temetni [(entaphiadzó): vagyis temetésre előkészíteni].

Ján. 19,41 Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték [(sztauroó): kínoszlopra feszítették], vala egy kert, és a kertben egy új sír, [egy új sírbolt] amelybe még senki sem helyheztetett vala.

Ján. 19,42 A zsidók péntekje [a [(iúdaiosz): júdeaiak ünnepi előkészülete] miatt azért, mivelhogy az a sír [az a sírbolt] közel vala, abba helyhezteték Jézust.

Erős váram vagy Uram!

A szeretetről

Amint a parázsra rakott fa éleszti és megsokszorozza a tüzet, úgy sokszorozódik meg benned a szeretet, ha tekintetedet állandóan Krisztusra és az Ő tökéletességére emeled.

Az Úr Igéje!

„Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs. 55,10-11)

magdanya: Mi a baj?

- Nem az a baj, ha csinálsz valamit, de hibázol, hanem az, ha nem hibázol, mert nem csinálsz semmit!

Carl Eichhorn: A boldog ember

Boldog ember az, aki szabad önmagától, mert énjét elvesztette már Jézus Krisztusban!