2014. január 13.

Kis István: A szeretetről

A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.




Prazsák László-Nincsen Hozzád hasonló

A bölcs beszéd

 „A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást. Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Péld. 16,23-24)


Az emberről

Az ember Isten megbízottjaként uralkodhat a földön. Isten megkoronázta, királyi méltóságra emelte őt. Az uralkodással együtt jár a gyengék védelme is. (ismeretlen)


Békesség néktek!

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)


Az Úr Jézus hívása:

 „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel. 22,17)


Uram! Te világosítod meg a sötétséget!

 „Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság” (Zsolt. 139,11-12)


Vigye el a Szél

2014. január 12.

Ige: Az apostol megvallása Isten Fiáról

 „Melyet eleve, és amit már hajdan megígért az ő prófétái, vagyis az Ő nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek által a szentírásokban,

Az ő Fia felől, a mi Urunkról, Jézus Krisztusról, aki Dávid magvából lett, vagyis született hústest szerint,

Aki megbizonyíttatott, és kijelentetett hatalmasan, és hatalmas erővel Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, vagyis a Szent Szellem által, a halálból, vagyis a halottak közül való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,

Aki által vettük, és nyertük, és kaptuk a kegyelmet, vagyis Isten jóindulatát, és kedvezését, és az apostolságot, vagyis az apostoli küldetést, az apostoli megbízást a hitben való engedelmességnek okáért, azaz, hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon. Minden pogányok, azaz, hogy minden nép, és nemzet között munkálkodjunk az ő nevéért; és az Ő neve dicsőségére*

Kik között, vagyis e nemzetek között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai, azaz: elhívottai” (Róm. 1.2-6)


*Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott, vagyis jutott osztályrészül ez a kegyelem, ez az ajándék, hogy a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek örömüzenetül hirdessem a Krisztus végére mehetetlen, és felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen gazdagságát; Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért, vagyis a nemzetekért. Ha ugyan hallottátok, és ha tényleg megértettétek, és felfogtátok Isten kegyelmének rendjét, és rendelkezését, vagyis Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását irántatok, és kegyelmének arról a sáfárságáról, melyet nékem adott a ti érdeketekben. Vagyis: amelyben a ti javatokra részesültem. Ennek az Evangéliumnak lettem szolgájává az Isten kegyelmének ama ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának munkája, és csodatevő ereje, energiája szerint, azaz amelyet hathatós erejével juttatott nekem. Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága, vagyis az Isten rám vonatkozó terve szerint, amelyet nékem adott tireátok nézve, vagyis az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem, hogy betöltsem, és teljesítsem, érvényre juttassam, és teljesen feltárjam előttetek az Isten [logoszát], azaz Igéjét (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25).

Azért, hogy megismertettessék, és hogy kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására hozza most a mennybéli fejedelemségekkel, vagyis az égi helyeken lévő kormányzatokkal; fennhatóságokkal, és hatalmasságokkal az egyház, azaz: a kihívott gyülekezet, az eklézsia által az Istennek sokféle, és szerfölött sokrétű bölcsességét (Eféz 3,10)


Hódolat a világ világossága előtt

Úr Jézus!

„Akik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében! ” (Bír. 5,31)


Hálaadás

Köszönöm Istenem, hogy az én testemet a Te kezeid formálták (Jób 10,8.),
bőrrel és hússal Te ruháztál fel, csontokkal és inakkal Te fedeztél be engem.

(Jób 10,11.)


Eleanor Roosevelt: Az emberről.

Az ember: szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise.


Pintér Béla és a Csemeték Szeretet Öröm és Boldogság

Cseri Kálmán: Reménységgel várjuk

Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. (Róm 8,25)

Ezt a szakaszt azzal kezdi az apostol, hogy a teremtett világ szenved, sóhajtozik és nyög. Miért? Mert Isten ránk bízta világát (a teremtést), hogy az ember művelje és őrizze, ehelyett azonban inkább kiraboljuk és tönkretesszük. Írtjuk az erdőket, ezzel mérhetetlen kárt okozva önmagunknak, pusztítjuk az állat- és növényvilágot, mérgezzük a vizet és a levegőt, közben nem tudunk gátat vetni az éhezésnek és betegségeknek, nem tudunk véget vetni a háborúknak... Ha csak ezt látjuk, minden okunk megvan a kétségbeesésre.

Isten gyermekei is szenvednek. Nekik is ugyanannyi bajt okoz mindez, mint másoknak, és ők még a mások nyomorúsága miatt is szenvednek, együtt sírnak a sírókkal. Nekik azonban van reménységük. Tudják, hogy ez a világ elmúlik, de Isten készíti az új teremtést. Annak a zsengéi ők maguk is. Isten már elkezdte nagy helyreállító munkáját, s megígérte, hogy mindent újjátesz majd. Isten nem mondott le az ellene fellázadt világról.

Aki az új teremtés reménységével él, aki várja a megígért jövőt, túllát a jelen nyomorúságain, készül Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetelére, annak ez már a jelen szenvedései közt is nyugalmat, derűt, biztonságot ad.

Ezért Isten gyermekei nem csüggednek el, hanem helytállnak a jelen feladatai között. Igyekeznek enyhíteni a szenvedéseket, és segíteni másokat is, hogy lássanak túl a sok nyomorúságon, higgyenek Jézusban. Nem ők akarják megváltani a világot, hanem a világ Megváltójára irányítják a figyelmet, s az ő megváltottjaiként igyekeznek élni. Bizonyosak abban, hogy Isten minden ígérete teljesedni fog.


http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0827_Remenyseggel_varjuk

Czegle Imre: A halálról

A halál rettenetessége nem a meghalás tényében van vagy annak külső kísérő jelenségeiben, a fájdalomban, amivel az jár, vagy abban a veszteségben, ami mindig velejárója. A halál azért rettenetes, mert bizonyos jele annak, hogy az ember nem tartozik Istenhez, hanem az őrdöghöz, akinek a halál is, mint életromboló, pusztító hatalom szolgál.


Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

Szánalmas dolog, ha bármelyikünk olyan, mint a szegény ember, aki vagyont örökölt, de semmit sem tudott róla, ezért tovább seperte az utcát, és fillérekért koldult. 


Az Úr Jézus követelése

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A napfény a növénynek feladatot, erőt ad.
Lehetőségeket nyújt s kitölti azt. Életre hív, célokat tűz ki, hozzá segít.
Mindezzel szemben semmit sem kíván, csak ezt: élj velem.
Jézusnak is ez ez egy az összes követelése:
ÉLJ VELEM! 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/


Bízzál Jézusba, az Úrba!

Keresztény szemmel


Élet 10 év szexrabszolgaság után - Tajuan Mccarty