GOLGOTA - Rózsák

Isten az Ő Fiát Egyiptomból hívja ki, akkor és minden időben!

A gyermek Jézust kereső tudósok:

 „álomban meginttettek, vagyis utasítást, figyelmeztetést, kijelentést kaptak, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájukba, vagyis tartományukba, országukba.

Mikor pedig azok a mágusok; tudósok, csillagászok, bölcsek visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala, hírvivő követe Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg én mondom néked. Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket, hogy elveszítse, megölje, elpusztítsa őt.

Ő pedig fölkelvén még akkor éjszaka, vevé, és fogta a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba távozék, és Egyiptomba menekült, Egyiptomba húzódott vissza.

És ott vala egész a Heródes haláláig, vagyis Heródes élete végéig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat*

**És: „Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szólt” „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat” (Mát. 1,22; Hós. 11,1)

Jóságod mély.

Erős váram vagy Uram!

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én paizsom, üdvösségem szarva, menedékem” (Zsolt. 18,3)

Imádság:

Istenem! Köszönöm, hogy van munkánk, hogy dolgozhatunk. Köszönöm az olykor közöttünk meglévő véleménykülönbségeket is. Ez soha nem baj, a kérdés inkább az, hogy előtted helyes módon kezeljük-e. Segíts ebben bennünket! Ámen

Ismét a házasságról

A házasságunk életünk fő műve kellene, hogy legyen.

(Ismeretlen)

A házasságról

Viseljétek el egymást szeretettel. (Efezus 4:2)

Hadd szóljak a házasságok hatodik konfliktusforrásáról, mely szerintem a munka. A munkával kapcsolatban két véglet van: van olyan ember, aki egyáltalán nem dolgozik, és az azért konfliktusforrás egy családban, és van olyan, akicsak dolgozni tud, aki soha nincs otthon, mert neki mindig dolgoznia kell(?). Valahol a kettő között van az az egészséges egyensúly, amit meg kellene találni minden házasságban.

         Szeretném leszögezni, hogy a konfliktusok önmagában nem jelentenek problémát egyetlen házasságban sem (vagy legalábbis nem kellene, hogy problémát jelentsenek). Hiszen a konfliktusok azért vannak, hogy az ember megoldja őket. Nincs emberi kapcsolat konfliktusok nélkül. Házasság sincs konfliktusok nélkül. Ahogyan szokták mondani: tányér és kanál csördülés nélkül nincs. Nem is kell magunkat azzal áltatni, hogy létezik konfliktus nélküli kapcsolat. Az a kérdés, hogy tudjuk-e, akarjuk-e keresni ezekre a megoldást? A jó megoldást, mely által épülhet a házasságban élő ember, a férj és a feleség egyaránt. A házasságokat nem a konfliktusok száma minősíti, hanem azoknak megoldása.

Ti hogy oldjátok meg a közöttetek lévő konfliktusokat? Istent is bele tudod vonni a nehéz helyzetekbe?

Uram jövök hozzád

BILL BURNS: A Prófétai Összehangolás Éve,

2012-ben Isten elkezdte kijelenteni az Ő isteni kormányzását azoknak a szívének, akik arra vágytak, hogy az Ő uralma alatt éljenek.

2013-ban az Úr elhozta az Ő rendjét azoknak az életébe, akik hajlandóak voltak az Ő uralma alatt élni. Az isteni rend meg lett szilárdítva az Ő népe között.

2014 arról lesz ismert, hogy ez lesz a Prófétai Összehangolás Éve. Ebben az időszakban az Úr Szelleme össze fogja hangolni az Ő népét az Ő céljaival. Ezt az összehangolást Istennek az egyénekre szabott céljainak (terveinek) a kijelentése fogja elhozni. Ezek a kijelentések álmok, látomások, prófétai üzenetek, jelek és csodák által fognak érkezni.

Oda kell állnunk, hogy vigyázva figyeljünk, hogy ne szalasszuk el az összehangolódásra adódó lehetőségeket. Amikor megérkezik Isten céljáról a kijelentés, akkor rendezve lesznek a soraitok, szellemi pozícióba lesztek állítva, hogy átmenjetek azon az ajtón, ami megnyílik számotokra.

Szellemi Ajtók fognak megnyílni ebben az időszakban, amelyek egy új szellemi tájra visznek be. A felemelkedés helye lesz - magasabban lesz, mint ahol valaha jártál - a céltudatosság helye.

Jelenések 3:8 "Tudom a te dolgaidat, ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat; hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet."

Amint ez az ajtó megnyílik számotokra, és beléptek ebbe a szellemi környezetbe, megtaláljátok azt az ösvényt, ami a sorsotok beteljesüléséhez vezet.

Az Ösvény

Egy ideje láttam egy látomást erről az ösvényről, ami a szellemi megértésre vezet. Az ösvény egy hegyre vezetett föl, és az volt a neve, hogy az "Ősi Ösvény". Megértettem, hogy ez az az ösvény, amin a régi idők prófétái is jártak. Amint elkezded követni ezt az ösvényt, tisztábban fogod látni, amit az Úr mutat neked, és természetfölöttibb leszel, mint most.

Az ajtók meg fognak nyílni, az ösvények fel fognak tárulni ebben az időszakban, mert ez az isteni beteljesülés időszaka.

Ézsaiás 42:16  A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttük a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom.

Az Átváltozás Időszaka

Ez egy olyan idő lesz, amikor nagy kegyelem lesz azokon, akik követik az Úr által számukra készített ösvényt. Lesznek kijelölt helyek az ösvényen, amelyek Isten dicsőségének a gyulladási pontjai lesznek, ami átformálja őket.

2 Korinthus 3:18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, az Úrnak Szellemétől.

Ez az átváltozás összehangol bennünket Krisztus értelmével (1 Korinthus 2:16). A gondolataink még krisztusibbak lesznek.

Róma 12:2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

A Helyreállítás Időszaka elkezdődött, és folytatódni fog 2014-ben is. Az első három hónap kulcsfontosságú lesz, amikor hinnünk kell a helyreállításban.

http://gyurinaploja.blogspot.com

Joseph Prince: „Első osztályú” megigazultság

5,21 Mert Azt, Aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. (2 Korinthus)

Vannak olyan keresztények, akik azt gondolják, munkálkodniuk kell azon, hogy még igazabbá váljanak. Ha pedig valamit elszúrnak, magukat „rugdossák”. Nem veszik észre, hogy ezáltal nem Isten igazságát keresik, hanem saját magukban akarnak megigazulni a törvény megtartása által.

A megigazulás nem a helyes viselkedésről szól. A megigazulás Isten ajándéka számunkra Jézus Krisztuson keresztül. Ha pedig ajándék, akkor nem tudjuk kiérdemelni azáltal, hogy megtartjuk a törvényt és jól viselkedünk. Csak elfogadni tudjuk!

Hogyan tudjuk elfogadni? A kereszten keresztül. Isten Jézust „Bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” Tehát mi Isten igazsága vagyunk Jézusban. Annyira igazak vagyunk, mint Jézus!

Néhányan azonban azt gondolják, hogy vannak, akik igazabbak és vannak, akik kevésbé igazak, mintha a megigazultságnak is külön osztályai lennének, mint a repülőgépeknek. Azt hiszik, vannak, akik turista osztályú igazsággal rendelkeznek, mások business kategóriájúval, és néhány kiválasztott pedig első osztályú igazsággal rendelkezik.

Ez teljes képtelenség! Amikor Isten Jézust adta értünk, akkor Ő vált a mi igazságunkká, Általa igazultunk meg. Így mi az Ő igazságával rendelkezünk. Ez azt jelenti, hogy Isten szemében száz százalékosan igazak vagyunk! Első osztályú igazságunk van, nem kevesebb!

Most lehet, hogy azt mondod: „Nem értem! Hogy lehetnék igaz, ha rosszat cselekedtem?” Csak gondolj bele: Jézus, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk. Jézus, aki nem ismerte a bűnt, nem vétkezett, és Benne sem volt bűn, a kereszten magára vette a bűneinket, és bűnné lett értünk.

Ugyanígy mi, akik bűnösök voltunk, nem ismertük az igazságot, nem cselekedtük az igazságot, és bennünk sem volt igazság, a keresztnél befogadtuk az Ő igazságát, és Isten igazságává lettünk Jézus Krisztusban.

A kereszten isteni csere ment végbe. Jézus felvette a mi helyünket, hogy mi elfoglalhassuk az Ő helyét. Nem azt érdemelte, hogy bűnné legyen, de mégis azzá lett értünk. Mi nem érdemeljük meg, hogy igazzá legyünk, de mégis megigazultunk, mert befogadtuk az Ő igazságát. Ez aztán a jó hír! És milyen csodálatos kegyelem!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/142-elso-osztalyu-megigazultsag.html

Milyen a szeretet?

„ Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem önző, nem gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszat tesz, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül a többiekkel az igazságnak. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.” (Egyszerű fordítás)

Korinthusbeliekhez írt 1. levél 13:4-7

Fabiny Tamás:

A szeretet himnuszának mai tolmácsolása

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény- kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.

Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű hagyma.

Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom bibliámat és halálomra is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.

A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.

A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.

A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”.

A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.

A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.

A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.

Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mező liliomaival és az ég madaraival.

Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát.

A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.

Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

Még nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit.

Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden mindenekben.

Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.

A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.

A szeretet nélküli igazság: kemény.

A szeretet nélküli okosság: gőgös.

A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.

A szeretet nélküli rend: kicsinyes.

A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.

A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.

A szeretet nélküli adakozás: képmutató.

A szeretet nélküli vallásosság: bigott.

A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.

A szeretet nélküli remény: fanatikus.

A szeretet nélküli élet: értelmetlen.

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/milyen-szeretet.html

Képmutató őszinteség 1.

 Jorsits Attila, 2013. december 09.

Ami a szívemen, az a számon – mondja sok, önmagát őszintének tartó ember. Az őszinteség valóban csak ennyit jelent?

Az elmúlt időben nem egy olyan írásba botlottam az interneten, ami a keresztények, a kereszténység őszintétlenségéről, képmutatásáról szólt. Mi tagadás, ez létező probléma, és nem is új keletű; az Újszövetségben maga Jézus is elítéli a képmutatást:

“Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.” (Mt 23,27-28)

A fent említett kritikák olvasása közben – amelyek nem egy esetben szintén keresztények tollából származtak – azonban néha úgy éreztem, hogy keverjük a szezont a fazonnal, mert ez a kérdés egy keresztény életében nem is annyira egyszerű.

Ki a képmutató? Az, aki egész életében, vagy akár egyes élethelyzetekben valós hite, gondolkodása, értékrendje ellencselekszik. Az ilyen esetek mögött általában valamilyen személyes érdek húzódik meg, vagyis az adott személynek megéri a képmutatás. Jézus is ebben az értelemben beszél a képmutatásról, ugyanis az egyfajta őszintétlenség, tehát hazugság. Ez egyértelmű és világos helyzet. A félreértés nem is itt van, hanem a továbbiakban.

Az őszinteség kérdését napjainkban eléggé egyoldalúan közelítjük meg. Őszinteségnek nevezzük azt, amikor aszerint az indulat, gondolat szerint szólunk, cselekszünk, ami épp bennünk van.Azt gondolom, mindenki érzi, hogy ez így egy kicsit problémás.Hiszen, ha minden esetben az ilyen őszinteség lenne a helyes út, akkor nem kellenének isteni és földi törvények. Mindannyian tapasztaltuk már annak az áldását, amikor egy-egy helyzetbennem engedtünk szabad folyást mindannak, ami bennünk valójában munkálkodott… Az ilyen helyzetekben a képmutatásbűnébe estünk volna? Sok ami a szívemen, az a számon-ember magyarázza szeretetlenségét ilyen indoklással. Ezzel el is érkeztünk a probléma gyökeréhez. Ami a szívemen, az a számon.Rendben, de miért ez van a szíveden? Ez a szomorú kérdés.

Mindenekelőtt vegyük komolyan, hogy a bűn a legnagyobb őszintétlenség. Eredetileg nem tartozott az ember természetéhez,ezért nem is tekinthetünk rá annak részeként. Mindannyiunkban ott van és kiirthatatlanul munkálkodik, ám ez nem jelenti azt, hogyazonosulnunk kell vele. Jézus nem csak megparancsolja a bűn elleni harcot, hanem erőt is ad hozzá. A hívő ember ezért már tud nem vétkezni. Nem mindig, nem tökéletesen, de Jézus segítségévelképes erre.

Mit is jelent ez az őszinteség összefüggésében? Képessé válik nem a bűn szerint cselekedni, vagyis többé már nem a bűn lesz azőszinte cselekedete. Mert enélkül az őszinteség sem más, mintképmutatás, mert az addig valójában nem az embernek, hanem az ember bűnének a megnyilvánulása. Amíg valakit egyedül a bűnei vezérelnek, addig esélye sincs őszintének lenni. Ilyen értelemben a bűn a legnagyobb képmutatás. (Folyt. köv.)

http://www.teologiablog.hu/kepmutato-oszinteseg-1/

Képmutató őszinteség 2.

 Jorsits Attila, 2013. december 16.

Nagy a keresztények felelőssége és szerepe abban, hogy mit gondol a „világ” Istenről vagy az egyházról. De hogyan ítéljük meg azt, amikor egyszerűen képmutatóknak tartanak minket? Legyünk tisztában vele, hogy mit (és mit nem) jelent a képmutatás!

Az előző részben megállapítottuk, hogy az őszinteség nem egyszerű kérdés. Ugyanis mindaddig, amíg valaki bármilyen külső befolyás hatására cselekszik, addig az a tett nem mondható őszintének, hiszen a rákényszerített vagy manipulált cselekedet valójában nem a sajátja. Isten ezt nagyon jól megkülönbözteti azzal, hogy gyűlöli a bűnt, de a bűn által befolyásolt, bűnt cselekvőembert mégis szereti. Tudja, hogy az a bűn, amit az ember tesz, alapból nem az ember őszinte cselekedete, hiszen a bűn kényszerealatt cselekszik. (Baj akkor van, amikor az ember már ténylegesen azonosul a bűnével, de ez egy másik téma.) Jézus ez alól a kényszer alól szabadítja fel az embert, így lehetővé teszi számára, hogyellenálljon a bűnnek, és végre tudjon őszintén cselekedni. Ezért nevezem képmutató őszinteségnek azt, amikor valaki őszinteség címén nem tesz mást, mint szabad folyást enged bűnös indulatainak.

A fentiek szerint tehát nem kell mást tenni, mint hinni Jézusban, és akkor az ember őszintévé válik? Sajnos a helyzet nem ennyire egyszerű. Pál apostol több helyen is felveti ezt a témát, amiből láthatjuk, hogy még egy ilyen komolyan odaszánt ember életében sem megy ez olyan könnyen:

“Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.” (Róm 7,14-20)

A hívő ember ezzel küzd egy életen át. Tehát, ha valaki olyan keresztényeket akar találni, akik képesek tökéletesen aszerint élni, amit hisznek, akkor csalódnia kell, mert ilyenek nincsenek. Nem a keresztények a megtestesítői a kereszténységnek, hanem Krisztus, ezt ne felejtsük el. Minden hívő keresztény – Pál apostolhoz hasonlóan – küzd ezzel a kettősséggel, de ez a küzdelem még mindig jobb, mint megadni magunkat a bűn személyiségünket, egyéniségünket, életünket uniformizáló és pusztító erejének.

Mit jelent ez a képmutatás összefüggésében? Az Újszövetségben a képmutató (hüpokritész) személy mindig olyan valaki, aki valami olyan tökéletességet akar felmutatni, ami valójában nem igaz rá, az életére. Azt az embert értjük alatta, aki egészében vagy bizonyos cselekedeteiben csak megjátssza a szentet. Az igazi képmutató tehát szentnek látszik, miközben nem az, a valóban hívő ember viszont sokszor bűnösnek látszik, miközben szent. Az elsőnek az oka valamilyen érdek, a másodiknak a forrása valamilyengyengeség. Ez hatalmas különbség!

Amikor Isten valóságos emberré lett Jézusban, többek között azt is megmutatta, elénk élte, hogy milyen lenne az ember, haalaptermészete nem lenne átitatva a bűnnel. Jézus parancsolatainak egy része gyakorlatilag ennek a megvalósításáról szólnak. Szeress, bocsáss meg, segíts, legyél önzetlen stb. – mert a bűntelen ember alaptermészete ilyen. Egy hívő keresztény Isten igéje szerint átgondolt tette pontosan ezért nem képmutatás. Ugyanis egyedül így élheti át, hogy milyen valójában az a természet, egyéniség, személyiség, amelyet Isten eredetileg teremtett neki; mert csak így képes valódi, emberi természete szerint cselekedni.

Teljes bűnbocsánat 328. rész

KEDVES ÉNEKEIM, VERSEIM

Ige: Pál apostol vallástétele az apostoli elhívásról, és feladatról,

példaként minden korban élő apostol számára

 „Pál, Jézus Krisztusnak, a Felkentnek szolgája, vagyis rabszolgája, aki Urának, Jézus Krisztusnak tulajdona. Elhívott, és meghívott apostol, vagyis az Úr Jézus által kinevezett követ, elválasztva, és külön választva a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól. Isten Evangéliumának, azaz: Örömhírének, győzelmi hírének, a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek hirdetésére és prédikálására*(Róm 1,1)

*És azért: „Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok, vagyis a nemzetek között, munkálkodván az Isten evangéliumában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Szellem által megszentelt.

[Más fordítás: Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm. 15,16).

Az Úr Jézussal való találkozása pedig így történt: Amikor Damaszkuszba tartott, hogy ott is üldözze a Krisztus népét, itt találkozott a feltámadott Úrral. „És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel mennyei fény sugárzá őt körül, és villant fel körülötte a mennyből. És ő leesvén a földre, halla szózatot, és egy hang így szólt hozzá, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz, és miért üldözöl engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz, és üldözöl: nehéz néked az ösztöke ellen rugódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán, és szótlanul álltak, hallva ugyan a szót, vagyis a hangot, de senkit sem látva. Felkele azonban Saulus a földről, de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, sőt egyáltalán nem látott), azért kézen fogva vezeték be őt Damaszkuszba. És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott” (Csel. 9,3-9).

Az Úr pedig egy Anániás nevű tanítványát küldte Saulushoz, így szólva hozzá: „…Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel  fiai előtt. Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: „Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szent Szellemmel. És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és bemerítkezett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (Csel. 9,15.17-20)

Szívemben él a dal.

Joyce Meyer: A szád is megtért?

Ha Krisztus él a szívedben,

„Nem fogsz hamisan tanúskodni felebarátod ellen!” (2Móz. 20,16)

Spurgeon: Az ember…

Minden ember sírva születik, de nem minden ember zúgolódik. Sokan állandóan panaszkodnak és csalódottan halnak meg. Ezek az emberek elrágcsálják a keserű tablettát, pedig ha egy-két korty vízzel és egy kis türelemmel nyelnék le, nem éreznék a keserűségét.

Az ilyen emberek a más terhét könnyűnek találják, de a saját terhüket olyan nehéznek, mint az ólmot. Ők azok, akik mindig rossz bánásmódban részesülnek. Senki tyúkszemére nem taposnak oly gyakran, mint az övékre. A hó legsűrűbben az ő ajtajuk elé hull, a vihar legerősebben az ő ablakuk előtt tombol.

A valóság az, hogy mindez csak képzelet. Ők is boldogok lennének, ha ezt belátnák. Egy csipetnyi a megelégedés füvéből olyan ízt ad a legegyszerűbb levesnek is, mint a legfinomabb királyi éteknek.