Ige: Az Úr Jézus hívására - a minden korbam élő - tanítványok válasza.

 „Mikor pedig a galileai tenger mellett [a galileai tó partján] jár [és járt-kelt]  vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [körhálót dobtak] vala; mert halászok valának.

És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [és emberek halászává teszlek benneteket].

Azok pedig azonnal [azon nyomban; tüstént] otthagyván a hálókat, követék őt. [és csatlakoztak hozzá].

És onnan tovább menve [és útját folytatva], láta [vagyis megpillantott; és észrevett] más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban [a bárkában] atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik [javították; rendezték; foltozták; szedték rendbe] vala; és hívá őket.

Azok pedig azonnal [rögtön; mindjárt; tüstént] otthagyván a hajót [a bárkát] és atyjukat, követék őt. [és a nyomába szegődtek; és csatlakoztak Hozzá]* (Mát. 4,18-22)

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Márk rövid híradása így hangzik: „Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [a vízbe] (kör)hálót vetének [azaz kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának. És monda nékik [és így szólította meg őket] Jézus: [gyertek] Kövessetek engem, és én azt művelem [azt cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket]. És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá]” (Márk. 1,16-18)

A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök (sok halászt hívatok), ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram, én erősségem (erőm), én bástyám (mentsváram) és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól (legszéléről is), és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó (egyik sem ér semmit)” (Jer. 16,16.19)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)

Arcod ragyog az arcomon.

A mi Urunk!

 „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!” 5 Móz. 32,4

Az Úr válasza

Jézus nem arra válaszolt, amit tanítványa kérdez, hanem arra, amire tanítványának szüksége van.

Bennünk él:

„Az, aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az ÚR (JHVH = Jahve), a Seregek Istene” (Ám. 4,13)

MEGVALLÁS

Hittel megvallom, hogy szeretem embertársaimat, testvéreimet, - a szenteket - házam népét így töltve be Istenem a Te törvényedet, mert meg van írva, hogy a törvénynek betöltése a szeretet, (Róm.13,10.)

ISTEN TERVEI

Jer 29,10-14.

10 Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. 11 Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. 12 Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. 13 Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. 14 Megtaláltok engem - így szól az ÚR -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek benneteket.

                           ISTEN TERVEI

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. (Jer 29,11)

Amikor elváltam, az járt a fejemben: vajon most zátonyra futott az életem? Nemcsak a családomnak okoztam csalódást. Ráadásul lelkész is vagyok, példás keresztyén életet kellene élnem. Hogy is vehetnének most már az emberek komolyan, mint lelki vezetőt? Hogy fogok ezután házasságról, elköteleződésről prédikálni, mikor saját házasságom kudarcot vallott?

Jer 29,11 azt ígéri, hogy Istennek tervei vannak velünk. Egy meglepő
részlet felkeltette a figyelmemet: Az Írásban nem azt olvassuk, hogy
"terv", hanem "tervek", többes számban. Istennek egynél több terve is
van. Talán van egy "A" terv, ami ha nem sikerül, ott van Isten "B" terve
is. Sőt "C" terv és még sok másik is létezik.

Nem tartom valószínűnek, hogy sokan az "A" terv szerint élnek. Az olyan emberek, mint én, már talán az abc vége felé tartanak. Sokan úgy
gondolják, hogy már annyit hibáztak, hogy ha volt is terve velük
Istennek, az már biztosan meghiúsult. De Isten soha nem mond le rólunk.
Istennek több útja is van, hogy reményt adjon nekünk a jövőre. Nemcsak
hogy több terve van, de segít is véghezvinni őket.

Imádság: Istenünk, hálát adunk neked, hogy soha nem mondasz le rólunk!
Kérünk, mutasd meg nekünk minden nap az utat, és adj erőt, hogy azon
járhassunk. Ámen.

Hibáink, bűneink nem érvénytelenítik Isten terveit bennünk.
Michael Raypholtz (Ohio, USA)

http://csendespercek.hu

Skillet - Who is like our God

Guti Tünde VALLÁSVÁLSÁG, ÚTKERESÉS

   Amióta az Úr egy reggel azzal ébresztett, hogy "Kiálts hozzám, és megfelelek, olyan dolgokra tanítalak, amiket nem tudsz!", azóta különösképpen foglalkoztatnak a keresztyén berkek megválaszolatlan visszásságai.

   Azon újjászületett emberek közül, akik megtapasztalták a Jézus iránti szeretettel csordultig megtelt szív állapotát és a Szent Szellem dinamikus, átformáló erejét, mára már sokan fuldokolnak abban, a magát karizmatikusnak valló mozgalomban, ami egykor új, szellemi lüktetés ígéretével hömpölygött végig világszerte az Egyházban.

   Az Úrtól nyert szabadságukat egy idő után észrevétlenül megoltotta és betöltötte egy laodiceai önelégültségben megvakult, mindent és mindenkit irányítani akaró, ráadásul hamis módon bibliai igazságokra hivatkozó vezetői, kontroll alatt tartó lelkület.

   Egy ilyen vallásos zűrzavarban Krisztus Teste lelkileg kiég, kifosztottá és terméketlenné válik. Fel kell törnünk ebből a sűrű áradatból a felszínre, a hullámok fölé, hogy friss oxigénhez jussunk, és vissza kell térnünk az első szeretet Jézus központúságához, az Igéhez és a Szent Szellem belső késztetését meghalló, természetes vezetéshez!

Mindezt azért, hogy életben maradjunk, és életre segítsünk másokat is. Mindnyájan királyi papság vagyunk, akik az újjászületés által Krisztus Testének részei lettünk, és Szent Szelleme elvezet minden igazságra!

   „Teher alatt nő a pálma” – szokták mondani. Mi még a szocialista idők árnyékában tértünk meg, és semmi máshoz nem hasonlítható az a tiszta, valóságos szabadság, Jézus személye iránti lüktető, elkötelezett, akár komoly kockázatokat is vállaló, ragaszkodó szeretet - igen, erre vágyunk újra! Hiszem, hogy megkönyörül rajtunk az Úr, és ha levetkőzzük az évek alatt ránk rakódott vallásos mázt és más terheket, Jézus felemeli szívünket az övéhez.

   Amikor az enyhén elcsúszott karizmatikus mozgalom „befogta” szabadságunk „szelét”, és elhitette velünk, hogy ez az újszövetségi gyülekezeti minta, fokozatosan lettünk naivan, inkább az Egyház rendezvény szervezőinek kiszolgálói, mint Krisztus követői. (Tisztelet a néhány kivételnek, ahol egyik nem zárja ki a másikat!) Mintha átprogramozták volna a lelkünket. Nem rosszindulatból, hanem az ördög fel nem ismert, vallásos hitetése folytán.

Lassú kiégés a folyton pörgő mókuskerékben, majd a rémült eszmélés.

Bár ismét ez a régi, szép ének lenne szívünk indulója!

   „Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust… Mögöttem a világ, előttem a kereszt… Ha nincs is társam, követem Jézust. Nincs visszaút!”

   Részben a saját bűneink megbánásával és elhagyásával, részben az intézményesítéssel megnyomorított, elvilágiasodott Egyház felrázásával, mentsük meg szívünk tüzét és másokat is, akik vergődve, bolyongva keresik azt, amit elveszítettek!

   Tudom, hogy az is kegyelem, ha Isten megítél. Ezt tette. Szeretettel bátorít, buzdít. Tisztában vagyok vele, hogy amikor mindezt leírtam, elsősorban a magam felelősségét kell megvizsgálnom, mert Krisztus ítélőszéke előtt magamért kell számot adnom: a saját életemben megmutatkoznak-e a Szent Szellem gyümölcsei, és megcselekszem-e az első szeretet cselekedeteit.

   Semmilyen éleslátás nem mentesít attól a ténytől, hogy senki és semmi vagyok Jézus nélkül, és minden tekintetben az Ő kegyelmére szorulok. Magamra vonatkoztatom elsősorban ezt az igét:

   „Mivel ezt mondod: gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás, és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttasson ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért és térj meg!”

Jelenések 3:18.

   A vajúdás végéhez értünk. Elkezdődött a kitolás időszaka. Hamarosan megszületik

 – fájdalmak, szenvedés és kiáltások között – a kihívottak gyülekezete, akiket nem intézményes korlátok tartanak össze, hanem Jézus Krisztus kegyelme, igazsága és az egymás iránti irgalmas szeretet.

   Pál ezt írja:

   „Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus…”

Gal. 4:19.

   „Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé.” II. Kor. 11:2.

    Testvéreim! Fel kell vállalnunk a radikális döntést: ne szabjuk magunkat e világhoz, hanem vizsgáljuk meg, mi Isten szent, kedves és tökéletes akarata! EZ a felfoghatatlan kegyelem munkája az életünkben!

   Végül ne felejtsük el: az igazság felismerése nem magyarázat semmiféle szeretetlen ítélkezésre, mert Jézus, aki maga az igazság, egyedül méltó minden dicsőségre, hódolatra és bíráskodásra. Szolgáljuk Őt tehát állhatatos, alázatos lelkülettel!

Vegyük komolyan az Ige figyelmeztetését, ha nem akarjuk, hogy amúgy is csak pislákoló lángunk végleg kialudjon!

   „És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle [Babilonból] én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból!”

Jelenések könyve 18:4.

   „Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket…”

II. Kor. 6:17.

   Legyünk okos szüzek, akiknek nem fogy ki olajuk a mécsesből, mert hamarosan felhangzik a kiáltás: „Érkezik a Vőlegény, készüljetek elé!”

2013. november 5.                                                  

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/vallasvalsag--utkereses.html

Reinhard Bonnke: A félelem

A félelem olyan mint egy sötétkamra, ahol az emberek a negatívumaikat hívják elő. Egy negatívumot csak egy pozitív erő képes törölni. Ez a pozitív erő a hit. Ezért mondja Jézus: „Ne félj, csak higgy!” (Márk 5:36) A „csak” szót azért biggyesztette oda, hogy jelezze: hinni mindenki tud. „Hiszek, Uram...” REINHARD BONNKE

Pásztor Anita: Misszióban Vagy

Készítette: József Balogh

És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. (Márk Evangéliuma 16:15).

Keresztényként misszióban vagyunk, hogy beteljen a világ Isten megmentő erejének az ismeretével, és ennek a feladatnak az elvégzésére kaptunk különleges kenetet is. A 2 Korintus levél 3:5-6 mondja “…mi

alkalmatos voltunk az Istentől van, A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy

új szövetség szolgái legyünk…”. Tehát nem csak kiküldtek minket, hanem az

erőt is megkaptuk a misszió elvégzéséhez. Az Apostolok Cselekedetei 1:8

versszak szerint: “Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok:

és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és

Samariában és a földnek mind végső határáig.”

Küldetésed van. Az Úr Jézus Máté Evangélium 28:19 versszakban hangsúlyozta: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.”

Bizonyságot kell tenned a barátaidnak, rokonaidnak, munkatársaidnak, és

ismerősöknek, hogy megnyerd őket Krisztusnak.

Az Evangélium soha nem bukik el, eredményeket hoz létre az emberek életében, ha hallgatnak rá és hisznek annak. A Róma levél 10:12-15 versszak szerint “…Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek?...” Te vagy a küldött - felkent és Isten megbízottja, hogy vidd el az Evangéliumot a világnak.

Értékeld ezt, valamint mindazokat akiket Isten küld az utadba; szolgálj nekik minden lehetőség esetén az Evangéliummal, mivel számukra Te vagy az Isten hangja. Te vagy az Ő jóságának és igazságosságának a szétosztója.

Ima

Köszönöm Neked, áldott mennyei Atyám, hogy adtál számomra, mint léleknyerőnek isteni erőt, bátorságot és hatalmat. Köszönöm, hogy értékesnek tartasz és rám bíztad a megbékéltetés szolgálatát -, hogy megmentsem az elveszetteket a világomban – visszafordítsam őket a sötétségből a világossághoz, valamint bevigyem őket a krisztusi örökségükbe, a Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korinthus levél 5:18-20; Apostolok Cselekedetei 20:20-21

Isten vissza vár

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Amikor Istentől eltávolodunk, ő szeretettel vár vissza. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A visszafizetésről

Készítette: Keresztény szépségportál

Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek!

Biblia

www.keresztenyszepsegportal.hu

Higgy és menj tovább! - Danny Wuerffel

Magyar Continental Singers: Tudd van egy gyertya / Hordozd a gyertyá

János evangélium 16. fejezet: A Vigasztaló eljövetelének ígérete (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 16,1 Ezeket [azért] beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok [(szkandalidzó): hogy tőrbe, kelepcébe, csapdába ne essetek; hogy megóvjalak titeket a hitbeli elbukástól; hogy ne veszítsétek el a hiteteket]^*

*Mert: „boldog, aki én bennem [és énrajtam] meg nem botránkozik [és aki el tud fogadni engem, aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik]” (Mát. 11,6).

De: „Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [és jobban járnának], hogy malomkövet kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék, [és a tenger fenekére süllyesszék]” (Mát. 18,6).

Tehát: „Ha gyűlöl [(miszeó): ellenszenvesnek tart] titeket a világ [koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], tudjátok [(ginószkó): és értsétek] meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál” (Ján. 15,18).

Ján. 16,2 A gyülekezetekből [és a zsinagógákból] kirekesztenek [kizárnak, kiközösítenek] titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik [hogy Istennek szolgál vele, és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez]^*

*És így folytatja z Úr Jézus a figyelmeztetést: „De óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak, azaz bíróságoknak fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [megkorbácsolnak] titeket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart, és állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül, megmenekül, és megszabadul]” (Mát. 10,17.22).

 Mert: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (és átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (és eltántorodnak), és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (és kitart), az megmenekül, és életben marad” (Mát. 24,9-10.12-13).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „…kezeiket reátok vetik [és kezet emelnek rátok], és üldöznek titeket, [(diókó): üldöznek, zaklatnak, megfigyelnek, beépülnek közétek, és bíróság előtt vádolnak], adván a gyülekezetek elé [kiszolgáltatnak; átadnak benneteket a zsinagógáknak], és tömlöcökbe [és börtönbe vetnek] és királyok és helytartók elé visznek [és királyok és vezetők elé hurcolnak] az én nevemért” (Luk. 21,12-13).

Így hangzik a prófécia a Krisztus népéről: „Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat, Amelyeket leölnek az ő (megvásárlóik, és) tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! És pásztoraik sem (szánják), és nem kimélik őket” (Zak. 11,4-5).

Ján. 16,3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg [és nem ismerték fel] az Atyát, sem engem^*

*És folytatódik a kijelentés: „De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,21).

Pál apostol így prédikál: „Mert bizonyságot teszek felőlük, [és tanúskodom mellettük] hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés [nem felismerés] szerint. [Mert ez a nem ismerők buzgósága]” (Róm. 10,2).

És: „Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői, uralkodói] közül senki sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [és ha tudták] volna, a dicsőség Urát [soha] nem feszítették volna meg [nem vonták volna kínoszlopra]” (1Kor. 2,8).

Dávid próféciája arról, hogy ki a dicsőség királya: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jahve), az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10).

S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „... dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1).

Ján. 16,4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor [(hotan): és valahányszor csak] eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék^*

*De: „Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK” (Ján. 13,19).

Ján. 16,5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?

Ján. 16,6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

Ján. 16,7 De én az igazat [(alétheia): a valóságot] mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló [Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő; Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló]: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt ti hozzátok^*

*Az Úr Jézus szenvedése előtt már megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és másik Pártfogót, Bátorítót, Szószólót) ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Ama vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26).

És: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok„ (Ján. 15,26-27).

Mert: „…én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49).

És akkor: „…vesztek [mert kaptok] erőt [és hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Az ígéret teljesülése után így prédikál Péter apostol:  „És lészen az utolsó [a végső] napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden (hús)testre [minden halandóra; kiárasztom Szellememet minden emberre]. És prófétálnak [(prophéteuó): isteni akaratot közvetítenek] a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat [(enüpnion): látomás álom közben] álmodnak. És épen az én (rab)szolgáimra és az én (rab)szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből [kiárasztom Szellememet], és [ők is] prófétálnak” (Csel. 2,17-18).

Jóel próféciájának beteljesedését hirdeti  Péter apostol, amely így hangzott: „És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet minden (hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet” (Jóel. 2,28-29).

Ján. 16,8 És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn [(elegkhó koszmosz hamartia): vagyis napvilágra hozza, rábizonyítja, felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág céltévesztését]. Igazság [(dikaioszüné): igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] és ítélet [(kriszisz): döntés, megkülönböztetés, különbségtétel] tekintetében.

Ján. 16,9 Bűn tekintetében [vagyis, hogy a céltévesztés az], hogy nem hisznek én bennem;

Ján. 16,10 És igazság [vagyis igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem^*

*Az Úr Jézus újra -és újra kijelenti, hogy: „Fiaim, [(teknion): gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).

„Nem sokat beszélek már veletek, mert [(erkhomai): közeledik, és] jön a világ [(koszmosz): a látható világ, evilág] fejedelme: és én bennem nincsen semmije [(ekhó): így nem tud vádolni, bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni, „nem talál rajtam fogást” ezért felettem nincs hatalma]” (Ján. 14,30).

És az Úr Jézus felett azért nincs hatalma, mert Ő: „bűnt nem cselekedett (nem követett el) (hamartia: nem vétette el a célt), sem a szájában álnokság nem találtatott (és csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában)…” (1Pét 2:22).

„És tudjátok… hogy Őbenne nincsen bűn, (Ő nem lett céltévesztő)” (1 Ján. 3,5).

Ján. 16,11 Ítélet [(krinó): döntés, elhatározás] tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett^*

*Amikor a hetven tanítvány visszajön győztesen: „Ő (vagyis az Úr Jézus) pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [vagyis amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből]” (Luk. 10,18).

A világ ítélete az, hogy a sátán levettetik a földre: „Most van e világ kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,28-31).

 Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).

Ézsiás is prófétál erről, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál (és lehulltál) a földre, aki népeken tapostál (népek legyőzője)! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet (a trónomat), és lakom a gyülekezet hegyén (és odaülök az istenek hegyére) messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek (és fölmegyek a felhők csúcsára), és hasonló leszek a Magasságoshoz (a Felségeshez)” (Ésa. 14,12-14).

János apostolon keresztül jön a felelet: „(Ezután háború támadt a mennyben). És lőn az égben viaskodás: Mihály (jelentése: kicsoda olyan, mint Isten) és az ő angyalai viaskodnak vala (és harcra keltek) a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala (és harcra kelt) és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat (és nem tudott felülkerekedni), és az ő helyük sem találtaték többé (mert nem volt maradása) a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó (és levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó), aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti (és megtéveszti), vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben (és hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak (a mi testvéreink) vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk (színe) előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (vagyis a bizonyságtételük igéjével); és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11).

És beteljesült Isten ígérete, amelyet az ember bukásakor jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban (vagyis egész életedben). És ellenségeskedést szerzek (ellenségeskedést támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos (és ő a fejedet tapossa), te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Ján. 16,12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok [vagyis most nem tudjátok elviselni, nem vagytok hozzá elég erősek]^*

*Az Úr Jézus példázatokban beszél a sokasághoz:  „És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az igét [a logoszt: Isten üzenetét], úgy amint megérthetik [(akúó): és felfoghatják] vala

[Más fordítás: Még sok hasonló példázattal prédikált nekik, ameddig csak figyelni tudtak rá, hogy képesek legyenek megérteni]” (Márk. 4,33).

Az Úr Jézus a tanítványaihoz is példázatokban beszél, mert még nincsenek felruházva a Szent Szellem erejével: „Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról. De mikor eljő Ő, az igazságnak [a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd titeket minden [vagyis a teljes] igazságra [és útmutatótok lesz a teljes valóságban; és elvezet titeket a teljes valóságra]. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti [az eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja veletek]. (Ján. 16,25.13).

És azért nem hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint gondolkodik az ember: „Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti” (Róm. 8,5-8).

Ezért: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14).

 Ezért így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [nem beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez [azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [mert még kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]. Tejjel tápláltalak [itallal öntöztelek, itattalak meg, és itattalak át] titeket, nem kemény eledellel, [nem szilárd étellel] mert még nem bírtátok volna el, [még nem voltatok képesek megérteni, mert még nem voltatok felruházva a Szent Szellem erejével, ezért nem voltatok még elég erősek]. Sőt még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]. Mert még (hús)testiek vagytok. A cselekedetek mutatják, hogy még testiek: Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita; visszavonás; meghasonlás, széthúzás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem (természetes) emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor 3,1-3).

Ján. 16,13 De mikor [(hotan): vagyis amikor csak, és bármikor] eljő Ő, az igazságnak [(alétheia): vagyis a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd [(hodégeó): és utat mutat, kísérni fog az úton, irányítani, tanítani fog] titeket minden [vagyis a teljes] igazságra [és bevezet titeket a teljes valóságba]. Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti [és az eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja veletek]^*

*Mert: „Ő arról beszél; Arról tesz tanúságot, ami felől látást kapott, és amit hallott” (Ján. 3,32).

Ő: „Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26).

Ő a: „… bölcseségnek (ḥáḵəmáh: szakértelemnek, és ügyességnek), értelemnek  (bínáh: ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek) Szelleme, tanácsnak (ʿécáh: előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek (gəḇúráh: vitézségnek, bátorságnak) Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2).

Ő az a kenet, amelyről így beszél Isten Igéje: „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27).

Dávid is ezt a kenetet kéri: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem (hűségesen) a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged (és mindig benned reménykedem.)” (Zsolt. 25,4-5).

És az Úr válasza: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ésa. 30,21).

Ján. 16,14 Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti [és azt jelenti ki] néktek.

Ján. 16,15 Mindaz, ami az Atyáé, [mert minden, amiket csak birtokol az Atya] az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti néktek [és azt tudatja veletek].

Ján. 16,16 Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

Ján. 16,17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, amit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?

Ján. 16,18 [Tűnődtek egymás között tehát, és], mondának azért: Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.

Ján. 16,19 [Észrevette, és] megérté azért Jézus, hogy Őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, [arról kérdezősködtök egymás között; arról tanakodtok egymással] hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?^*

*Az Úr Jézus újra- és újra elmondja tanítványainak: „Fiaim, [(teknion): gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).

De eljön a Szent Szellem: „Nem hagylak [úk aphészó: és semmiképpen nem bocsátlak el] titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ [(koszmosz): vagyis a látható világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek” (Ján. 14,18-20).

Ján. 16,20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok [(klaió): zokogtok] és jajgattok [(thréneó): sirattok és gyászoltok majd] ti, a világ pedig örül [(khairó): és örvendezik]: ti szomorkodtok [(lüpeó): elszomorodtok, bánkódtok, búsultok], hanem a ti szomorúságtok [(lüpé): bánatotok, fájdalmatok] örömre fordul [és ujjongássá lesz].

Ján. 16,21 Az asszony mikor [(tiktó): vajúdik, és] szűl, szomorúságban [kínlódik, gyötrődik, fájdalomban] van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra [a gyötrelemre, és a szorongására] az öröm miatt, hogy ember született e világra.

Ján. 16,22 Ti is azért most ugyan szomorúságban [(lüpé): bánatban, és fájdalomban] vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni [(khairó): örvendezni] fog a ti szívetek [a ti bensőtök], és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket^*

*És az Úr szava beteljesedett: „Mikor pedig [korán] reggel, a hétnek [(szabbaton): az abbahagyás] első napján [miután] föltámadott vala, megjelenék [(phainó): megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik] először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt [hét gonosz szellemet, démont] űzött [haj(í)tott] vala ki. Ez elmenvén, megjelenté azoknak [és megvitte a hírt Jézus tanítványainak], akik vele valának és keseregnek és sírnak vala. [és gyászoltak és szomorkodtak]” (Márk. 16,9-10).

Majd a feltámadott Úr, megjelent a tanítványainak is: „És …megálla maga Jézus ő közöttük, és monda nékik: Békesség [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] néktek! Megrémülvén pedig és félvén, [mert azok megrettentek, zavarukban és félelmükben azt (dokeó): gondolták], és azt hitték, hogy valami szellemet látnak. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások. [Más fordítás: Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és mit vagytok zavarban. És miért támad kétség, okoskodás, fontolgatás, aggodalmaskodás a szívetekben]?” (Luk. 24,36-37).

Ézsaiás így prófétál ezekről az eseményekről: „És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, (és gyötrődnek) mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra) egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul” (Ésa. 13,8).

„Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában” (Ésa. 26,17).

Ján. 16,23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától [ugyanis bármire kéritek is akkor az atyát] az én nevemben, megadja néktek.

Ján. 16,24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötek teljessé legyen^*

*És folytatódik a kijelentés: „Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ [(koszmosz): vagyis a látható világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek” (Ján. 14,19-20).

 „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek [tőlem] az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14).

Jeremiás így prófétál arról a napról: „Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket” (Jer. 29,12).

És az evangélium beszámol a prófécia beteljesüléséről: „Kivivé [vagyis kivezette Jézus] pedig őket Bethániáig [jelentése: a hajónak a háza]; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket tőlük elszakadván [(diisztémi): elválva, és eltávolodva], felviteték [(anapheró): felemeltetett] a mennybe. Ők pedig [leborulva, és] imádva őt, visszatérének nagy örömmel [(khara): és ujjongva] Jeruzsálembe” (Luk. 24,50-52).

Ján. 16,25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról [(laleó): világosan, érthetően elmagyarázom nektek az Atyát].

Ján. 16,26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;

Ján.16,27 Mert maga az Atya szeret [(phileó): kedvel] titeket, mivelhogy ti szerettetek [(phileó): kedveltetek] engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki [vagyis az Istenből származtam].

Ján. 16,28 Kijöttem az Atyától/ból, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához [elmegyek az Atyába].

Ján. 16,29 Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.

Ján. 16,30 Most tudjuk [(eidó oida): és biztosak vagyunk benne], hogy te mindent tudsz [(eidó oida): mindent ismersz, és mindennel tisztában vagy], és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől/ből jöttél ki.

Ján. 16,31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?

Ján. 16,32 Ímé eljő [(erkhomai): közeledik] az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez [és mindenki a maga otthonába], és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van^*

*Máté így ír erről, idézve Zakariás prófétát: „Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok [és elveszítitek a hiteteket; megbotlotok] én bennem [és tőrbe estek]. Mert meg van írva: Megverem [és megölöm] a pásztort, és elszélednek [és szétszóródnak] a nyájnak juhai” (Mát. 26,31).

És ez így került megírásra: „Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! Így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. (Más fordítás: Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a Seregek URA. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!)” (Zak. 13,7).

Ján. 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen [szorongatástok lesz; üldözést szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én meggyőztem [vagyis legyőztem] a világot [és a világ legyőzve áll alattam]^*

*Mert én: „Békességet [(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható világ, vagyis evilág] adja. Ne nyugtalankodjék [(taraszszó): nehogy megrémítsen, ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és nehogy háborogjon, vagy remegjen] a ti szívetek [(kardia): a ti bemsőtök], sem pedig ne féljen [(deiliaó): ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és ne legyen gyáva, vagy félénk]” (Ján. 14,27).

Ez a békesség az Isten által megigazíttattotaké: „Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).

Hiszen Ő az a gyermek, akiről meg van írva: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

 Ezért aki Istenből született:„Mert mindaz, aki az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!” (1 Ján. 5,4-5).

És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben (szóma = személyünkben) hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = a húsunkban)” (2Kor. 4,8-12).

„De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

A győztes Hadvezér által, aki: „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [fennhatóságokat], őket bátran mutogatta [(parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette], diadalt vévén rajtok abban [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta]” (Kol. 2,15)