Ján. 16,1 Ezeket [azért]
beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok [(szkandalidzó): hogy tőrbe, kelepcébe, csapdába ne essetek; hogy megóvjalak titeket a
hitbeli elbukástól; hogy ne veszítsétek el a hiteteket]*
*Mert: „boldog, aki én bennem [és énrajtam] meg nem botránkozik [és aki el tud
fogadni engem, aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik]” (Mát. 11,6).
De: „Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe
ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek,
jobb annak [és jobban járnának], hogy
malomkövet kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék, [és a tenger fenekére süllyesszék]” (Mát. 18,6).
Tehát: „Ha gyűlöl [(miszeó): ellenszenvesnek
tart] titeket a világ [koszmosz): a látható
világ, vagyis evilág], tudjátok
[(ginószkó): és értsétek] meg, hogy
engem elébb gyűlölt ti nálatoknál” (Ján. 15,18).
Ján. 16,2 A gyülekezetekből [és a zsinagógákból] kirekesztenek [kizárnak,
kiközösítenek] titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind
azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik [hogy Istennek szolgál vele, és
hogy Istennek tetsző szolgálatot végez]*
*És így folytatja z
Úr Jézus a figyelmeztetést: „De óvakodjatok az emberektől [és
vigyázzatok az emberekkel]; mert
törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak, azaz bíróságoknak fognak
átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben
[és zsinagógáikban] megostoroznak
[megkorbácsolnak] titeket. És
gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart, és állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül, megmenekül, és megszabadul]” (Mát. 10,17.22).
Mert: „Akkor
nyomorúságra adnak majd benneteket (és átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek
minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (és
eltántorodnak), és elárulják egymást, és
(meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet
sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (és kitart), az megmenekül, és életben marad” (Mát. 24,9-10.12-13).
És mielőtt lezárul e
világkorszak: „…kezeiket reátok vetik [és kezet emelnek rátok], és üldöznek titeket, [(diókó): üldöznek, zaklatnak,
megfigyelnek, beépülnek közétek, és bíróság előtt vádolnak], adván a gyülekezetek elé [kiszolgáltatnak; átadnak benneteket a zsinagógáknak], és tömlöcökbe [és börtönbe vetnek] és királyok és
helytartók elé visznek [és királyok és vezetők elé hurcolnak]
az én nevemért”
(Luk. 21,12-13).
Így hangzik a prófécia a
Krisztus népéről: „Ezt mondja az Úr, az
én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat, Amelyeket leölnek az ő
(megvásárlóik, és) tulajdonosaik, a
nélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert
meggazdagodtam! És pásztoraik sem (szánják), és nem kimélik őket” (Zak.
11,4-5).
Ján. 16,3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték
meg [és nem ismerték fel] az Atyát, sem engem*
*És folytatódik
a kijelentés: „De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki küldött engem” (Ján. 15,21).
Pál apostol így prédikál: „Mert
bizonyságot teszek felőlük, [és tanúskodom mellettük] hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés [nem
felismerés] szerint. [Mert ez a nem ismerők buzgósága]” (Róm. 10,2).
És: „Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői, uralkodói] közül senki sem ismerte fel, [egy sem
tudta] mert ha felismerték [és ha
tudták] volna, a dicsőség Urát [soha]
nem feszítették volna meg [nem vonták volna kínoszlopra]” (1Kor. 2,8).
Dávid próféciája arról, hogy ki a dicsőség királya: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr (eredetiben
az ÚR = JHVH Jahve), az erős hadakozó
Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók,
hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek
Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt.
24,8-10).
S
az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „...
dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...”
(Jak. 2,1).
Ján. 16,4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor [(hotan):
és valahányszor csak] eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam
néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék*
*De: „Most megmondom
néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK”
(Ján.
13,19).
Ján. 16,5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és
senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
Ján. 16,6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a
szomorúság eltöltötte a szíveteket.
Ján. 16,7 De én az igazat [(alétheia): a valóságot] mondom néktek: Jobb
néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a
Vígasztaló [Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő; Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló]: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt
ti hozzátok*
*Az Úr Jézus
szenvedése előtt már megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és másik Pártfogót,
Bátorítót, Szószólót) ád néktek, hogy
veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem
fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert
nem látja őt és nem (is) ismeri őt;
de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket
árvákul; eljövök ti hozzátok. Ama
vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre
megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26).
És: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd,
szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az
igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek;
mert kezdettől fogva én velem vagytok„ (Ján.
15,26-27).
Mert:
„…én [(aposztelló): kibocsátom],
és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem
városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és
várakozzatok a városban], mígnem
felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]”
(Luk. 24,49).
És akkor: „…vesztek [mert kaptok] erőt [és hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem
tanúim [bizonyságtevőim] úgy
Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső
határáig” (Csel. 1,8).
Az
ígéret teljesülése után így prédikál Péter apostol: „És lészen az utolsó [a
végső] napokban, ezt mondja az Isten,
kitöltök az én Szellememből minden
(hús)testre [minden halandóra; kiárasztom Szellememet minden emberre]. És prófétálnak [(prophéteuó): isteni
akaratot közvetítenek] a ti fiaitok és
leányaitok, és a ti ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat
[(enüpnion): látomás álom
közben] álmodnak. És épen az én (rab)szolgáimra és az én (rab)szolgálóleányaimra is kitöltök
azokban a napokban az én Szellememből [kiárasztom Szellememet],
és [ők is] prófétálnak”
(Csel. 2,17-18).
Jóel
próféciájának beteljesedését hirdeti
Péter apostol, amely így hangzott:
„És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet minden (hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és
leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt
még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én
Szellememet” (Jóel. 2,28-29).
Ján. 16,8 És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn [(elegkhó
koszmosz hamartia): vagyis napvilágra hozza, rábizonyítja,
felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág céltévesztését]. Igazság [(dikaioszüné): igazzá válás, igaznak
bizonyulás, megigazulás] és
ítélet [(kriszisz): döntés,
megkülönböztetés, különbségtétel] tekintetében.
Ján. 16,9 Bűn tekintetében [vagyis,
hogy a céltévesztés az], hogy nem hisznek én bennem;
Ján. 16,10 És igazság [vagyis
igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] tekintetében, hogy én az én Atyámhoz
megyek, és többé nem láttok engem*
*Az Úr Jézus újra
-és újra kijelenti, hogy: „Fiaim, [(teknion):
gyermekeim] egy kevés ideig még veletek
vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz):
vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová
én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).
„Nem sokat beszélek már
veletek, mert [(erkhomai): közeledik, és] jön a világ [(koszmosz): a látható
világ, evilág] fejedelme: és én bennem nincsen semmije [(ekhó): így nem tud
vádolni, bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni,
„nem talál rajtam fogást” ezért felettem
nincs hatalma]” (Ján. 14,30).
És az Úr Jézus felett azért nincs hatalma, mert Ő: „bűnt
nem cselekedett (nem követett el) (hamartia: nem
vétette el a célt), sem a szájában álnokság nem találtatott (és
csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában)…” (1Pét 2:22).
„És
tudjátok… hogy Őbenne nincsen bűn, (Ő nem lett
céltévesztő)” (1 Ján. 3,5).
Ján. 16,11 Ítélet [(krinó): döntés,
elhatározás] tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme
megítéltetett*
*Amikor a hetven
tanítvány visszajön győztesen: „Ő (vagyis
az Úr Jézus) pedig monda nékik: Látám a
Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [vagyis amint villámként
zuhant, és bukott le a mennyből]” (Luk. 10,18).
A világ ítélete az, hogy a
sátán levettetik a földre: „Most van e
világ kárhoztatása (most megy végbe
az ítélet e világ felett); most
vettetik ki e világ fejedelme” (Ján.
12,28-31).
Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és adom az égyiptomiakat kemény úrnak
kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).
Ézsiás is prófétál erről, ezt
kérdezve: „Miként estél alá az égről
fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál (és lehulltál) a földre, aki népeken tapostál (népek legyőzője)! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe
megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet (a trónomat), és lakom
a gyülekezet hegyén (és odaülök az istenek hegyére) messze északon. Felibök hágok a magas
felhőknek (és fölmegyek a felhők csúcsára), és hasonló leszek a Magasságoshoz (a Felségeshez)”
(Ésa. 14,12-14).
János apostolon keresztül jön
a felelet: „(Ezután háború támadt a mennyben). És lőn az égben viaskodás: Mihály (jelentése: kicsoda olyan, mint Isten) és
az ő angyalai viaskodnak vala (és harcra keltek) a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala (és harcra kelt) és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat
(és nem tudott felülkerekedni), és az ő
helyük sem találtaték többé (mert nem volt maradása) a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó (és
levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó), aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét
elhiteti (és megtéveszti), vetteték a
földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az
égben (és hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most lett meg az
üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma;
mert a mi atyánkfiainak (a mi testvéreink) vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi
Istenünk (színe) előtt. És ők
legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (vagyis
a bizonyságtételük igéjével); és az ő életüket
nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11).
És beteljesült Isten ígérete,
amelyet az ember bukásakor jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott
légy minden barom (minden állat) és
minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban
(vagyis egész életedben). És
ellenségeskedést szerzek (ellenségeskedést támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között:
az neked fejedre tapos (és ő a fejedet tapossa), te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).
Ján. 16,12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem
hordozhatjátok [vagyis most nem tudjátok
elviselni, nem vagytok hozzá elég
erősek]*
*Az Úr Jézus
példázatokban beszél a sokasághoz: „És
sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik
az igét [a logoszt: Isten
üzenetét], úgy amint megérthetik [(akúó): és felfoghatják] vala
[Más fordítás: Még sok
hasonló példázattal prédikált nekik, ameddig csak figyelni tudtak rá, hogy
képesek legyenek megérteni]” (Márk. 4,33).
Az Úr Jézus a tanítványaihoz
is példázatokban beszél, mert még nincsenek felruházva a Szent Szellem
erejével: „Ezeket példázatokban mondottam
néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem
nyiltan beszélek néktek az Atyáról. De
mikor eljő Ő,
az igazságnak [a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd titeket minden [vagyis
a teljes] igazságra [és útmutatótok
lesz a teljes valóságban; és elvezet titeket a teljes valóságra]. Mert nem ő magától szól, hanem azokat
szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti [az eljövendő
dolgokat is kijelenti] néktek [s a
jövendőt tudatja veletek]. (Ján. 16,25.13).
És azért nem hordozhatták el,
mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint gondolkodik
az ember: „Mert a (hús)test szerint valók
a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem
dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet
és békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy
az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
mert nem is teheti” (Róm. 8,5-8).
Ezért: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg
az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy
szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor.
2,14).
Ezért így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [nem beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez [azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a
szellem irányit, vezet]. Mint akik még
nem nőttetek fel Krisztusban [mert
még kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]. Tejjel tápláltalak [itallal
öntöztelek, itattalak meg, és itattalak át] titeket,
nem kemény eledellel, [nem szilárd étellel] mert még nem bírtátok volna el, [még nem voltatok képesek megérteni, mert még nem
voltatok felruházva a Szent Szellem erejével, ezért nem voltatok még elég
erősek]. Sőt még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]. Mert még (hús)testiek vagytok. A
cselekedetek mutatják, hogy még testiek:
Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita;
visszavonás; meghasonlás, széthúzás] van
közöttetek, nem (hús)testiek
vagytok-e, és nem (természetes)
emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor
3,1-3).
Ján. 16,13 De mikor [(hotan):
vagyis amikor csak, és bármikor] eljő Ő, az igazságnak [(alétheia):
vagyis a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd [(hodégeó):
és utat mutat, kísérni fog az úton,
irányítani, tanítani fog] titeket
minden [vagyis a teljes] igazságra [és bevezet titeket a teljes valóságba].
Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a
bekövetkezendőket megjelenti [és az
eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja veletek]*
*Mert: „Ő arról
beszél; Arról tesz tanúságot, ami felől látást kapott, és amit hallott” (Ján. 3,32).
Ő: „Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó,
Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek” (Ján.
14,26).
Ő a: „… bölcseségnek (ḥáḵəmáh: szakértelemnek, és
ügyességnek), értelemnek (bínáh: ítélőképességnek,
megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek) Szelleme,
tanácsnak (ʿécáh: előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek (gəḇúráh:
vitézségnek, bátorságnak) Szelleme,
az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2).
Ő az a kenet, amelyről így
beszél Isten Igéje: „Nektek pedig
kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. És az a kenet,
amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy
valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy
igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok
Őbenne” (1 Ján. 2,20.27).
Dávid is ezt a kenetet kéri: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem,
ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem (hűségesen) a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító
Istenem, mindennap várlak téged (és mindig benned reménykedem.)”
(Zsolt. 25,4-5).
És az Úr válasza: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó
szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ésa. 30,21).
Ján. 16,14 Ő engem dicsőít majd, mert
az enyémből vesz, [az enyémből
merít, mert [(lambanó):
engem foglal magába] és megjelenti [és
azt jelenti ki] néktek.
Ján. 16,15 Mindaz, ami az Atyáé, [mert minden, amiket csak birtokol az Atya]
az enyém: azért mondám, hogy az enyémből
vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó):
engem foglal magába] és megjelenti néktek [és azt tudatja veletek].
Ján. 16,16 Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy
kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
Ján. 16,17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi
az, amit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés
idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
Ján. 16,18 [Tűnődtek egymás között tehát, és], mondának
azért: Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.
Ján. 16,19 [Észrevette, és]
megérté azért Jézus, hogy Őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról
tudakozzátok-é egymást, [arról
kérdezősködtök egymás között; arról
tanakodtok egymással] hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem;
és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?*
*Az Úr Jézus újra-
és újra elmondja tanítványainak: „Fiaim, [(teknion):
gyermekeim] egy kevés ideig még veletek
vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz):
vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová
én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).
De eljön a Szent Szellem: „Nem hagylak [úk aphészó: és
semmiképpen nem bocsátlak el] titeket
árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő [(eti): innentől
kezdve] és a világ [(koszmosz):
vagyis a látható világ, evilág] nem lát
[(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó):
észrevesztek, megtapasztaltok] engem:
mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok [(ginószkó):
tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és
ti énbennem, és én tibennetek” (Ján.
14,18-20).
Ján. 16,20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok [(klaió):
zokogtok] és jajgattok [(thréneó): sirattok és gyászoltok majd] ti, a
világ pedig örül [(khairó): és örvendezik]: ti szomorkodtok [(lüpeó):
elszomorodtok, bánkódtok, búsultok], hanem a ti szomorúságtok [(lüpé): bánatotok, fájdalmatok] örömre fordul [és ujjongássá lesz].
Ján. 16,21 Az asszony mikor [(tiktó): vajúdik, és] szűl, szomorúságban [kínlódik, gyötrődik, fájdalomban]
van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik
többé a kínra [a gyötrelemre, és a szorongására] az öröm miatt, hogy ember született e világra.
Ján. 16,22 Ti is azért most ugyan szomorúságban [(lüpé): bánatban, és fájdalomban] vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni [(khairó): örvendezni] fog a ti szívetek [a ti bensőtök], és senki el
nem veszi tőletek a ti örömötöket*
*És az Úr szava beteljesedett: „Mikor pedig
[korán] reggel, a hétnek [(szabbaton):
az abbahagyás] első napján
[miután] föltámadott vala, megjelenék
[(phainó): megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik] először
Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt [hét gonosz szellemet, démont] űzött [haj(í)tott] vala ki. Ez elmenvén,
megjelenté azoknak [és megvitte a hírt Jézus tanítványainak], akik vele
valának és keseregnek és sírnak vala. [és
gyászoltak és szomorkodtak]” (Márk. 16,9-10).
Majd a feltámadott Úr,
megjelent a tanítványainak is: „És
…megálla maga Jézus ő közöttük, és monda nékik: Békesség [épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] néktek! Megrémülvén pedig és félvén,
[mert azok megrettentek, zavarukban és félelmükben azt (dokeó):
gondolták], és azt hitték, hogy valami
szellemet látnak. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak
szívetekben okoskodások. [Más fordítás: Ő azonban így szólt hozzájuk:
„Miért rémültetek meg, és mit vagytok zavarban. És miért támad kétség,
okoskodás, fontolgatás, aggodalmaskodás a szívetekben]?” (Luk. 24,36-37).
Ézsaiás így prófétál ezekről
az eseményekről: „És megrémülnek, kínok
és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, (és gyötrődnek) mint a szülőasszony; (Riadtan néznek
egymásra) egyik a másikon csodálkozik, és
arczuk lángba borul” (Ésa. 13,8).
„Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony,
amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában” (Ésa. 26,17).
Ján. 16,23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától [ugyanis
bármire kéritek is akkor az atyát] az én
nevemben, megadja néktek.
Ján. 16,24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én
nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötek teljessé legyen*
*És folytatódik a
kijelentés: „Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ
[(koszmosz): vagyis a látható
világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg]
engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek,
megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert
fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban
vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek” (Ján. 14,19-20).
„És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek
[tőlem] az én nevemben, én megcselekszem
azt” (Ján. 14,13-14).
Jeremiás így prófétál arról a
napról: „Akkor segítségre hívtok engem,
és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket” (Jer. 29,12).
És az evangélium beszámol a prófécia
beteljesüléséről: „Kivivé [vagyis kivezette Jézus] pedig őket Bethániáig [jelentése: a hajónak a háza]; és felemelvén az ő kezeit,
megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket tőlük elszakadván [(diisztémi): elválva, és eltávolodva], felviteték [(anapheró): felemeltetett] a mennybe. Ők pedig [leborulva, és] imádva őt, visszatérének nagy örömmel [(khara): és ujjongva] Jeruzsálembe” (Luk. 24,50-52).
Ján. 16,25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az
idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek
néktek az Atyáról [(laleó): világosan, érthetően elmagyarázom
nektek az Atyát].
Ján. 16,26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem
mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
Ján.16,27 Mert maga az Atya szeret [(phileó): kedvel] titeket, mivelhogy ti
szerettetek [(phileó): kedveltetek]
engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki [vagyis az Istenből származtam].
Ján. 16,28 Kijöttem az Atyától/ból, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az
Atyához [elmegyek az Atyába].
Ján. 16,29 Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan
beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
Ján. 16,30 Most tudjuk [(eidó oida): és biztosak vagyunk benne], hogy te mindent tudsz [(eidó oida): mindent ismersz, és mindennel tisztában
vagy], és nincs
szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az
Istentől/ből jöttél ki.
Ján. 16,31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
Ján. 16,32 Ímé eljő [(erkhomai): közeledik] az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az
övéihez [és mindenki a maga otthonába],
és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van*
*Máté így ír erről, idézve Zakariás prófétát: „Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán
megbotránkoztok [és elveszítitek a
hiteteket; megbotlotok] én bennem [és tőrbe estek]. Mert meg van írva: Megverem [és megölöm] a pásztort, és elszélednek [és
szétszóródnak] a nyájnak juhai” (Mát. 26,31).
És ez így került megírásra: „Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki
nékem társam! Így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a
juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. (Más fordítás: Kard!
Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a Seregek URA. Vágd le a
pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!)”
(Zak. 13,7).
Ján. 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek
legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen [szorongatástok lesz; üldözést
szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én meggyőztem
[vagyis legyőztem] a világot [és a világ legyőzve áll alattam]*
*Mert én: „Békességet [(eiréné):
vagyis
azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét,
a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában] hagyok
néktek. Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ
[(koszmosz): a teremtett, a látható világ, vagyis evilág] adja. Ne nyugtalankodjék [(taraszszó): nehogy
megrémítsen, ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és nehogy háborogjon,
vagy remegjen] a ti szívetek [(kardia):
a ti
bemsőtök], sem pedig ne féljen [(deiliaó): ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és
ne legyen gyáva, vagy félénk]” (Ján. 14,27).
Ez a békesség az Isten által
megigazíttattotaké: „Megigazulván azért hit által békességünk
van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).
Hiszen Ő az a gyermek, akiről meg
van írva: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom
az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek,
örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).
Ezért aki Istenből született:„Mert mindaz, aki az Istentől született, legyőzi a világot; és az a
győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a
világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!” (1 Ján. 5,4-5).
És bár: „Mindenütt szorongatnak
minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek
vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát
mindenkor testünkben (szóma = személyünkben) hordozzuk,
hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = a
húsunkban)” (2Kor. 4,8-12).
„De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél
is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk]
Őáltala, aki minket szeretett” (Róm.
8,37).
A győztes
Hadvezér által, aki: „Lefegyverezvén a fejedelemségeket
és a hatalmasságokat [fennhatóságokat],
őket bátran mutogatta [(parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette
közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis
megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette], diadalt vévén rajtok abban [(thriambeuó): aki diadalmaskodott
rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is
adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta]”
(Kol. 2,15)