A visszafizetésről

Készítette: Keresztény szépségportál

Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek!

Biblia

www.keresztenyszepsegportal.hu

Higgy és menj tovább! - Danny Wuerffel

Magyar Continental Singers: Tudd van egy gyertya / Hordozd a gyertyá

János evangélium 16. fejezet: A Vigasztaló eljövetelének ígérete (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 16,1 Ezeket [azért] beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok [(szkandalidzó): hogy tőrbe, kelepcébe, csapdába ne essetek; hogy megóvjalak titeket a hitbeli elbukástól; hogy ne veszítsétek el a hiteteket]^*

*Mert: „boldog, aki én bennem [és énrajtam] meg nem botránkozik [és aki el tud fogadni engem, aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik]” (Mát. 11,6).

De: „Aki pedig megbotránkoztat [bűnre, elpártolásra, elégedetlenségre csábít, tőrbe ejt, botlásba visz csak] egyet [is] e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak [és jobban járnának], hogy malomkövet kössenek a nyakára, és [azzal együtt] a tenger mélységébe vessék, [és a tenger fenekére süllyesszék]” (Mát. 18,6).

Tehát: „Ha gyűlöl [(miszeó): ellenszenvesnek tart] titeket a világ [koszmosz): a látható világ, vagyis evilág], tudjátok [(ginószkó): és értsétek] meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál” (Ján. 15,18).

Ján. 16,2 A gyülekezetekből [és a zsinagógákból] kirekesztenek [kizárnak, kiközösítenek] titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik [hogy Istennek szolgál vele, és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez]^*

*És így folytatja z Úr Jézus a figyelmeztetést: „De óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak, azaz bíróságoknak fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [megkorbácsolnak] titeket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt [és minden nemzet szemében] az én nevemért [és az én nevem miatt]; de aki mindvégig megáll [kitart, és állhatatos marad], az megtartatik [üdvözül, megmenekül, és megszabadul]” (Mát. 10,17.22).

 Mert: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket (és átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak (és eltántorodnak), és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad (és kitart), az megmenekül, és életben marad” (Mát. 24,9-10.12-13).

És mielőtt lezárul e világkorszak: „…kezeiket reátok vetik [és kezet emelnek rátok], és üldöznek titeket, [(diókó): üldöznek, zaklatnak, megfigyelnek, beépülnek közétek, és bíróság előtt vádolnak], adván a gyülekezetek elé [kiszolgáltatnak; átadnak benneteket a zsinagógáknak], és tömlöcökbe [és börtönbe vetnek] és királyok és helytartók elé visznek [és királyok és vezetők elé hurcolnak] az én nevemért” (Luk. 21,12-13).

Így hangzik a prófécia a Krisztus népéről: „Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat, Amelyeket leölnek az ő (megvásárlóik, és) tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! És pásztoraik sem (szánják), és nem kimélik őket” (Zak. 11,4-5).

Ján. 16,3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg [és nem ismerték fel] az Atyát, sem engem^*

*És folytatódik a kijelentés: „De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,21).

Pál apostol így prédikál: „Mert bizonyságot teszek felőlük, [és tanúskodom mellettük] hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés [nem felismerés] szerint. [Mert ez a nem ismerők buzgósága]” (Róm. 10,2).

És: „Ezt e világ [e világkorszak (aion)] fejedelmei [vezetői, uralkodói] közül senki sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [és ha tudták] volna, a dicsőség Urát [soha] nem feszítették volna meg [nem vonták volna kínoszlopra]” (1Kor. 2,8).

Dávid próféciája arról, hogy ki a dicsőség királya: „Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr (eredetiben az ÚR = JHVH Jahve), az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10).

S az Újszövetség válasza Dávid kérdésére: „... dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak. 2,1).

Ján. 16,4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor [(hotan): és valahányszor csak] eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék^*

*De: „Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én VAGYOK” (Ján. 13,19).

Ján. 16,5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?

Ján. 16,6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

Ján. 16,7 De én az igazat [(alétheia): a valóságot] mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló [Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő; Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló]: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt ti hozzátok^*

*Az Úr Jézus szenvedése előtt már megígéri az övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és másik Pártfogót, Bátorítót, Szószólót) ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Ama vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26).

És: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok„ (Ján. 15,26-27).

Mert: „…én [(aposztelló): kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig (kathidzó): tartózkodjatok, és várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [(endüó): amíg a mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra]” (Luk. 24,49).

És akkor: „…vesztek [mert kaptok] erőt [és hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Az ígéret teljesülése után így prédikál Péter apostol:  „És lészen az utolsó [a végső] napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden (hús)testre [minden halandóra; kiárasztom Szellememet minden emberre]. És prófétálnak [(prophéteuó): isteni akaratot közvetítenek] a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat [(enüpnion): látomás álom közben] álmodnak. És épen az én (rab)szolgáimra és az én (rab)szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből [kiárasztom Szellememet], és [ők is] prófétálnak” (Csel. 2,17-18).

Jóel próféciájának beteljesedését hirdeti  Péter apostol, amely így hangzott: „És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet minden (hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet” (Jóel. 2,28-29).

Ján. 16,8 És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn [(elegkhó koszmosz hamartia): vagyis napvilágra hozza, rábizonyítja, felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág céltévesztését]. Igazság [(dikaioszüné): igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] és ítélet [(kriszisz): döntés, megkülönböztetés, különbségtétel] tekintetében.

Ján. 16,9 Bűn tekintetében [vagyis, hogy a céltévesztés az], hogy nem hisznek én bennem;

Ján. 16,10 És igazság [vagyis igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem^*

*Az Úr Jézus újra -és újra kijelenti, hogy: „Fiaim, [(teknion): gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).

„Nem sokat beszélek már veletek, mert [(erkhomai): közeledik, és] jön a világ [(koszmosz): a látható világ, evilág] fejedelme: és én bennem nincsen semmije [(ekhó): így nem tud vádolni, bennem nem talál kifogásolni valót, ellenem nem tud vádat felhozni, „nem talál rajtam fogást” ezért felettem nincs hatalma]” (Ján. 14,30).

És az Úr Jézus felett azért nincs hatalma, mert Ő: „bűnt nem cselekedett (nem követett el) (hamartia: nem vétette el a célt), sem a szájában álnokság nem találtatott (és csalárdságot, hamis szót nem találtak szájában)…” (1Pét 2:22).

„És tudjátok… hogy Őbenne nincsen bűn, (Ő nem lett céltévesztő)” (1 Ján. 3,5).

Ján. 16,11 Ítélet [(krinó): döntés, elhatározás] tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett^*

*Amikor a hetven tanítvány visszajön győztesen: „Ő (vagyis az Úr Jézus) pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből [vagyis amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből]” (Luk. 10,18).

A világ ítélete az, hogy a sátán levettetik a földre: „Most van e világ kárhoztatása (most megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,28-31).

 Már Ézsaiás így prófétál e világ ítéletéről: „És (kiszolgáltatom), és adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,4).

Ézsiás is prófétál erről, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál (és lehulltál) a földre, aki népeken tapostál (népek legyőzője)! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet (a trónomat), és lakom a gyülekezet hegyén (és odaülök az istenek hegyére) messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek (és fölmegyek a felhők csúcsára), és hasonló leszek a Magasságoshoz (a Felségeshez)” (Ésa. 14,12-14).

János apostolon keresztül jön a felelet: „(Ezután háború támadt a mennyben). És lőn az égben viaskodás: Mihály (jelentése: kicsoda olyan, mint Isten) és az ő angyalai viaskodnak vala (és harcra keltek) a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala (és harcra kelt) és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat (és nem tudott felülkerekedni), és az ő helyük sem találtaték többé (mert nem volt maradása) a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó (és levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó), aki neveztetik ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti (és megtéveszti), vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben (és hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak (a mi testvéreink) vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk (színe) előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (vagyis a bizonyságtételük igéjével); és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,7-11).

És beteljesült Isten ígérete, amelyet az ember bukásakor jelentett ki az Édenben: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban (vagyis egész életedben). És ellenségeskedést szerzek (ellenségeskedést támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos (és ő a fejedet tapossa), te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Ján. 16,12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok [vagyis most nem tudjátok elviselni, nem vagytok hozzá elég erősek]^*

*Az Úr Jézus példázatokban beszél a sokasághoz:  „És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az igét [a logoszt: Isten üzenetét], úgy amint megérthetik [(akúó): és felfoghatják] vala

[Más fordítás: Még sok hasonló példázattal prédikált nekik, ameddig csak figyelni tudtak rá, hogy képesek legyenek megérteni]” (Márk. 4,33).

Az Úr Jézus a tanítványaihoz is példázatokban beszél, mert még nincsenek felruházva a Szent Szellem erejével: „Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról. De mikor eljő Ő, az igazságnak [a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd titeket minden [vagyis a teljes] igazságra [és útmutatótok lesz a teljes valóságban; és elvezet titeket a teljes valóságra]. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti [az eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja veletek]. (Ján. 16,25.13).

És azért nem hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés előtt még a „hús” szerint gondolkodik az ember: „Mert a (hús)test szerint valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. Mert a (hús)testnek gondolata halál; a Szellem gondolata pedig élet és békesség. Mert a (hús)test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti” (Róm. 8,5-8).

Ezért: „Érzéki /hústesti/ ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14).

 Ezért így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [nem beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez [azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet]. Mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban [mert még kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]. Tejjel tápláltalak [itallal öntöztelek, itattalak meg, és itattalak át] titeket, nem kemény eledellel, [nem szilárd étellel] mert még nem bírtátok volna el, [még nem voltatok képesek megérteni, mert még nem voltatok felruházva a Szent Szellem erejével, ezért nem voltatok még elég erősek]. Sőt még most sem bírjátok el [még most sem vagytok elég erősek]. Mert még (hús)testiek vagytok. A cselekedetek mutatják, hogy még testiek: Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita; visszavonás; meghasonlás, széthúzás] van közöttetek, nem (hús)testiek vagytok-e, és nem (természetes) emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor 3,1-3).

Ján. 16,13 De mikor [(hotan): vagyis amikor csak, és bármikor] eljő Ő, az igazságnak [(alétheia): vagyis a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd [(hodégeó): és utat mutat, kísérni fog az úton, irányítani, tanítani fog] titeket minden [vagyis a teljes] igazságra [és bevezet titeket a teljes valóságba]. Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti [és az eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja veletek]^*

*Mert: „Ő arról beszél; Arról tesz tanúságot, ami felől látást kapott, és amit hallott” (Ján. 3,32).

Ő: „Ama Vigasztaló [[(paraklétosz): Pártfogó, Bátorító, Segítő, Védő, Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló] pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, [és emlékeztetni fog mindarra] amiket mondottam néktek” (Ján. 14,26).

Ő a: „… bölcseségnek (ḥáḵəmáh: szakértelemnek, és ügyességnek), értelemnek  (bínáh: ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek) Szelleme, tanácsnak (ʿécáh: előrejelzésnek) és hatalomnak Szelleme. Erőnek (gəḇúráh: vitézségnek, bátorságnak) Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének Szelleme” (Ésa. 11,2).

Ő az a kenet, amelyről így beszél Isten Igéje: „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne” (1 Ján. 2,20.27).

Dávid is ezt a kenetet kéri: „Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem (hűségesen) a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged (és mindig benned reménykedem.)” (Zsolt. 25,4-5).

És az Úr válasza: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” (Ésa. 30,21).

Ján. 16,14 Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti [és azt jelenti ki] néktek.

Ján. 16,15 Mindaz, ami az Atyáé, [mert minden, amiket csak birtokol az Atya] az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti néktek [és azt tudatja veletek].

Ján. 16,16 Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

Ján. 16,17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, amit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?

Ján. 16,18 [Tűnődtek egymás között tehát, és], mondának azért: Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.

Ján. 16,19 [Észrevette, és] megérté azért Jézus, hogy Őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, [arról kérdezősködtök egymás között; arról tanakodtok egymással] hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?^*

*Az Úr Jézus újra- és újra elmondja tanítványainak: „Fiaim, [(teknion): gyermekeim] egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de amiként a zsidóknak [(iúdaiosz): vagyis a júdeaiaknak] mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom” (Ján. 13,33).

De eljön a Szent Szellem: „Nem hagylak [úk aphészó: és semmiképpen nem bocsátlak el] titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ [(koszmosz): vagyis a látható világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek” (Ján. 14,18-20).

Ján. 16,20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok [(klaió): zokogtok] és jajgattok [(thréneó): sirattok és gyászoltok majd] ti, a világ pedig örül [(khairó): és örvendezik]: ti szomorkodtok [(lüpeó): elszomorodtok, bánkódtok, búsultok], hanem a ti szomorúságtok [(lüpé): bánatotok, fájdalmatok] örömre fordul [és ujjongássá lesz].

Ján. 16,21 Az asszony mikor [(tiktó): vajúdik, és] szűl, szomorúságban [kínlódik, gyötrődik, fájdalomban] van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra [a gyötrelemre, és a szorongására] az öröm miatt, hogy ember született e világra.

Ján. 16,22 Ti is azért most ugyan szomorúságban [(lüpé): bánatban, és fájdalomban] vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni [(khairó): örvendezni] fog a ti szívetek [a ti bensőtök], és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket^*

*És az Úr szava beteljesedett: „Mikor pedig [korán] reggel, a hétnek [(szabbaton): az abbahagyás] első napján [miután] föltámadott vala, megjelenék [(phainó): megjelenik, megmutatkozik; láthatóvá válik] először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt [hét gonosz szellemet, démont] űzött [haj(í)tott] vala ki. Ez elmenvén, megjelenté azoknak [és megvitte a hírt Jézus tanítványainak], akik vele valának és keseregnek és sírnak vala. [és gyászoltak és szomorkodtak]” (Márk. 16,9-10).

Majd a feltámadott Úr, megjelent a tanítványainak is: „És …megálla maga Jézus ő közöttük, és monda nékik: Békesség [épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] néktek! Megrémülvén pedig és félvén, [mert azok megrettentek, zavarukban és félelmükben azt (dokeó): gondolták], és azt hitték, hogy valami szellemet látnak. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások. [Más fordítás: Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és mit vagytok zavarban. És miért támad kétség, okoskodás, fontolgatás, aggodalmaskodás a szívetekben]?” (Luk. 24,36-37).

Ézsaiás így prófétál ezekről az eseményekről: „És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, (és gyötrődnek) mint a szülőasszony; (Riadtan néznek egymásra) egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul” (Ésa. 13,8).

„Olyanok voltunk előtted, URam, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában” (Ésa. 26,17).

Ján. 16,23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától [ugyanis bármire kéritek is akkor az atyát] az én nevemben, megadja néktek.

Ján. 16,24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötek teljessé legyen^*

*És folytatódik a kijelentés: „Még egy kevés idő [(eti): innentől kezdve] és a világ [(koszmosz): vagyis a látható világ, evilág] nem lát [(theóreó): nem vesz észre, nem tapasztal meg] engem többé; de ti megláttok [(theóreó): észrevesztek, megtapasztaltok] engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok [(ginószkó): tudni fogjátok, mert fel fogjátok ismerni, és biztosak lesztek benne] majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek” (Ján. 14,19-20).

 „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek [tőlem] az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján. 14,13-14).

Jeremiás így prófétál arról a napról: „Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket” (Jer. 29,12).

És az evangélium beszámol a prófécia beteljesüléséről: „Kivivé [vagyis kivezette Jézus] pedig őket Bethániáig [jelentése: a hajónak a háza]; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És lőn, hogy míg áldá őket tőlük elszakadván [(diisztémi): elválva, és eltávolodva], felviteték [(anapheró): felemeltetett] a mennybe. Ők pedig [leborulva, és] imádva őt, visszatérének nagy örömmel [(khara): és ujjongva] Jeruzsálembe” (Luk. 24,50-52).

Ján. 16,25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról [(laleó): világosan, érthetően elmagyarázom nektek az Atyát].

Ján. 16,26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;

Ján.16,27 Mert maga az Atya szeret [(phileó): kedvel] titeket, mivelhogy ti szerettetek [(phileó): kedveltetek] engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki [vagyis az Istenből származtam].

Ján. 16,28 Kijöttem az Atyától/ból, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához [elmegyek az Atyába].

Ján. 16,29 Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.

Ján. 16,30 Most tudjuk [(eidó oida): és biztosak vagyunk benne], hogy te mindent tudsz [(eidó oida): mindent ismersz, és mindennel tisztában vagy], és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől/ből jöttél ki.

Ján. 16,31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?

Ján. 16,32 Ímé eljő [(erkhomai): közeledik] az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez [és mindenki a maga otthonába], és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van^*

*Máté így ír erről, idézve Zakariás prófétát: „Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok [és elveszítitek a hiteteket; megbotlotok] én bennem [és tőrbe estek]. Mert meg van írva: Megverem [és megölöm] a pásztort, és elszélednek [és szétszóródnak] a nyájnak juhai” (Mát. 26,31).

És ez így került megírásra: „Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! Így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. (Más fordítás: Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! - így szól a Seregek URA. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek!)” (Zak. 13,7).

Ján. 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen [szorongatástok lesz; üldözést szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én meggyőztem [vagyis legyőztem] a világot [és a világ legyőzve áll alattam]^*

*Mert én: „Békességet [(eiréné): vagyis azt az állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] hagyok néktek. Az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ [(koszmosz): a teremtett, a látható világ, vagyis evilág] adja. Ne nyugtalankodjék [(taraszszó): nehogy megrémítsen, ne rémüljön, és ne rendüljön meg, és nehogy háborogjon, vagy remegjen] a ti szívetek [(kardia): a ti bemsőtök], sem pedig ne féljen [(deiliaó): ne rettegjen, és ne is csüggedjen; és ne legyen gyáva, vagy félénk]” (Ján. 14,27).

Ez a békesség az Isten által megigazíttattotaké: „Megigazulván azért hit által békességünk van Istennel [vagyis létrejött az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás], a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).

Hiszen Ő az a gyermek, akiről meg van írva: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

 Ezért aki Istenből született:„Mert mindaz, aki az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!” (1 Ján. 5,4-5).

És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben (szóma = személyünkben) hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = a húsunkban)” (2Kor. 4,8-12).

„De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

A győztes Hadvezér által, aki: „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [fennhatóságokat], őket bátran mutogatta [(parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette], diadalt vévén rajtok abban [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta]” (Kol. 2,15)

Szeretet Istene örvendezek.

Rick Joyner: Kiben bízzunk!

Amikor eldöntjük, hogy nem emberekbe akarjuk helyezni a bizalmunkat, még csak nem is az Ő embereibe, és megtanuljuk megtartani az Őbelé vetett bizalmat, megtaláljuk az egyetlen maradandó fundamentumot - személyesen Jézust magát.

Békességben

Készítette: Keresztény szépségportál

Amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek!

Biblia

www.keresztenyszepsegportal.hu

Kevés - sok

Készítette: Igeversek és gondolatok

Az élet

Készítette: Ez az a nap!

Ne keverd össze azt, hogy miből élsz azzal, hogy miért élsz! (Napi remény)

Istennel!

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Istent követve elkerülhetünk sok rossz kanyart. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Turn your eyes upon Jesus - Michael W. Smith

A munka

Készítette: Keresztény szemmel

Minden nap csak az Úrral!

Készítette: Van remény

Mindent az Úrral, az Úrnak és az Úr dicsőségére--Ámen
Áldott hétvégét kívánok mindenkinek

A nyávogásról

Készítette: Szeretet-Közösség

A boldog ember

Készítette: Keresztény szépségportál

Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve.

Biblia

www.keresztenyszepsegportal.hu 

Szövétnek Színdarabok-1997-A gyermek

Minden szerinted legyen Uram!

Ige: Az Úr az Isten!

„És minden versengés nélkül [közismerten, elismerten, bevallottan, valóban] nagy a kegyességnek [a hitnek] eme titka: Isten (aki) megjelent [láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott] (hús)testben. megigazíttatott [igazságosnak bizonyult, igazolást nyert] Szellemben. Megláttatott [megjelent, megmutatkozott] az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett [vagyis fölment a] dicsőségbe”

[Más fordítás: Valljuk, hogy a hit Nagy Titka KRISZTUS, aki megjelent hústestben, igazolta a Szellem, látták az angyalok, hirdették a népeknek, hitt benne a világ, befogadta a dicsőség]* (1 Tim. 3,16).

*János apostol bizonyságtétele: „Kezdetben [már] vala az Ige [a logosz] és az Ige [a logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. A világban volt [jött] és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] őt. Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt. És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulásával] és igazsággal [(alétheia): Ige = maga a VALÓSÁG];

»Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1,1.10-11.14).

Ő Maga az ÉLET: „És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó): tanúskodunk róla, és jelül szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek [is] az örök életet [a természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett, ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,2).

„És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket (hordozza) és elvegye; és ő benne nincsen bűn” (1 Ján. 3,5).

Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal [szabadon] való menetelünk [biztonságos utunk] Istenhez az Őbenne való hit által” Ézsaiás így prófál az Úrról: „Emlékezzetek meg a messze régi (az ősrégi) dolgokról, mert én vagyok Isten és nincsen több (és nincs más); Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos” (Ésa. 46,9).

„Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, akit (kiválasztottam, és) elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem (hogy megismerjetek, higgyetek bennem) és megértsétek, hogy (csak) én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -, hogy én Isten vagyok. Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok” (Ésa. 43,10-12.14-15)