2013. november 27.
Megvallás
„Új teremtés vagyok (2Kor. 5,17.), Isten alkotása, teremtetvén Általa a Krisztus
Jézusban, igazságban és valóságos szentségben” (Eféz.2,10. és Eféz.4,24.)
Rick Joyner: Isten népéről
Isten legnagyszerűbb tanúbizonysága a
földön az Ő népe. Isten legrosszabb tanúbizonysága a földön az Ő népe.
Isten elhívása
Isten azt ruházza fel Szellemével
a szolgálatra, akit akar, és Isten népének áldásul van, ha felismeri és
elismeri azt, akit Isten elhívott, Szellemével felkent.
Az apostol így bátorítja a hívőket:
„hűséges, megbízható, szavahihető az
Úr, aki támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz minket. És megvéd, megóv, vigyázással és erővel
megoltalmaz a gonosztól, a
rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz
dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól” (2 Thess. 3,3).
Oswald Chambers: A TERMÉSZETI EMBER ELHÍVÁSA
"De amikor az Istennek
tetszett..., hogy kijelentse az Ő Fiát énbennem..." (Gal 1,15-16).
Isten hívása nem valamilyen
különleges szolgálatra szól. Lehet, hogy én így értelmezem, mert Isten
természetével kapcsolatba jutva kialakult bennem, hogy mit szeretnék tenni
Őérte. Isten hívása alapvetően az Ő természetét fejezi ki, az én szolgálatom
pedig abból adódik, ami beleillik az én természetembe. A természetes élet
elhívását Pál apostol így fejezi ki: "Amikor az Istennek tetszett, hogy
kijelentse az Ő Fiát énbennem, hogy hirdethessem Őt (azaz szentség által
kifejezésre juttassam) a pogányok között...".
A szolgálat a mindenestül
odaszánt élet túláradása; de erre nincs külön elhivatás. A szolgálat az a
kicsiny, tőlem telhető rész: Isten természetével való azonosulásom visszhangja.
A szolgálat életemnek természetes része. Isten kapcsolatba hoz önmagával,
ezáltal megértem hívását és iránta való tiszta szeretetből megteszem, amit
tehetek, de az nekem kerül valamibe.
A szolgálat nem más, mint
önkéntes szeretetajándéka az olyan lénynek, aki meghallotta Isten hívását. A
szolgálat abban formálódik ki, ami a természetembe beleilleszthető: Isten
hívása az Ő természetének kifejezője, ennélfogva amikor én elnyerem az Ő természetét
és meghallom hívását, akkor az isteni természet hangja csendül ki mindkettőből
és ez a kettő együttmunkálkodik. Isten Fia kijelenti magát bennem, és én -
odaszánva magam neki - szolgálom Őt az élet hétköznapjaiban.
Oswald
Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Az új ember
A hitben lévők, akik Jézust
szeretik, láthatják azt, hogy milyen lesz a halálból feltámasztott új emberi
létmód.
Andrew Wommack: Az Úr félelme
Lukács 12:4-5
Megmondom nektek, kitől
féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma,
hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek. (Lukács 12:5)
A 2Timóteus 1:7 azt mondja:
Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet
és a józanság szellemét. Az 1János 4:18 alapján: A szeretetben nincs félelem,
sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki
pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Ezek az igék látszólag
ellentmondásban állnak Jézus fenti állításával, valójában azonban nincs
ellentmondás.
Kétféle félelem létezik. Az
American Heritage Dictionary így határozza meg a félelmet: “egy figyelmeztető,
vagy nyugtalanító érzés, melyet veszély, fájdalom, katasztrófa, vagy hasonló
várása eredményez; megfélemlítés; rettegés; rémület” A félelem szónak van egy
másik meghatározása is a szótár szerint: “Különleges mértékű tisztelet, vagy
hódolat, mint egy felső hatalmasság iránt.” Tiszteletről és hódolatról tanít
Isten Igéje, amit a szenteknek Isten felé tanúsítaniuk kell. A Zsidókhoz írt
levél 12:28 azt mondja, hogy van egy istentől származó félelem, mely elvárt az
Isten felé való szolgálat során, ez ugyanakkor azt is magában foglalja, hogy
létezik egy nem istentől jövő, istentelen félelem is, amely nem fogadható el
Isten szolgálata során.
Sátán mindig ezt az
istentelen rettegést, vagy megfélemlítést alkalmazta a kegyes emberek
kínzására. Akik újjászülettek, nem szabadna, hogy Isten iránt rettegést, vagy
megfélemlítettséget érezzenek, kivéve, ha éppen azt tervezik, hogy megtagadják
hitüket Jézusban, mint Megváltójukban. Van egy Szövetségünk, amely garantálja
az Isten számára való elfogadottságunkat (Efézus 1:6), egészen addig, amíg
ragaszkodunk hitünk megvallásához Jézus Krisztus, a Megváltónk engesztelő
vérében.
A nem hívő ember számára az
Istentől való félelem egy hatalmas, elrettentő erő a bűn elkövetésétől, de
számodra, aki már megkaptad Isten kegyelmét, az Ő jósága hozza létre a félelmet
(tiszteletet), és a bűntől való eltávozást. Az Úr félelme – amiben ma jársz –
nem rettegés, sem nem megfélemlítettség, hanem békesség és öröm, mivel Ő
mindenható, mégis szerető Édesapád.
http://awme.hu/2010/08/napi-inspiracio-augusztus-3/#.UpXINNLuKa5
Joseph Prince: Jézus lénye minden részében csodálatos
2,1 Ha valaki ételáldozatot
akar bemutatni az Úrnak, finomliszt legyen az áldozata… (3 Mózes)
Nagyon tetszik nekem ez a
jelkép, ami Jézust finomliszthez hasonlítja. Ahhoz, hogy finomlisztet kapjunk,
össze kell törni a búzaszemeket, majd többször át kell szitálni a lisztet. Nem
emlékeztet ez minket Jézus értünk viselt szenvedéseire és áldoztára?
Mint ahogy a finomlisztben
nem lehet semmiféle durva anyag, úgy Jézusban sincs semmiféle szeplő. Őbenne
minden a tökéletes arányban van meg.
Amíg itt élt a földön, minden
szava, minden gondolata, minden cselekedete tökéletes volt. Kedves volt, de nem
engedékeny. Határozott volt, de nem erőszakos. Ő olyan, mint az acél és a
bársony, gyöngéd, de egyúttal fenséges. Mint egy tökéletes gyémánt, melyet
bármelyik oldaláról nézünk, hibátlan, gyönyörű és ragyogó. Jézus lénye minden
részében csodálatos, és nincs Hozzá fogható!
Na és mi van a Biblia nagy
alakjaival, mint például Mózes, Ábrahám, Péter, János és Pál?
Mózes, akit a Biblia a föld
legalázatosabb emberének hív (4 Mózes 12:3), egyszer annyira feldühödött a
népre, hogy kétszer ütött rá a sziklára, amire csak egyszer szabadott volna (4
Mózes 20:1-12). Ezúttal kijött a sodrából.
Ábrahám, akit a hit atyjának
nevezünk (Zsidók 11:8-10), azt hazudta a fáraónak, aki megkívánta a feleségét,
hogy a húga. Veszélybe sodorta feleségét, csak azért, hogy a saját bőrét mentse
(1 Mózes 20:1-18).
Péter, aki Jézus buzgó
követője volt, háromszor tagadta meg Őt (Máté 26:33-34). János, a szeretett
tanítvány, aki Jézus kebelére hajtotta fejét, kész lett volna tüzet hívni az
égből, hogy elpusztítsa a samáriabelieket, akik elutasították Jézust (Lukács
9:52-54).
Még Pál is - a kegyelem
apostola, aki missziós útjaival kitaposta az ösvényt a későbbi misszionáriusok
számára – elment Jeruzsálembe, amikor pedig a Szent Szellem Agabosz prófétán és
több más tanítványon keresztül üzente, hogy ne menjen (Apostolok cselekedetei
21:4, 10-11).
Közülünk még a legjobbak is
követnek el hibákat. Az Egyetlen, aki
hibátlan, tökéletes és lényének minden részében csodálatos, az Jézus. És
mivel Ő sohasem hibázik, Hozzá fordulhatsz. Ő sohasem fog csalódást okozni.
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/110-jezus-lenye-minden-reszeben-csodalatos.html
A bölcsesség
Készítette: Keresztény szépségportál
Az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.
Biblia
www.keresztenyszepsegporta l.hu
Biblia
www.keresztenyszepsegporta
2013. november 26.
Ige: A személyválogatókról
„ha személyválogatók vagytok, [(proszópolépteó): ha kivételezetten kezeltek egyeseket, részre
hajlók vagytok], vétkeztek [(hamartia ergadzomai): céltévesztést követtek el], elmarasztaltatva a
törvény által, mint annak megrontói. [(elegkhó parabatész): törvényszegőknek bizonyultok,
törvényszegőkként lepleződtök le]* (Jak. 2,9)
*És hogy ez a törvény a hit törvénye arról így
beszél Pál apostol: „….a hit „törvénye” (Róm.
3,27). Mégpedig az Úr Jézus Krisztusba vetett hit törvénye: Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a
Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók” (Jak. 2,1)
A mi Istenünkről
„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is
bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit” 1Sám. 15,29;
Úr Jézus!
„…megölettél és véreddel
vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és
népből” (Jel. 5:9)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)