A szeretet nélkül...

Készítette: Egyedülálló Karizmatikusok Közössége

Hadd legyek csupán...

Tudom mi következik

Keresztény idézetek ツ

...Isten azonban minden nap ott lesz velem!

Az új nap

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Minden nap új lehetőségeket hoz Isten útját választani. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

A megtérés

Készítette: Keresztény szemmel

Az Istennel való kapcsolatról

Készítette: Szeretet-Közösség

Az Úr gondoskodik rólunk

Készítette: Keresztény szépségportál

Ha az Úr nem is lép közbe, ahogy mi azt várjuk, így vagy úgy, mégis gondoskodik rólunk.

 Charles Spurgeon - The Prince of Preachers 

Megnyílt Ajtó Gyülekezet - Kiálts az Úrnak

Ige: Krisztus lakozzék szívedben!

(Eféz. 3,17) „Hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;*

*Hogy velem együtt megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)

Az Úr Jézus kijelentése: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a (lemetszett) szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek (mert elégetik)” (Ján. 15,5-6)

 És Pál apostolon keresztül így szól az Úr: „…Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (nem birtokolja) az nem is az Övé]. Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt [halandó] a bűn miatt. [céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért  [de a szellem (örök)életet ad megigazultság által]” (Róm 6,6-7)

 „A [agapé: Isten szerinti] szeretetben meggyökerezvén [(ridzoó): szilárddá, stabillá válva, gyökeret verve, és gyökereivel szilárdan a talajba kapaszkodva, és azokon keresztül táplálkozva] és alapot vévén, [azért] hogy megérthessétek [képesek legyetek felfogni] minden szentekkel egybe [együtt], mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága. [Más fordításban: „hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység (az előzőek mellett ez a négyirányú kiterjedést a mondat egyenlőnek, egyenlően végtelennek tekinti: ez a négyirányú (kockaszerű) kiterjedés a tökéletesség kifejezője)]* (Eféz. 3,18)

*Jóbhoz így szól az Úr: „Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é? Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál (a holtak hazájánál); hogy ismerheted meg (mit tudhatsz róla)? Hosszabb annak mértéke (terjedelme) a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9)

 „És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.* [és beteltek az Isten egész teljességével]** (Eféz. 3,19)

*Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. /vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága/

**Azért: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: lényében), [Mert testileg (szóma: lényében) őbenne lakozik minden, ami az istenséget betölti]. És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek [kormányzatnak] és hatalmasságnak [hatalomnak]; »s benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig ő tölt meg«” (Kol. 2,9-10)

Látom az élő Jézust

8. ZSOLTÁR.

Folk Iván: Ösvény /Anette/

Krisztus a mi szentségünk

„Ő, vagyis: …[Krisztus] az Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége. Mert Ő adatott nékünk: „… bölcsességül… Istentől, [Isten rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1Kor. 1,24.30)

10. A hívõk különleges kincse 2. rész

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

Ha az ígéret felvidít minket, az csak azért van, mert Isten áll mögötte, hiszen az ígéret puszta szavai semmit sem jelentenek számunkra, kivéve, ha Isten szájából erednek, aki nem hazudhat, és olyan kéz dolgozta ki, amely nem hibázhat. Az ígéret az isteni cél megjövendölése, az eljövendõ áldás elõjele; valójában annak a jele, hogy Isten közel van hozzánk.

Csak Istenre hagyatkozhatunk, hogy teljesítse ígéreteit, és ez az egyik oka annak, hogy Õ az ígéret módszere szerint bánik velünk. Talán, ha az Úr az ajtónk elé dobta volna a kegyelmét anélkül, hogy elõzõleg utalt volna az érkezésére, akkor nem érdekelt volna minket, hogy ki hozta. Ha rendszeresen küldte volna, ahogy a nap is felkel minden reggel, akkor talán semmibe vettük volna, mint a természeti törvények következményét, és elfelejtettük volna Istent gondoskodásának rendszeressége miatt. Bizonyára nélkülöztük volna Isten létezésének és szeretetének azt a nagy próbatételét, aminek alá vagyunk vetve, amikor olvassuk az ígéretet, elfogadjuk hit által, hivatkozunk rá imáinkban, és látjuk, hogy kellõ idõben beteljesül.

Az isteni bõkezûség rendszeressége, amelynek célja a hit fenntartása és gyarapítása lenne, csak gyengítené azt. Aki állami segélybõl vásárolja mindennapi kenyerét, az hajlamos elfelejteni, hogy Isten keze van a dologban. Nem kellene így lennie, de mi keményszívûek vagyunk, és az emberi gondoskodás állandósága ide vezet.

Nem lepõdnék meg, ha azok az izráeliták, akik a pusztában születtek, és minden reggel mannát gyûjtöttek éveken keresztül, egy idõ után már nem csodálkoztak volna rajta, vagy nem látták volna benne Isten kezét. Szégyenletes ostobaság! De milyen gyakori! Sokan máról holnapra éltek, és minden kenyérmorzsában Isten kezét látták, aztán a jóságos Isten jóra fordította a sorukat, és rendszeres jövedelemre tettek szert, amit minden gond nélkül megkaptak, és nemsokára kezdtek úgy tekinteni rá, mint saját iparkodásuk eredményére, és többé nem dicsérték az Úr szeretõ gondoskodását.

Szörnyû állapot lehet az Úr tudatos jelenléte nélkül élni – külsõ ellátásban részesülni, de nem Isten által; fennmaradni Isten keze nélkül! Akkor már jobb lenne szegénynek, betegnek vagy számûzöttnek lenni, ami rákényszerítene minket, hogy közelebb kerüljünk mennyei Atyánkhoz.

Hogy elkerülhessük Isten elfelejtésének átkát, az Úr a legnagyszerûbb áldásait összekapcsolta az ígéreteivel, és rájuk hivatkozva elõhívta bennünk a hitet. Nem engedi meg, hogy irgalma fátyol legyen, amely eltakarja arcát szeretetünk szemei elõl, hanem ablakká teszi, amelyen keresztül Õreá tekinthetünk. Az Ígérettevõ látható az ígéretben, keze pedig látható az ígéret teljesítésében; így menekülünk meg az ateizmustól, ami ott ólálkodik az ember szívében.

Azt hiszem, nem árt megismételni, hogy Isten az ígéret uralma alá helyez minket, hogy növekedhessünk a hitben. Hogyan létezhetne hit ígéret nélkül? Hogyan növekedhetne a hit, ha nem értenénk meg egyre többet az ígéretbõl? Az ínség órájában eszünkbe kell jutnia, hogy mit mondott Isten: ’Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítlak’ (Zsolt 50,15). A hívõ ember elhiszi ezeket a szavakat, segítségül hívja Istent, és megszabadul; így megerõsödik, és dicsõíti az Urat.

Néha a hívõ azt tapasztalja, hogy az ígéret nem teljesül azonnal, hanem várnia kell rövidebb-hosszabb ideig. Ez kiváló gyakorlat a hit számára, mert próbára teszi õszinteségét és erejét: ez a próba bizonyosságot nyújt a hívõ számára, és vigasszal tölti el.

Isten a maga idejében válaszol az imára, megadja az ígért jótéteményt, a hit gyõzelmet arat, Isten pedig megdicsõül; de idõközben a késedelem türelmessé tette a reménységet, a könyörület pedig kétszer olyan értékessé vált. Az ígéretek edzõpályát biztosítanak a hit számára: oszlopok és ugrólécek fiatal hitünk atlétikai edzéséhez, amelyek használatával az megerõsödik, és képes áttörni egy seregen, vagy átugrani egy falon. Ha a bizalmunk Istenben szilárd, nevetünk a lehetetlenségen, és így kiáltunk: ’Meglesz!’; de ez csak úgy lehetséges, hogy van egy csalhatatlan ígéret, amellyel a hit felövezheti magát.

Azok az ígéretek, amelyek még nem teljesültek, segítik elõrehaladásunkat a hitéletben. Nagy és becses ígéretek bátorítanak minket, hogy a magasabb dolgokra törekedjünk. Az eljövendõ jó kilátása megerõsít minket, hogy kitartsunk és elõrenyomuljunk. Te és én olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, akik járni tanulnak, és akiket úgy vesznek rá az elsõ lépésekre, hogy egy almát tartanak eléjük. Minket egy ígéret kilátása késztet, hogy kipróbáljuk hitünk remegõ lábait. Így egy lépéssel közelebb jutunk Istenünkhöz. A kisgyerek hajlamos belekapaszkodni egy székbe, és nehéz rávenni, hogy engedjen el mindent, és próbáljon meg a lábára állni; végül kellõképpen felbátorodik, és megtesz egy rövid utat, amely anyja térdeinél végzõdik. Ezt a kis vállalkozást újabb és újabb követi, és végül már egyedül szaladgál. Az almának nagy szerepe van a baba edzésében, akárcsak az ígéretnek a hitre való nevelésben.

Egyik ígéretet kaptuk a másik után, és most már, úgy hiszem, nem kell többé

a földön csúsznunk-másznunk és a rajta lévõ dolgokba kapaszkodnunk, és elkötelezhetjük magunkat a hitben való járásra. Az ígéret szükséges eszköz, amikor lelkünket mindenfajta isteni tulajdonságra és cselekvésre neveljük. Milyen gyakran mondtam: ’Uram, sok dolgot kaptam tõled, áldott legyen a neved érte, de van még egy ígéret, ami nem teljesült, ezért addig megyek elõre, amíg el nem érem a teljesülését!

A jövõ ismeretlen ország, de én a te ígéreteddel lépek be oda, és azt várom, hogy megtalálom benne ugyanazt a jóságot és kegyelmet, amely idáig követett; igen, én a földieknél nagyobb dolgokat keresek.’

Arra is emlékeztetnem kell téged, hogy az ígéret része szellemi állapotunk irányításának, mert imára serkent. Mi az ima, ha nem könyörgés az ígéret beteljesítéséért? Az ígéret úgyszólván az ima nyersanyaga. Az ima olyan vízzel öntözi az élet földjeit, amely az ígéret víztározóiban van. Az ígéret az ima ereje. Odamegyünk Istenhez, és ezt mondjuk neki: ’Tégy úgy, ahogy mondtad. Ó, Uram, megígérted; könyörgünk, teljesítsd!’ Tehát az ígéret az íj, amivel kilõjük a könyörgés nyilait. Ha bajban vagyok, szívesen keresek egy ígéretet, amely pontosan megfelel a szükségletemnek, és aztán ráteszem az ujjam, és ezt mondom: ’Uram, ez a te ígéreted; kérem, bizonyítsd be, hogy igaz, és teljesítsd az én esetemben is. Hiszem, hogy ez a te ígéreted, és esedezem, hogy tedd áldássá a hitem számára.’ Hiszek a Biblia teljes sugalmazásban, és alázatosan kérem az Urat, hogy teljesen váltson valóra minden mondatot, amit leírt.

Szeretem szaván fogni az Urat, és hogy azt tegye, amit mondott, hiszen Õ mondta. Nagy dolog, ha a szükség visz rá az imádkozásra, de sokkal jobb, ha azok a várakozások késztetnek rá, amelyeket az ígéret kelt. Vajon imádkoznánk-e egyáltalán, ha Isten nem adna alkalmat számunkra az imádkozásra, és nem bátorítana minket a válasz ígéretével? A gondviselés rendjében próbára tétetünk, aztán mi tesszük próbára az ígéreteket; szellemileg éheztetünk, majd azzal a szóval tápláltatunk, amely Isten szájából ered. Ama rendszer által, amely szerint az Úr bánik a választottjaival, állandó kapcsolatban vagyunk Vele, így nem felejtjük el mennyei Atyánkat. Gyakran állunk a kegyelem trónjánál, áldva Istent a teljesített ígéretekért, és esedezve azokért az ígéretekért, amelyekben bízunk.

Számtalanszor meglátogatjuk Isten lakóhelyét, mert van egy ígéret, amiért esedeznünk kell, és egy Isten, aki alig várja, hogy kegyelmes lehessen. Vajon nem kell-e hálásnak lennünk a dolgok eme rendjéért? Nem kell-e magasztalnunk az Urat, amiért nem zúdítja ránk a meg nem ígért áldások záporát, hanem növeli az értéküket azáltal, hogy ígéretei és hitünk tárgyává teszi õket?

Õszinte érzelmek

„Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: »Íme, mennyire szerette!«" (János 11:35-36)

Vannak köztünk, akik olyanok, mint egy csukott könyv; az emberek soha nem fogják megtudni, mi van bennünk. Jézus nem félt attól, hogy sebezhetõvé válik, szabad folyást engedett könnyeinek barátja, Lázár sírjánál.

Te ki tudod fejezni õszintén érzelmeidet? Szoktál beszélni a díjakról, amiket megnyertél, de hallgatsz az elhullatott könnyekrõl? Ha csak a sikerekrõl beszélsz, de nem mondod el, min mentél keresztül, amíg elérted õket, az emberek úgy fogják érezni, hogy õk sosem lesznek képesek eljutni odáig, ahová te eljutottál. Ezt szeretnéd?

Jézus haragudott, amikor az erõsek kihasználták a gyengéket; ezért is ûzte ki a pénzváltókat a templomból. Sírt Jeruzsálem felett, mert tudta, milyen következményekkel jár az, hogy elutasítják õt. Itt nem elszabadult indulatokról beszélünk, vagy arról, hogy minden alkalommal könnyekben törjünk ki, amikor baj ér minket. Azonban ha nem vagy képes arra, hogy megfelelõ mértékben együtt érzõ és õszinte legyél, akkor nem leszel hiteles az emberek szemében. A Biblia azt mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Prédikátor 3:1,4).

Ha kemény tudsz maradni, de arra nem vagy képes, hogy érzelmeidet is kimutasd, az emberek talán csodálni fognak elért eredményeidért, és követik útmutatásaidat, de távolságot fognak tartani. Te pedig magányos leszel. Ez azonban önkéntes számûzetés a magányba, amit magadnak okozol azzal, hogy nem vagy hajlandó megnyílni, és nem engeded be õket. Jézus õszintén kimutatta érzelmeit, neked is ezt kell tenned.

http://maiige.hu/

Az Ima

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Amikor Isten felé száll egy gondolatunk, már imádkozunk.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Az ima

Készítette: Keresztény szemmel

Isten többé nem emlékezik a bűneidre

Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem a Zsidó 10:17 az egy nagyszerű hír. Isten látja minden bűnünket - múltbeli, jelenbeli és jövőbelieket -, és azt mondja, "Bűneikről többé meg nem emlékezem!" 

A "többé nem" egy erős, dupla tagadás az eredeti görög szövegben. Más szóval, Isten azt mondja: "A bűneidre én egyáltalán nem fogok emlékezni, soha!"

Vajon Isten lejjebb engedett a sztenderdjéből? Nem, Ő még mindig tökéletesen szent. Ő emlékezett minden bűneinkre - 2000 évvel ezelőtt a kereszten. Minden bűn, amit elkövetettünk, vagy el fogunk követni már meg lett büntetve teljes egészében a Jézus Krisztus testén, a kereszten. Ezért ma, Isten többé nem emlékszik bűneinkre. Épp ezért nem kell bűntudatosan élnünk.

Minden alkalommal, mikor bűnbe esünk, Isten azt akarja, hogy jusson eszünkbe a kereszt és ezt mondjuk: "Úr Jézus, te el lettél ítélve ezért a bűnért, amit most elkövettem. Magadra vetted az ítéletet, így Isten nem fog elítélni engem ezért a bűnért. Te kárhoztatva voltál ezért a bűnért, így Isten nem fog kárhoztatni engem is."

Ha nem tekintesz a keresztre, akkor bűntudatos leszel, és úgy fogsz élni, hogy arra számítasz, hogy bármelyik pillanatban el leszel ítélve. Az ítéletre való számításod ad lehetőséget az ördögnek, hogy elhitesse veled, hogy Isten a bűnöd miatt számon fog kérni.

El kell jutnod arra a szintre, hogy tudd és hidd, hogy minden bűnöd meg van bocsátva, hogy nincs az a bűn, ami kizárhatna téged Isten áldásaiból. Hogy nincs az a bűn, ami miatt valaha is a pokolra jutnál, mert meg van neked bocsátva és meg vagy mentve örökké.

Zsidók 10:12, 14 azt mondja: "Ő (Jézus) azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre ülé az Istennek jobbjára. Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket..."

Te és én örökké tökéletesek vagyunk Jézus tökéletes munkájának köszönhetően a kereszten.

 Isten teljes elfogadása tökéletessé tett minket és tökéletes az örömünk az Ő Fia munkájának köszönhetően, amely megdicsőítette az Ő szentségét. Szerettem, halld, ahogyan Isten ezt mondja neked: "Irgalmas leszek, és a te bűneidről és álnokságaidról többé meg nem emlékezem "

„Azután pedig ezt mondja: És nem fogok soha visszaemlékezni bűneikre és gonoszságaikra.”
(Zsidók 10:17 WBHU)

forrás: http://www.uzenetek.com/2012/07/isten-tobbe-nem-emlekezik-buneidre_9.html#ixzz2ho750GSW

Meggyökerezni a szeretetben

„Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”

(Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezet 17-19. vers)

Faipari tanulóként anyagismeret órán felelésnél az volt a beugró, hogy tanárunk kis fadarabokat hozott és meg kellett mondani milyen fából származnak, és mit lehet róluk tudni. Így jól megtanulhattuk színük, szaguk, és a rétegek alapján megkülönböztetni a fafajtákat.

Bizony mikor egy fának a törzsét nézzük, a különböző rétegek elárulják milyen volt a tápanyag, a csapadék mennyisége, minősége az adott évben, vagy milyen irányból fújt legtöbbet a szél, melyik oldal volt fagyosabb, stb.

Ám nem csupán a fák élete mesél az őket ért hatásokról és a tápanyagról. A Biblia sokszor fákhoz hasonlítja az ember életét; Az Úrban bízó, „mint a víz mellé ültetett fa” (Zsolt. 1:3; Jer.17:8) Sion gyászolói „igazság fáinak, az Úr plántáinak” (Ézs.61:3) neveztetnek

Jézus pedig előszeretettel beszélt a szándék és megvalósítás kapcsolatáról a gyümölcstermés képével. „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Máté 12:33)

Ó, Uram milyen jó lenne, ha az életem jó gyümölcsökkel lenne tele! Ha a rothadt beszédet, a panaszkodást, a pletykát, az önző, tisztátalan cselekedeteket felváltaná a Rólad szóló dicséret, melyből mindenki észrevehetné, hogy hozzád tartozom.

Ezért kérlek, lakjál szívemben! Segíts megismerni a te mindent meghaladó jóságodat! És segíts még mélyebben meggyökerezni a te szeretetedben és táplálkozni abból éjjel és nappal!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/05/meggyokerezni-szeretetben.html

Kenneth E. Hagin - Szállj szembe a betegséggel

És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek. […] Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben… betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.

— MÁRK 16,15. 17. 18.

Álljunk meg és vizsgáljunk meg itt valamit. Mit mondott Jézus, hogy a betegek közül kikre tegyük rá a kezünket?  Jézus csak azt mondta: „betegekre” — ez a rendelkezés.

Ha Isten lenne a betegség szerzõje — ha Isten sújtaná betegséggel és testi bajokkal az embereket — és ha az lenne az akarata, hogy bizonyos emberek betegek legyenek, — akkor ez a kijelentés zavart okozhatna.  Mert ebben Jézus felhatalmazott minket a kézrátételre MINDEN beteget illetõen: hogy tegyük a kezünket MINDEN betegre. 

Ha nem Isten lenne az, aki gyógyít, Jézusnak valami ilyesmit kellett volna mondania: „Tegyétek a kezeteket azokra, akiket Isten meg akar gyógyítani, és azok meg fognak gyógyulni. Akik számára pedig nem ez Isten akarata — nem fognak meggyógyulni.”

De ez nem így van!  Isten megbízta a Gyülekezetet, hogy szálljon szembe a betegséggel — ez a rendelkezése!

Megvallás: Isten az, aki gyógyít.  Isten senkit sem tesz beteggé. Isten az, aki megszabadít. Isten senkit sem kötöz meg. Nem engedem meg az ellenségnek, hogy megpróbálja elfogadtatni velem a betegséget vagy a megkötözöttséget, mintha Istentõl volna. A sátán a betegség szerzõje. Isten megbízott engem, hogy szálljak szembe a betegséggel!