„…megbotránkoztak benne…”
(Máté 13:57-És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen
próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. )
Józsefre nehezteltek bátyjai
az álmai miatt, ezért eladták rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta
alkalmasnak a királyságra.
Azok az emberek, akik
ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt mondták: „…Honnan van ebben
ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez?... És
megbotránkoztak benne…”
(Máté 13:54-57—
54. És hazájába érve, tanítja
vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala:
Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?
55. Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő
anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és
Júdásnak?
56. És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk
vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
57. És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig
monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és
házában. ).
Be kell látnod, hogy néhány
ember, aki „már akkor is ismert téged”, most nem ismer, mert annak idején
beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit Jézus tett – ő továbbment. Mi mást
tehetett volna? Nem engedte, hogy mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon
életének egy olyan pontján, ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is
hasonlóképpen kell tenned.
Ha hagyod, hogy mások folyton
leszorítsanak az útról az emlékek sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább
maradva, mint ameddig kellene, és elszalasztod Istentől rendelt célodat.
Csodálatos az, ha vannak olyan emberek az életedben, akik tudják, honnan
jöttél, és ennek fényében látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha
választanod kell az akkor és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem
lehet újraírni, legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a
kezdeteket, kezdd el írni a történet többi részét!
A jövő a tiéd – ragadd meg,
amíg még teheted!
Egyszer egy nagyon
szerencsétlen játékos keveredett a golfpályára, aki szinte minden ütést
elhibázott, és minden labdája egy hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy
döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy
másik visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára
mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”