Róm. 9,1 Igazságot [vagyis
valóságot] szólok Krisztusban, nem hazudok [és nem valótlanságot állítok], lelkiismeretem [szellemi ismeretem és együttészlelésem] velem
együtt tesz bizonyságot [és tanúskodik
mellettem] a Szent Szellem által,
Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom [keserűségem, fájdalmam és bánatom] és szüntelen való [és állandó, folytonos, és szakadatlan]
az én szívemnek fájdalma, [gyötrelme,
kínja],
Róm. 9,3 Mert kívánnám, [és
óhajtanám] hogy én magam átok [alatt]
legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim (hús)test szerint [Más fordítás: Én
magam kívánnék, ha lehetne, átokká
lenni [és átkozottként távol lenni testvéreimért, a népemből valókért]
Róm. 9,4 Akik izraeliták,
akiké a fiúság [vagyis
az örökbefogadott állapot] és a dicsőség [a tekintély, tisztesség, és méltóság] és
a szövetségek [a végakarat, a végrendelet] meg a [mózesi] törvényadás [vagyis a
törvényhozás], és a [szolgálat],
és az ígéretek [az üzenet, az értesítés]
Róm. 9,5 Akiké az (ős)atyák,
és akik közül való [vagyis akik közül
származik] (hús)test szerint a
Krisztus, aki mindeneknek felette
örökké [vagyis az örökkévalóságban]
áldandó [és áldott] Isten [és aki Isten mindenek felett] Ámen*
*Isten így szól a
fiúhoz: „A te királyi széked [a te trónod] óh Isten örökkön örökké [megáll, és megmarad]. Igazságnak, igazságosságnak, és jogosságnak
pálcája [jogara] a te országodnak
[királyságodnak, birodalmadnak, uralmadnak, és a te királyi hatalmadnak] pálcája [jogara]” (Zsid. 1,8).
Mert az Úr Jézusban
maga a Teremtő jött el, erről tesz bizonyságot János apostol: „De tudjuk, hogy eljött az
Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és
ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz
Isten és az örök élet” (1 Ján.
5,20).
És Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy
ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten,
bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent
(láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben.
megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben).
Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a
pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett
dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Dávid így prófétál Krisztusról: „Nyilaid élesek (és hegyesek);
népek hullanak alád (népek kerülnek hatalmadba); a király ellenségeinek szívében. Trónod, oh Isten örökkévaló, (mindörökké megmarad); igazságnak pálcája a te királyságodnak
pálcája” (Zsolt. 45,6-7).
Pál
apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy kik azok az ellenségek,
akiknek szívében a Király: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek
valátok gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben]
gyönyörködő értelmetek miatt…]” (Kol. 1,21).
Én
pedig: „kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső
emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra
juthassatok, hogy [állandóan ott] lakozzék
a Krisztus a hit által a ti szívetekben” (Eféz. 3,16-17)
Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [csődöt mondjon; semmivé váljon,
meghiúsuljon, megbukott legyen, erejét veszítse, vagy kudarcot vallott]
legyen az Isten beszéde (logosza:
igéje)* Mert nem mindnyájan
izráeliták azok, kik Izráeltől valók**
*Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek
fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit,
hogy azt ne teljesítené?”
„Izráel fenséges Istene
nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon
valamit” „Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges
Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!”. „Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja”. „mert
amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott” (4 Móz. 23,19; 1Sám.
15,29; 5 Móz. 32,4; Zsolt. 33,9; 2
Tim. 2,13).
**És: „Mert nem az a zsidó, aki külsőképen az;
sem nem az a körülmetélés, ami a (hús)testen külsőképen van: Hanem az a zsidó,
aki belsőképen az. és a szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése
az igazi körülmetélkedés. amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől
van” (Róm. 2,28-29).
Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, [vagyis nem mindnyájan Ábrahám gyermekei] kik az Ábrahám magvából
valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.
Róm. 9,8 Azaz, nem a (hús)testnek
fiai az Istennek fiai, [mert nem a
testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [és nevezi]
magul*
*Isten ugyanis így
szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom
ezt a földet” (1 Móz. 12,7).
És az apostolon keresztül
megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést:
„Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja:
És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16).
Ezért akik a Krisztuséi,
azokhoz így szól az apostol: „Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek
gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28).
Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde [logosza Igéje] ez: Ez időtájban [vagyis a maga idején; a megállapított vagy
a megfelelő időben] eljövök, és Sárának (jelentése: hercegnő) fia lesz*
*Így szólt az
ígéret: „Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek,
Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál.
Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női
életfolyamat. Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem,
lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!” (1Móz. 18,10).
Róm. 9,10 Nemcsak pedig [nemcsak
Sárával történt ilyesmi], hanem Rebekával (jelentése: a lebilincselő; hízelgő) is, ki egytől fogant méhében Izsáktól, a
mi atyánktól*
*Így esett teherba
Rebeka „… Izsák könyörgött az ÚRnak feleségéért, mivel meddő volt. Az ÚR pedig
engedett könyörgésének, úgyhogy teherbe esett Rebeka, a felesége” (1Móz.
25,21)
Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy
gonoszt [rosszat; hitványat] nem
cselekedtek, [nem tehettek] hogy az
Istennek kiválasztás szerint való végzése [Isten
szabad választása, amely nem a tettektől,
hanem a meghívó akaratától függ] megmaradjon, [és érvényesüljön] nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
Róm. 9,12 Megmondatott néki, [vagyis Rebeka ezt a kinyilatkoztatást kapta] hogy: A nagyobbik [az
idősebb] szolgál [és rabszolgája lesz] a kisebbiknek [a
fiatalabbnak].
Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut
pedig gyűlöltem [vagyis kevésbé
szerettem, Jákób mögé helyeztem. Vagy:
Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem]*
*És hogy miért, arról a prófétákon keresztül szól az Úr: „… Ézsau (a
szőrös, bozontos; nyers, durva) testvére volt Jákóbnak (aki a másik helyére lép) - így szól az ÚR -, mégis Jákóbot
szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem (kevésbé szerettem); hegyeit (bálványáldozó
helyeit) pusztává tettem, birtokát a pusztai sakáloknak adtam” (Malak. 1,2-3)
Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-é ez az
Istentől? [vajon hamisság van-e az
Istennél?] Távol legyen!
Róm. 9,15 Mert Mózesnek (jelentése: a vízből kihúzott, kimentett) ezt mondja: Könyörülök azon, akin
könyörülök, és kegyelmezek [megszánom, és
irgalmazok;] annak, akinek kegyelmezek
[akit megszánok, akinek irgalmazok;]*
*Mózesnek azt
mondta az Úr: „És monda az Úr: Megteszem,
hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, akin
könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek” (2 Móz. 33,19)
Dávid
megvallása arról, hogy kiken könyörül az Úr: „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztal,
Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged” (Zsolt. 145,8-10).
Az apostolon keresztül pedig
kijelenti
az Úr, hogy mit jelent a Mózesnek adott kijelentés, és mi a teremtmény dolga: „De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért
mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.
Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg
kezeiteket, ti bűnösök (hamartia:
céltévesztettek), és szenteljétek meg
szíveiteket ti kétszívűek” (Jak. 4,6.9)
Mert: „… azt, a ki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem (azt én nem küldöm el)”
(Ján.
6,37).
Mózes megvallása az Úrról: „Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden
útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő” (5 Móz. 32,4)
Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé [a választás], aki akarja [aki erőlködik], sem nem azé [a
jövő], aki fut [aki törtet],
hanem a könyörülő Istené
[Más fordítás: Eszerint nem azon múlik a dolog, aki óhajtja, vagy törekszik, hanem Istentől, aki irgalmaz]*
*Hiszen: „… a törvény cselekvése által nem igazul meg egy
ember (hústest) sem” (Gal. 2,16)
Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak (jelentése: meztelenség, vagy nagy ház),
hogy: Azért támasztottalak [és állítottalak elő] téged [és éppen arra rendeltelek (és azért hagytam, hogy megmaradj)], hogy megmutassam [és feltárjam azt, ami
benn, belül van, a valódi lényeget]
benned [és rajtad], az én hatalmamat,
[erőmet] és hogy [így] hirdessék az én nevemet [személyemet, hatalmamat, tekintélyemet,
jellememet] az egész földön*
*Az ellenséges, és
engedetlen lázadóhoz így szól az Úr: „Mert ha most kinyujtanám kezemet és
megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál (vagyis
kipusztulnál) a földről. Ámde azért tartottalak
fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat (és erőmet), és hogy hirdessék az én nevemet
(személyemet, hatalmamat, tekintélyemet, jellememet) az egész földön” (2 Móz.
915-16)
Róm. 9,18 Annakokáért (következésképpen) akin akar, könyörül, akit pedig akar,
megkeményít [vagyis megátalkodni,
konokká válni hagyja, és így
alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására].
Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem [és miért von
mégis felelősségre? Miért hibáztat, kifogásol, tesz szemrehányást még mindig]? Hiszen az ő akaratának [és szándékának,] kicsoda állhat ellen [az Ő határozatával,
és döntésével kicsoda szállhat szembe, és harcolhat ellene]*
*Hiszen: „Nem használ a
bölcsesség és az értelem, sem a tanács az ÚRral szemben” (Péld.
21,30)
Róm. 9,20 Sőt, inkább [és
tulajdonképpen] kicsoda vagy te, óh ember, hogy vitába szállsz [feleselsz, visszabeszélsz,
vitatkozol] az Istennel? Avagy mondja-é [megkérdi-e] a készítmény [az
anyag, az alkotás, agyagkészítmény] a készítőnek: [megmunkálójának, alkotójának, formálójának, gyúrójának] Miért
csináltál [miért formáltál, és alkottál]
engem így [és ilyennek]*
*Már a prófétán
keresztül ezt kérdezi az Úr: „dicsekedhetik-e a
fejsze azzal szemben, aki vág vele? Fontosabb-e a fűrész, annál, aki húzza?
Mintha a bot suhogtatná azt, aki fölvette, és a vessző venné föl azt, aki nem
fából van!” (Ésa. 10,15).
De:
„Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült
cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a
készítmény ezt: Nem ügyes a kezed? Jaj annak, aki ezt mondja apjának: Miért
nemzettél? - és anyjának: Miért vajúdtál velem?!”„Micsoda fonákság! Egyenlőnek
tartható-e az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő
alkotott engem?! Mondhatja-e a fazék a fazekasnak: Nem ért a dolgához?!”„… ki
mondhatja néki: Mit cselekszel?” (Ésa. 45,9-10; 29,16; Jób. 9,12).
Csak meg lehet vallani, hogy: „Uram (JHVH:
Jahve), atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian” (Ézs.
64,7).
Róm. 9,21 Avagy [talán]
nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, [a
sáron] hogy ugyanazon gyuradékból [vagyis
ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből]
némely edényt tisztességre, [az egyik
edényt díszesre, ékesre, tisztes célra, megbecsült, értékes edénynek]
némelyt [a másikat] pedig
becstelenségre [közönségesre,
éktelenségre, gyalázatra, dicstelenre, tisztességtelenre, nem becsült célra]
formáljon? [és készítsen]*
*És hogy ez hogyan
történik, erről így tesz bizonyságot Isten igéje: „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll,
amelynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” Nagy házban
pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is;
és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz,
az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas” (2 Tim. 2,19-21).
Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni, és hatalmát
megismertetni [megláttatni, és tudatni]
kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte [és elhordozta] a harag edényeit, melyek pusztulásra [és veszedelemre, elveszésre]
készíttettek [vagyis megértek. Szó szerint: le
kell szerelni, azaz megszüntetni a régit és azután felszerelniaz újat, és újat adni].
Róm. 9,23 És hogy megismertesse [megjelentse, és megláttassa] az ő dicsőségének [tekintélyének, tisztességének és
méltóságának] gazdagságát
az irgalom edényein, [melyeket eleve [vagyis
előre] a dicsőségre alkotott [vagyis amelyeket, vagy: akiket dicsőségének edényeiül
– hordozóiul – készített el jóelőre] mit szólhatsz ellene?*
*És tette ezt
azért: „Hogy megmutassa [és kinyilvánítsa rajtunk] a következendő időkben [az eljövendő /világ/korszakokban /aionokban /]
az Ő kegyelmének felséges [és
mérhetetlen] gazdagságát [túláradó
bőségét] hozzánk való jóságából a
Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7).
Az apostol így buzdít: „Lássátok
meg, milyen nagy szeretetet tanúsított
irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért
nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)
Ez pedig akkor történt: „…
amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az
általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője
a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a
mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint
részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)
Ezt pedig az Evangélium
hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten
ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek (pogánynak) is. Mert az Istennek igazsága
jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig
hitből él” (Róm. 1,16-17)
Amelyben kijelentést nyer,
hogy: „Mert azt (vagyis: az Úr Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné
tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)
Erről prófétál Dávid: „Őt
szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő
igazságát (az Úr Jézus Krisztust)
az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32)
Róm. 9,24 Amire [ilyen
edényekül] el is hívott minket nemcsak a zsidók [júdeaiak], hanem a pogányok [vagyis
a nemzetek] közül is.
Róm. 9,25 Amint Hóseásnál
(jelentése: Jahve az üdvösség)
is mondja: Népemnek nevezem, amely
nem volt az én népem és szeretettnek azt, ami nem volt szeretett. [Más
fordítás: Azt, ami nem népem, népem
gyanánt fogom elhívni, és amelyet nem
szeretek, szeretett (agapé) népemnek, és ki irgalmat nem talált,
irgalmasságot találónak]*
*Így szólt Isten
szava a prófétán keresztül: „És
eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel,
kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával,
és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak
hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő
pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)
Péter apostolon keresztül
pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik
egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem
volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti,
hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a
tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy
ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai
vagytok!” (Hós. 1,10).
Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott
nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni*
*Ugyanis: „… annyi lesz
az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye (mint a homok a
tengerparton), amely meg nem
mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott
nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! És
összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy (vagyis egyetlen) fejedelmet választanak, és feljőnek az
országból, mert nagy lesz a Jezréel (Jelentése: Isten vet, plántál, és új
vetést, új népet fog alapítani) napja!
Mondjátok atyátokfiainak (testvéreiteknek): Ammi (vagyis: Népem)! És a ti
húgaitoknak: Rukhámáh (azaz: van irgalom)!” (Hós. 1,10-12).
És ez akkor követlkezik be,
amikor: „Vesszőszál hajt ki Isai
törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR Szelleme nyugszik rajta, a
bölcsesség és értelemSzelleme, a tanács és erő (és hatalom) Szelleme, az ÚR ismeretének és félelmének
Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem
hallomás után dönt” (Ésa. 11,1-3).
Pál apostol így beszél a
Korintusban lévő Krisztus népéhez, mert Isten az apostolokon keresztül végzi a
plántálást: „Én plántáltam [vagyis ültettem] Apollós öntözött, de az
Isten adja vala [folyamatosan] a
növekedést” (1 Kor. 3,6).
Róm. 9,27 Ézsaiás (Jelentése:
Jahve szabadulás, Jahve segít) pedig ezt kiáltja [és fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi
volna is, mint a tenger fövenye, [homokja,
akkor is csak] a maradék üdvözül*
*Ézsaiás így szólt
a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod,
igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)
És a próféciát Jóel prófétán
keresztül folytatja az Úr: „De mindaz,
aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és
Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak
közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer
a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten
gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és
saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik
a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1
Kor. 1,2).
Róm. 9,28 Mert a dolgot bevégezi [és teljes mértékben
megvalósítja] és rövidre metszi [miközben befejezéshez juttatja és
megrövidíti a történést] igazságban [vagyis a megigazulás segítségével, és útján];
mivel rövidesen végez az Úr a földön [és sietve megcselekszi az igét (a logoszt)].
Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek
Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk [vagyis hasonlóan jártunk
volna] volna, mint Sodoma (jelentése: égő
tájék), és Gomorához (jelentése: elmerülés; elsüllyedés) volnánk hasonlók*
*Ézsaiás így szólt
Izráel népéhez: „Ha a seregeknek Ura
valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna, mint Sodoma,
és Gomorához volnánk hasonlók. Halljátok az Úrnak igéjét, Sodoma fejedelmei, és
vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!” (Ésa. 1,9-10)
Sodoma és Gomora pedig így
járt: „És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól
az égből. És elsüllyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok
minden lakosait, és a föld növényeit is” (1
Móz. 19,24-25)
És hogy ez nem így történt
annak oka: „Az Úr kegyelmessége az, hogy
még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!” (Siral. 3,22).
János apostol lát két
prófétát, akik hirdetik Isten igéjét Jeruzsálemben, aminek szellem szerinti
nevét is megmondja: „És amikor bevégzik bizonyságtételüket, a fenevad, amely
feljön az alvilágból, hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. És az ő
holttesteik feküsznek ama nagyvárosnak utcáin, amely szellem szerint Sodomának és Égyiptomnak (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés,
beszűkülés, szorongatás, fogság) hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett”
(Jel. 11,7-8)
Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, [vagyis a nemzetek] akik a megigazulásra
nem törekedtek [és az igazságot (vagyis
a megigazulást) nem követték], a
megigazulást elnyerték [az igazságot (vagyis
a megigazusást) megragadták, és így
birtokul kapták], még pedig a hitből való megigazulást*
*Mert: „… annak, aki nem fáradozik, hanem hisz abban, aki az
istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. Azért hitből,
hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a
törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak
atyánk”„Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz
és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22).
Hiszen: „A hitből való
igazság …így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza). Avagy:
Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza).
Hanem mit mond? „Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben”,
mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod
Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor
üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk
vallást, hogy üdvözüljünk”
Mert: „tudjuk, hogy az
ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett
hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a
Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény
cselekvése által nem igazul meg egy (hús)test sem. (Róm. 10,6-10; Gal.
2,16).
Erről szól a prófécia is: „Mert
e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan
előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda
hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda
megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk,
hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez ige: a te szádban és
szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a
jót: a halált és a gonoszt” „…
válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,11-15.19)
Róm. 9,31 Izráel [a zsidó
nép] ellenben, mely az igazság [vagyis
a megigazulás] törvényét követte, [amely
törekedett a törvényből eredő megigazulásra, és a megigazulás törvényére]
nem jutott el az igazság [vagyis a
megigazulás] törvényére [azaz
a törvény szerinti megigazulásra, így nem
érkezett el a törvényhez]*
*Az apostol
bizonyságtétele a testi Izráelről: „Mert
tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes
ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét
igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának.
Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.”„Micsoda tehát?
Amit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a
többiek pedig megkeményíttettek” (Róm. 10,2-4; 11,7)
„Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk [rajtunk] kik
nem (hús)test szerint járunk, [élünk]
hanem Szellem szerint. [akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a
Szellem] (Róm. 8,4)
Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték [mert
nem hitből akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből
[a tettekből] volna. Mert
beleütköztek [megütköztek,
megbotránkoztak, és hibás lépést tettek, és
megbotlottak] a
beleütközés [a botlás, megütközés,
megbotránkozás] kövébe*
*Maga a Krisztus –
az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája: „Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek
Sionba, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül.
Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet
az építők megvetettek, az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s
botránkozásnak sziklájává; Akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében,
amire rendeltettek is” (1 Pét. 2,6-8)
A próféták is erről
prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)
És hogy ki lesz a botránkozás
sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A seregek Urát (JHVH:
Jahvét) Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek
szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két
házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s
elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e
bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).
Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés, és botlás] kövét és
megbotránkozás [botrány, KELEPCE, eltántorítás, megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját
teszem [és helyezem] Sionba [jelentése: kiszáradt,
megperzselt hely, de tágabb értelemben Jeruzsálem], és
aki hisz Őbenne, [és magát rábízza]
nem szégyenül meg [és nem fog csalódni]*
*Dávid is tudta
ezt, ezért – példát hagyva nekünk – így imádkozik „Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam
ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok
szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!” (Zsolt.
25,2-3).
.jpg)
.jpg)
