Bővített Biblia

Róm. 8,1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [kedvezőtlen / elmarasztaló ítéletük] azoknak [mert nincsen helye velük szemben, de nem is érvényesül ellenük semmiféle elmarasztaló, halálos ítélet], akik Krisztus Jézusban vannak, [Krisztusban élnek] kik nem (hús)test szerint járnak [vagyis nem a hústest szerinti életmódot folytatnak, és viselkednek], hanem Szellem szerint*

*És így folytatódik a kijelentés: „Azért ha valaki [sőt mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [egy új teremtmény]. A régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).

Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való [a természetfeletti] élet szellemének törvénye megszabadított [felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn [vagyis a céltévesztés] és a halál törvényétől^*

*A bűnbeesés után, miután az ember befogadta a sátán - aki a halál ura – szavát, és ezzel természetét, ennek következményét így jelenti ki az Úr. „… visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1 Móz. 3,19).

Így jött létre a halál törvénye: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsid. 9,27).

Róm. 8,3 Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [vagyis elküldve] bűn [vagyis a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [és hasonmásában] és a bűnért, [a céltévesztés miatt]. Kárhoztatá [vagyis elítélte a (hús)testben levő] bűnt [vagyis céltévesztést] a (hús)testben^*

*Ezt a problémát Isten úgy oldotta meg, hogy: „Mert azt (vagyis Krisztust), aki bűnt (azaz: céltévesztést) nem ismert, bűnné (azaz: céltévesztéssé) tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,21).

És: „Az Ige (hús)testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn. 1,14).

Azért, hogy az embert kiszabadítsa az ördög hatalmából: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse (vagyis működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

Róm. 8,4 Hogy a törvénynek igazsága [igazzá-tétel eredménye, a megigazulás] beteljesüljön bennünk kik nem (hús)test szerint járunk, [és élünk] hanem Szellem szerint [vagyis akiknek életmódját, és viselkedését nem a hús vezérli, hanem a Szellem].

Róm. 8,5 Mert a (hús)test szerint valók [és a (hús)test szerint élők, a húshoz igazodók] a (hús)test dolgaira gondolnak. [a hús dolgain jár az eszük, és a hústest dolgaira összpontosítanak. (A (hús)testi ember bizony (hús)testiekre vágyik, arra törekszik, ragaszkodik, és teljesen lekötik a hús dolgai, ügyei, vágyai] a Szellem szerint valók pedig a Szellem dolgaira. [a szellemi ember ellenben szellemiekre törekszik]^*

*És hogy a hústestet milyen ügyek és vágyak kötik le, arról így szól Isten Igéje: „… e világnak gondja és a gazdagság csábítása…” (Mát. 13,22)

köti le, a vágyai pedig, amelyek cselekedeteit irányítják, ezek: „…házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás; bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21).

A szellemi emberben pedig megteremnek a Szellem gyümölcsei – és ezekről lehet őket felismerni – melyek ezek: „… szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Nem az ilyenek ellen van a törvény” (Gal. 5,22-23)

Róm. 8,6 Mert a (hús)testnek gondolata [kívánsága, törekvése, okossága, bölcsessége, a hústest gondolatvilága, és észjárása] halál [vagyis halálra visz, halálra vezet]. a Szellem gondolata [vágyódása, törekvése, okossága, bölcsessége, gondolatvilága, és észjárása] pedig élet és békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]. »Más fordítás: Mert az elmének a hústestre való irányítása halált jelent, de az elmének a szellemre való irányítása életet és békét jelent«^*

*Már Dávid így vall az Úrról: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik” (Ésa. 26,3).

Az embernek kell eldöntenie, hogy melyi utat válassza, de a választás következményeivel együtt: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a (hús)testének vet, az a (hús)testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet” (Gal. 6,7-8).

Róm. 8,7 Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [és ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van].

»Más fordtás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet«^*

*A hústesti, vagyis az: „Érzéki ember [az itt szereplő görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel, és nem fogadja el] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Mert balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. És meg sem értheti [nem is képes rá] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [vagyis szellemileg kellene megvizsgálni]” (1 Kor. 2,14).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).

Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19).

És azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).

Róm. 8,8 Akik pedig (hús) testben vannak, [vagyis hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek, hogy örömet okozzanak, vagy hogy tetszenek]^*

*Hát:„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6)

Róm. 8,9 Ti azonban nem (hús)test, [vagyis nem húsban] hanem Szellem szerint [vagyis Szellemben] éltek, ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. [Más fordítás: Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, (vagyis nem birtokolja) az nem is az Övé]^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „A Szellem az, aki életre kelt, a (hús)test nem használ semmit: a beszédek (a rémák: a kijelentések), amelyeket én szólok néktek, Szellem és élet” (Ján. 6,63)

„És aki az ő parancsolatait (vagyis az Ő beszédeit) megtartja, az Őbenne marad, és Ő is abban; és ezt, hogy Ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Szelleméből adott nekünk” (1 Ján. 3,24).

Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt [illetve halandó] a bűn miatt, [vagyis a céltévesztés következtében] a szellem azonban élet (dzóé = örökélet, vagyis természetfeletti élet) az igazságért[vagyis a szellem (örök)életet ad megigazultság *

*És folytatósik a kijelentés: „És ti Őbenne [Krisztusban] vagytok beteljesedve [vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága], aki feje [vagyis Ura] minden fejedelemségnek [kormányzatnak] és hatalmasságnak (hatalomnak); [és ti benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig Ő tölt meg]” (Kol. 2,10).

„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma=az Ő személyében).

Róm. 8,11 De ha Annak a Szelleme lakik [és él] bennetek, aki feltámasztotta [vagyis életre keltette] Jézust a halálból, [a halottak közül] ugyanaz, aki feltámasztotta [és életre keltette] Krisztus Jézust a halálból, [a halottak közül] megeleveníti [és életre kelti] a ti halandó testeiteket (szóma = személyeteket) is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által^*

*„Mert ha hisszük: hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen (az is bizonyos hogy) az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14).

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14).

„Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]” (Róm. 6,5).

Róm. 8,12 Annakokáért atyámfiai, [testvérek] nem vagyunk adósok [nem vagyunk lekötelezve] a (hús)testnek, hogy a (hús)test [kívánságai] szerint éljünk [a földi életben]^*

*Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a (hús)testet [vagyis a bűnös természetüket] megfeszítették indulataival és kívánságaival [és szenvedélyeivel, és vágyaival] együtt” (Gal. 5,24).

Pál apostol is megvallja, hogy: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet(szóma: egész lényemet) és szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom] hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak; (magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]” (1Kor. 9,27).

Ezt meg is tudjuk tenni: „Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste. (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)]. Hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk (a céltévesztés) rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]” (Róm 6,6-7).

Róm. 8,13 Mert, ha (hús)test [kívánata] szerint éltek, meghaltok [minden bizonnyal be fog következni a halálotok] de ha a (hús)test cselekedeteit [tetteit] a Szellem által megöldöklitek, [kiszolgáltatjátok a halálnak, és halálra adjátok] éltek. [de ha a Szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok]^*

*A hústest kívánságairól, és cselekedeteiről így beszél Isten Igéje: „A (hús)testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát” (Gal. 5,19-21).

Hát: Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn a ti halandó (mulandó) testetekben (szóma = személyiségetekben) hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [és az ő vágyainak]” (Róm. 6,12.13).

Róm. 8,14 Mert [mindazok ugyanis] akiket Isten Szelleme vezérel, [vagyis vezet, irányít, és kormányoz] azok [mind] Istennek fiai^*

*Mert azt mondja az Írás: „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [és ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [és vágyából], hanem Istentől [vagyis Istenből] születtek.” (Ján. 1,12-13)

És Pál apostol kifejti: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma: lényetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben (szóma = személyiség)” „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által” (1 Kor. 6,19-20; Gal. 3,26-29; 4,6-7).

Róm. 8,15 Mert nem kaptatok (rab)szolgaság szellemét ismét a félelemre [hogy félelemben éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek] hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok [és nyertétek el] aki által kiáltjuk: Abbá [az-az szerelmes] Atyám! [vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek]^*

*Mert Isten: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint” (Eféz. 1,5).

És: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5).

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27).

Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15).

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).

Róm. 8,16 Ez a Szellem bizonyságot tesz [és együtt tanúskodik] a mi szellemünkkel együtt, [és a mi szellemünkben] hogy Isten [született] gyermekei vagyunk^*

*A kijelentés így folytatódik: „És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról” (1 Ján. 5,10).

Tehát: „Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldötte Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal. 4,6)

Róm. 8,17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak^* ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg^**

*Úgyhogy: „Azért nem vagy többé (rab)szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, [akkor Isten akaratából, és kegyelméből] Istennek örököse is [akit maga Isten tett azzá] Krisztus által [Krisztuson át]” (Gal. 4,7).

Mert azt mondja az Írás, hogy így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten fiaivá váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

De: „Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk (és tanúsított irántunk) az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk (és azok is vagyunk)! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt” (1 Ján. 3,1)

**Mert: „néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,29).

„Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (vagyis részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vígadozva (és ujjongva) örvendezhessetek” (1Pét 4,13)

Róm. 8,18 Mert azt tartom, [és állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk [megtapasztalunk, ami történik velünk] nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás: Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]^*

*Hiszen: „… a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [és könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás] igen-igen nagy [minden mértéket meghaladó] örök [súlyú] dicsőséget szerez nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkál ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).

„Akiket Isten hatalma őriz (őriz - egy helyőrséggel-, megvéd) hit (bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség) által az üdvösségre (megmenekülésre), amely készen van (vár), hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék). Amelyben örvendeztek (ugrál az örömtől, ujjong), noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések (próbára tevés, próbatétel, a gonoszság megtapasztalása által, ingerlés provokáció által) között. (sokféle, sokrétű kísértés miatt)” (1Pét 1:5-6).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (idegenkedjetek, ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés, ingerlés provokáció által) végett támadt köztetek. (amelyen kell átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (és fordulna elő) veletek” (1Pét 4:12).

Sőt: „Boldogok [vagytok] ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felségnek) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérelnek, és tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:14).

„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, kedvezés, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség, bőkezűség) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig szenvedtetek (vagyis rövid szenvedéstek után), ő maga tegyen (és fog tenni) tökéletesekké. (alkalmassá), erősekké, szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosokká (megalapoz).” (1Pét 5:10).

Ezért: „Teljes (nagy) örömnek tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (a gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).

Róm. 8,19 Mert a teremtett világ [vagyis a teremtmények, és az egész természet] sóvárogva [epedő sóvársággal, feszülten] várja az Isten fiainak megjelenését [megnyilvánulását; kijelentését; kinyilatkozását]^*

*Mert bár már: „… most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2).

Az egész teremtett világ pedig azt várja, hogy visszaálljon az eredeti – a teremtéskori, vagyis paradicsomi – állapot, és: „A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak, és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr” „… mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen” (Ésa. 65,25; 11,9-10).

Róm. 8,20 Mert a teremtett világ hiábavalóság [mulandóság, üresség, haszontalanság, sikertelenség] alá vettetett [és minden teremtmény mulandóságnak van alávetve] nem önként, [nem önszántából, készségesen, és szabad akaratból] hanem azért, [és az által] aki az alá vetette^*

*És hogy ki helyezte átok alá az egész teremtett világot, arról így tesz bizonyságot Isten Igéje: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egyetlen fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek (ne is érintsétek), hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek (és csábítja a szemet), és kivánatos az a fa a bölcseségért (mert okossá tesz): szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék” (1 Móz. 3,1-6).

És az Úr kijelenti az engedetlenség következményét, azt mondva: „Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott ('árar: átkot hoztál, és átok alá helyeződött a föld) miattad, fáradsággal élsz belőle egész életedben! Töviset és bogácskórót terem tenéked; s eszed a mezőnek fűvét. Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1 Móz. 3,17-19).

A prédikátoron keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy így lett az élet értelmetlenné: „Mi haszna van az embernek minden fáradozásából, ha fáradozik a nap alatt? Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad. Fölkel a nap, és lemegy a nap, siet vissza arra a helyre, ahol majd újból fölkel. A szél fúj délre, majd északnak fordul, körbefordul a szél járása, és visszatér oda, ahonnan elindult. Minden folyó a tengerbe ömlik, és a tenger mégsem telik meg, pedig ugyanoda folynak a folyók, újra meg újra oda folynak. Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt” (Préd. 1,3-9).

Dávidon keresztül pedig folytatódik: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk” (Zsolt. 90,10).

Róm. 8,21 Azzal a [nekünk adott] reménységgel [hittel és bizalommal]

hogy maga a teremtett világ is megszabadul [vagyis hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani] a romlandóság rab(szolga)ságától [vagyis a mulandóság szolgai állapotából] az Isten fiai dicsőségének szabadságára [és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába]^*

*Péter apostol megvallása: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13).

Isten ígérete: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe” (Ézs. 65,17).

János apostol látomása: „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé” (Jel. 21,1).

Róm. 8,22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ [vagyis a teremtmények, és az egész természet] együtt [azaz: egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik, nyög, nyöszörög] és vajúdik [a szülés fájdalmaiban kínlódik] mind idáig [egészen mostanáig]*

*A prófétán keresztül jelenti ki Isten, hogy az ember céltévesztése (és gonoszsága) mit jelent az egész teremtett világ számára: „Meddig gyászol még a föld, meddig marad száraz a mező füve? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul állat és madár… ” (Jer. 12,4)

Róm. 8,23 Sőt, nemcsak ez [a világ] hanem maguk a Szellem zsengéjének [(aparkhé): vagyis kezdetének] birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet], mi magunk is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét] fohászkodunk [sóhajtozunk, és nyögünk] magunkban [bensőnkben, a szellemünkben]. Várván a fiúságot [egy fiú helyére helyezést, vagyis hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való belépésre] a mi testünknek megváltását [(szomató apolütrószisz): a holttestünkből való, váltság általi megszabadítást]^*

*Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből)? (szómából = holttestből). „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül” (Róm. 7,24-25).

„Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet” (2 Kor. 5,2-4).

„Mert e romlandó testnek (phthartosz): mulandóság állapotában lévőnek) romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba” (1Kor. 15,53).

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket (szóma), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21)

„Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Szellem zálogát adta szívünkbe” (2Kor. 1,22).

„Aki záloga [foglalója; (előlege)] a mi örökségünknek s feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztettetünk az Ő dicsőségének dicséretére”(Eféz. 1,14)

Róm. 8,24 Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli, ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Hiszen: Az a remény, amit már teljesedni látunk, többé nem remény]^*

*De mi: „… nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18)

Ezért: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját…” „és az üdvösség sisakját” (1Thessz. 5,8; Ef. 6,17)

„Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,7)

Róm. 8,25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, kitartással [állhatatosan, és kitartással] békességes tűréssel [örömteli, és reményteljes türelemmel, de sóvárogva] várjuk^*

*És hogy mire várunk, arról így szól a Szent Szellem: „arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1 Pét. 1,4)

A türelmes várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24)

Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az Úrra…” (Zsolt. 37,7)

Róm. 8,26 Hasonlatosképpen pedig a Szellem is segítségére van [segítségére siet] a mi erőtlenségünknek [a mi szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; [mert hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen, nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, és] fohászkodásokkal [vagyis szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal]^*

*Ezért az apostol így figyelmezteti a mindenkorban élő hívőket: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által” (Eféz. 6,18)

Ézsaiás prófétán keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy mi a nyelveken szólás oka és eredménye: „Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg, és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most, mint a szülő nő zihálva nyögök, lihegek és fúvok! Letarolom a hegyeket és halmokat, úgyhogy egész növényzetük elszárad. A folyókon gázlókat készítek, és a mocsarakat kiszárítom. Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává” (Ésa. 42,12-16)

Róm. 8,27 [ÉS Ő], Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi, kutatja] tudja, mi a Szellem gondolata [mit kíván, és mire irányul a Szellem elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése, és akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [közben járva, és könyörögve emel szót] a szentekért^*

*A próféták mind a szívek vizsgálójáról prófétálnak, kijelentve azt is, hogy ki Ő: „… az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsolt. 7,10).

Ő a: „… Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója…” (Jer. 11,20).

És hogy ki Ő: „… Ezt mondja az Isten Fia,… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója” (Jel. 2,18.23)

És Ő Jahve: „Én, az Úr (Jahve) vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom…” (Jer. 17,10).

Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik^* minden javukra van [minden javukra válik; javukra szolgál, minden összedolgozik; együttmunkál, és összejátszik, minden körülmény, esemény] mint akik az ő végzése szerint hivatalosak

[Más fordítás: és mint akik az ő végzése értelmében és az Ő elhatározása szerint arra hivatottak, hogy szentek legyenek]^**

* [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele.

**Azoknak: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [(prognószisz): előzetes elhatározása] szerint, a Szellem megszentelésében, [a Szellem megszentelő munkája (hagiaszmosz): Isten céljaira való elkülönítése által] engedelmességre [figyelmes hallgatásra, vagyis szolgálatkészségre] és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2).

Az idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott (kiszemelt) minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata (és jóságos tetszése) is helyeselte. Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint. Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik. És ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, [szabad elhatározása szerint tesz; aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja]. (Eféz. 1,5.11).

„Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11).

Róm. 8,29 Mert akiket eleve ismert [öröktől fogva tudott, kiválasztott, és felismert] eleve el is rendelte, [és a többiektől előre különválasztotta]. hogy azok az ő Fia ábrázatához [az Ő képéhez] hasonlatosak legyenek [vagyis: Fiának képmását öltsék magukra, és hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, akivel együttformált]. Hogy ő legyen az elsőszülött [a legelőször előhozott, vagyis az új emberiség elsőszülöttje, első példánya.] sok atyafi [vagyis testvér] között^*

*Az idők kezdete előtt már úgy döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11)

Mert az Úr Jézusban jött el maga az Isten: „Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg”„Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)

És Ő az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, (szóma = holttest) hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21)

„És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is” (1 Kor. 15,49).

„Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Ef. 3,11).

És az eleve kiválasztásra itt adja meg a választ Isten: „Aki eleve el volt ugyan rendelve (ki volt választva), a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek” (1 Pét. 1,20).

Róm. 8,30 Akiket pedig eleve [vagyis előre] elrendelt, [elválasztott; különválasztott] azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; [vagyis megigazulttá tette] akiket pedig megigazított, [azaz megigazulttá tett] azokat meg is dicsőítette^*

*Azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm. 9,23-24).

Róm. 8,31 Mit mondunk azért ezekre? [és mire következtethetünk ebből] Ha az Isten velünk, [értünk, és mellettünk van] kicsoda [lehet, és mit tehet] ellenünk^*

*Megvallhatom, ha az ellenség támad: „Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van” (Zsolt. 56,10).

Ha emberek akarnak ártani nekem: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre” (Zsolt. 118,6-7).

Hiszen: „…Ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid. 13,5-6).

Hiába szövik terveiket: „Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert velünk az Isten!” (Ézs. 8,10).

Ha csüggednék Isten újra és újra megerősíti ígéretét: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed őket, és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézs. 41,10-13).

Róm. 8,32 Aki az ő tulajdon [az Ő saját] Fiának nem kedvezett, [és nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [és áldozatul kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [és miért ne adna ingyen, kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk^*

*Ugyanis: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [és azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

„Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is]. hogy az Ő egyszülött [az Ő egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): örök életet birtokoljon]” (Ján. 3,16).

Róm. 8,33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít; [vagyis Isten, aki a megigazulást adta?]^*

*A Szent Szellem már előre kijelenti a vádló (a sátán) bukását: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket” (Ésa. 50,8-9).

De nem is vádolhatja már a szenteket, mert János apostolon keresztül jön a kijelentés: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig”. (Jel. 12,10-11).

Róm. 8,34 Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el?] Talán Krisztus Jézus, az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, [aki életre is kelt] aki az Isten jobbján van, aki esedezik is [és közbenjár] érettünk^*

*Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3).

„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25).

„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

Róm. 8,35 Kicsoda szakaszt [vagy kicsoda választ] el minket a Krisztus szerelmétől [agapéjától: Isten szerinti szeretetétől]? Nyomorúság [nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás, szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás] vagy szorongattatás [szükség, szorongató keserűség, szükséghelyzet, szorult helyzet, kín, gyötrelem, ínség] vagy üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy mezítelenség, vagy veszedelem, [vagy életveszély] vagy fegyver-é? [kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom]?

Róm. 8,36 Amint meg van írva, hogy: Teéretted gyilkoltatunk [és öldököltetünk] minden napon; olybá tekintenek [és annyira becsülnek] mint vágó juhokat. [Más fordítás: Minket minden nap miattad visznek és juttatnak halálba, és olyanok vagyunk, mint a leölésre szánt juhok]^*

*Beteljesült a Dávid által mondott prófécia: „Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé” (Zsolt. 44,12).

„Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek” (Zsolt. 44,23).

És az apostol megvallása: „Mert úgy gondolom, hogy Isten minket, apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványossággá lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek” (1Kor. 4,9).

„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben (szóma = személyünkben) hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = a húsunkban)” (2Kor. 4,8-12).

„Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (1Kor. 15,31).

Róm. 8,37 De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett^*

*A mi győzelmünk Istentől van: „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor. 15,57).

És mindazok győztesek, akik víztől és Szellemtől újonnan születtek: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5).

Az Úr Jézus így bátorította és bátorítja a mindenkori tanítványait: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, és szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, szorongásban lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn. 16,33)..

Róm. 8,38 Mert meg vagyok győződve, [és biztos vagyok benne] hogy sem halál [a természeti (biológiai, fizikai) halál, vagyis a hústest halála]. Sem élet [a természeti (biológiai) vagyis a hústestben való élet]. Sem angyalok [vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok] sem fejedelemségek [kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. A mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek]. Sem hatalmasságok [erősségek, erőmegnyilvánulások, sem csodatévő erők]. Sem jelenvalók [vagyis jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok] sem következendők [eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni]

Róm. 8,39 Sem magasság, sem mélység, [sem magasságban sem mélységben lakók] sem semmi más teremtmény [sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában történők] nem szakaszthat el [nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani] minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon [és megjelent, és megbizonyított] a mi Urunk Jézus Krisztusban^*

*Nincs semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ (a világegyetem; világmindenség; vagyis a teremtett világ, azaz: az angyalok és emberek együtt). Akár élet (vagyis a fizikai, vagy biológiai élet), akár halál, akár jelenvalók, akár következendők (eljövendők, bekövetkezendők), minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).