Elaine Tavolacci: Serkenj föl Debóra! (Profecia)

Készítette: Lisa Szanyel

Három héttel ezelőtt volt egy álmom: miközben a Bibliámat olvastam, egy nagy méhraj röpködött a szombámban, nagyméretű, világos színű sárga-fekete poszméhek voltak. Amikor felébredtem, először úgy értelmeztem ezt az álmot, hogy a méhek a szellemi hadviselést jelképezik, de ahogy utánanéztem, az Úr ezzel teljesen ellentétes dolgot jelentett ki. A Bírák könyvében szereplő Debóra prófétanő neve azt jelenti, hogy "méh" (a rovar, nem a női test része - a ford.) Az Úr azt is megmutatta, hogy a méz a kijelentéseket jelképezi. Azóta, amióta ezt álmodtam, több próféciát is hallottam a méhekről és a mézről. Ezt a kijelentést kaptam a Szent Szellemtől azokra a Debórákra, akik most kelnek föl.

Az Úr azt mondja, Debórákat emelek föl, akik vezetők lesznek a következendő napokban. Az Én hangommá válnak, ahogy elviszik az Én prófétai szavamat a nemzetekhez. Amint átadják az Én szavamat, olyan lesz, mint a méz, kijelentést fog hozni. Igazságos bírák lesznek azon a földön, és az erkölcs szavát fogják elvinni a nemzetekhez. Nagy hatalommal fognak tevékenykedni, és jelek fogják követni őket. Ahogy kiszabadítják a foglyokat, az a bűn megítélését és átváltozást fog magával hozni. Ahogy egyre sötétebbek lesznek a napok, vigasztalást hoznak a többieknek, azzal, hogy tejet osztanak és mézet visznek. Fordulatot hoznak az atmoszférába, ahová csak mennek, és ahogy dicsőítenek, az erősségek leomlanak. Arra fognak tanítani másokat, hogy hogyan járjanak, hogyan hadakozzanak, és hogyan álljanak ellene a kísértésnek. Útmutatást adnak azoknak, akik engednek az Én Igémnek, és intést azoknak, akik lázadnak. A szemeik tiszták, mert nem fertőzte meg semmilyen tisztátalan kép.

Ezeket a nőket nem fogják többé lebecsülni és megvetni, mint vezetőket. Nem fogja többé elhallgattatni őket az egyház vagy a média, mert Én helyeztem rájuk a kenetemet, és az Én hatalmam van bennük. Ne utasítsátok vissza őket, ugyanis kétélű kardot hordanak maguknál, amivel leválasztják az emberi vallásos hagyományokat az Én Igém igazságáról. Világosan megkülönböztetik a hiteles prófétai szót, és feltárják azt, ami megtévesztés és hamisítvány. Ezek a Debórák felkelnek, és legyőzik a rabszolgahajcsárokat, és azokat, akik elnyomás alatt tartják Krisztus testét. Mindig sikeresen fogják megsemmisíteni és leleplezni az ellenség munkáit. A szeretet és megbocsátás szellemében fognak járni, és nem fognak megsértődni, amikor ellenállásba ütköznek. A gyümölcseikről fogjátok megismerni őket, amikor kibocsátják az Én szavamat a nemzeteknek, szabadulást hoznak, és felszabadítják a megkötözötteket, mondja az Úr.

Bírák 4:4
Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidot felesége volt bíró Izraelben.

Bírák 5:12
Serkenj föl, Debóra, serkenj föl! Kelj föl, és énekelj! Rajta, Bárák, támadj! Ejts foglyokat, Abínóam fia!

Zsoltárok 119:103
Mily édes az én ínyemnek a Te Igéd; méznél édesebb az az én számnak!

Példabeszédek 24:13
Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.


Forditotta: Országh György

Forras: Gyuri Naploja

A kincsről

Készítette:Keresztény szépségportál

Megtanultam, hogy a kincset a szívében hordozza az ember... 


Móra Ferenc

Csoda egy muszlim családnál

Hit Gyülekezete Szívem és ajkam Tied

IGE: Egyetlen törvényünk van, a HIT törvénye!

 „Hogyan lehetséges akkor [hol marad tehát az ember számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetek]? Lehetetlenné vált. [szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott]. Milyen törvény által? A cselekedeteké [a tettek törvénye] által? Nem, hanem A HIT „TÖRVÉNYE” által

Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül*(Róm. 3,27-28)

*Így vallja meg Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy (hús)test sem” (Gal. 2,16)

Szívem Hozzád száll fel én Uram

Joyce Meyer: A szavak ereje

Ige a csak vallásos emberekről

Isten igéje bemutatja, hogy milyenek azok az emberek, akik valamilyen vallást követnek, és nem a Megváltót: „Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, (kérkedők) dicsekvők, gőgösek, (kevélyek).

 Istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, (tisztátalanok), és szentségtelenek.

 Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, (féktelenek) a jónak nem kedvelői (és jóra nem hajlandók).

Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent).

 Kiknél megvan a kegyességnek látszata, (ezek olyan emberek, akik vallási parancsokhoz, tehát külsőséges tényezőkhöz való igen pontos ragaszkodásúak, akik a hitben folyó életet aprólékosan hűen, de alapjában véve formálisan tartják meg), de megtagadják annak erejét.

(Fordulj el tehát ezektől), és ezeket kerüld” (2 Tim. 3,2-5).

Isten parancsolata:

„Ez pedig az ő (Isten) parancsolata, hogy higyjünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.

 És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban;

 és abból ismerjük meg, hogy bennünk (van, és) marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott (vagyis hogy a saját Szelleméből adott nekünk)” (1 Ján. 3,23-24)

Egy hívő édesapa és fiának története

  Egy hívő édesapa Londonba vitte a fiát egy ékszerészhez tanulónak . Egy napon levelet kapott, hogy a fiú meglopta a mesterét. Szomorúan utazott Londonba és megállapította, hogy igaz a vád. A fiút elbocsátották. Miközben apa és fia mentek London utcáin, a fiú egyszer csak eltünt az apJa mellöl, úgy, hogy meg se találták azután, hiába keresték. Így az apának szomorú szívvel kellett hazamennie.

 Évek teltek el úgy, hogy semmit sem tudtek elveszett fiukról. Egy vasárnap este a szülők otthon voltak és Isten igéjét olvasták. Még inkább, mint máskor, úgy érezték, hogy imádkozniuk kell elveszett gyermekükért.

 Ugyanezen az estén egy tolvajbanda ment el Spurgeon prédikátor evangéliumi terme elött, azzal a szándékkal, hogy betörnek egy ékszerészhez. A gazemberek között volt azoknak az imádkozó szülőknek a fia is:, társaitól azt a feladatot kapta,hogy menjen be a terembe, és nézze meg, hogy mennyi az idő, mert tudták, hogy van ott egy óra. Így bement a hallgatóság közé.

  Isten követe épen a kereszten függő latorról prédikált, akit az angol bibliafordítás "tolvajnak" nevez. Spurgeon kezével pont az elveszett fiú irányába mutatott, és azt mondta, "Ha ma van itt egy tolvaj, Jézus Krisztus meg tudja menteni!"A nyíl elevenébe talált a fiúnak. A betörésből nem lett semmi. A fiú elszaladt csöndben imádkozni, és néhány nap múlva szüleinek nagy örömére hazatért, aki teljes bűnbánattal vallotta be eLtévelyedéseit. Így nem csak tőlük, hanem szüleitől is bocsánatot kapott.

/Jó vetés. Evangéliumi Kiadó és Íratmisszió/

http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/egy-hivo-edesapa-es-fianak-tortenete.html

Isten Igéje: Nem élhetsz nélküle

"Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság." (János 17:17)

Isten Szelleme Isten igéjét használja, hogy olyanná tegyen minket, mint Isten fia. Hogy olyanná váljunk mint Jézus, meg kell töltenünk az életünk az ő igéjével. A Biblia mondja: "Az Ige által leszünk összerakva és átformálva azokra a feladatokra amiket Isten szán nekünk." (2Timóteus 3:17 - MSG fordítás)

Isten szava nem azonos más szavakkal. Isten szava él. Jézus mondta "[...]azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Szellem és élet." (János 6:63b)

Mikor Isten beszél, a dolgok megváltoznak. Körülötted minden - minden teremtmény - azért létezik, mert "Isten mondta". Életre hívta őket.

Isten szava életet hoz létre, hitet alkot, változást ér el, elijeszti a Sátánt, csodákat okoz, a sebeket begyógyítja, jellemeket épít, helyzeteket formál át, örömöt okoz, legyőzi a viszontagságot, legyőzi a kísértést, betölt reménnyel, feltölt erővel, megtisztítja értelmünket, életre hív dolgokat, és örökre garantálja a jövőnket! Nem élhetünk Isten igéje nélkül! Soha ne vedd természetesnek! Az életed részévé kell válnia, mint az ételnek.

Jób mondta: "Jobban értékeltem szájad mondásait mint a napi kenyeret." (Jób 23:12 - NIV fordítás)

Isten igéje szellemi táplálék, meg kell töltened vele céljaid.

(Daily Hope by Rick Warren)

http://napiremeny.blog.hu/2013/03/11/isten_igeje_nem_elhetsz_nelkule

Mennyei testőrség

Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhová mégy ..." (1Móz 28,15).

Vándorutunkban kísérőkre van szükségünk? Legjobb kísérőnk Isten jelenléte és oltalma. Bárhol járunk is, mindenütt szükségünk van Isten jelenlétére és oltalmára, és ezt meg is kapjuk, ha az Ő szolgálatában járunk, nem pedig csak saját kedvtelésünk szerint.

Még ha más vidékre kell is költöznünk Isten akaratából, ne szomorkodjunk miatta! Hiszen a hívő ember vándor és idegen, bárhol is él ezen a földön, mert barhová kerül, igazi otthona mindenhol az Úrban van, mint ahogy minden nemzedékben így volt ez a hívők számára.

Lehet, hogy a világ vezető embereinél nincs protekciónk", de ha az Úr azt ígéri: megőrizlek téged", akkor nem árt nekünk valóban semmi veszedelem. Ez az ígéret áldott "útlevél" minden utazó számára, mennyei testőrség minden zarándok mellett.

Jákób, akinek az Isten ezt az ígéretet adta, még soha nem volt távol hazulról. Anyás gyermek volt, nem kalandos természetű, mint a bátyja. Mégis mennie kellett egyszer, és Isten vele ment. Kicsiny motyóját vitte csupán, és nem volt kísérője. De nem utazott soha fejedelem nemesebb testőrséggel, mint ő. Mikor szabad mezőn aludt, angyalok vigyáztak rá és Isten beszélgetett vele. Ha az Úr indít útnak minket, mondjuk az Úr Jézussal: Ébredjetek, menjünk!" (Mt 26,46).

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Óh, Drága Jézusom...

Hányféle keresztyén él a földön?

 Sötétkamra keresztyén: hitéletét titkon, a sötétben éli, hogy más meg ne lássa.

Novemberi keresztyén: közelében az embert a hideg rázza.

Nézőközönség keresztyén: érdeklődik, lelkesedik, de nem vesz részt semmiben.

Porcelán keresztyén: vigyázni kell vele, mert érzékeny és könnyen sértődik.

Kirakat keresztyén: kifelé szépet mutat, de élettelen, mint egy kirakati bábu.

Látszat keresztyén: képmutató, azaz hamis képet mutat önmagáról.

Névleges keresztyén: csak a neve az, de ő maga halott.

Tamáskodó keresztyén: aki csak azt hiszi el, amit lát.

Mentsen Uram! - keresztyén: aki a szenvedésnek még a gondolatától is visszariad.

Ágaskodó keresztyén: csak egy a fontos számára, hogy ki a nagyobb? - természetesen ő maga!

Világítólámpás keresztyén: olvasd el Máté 5,16-ot!

http://www.csendespercek.hu/gondolatok/1633-hanyfele-keresztyen-el-a-foldon-2579290

Cseri Kálmán: A kívánságról.

Minden kívánság potenciálisan cselekedet. Mint a tojás is. Ha melengetik, az nem marad tojás, egyszer csak elkezd csipogni és szaladni.

Pásztor Anita: Sikerre Formált

Készítette: József Balogh

És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. (Zsoltárok 1:3)

Jézus elhozott minket életébe az erőnek, gyümölcsözésnek és termelékenységnek. Ez az igazság van kifejezve a János 15:16-ban, ahol Ő azt

mondja, “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én

rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti

gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben,

megadja néktek.”

Tudatja veled, hogy téged már kiválasztott, elrendelt, megbízott és kinevezett, hogy gyümölcsöt hozz; tartós eredményeket.

Ez azt jelenti, hogy Ő tett téged hatékonnyá, erőt adott neked, hogy megtermeld a kívánt eredményt. Ha van valamilyen kitűzött célod, függetlenül

attól, hogy milyen nehéz feladat is az, a hatékonyságodban meg lehet bízni a

különleges képességeid miatt, amiket az Úr bevezetett az életedbe. Sikerre és

kiválóságra formált.

Ez kellene, hogy legyen a gondolkodásmódod. Ez nem azt jelenti, hogy lökdösődj egy életen keresztül vagy küzdj, hogy a dolgok működjenek; te már el vagy rendelve, hogy termelékeny légy.

Figyeld meg ismét a Zsoltáríró gyönyörű leírását a kiválóság és termelékenység rendkívüli életéről, amit Isten hozott: “És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. ” (Zsoltárok 1:3).

Tedd ezt a napi megvallásoddá, és mondd, “Olyan vagyok, mint a folyóvizek

mellé ültetett fa, és kiváló eredményeket érek el. Gyümölcsöző és termékeny vagyok”

Meg tudsz tenni bármit; lehetsz bármi; megkaphatsz bármit; és el tudsz

menni bárhová; az lehetsz, amit választasz, hogy légy. Ezt az életet adta neked

Isten; ez az igazságosság élete uralommal, ahol te tiszteled és kéred Őt azáltal,

hogy gyümölcsöző légy minden jó cselekedetedben, ahogyan növekedsz az Ő

ismeretében.

Megvallás

Fel vagyok kenve jó cselekedetekre és elrendeltél vala a gyümölcsözésnek és termékenységnek az életére. Megtartom az Ige vizében elmerült gyökereimet, virágzik az Úrban, tiszteletet hoz Néki és bőséges gyümölcsöt hordoz az Ő igazságosságában. Dicsőség Istennek örökkön örökké!

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: Zsoltárok 92:12-14; Példabeszédek 11:28

Só és világosság 3.

 Jorsits Attila, 2013. szeptember 30.

A fény természetéhez tartozik, hogy ha táplálva van, akkor egyúttal látszódik is, ha látszódik, akkor tápláltatik. Létéhez szorosan hozzátartozik a célja betöltése.

“Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)

A só és a lámpás törvényszerűsége hasonló. Közös bennük, hogy céljuk betöltéséhez önmagukból adnak. Mit jelent ez a kereszténységre nézve? Önmegtagadást. Nézzük, hogy konkretizálja ezt Jézus a lámpás esetében:

“Lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

A keresztények jó cselekedeteinek úgy kell látszódniuk a világban, hogy nyilvánvalóvá váljon, azokat nem humánumból, hanem Isten iránti hálából teszik. Ha ezt nem kommunikáljuk egyértelműen, akkor az igében olvasható Istennek járó dicsőítés elvész. Ezekből a jótettekből ráadásul nemcsak hogy nem származik haszon, gyakran egyenesen anyagi veszteséggel járnak. A világ számára ez jele annak, hogy a kereszténység nem az e világi javakért él. Lukács evangéliumában Jézus a sóról szóló rész előtt utal is erre:

“Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,34)

A lámpás másik törvényszerűsége: ha ég, akkor világít; ha világít, akkor ég. E kettő egymástól elválaszthatatlan. A véka ezt az összefüggést megszüntetni nem tudja, de értelmetlenné teszi.

Mielőtt továbbmegyünk, időzzünk el egy kicsit ennél a bizonyos vékánál. A görög szövegben modioszt olvasunk, ami egy ókori mértékegység (kb. 8-9 liter). A véka pedig egy régi magyar mértékegység, ami a modioszhoz hasonlóan idővel egymeghatározott űrtartalmú edény nevévé vált, tehát a fordítás nagyon találó. Fontos, hogy az elnevezésből egyáltalán nem következtethetünk az edény anyagára. Néhány magyarázat a véka asszociációját követve – gyakran gyúlékonyak voltak – a letakart lámpa által lángra kapó modioszokról beszél, de ez az elképzelés nem igazolható. Modioszt ugyanis készítettek agyagból, sőt a tehetősebbek vagy kereskedők számára fémből – általában bronzból – is. Hogy itt Jézus melyikről beszél, nem tudjuk, amit viszont biztosan állíthatunk, az az, hogy a letakart lámpást értelmetlennek tartja.

A lámpa persze világít a véka alatt, de mi értelme a fényének? Mi értelme a létezésének? Nem világító kereszténység nem létezik – hiszen ha meg van gyújtva, akkor világít –, csak olyan, amelyikneknem látszik a fénye. Márpedig ha nem látszik, akkor nincs semmi értelme. Akkor nem hívja fel a figyelmet Istenre, az Ő adományaira, az Ő művére a hívő ember életében – nem tölti be célját. És hát, mi tagadás, jaj nekünk, ha ilyen célja vesztett keresztények vagyunk: nem sok idő, és a fényünk, amit gondosan eltakartunk a világ elől, elhal.

Só és világosság 2.

 Jorsits Attila, 2013. szeptember 23.

Hogyan ízesíthetik a keresztények a világot? És legfőképpen: mi a tragédiája annak, ha nem teszik?

“Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)

A sorozat előző részében megnéztük, mit is jelent az, amikor a só ízét veszti. Ez egy nagyon gazdag kép, amivel jól lehet szemléltetni például az ember hitének természetét. Folyamatosan oldódik, fogy, és utánpótlás nélkül akár végleg ki is merülhet. Biztos vagyok benne, hogy minden keresztény embernek van tapasztalata ezen a téren. Talán éppen ezért megy ebbe az irányba ennek a példázatnak majdnem minden magyarázata, ám ha figyelmesen olvassuk, rá kell döbbennünk, hogy nem ez az elsődleges értelmeJézus szavainak. Bár a só és a lámpás hithez való hasonlítása nem helytelen, a példázat valójában nem az egyén hitéről, hanem a tanítványok sokaságának, a kereszténységnek a hitéről és Istenhez való hűségéről szól.

Nézzük a példázat első mondatát:

“Ti vagytok a föld sója.”

Ti, azaz a Jézust hallgató és követő emberek, tehát a keresztények vagytok a föld sója. Ha ez a só – tehát a keresztények, a kereszténység – ízét veszti, akkor nem lesz másra jó, mint hogykidobják és eltapossák az emberek. Ezek nagyon komoly és kemény szavak Jézus szájából, melyeknek fényében érdemes kicsit elgondolkodni a világ és a kereszténység viszonyán.

A kereszténység elvetettségét, háttérbe szorítottságát ma a legtöbb keresztény a világ istentelenségének és gonoszságának tulajdonítja. Hiszen maga Jézus mondta:

“Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.” (Jn 15,19)

Jézus azonban nem ezt az egy okot említi, és ezt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Mi van, ha a mostani megvetettségünkben vastagon benne van, hogy a kereszténység egyszerűen ízét vesztette a világ számára? Az emberek nem érzik ugyanolyan hasznosnak és szükségesnek, mint a sót, pedig Jézus nem véletlenül használja ezt a hasonlatot. A következmény sem meglepő: a kereszténység megvetettsége, eltaposottsága napi tapasztalata minden hívőnek. Egy ízetlen, semmilyen kereszténység nem is való másra. Kemény ítélet ez, maga Jézus mondja ki, hogy a sótlan kereszténység ezt a sorsot érdemli!

Sokan úgy gondolják, hogy a sótlanság oka, hogy a keresztények nem képviselik elég radikálisan a nézeteiket. Ez is lehet probléma, de a sótlanság a radikalizmussal a legkevésbé sem oldódik meg.Térjünk csak vissza a példázat képéhez. Az ízvesztés valódi oka a(só)tartalom kioldódása. Mit jelent ez a tartalomvesztés a mi esetünkben? Az önmagukat kereszténynek vallók többsége nem ismeri és nem olvassa a Bibliát. Remekül el tudnak vitatkozni a kereszténység társadalmi, politikai, szociális szerepvállalásáról, defogalmuk sincs a hit misztériumairól.

Sokszor hallott dolog, hogy az ókorban vagy a reformáció idején a piaci kofák is a Szentháromságról vitatkoztak. Igen, akkor a közember is tudta, hogy mi az. Ma tudja? Ma az átlagkeresztény tud róla annyit, hogy akár vitatkozhatna is róla? A hitünk sója, tartalma a Bibliának, a hit misztériumainak az ismerete lenne,ami az emberek számára egy olyan e világon túli dimenziót mutathatna be, és olyan teljesebb életet ajánlhatna, amit ma különféle praktikákban és álvallásokban próbálnak megtalálni. Bevallom, néha azt érzem, hogy Jézusnak a sóról és a lámpásról szóló beszéde nem is példázat, hanem inkább prófécia. Folyt. köv.

Só és világosság 1.

 Jorsits Attila, 2013. szeptember 16.

Jézus szerint a keresztények a föld sója és a világ világossága. Nézzük meg, hogy mit is rejtenek ezek a gazdag hasonlatok.

“Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,13-16)

A kereszténység története során állandó kérdés, hogy a hitnek mennyire, milyen mértékben kell meglátszódnia az ember életén. Rengeteg válasz létezett és létezik napjainkig erre a kérdésre. Az egyszerűség kedvéért nézzük most a két szélsőséget.

• Az egyik szélsőség szerint a hit magánügy. Ha valaki hisz és úgy gondolja, hogy erről nem akar beszélni, akkor titokban is tartható, hiszen csupán lelki dolog.
• A másik szélsőség szerint a hitnek meghatározott külső jelei vannak, és ha ezek nem mutatkoznak meg az ember életén, akkor nem hisz. A fő probléma, hogy a külső jeleket a közösségek vezetői vagy tekintélyesei határozzák meg, és ezzel könnyen törvénykezővé válnak.

A Szentírás a hit láthatóságának kérdésében a fenti szélsőségekről nem szól. Nem írja, hogy a hit következmény nélkül maradhat, de azt sem, hogy aprólékosan meghatározott listákat kellene készíteni az elvárt életváltozásokról. A Biblia azt írja, hogy az emberben a hit által történt változásnak ilyen módon törvényei nincsenek, csak törvényszerűségei.

Jézus ebben az igében két ilyen törvényszerűségről, a só és a lámpás törvényszerűségéről beszél. Nézzük az elsőt:

“Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”

Hogyan vesztheti ízét a só? Jézus idejében – ahogy napjainkban is – az élelmiszerek különböző minőségűek voltak. Mindenki azt fogyasztotta, amit meg tudott fizetni; a só esetében sem volt ez másképp. A sót lepárlással nyerték úgy, hogy kisebb-nagyobb gödröket ástak a tengerparton és azokba vizet mertek. A napsütés elpárologtatta a vizet, és ott maradt a só. A lepárló gödör közepén tiszta hófehér sót kaptak, a szélek felé haladva azonban egyre szennyezettebbet. Ennek megfelelően a jobb minőségű, tisztább só jóval drágább volt. A szegényebbek az olcsóbb, de sokkal több szennyező anyagot (homokot, apró köveket, kavicsokat) tartalmazó sót vásárolták és használták. Mivel el akarták kerülni, hogy az ételbe a sóval együtt mindenféle szennyeződés kerüljön, kis rongydarabba tették a szennyezett sót, amit aztán az ételbe mártottak. Kioldódott a só, de a felesleges szennyeződések nem. Persze minél tovább használták, annál jobban gyengült a keverék, és egy idő után ízét vesztette. Ekkor – ahogyan Jézus is mondja – kidobták, mert már nem volt használható semmire.

Nagyon szemléletes ez a kép. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, láthatjuk, hogy a jó és a rossz együtt van jelen az életünkben. A bűn minden ember egyetemes nyomorúsága, de a hívő, Jézust követő emberek hordoznak valami olyan pluszt, amely időről időre láthatóvá, érezhetővé válik – úgy, mint a só ebben a példában. Hasznos és haszontalan egyaránt benne van, de amikor szükség van rá, megnyilvánul az ereje, a célja, funkciója. Amikor pedig a só teljesen kioldódik a keverékből, akkor haszontalanná válik, nem való semmire. Nem ad ízt az ételnek, többé már nem só. Folyt. Köv.

Uram,Neked adom szívem - Csiszér László