6. Az elválás

C. H. Spurgeon: ÍGÉRET SZERINT

’De mit mond az Írás? „Ûzd el a rabszolganõt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganõ fia a szabad asszony fiával’ (Gal 4,30)

Izsák és Izmael egy ideig együtt éltek. Az önmaga üdvözítésében és az ígéretben hívõ ember évekig ugyanannak a gyülekezetnek a tagjai lehetnek, de nem értenek egyet, és nem lehetnek boldogok együtt, mert elveik homlokegyenest ellentétesek.

Ahogy az igazi hívõ növekszik a kegyelemben, és belép a szellemi felnõttkorba, egyre kellemetlenebbé válik a külsõségekben vallásos ember számára, és a végén kiderül, hogy semmilyen közösségük nincs egymással. El kell válniuk

egymástól, és ez az az Ige, amely beteljesül az izmaeliták számára: ’Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem örökölhet ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!’

Akármilyen fájdalmas is az elválás, Isten akarata szerint történik, és szükségszerû. Az olaj nem keveredik a vízzel, és a természet szerint született

ember vallásossága sem egyeztethetõ össze azzal, ami ígéret szerint születik, és ígéret által tartatik meg. Szétválásuk csupán külsõ megnyilvánulása egy olyan különbségnek, amely mindig is létezett.

Izmaelt elküldték, de õ nem bánta, mert nagyobb szabadságot talált az ország vad törzseinél, akik között hamarosan nagy ember vált belõle. Jól ment a sora, és hercegek apja lett. Megtalálta a neki való helyet a tágas világban; ott tiszteletet vívott ki, és hírnevet szerzett annak nagyjai között.

Gyakran elõfordul, hogy a test szerint vallásos embernek kitûnõ tulajdonságai

vannak, és mivel arra vágyik, hogy tündököljön, igyekszik társaságban forogni, ahol megbecsülik és tekintélyt szerezhet. A világ bizonnyal szereti a maga embereit. A becsvágyó vallásos többnyire elhagyja a barátait, és nyíltan

kijelenti: ’Felhagytam az ódivatú vallásossággal. A hívõk jók voltak, amíg szegény voltam, de most jómódú lettem, és „menõ“ emberek között kell mozognom.’ Így is tesz, és elnyeri jutalmát. Izmael kivette a részét az életbõl, és sohasem vágyott arra, hogy részesüljön a mennyei szövetségben és annak titokzatos áldásaiban. Ha az olvasó szabadabban és otthonosabban érzi magát

egy társaságban, mint Isten gyülekezetében, akkor tudnia kell, hogy a világhoz tartozik, és nem szabad becsapnia magát. Amilyen a szíve, olyan õ maga is. Semmilyen erõszak nem változtathatja Izmaelt Izsákká, sem a világias embert

a menny örökösévé.

Külsõségekben és a jelenvaló életben az ígéret örököse úgy tûnik, nem a jobb részt választotta. Ez nem is várható, hiszen akik a jövõbeli örökséget választják, készek elfogadni a jelen megpróbáltatásait. Izsáknak olyan szenvedéseket kellett megtapasztalnia, amilyenekkel Izmael sohasem találkozott: kigúnyolták, és végül az oltárra kötözték, de Izmaellel semmi ilyesmi nem történt.

Neked, aki Izsákhoz hasonlóan az ígéret gyermeke vagy, nem szabad irigyelned azokat, akik a jelenvaló élet örökösei, bár sorsuk könnyebbnek tûnik, mint a tiéd. Erre nagy a kísértés, amint azt a zsoltáros példája mutatja, aki szomorkodott a gonoszok jóléte miatt. Ezzel a bosszankodással bizonyos mértékig saját hitbeli döntésünket vonjuk vissza: nem egyeztünk-e bele, hogy inkább a jövõben kapjuk meg részünket, mint a jelenben? Vagy megbántuk az

alkut?

Sõt, abszurd dolog irigyelni azokat, akik maguk is sajnálatra méltóak! Az ígéret elvesztése gyakorlatilag mindennek az elvesztése, és az önigaz emberek elveszítették az ígéretet. E világias vallásosaknak nincs mennyei világosságuk

és életük, és nem is vágynak rá. Micsoda veszteség sötétben élni és nem tudni róla! Elég vallásosak ahhoz, hogy tiszteljék õket az emberek, és nyugodt legyen a lelkiismeretük, de ez siralmas nyereség, ha Isten szemében gyûlöletesek. Nem éreznek semmilyen belsõ harcot és vívódást, az új ember nem küzd bennük a régivel; és így élik le az életüket gondtalanul, semmit sem tudva, amíg el nem érkezik a vég. Micsoda nyomorúság ennyire félrevezettetni! Ismét csak azt

mondom, ne irigyeld õket. Sokkal jobb Izsák élete a maga áldozataival, mint Izmaelé a maga függetlenségével és vad szabadságával; mert a világias ember minden nagysága rövidesen véget ér, és semmit sem hagy maga után, csak

olyasmit, ami még nyomorúságosabbá teszi az örök életet.

Ne gondold, hogy a hívõk boldogtalanok. Ha csak ebben az életben reménykednénk, valóban nyomorultak lennénk, de az ígéret bevilágítja

egész életpályánkat, és áldottá tesz bennünket. Isten mosolya, amit hit által megláthatunk, az öröm teljességét nyújtja nekünk. Hozzák a hívõt a lehetõ leghátrányosabb helyzetbe, fessék le a legsötétebb színekkel, vegyék el tõle nemcsak kényelmét, de legalapvetõbb szükségleteit is – még így is jobb a keresztyén legrosszabb helyzete, mint a világi ember legjobb helyzete.

Hadd legyen Izmaelé az egész világ, adjanak neki annyi világot, amennyi csillag van az éjszakai égen, én akkor sem fogom irigyelni. A mi osztályrészünk az, hogy felvegyük a keresztünket, és Istennel együtt idegenek legyünk ebben az országban, ahogy minden õsünk is az volt; mert az ígéretet, bár távolinak tûnik mások számára, elfogadjuk és hit által magunkévá tesszük, és benne már idelent megtaláljuk a mennyet. Istennel és népével maradva sorsunkat sokkal jobbnak tartjuk, mint e világ legnagyobb és legtiszteletreméltóbb gyermekeinek sorsát.

Urunk második eljövetelének és saját örök dicsõségünknek a reménysége elégséges ahhoz, hogy elégedetten éljünk, amíg az Õ megjelenésére várunk.

Ez a különbség a földön szomorú szétválasztáshoz vezet a halálban. A rabszolganõ gyermeke elvettetik az örökkévalóságban és jelenleg is. Senki sem léphet be a mennybe, aki saját cselekedetei alapján tart rá igényt, vagy azzal dicsekszik, hogy saját erejébõl nyerte el.

A dicsõség azoknak van fenntartva, akik kegyelem által üdvözülnek, és senki sem léphet be oda, aki önmagában bízik. Milyen szörnyû lesz, amikor kiûzetnek

azok, akik azon fáradoztak, hogy megerõsítsék saját igazságukat, és nem akarták

magukat alávetni Krisztus igazságának! Hogy fogják majd ezek irigyelni azokat az alázatosakat, akik boldogan fogadták a Jézus vére általi bûnbocsánatot! Akkor majd rájönnek saját ostobaságukra és gonoszságukra, amiért megvetették

Isten ajándékát, elõnyben részesítve saját igazságukat Isten Fiának igazságával szemben!

Amiként az Izmael illetve Izsák által képviselt emberek útjai végül szétválnak, ugyanúgy nem szabad összekeverni azokat az alapelveket, amelyen nyugszanak, mert azok semmiképpen sem összeegyeztethetõk.

Nem üdvözülhetünk részben a magunk erejébõl, részben Isten ígérete által. Számûznünk kell fejünkbõl az üdvözülés kiérdemlésének gondolatát, és el kell vetnünk annak minden formáját. Ha olyan oktalanok vagyunk, hogy részben a kegyelemben, részben pedig saját érdemeinkben bízunk, akkor egyik lábunkkal a sziklán, a másikkal pedig a tengeren állunk, és bizonyosan elesünk.

A cselekedetek és az üdvözülés dicsõsége nem keverhetõk össze. Vagy tisztán kegyelem, vagy tisztán cselekedetek, vagy tisztán isteni, vagy tisztán emberi, de nem lehet félig ilyen, félig olyan. Hagyjunk fel azzal a hiábavaló próbálkozással,

hogy egyesítsünk két olyan elvet, amelyek olyan összeférhetetlenek, mint a tûz és a víz. Az ígéret, és egyedül az ígéret lehet reménységünk alapja, és fel kell hagynunk a törvényeskedéssel, mert az összeférhetetlen a kegyelem általi üdvözüléssel. Nem lehet a testben kezdeni, és azt remélni, hogy lélekben-szellemben válunk, tökéletessé.

Az Úr népének az ókorban tilos volt kevert magot vetnie, vagy részben lenbõl,

részben gyapjúból készült ruhát viselnie; számunkra pedig tilos keverni az irgalmat és az érdemet, a kegyelmet és tartozást. Valahányszor felmerül az érdemek, érzések vagy szertartások általi üdvözülés gondolata, késedelem nélkül el kell vetnünk, legyen mégoly kedves is számunkra, mint Izmael volt Ábrahám számára.

A hit nem látás, a szellem nem test, a kegyelem nem érdem, és sohase feledjük ezt a megkülönböztetést, nehogy súlyos tévedésbe essünk, és elveszítsük az örökséget, amely csak az ígéret szerinti örökösöké.

Az igazi hit

Készítette: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Az igazi hit éppen akkor művel csodát, amikor a látszat-hit mentegetőzve hátrál.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Ne cselekedj gonoszt

Készítette: Keresztény szépségportál

A világ minden kincséért, és senki kedvéért sem szabad gonoszt cselekedni

Kempis Tamás 

www.keresztenyszepsegportal.hu

A divat sötét oldala

Shout to the Lord - Úr Jézus, Megváltóm (magyar felirattal)

Ige: Kijelentés a vallási vezetőkről, és a látszat hívőkről.

 „Monda azért (Bemerítő János) a sokaságnak [a tömegnek], amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák [(ekhidna): mérges kígyók] fajzati [ivadékai], kicsoda intett meg [ki figyelmeztetett] titeket, hogy a bekövetkező [az eljövendő] harag [a fenyegető megtorlás] elől meneküljetek [fussatok]?

Teremjetek azért megtéréshez [a más felismerésre téréshez; a gondolkozás megváltozásához] méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi (ős)atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat [életre kelthet] fiakat [gyermekeket; utódokat] Ábrahámnak.

Immár pedig a fejsze is rávettetett [rá van fektetve] a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó [nemes; kitűnő] gyümölcsöt [termést] nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik [dobatik]* (Luk. 3,7-9)

Máté bizonyságtételéből kerül kijelentésre, hogy kiknek mondja ezt Bemerítő János: „Mikor pedig látá, hogy a farizeusok (elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos, elkülönült, elzárkózó; elválasztó. Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja) és sadduceusok (vallási felekezet, de elsősorban politikai párt volt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolta) közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai]! Kicsoda intett meg [figyelmeztetett] titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek [fussatok]?

Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [méltó] gyümölcsöket. És ne gondoljátok [ne véljétek], hogy így szólhattok [arra hivatkozhattok; így gondolkozhattok] magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy [képes, hatalmas az] Isten eme kövekből is támaszthat fiakat [van ereje, hatalma, képessége, hogy gyermekeket keltsen életre] Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [tűzbe dobnak (hajítanak)]” (Mát. 3,7-10).

Az Úr Jézus is így szól a farizeusokhoz, szintén viperák fajzatának nevezve őket, amikor azt mondják, hogy Ő Belzebub által űzi ki a démonokat: „Mérges kígyóknak (viperák) fajzatai (ivadékai), mi módon (hogyan) szólhattok jókat (gonosz létetekre), holott gonoszak (káros, veszélyes, ártalmas, ellenségek) vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj (mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Mát. 12,34).

És megismétli az Úr a kijelentést: „Kígyók, mérges kígyóknak (viperák) fajzatai (ivadékai), miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését (hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől)?” (Mát. 23,33).

A hitetlen zsidókhoz is így szól az Úr Jézus, és egyben minden szándékosan hitetlen embernek szól a kijelentés: „Ti az ördög (vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség) atyától valók vagytok (származtok), és a ti atyátok kívánságait (vágyait tudjátok) akarjátok (vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (alétheia: az Igében, a valóságban), mert nincsen ő benne igazság (alétheia: az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44)

Adj még többet magadból.

A hit eredménye

 „Amit könyörgésetekben kértek higgyétek, hogy már megkaptátok, és a tiétek lesz az” (Márk. 11,24)

Klaus Douglass: Különbözőségünk a vallástól

Luther tanítása az egyetemes papságról a legfontosabb tényező, ami még ma is megkülönböztet bennünket a katolicizmustól.

Joyce Meyer: Ismerd meg az erősségeidet!

1,6 Éppen ezért, emlékeztetlek arra az ajándékra, amit Isten neked adott. Tudom, hogy ez benned él… Tehát azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz. (2 Timóteus)

Ahhoz, hogy a helyes magabiztossággal rendelkezzünk, elengedhetetlen, hogy ismerjük az erősségeinket. Miben vagy jó? Tudod egyáltalán? Komolyan elgondolkodtál már ezen, vagy annyira a gyengeségeiddel vagy elfoglalva, hogy a képességeidet észre sem veszed? Emlékeztetlek, hogy Isten nem gyárt szemetet. Miután megteremtette az egész világot, majd Ádámot és Évát, ránézett mindarra, amit alkotott, és így szólt: „Igen jó!”

Készíts listát arról, hogy miben vagy jó, és olvasd fel magadnak naponta legalább háromszor, addig, amíg a helyes magabiztosság kialakul benned a képességeidet illetően. Ha valaki arról gondolkodik, hogy miben jó, az nem jelent felfuvalkodottságot; egyszerűen felkészülés arra, hogy a munkádat magabiztossággal végezd. Tudom, hogy minden, amiben jó vagyok azért van, mert Isten megajándékozott azon a területen, és mindig hálát adok Neki a képességeimért, amikkel ellátott.

Arra biztatlak, hogy legyen bátorságod így tenni. Tégy minden nap pozitív megvallásokat a képességeiddel kapcsolatban. Jézus azért jött, hogy gondjaiba vegye mindazt, amit te nem tudsz megtenni, ezért hát hagyd, hogy végezze a munkáját és adj Neki hálát érte.

Uram, köszönöm a képességeket, amiket nekem adtál. Fel akarom ismerni őket, és kérlek, mutasd meg, hogyan használhatnám őket a lehető legjobb módon. Ámen.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Elaine Tavolacci: Állj ellen az ellenségnek

Egyik éjjel volt egy álmom, ami arról szólt, hogy éppen meg akartam enni egy mazsolás sütit. Mielőtt beleharaptam, az egyik mazsola kiesett az asztalra, és életre kelt. Elkezdett növekedni, olyan lett, mint egy kukac, és elkezdett mászni. Majd tovább nőtt, és egy kígyó lett belőle. Kidobtam a kígyót az ajtón, de visszajött és tovább nőtt. Ekkor a csuklómra tekeredett, én viszont lehúztam, és ledobtam. Felmásztam egy létrára, hogy elkerüljem, és akkor felébredtem.

Ezt az álmot nem kell nagyon magyarázni, mert önmagáért beszél. Az Úr az ApCsel 28:3-5-höz vezetett engem, ahol a kígyó Pálra ragadt, de nem lett semmi baja, és lerázta a tűzbe. Az Úr a következőt mutatta nekem: vannak közöttetek, akiknek le kell rázni bizonyos dolgokat, még mielőtt erődítménnyé válnának. Az ellenség vissza próbál vinni némelyikőtöket olyan dolgokba, amiből már megszabadultatok. Bármit is használ az ellenség, hogy megpróbáljon rád ragadni, neked le kell ráznod, és el kell pusztítanod. A vipera azzal a szándékkal jön, hogy az áldozatába fecskendezze a mérgét, vagy kiszorítsa belőle az életet.

Azt mondja az Úr, hogy szándékom és tervem van azzal, hogy szabaddá tettelek. Ne ess bele újra abba a csapdába, amit az ellenség próbál felállítani, hogy visszacsaljon azokba, amikből megszabadultál. Ne menj vissza abba, ami egyszer már majdnem elvette az életedet. Ismerd fel az ellenségedet, és ne hagyd, hogy megvesse a lábát. Továbbra is koncentrálj az elhívásra, amit készítettem számodra. Menj tovább abba az irányba, amerre Én viszlek. Igen, lesznek próbák és megpróbáltatások út közben, és az ellenség megpróbál eljönni, hogy lopjon, öljön és pusztítson, de neked meg kell tanulnod, hogy legyél kitartó és győztes minden csatában.

Megadtam neked minden hatalmat, ami szükséges, és a teljes fegyverzetet, amiben járnod kell. Hatalmat adtam neked, hogy kígyókon és skorpiókon taposs, és az ellenség minden erején, és semmi sem fog ártani neked, de neked ellene kell állnod az ellenségnek. Rázd le a kígyót, amikor megpróbál rád tekeredni. Állj meg szilárdan abban, amiről tudod, hogy igaz. Emelkedj a körülményeid fölé. Állj ellen minden kísértésnek, és emelkedj sötétség erőinek a taktikái fölé. Jöjj fel egy magasabb szintre, ami elérhetetlen az ellenség számára. Végezd ki azokat a dolgokat, amik megnyitnák az ajtót előtte, vagy bármilyen belépést biztosítanának neki az életedbe. Ne engedj a kígyó hangjának, hanem rendeld alá Nekem a tagjaidat, járj szentségben, és engedj az igazságosságnak. Megadtam a képességet arra, hogy győztes legyél. Állj meg erősen, és állj ellen az ördögnek, és el fog futni, mondja az Úr.

Lukács 10:19

Ímé, adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.

Apostolok Cselekedetei 28: 3-5

Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada. Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult. De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lett.

Jakab 4:7

Vessétek hát alá magatokat az Istennek; álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.

1 Péter 5:8

Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, kit nyeljen el

 http://www.awordinseason.info

http://gyurinaploja.blogspot.com

KÉK EGEK

17 Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. 18 De én vigadozni fogok az ÚR előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. 19 Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. A karmesternek: húros hangszerre. Hab 3,17-19.

                            KÉK EGEK?

Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az Úr előtt. (Hab 3,17-18)

Nemrégiben, hazafelé az autómmal, egy viharba keveredtem. Ahelyett, hogy egy növekvő felhős égboltot láttam volna, a sötét felhők egy vonalban helyezkedtek el, ahol az időjárási front kezdődött. Olyan volt, mintha Isten húzott volna egy vonalat, hogy megjelölje az égbolton az eső kezdetét. Közeledve a front felé, láttam, hogy a felhős vonal fölött ott a kék ég. Ez számomra emlékeztető volt, hogy a kék ég nem válik szürkévé, hanem csak a felhők takarják el.

Hasonlóképpen, a körülmények néha eltakarják a látótérből Istent. Helyette zavaros kapcsolatokat, váratlan kiadások sorozatát, egy gyerek lázadását látom. Habakuk emlékeztet, hogy a szürke felhők mögött van egy Isten, aki az "én Megváltóm" és az "én erősségem" - aki meg tud erősíteni, hogy ellenálljak a megpróbáltatásnak, és biztosít, hogy végül minden jóra fordul. Egyszer minden felhő szertefoszlik, felfedve a kék eget, ami mindig ott van, túl azon, amit látunk.

Imádság: Istenünk, erősségünk, segíts nekünk ma, hogy körülményeinken
túl a te hűségedet láthassuk. Ámen.

A körülmények percről percre változnak, de Isten hűsége sohasem változik.
Philip M. Huber (New York, USA)

http://csendespercek.hu

JÖJJ EL MÓZES -- EvaNagyBudapest

A nagyobb mibennünk

Ti az Istentõl vagytok fiacskáim, és legyõztétek azokat; mert nagyobb Õ, aki bennetek van, mint az, aki e világban van. — 1JÁNOS 4,4.

Megszokottá kellene válnia, hogy az élet minden válságában ezt mondd: „Én gyõztes vagyok. Több vagyok, mint gyõztes. A Teremtõ lakik bennem. A nagyobb él bennem. Õ keresztül tud vinni engem ezen. A nagyobb az, aki sikerre visz engem, én nem bukhatok el.”

Ilyenkor nem magaddal dicsekszel, hanem a Nagyobbal, aki benned van. És ez fogja Õt arra indítani, hogy érted munkálkodjon!

Ha te újjászületett, Szellemmel betöltekezett hívõ vagy, benned minden megvan — használatra készen —, amire valaha is szükséged lehet a gyõzelemhez.
Minden létezõ isteni erõ, isteni képesség, benned lakozik!
Ha hiszed a Bibliát, és elkezded megvallani, amit mond, a Nagyobb fel fog kelni benned, és világosságot ad az e lmédnek, útmutatást a szellemednek, egészséget a testednek és segítséget az élet minden területén.

Megvallás: Nagyobb Õ, aki bennem van, mint az, aki a világban van. Nagyobb, mint az ördög, nagyobb, mint a betegség, nagyobb, mint a szegénység, nagyobb, mint a halál, nagyobb, mint az ellenség minden ereje. És Õ bennem él! A nagyobb képes engem sikeressé tenni. Én nem tudok elbukni!

KENNETH E. HAGIN: Hitünk tápláléka napi adagokban

Pastor Chris: Hagyd, hogy az igének ereje legyen

Készítette: József Balogh

Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában (Zsidó levél 3:7-8)

Ábrahám olyan ember volt, aki nagymértékben tisztelte Isten utasításait. A Mózes 1. könyve 22:2-ben az Úr azt mondta neki: „Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondándok néked. ” Olyan erős volt ez az utasítás, hogy Ábrahám nem kérdezett, inkább eszerint cselekedett és feláldozta volna az ő fiát, ha az Úr nem akadályozta volna meg. Az ő motivációja az volt, hogy „Isten mondta azt”

Ugyanígy kellene, hogy legyen a te számodra is. Az örömöd az életben nem az kellene, legyen, hogy izgalmas dolgokat teszel, amiket szeretsz, hanem hogy megteszed az a dolgot, amit Isten mond, hogy tedd meg. Csakúgy, mint Ábrahám esetében, Isten utasítása neked kellemetlennek tűnhet, például, lehet, hogy Ő azt mondja, hogy maradj a munkádnál, amit nem nagyon szeretsz. Viszont ez nem számít, megmaradsz a munkádnál és úgy döntesz, hogy szereted azt és sikeres leszel benne, mert az Úr mondta azt.

Isten igéje eljön hozzánk, hogy átalakítson, kijavítson és megvédjen minket. Amikor ez eljön hozzád, ne légy alkalmi vele vagy ne ítéld el. Ha hozol egy döntést ezzel kapcsolatban és Isten igéje másképpen mondja neked, ne keményítsd meg a szívedet, válaszd az ige útját. Isten Igéje mindig megmutatja neked a kiválóbb utat, hogy azt járd.

Jézus megsiratta Jeruzsálemet, mert az emberek nem ismerték el őt, az Isten Igéjét. Mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét (Lukács 19:44). Ez történt azokkal, akik megkeményítették a szívüket az Igével szemben; ez elmúlt számukra. Ez az Én imám, amit Isten Igéje mindig erővé fog

formálni a te életedben, kijavít és megdorgál, olyan férfivá vagy nővé tesz, amilyenné Isten elrendelt, hogy legyél.

Ima

Drága atyám, örülök a Te Igédnek, mint aki megtalálta a hatalmas kincset. A Te Igéd az életem, és a végső hatalom felettem, és mindenben, amit teszek.

Örökké kifogom termelni önmagamban a Te Igédnek a hatalmát, hogy formáljon, kijavítson és módosítson engem azzá a dicsőséges személlyé, akivé elrendeltél, hogy legyek, Jézus nevében. Ámen

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Timóteus 3:16-17; Zsidó levél 4:12

1 éves biblia olvasási terv: Apostolok Cselekedetei 9:1-31; 2 Krónika könyve 35-36

2 éves biblia olvasási terv: Lukács Evangéliuma 2:33-40;

Böjte csaba: Ajándékozzuk meg egymást a kiengesztelődés örömével!

Megkeresett egy férfi, hogy beszélni szeretne velem, dühös, csak úgy árad belőle a panasz, szidja a feleségét! Hallgatom türelmesen, ismerem őket, sajnos tudom, hogy sok mindenben igaza van! Miután kiöntötte a lelkét, nekem kellene megszólalnom.

Nézd, - mondom szelíden - egy útkereszteződéshez értél, neked most döntened kell! Választanod kell az igazad és az asszonyka között. Mindkettő nem lehet a tiéd! Döntened kell tudatosan! Én helyetted az asszonyt választanám! Tudod, húsvét hajnalán Jézusnak is választania kellett a duzzogás, a Péterrel és társaival való szakítás, az igaza és az apostolai között! Ő tüzet rakott, halat sütött a galileai tenger partján, a társai mellett döntött és csak annyit kérdezett Pétertől: ,,szeretsz-e engem?"

Igen, választanod kell az igazad és a feleséged között, és én helyetted nem a sértett férfiúi büszkeségemet, a magányos duzzogást választanám, hanem az asszonykát. A fenenagy igazaddal te és gyerekeid magányosok lesztek! Az igazad nem tud főzni, inget vasalni, még egy puszit sem tud adni.... Tudod, én helyetted vennék egy csokor virágot az asszonynak és megkérdezném szelíden, jósággal: ,,drágám szeretsz-e te engem?

Légy nagylelkű! Ajándékozd meg őt a kiengesztelődés örömével, ne légy kufár, ne várd meg, hogy igazával vásárolja meg tőled a te szeretetedet!

Csaba testvér

Bejegyezte: Agape

http://szeretet-osvenyen.blogspot.hu/2012_12_01_archive.html

A tervezésről

Keresztény szemmel

Istenre várva

Krisztus Szeretete Egyház

Vigye el a Szél

Római levél 6. fejezet: A bemerítés Krisztus életében részesít (göröggel és kapcsolódó igékkel; revidiált)

Róm. 6,1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben [vagyis a céltévesztésben] hogy a kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] annál nagyobb [és bőségesebb] legyen? [hogy a kegyelem annál inkább áradjon, gyarapodjon, és megsokasodjon]

Róm. 6,2 Távol legyen: [Semmi esetre sem] akik [egyszer már] meghaltunk a bűnnek [a céltévesztésnek], mimódon élnénk még abban*

*Hiszen: „... aki meghalt, felszabadult a bűn alól” (Róm. 6,7)

Róm. 6,3 Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be*

*Az üdvösségünk Isten kegyelméből van: „Mert kegyelemből [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása által] tartattatok meg [és részesültetek a megváltásban; és üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [ez nem a magatok érdeme]: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék [és ne dicsekedhessék]” (Eféz. 2,8-9).

Bizony: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3.5).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy hogyan és miért kell újonnan születni: „… Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,5).

 És a kijelenetés az apostolokon keresztül így folytatódik: „… Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [vagyis a céltévesztés] bocsánatára [és eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát” (Csel. 2,38).

Mert: „… Krisztus szerette a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát, és Odaadta érte a saját életét. Hogy azt felkészítse, és megszentelje [vagyis Isten számára elkülönítse, és szentté tegye], megtisztítván a bemerítés fürdőjében] az ige [az élet igéje] által” (Ef. 5,25-26).

A Szent Szellembe való bemeritkezés következménye lesz: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból... Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Kol. 2,12; Gal. 3,27) .

Pál apostolon keresztül megerősíti a Szent szellem, hogy mibe kell bemerítkezni: „… Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajjon vettetek-é SzentSzellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy már eljött a Szent Szellem. Ezután megkérdezte tőlük: Akkor hogyan meritkeztetetk be? A János bemerítésével ” - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: János, amikorbemerített, megtérést (vagyis a gondolkozásmód megváltoztatását) követelte, és azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Krisztus Jézusban. Amikor ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak” (Csel. 19,1-6).

János apostol így látja a megdicsőült Urat, az Úr Jézus krisztust: „… vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik” (Jel. 19,13).

Róm. 6,4 Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti] életben járjunk*

*És így folytatódik a kijelentés: „Eltemettetvén [együtt elhantolva, azaz szellemben hasonlóvá válva, hasonulva] Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe [beavatkozásába] vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból, [vagyis a halottak közül]. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben [vagyis akiket halottakká tettek az elesések; hibás lépések, botlások, melléfogások] és a ti (hús)testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített [és életre keltett] együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, [az után, hogy minden elesésünket megbocsátotta]” (Kol. 2,12-13).

És tette ezt azért Isten: „Hogy levetkezzétek [félretegyétek] ama régi élet [vagyis a korábbi gonosz életmódotok életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés] szerint való ó embert, mely meg van romolva [el van tévelyítve, és  csábítás áldozatául esett] a csalárdság [megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai miatt. [Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek]. Megújuljatok pedig a ti elméteknek [a ti bensőtök] szelleme szerint. És felöltözzétek amaz új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban [Hit által való megigazulásban] és valóságos [maga a VALÓSÁG, az Ige által] szentségben” (Eféz. 4,22-24).

És ez az Újjonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18). Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Aki: „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit. 3,5).

„Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19)

„Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek (a régire nem is emlékeznek), még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17)^.

Hanem: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok (nagyon vágyódik valami után, epekedik), hogy azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2,2)

Róm. 6,5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, [vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk]*

*Mert: „Isten ugyanis feltámasztotta (életre keltette) az Urat, és hatalmával (ereje által) minket is fel fog támasztani (és életre kelt a halálból)” (1Kor. 6,14).

Mert: „...ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta (életre keltette) Jézust a halálból (a halottak közül), ugyanaz, aki feltámasztotta (életre keltette) Krisztus Jézust a halálból (halottak közül), megeleveníti (életre kelti) a ti halandó testeiteket (éneteket, személyeteket) is az ő ti bennetek lakozó Szelleme által... Igaz beszéd ez (és megbízható az ige (a logosz)). Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (Róm. 8,11; 2 Tim. 2,11).

Róm. 6,6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett]. hogy megerőtlenüljön [és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, [(amartias szóma: a céltévesztett én]. és megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló [a céltévesztett)] test [(vagyis a: szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [és ne legyünk  rabszolgája] a bűnnek, [vagyis ne legyünk  a céltévesztés) rabszolgái]*

*És azért rörtént ez: „hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2).

Róm. 6,7 Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]*

*Ezért tehát: „… atyámfiai, nem vagyunk adósok a (hús)testnek, hogy (hús)test szerint éljünk” (Róm. 8,12).

Róm. 6,8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele*

*A kijelentés megerősítése: „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)

Róm. 6,9 Tudván [és biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [vagyis a halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik*

*Mert Ő az: „Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,24)

Ahogyan azt előre megígérte: „Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson” (Csel. 13,34-35).

Róm. 6,10 Mert hogy meghalt, a bűnnek [vagyis a céltévesztés miatt] halt meg egyszer, hogy pedig él, az Istennek él. [Más fordítás: Ami ugyanis benne meghalt azt a vétek (a cél elvétése) ölte meg egyszer, ami pedig él azt az Isten élteti].

Róm. 6,11 Ezenképpen gondoljátok [és vegyétek számításba] ti is, hogy meghaltatok a bűnnek [vagyis a céltévesztésnek], de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban*

*Abban: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg” (1 Pét. 2,24)

Róm. 6,12 Ne [engedjétek, hogy] uralkodjék tehát a bűn [a céltévesztés következménye] a ti halandó [és mulandó] testetekben [(szóma): személyetekben, ami ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [és ne engedjetek az ő vágyainak és szenvedélyének]*

*Pál apostol példát ad a testi vágyak elleni harcról: „... megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet (szóma =  énemet), hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre” (1Kor. 9,27)

Ti is: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás.” „Ha ugyan Őt megértettétek, és Őbenne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban: Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint.” (Kol. 3,5; Eféz. 4,21-23).

Péter apostol is felhívja a hívők figyelmét: „Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a (hús)testi vágyaktól, amelyek az élet (pszükhé = énünk, életünk)  ellen harcolnak” (1Pt. 2,11)

Már Dávid ezt kéri az Úrtól, egyben kijelentve, hogy hogyan tudjuk megtartóztatni magunkat a testi vágyaktól: „Vezéreld utamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!” (Zsolt. 119,133).

Róm. 6,13 Se ne szánjátok [és ne adjátok át, ne állítsátok] oda a ti tagjaitokat [a test egy-egy funkciót végző részét] hamisságnak [támadó] fegyvereiül a bűnnek [az igazságtalanságnak, és gonoszságnak szolgálatára]. Hanem szánjátok [és adjátok] oda [bocsássátok rendelkezésre] magatokat az Istennek [szolgálatára], mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat [testetek egy-egy funkciót végző részét] igazságnak [a megigazulás] fegyvereiül az Istennek*

*És mert nagyon fontos, sőt életbevágó a kijelentés, ezért megismétli a Szent Szellem: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket (szómata umón = halandó test, azaz: személyeteket) élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket”„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le (hús)testi életetek (biosz = földi életetek) hátralevő idejét. Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (Róm. 12,1; 1 Pét. 4,2-3).

Mert ha továbbra is: „…(hús)test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Szellem által megölitek (vagyis halálra adjátok) a test (szóma: a testi természetetek) cselekedeteit, élni fogtok” (Róm. 8,13).

Róm. 6,14 Mert a bűn [vagyis a céltévesztés következménye] ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése] alatt*

*Azért mert: „… a törvény [a valóságban] csak haragot nemz [haragot eredményez]. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés [vagyis ott nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm. 4,15).

Róm. 6,15 Mit is tehát? [Mi következik ebből?] Vétkezzünk-é [és újra céltévesztők legyünk-e?] mivelhogy nem vagyunk a törvény [uralma] alatt, hanem kegyelem [vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése] alatt? Távol legyen.

Róm. 6,16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok [és alárendelitek] magatokat szolgákul [vagyis rabszolga gyanánt] az engedelmességre, annak vagytok szolgái, [vagyis rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek [vagyis a céltévesztésnek] halálra, [vagyis ami a halálba vezet] vagy az engedelmességnek igazságra? [ami megigazulásra vezet]*

*Az Úr Jézus – a testté lett Ige – így figyelmeztet: „... Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt (vagyis a cél elvétését) cselekszi, (rab)szolgája a bűnnek (vagyis a cél elvétésének)” (Ján. 8,34)

És Péter apostolon keresztül megmagyarázza a Szent Szellem a kijelentést: „... mert akit valaki legyőzött, az annak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsőnél” (2 Pét. 2,19-20).

Róm. 6,17 De hála az Istennek, [az Ő , kedvezése, jóindulatú gondoskodása, és felmentése] hogy jóllehet a bűn [a cél elvétésének] (rab)szolgái voltatok, de szívetek szerint [most már szívből azaz: bensőtökből] engedelmeskedtek a tudomány [és tanítás] azon alakjának, [és követendő mintájának] amelyre adattatok [és amelyre rendelve vagytok].

Róm. 6,18 Felszabadulván pedig a bűn alól [vagyis a céltévesztés kötelékéből], az igazságnak [azaz a megigazultságnak] (rab)szolgáivá lettetek.

Róm. 6,19 Emberi módon szólok [és fejezem ki magam] a ti (hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága] miatt. [A (hús)test gyönge ugyanis enged a kísértésnek]. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak [a törvénytelen nélküli állapotnak] (rab)szolgáiul a hamisságra [törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok [és adjátok] oda most a ti tagjaitokat [(szóma = személyetek) egy-egy funkciót végző részét] (rab)szolgáiul az igazságnak [megigazulásnak] a megszenteltetésre.

[Más fordítás: most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják]*

*Péter apostol megvallása: „Mert elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (vagyis már eltelt) idejében a pogányok (a nemzetek) akaratát (vágyát, tetszését) cselekedtük (és követtük). Járván feslettségekben (kicsapongásokban, bujaságban, gyönyörök közt), kívánságokban (érzékiség, vágy,és  epekedésben), részegségekben (borozásokban, mértéktelenségben), dobzódásokban (dorbézolásban, dáridózásban, és zavargásban, tivornyázva), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban” (1Pét 4,3).

Így figyelmeztet az Úr Jézus is: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a szellem kész, de a (hús)test erőtelen” (Mát. 26,41).

Ezt ismerve így beszél Pál apostol: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: egész lényemet ) és (rab)szolgává teszem; [és rabságba (rabszolgaságba) vetem (és kényszerítem) leigázom] hogy míg másoknak prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok]  magam valami módon méltatlanná és alkalmatlanná ne legyek” (1 Kor. 9,27).

Róm. 6,20 Mert mikor a bűn [vagyis a céltévesztés] (rab)szolgái valátok, az igazságtól [vagyis a megigazulástól] szabadok [függetlenek] valátok.

Róm. 6,21 Micsoda gyümölcsét vettétek [termett ez] azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? Mert azoknak a vége [az eredménye] halál*

*Ugyanis: „… amíg (hús)test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt” (Róm. 7,5)

Róm. 6,22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn [vagyis a céltévesztés] alól, (rab)szolgáivá  lettetek pedig az Istennek megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre [Isten céljaira való elkülönítésre / elkülönülésre], a vége [eredménye] pedig örök élet [Más fordítás: Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet, az életnek egy más létezési formája].

   

Róm. 6,23 Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [vagyis a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban*

*Isten már az első embert figyelmezette: „De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz” (1 Móz. 2,17).

De a test kívánságának erőssége megerőtlenítette Isten Igéjét: „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett” (1Móz. 3,6).

És az apostolon keresztül folytatdik a kijelentés arról, ami halált eredményez: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]. Mert aki vet az ő (hús)testének [aki a hús világába vet], a (hús)testből arat veszedelmet [pusztulást; saját húsából fog romlást aratni]; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. [Más fordítás: Aki azért vet, hogy kielégítse bűnös természetének kívánságait, annak a bűnös természete örök halált terem, és ezt fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszésére vet, az a Szent Szellemből arat örök (természetfeletti) életet]” (Gal. 6,7-8).

Meg van írva, hogy: „Az istentelen (az Isten nélkül élő, a nem hívő) munkál (és szerez) álnok (és hamis) keresményt; az igazságszerzőnek (vagyis a megigazulást szerzőnek) pedig jutalma valóságos (Más fordítás: de igaz bérhez jut az, aki igazságot /alétheia: valóság, Ige/ vet)” (Péld. 11,18).

Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugság), arat nyomorúságot (bajt, /g: plégé: csapás, katasztrófa); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg, kevélység, arrogancia) vesszeje megtöretik (és megsemmisül). Az irgalmas szemű (és a jóságos tekintetű) ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek (a nincstelennek)” (Péld. 22,8-9).

Már Mózesen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt (a rosszat). Bizonyságul (tanúul) hívom ellenetek ma a mennyet (az eget) és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd (hát) az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod” (5 Móz. 30,15.19).

 És mi az, ami halált eredményez, erről így szól a Szent Szellem: „Parázna (jelentése: Isten iránti hűtlenek) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (ha tehát valaki a világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).

Hát: „… ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

Mert: „Amint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot (vészt) vetnek, ugyanazt aratnak” (Jób. 4,8).

Hanem: „… levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert [hogy a korábbi gonosz életmódotokat hagyjátok el és vessétek le a „régi” embert], mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt

[Más fordítás: Ez ugyanis teljesen megromlott a saját vágyai miatt, amelyek rossz irányba vezették, és aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt]; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint” (Eféz. 4,22-23).

Mert: „Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és vágyaival együtt] megfeszítették [(sztauroó): a szenvedélyt, indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja (legyőzi)] indulataival és kívánságaival együtt^” (Gal. 5,24).

És: Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban” (2 Pét. 1,4)