Róm. 3,1 Mi akkor a zsidó [(iúdaiosz): a júdeai]
előnye, [mi tekintetben különb
(felsőbbrendű) hát a zsidó (a
júdeai) a
nemzetbelinél] vagy mi a körülmetélés haszna [előnye]?
Róm. 3,2 Minden szempontból [módon] sok. Elsősorban az, hogy
Isten [először] rájuk bízta igéit. [(logoszát): beszédét, ígéretét, kijelentését].
Róm. 3,3 De hát, hogyha némelyek nem hittek? Vajon azoknak
hitetlensége [és engedetlensége] nem teszi-e hiábavalóvá [vagyis hatálytalanná,
teljesen működésképtelenné; erőtlenné] az Istennek hűségét?*
*Isten ígérete
mindenképpen megvalósul, mert: „Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az
Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók; Sem
nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik
néked a te magod. Azaz, nem a (hús)testnek
fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul” (Róm. 9,6-8)
„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek
gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)
„Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő
elhívása” (Róm. 11,29)
„Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem
tagadhatja” (2 Tim. 2,13)
Róm. 3,4 [Távol legyen]!
Szó sincs róla! Sőt, azt kell mondanunk: igaz [és igazmondó, őszinte] az Isten, az emberek pedig [legyenek bár] valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak
kell bizonyulnod [igaznak találtassál] beszédeidben, [logoszaidban, Igéidben] és győznöd kell, amikor
perelnek [és perlekednek] veled”*
*Ez pedig így van megírva: Dávid is így vall
Istennek: „… igaz légy beszédedben,
(és igazmondónak bizonyulj rémáidban)” (Zsolt. 51,6)
Róm. 3,5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk [igazságtalanságunk, istentelenségünk]
teszi nyilvánvalóvá [mutatja és erősíti
meg; hozza napfényre] Isten
igazságát, [szentségét, tisztaságát, és
igazság osságát] akkor mit mondjunk? Emberi módon [emberi okoskodással] szólok: igazságtalan [hamis, és hűtlen] az
Isten, hogy kiönti haragját?*
*Jób barátai így
szólnak Istenről: Vajon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője (és Alkotója) előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban
sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát” (Jób. 4,17-21)
Ezért: „Ki mondhatja: (megtisztítottam), és tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem (nem
tévesztettem el a célt)” (Péld. 20,9).
Dávid értette az
Urat, ezért így vall Istennek: „Egyedül
te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy
igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben” (Zsolt. 51,6).
Róm. 3,6 Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg [hogyan hozza helyre a helytelent, és hogyan választja ki, és különbözteti meg] Isten a világot [világmindenséget]?*
*Ábrahám így
könyörög Szodoma lakosaiért: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot
cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a
gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é
igazságot?” (1 Móz. 18,25).
Elihu (jelentése: maga az
Isten) válasza: „Azért ti okos emberek,
hallgassatok rám! Távol van Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az
álnokság” (Jób. 34,10)
Róm. 3,7 Mert ha Isten igazsága [Igéje, ami a valóság] az én hazugságom [az én hazug állításom vagy magatartásom] által lett naggyá [kiemelkedőbbé, és növekedett, fokozódott]
az ő dicsőségére, [az Ő dicsőítésére]
akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös [mint a célt eltévesztő]?
Róm. 3,8 Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak [amivel hamisan vádolnak is] minket, és
amit állítanak [és hangoztatnak]
némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, [a káros, ártalmas, értéktelen, és
hitvány dolgokat, vagyis a gonoszt] hogy a jó következzék [és származzék] belőle [mert
némelyek állítása szerint mondjuk is ezt]! Az ilyeneket méltán sújtja [és igazságosan éri] az ítélet! [és jogos az elmarasztalásuk]*
*Sőt az apostol azt
hirdeti, hogy: „… ti szabadságra hívattatok atyámfiai [testvéreim]; csakhogy a szabadság ürügy [kiindulási
pont, támaszpont, ok, alkalom, indok, indíték, ösztönzés] ne legyen a testnek. [Más
fordítás: Csak ne használjátok ezt a
szabadságot a bűnös természetetek kívánságaira. Nem olyan szabadságra,
mely ugródeszka a húsnak], sőt (agapé: Isten szerinti)
szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal. 5,13).
És folytatódik a
figyelmeztetés: „De meglássátok, [arra
azonban ügyeljetek; (vigyázzatok)]
hogy ez a ti szabadságtok
[kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen
botránkozásukra ne legyen [megtorpanás; hibás lépés; megütközés,
fennakadás, valamibe való beleütközés; gát, akadály; botláskővé ne váljon] az erőtleneknek [a gyengéknek]” (1
Kor. 8,9).
Hanem:
„Mint szabadok, és nem, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja (de nem úgy,
mint akik a szabadságot a gonoszság takarójának /ürügyként/ használják), hanem mint Istennek (rab)szolgái” (1Pét 2:16).
Mert: „… ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek (a bűn
csábításától)” (Ján. 8,36).
Róm. 3,9 Mi tehát az igazság? Különbek [feljebb valók; fölényben] vagyunk? [van-e előnyünk felettük]? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már
kimondtuk azt az ítéletet, [vagyis
bizonyítottuk] hogy zsidók [vagyis
júdeaiak] is, görögök [vagyis
pogányok] is mind bűnben [azaz:
céltévesztésben] vannak, [vagyis
elvétették a célt, és ezért a céltévesztés hatalma,
és fennhatósága alatt vannak]*
*És folytatják az
apostolok: „De az Írás
mindent (és mindenkit) bűn [vagyis céltévesztés] alá
rekesztett [és összezárt], hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből
[vagyis Jézus Krisztus hite által]
adassék a hívőknek” (Gal.
3,22).
És így
folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten
mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség, csökönyös és lázadó
makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta
merülni; összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében] hogy mindeneken [vagyis mindenkin, és
mindnyájukon] könyörüljön. [és
irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)
Isten azonban –
aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen
Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött
Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)
„az ítélet pedig az, hogy e világ
fejedelme (a sátán) megítéltetett” (Ján. 16,11)
„Most van e világ kárhoztatása (megy végbe az ítélet e világ felett); most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31)
Róm. 3,10 amint meg van írva: „Nincsen igaz [igazságos] ember egy sem,
Róm. 3,11 nincsen, [senki]
aki értse, [aki belátja, és tudja]
nincsen, [senki] aki keresse Istent.
Róm. 3,12 Mind elhajlottak, [letértek az útról, eltévedtek] valamennyien [mindannyian egyaránt értéktelenné lettek] megromlottak, [elfajzottak; hasznavehetetlenekké váltak]
és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem*
*Ez pedig így lett megírva: „Ezt (gondolja), és mondja a balgatag (a bolond) az ő szívében
(bensőjében): Nincs Isten. Megromlottak
és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék. Isten letekint
a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
Mindnyájan elhajlottak (és elpártoltak tőle), és valamennyien (egyaránt) megromlottak,
nincsen, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is (egyetlen ember sincs)
(Zsolt. 53,2-4)
Róm. 3,13 Nyitott [tátongó,
és megnyílt] sír a torkuk [a gégéjük],
nyelvükkel ámítanak [és
alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera)] kígyóméreg az
ajkukon.
Róm. 3,14 szájuk átokkal [és átkozódással] és keserűséggel [keserű beszéddel] van tele*
*A hitetlenekről, és
a vallásos emberekről így szól a Szent Szellem: „Mert nincsen az ő szájukban egyenesség, belsejük csupa romlottság;
nyitott sír az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek” (Zsolt. 5,10)
De: „Szája telve
átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és
álnokság” (Zsolt. 10,7)
„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge
van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)
„Kígyóméreg az ő boruk,
viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)
Róm. 3,15 Lábuk gyors a vérontásra*
*A próféciák már
előre jelzik azt, hogy: „Lábuk gonosz
cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok,
pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (vagyis Krisztust),
eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a
békességhez (vagyis Krisztushoz)” (Ésa. 59,7-8)
„Mert ők rossz úton
futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)
Róm. 3,16 romlás [baj,
csapás, pusztulás, romok] és nyomorúság [és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság] jár a
nyomukban [az ő ösvényeiken, és
útjaikon].
Róm. 3,17 és a békesség útját nem ismerik: [nincsenek
tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik]*
*Mert nem ismerték
meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)
Akiről már a próféták is így
szóltak „… és hívják nevét:… békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6)
Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)
És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz.
2,14)
Akik Őt nem ismerik, arról
így szól a Szent Szellem: „Nincs
békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (akik Isten nélkül élnek)! Nincs békesség, szól Istenem, a
hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).
Róm. 3,18 Isten félelmével nem törődnek.” [nincs szemük előtt]*
*A (hús)testi
ember:
„A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem,
sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást
és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában,
nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat”
(Zsolt. 36,2-5).
Róm. 3,19 [Mi azonban] tudjuk, hogy amit a törvény
mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, [vagyis
azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve] hogy elnémuljon
[és elhallgattassék, bedugassék, betömessék]
minden száj, és az egész világot [az
egész világegyetemet, a teremtett világot] Isten ítélje meg [(hüpodikosz): vagyis: igazságos döntésnek legyen alárendelve]*
*Ugyanis: „… akik a törvény cselekedeteiből vannak [vagyis a törvény szerint élnek, és akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak],
átok alatt vannak [és azokat átok sújtja]; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban
[vagyis aki nem tartja meg hűségesen],
amik megírattak a törvény könyvében, hogy
azokat cselekedje” (Gal. 3,10).
És ez így lett megírva: „Átkozott, aki
meg nem tartja e törvénynek igéit, hogy cselekedje azokat (és nem a szerint
cselekszik)! És mondja az egész nép:
Ámen!” (5 Móz. 27,26)
„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott (az az ember) mindenki,
aki meg nem hallja e szövetségnek igéit (aki nem hallgat annak a
szövetségnek az igéire). Amelyet akkor
(azon a napon) parancsoltam a ti
atyáitoknak (őseiteknek), amikor
kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből (vaskohóból), mondván: Halljátok meg az én szómat (és
hallgassatok szavamra), és cselekedjétek
(teljesítsétek) mindazokat, amiket én
parancsolok néktek, és (akkor) népemmé
lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek” (Jer. 11,3-4).
„Mostan azért ha figyelmesen (és engedelmesen) hallgattok
szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi
nép közt az enyéim (az én tulajdonom); mert
enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma (királysága) és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el
kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz.
19,5-6)
„Mert az Isten mindeneket [minden embert] engedetlenség [hitetlenség (csökönyös és lázadó),
makacsság] alá rekesztett [mindnyájukat a hitetlenségbe hagyta
merülni; összezárta = közös helyzetbe
hozta annak érdekében] hogy mindeneken
[mindenkin; mindnyájukon] könyörüljön.
[Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon]” (Róm. 11,32)
Mert: „… az Írás mindent (mindenkit) bűn
alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből (Jézus
Krisztusban vetett hit alapján) adassék a
hívőknek (azoknak, akik hisznek)” (Gal. 3,22)
Ugyanis: „… a
törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése]
Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]” (Róm.
10,4)
Róm. 3,20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből [vagyis olyan tettekből, melyekkel a törvényt
akarja betölteni] egy (hús)test
sem igazul meg Őelőtte [vagyis
Isten előtt]: mert a bűn [azaz: a
céltévesztés] ismerete [és
felismerése] a törvény által vagyon*
*És így folytatódik
a kijelentés. „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é?
(vagyis céltévesztés)? Távol legyen: sőt
inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a [a gonosz] kívánságról sem tudtam volna, [és a
vágyat, a mohó kívánást sem ismerném]
ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd! De
a [tiltó] parancsolat által a bűn alkalmat vett,
[ösztönzést, indíttatást, lökést, ugródeszkát, és támaszpontot kapott] és nemzett [és fölébresztett;
felszított; felkeltett; kimunkált] bennem
minden [gonosz] kívánságot [és mohó kívánást és megismerkedtem a
bűnnel = elkövettem a bűnt] mert [ugyanis] törvény nélkül holt a bűn” (Róm. 7,7-8).
Mert a kívánság pedig – ha
gondolatai az embernek e körül forognak – így működik: „Azután a kívánság
megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jak.
1,15).
Dávid így imádkozik,
megvallva, hogy: „… egy élő (vagyis
természeti, a biológiailag élő ember) sem
igaz előtted!” (Zsolt. 143,2)
Róm. 3,21 Most pedig [kijelentetett,
hogy] a törvény nélkül jelent meg [a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá nekünk] Isten igazsága,
[az Isten előtti megigazulás]
amelyről bizonyságot is tesznek [és
tanúsítják] a törvény és a próféták [az Isten nevében szóló,
isteni akaratot közvetítő személyek]*
*Ezért: „Tudván azt,
hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből [tettei alapján]… Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul
meg egy (hús)test sem. [mert a
törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá]” (Gal. 2,16)
Róm. 3,22 Isten pedig ezt az igazságát [az Isten előtti megigazulást] most nyilvánvalóvá [és láthatóvá] tette a [Jézus] Krisztusban való hit által [és a Jézus hitén keresztül] minden
hívőnek. [és mindazok elnyerik, és
mindazokra száll, akik hisznek Benne] Mert nincs különbség [és
nincs megkülönböztetés zsidó és nemzetbeli között]*
*És tette ezt
Isten: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban [a követelményeivel, és rendelkezéseivel]
ellenünk szóló [és tételekbe foglalt] kézírást [az adóslevelet], amely
ellenünkre volt nekünk [és mely
vádolt minket], és azt eltette [eltávolította, eltolta] az útból, odaszegezvén azt a keresztfára (vagyis
a kínoszlopra)” (Kol.
2,14)
Ugyanis: „A törvény nincs hitből [és nem a hitből származik], hanem amely ember cselekszi [betölti, és megteszi] azokat, élni fog azok által. Krisztus
váltott meg minket [Aki kivásárolt
bennünket, és váltságdíj ellenében
felszabadított] a törvény átkától
[vagyis a törvény átka alól]”
(Gal. 3,12-13).
Ezért: „A
körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a
körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak [végzésének] megtartása. [csak az fontos, és ér valamit]” (1 Kor. 7,19).
Isten parancsa pedig az, hogy „Szükség néktek újonnan születnetek (Ján. 3,7).
Ezért: „… nincs különbség [vagyis
megkülönböztetés] zsidó meg görög
[azaz: pogány] között; mert ugyanaz az
Ura mindeneknek, [vagyis mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [és bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják”(Róm. 10,12)
Róm. 3,23 Mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének.
Róm. 3,24 Ezért Isten ingyen [ajándékképpen] igazítja meg őket, miután megváltotta őket a
Krisztus Jézus által.
[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság
általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított
felénk]*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a
világot
[Mert: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte].
Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket
[nem számította fel nekik az
eleséseket, a hibás lépéseket,
botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket], és
reánk bízta [sőt belénk helyezte]
a békéltetésnek [a kibékítés, a kiengesztelődés] igéjét [logoszát]” (2 Kor. 5,19)
„Megigazulván azért hit
által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1)
„Akiben van a mi váltságunk
az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz.
1,7)
Ő:
„Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal.
3,13)
„hogy
a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal.
4,5)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„Az Ő (Isten) munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban
vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és
megváltássá” (1Kor. 1,30)
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított
engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm.
8,2)
Róm. 3,25 Mert az Isten őt [eleve]
(el) rendelte [és oda adta] engesztelő [véres]
áldozatul [fedélnek, mint előkép, a frigyláda fedele
a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként].
Isten ugyanis az előbb [a korábban]
elkövetett bűnöket [végtelen türelmében]
elnézte [elengedte, és megbocsátotta].
Róm. 3,26 türelme idején [az előbb történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, és
megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével] hogy e mostani időben [vagyis időszakban] mutassa meg [és jelentse ki] igazságát, [és
kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is]: mert ahogyan ő igaz,
igazzá teszi azt is, [vagyis megigazít mindenkit]
aki Jézusban hisz. [aki a Jézus hitéből
való]*
*Mert: „Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden
nép a maga útján járjon” (Csel. 14,16)
És: „A tudatlanság
időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy
mindenki mindenütt térjen meg” (Csel. 17,30)
„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem
trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van
szükségünk” (Zsid. 4,16)
Róm. 3,27 Hogyan lehetséges akkor [és hol marad az ember számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetik]?
Lehetetlenné vált. [szétfoszlott;
kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott] Milyen törvény által? A cselekedeteké
[a tettek törvénye] által? Nem, hanem
a hit „törvénye” által.
Róm. 3,28 Hiszen azt tartjuk, [és állítjuk] hogy hit által igazul meg az ember, a törvény
cselekvésétől függetlenül*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mit mondjunk tehát, [mivel ez így van,
kérdezzük csak] mit ért el [és mit
nyert volna hústest szerint, és mire jutott] Ábrahám (jelentése: sokaság atyja), a mi (hús)test szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám
cselekedetekből [vagyis
tettei eredményeként] igazult meg, akkor
van mivel dicsekednie, [és akkor lenne alapja a dicsekvésre] de nem Isten előtt. [mert nincs erre
lehetőség az Istennel szemben].
De mit mond az Írás?
„Hitt [pedig] Ábrahám az
Istennek, és Isten ezt számította be [ezt tulajdonította] neki igazságul.” [ez szolgált
megigazulására]. [Márpedig] aki fáradozik, [és tetteket visz végbe; és munkálkodik, dolgozik] annak a bért [a fizetséget] nem kegyelemből [és nem ingyen] számítják, hanem azért, mert tartoznak vele.
[vagyis tartozás szerint jár, tartozás kiegyenlítéseként]. Aki pedig nem fáradozik, [nem visz végbe tetteket, és nem
munkálkodik] hanem hisz abban, aki
megigazítja [aki igazzá, vagyis megigazulttá nyilvánítja] az istentelent (vagyis azt, akiben nincs
Isten, az Isten nélkül élőt) annak a hite
számít [a hite tulajdoníttatik] igazságnak.
[vagyis megigazulásul] (az Isten kegyelmének végzése szerint).
Ahogyan Dávid is azt az embert mondja
[és hirdeti] boldognak (és
áldottnak; szerencsésnek; ez pedig az Istennel való közösségből fakad, Isten
ajándéka) akinek az Isten cselekedetek
nélkül [vagyis a tettektől függetlenül] tulajdonít
[és számítja be az] igazságot:
[vagyis a megigazulást; azaz, akit Isten igazit meg tettek nélkül].
„Boldogok, [és áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik;
hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik,
[akiknek törvénytiprásait elengedték], és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél
ELVÉTÉSE]
Boldog [és áldott] ember
[vagyis az a személy], akinek az Úr bűnt
nem tulajdonít. [vétkeit, vagyis céltévesztését
nem rója, és nem számítja fel]” (Róm. 4,1-8).
Dávid is így
prófétál arról, hogy mi a boldogság: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR (JHVH = Jahve) nem rója fel bűnét, és nincs szellemében
álnokság” (Zsolt. 32,1-2).
És teszi ezt Isten azért: „hogy egyetlen ember [egyetlen hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt. Hogy,
amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor.
1,29.31).
Mert: „Ezt mondja az
Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az
erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki
dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet,
ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja
az Úr” (Jer. 9,23-24)
„Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz
Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a
régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől” (Ésa. 65,16).
„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2
Kor. 10,17).
Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus
Krisztus keresztjében (kínoszlopában),
aki által nékem megfeszíttetett a világ,
és én is a világnak” (Gal. 6,14)
És a továbbiakban
is így vallja meg az apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul
meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is
Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem
a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy
(hús)test sem” (Gal. 2,16).
És így folytatja az apostol: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit
által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy
senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
Mert Isten: „Nem
az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, (és nem az
általunk véghezvitt igaz cselekedetekért) hanem
az ő irgalmasságából tartott meg (és üdvözített) minket az újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által” (Tit.
3,5).
Bizony, Isten: „Nem vétkeink szerint bánik
velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől,
olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet
napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz,
olyan irgalmas az ÚR (JHVH =
Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13).
„Isten ugyanis
Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik
bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19).
Róm. 3,29 Vagy Isten kizárólag a zsidóké [vagyis a júdeaiaké]? Nem a pogányoké [vagyis
a nemzeteké] is? Bizony, a pogányoké [a
nemzeteké] is.
Róm. 3,30 mert egy az Isten, aki megigazítja [vagyis megigazulttá nyilvánítja] a
körülmetéltet hitből, [éppúgy, mint aki]
a körülmetéletlent pedig hit által [vagyis
a hiten keresztül]*
*Hiszen Ábrahám: „…
a körülmetélkedés jelét [jegyét, jelképét] is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül [egy
pecsét, mint védelem vagy megóvás; - a rányomott bélyeg, a tulajdon vagy az
eredetiség jeleként] kapta, hogy atyja
legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el.
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak
körülmetélkednek, hanem követik is a
mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait”
(Róm.
4,11-12).
És így folytatja az apostol: „Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből
fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned
fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő
Ábrahámmal” (Gal. 3,8-9)
Már Ézsaiáson keresztül: „Így
szól az Úr az Úr Jézushoz, és a minden korban élő krisztusi emberhez: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób
nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a
népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6).
Hiszen: „Csak egyetlen Úr, egyetlen hit, és egyetlen
bemeritkezés van; Egyetlen az Isten és mindeneknek Atyja, aki
mindeneknek felette van [aki uralkodik minden felett] és mindenek által [és mindenen
keresztül] és mindnyájatokban munkálkodik, [cselekszik, és mindent átjár, és mindenhol jelen van]” (Eféz.
4,5-6).
Róm. 3,31 Érvénytelenné [hatálytalanná]
tesszük [és mellőzzük, érvénytelenítjük,
megszüntetjük, vagy eltöröljük] tehát a törvényt a hit által? Szó sincs
róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek [érvényre emeljük a hiten át]*
*Az Úr Jézus
kijelenti, hogy a törvényt Ő fogja beteljesíteni, és teljessé tenni: „Ne gondoljátok
[és ne véljétek], hogy jöttem a
törvénynek [Az Úr útmutatásának;
tanításának; Isten kijelentett akaratának; az IGÉ-nek] vagy a prófétáknak eltörlésére [vagy
megszüntetésére; fölbontására; visszavonására]. Nem jöttem, hogy eltöröljem [megszüntessem; érvénytelenné tegyem;
visszavonjam], hanem inkább, hogy betöltsem [beteljesítsem; teljessé, tökéletessé tegyem, vagyis tartalmat adni jöttem]” (Mát. 5,17).
Pál apostolon
keresztül fejti ki a Szent Szellem az Úr Jézus kijelentését: „Mert a törvény
vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [és
megigazulására annak, aki hisz]” (Róm. 10,4).
Ugyanis: „…
az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett
hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a
törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig.
Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett (és nevelőnk volt
Krisztusig), hogy hitből (azaz: hit által) igazuljunk meg. De
minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert
mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal. 3,22-27)
„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget
mutatott] mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő
[saját] Fiát elbocsátván [és
elküldve] bűn [a céltévesztés] (hús)testének hasonlatosságában [és
hasonmásában] és a bűnért, [a
céltévesztés miatt]. Kárhoztatá a bűnt [a
céltévesztést] a (hús)testben. [hogy elítélje a
(hús)testben levő bűnt (a
céltévesztést]. Hogy a törvénynek
igazsága [igazzá-tétel eredménye] beteljesüljön
bennünk [és rajtunk] kik nem
(hús)test szerint járunk, [és élünk] hanem Szellem szerint. [akiknek
járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a Szellem] (Róm. 8,3-4)
„Most pedig megszabadultunk [felszabadultunk; mentesültünk; feloldoztattunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól] minekutána meghaltunk arra nézve, [és
annak a számára] amely által lekötve
tartattunk; [ami fogva tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában [újszerűségében; új
voltában] és nem a betű óságában. [s
ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában]” (Róm.
7,6)
„Az által, hogy eltörölte
a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást (a követelésével minket terhelő
adóslevelet), amely ellenünkre volt nekünk (amely minket vádolt), és
azt eltette (eltávolította) az útból, odaszegezvén azt a keresztfára
(a kínoszlopra)” (Kol. 2,14)
Mert
így szól az Úr Ézsaiáson keresztül az Úr Jézusról: „Ímé (ez) az én
szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit
szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam Őbelé, törvényt
beszél (és hirdet) a népeknek” És: „… a törvényt igazán jelenti
(igazán hirdeti) meg (Ésa. 42,1.3)
Ez
a törvény pedig: „… a hit törvénye…” (Róm.
3,27)
Mégpedig:
„… a szeretet által munkálkodó hité” (Gal.
5,6)
„… mert aki szereti a felebarátját [az embertársát; a
különböző; a „másféle” más fajtából való (vagyis az Ádámi) idegent] a
törvényt [vagyis Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében
jelentett ki] betöltötte. [beteljesítette,
véghezvitte, megvalósította; tartalmat adott neki]. „… tehát a
szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt” (Róm. 13,8.10)
„Mert az egész törvény
ebben az egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal. 5,14)
Jorsits Attila, 
.jpg)
.jpg)
