„Akit / az Úr Jézust / noha nem láttatok, [mégis] szerettek
[(agapaó): Vagyis
teljesen odaszántátok magatokat, Ez azt jelenti: elveszni, feloldódni a
szeretetben]; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek
[és bíztok] benne, kibeszélhetetlen [kimondhatatlan] és (meg)dicsőült [túláradó] örömmel
örvendeztek [ugráltok az örömtől
és ujjongtok]
Elérvén hitetek (vég)célját, a lélek [vagyis egész lényetek,és életetek]
üdvösségét [megmenekülését];
»Más fordítás: Így
éritek el a hitetek végcélját: egész
lényetek, és életetek megmenekülését és teljes átformálódását«
A régi kéziratok egy része szerint: „a hit célját, az emberek
üdvösségét” (Bibliatanács megjegyzés)* (1 Pét. 1,8-9)
*Mert: „Hit
nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; (és senki sem lehet kedves Isten
előtt) mert aki Isten elé járul, (és
Őt keresi) hinnie kell, hogy Ő (van) és létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt
keresik” (Zsid. 11,6).
És: „…
minekutána felszabadultatok a bűn alól, (rab)szolgáivá lettetek pedig az
Istennek megvan a gyümölcsötök a
megszenteltetésre, a vége pedig örök élet [Gyümölcsötök a megszentelődés,
célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési
formája]” (Róm. 6,22).
Ezért most már: „… ne
szabjátok magatokat [ne
igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (és ne idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem
változzatok el [alakítsátok, formáljátok
át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek
belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával
alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok]
mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]”
(Róm. 12,2).
„Amely üdvösség
[megmenekülés] felől tudakozódtak és nyomozódtak [és
keresték, kutatták és vizsgálták] a
próféták [(prophétész): az
Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek], akik az
irántatok való [és nektek szánt] kegyelem
felől [(kharisz): kegyelem, vagyis Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben]
jövendöltek [vagyis prófétáltak]* (1 Pét. 1,10)
*Az Úr Jézus – Akiben Isten szeretete, és
szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása jelent meg az
emberért, az emberen és az emberben -
a tanítványaihoz így szól: „És
a tanítványokhoz fordulván, monda ő maguknak (és nekik külön ezt mondta): Boldog szemek, amelyek látják azokat,
amelyeket ti láttok. Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta (és szerette volna) látni,
amiket ti láttok, de nem látták;
és hallani, amiket hallotok, de nem hallották” (Luk. 10,23-24)
) „Nyomozódván [vizsgálva, és kutatva], hogy mely
vagy milyen időre [(kairosz): korszakra] jelenté azt
ki [(déloó): mutatta meg, és jelezte] a
Krisztusnak őbennük levő [őbennük lakozó, és működő] Szelleme. Aki
eleve [vagyis előre hirdette, és] bizonyságot tett a
Krisztus szenvedéseiről [a Krisztusra
váró szenvedésekről] és az azok után való [és az ezeket követő] dicsőségről [megdicsőülésről]* (1 Pét. 1,11
*Az
Úr Jézus így szól azokhoz, akik nem ismerik fel a megmenekülés útját, idézve a
próféciákat: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az
írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak,
visszautasítottak, és megtagadtak], az
lett a szegletnek feje [és az lett a sarokkő; a szegletkő] az Úrtól lett [származott] ez [és
az Úr munkája, mert az Úr tette azzá]. És
csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt]. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik
tőletek [elveszítitek, mert elragadtatik] az Istennek országa [az Istenkirálysága], és oly népnek [a pogány népnek] adatik,
amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [mert
összezúzza magát, és darabokra törik]; akire
pedig ez [a kő] esik reá,
szétmorzsolja azt” (Mát. 21,42-44).
Dávid így prófétál erről, és ezt idézi az Úr Jézus: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek,
szegletkővé lett (vagyis az lett a
sarokkő)! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez
a mi szemeink előtt! (Zsolt. 118,22-23).
Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés
köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért
van meg az Írásban (és ezért
mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek
Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban,
meg nem szégyenül (azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség)
(és számotokra, hívők számára tehát érték); az
engedetleneknek (vagyis aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek
(és a próbán elvetettek, elutasítottak), (és megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (az lett szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (és botlásnak) kövévé
s botránkozásnak (és botránynak) sziklájává;
Akik engedetlenek (akik nem hisznek, hanem szándékosan és önfejűen,
hitetlenek) lévén, megütköznek (és nekicsapódnak,
nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás:
Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1
Pét. 2,6-8).
Pál apostol bizonyságtétele
az Izráelről: „Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [a megigazulás] törvényét követte, [és amely törekedett a törvényből eredő
megigazulásra] nem jutott el az igazság
[vagyis a megigazulás] törvényére [vagyis
a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért?
Azért, mert nem hitből keresték [és
akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [és
a tettekből] volna. Mert beleütköztek [Megbotlottak; hibás lépést
tettek; fennakadtak] a beleütközés [a botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés
[és megütközés; botlás] kövét és
megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy
felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely);
és aki hisz Őbenne, [és magát
rábízza] nem szégyenül meg [nem fog
csalódni]” (Róm. 9,31-33).
És Izráel azért nem ismerte
fel, mert csak a Szent Szellem által lehet megérteni a próféciákat: „… mert a Jézusról való bizonyságtétel a
prófétaság Szelleme” (Jel. 19,10).
A próféták erről prófétáltak: „Ezért így szól az én
Uram, az ÚR (Jahve): Ímé,
Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal,
aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16).
És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így
prófétál: „A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt
rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás
sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És
megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és
megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást
tanítványaimban!” (Ésa.
8,13-16).
Dániel is próféciát kap a
végidőkről, de azt írja, hogy: „Én pedig
hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül
mindebből (Uram, mi lesz ezeknek vége)? És
monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek (ezek
az igék) a vég idejéig (a végső
időkig)” (Dán. 12,8-9).
Péter apostol figyelmezetése
Krisztus népe számára.„ Ezért egészen
bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét
helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a
hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen
próféciája sem ered önkényes magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából
származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az
Istennek szent emberei” (2 Pét.
1,19-21).