2013. július 29.

Jób 3. fejezet: Jób panasza. (szerkesztett)

Jób. 3,1 Ezután [végre] megnyitá Jób [Jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] az ő száját, és [(a): megszólalva] megátkozá az ő [születése] napját.

Jób. 3,2 És [(ʿánáh): kiáltva] szóla Jób, és monda.

Jób. 3,3 Veszszen el az a nap, amelyen születtem [amikor világra jöttem], és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott.

Jób. 3,4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon [és napfény azon ne világítson].

Jób. 3,5 [Így követelje vissza azt a napot, vegye birtokba], és tartsa azt fogva az (ős)sötétség és a halál árnyéka [(caləmáve): halál árnyéka; a mélységes sötétség]. A felhő lakozzék rajta, nappali borulatok [(kimərír): sötétség, feketeség (báʿa): törjön rá, és rettentsék meg], és tegyék rettenetessé.

[Más fordításban: Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség].

Jób. 3,6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt [vak sötétség ragadja el, és a sötétség nyelje el]; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz

[Más fordítás: Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába, az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák].

Jób. 3,7 Az az éjszaka [(odüné): legyen az szomorúság, bánat, és fájdalom]! Legyen az magtalan [(galəmú): terméketlen, meddő], ne legyen örvendezés [(rənánáh): ujjongás, örömkiáltás] azon.

Jób. 3,8 Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt.

[Más fordítás: Átkozzák el, és rontsák meg, akik képesek átok alá helyezni a nappalt, akik készek felkelteni, és felingerelni a Leviátánt].

Jób. 3,9 Sötétüljenek el [annak alkonyatán, és] az ő estjének [(nešep̄): és a hajnali szürkületmnek] csillagai; [hiába] várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját [a hajnal sugarait és a hajnal hasadását, és ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét].

Jób. 3,10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait [az engem hordozó méhnek kapuját], és nem rejtette el szemeim elől [nem tartotta távol szememtől] a nyomorúságot [(ʿámál): szenvedést, kínt, fájdalmat és gyötrődést].

Jób. 3,11 Mért is nem haltam meg [(mámô): és miért nem pusztultam el] fogantatásomkor; mért is ki nem multam [azonnal], mihelyt megszülettem.

[Más fordításban: Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből; Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem].

Jób. 3,12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam.

[Más fordításban: Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők]?!

Jób. 3,13 Mert most [csöndben] feküdném és nyugodnám [és békén lennék], aludnám, és akkor nyugton pihenhetnék - [és békességem volna].

Jób. 3,14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik maguknak [elhagyatott helyeken] kőhalmokat [sírhelyet] építenek.

Jób. 3,15 Vagy fejedelmekkel [és hercegekkel], akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.

Jób. 3,16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott [áman): eltemetett] idétlen gyermek [vagy mint az (nép̄el nep̄el): elvetélt magzat, vagy holtan született koraszülött]. Mint a világosságot [('ôr): napvilágot] sem látott kisdedek [csecsemők, mint a magzat, amely fényt sose látott]?

Jób. 3,17 Ott a gonoszok [(aszebész) akikben nincs Isten, Isten nélkül élők] megszünnek a fenyegetéstől [ott (áal) (ez): megszűnik, és abbamarad a bűnösök reszketése, félelme, nyugtalansága], és ott megnyugosznak, és [(núa): megpihennek munkától, bajtól] akiknek erejük ellankadt [(íʿa): akiknek ereje kimerült, és elfáradtak].

»Más fordítás: Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, szenvedélyükkel, dühükkel, haragjukkal, és pihennek az erőben megfogyottak és az elfáradtak nyugalmat találnak«

Jób. 3,18 A foglyok ott mind megnyugosznak [és nyugton vannak], nem hallják [soha többé] a szorongatónak [Kal: sanyargatónak, az elnyomónak] szavát [a hajcsárok hangját].

»Más fordítás: együtt pihennek ott mind bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a robottiszt szavát«

Jób. 3,19 Kicsiny [(qáón qáán): a fiatal, és a jelentéktelen] és nagy [(gəóláh gáôl): idős, tekintélyes, hatalmas, előkelő, nemes, büszke, gőgös, fennhéjázó] ott egyenlő. És a (ʿee): rabszolga az ő urától [('áón 'áôn): uralkodójától, gazdájától, tulajdonosától] szabad [(áp̄əší): felszabadul]

»Más fordítás: A rabszolga megszabadul urától; Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától«

Jób. 3,20 Mért is ad Isten a [(ʿámél): szenvedő, szerencsétlen] nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett [(máráh mar): szomorú, bánatos, fájdalmas] szivűeknek.

[Más fordítás: Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet]?

Jób. 3,21 Akik a halált várják [de hiába], de nem jön az, és szorgalmasabban [jobban] keresik, mint az elrejtett kincset.

Jób. 3,22 Akik nagy örömmel örvendeznek [és ujjongva örülnek], vigadnak [(śíś śvś): és ugrálnak örömükben], mikor megtalálják a koporsót [(qiəráh qeer): a sírt, a temetőhelyet].

»Más fordítás: Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, a sírjukat, ha meglelnék, felujjonganának«

Jób. 3,23 [Mire való az élet] a férfiúnak, aki útvesztőbe jutott [aki útjavesztett emberré lett, és (ar: akinek útja rejtve van)], és akit az [('ĕlóhah 'él): erős, hatalmas] Isten [homályba burkolt] bekerített köröskörül [és akit teljesen körülzárt].

Jób. 3,24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim, és [('ănááh): nyögésem, jajgatásom] ömölnek, mint habok.

[Más fordítás: Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, (bizony sóhajjal kezdem étkezésemet) kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás (és mint víz árja ömlik hangos zokogásom és panaszom)].

Jób. 3,25 Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám [az (á' 'ááh): történt velem], és amitől [leginkább] rettegtem, és [(ór): féltem], az esék rajtam [az ért utol engem].

Jób. 3,26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám [még meg sem nyugodtam, máris új baj ért]

»Más fordítás: Nem tudok (šáqa): megnyugodni), és (núa): csendben / nyugton maradva várni), mert (ez): zűrzavar, reszketés, félelem, nyugtalanság) jön rám«.


Te vagy az akiből Élet árad.

A BESZÉDRŐL

 „Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Péld. 18,20-21)


Imádság:

Nincs az a mélység, Istenem,
ahol Te ne volnál jelen.

Nincs az a szennyes áradat,
melyből a menekvés ne Te lennél,
magad.

… ne Te lennél, végül csak Te, egyedül.

Mert aki a Te neved segítségül hívja,
az megmenekül!

ÁMEN

(Hajdú Zoltán Levente)

Ravasz László: Isten közelében

Isten közelében élni annyi, mint valóságnak venni az élő Isten létezését és bátran levonni ennek a következményeit. 


A nagy kő

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)

Amikor imádkozunk, akkor a világmindenség legnagyobb hatalmát, az élő Istent hívjuk segítségül. De ennek nem mindig vagyunk tudatában. Az alábbi történet segítségünkre lehet:

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy)

Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.
Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását.
Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra.

A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!
- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem!

Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.
Ugye nem kell külön megmagyarázni ezt a történetet?


C. H. Spurgeon: Jézus Krisztus és gyermekei

"De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él (Ézs 53,10).

A mi Urunk Jézus Krisztus nem hiába halt meg. Halála áldozat volt: helyettünk halt meg, mert halála a mi bűneink büntetése volt, és mivel értünk hozott áldozatát Isten elfogadta, megszabadította azokat, akikért életét áldozatul adta.

Halálával olyanná lett, mint a gazdagon termő gabonamag. Jézus Krisztust gyermekei sokasága követi. Ő az "örökkévaló Atya", és ezt mondja majd egyszer: "Én pedig és e gyermekek, akiket az Úr adott nekem" (Ézs 8,18a).
A férfi büszkesége a fiak, "mint hős kezében a nyilak" (Zsolt 127,4). Jézus Krisztus tegze telve van ilyen nyilakkal, mind egy-egy gyermeke. A férfit fiai képviselik, ugyanígy Krisztust a keresztyének. A férfi élete mintegy meghosszabbodik, és tovább él leszármazottaiban, ugyanígy folytatódik az Úr Jézus Krisztus élete a hívőkben.

Jézus Krisztus él, ezért látja "utódait". Szemét rajtunk tartja, gyönyörködik bennünk, felismeri bennünk szolgálatának gyümölcsét. Örüljünk, hogy Urunk örvendezik gyötrelmes áldozatának eredményében, és hogy Ő mindvégig rajtunk tartja a szemét, mint halálának gyümölcsein. Azok a szemek, amelyek egykor könnyeket hullattak értünk, most gyönyörködve kísérnek minket. Ő szemmel tartja azokat, akik rá néznek. Szemeink találkoznak, és milyen nagy örömet jelent ez!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Hillsong - Jesus Generation (Levél Atyádtól)

Spurgeon: Vigasztalás, biztonság, megelégedettség

 „Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett
velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden
örömem belőle sarjad" (2Sám 23,5).

   Ez az Ige nem egy ígéret csupán, hanem ígéretek gyűjteménye - egész
doboz tele drágagyönggyel. Isten velünk kötött szövetsége pedig a kincstár, amely mindezeket a drágaságokat tartalmazza.

   Dávid utolsó szavai ezek, de legyenek ma az enyémek. Először is a sóhaj: a dolgok nem úgy mennek nálam és az enyéimnél, ahogyan szeretném; próbák, gondok és bűnök gyötörnek, mindezektől kemény a párnám.

   Azután a vigasztalás: „örök szövetséget szerzett velem". Isten elkötelezte magát mellettem, és Krisztus vérével megpecsételte a szövetséget. El vagyok kötelezve Istennek, mert Ő elkötelezte magát nekem.

   Ez nagy biztonságot ad, mert Isten szövetsége örök, bölcsen eltervezett és megcáfolhatatlan. Nem kell attól félnem, hogy az idő múlásával Isten szövetségének valamely pontja feledésbe merül, a dolgok természetszerű bizonytalansága következtében. Ez a szövetség sziklaszilárd, erre építhetek mind életemben, mind halálomban.

   Végül megelégedett leszek: nem kell más az üdvösséghez és a boldogsághoz. Istené vagyok és ez a legfőbb örömöm.

   Én lelkem, fordulj ezen a mai napon is Krisztushoz, akiben kegyelmes Istenünk új szövetséget kötött veled. Fogadd be Krisztust, hogy Ő legyen a mindened!


Dr-Kováts György: Örüljetek 1

Fil. 3,1. Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos.

Örüljetek az Úrban. Ez legyen alapmagatartásod. Ebből ne engedj - bárki akarna is megfosztani ettől téged.

Mert vannak, akik el akarják rabolni örömödet. Az örömrablók nem szűnnek meg munkálkodni. Az örömrablók azt akarják elérni, hogy te ne örülj az Úrban. Azt akarják, hogy ne légy erős, ne járjon át az Úr ereje hétköznapjaidban.

Az apostol nem akar eltérni főtémájától: "továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban".  Örüljetek, ebből ne engedjetek. Mit tegyél, ha örömödre akarna valaki rátörni? Őrizd meg magadat: sem aggódás, sem más szorongás, sem versengés, vagy zúgolódás, ne tudja elvenni azt, ami az Úré benned. Semmi érzés, semmi gondolat, semmi kísértés ne lehessen győztes örömöd felett.

Örömödet megtartani csak hit által tudod. Ha megőrzöd: Isten harcosaként élsz.

Istened edzési terve számodra: őrizd meg az örömödet. Őrizd meg a hitedet, őrizd meg a reménységedet, őrizd meg az alázatot szívedben, őrizd meg a szelídségedet, s meg fogod őrizni az örömödet is. Miközben a hit által örülsz és örömben is maradsz, győztes életet élsz. Ha nem engedsz ebből, hit általi örömöd győzelmedet munkálja életed minden területén. Ezért örülj, örülj és örülj.

Ezért mondja az apostol: nem fáradok bele, hogy ismételjem ezt az üzenetet.

Nem félek az ismétléstől sem. Nem az számít, hogy esetleg valaki azt gondolja, kifogytam az üzenetből: NEM mások véleménye szerint tanítok. Üzenetemet folytatni fogom. Örüljetek az Úrban - ez az üzenet, s ettől nem térek el. Ez az üzenet, s ezt ismétlem, megint elmondom, s ha kell, ismét elmondom.

Néha neked is meg kell ismételned az üzenetedet. Ez téged felszabadít - néha azzal küzdesz, hogy talán ismétléssel fárasztanád az embereket, vagy unalmas lenne - bár sokan mondták, mondják, hogy nincs ez így. Az apostol is ismétel. Tudja, hogy hasznos a hallgatókra nézve, s ebbe ő nem fárad bele. Te sem fáradsz bele. S nekik hasznos (bátorságos).



Flach Ferenc - Nincs más Isten

Joseph Prince: A bűn nem állíthatja meg Isten kegyelmét!

Mikor a végrehajtó hatalom egy tagját korrupcióval vádolják, vagy egy egyházi szolgálót házasságtörésen kapják, valószínűleg hallani fogod, hogy „kiestek a kegyelemből” (elvesztették a kegyelmet). Azt hisszük, hogy amikor valaki bűnbe esik, akkor kiesik a kegyelemből.

De Isten szeretné, ha tudnánk, hogy mikor valaki bűnbe esik, nem esik ki a kegyelemből – hanem valójában kegyelembe esik!
Hála Istennek, kegyelme újra talpra állítja az embert.

A Biblia mesél olyan prostituáltakról és korrupt adószedőkről – bűnösökről – akik Isten kegyelmébe estek és újra talpra álltak. Ha az életükben levő bűn meg tudta volna állítani Isten kegyelmét, akkor soha nem tudták volna elfogadni az Ő kegyelmét, hogy meggyógyuljanak és erejük legyen helyesen élni.

Fontos megértened, hogy Isten gyűlöli a bűnt, mert az tönkreteszi életünket, kapcsolatainkat és testünket. A bűn gonosz! A bűnt nem fogja legyőzni az, ha csak beszélünk róla, sőt az akaraterőnkkel sem tudjuk legyőzni. Isten kegyelme tudja lerombolni a bűnt.

Valójában, amikor az Ő kegyelme alatt vagy, akkor nem tud uralkodni rajtad a bűn. "A bűn nem fog uralkodni többé rajtatok, hiszen nem a Törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek." (Róma 6:14 WBTC)
Akkortól nincs rajtad hatalma a bűnnek, amikortól meglátod, megérted és elfogadod az Ő kegyelmét.
Ezt Jézuson, az Ő fián keresztül kaphatod meg. Ő azért halt meg, hogy elvegye a bűneidet és örökre igazzá tegyen.

Az ördög azt mondja neked: „Azt hiszed, még várhatod Isten áldásait azok után, amit reggel műveltél?” Ilyenkor emlékeztetned kell magad, hogy egyedül Krisztus a tökéletességed és igazságod. Mindannyiunknak vannak hibái, botlásai. Egyikünk sem érdemli meg Isten áldásait, de Ő annyira szeret minket, hogy így érdemtelenül, jogosulatlanul is kegyelmet ad nekünk.

A bűn nem tudja megállítani semmilyen módon Isten kegyelmét. Ha ez megtörténhetne, akkor Jézus soha nem jött volna megmenteni minket, hiszen mind szörnyű bűnösök voltunk. De dicsőség Istennek „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem”!
Isten kegyelme hatalmasabb, mélyebb, szélesebb és erőteljesebb, mint a világ minden bűne együttvéve.

Fogadd el az Ő kegyelmét most, hogy gyengeséged vagy gonosz, rossz szokásod felett teljes győzelemben járhass!

Róma 5:20
Isten adta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodott a bűn, ott Isten még több kegyelmet ad. (Modern Fordítás)

A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. (Károli Gáspár fordítás)

Joseph Prince


forrás: http://www.uzenetek.com/2011/01/bun-nem-allithatja-meg-isten-kegyelmet.html#ixzz2UHpOiDVa



Benny Hinn: MIHEZ KEZDESZ A KENETTEL?

Készítette: Élő Víz


forrás: békevár.hu
Amit ma el szeretnék mondani, az nagyon fontos: hogyan készítsük fel magunkat Isten kenetére. Van ugyanis felkészülés rá. Hiszem, hogy minden kereszténynek kenetben kellene járnia. Hadd tegyem fel a kérdést: Mi is a kenet?

Vannak, akik szerint a kenet egy rajtunk átáramló érzés, amit a gerincben lehet észlelni. Valójában azonban a kenet az Úr jelenléte. Az az erő, ami rászáll az ember életére. Maga a kenet szó bedörzsölést, megkenést jelent. Láttátok már valaha, ahogy a pásztor bedörzsöli olajjal a juhokat? Ez a felkenetés, én már láttam ilyet. A keleti pásztorok mindennap olívaolajat kennek a juhok szőrére – azért, hogy távol tartsa a bogarakat. Ahogy a zsoltáros mondja: Az Úr az én pásztorom. A folytatásban pedig ez áll: Az Úr elárasztja (megkeni) fejemet olajjal, csordultig van a poharam. A kenet távol tartja a rovarokat – vagyis távol tartja a démonokat. Szükséged van a kenetre! Egy bogár – egy démon sem ragadhat meg téged!

A kenet bedörzsölést, megkenést jelent. Amikor Isten kiárasztja ránk a kenetét, akkor az Ő természetét dörzsöli bele a miénkbe. Nem lenne csodálatos, ha Isten természete mindennap ott lenne a tiéd felett?

Először is azt szeretném tudatosítani, hogy minden, amit az Ószövetségben láttok egy árnykép, és minden, amit az Újszövetségben láttok: valóság. Az Ószövetség alatt az emberek a dolgok árnyékában éltek, mi viszont a dolgok valóságát éljük. Itt ebben a teremben a fény most lehetővé teszi, hogy lássam az árnyékomat. Ez az árnyék akkor mozdul, amikor a valós, lényegi rész megmozdul, akkor jár, amikor a valós jár. Az ó szövetségben élőknek az árnyék adatott, de a lényeg, a valóság Jézus Krisztusban a miénk!

Sokszor elgondolkozom azon, hogy ha nekik megadatott az erő az árnyék korszaka alatt, nekünk mennyivel inkább van erőnk a valóságban élve. Elizeus a dolgok árnyékában járt, és a Biblia azt mondja nekünk, hogy ezek (t.i. az Ószövetség) példaként írattak meg a számunkra. Az Igében minden azért van megírva, hogy ti ismerhessétek, hogy megtanulhassátok, és hogy élhessétek a keresztény életet.

Elizeus tudott valamit, amit mindenkinek tudnia kell még mielőtt bármiféle kenetet el tudna fogadni az Úrtól. Tudta, hogy mennyire fontos a közösség. Ő tudta, hogy ha folyvást felkent emberek társaságában van, egy napon a kenetük őrá is átszáll. Soha ne vegyülj rossz társaságba! Valami beléd fog ivódni belőlük. Mindig győződj meg róla, hogy a megfelelő emberekkel vagy közösségben. Istent szerető emberekkel, olyanokkal, akik szeretik Jézust, akik szeretik az Úr házát, akik lelkesednek Érte. Olykor találkozunk egy-egy drága kereszténnyel, aki olyan szomorú, depressziós, annyira elnyomott, hogy pár perc beszélgetés után téged is lehúz magával. Nem tudod, miért lettél levert és depressziós. Egyszerűen azért, mert lerántott magával. Ezek nem a te problémáid, hanem az ő problémái telepedtek rád!

Testvéreim, van egy örömhírem! Nincs semmi baj! Minden rendben van! Addig, amíg Isten ül a trónon, minden rendben van! Minden tökéletes!

A Bibliában olvashatsz egy súnemita asszonyról, akinek meghalt a fia. Ez az asszony vette a fiát és lefektette Elizeus próféta szobájában. Az asszony útnak indult, a férjének pedig azt mondta, hogy minden rendben van – pedig a fia halott volt. Géházi, Elizeus szolgája is azt mondta, hogy mindenki békességben, rendben van – pedig a fiú halott volt. Az asszony azt vallotta meg, hogy nincs semmi baj – hittel szólt! Ez az asszony ugyanis látta Elizeus Istenének erejét, hiszen az Úr adta neki a fiát. Nem számít, tehát, hogy mivel támadott neked az ördög, minden rendben van!

Elizeus tudta, hogy a felkentekkel való közössége folytán egy napon rá is kiárad majd az ő kenetük. Ezért közösségben volt Illéssel, az Úr prófétájával, látta rajta Isten erejét és azt mondta: eljön az idő és az ő kenete belém fog ivódni. Azt mondta: Illés közelében akar lenni, követni akarja őt, figyelni akarja.

Én ezért mentem el mindig Kathryn Kuhlmann alkalmaira. Amikor csak tehettem, mindig ott voltam az alkalmain. És mindent megtettem, hogy ott lehessek. Ültem és figyeltem őt, és elfogott a sírás, amikor elkezdett énekelni és az Urat dicsérte. Csodálatos szónok volt, felkent, ott volt fölötte a kenet. A legnagyobb Bibliatanítók egyike volt, akiket valaha is hallottam. Nagyobb, mint bármelyik férfi, akit valaha hallottam. Kathryn ismerte az Igét. Megvettem az összes kazettáját, hogy hallgathassam. Még mindig sok megvan a kazettái közül és még mindig áldást jelentenek számomra. Ma reggel is, mielőtt idejöttem, az ő egyik kazettáját hallgattam meg – pedig ő már, ki tudja hány éve, meghalt. Tizenhét-tizennyolc éve lehet? Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért teszem. Azért, mert Isten Igéje nem hal meg, még most is élő! A gyümölcs, a manna még mindig ott van.

Megszereztem az összes kazettáját, és csak úgy faltam őket. Hallgattam őt a rádióban, néztem a tévében, elmentem az alkalmaira. Ott ültem sírva, ahogy láttam Isten erejét, és ez nagyon mélyen megérintette az életemet. És mindeközben nem voltam tudatában, hogy a szolgálat és annak kenete beszivárgott az életembe!

A közösség létfontosságú! Keresd a felkent emberek társaságát! Menj olyan gyülekezetbe, ahol ott van a kenet! Légy felkentek közelében! Elizeus tudta ezt, rá is ez hozta meg a kenetet. Az Igében az áll, hogy Illés négy helyre vitte őt el.

2 Királyok 2:1 „És lőn, mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által a mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.”

Miért voltak Gilgálban? Miért fontos a Szent Szellemnek, hogy Gilgál (kőkör, legördítés, kerék, fordulat) neve benne legyen a Bibliában? Amint már mondtam, az Ószövetség egy árnykép. És Isten Igéjében nincs semmi jelentéktelen. Semmi. Ha Isten valamit beletesz az Igébe, annak oka van. Miért Gilgál? Ha tanulmányozzátok az Igét és megnézitek, mi történt Gilgálban, megértitek! Ami Gilgálban történt, az ma rendkívül fontos számunkra. Illés Gilgálba vezette Elizeust. Mielőtt Isten kenete leszállt volna Elizeus életére, át kellett mennie Gilgálon. És mindenkinek keresztül kell mennie Gilgálon, ha meg akarja kapni Isten kenetét. Jegyezd meg jól: ha a megfelelő emberekkel kezdesz közösségben lenni, Isten el fog vezetni Gilgálba. Miért fontos, tehát, Gilgál? Az Úr bevezette oda a népet.

Józsué 5:9-12 „És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig. És Gilgálban táborozának Izrael fiai, és megkészíték a pászkát a hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikónak mezején. És ettek a föld terméséből a pászkának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon. És másnaptól kezdve, hogy ettek a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájuk az Izrael fiainak; hanem Kánaán földjének gyümölcséből ettek abban az esztendőben.”

Nagyon sok minden történt itt. Az első, hogy Egyiptom már a hátuk mögött volt. Egyiptom a világ, a régi élet jelképe. És az Ige azt mondja, hogy amikor Gilgálba értek, a manna eltűnt. Ez nagyon fontos! Izrael népe negyven hosszú évig vándorolt a pusztában és az Úr ez alatt mennyei mannával táplálta őket. Nappal a felhő vezette, éjjel a tűzoszlop fedezte be őket. Az Ige szerint a felhő és a tűzoszlop röviddel az után jelent meg, hogy átkeltek a Vörös-tengeren. Negyven éven át a felhő minden évben előremozdult. És ha a zsidók nem követték volna a felhőt, az ammoniták megölték volna őket. A felhő és a tűzoszlop alatt kellett maradniuk. Ezek Isten jelenlétének a jelképei. Meg van írva, hogy mielőtt a Jordánt elérték volna, Gilgálba érkeztek, és ott nemcsak hogy eltűnt a manna, de nem esik több említés a felhőről és a tűzoszlopról sem. Gilgálnál tehát eltűnt a manna, a felhő és a tűzoszlop is. Izraelnek tennie kellett valamit.

Negyven hosszú évig látásban jártak, Gilgálnál el kellett kezdeniük hitben élni. Gilgál az a hely, ahova az Úr elvisz téged, hogy hitből kezdj el élni. Többé nem láthatod a mannát, a felhőt és a tűzoszlopot. Hitből kell élned.

A Mindenható Isten nem elvenni akarta a felhőt és a tűzoszlopot, csak meg akarta változtatni a helyüket. A nép szeme elől akarta elvenni, hogy a szívükbe helyezhesse őket. El akarta mozdítani az égről, hogy a szívükbe, az életük részévé tegye őket. Ennek az az oka, hogy amikor Izrael elhagyta Egyiptomot, még nem volt meg a Szövetség Ládája, hogy azt követhessék. A Szövetség Ládája csak az után készült el, hogy elhagyták Egyiptomot. Amíg a pusztában voltak, — Egyiptomból kijőve — vittek magukkal egy ládát, de ebben nem Isten dicsősége volt, hanem csontok. József csontjai. Amikor azonban beléptek az Ígéret Földjére, már nem esik többé szó erről az élettelen csontokkal teli ládáról. Isten Szövetségi Ládájáról ír ott már az Ige, amit a papok hordoztak, és így léptek be az Ígéret Földjére. Amikor otthagyták Egyiptomot, halott csontokat láttak. Amikor pedig bementek az Ígéret Földjére: Isten dicsőségét látták. A Mindenható Isten így szólt ekkor hozzájuk: mikor kijöttetek Egyiptomból, halált láttatok; amikor bejöttök az Ígéret Földjére, életet láttok. Nincs szükségetek többé a felhőre, nincs szükségetek többé a tűzoszlopra, a mannára. Most már a szívetekben lévő felhőre és tűzoszlopra van szükségetek, Isten Igéjére, ami az én számból jön ki a ti szívetekbe. Isten akkor mutatta meg nekik először a hitet, amikor kijöttek a pusztából.

Elizeus Gilgálba vitetett. Senki sem kaphat kenetet, míg látásban jár. El kell kezdened hitből élni, mielőtt Isten kenete a tiéd lehetne. Ne várd, hogy Isten felkenjen, ha a láthatók szerint élsz. Nem élhetsz a láthatók alapján. Nem járhatunk látásban, mert az Ige azt mondja, hogy „hitben járunk, nem látásban”. És a Bibliában az áll, hogy amikor a hit belép az életedbe, bizonyos dolgok történnek majd veled. Nézzük meg, mit hoz a hit az életünkbe! Ez nagyon fontos! Akarod Isten kenetét, ugye? Vágyódsz Isten jelenlétére, ugye? Úgy akarsz majd elmenni erről az alkalomról, hogy telve vagy Isten erejével? A Biblia szerint a következőt fogod tapasztalni, ha hitből kezdesz élni: nézzük meg a Zsidó 11:1-6-ot! Írd fel egy papírra, mi mindent eredményez a hit! Ezek a dolgok nyilvánulnak meg az életedben, ha hitben jársz.

Elizeus eljutott Gilgálba és Isten így szólt: „Most már hitből kell élned, Elizeus”! Hiszen Gilgál volt az a hely, ahol eltűnt a manna, a felhő és a tűzoszlop is, most már nem lehet a láthatók szerint élni. Ezek fognak tehát történni veled, ha hitben élsz.

Zsidó 11:1 „A hit a reménylett dolgok valósága…”

Álljunk meg itt egy pillanatra! Hol van a reménység? Az elmében. Hol van a hit? A szívben. A hit a szíved meggyakorlatoztatása, megmozgatása. Az Ige azt mondja, hogy az ember szívvel hisz az üdvösségre. A hitnek van egy célja, a reménységnek nincs. A Biblia így szól: hiszünk az üdvösségre. A hitnek van célja.

Zsidó 11:1 „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

Valósága. Az egyik fordítás szerint ez így hangzik: a hit valóságot ad. Az első, amit a hit eredményez az életedben, az Isten jelenlétének a valósága. Az első, amit látni fogsz az életedben, ha hitből élsz, a valóság. A hit a valóság, mondja az Ige.

A második, a bizonyosság, meggyőződés. Bizonyosságot fogsz kapni. Olvassuk el még egyszer az első verset! Ha elkezdek hitből élni, az első, amit Isten ad nekem, a valóság. A második a bizonyosság. A harmadik pedig a jó bizonyság (jó jelentés, jó hír az angolban).

Zsidó 11:2 „Mert hittel szereztek jó bizonyságot e régebbiek.”

A harmadik, amit a hit eredményez benned, hogy jó bizonyságot fogsz kapni Isten szemében. A hit valóságot teremt, bizonyosságot hoz és jó bizonyságot ad neked (rólad) Isten szemében.

Zsidó 11:3 „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.”

A hitből megértés származik. Hit által értjük meg… Ez az oka annak, hogy a világ soha nem fog megértést kapni. Látás szerint járnak ugyanis. Csak a hit segít megérteni a Szellem dolgait. Csak a hit segít megérteni Isten dolgait. A 4-es versben ez áll:

Zsidó 11:4 „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Káin, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz…”

Ebből látszik, hogy a hit teszi lehetővé, hogy Istennek tökéletes áldozatot tudjunk felmutatni. Más szóval: ezáltal kezdjük el az Urat dicsérni. A dicséret a hit eredménye. Nem dicsőíthetem az Urat, ha látás szerint élek, csak akkor tudom Istent dicsérni, ha hitből élek.

5-ös vers: A hit visz át minket a fizikai dolgokból, a fizikai világból a szellemiekbe. A hit juttat el a földiektől a mennyeiekig. A hit visz előre. Figyeld csak meg: a hit valóságot teremt, a hit bizonyosságot ad, a hit jó bizonyságot szerez. Az Ige világosan szól arról, mit tesz a hit. A hit teszi lehetővé, hogy jó bizonyságot szerezzünk. Hit által kapunk megértést Isten dolgairól. A hitünk által vagyunk képesek a dicséret tökéletes áldozatát vinni az Úr elé. A hit visz át bennünket a természetes, földi világból a szellemiek felé. És nézzük, mit mond végül:

6-os vers: Tehát a hit juttat el minket arra a helyre, ahol Isten tetszésére tudunk lenni. A hit valóságot teremt, bizonyosságot ad, jó bizonyságot szerez, a hit megértést fakaszt, tökéletes áldozatot segít elő, a hit formál át minket, és hit által lehet Istennek tetszeni. Ezt mondja az Ige a hitről.

Elizeus Gilgálba vitetett, hogy hitből kezdjen élni. Ha kívánod Isten kenetét, nem járhatsz látás szerint. Kezdj el hitből élni! „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.” A hit jön… Ez azt jelenti, hogy a hitnek lábai vannak. A hit egy személy. Akinek lábai vannak, az egy személy. Nézd meg a 2 Korinthus 4:13-at! A hit egy szellem, mint ahogy a félelem is egy szellem. A hit egy személy. Ne hitet keress – keresd Jézust!!! Ő a mi hitünk szerzője. Ne egy dolgot keress, hanem egy személyt – a hit jön. A hitnek lábai vannak, tud járni, mert a hit egy személy.

Mit mond a 2 Korinthus 4:13? Ugyanaz, ami van bennünk? A hitnek ugyanaz a szelleme. A Szent Szellem a hit szelleme. Tehát amikor Isten Igéje belép az életedbe, ki sétál még be vele? A Szent Szellem! Amikor befogadod az Igét, a Szent Szellem ezt megtiszteli, és besétál Ő is.

Gilgál az a hely, ahol megjelenik a Szent Szellem. Gilgál az a hely, ahol a hit valósággá válik. De hova vezette őt tovább az Úr Gilgál után? Lapozzunk a 2 Királyok 2:2-re! „És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Bételbe küldött engem.” Hova? Bételbe. Emlékeztek, mi történt Bételben? Menjünk az 1 Mózes 28-ra! Segíteni szeretnék nektek, hogy fel tudjatok készülni a kenetre. Nem kaphattok addig kenetet, amíg nem mentek el Gilgálba, és nem hitből éltek. És nem kaphattok kenetet addig sem, amíg nem mentek el Bételbe. Illés Bételbe indult, és megpróbálta elbátortalanítani Elizeust. Azt mondta neki: ’Maradj inkább itt Gilgálban’. Elizeus azonban így felelt: ’Él az Úr, hogy ahova te mész, oda megyek én is, mert tudom, hogy a közösség lehozza a kenetet. És nem távozom el tőled.’ Elmentek Bételbe és ott valami csodálatos dolog történt. Bétel az a hely, ahol meghalt Jákób, és Izrael életre kelt. Jákób ember volt, sok személyes problémával. Jákób olyan ember volt, aki becsapta a saját édesapját. Nem volt igazán tiszta a szívében, de Isten elment hozzá és megküzdött vele. És amíg az Úrral küzdött, Jákób meghalt. Mert az Úrral való hadakozás megöli a testet. Ezért küzd veled Isten – hogy megölje a testedet [testiségedet – Gal. 5,19-21]. Szeretnéd, hogy az Úr megtegye ezt? Akkor engedd meg Neki, hogy megküzdjön veled! Amikor imádkozol, akkor is küzdesz az Úrral. Előfordult már, hogy imádkoztál, és úgy érezted, mintha az Úrral birkóznál? Ez azért van, mert Isten meg akarta ölni a testet. Engedd, hogy az Úr bevégezze a munkát! Isten küzdött Jákóbbal, és Jákób nem engedett addig, amíg meg nem áldotta őt. Jákób nem engedte Őt elmenni, amíg meg nem áldja őt. És amikor vége lett a küzdelemnek, Isten így szólt: ’Többé nem Jákób vagy, hanem Izrael, Isten mellett való vagy.’

Mi volt ez a Bétel? Bétel a döntés és a halál helye volt. Az a hely, ahol a ’testnek’ meg kellett ’halnia’. Bétel az a hely, ahol meghal a test. El kell menned Bételbe! Engedd, hogy Isten megölje a testedet! Ezt azonban senki, de senki nem tudja személyesen megtapasztalni, amíg nem hitben él. Amikor hitből kezdesz élni, a test haldokolni kezd. Hiszen, ha látás szerint élsz, az életben tartja a testedet. A hitből való élet pedig megöli a testet, mert a test nem tud hit által élni. A test abból él, amit lát, amit ízlel. És amikor hitből kezdesz élni, az már szellemi élet – a test pusztulni kezd.

De Bételnél valami más is történt. Bétel mindig a küzdelem helye. Jákób az Úrral küzdött itt, Saul pedig Sámuellel. Emlékeztek a történetre? Jött Sámuel és azt kérdezte: ’Mit tettél?’ Saul pedig így felelt: ’Nem tudtam tovább várni rád és feláldoztuk az áldozatot.’ Mi történt? Egy küzdelmes mérkőzés kezdődött Saul és Sámuel között. Sámuel köntöse kettészakadt.

Egy ember Istennel harcolt és ’meghalt’. A másik pedig emberrel harcolt és fizikailag halt meg, mindent elveszített. Bétel volt az a hely, ahol Jákóbot elfogadta az Úr, Sault viszont elutasította. Amikor Jákób az Úrral harcolt, Isten azt mondta: ’Elfogadlak.’ Amikor Saul emberrel harcolt, Isten így szólt: ’Elutasítalak.’ Ne küzdj ember ellen! Soha! Engedd, hogy Isten vívja meg a csatát!

Nézzük tehát, merre jártak Elizeusék: Gilgál volt a hit, Bétel pedig a halál helye. Ezután egy harmadik helyre mentek. Menjünk vissza a 2Királyok-ra. Ez az üzenet meg fogja változtatni az életedet, ha hagyod, hogy a Szent Szellem munkálkodjon benned. Imádkozni fogunk, hogy Isten vezessen el titeket Gilgálba és Bételbe.

De hova mentek ezután? Nézzük a 4-es verset: „És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem Jérikóba küldött.” Elizeus azonban bölcs volt és így szólt: ’Nem hagylak el. Veled tartok, ahová csak mész. Ha Jerikóba mész, én is megyek.’ Mi történt Jerikóban? Jerikó a háború, a csaták helyszíne. Ide érkezett Józsué, hogy megküzdjön a várossal. Itt nyerték meg a csatát, ez az a hely, ahol körül kellett járniuk a város falát. Hat napon keresztül naponta egyszer és a hetedik napon hétszer. … És megfújták a kürtöket és felhangzott a kiáltás. … És ledőlt a fal. Egyszer megkérdeztem az Urat, hogy miért kérte azt az emberektől, hogy kiáltsanak. És Ő ezt válaszolta: Zsoltárok 47:1-3 Ha kiáltasz az Úrhoz, Ő aláveti neked a népeket! Így szól az Ige. 5-ös vers: „Felvonul Isten örömkiáltással.” Ha te és én kiáltunk, az Úr felemelkedését tesszük lehetővé. Isten felemelkedik és aláveti nekünk a népeket. A kiáltás elűzi a démonokat. Figyeltek? Ha a győzelem szavával kiáltasz az Úrnak, a pokol démonai megrettennek és elfutnak! Jerikó a háború helyszíne. Itt vívta meg Jézus a harcát. Itt mondta az ördög, hogy: ’Ha Isten Fia vagy, változtasd ezt a követ kenyérré. Ha Isten Fia vagy, hajolj meg előttem, és neked adom mindezt a királyságot. Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad és az angyalok majd elkapnak.’ A háború helyszíne: Jerikó.

Tehát Gilgálban a hit lakik. Bételben az Úr lakik. Jerikóban pedig elpusztulnak a démonikus erők. Ez az a hely, ahol Isten minden erősséget elpusztít! Itt nyerte meg Jézus a csatát. Ez az a hely, ahol magával a sátánnal nézel szembe és ő fog meghajolni! Meg kell hajolnia előtted. Az ördögnek azelőtt sokszor sikerült elérnie, hogy az emberek térdet hajtsanak előtte Jerikónál, de nem így Jézus! Jerikónál ma az ördögnek kell térdet hajtania! Ez az a hely, ahol te győzöl, és ő veszít! Ez a háború helyszíne.

Fel kell fedezned, hogy csak egymás után tudsz egyik helyről a másikra jutni. Nem tudsz addig elindulni, míg nem hitből élsz. Egyik állomás vezet át a másikba. A hit elvezet téged az Úrral való küzdelembe, ahol meghal a tested. Miután a test halott, már készen állsz a sátánnal való találkozásra. Az ördög nem nyerhet, ha meghalt a test! Nincs mivel megküzdjön, hiszen a test halott!

Engedd, hogy a hitetlenség meghaljon Gilgálban! Engedd, hogy a test meghaljon Bételben! És akkor látni fogod, ahogy az ördög elpusztul Jerikóban!

Úgy gondolkodtam, hogy ha a test nem halna meg, az ördög mindenkit legyőzhetne Jerikónál. De látod, így nincs amivel megküzdjön az ördög! A test halott, nem tud mivel harcolni. Semmit sem tehet. Ezért győzött Jézus – mert a teste halott volt! Így szólt: „Meg van írva.” Sokat tűnődtem azon, hogy miért kellett az embereknek hét napon át körbejárniuk a várost. Tudjátok, miért? Hogy a végére meghaljon a test. Azzal, hogy körbe-körbe jártak, megölték a testüket.

És aztán Elizeusék a Jordánhoz értek. Uram, vigyél el minket ma a Jordánhoz! Az Ige azt mondja, hogy Illés átvezette Elizeust Gilgálon, Bételen és Jerikón. És mindig így szólt hozzá: ’Elizeus, te maradj itt:’ De Elizeus azt felelte: ’Él az Úr és a te lelked, oda megyek, ahová te mész. A végsőkig a közelségedben akarok lenni, testvérem. Nem mész nélkülem.’ Illés megkérdezte: ’Mit akarsz, Elizeus?’ Elizeus pedig azt válaszolta: ’A kétszeresét akarom annak, ami neked van!’ ’Sokat kérsz, mégis mondom neked: ha látsz engem elragadtatni, megkapod, amit kértél.’

Mi a Jordán? A látomás helye. Meg kell értenetek valamit. Gilgálban meghaltak a test szemei. Többé nem látták a felhőt és a tűzoszlopot. A Jordánnál a szellem szemei keltek életre. Megmagyarázom. Gilgálban felhagytak azzal, hogy a testük szemeivel lássanak. A Jordánnál azonban el kellett kezdeniük a szellemük szemeivel látni. Azt mondta Illés: ’Ha látsz engem elragadtatni.’ Ez a látomások, látások helyszíne.

Hol látta Keresztelő János leereszkedni a Szent Szellemet egy galamb képében? A Jordánnál! A látomások helye ez. Hol látta Keresztelő János megnyílni az eget? Hol látta Jézusra leszállni a Szent Szellemet? A Jordánnál! Hol hallotta, amint az Atya így szólt: „Ez az én szerelmes Fiam”? A Jordánnál!

Illés és Elizeus beszélgettek és a tüzes szekér mögéjük érkezett, ők nem látták, de aztán az elválasztotta őket egymástól. A szekér felvette Illést, de a palástja leesett a szekérről.

Testvéreim! Elizeus látta lehullani a szekérről azt a palástot és látta, ahogy leesett a Jordán partjára. Három dolgot tehetett volna vele. Az első: egy nagy épületet, például egy templomot építhetett volna, hogy őrizze az emlékét. Vagy kicsi darabokra vághatta volna és eladhatta volna – csinálhatott volna belőle üzletet.

Mit teszel a kenettel?! Vannak, akiket felkent Isten, de egy nagy emlékművet építenek a kenetük körül. Egy birodalmat építenek ki maguknak. Mások, fogják a kenetet, és üzletet csinálnak belőle.

Dicsőség az Úrnak, vannak olyanok is, akik azt mondják: „Nem, Uram. Nem fogok kultuszt kiépíteni a kenet köré, nem csinálok pénzt belőle. Hanem úgy teszek, mint Elizeus, aki így szólt: ’Hol van az Úr, az Illés Istene? Hol van Illés Istene? ’”

Nem, Uram, nem azért vagyunk itt, hogy emlékműveket építsünk. Nem azért vagyunk itt, hogy üzleteljünk. Azért vagyunk itt, hogy elvegyük a kenetet és mondjuk ki: „A Názáreti Jézus Krisztus nevében, Illés Istenének nevében, az Úrnak nevében Jordán vizei keljetek életre!”

Barátaim! Ha átmentek Gilgálon, Bételen és Jerikón, ha eljöttök a Jordánhoz, az Úr megengedi, hogy lássátok lehullani a palástot – oda fog érkezni éppen mellétek. És rajtatok áll, hogy mihez kezdtek vele. Kérlek benneteket, ne építsetek emlékműveket, ne üzleteljetek vele! Használjátok az Úr dicsőségére!

Használd Mestered dicsőségére! Használd az Úrért! Emeld fel a kezed és mondd ezt az Úrnak: „Uram, felkiáltok Hozzád. Hűséges leszek a kenethez. Nem fogok emlékművet emelni köré, nem teszem pénzzé. A Te dicsőségedre fogom használni! … Atyám, vígy el Gilgálba! Atyám, vígy el Bételbe! Atyám, vígy el Jerikóba! Atyám, vígy el a Jordánhoz! Engedd, hogy lássam a kenetet! Megígérem Neked, Uram, hogy nem építek köré emlékművet, nem üzletelek vele, hanem a Te dicsőségedre használom! A Te dicsőségedre! A Te dicsőségedre!”

A szívemből mondom: Ha fel vagy kenve, egy démon sem állhat ellen neked! Semmilyen sátáni erő nem állíthat meg! A világon semmi sem állhat neked ellen! Mert nagyobb Ő, aki benned van, mint az, aki körülötted a világban van!

A második mód: a belső hang

Készítette: Krisztus Szeretete Egyház

Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által.
- Róma 9,1.

A belső bizonyosság az első számú mód, ahogy a Szent Szellem vezet minket. A második számú a belső hang általi vezetés. A belső embernek éppúgy van egy hangja, ahogy a külsőnek is. A belső ember hangját ‘lelkiismeret’-nek nevezzük. Hívjuk még megérzésnek, belső vezetésnek, belső bizonyságnak vagy „a csendes kis hang”-nak is. Ez nem a Szent Szellem hozzánk szóló hangja, mert ha a Szent Szellem szól, az Ő hangja tekintélyesebb. A csendes kishang a saját szellemünk hangja. Ám a szellemünk mégiscsak a Szent Szellemtől veszi, aki bennünk él. Elmeséltem például, a július 19-i részben, hogy miként tűnt úgy, mintha egy ‘figyelmeztető jelzés’ szólalt volna meg bennem, ahogy beléptem abba az eladó épületbe Tulsában. A bensőmben tudtam — ez az! Mégsem akartam hallgatni rá. Amikor később a feleségem megkérdezett, azt mondtam: „Nem, ott maradunk, ahol vagyunk.”
Aznap este azonban, amikor lefeküdtünk, nem tudtam elaludni. A lelkiismeretem kínzott; a szellemem tudta, hogy nem hallgattam rá. Ezért azt mondtam: „Uram, a saját fejem szerint nem akarok Tulsába költözni. De ha Te azt akarod, nem állok az utadba.” Hirtelen, a csendes kis hang a bensőmben azt mondta: „Oda fogom adni azt az épületet neked. Te csak rám figyelj.” És Isten tényleg ezt is tette!

Megvallás: Én hallgatok a szellemem hangjára, és engedelmeskedem neki.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban/
 —