Ige: Mit építünk az alapra?

 „Ha pedig valaki aranyat* ezüstöt** drágaköveket, (holt)fát*** szénát, pozdorját****  [szalmából; gabonaszárból] épít rá erre a fundamentumra; (alapra) [Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy ki mit épít erre az alapra],

*A próbában is kitartó – és az Úr Jézusba vetett – hit, az az arany, amely kiállja a tűz próbáját: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek (személyiségetek; egész énetek) üdvösségét” (1Pt. 1,7)

Ezért a feltámadott dicsőség Ura azt mondja: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy...” (Jel. 3,18)

Azért, hogy: „Az Isten ...megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való. ...akik megtartják ...a Jézus hitét!” (Róm. 3,26; Jel. 14,12)

**Akinek szívében és szájában Isten Igéje van, az ezüstöt épít az alapra, mert: „Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított” (Zsolt 12,7)

Mert: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6)

És aki ehhez tartja magát, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Választott ezüst az igaznak nyelve...” (Péld. 10,20)

***De az emberek inkább választják a láthatókat, és kiábrázolják Istent, aki megmondta, hogy: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (pszühé = életeteket), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben [pusztaság; sivatag: átvitt értelemben: a világ]. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére.” (5 Móz. 4,15-16)

De az emberek: „...nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel. 9,20)

És ha nincs elég pénze, hogy ezüst vagy arany bálványt készíttessen: „Aki szegény... oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz” (Ésa. 40,20)

****A kevélység és a gonosz cselekedeteket nevezi az Úr pozdorjának: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat” (Malak. 4,1)

Az a nap [(az Úr) napja] fogja világossá  [nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, (nyilvánosságra, világosságra) hozza] mivel tűzben jelenik meg. [érkezik; jelentetik ki; nyilvánul meg; tűz által fog kinyilatkozni (lepleződni); hull le róla a lepel] és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz. [láthatóvá válik majd] és hogy kinek mit ér [milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja kipróbálni [majd megmutatja; teszi próbára, vizsgálja meg].

Ha valakinek a munkája, [építménye] amelyet [az alapra] ráépített, megmarad [az olyan], jutalmat fog kapni; [nyerni].

De ha valakinek a munkája [műve] megég, [elhamvad] kárt vall. [veszteséget fog szenvedni] Ő maga [azonban] megmenekül [megtartatik] ugyan, de [csak] úgy, mint aki tűzön [keresztül] ment át”***** (1 Kor. 3,12-15)

*****Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor (szegénység; nyomorúság; koldusszegénység, átvitt értelemben is) kemencéjében” [kohójában] (Ésa. 48,10)

És hogy mit ért kemencén az Úr: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok” (5 Móz. 4,20)

Az Úr kihozott a világból – Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas kemencéből – mert: „...magának kiválasztott minket Őbenne (a Krisztusban) a világ teremtetése előtt...” (Eféz. 1,4)

A tűzről pedig – amivel, vagy Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent Szellem. „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr...” (Jer. 23,29)

És a testté lett Igéről:  „...a mikor megjelenik az Úr Jézus az égből... Tűznek lángjában…”(2 Thess. 1,7-8)

Zengjen hangos hálaének

Közelvalókká lettünk!

„Most pedig, hogy a Krisztus Jézusban élünk, mi, kik egykor távol voltunk, közelvalókká lettünk a Krisztus vére árán” (Ef. 2.13)

„Így szól az Úr:

„A kegyelem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek, megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8)

Cseri Kálmán: A vágyakról

Isten nem vágyak nélküli életre akar minket elvezetni, amit a buddhizmus tanít, hanem nemes vágyakkal teli életre.

Munkába állított hit (2)

...hited megtartott téged." (Lukács 17:19)

A szíriai hadsereg ostromzár alá vette Samária városát, a lakosság már haldoklott az éhségtõl. Miután már morzsákat sem dobtak ki a falon kívül élõ leprásoknak, azok négyen hamar rájöttek, hogy bajban vannak. Azt mondták: Mit ülünk itt, amíg meghalunk?" (2Királyok 7:3). Elindultak tehát, és felfedezték, hogy Isten csodát tett, a szírek félelmükben elmenekültek, hátrahagyva élelmet, vizet és mindenféle más javakat. Mit tanulhatunk ettõl a négy leprástól? Azt, hogy ha munkába állítod a hitedet, Isten munkálkodni fog a te érdekedben. Ehhez azonban fel kell állnod, és ezt kell mondanod: Ha meg kell halnom, akkor úgy fogok meghalni, hogy közben teszek valamit, építek valamit, elindulok és keresek valamit." Amikor úgy érzed, hogy padlóra kerültél, állj fel és mondd: Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!" (Zsoltárok 118:17). Az ilyen fajta hit mindig felkelti Isten figyelmét.

Amikor már elég kétségbeesett vagy ahhoz, hogy az sem érdekel, kit fog felhasználni Isten, akkor hajlandó leszel elfogadni bármilyen segítséget, amit küld. Naámán, a leprás szíriai hadseregparancsnok megalázta magát, és hajlandó volt hallgatni egy kis rabszolgalányra. (Azért, mert annál a kislánynál volt Isten válasza!) Még arra is hajlandó volt, hogy hétszer megfürödjön egy sáros, iszapos folyóban azért, hogy megtisztulva jöjjön ki belõle (ld. 2Királyok 5:1-19). A hit azt mondja: Nem számít, hová kell mennem, mit kell tennem, vagy kire kell hallgatnom, bármit is mond Isten, én megteszem."

http://www.maiige.hu/

T. L. Osborn: Hét megváltói név

Dr. Scofield azt Írja az ő nevét viselő Biblia 6. és 7. oldalain (Lásd a megváltói nevekről szóló lábjegyzeteit.), hogy a Jahve az Istenség megváltói neve és az „Önmagában létező, Önmagát kijelentő” Istenre utal.

Ez a hét megváltói név – írja, „Istennek önmagáról szóló folyamatos és egyre inkább kiteljesedő kijelentésére mutat”. Később így folytatja: „A népéhez fűződő megváltói kapcsolatában Jahve hét összetett néven mutatkozik be, amelyek úgy jelentik ki Őt, mint aki betölti az emberiség minden szükségét.”

Mivel ezek a nevek azt jelentik ki számunkra, hogy Isten megváltói kapcsolatba lépett velünk, mindnyájuknak arra a Golgotára kell mutatniuk, ahol a megváltásunk megtörtént. Az egyes nevek által kijelentett áldásoknak a megváltás során kellett realizálódniuk. A Szentírás erről világosan tanít.

Ez a hét megváltói név a következő:

Jahve Samma: ’az Úr ott van, illetve jelen van’, ami azt a megváltásból fakadó privilégiumot fejezi ki számunkra, hogy élvezhetjük Annak jelenlétét, aki így szól: Íme, én veletek nagyok a világ végezetéig. Hogy ez az áldás benne foglaltatik a megváltásban, az a tény bizonyítja, hogy közelvalókká lettünk Krisztus vére által.

Jahve Salom: ’az Úr a békességünk’, azt a megváltásból fakadó előjogot jelenti ki számunkra, hogy részesülhetünk Isten békességéből. Ennek megfelelően Jézus így szól: Az én békességemet adom néktek: Ez az áldás is benne van a megváltásban, hiszen a békességünknek büntetése rajta van’, hiszen Ő szerzett békességet az Ő keresztjének vére által.

Jahve Rói: ’az Úr a pásztorom’. Jézus lett a pásztorunk, amikor életét adta a juhokért: ezért ez az előjogunk is benne foglaltatik a megváltásban.

Jahve Jíre: ’az Úr gondoskodik’ áldozatról és Krisztus volt az az áldozat, aki megszerezte teljes megváltatásunkat.

Jahve Nisszi: ’az Úr a lobogónk’ vagy győztesünk vagy kapitányunk.  Amikor Krisztus a kereszt által diadalmaskodott a fejedelemségek és hatalmasságok fölött, akkor szerezte meg számunkra helyettesítőnkként azt a megváltási előjogot, hogy elmondhatjuk: Hála legyen Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!’

Jahve Cidkénú: ’az Úr az igazságosságunk.’  Jézus lett a mi igazságosságunk, amikor elhordozta a bűneinket a kereszten; ezért abban a kiváltságban van részünk, hogy megkaphattuk az igazságosság ajándékának  megváltásból fakadó áldását.

Jahve Rófe: ’Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód’; vagy: ’Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged.’ Ezt a nevet azért kaptuk, hogy kijelentse számunkra azt a megváltásból fakadó előjogunkat, hogy átvehetjük azt a gyógyulást, amelyet Krisztus, a Helyettesítőnk szerzett meg számunkra. Ézsaiás a könyvének megváltásról szóló fejezetében kijelenti: Betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta.

Nem véletlenül hagytam ezt a nevet, a Jahve Rófét utoljára.

Rögtön azután, hogy Izrael népe átkelt a Vörös-tengeren, ami a megváltásunk előképe, Isten bevezette őket a gyógyulás szövetségébe. Ekkor jelentette ki magát Gyógyítónkként ezen a megváltói és szövetségi nevén, a Jahve Rófén keresztül: Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged. Ez nem csupán ígéret, ez egyben egy végzés és rendelet is.

Ennek a szövetségnek megfelelően kapjuk azt az utasítást Jakabtól, hogy gyógyuljunk meg a Krisztus nevében, és ez a pozitív rendelet, épp oly szent és érvényes a mai egyház számára is, mint akár az úrvacsorával, akár a vízkeresztséggel kapcsolatos rendeletek.

Minthogy a Jahve Rófe Isten egyik megváltói neve, amely a gyógyulás szövetségét pecsételi meg, ezért Krisztus most, miután felmagasztaltatott, nem adhatja alább gyógyítói küldetését, mint az összes többi megbízatását, amelyeket a többi megváltói nevei jelentenek ki.

Elképzelhető-e, hogy a megváltói neveiben kijelentett bármelyik áldását visszavonta volna ebből a jobb szövetségből, amely jobb ígéretek alapján köttetett?

Ézsaiás a következő kérdéssel kezdi a megváltásról szóló fejezetét: Ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek jelentetett ki? Ez a bizonyos beszéd azzal folytatódik, hogy Krisztus elhordozta a bűneinket és a betegségeinket is.
A kérdésre adott válasz a következő: csak azok hihettek ennek a beszédnek, akik hallották, hiszen a hit hallásból származik. Minthogy Jézus minden ember helyett meghalt, ezért nagyon is érdemes erről beszélni.

A megváltói fejezet 4. és 5. verseiben Ézsaiás úgy mutatja be Jézus szenvedéseit, mint aki helyettünk elviselte:

- betegségeinket,
- fájdalmainkat,
- bűneinket,
- vétkeinket, és megszerezte
- békességünket,
- gyógyulásunkat.

Szándékosan félre kellene magyaráznunk a Bibliát ahhoz, hogy kizárjuk magunkat ezeknek az áldásoknak bármelyikéből.

Máté a következőképpen interpretálja Ézsaiás próféta könyvének 53. fejezetét: Jézusról azt állítja, hogy meggyógyított minden beteget, azért, hogy betöltse Ézsaiás próféciáját: Ó vette el az erőtlenségeinket, és Ő hordozta a betegségeinket.  Szándékosan félre kellene magyaráznunk a Szentírást ahhoz, hogy kizárjuk magunkat a testi gyógyulás megváltásból fakadó áldásából.

Ha úgy volna, ahogy némelyek állítják, hogy Krisztus most, a felmagasztaltatása idején már kevésbé hajlandó egyetemlegesen meggyógyítani a betegeket, mint ahogy azt a megaláztatása idején tette, akkor azt kellene mondanunk, hogy megszegte az ígéretét - akkor viszont nem lehetne igaz, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Mivel a gyógyulás ígérete, amely mindenkinek szól, aki beteg, épp oly egyetemlegesen alkalmazható mint az üdvösség ígérete, amely minden bűnösnek szól, és mivel Jézus Krisztus áldozati halálában elhordozta a betegségeinket, épp úgy, mint ahogy elhordozta a bűneinket, ezért egyértelműen leszögezett ténynek számít a Szentírásban, hogy a betegeknek épp úgy joguk van meggyógyulni a testükben, mint ahogy a bűnösöknek joguk van meggyógyulniuk a szellemükben.

Ha a testre nem terjedne ki a megváltás, akkor hogyan várhatnánk a feltámadást? Hogyan öltözhetne magára a romlandóság romolhatatlanságot, és a halandóság halhatatlanságot?

Ha Krisztus nem váltott meg minket a betegségből, akkor talán még a mennyben is ki leszünk szolgáltatva a betegségeknek — ha egyáltalán a feltámadás elképzelhető a megváltástól függetlenül?

Az életünk azonban egyszerre szellemi és fizikai. Ezért nagyon is logikus, hogy a megváltás mind a szellemi, mind a fizikai szintre kiterjed. Ahogy dr. R. A. Torrey is Írja a Divine Healing (Isteni gyógyítás) című könyvében:

„Ahogy az ember a szellemi megváltás első zsengéjét is ebben az életben, tehát most veszi át, így van ez a fizikai megváltás első zsengéjével is, amely szintén most átvehető. Krisztus evangéliuma kiterjed nemcsak a szellem, hanem a test megváltására is. Jézus Krisztus megváltói halála nem csupán fizikai gyógyulást, hanem a testünk feltámadását, tökéletessé válását és megdicsőülését is megszerezte számunkra.”

Bibliai hivatkozások:

Ezékiel 48:35

Máté ev. 28:20

Efézusi levél 2:13

Júdás levél 6, 23-24

János ev. 14:27

Ézsaiás 53:1-4,5

Kolosse 1:20

Zsoltárok 23:1

János ev. 10:11,15; 14:12-13; 3:16

1Mózes 22:14

2Mózes 17:15

Kolosse 2:15

1Korintus 15:54, 57

Jeremiás 23:6

Róma levél 5:17

2Mózes 15:26

Máté 8:16-17

Jakab 5:14

Zsidó levél 13:8

1Péter 2:24

(Részlet T. L. Osborn, A betegek meggyógyulnak című könyvéből)

Kezem felemelem

http://www.youtube.com/watch?v=MuJvCjNlYYI&list=PLC57E88AA3DDEB4BB&index=12&feature=plpp_video

Bandi&Zsóka - kezem felemelem

www.youtube.com

2009.09.13. www.vasarnapeste.hu

Isten szeretetének biztos jele

5,8 Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk. (Róma – Egyszerű Fordítás)

Képzeld el a következő jelenetet: Az autód defektet kap, és emiatt elkésel a munkahelyedről. Az irodába érve megtudod, hogy valaki más kapta az előléptetést, amire vágytál. Azután, jön a telefon otthonról, hogy megint csőtörés van a konyhádban. Kisvártatva már hallod is, amint egy hang így szól: „Ha Isten ennyire szeret téged, akkor hogyan lehetséges, hogy ilyen dolgok történnek veled?”

Lehet, hogy te is éppen ezt a kérdést tetted fel ma, és azon tűnődsz, vajon Isten tényleg szeret-e. Nos, szeretném, ha tudnád, hogy soha sem szabad Isten irántunk való szeretetét a körülményeink alapján mérni. Ehelyett nézz inkább a keresztre! A kereszt a biztos jele Isten irántad való szeretetének. A keresztnél „mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk.”

Hadd meséljek nektek egy tinédzserről, aki rádöbbent, hogy a kereszt valóban megmutatja, hogy Isten mennyire szeret. Ez a kislány eljutott odáig, hogy az öngyilkosságot látta az egyetlen kiútnak szeretethiányos, zűrzavaros életéből. Azt tervezte, hogy halálos adag gyógyszert vesz be alkohollal. Teljesen elszánt volt már, hogy véghezviszi, amit eltervezett, de valami zenét akart hallgatni közben, és véletlenszerűen kattintgatott a különböző dalokra az interneten. Végül egy olyan keresztény dalra esett a választása, amit gyülekezetünk egyik zenésze írt.

A dal arról szól, hogy Isten szeretete megtart, és mennyire értékesek és drágák vagyunk az Ő szemében. Ezek a szavak megérintették a lányt. Szinte érezte, ahogy a fenséges Isten kinyúl felé ámulatra méltó szeretetével, és feladta öngyilkossági kísérletét. Eljött a gyülekezetünkbe és még azzal a személlyel is találkozott, aki a dalt énekelte. Ez a lány ráébredt, hogy Isten szereti őt, és iránta való szeretetét a kereszten mutatta meg.

Amikor az életedre nézel, és azon tűnődsz, Isten szeret-e, akkor nézz fel a keresztre, és lásd meg Isten feléd kiterjesztett karját. Emlékeztetni fog, és biztosítani fog a felől, hogy mennyire szeret téged!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/196-isten-szeretetenek-biztos-jele.html

Az igazság és a világosság szeretete

 „Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”

(János evangéliuma 3. fejezet 19-21. vers)

Nemesvámoson tagja vagyok egy jelzőrendszeri munkacsoportnak, melynek célja a gyermekek és a családok védelmének előmozdítása, a kiskorúak sérelmére elkövetett visszaélések megelőzése, jelzése, esettanulmányok ismertetése.

A legutóbbi ilyen megbeszélésen a rendőrség kommunikációs részlegének egy vezetője ismertette a rendvédelmi szervek idei terveit. Ezek szerint idén szeretné az állam a rendőrség imázsát javítani. Így egy úgynevezett ’beszélgető rendőr’ program kapcsán felkeresnek minden társadalmi csoportot, iskolát, civil szervezeteket, klubokat, egyházakat. És év végén a kormány egy kérdőívvel kéri majd a lakosság visszajelzését.

Az előadás végén többen odamentünk a körzeti megbízotthoz és érdeklődtünk, hogyan is lesz ez a gyakorlatban. Volt, aki jelezte, zavaró lenne, ha túl sűrűn lenne ez a jelenlét. Jómagam pedig hozzáfűztem; „ha már kialakul a terv, szeretettel várlak benneteket, akár szombatra, az istentiszteletre is. Nekünk nincs titkunk, nem félünk a rendőrségtől, féljen az, akinek félnivalója van.”

Ott akkor nem is gondoltam bele, ez a megjegyzésem mennyire megosztja a jelenlevőket. Volt, aki bólogatott, helyeselt, de volt, aki azonnal az ÁVH-s időket emlegette.

Pedig, ha tudnák - gondoltam - hogy az ÁVH-s eszközöknél pontosabb módon figyelnek bennünket, ahogy Pál is írja „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor.4:9). és az Isten nem csupán cselekedeteinket, vagy szavainkat tartja számon, hanem még gondolatainkat is.

Így az Ige önvizsgálatra, megtérésre hív és megszentelt életre ösztönöz:

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” (Kol.3:16-17)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/az-igazsag-es-vilagossag-szeretete.html

Nem éreztem már valahol a szagodat?

Évekkel ezelőtt megjelent a chicagói lapokban egy történet egy kínai étterem pincértanulójáról, aki elment egy bankba, hogy felváltson egy 500 dollárost. Az étteremnek 250 dollár apróra és 250 egydolláros bankjegyre volt szüksége. A banki alkalmazott véletlenül egy köteg 100 dolláros bankjegyet fogott meg, és így 250 dollár aprót, és 25.000 dollárnyi bankjegyet adott a fiúnak.

A srác azonnal észrevette a tévedést, de örült a váratlan szerencsének, és nem szólt semmit. Elvitte a pénzt, és eldugta egy ismerősénél. Aztán elment egy másik bankba 250 dollárral, és ott megkapta az egydolláros bankjegyeket. Aztán visszament az étterembe, és azt hitte, hogy jó kis vagyonra tett szert.

A banki alkalmazott, amikor észrevette a tévedését, nem tudta azonosítani a személyt, akinek odaadta a százdollárosokat. Ám arra emlékezett, milyen szaga volt az illetőnek. Tudta az illatából, hogy kínai étteremben dolgozott. Nemcsak az illatra emlékezett, hanem össze is tudta azt kapcsolni azzal az étteremmel, amelyikben a pincértanuló dolgozott. A rendőrség segítségével megkeresték az éttermet, és ő azonosította a fiút. A fiút azonnal kirúgták, és a pénzt visszaadták. A bank nem indított pert, mert végül is az ő hibájuk volt, és jó viszonyban akartak maradni az étteremmel.

Neked milyen az illatod? Nekünk, keresztyéneknek „Krisztus jó illatát" kell hordoznunk. Kell, hogy legyen bennünk valami, ami Krisztus szeretetét sugározza.

Pál azt írta: „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között" (2Kor 2,15). Nyilván az „illat" szót itt nem szó szerint kell érteni. Az illat, amiről Pál beszél, nem feltétlenül olyan, amit az orrunkkal érzékelhetünk. De megérzik azok, akikkel kapcsolatba kerülünk.

Az illatok egyébként valamilyen tevékenység mellék termékei. Ha tornázol, izzadni kezdesz, és testszagod lesz. Ha fokhagymát eszel, fokhagymás lesz a leheleted. Ha telelocsolod magad parfümmel, olyan illatod lesz, mint a parfümös pultnak a drogériában. Ugyanígy, ha Krisztusnak szolgálsz, és ezt szeretetteljes és alázatos lelkülettel teszed, elkezded Krisztus illatát terjeszteni.

Assisi Szent Ferenc mondta egyszer: „Hirdesd mindig az evangéliumot; szavakat csak akkor használj, ha muszáj". Krisztus illatáról beszélt. Rajtad érzik ezt az illatot az emberek?

http://velunkazisten.hu/small_story/Nem_ereztem_mar_valahol_a_szagodat

Pásztor Chris: Megérteni A Pontos Alapját A Hitnek

Készítette: József Balogh.

Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: (Róma 4:14).

Hiábavaló lett a hit azáltal, hogy nem bízol a munkádban. Néhányan semmissé tették a hitüket, és Isten ígérete nincs hatással az életükre, mert nem tudják megérteni a pontos alapját a hitüknek. Például vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy azért kellene isteni egészségben élniük vagy kiváló anyagi helyzettel rendelkezniük, mert bizonyos dolgokat helyesen “tesznek”, de ez így nem igaz. Ez fogja jelenteni a bizodalmat a munkádban; és a Biblia azt mondja, “Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk…” (Titus 3:5).

A pontos alapja a hitnek az, amiért Krisztus eljött, hogy megtegye. Ez az, ami az alapját kellene, hogy képezze a hitednek és a megvallásodnak. A 2 Korintus 4:13 azt mondja “Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk.” Szóval, ezt kezd el a hiteddel; mit hiszel? Ki kell, hogy fejezd a hited alapját.

Az oka, hogy azt mondod, “Megtagadom, hogy beteg legyek”; “megtagadom, hogy szegény legyek”; “Megtagadom, hogy elbukjak”, nem azért van, mert szeretnéd, hogy ezek a dolgok meglegyenek, inkább arra összpontosítasz, amit Ő már elvégzett neked. Ő már megadta neked az egészséget, a bővölködést, a győzelmet és a jó életet, és nem akarja, hogy feladd ezeket. Így, légy annak a tudatában, hogy ki és mi által vagy, mert ő épít fel téged. Jelentsd ki ezeket a gyönyörű valóságokat önmagadról, mert Ő azt mondja, hogy ki kell jelentened, hogy ki vagy te “… mert Ő mondotta: … Úgy hogy bízvást mondjuk …” (Zsidó 13:5-6).

Ezek azok a felépítő alapelvek, melyeket Ő már igazából beteljesített az életedben.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy az uralom gyönyörű életét adtad nekem, erőt és győzelmet az Igén keresztül. Sikert és bővölködést tapasztalok minden ügyemben a mai napon, mert én Krisztusban vagyok. Az életem a kiválóság megnyilvánulása, az erények és az istenség tökéletessége, Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korintus 4:13; Márk 11:23

Spurgeon: Mindennap szabadítás!

„Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem"

(Jób 5,19).

   Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki „hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból.

De eljön számunkra a vasárnap. amikor Vele és Benne megnyugodhatunk. Ha a próbatételek gyorsan követik egymást, hitünk különösen nagy próbának van kitéve. Még fel sem ocsúdtunk az egyikből, már következik a másik, majd ismét egy újabb, és szinte megtántorodunk alattuk. De ilyenkor gyors egymásutánban jön a szabadítás is, amely megerősít és megvidámít minket.

   Előfordulhat viszont, hogy nincs pihenésünk, mert egymás után hét baj következik ránk. És akkor? „A hetedikben sem ér veszedelem".

Tombolhat a gonosz mellettünk, de legfeljebb csak kartávolságig jöhet felénk, és nem is érinthet minket. Forró lehelete megijeszthet, de a kisujját sem teheti ránk.

  

Ezért felövezett derékkal szálljunk szembe a hat vagy hét nap bajával, és hagyjuk a félelmet azoknak, akiknek nincs Atyjuk, sem Megváltójuk, sem Megszentelőjük.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

DOBNER ILLÉS (FEAT. KORMOS MÁRK) - A REMÉNYEM (OFFICIAL

Reinhard Bonnke: A gyülekezetekről

Készítette: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A gyülekezet nem luxusjacht, hanem mentőhajó. Szórakoztatókra semmi szükség rajta. A kapitánytól a hajószakácsig minden kézre szükség van a fedélzeten a lélekmentéshez. A gyülekezet, amely nem keresi az elveszetteket, maga is „elveszett”. REINHARD BONNKE

Apostolok Cselekedete 6. fejezet: az evangelista szolgálat jellemzője (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Csel. 6,1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodnak [és nőtt a tanítványok száma], támada a görög^* zsidók közt panaszkodás [vagyis zúgolódás támadt és a görögül beszélő tanítványok panaszkodtak a héberül beszélőkre, vagyis] a héberek [vagyis az arám nyelvet beszélő, és az atyák hagyományaihoz szilárdan ragaszkodó zsidók] ellen. hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek [és elhanyagolják őket] a mindennapi  szolgálatban [hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi segítségben, és szeretetszolgálatban, vagyis az özvegyek naponkénti ellátásában]^**

*Görög (hellénisztész): görög módra élő, és görögül beszélő zsidók.

**És hogy miért zúgolódtak, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt [egy akaraton] valának

[Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak],

és mindenük köz vala [mindent közösnek tekintettek]; És jószágukat és marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között] mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala” (Csel. 2,44-45).

„… szűkölködő [nélkülöző] sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek [szántóföldek] vagy házak birtokosai [tulajdonosai] voltak, eladván, elhozák az eladottak árát. És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala. (Csel. 4,34-35)

Csel. 6,2 Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén [magához hívta] a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten [(logoszát)] igéjét elhagyjuk [hogy Isten üzenetének tanítását, prédikálását, és üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk] és az asztalok körül szolgáljunk.

[Más fordítás: Nem Istennek tetsző dolog az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva felszolgáljunk az asztaloknál, a szegények élelmezésénél, és az adományok szétosztásának munkáját, szervezzük].

Csel. 6,3 [Szemeljetek ki], és válasszatok azért, atyámfiai [testvéreink], ti közületek [vagyis magatok közül] hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és [Istentől kapostt] bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra [vagyis erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására] beállítsunk^*

*Isten Igéje bemutatja a Péter általi döntés előképét,hogy miért kellett munkatársakat választani: „És lőn másod napon, leült Mózes törvényt tenni a népnek, (és hogy bíráskodjék a nép között); a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig. S amikor látja vala Mózes ipa (vagyis apósa), hogy mi mindent végez a nép között, monda: Mi dolog az, amit te a néppel cselekszel; miért ülsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig? És monda Mózes az ő ipának (az ő apósának): Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és igazságot teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit (és az Isten rendelkezéseit és utasításait).

Mózes ipa (vagyis apósa) pedig monda néki: Nem jó az, amit te cselekszel (és nem jól csinálod a dolgot). Felettébb kifáradsz (és teljesen kimerülsz) te is, ez a nép is, amely veled van; (mert túlságosan nehéz, és) mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad (és nem tudod egyedül elvégezni). Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell és a tenni valót, amelyet tenniük kell.

(Más fordítás: Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük). És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos (és hűséges) férfiakat (vagyis embereket), akik gyűlölik a haszonlesést (és a megvesztegetést) és tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké (és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött). Ezek tegyenek ítéletet (és igazságot) a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban (és minden kisebb ügyben) pedig ők ítéljenek (és ők tegyenek igazságot); így könnyítve lesz rajtad (mert így könnyítnek terheden), ha azt veled együtt hordozzák. Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben

(Más fordítás: És akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére). És hallgatott Mózes az ő ipa (vagyis apósa) szavára és (mindent úgy tett) és mindazt megtevé, amit (és ahogyan) mondott vala. És választ Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé (elöljáróivá) tevé őket, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké (ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött). És ítélik vala a népet (és ezek tettek igazságot a nép között) minden időben; a nehéz dolgokat (és ügyeket) Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala (és ők tettek igazságot)” (2 Móz. 18,13-26).

És Mózes az apósa tanácsát megfogadva így szól a néphez: „Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket (és peres ügyeiteket)? Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni bajaitokat, terheiteket? Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elöljáróitokká teszem

(Más fordítás: Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket).

És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog (és helyes), amit mondál, hogy műveled azt (így kell tenni). Vevém azért a ti törzseiteknek főembereit, a bölcs és ismeretes (és tapasztalt) férfiakat (vagyis embereket), és tevém őket elöljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká (és felügyelőkké), a ti törzseitek szerint (minden törzsben.). És megparancsolám abban az időben a ti bíráitoknak, mondván:

Hallgassátok ki atyátokfiait (a ti testvéreiteket), és ítéljetek igazságosan mindenkit (és mindenkinek az ügyében), az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben (akár testvérével, akár jövevénnyel van dolga). Ne legyetek személyválogatók az ítéletben (az ítélkezésben): kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől (és embertől ne tartsatok), mert az ítélet az Istené (az ítélet Isten ügye); ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, amit cselekedjetek (és amit tennetek kell)” (5 Móz. 1,12-18).

Isten házának helyreállításakor Nehémiásnak is munkatársakat kellett választania az adományok szétosztásához: „Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba

(Más fordítás: Az egész Júda pedig beszolgáltatta a raktárakba a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét).

És felügyelőkké rendelém a tárházak fölé (vagyis a raktárak felügyelőjévé kineveztem) Selemiát (jelentése: Jahve barátja, békesség az Úrban; Jahve helyreállít), a papot, Sádókot (jelentése: igaz ember), az írástudót és Pedáját (jelentése: Jahve megváltott, megmentett, megszabadított) a Léviták (jelentése: csatlakozás, szövetség) közül, és melléjük Hanánt (jelentése: kegyelmes, irgalmas), ki Zakkur (jelentése: Isten emlékezetében megőrizve) fia, ki Mattánia (jelentése: Isten ajándéka) fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt (mivel őket megbízhatóknak tartották) és az ő tisztük vala kiosztani atyjokfiainak részét (szolgatársaik járandóságát)” (Nehem. 13,12)

 Csel. 6,4 Mi pedig [to­vábbra is kitartóan, állhatatosan, folyamatosan és állandóan] foglalatosok maradunk a könyörgésben [az imádkozásban] és az igehirdetés [(logosz): tanításának, és hirdetésének] szolgálatában [Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük].

Csel. 6,5 És tetszék e beszéd [(logosz): ez az Ige, ez a szó, és ez a javaslat] az egész sokaságnak [az egész gyülekezetnek]: és kiválasztják Istvánt [Jelentése: koszorú, megkoronázott], ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú vala, Filepet [Jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], Prokhórust [jelentése: kórus vezetője; körtáncvezető, előtáncos, karvezető; előkészített, a tánc előtt], Nikánórt [Jelentése: győző, győzedelmes" férfiakat legyőző, győztes, hódító], Timónt [jelentése: tiszteletre méltó, tisztelt. - értékes], Párménást [Jelentése: maradandó, kitartó, állandóság. – állandó, aki megmarad] és Nikolaust [jelentése: a nép legyőzője, kényszerítője, zsarnoka; a nép győzelme. - diadalmas a népe fölött, népét legyőző], ki Antiókhiából [jelentése: bosszúálló, üldöző] való prozelitus vala [vagyis: aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást];

Csel. 6,6 Kiket állatának az apostolok [vagyis a kiküldöttek, a követek] elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájuk veték [rájuk tették]^*

*Isten igéje bemutatja Fülöp szolgálatát. és kijelentést ad arról, hogy mi jellemzi az evangélista szolgálatát: „És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel (vagyis egyetértésben, és egyhangúan) figyelmez azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a (csoda)jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak (és sok megszállottból), nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött (és béna) és sánta pedig meggyógyult” (Csel. 8,5-6).

Az evangélistának a Szent Szellem vezetése szerint kell végezni szolgálatát: „Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába (jelentése: Megerősítet) megy alá (vagyis a Gázába vezető útra). Járatlan (és néptelen) ez. És (ő) felkelvén, (elindult), és elméne.

És ímé egy szerecsen (vagyis egy etióp) férfiú, Kandakénak (jelentése: szolgák fejedelme), a szerecsenek (vagyis az etiópok) királyasszonyának hatalmas komornyikja (és udvari főembere), ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe, és visszatérőben volt és az ő szekerén (vagyis a hintóján) ül vala, és olvasá Ézsaiás prófétát. Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez (vagyis ahhoz a hintóhoz)! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ézsaiás prófétát olvassa vala. (És megkérdezte tőle), és monda: Vajon érted-é, amit olvasol?” (Csel. 8,26-30).

Amikor Pál apostol és kísérői Cezáreába érkeztek: „… és bemenvén a Filep evangélista házába, ki ama hét közül való vala, őnála maradunk. Ennek pedig vala négy szűz (vagyis hajadon) leánya, akik prófétálnak vala (Csel. 21,8-9).

Előképben mutatja be a Szent Szellem a szolgálatra való felkenést, és kiküldést. Így állították szolgálatba a lévitákat: „Akkor vezesd a lévitákat (jelentése: csatlakozás, vagy korona) a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátora elé, és gyűjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét (egész közösségét). Ezután vezesd a lévitákat az Úr (színe) elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra. Áron pedig lóbálja meg (és így ajánlja fel) a lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izráel fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában” (4 Móz. 8,9-11).

Így lett felkenve Józsué: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét (jelentése: az Úr a szabadítás, segítség, üdvösség) a Nún fiát (jelentése: utód, sarj), akiben szellem van, és tedd őreá a te kezedet. És állasd őt Eleázár (jelentése: Isten a segítő) pap elé, és az egész gyülekezet (az egész közösség) elé, és adj néki parancsolatokat az ő szemeik előtt (és előttük iktasd be tisztébe). És a te dicsőségedet közöld ővele, hogy hallgassa őt Izráel fiainak egész gyülekezete (egész közössége).

Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg őt az Urimnak (jelentése: fény, világosság) ítélete felől az Úr előtt (és kérjen döntést az ÚRtól sorsvetés útján). Az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek be (és térjenek haza), ő és Izráel minden fia ővele, és az egész gyülekezet (az egész közösséggel együtt).

Úgy cselekedék azért Mózes, amiképpen parancsolta vala az Úr néki; mert maga mellé vevé Józsuét, és állatá őt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet (az egész közösség) elé. És tevé az ő kezét ő reá, és ada néki parancsolatokat (és beiktatta tisztébe), amiképpen szólott vala az Úr Mózes által” (4 Móz. 27,18-23).

„Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcsességnek szellemével; mert Mózes tette vala őreá kezeit; és hallgatnak reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek” (5 Móz. 34,9).

 És így kapta meg a Szent Szellemet Timóteus (jelentése: aki Istent tiszteli), és egyben kijelentést nyer, hogy az ajándék a Szent Szellem: „Meg ne vesd (ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével (a vének kézrátételével)” (1 Tim. 4,14).

„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).

Csel. 6,7 És az Isten [(logosza)], igéje növekedik [és terjedt]. És sokasodik [gyarapodik, és szaporodik] nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben és a papok közül is nagy sokan [engedelmeskednek, és] követik a hitet.

 [Más fordítás: Isten üzenete pedig egyre több és több embert ért el; közben meg növekedett az isten igéjének hatása s a a Jézust követő tanítványok száma is igen megszaporodott Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is sokan elfogadták a hitet]^*

*Isten Igéje bemutatja, hogy milyen feltételek mellett tud erősödni, és hatalmat venni az Ige. 1. Állandóan Krisztust kell hirdetni. Az apostolok pedig: „… mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

[Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templom­ban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42).

2. Heródes (a gonosz vezető) halála után: „Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala” (Csel. 12,24).

3. Az okkultizmust gyakorlók megtérése: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak (akik a varázslást űzték), könyveiket összehordva, mindeneknek (szeme) láttára megégetik vala. És mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan (és erősen növekedik, és) terjedt és megerősödött (és hatalmat vett)” (Csel. 19,19-20).

Az Ige állandó tanulmányozása, és megcselekvése: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól (és ne hagyd abba az olvasását). Hanem gondolkodjál arról (és tanulmányozd) éjjel és nappal, hogy vigyázz (őrizd meg) és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban (s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva), mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon (és akkor sikerrel jársz utadon) és boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz (és mindenütt amerre csak jársz)” (Józs. 1,8-9).

Mert azt mondja az Úr: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem (az én logoszom, igém is), amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi (véghezviszi), amit akarok, (eléri célját, amiért küldtem) és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésa. 55,10-11)

Csel. 6,8 István pedig teljes lévén hittel [kegyelemmel] és (csodatevő)erővel, és [hatalommal], nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között^*

*Mert István elhitte az Úr szavát, így beteljesedett benne az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új nyelveken szólnak. [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben].  [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak^” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr kijelentése az ígéret megvalósulásának feltételéről: „… monda azért nékik  Jézus (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek): Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Csak a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben létező dolgokat a látható világba: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1).

A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást az apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17)

Csel. 6,9 [Megjelentek] és előálltak azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül [az úgynevezett „felszabadítottak zsinagógájából], mely a szabadosokénak, Cirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek [és vitatkoztak] vala.

Csel. 6,10 De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala [de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt]^*

*Az Úr Jézus így bátorítja a mindenkori Övéit: „Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek], mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12).

Máté így ír az Úr Jézus szavairól: „De mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva) tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit beszéljetek]. Mert megadatik néktek [és megkapjátok] abban az órában, mit mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok [beszéltek], hanem a ti Atyátoknak Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).

Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [és elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).

 Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).

Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).

Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek) téged! Mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).

Mert: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme. Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis nem a látszat után) ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).

Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh: látók, nézők, próféták), és elpirulnak a jövendőmondók (qásam: jósol, jövendőt mond, hamisan prófétál), és elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8).

Ezért szükséges, hogy: „Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Pál apostol is így bátorítja az istent szeretőket: „Mert nem félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek és [(agapé): Isten szerinti)] szeretetnek és józanságnak szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát [aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért Istennek hatalma [Istennek ereje, képessége, és hatalma] szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]” (2 Tim. 1,7-8).

Péter apostol is így buzdítja a szenteket: „Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket; mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4,14)

Csel. 6,11 Akkor felbujtottak [felbéreltek] valami embereket, [akik azt állí­tották] és akik mondának: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen

[Más fordítás: Ekkor pénzt adtak néhány embernek, hogy mondják ezt: „hallottuk Istvánt, amikor Mózest és Istent szidta, és káromkodott].

Csel. 6,12 És felzendítik [fellázították, és felizgatták] a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, [rátörtek, rárontottak; rátámadtak Istvánra, és elfogták őt], és magukkal ragadják őt, [vonszolva] vivék a nagytanács elé [vagyis a Szanhedrin elé vitték];

Csel. 6,13 És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen:

Csel. 6,14 Mert hallottuk, amint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja [lerombolja, romba dönti], és megváltoztatja a ceremóniákat [és megváltoztatja a szokásokat], melyeket adott nékünk Mózes [és amelyeket Mózes hagyott ránk].

Csel. 6,15 És szemeiket reá vetvén [mind rátekintettek, és valamennyien meredten bámultak rá] a nagytanácsban [vagyis a Szanhedrinben] ülők, és mindnyájan olyannak láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját

[Más fordítás: Egyszer csak a nagytanácsban ülők mind meredten néztek rá és az arcát olyannak látták, mintha angyal orcája volna]^*

*Ahhoz, hogy Istvánt megöljék, a törvény szerint kellett eljárniuk, amely kimondja: „És aki szidalmazza (és káromolja) az Úrnak nevét, halállal lakoljon, (irgalom nélkül) kövezze azt agyon az egész gyülekezet (az egész közösség); akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza (és káromolja) az Úrnak nevét, halállal lakoljon” (3 Móz. 24,16).

De: „Csak két vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való (mert csak két vagy három tanú vallomása alapján szabad valakit halálra ítélni); de egy tanú szavára meg ne haljon (mert egy tanú vallomása alapján nem szabad). A tanúk keze legyen első rajta (ők emeljenek rá először kezet), hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt” (5 Móz. 17,6-7)

A hamis tanúk vallomása után: „… kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, elaluvék” (Csel. 7,58-60).

Erőteljesen működött Jézabel szelleme, és a hatalmuk megtartása érdekében azt tették, amit egy előképben bemutatott Isten Igéje: „Ekkor leveleket írt Akháb (jelentése: az atya fivére) nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és nemeseknek (és főembereknek), akik Nábóttal egy városban laktak. A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. És ültessetek vele szembe két (hitvány) istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek ő ellene, mondván: Megszidalmaztad (és átkoztad) az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg őt, hogy meghaljon.

A város polgárai, a vének és a nemesek (és főemberek), akik abban a városban laktak, úgy is tettek, ahogyan Jézabel megüzente (és megparancsolta) nekik, és ahogyan a nekik küldött levelekben írta. Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. Odajött a két hitvány ember is, leültek vele szemben, és ezek a hitvány (istentelen) emberek így tanúskodtak Nábót (jelentése: kimagasló sarj) ellen a nép előtt: (Megszidalmazta), és átkozta Nábót Istent és a királyt! Ezért kivitték őt a városból és agyonkövezték. Azután ezt az üzenetet küldték Jézabelnek: Agyonkövezték Nábótot” (1 Kir. 21,8-13)