Ige: A kísértés

 „Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]; mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik  (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, és eggyé válnak vele]” (Jak. 1,12)

A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (olyan szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned kell (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán  (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől,  megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)

Az Úr buzgó szerelme

A menedék

„S mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy sem volt, mely mentő csúccsal intsen.

Egyetlen kőszikla maradt, Egyetlen tornyos sziklaszál: az ISTEN” (Áprily Lajos: menedék)

Az Úr békessége őriz

„És Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,7)

Szerető Istenünk

„Megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit. 3,4)

Az Úr a mi pajzsunk

„Mert nap és pajzs az Úr Isten: kegyemet és dicsőséget ád az Úr . Nem vonja meg a Jót” (zsolt. 84,12)

háziGy

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Isten jelenlétében

Az Isten jelenlétében eltöltött 10 perc alatt többet gyarapodunk a kegyelemben, mint Tőle távol töltött 10 év alatt. (Spurgeon)

A Jó hír képviselete

„Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik.”

Ézsaiás 61,1-3

Mindannyian szent érzelmekkel gondolunk arra a pillanatra, mikor Megváltónk kezébe adták Ézsaiás tekercsét és Ő olvasta fel ezeket a szavakat, mert tudjuk, hogy mindez nem pusztába kiáltott szó volt. Jézus szavai mögött ott álltak a tettei. Ő valóra váltotta mindazt, mit ígért. Egész életével az alázatosokért, a megtörtekért, a rabságban élőkért szolgált és bánatukat örömre változtatta. A remény nélkülieket Isten népévé tette. De mi a helyzet velünk? Minden keresztény hiszi, hogy feladata Krisztus küldetésének folytatása a földön, de mégsem mindannyian végezzük el ezt a feladatot. Miért? Ebben a szövegben három okra is rábukkantam:

1.       Isten Szellemének békéje.

Ez az első ok. Aki Krisztus küldetésében jár, Isten Szellemének békességével bír. E nélkül egyszerűen képtelenség bármit is tennie. A Szent Szellem vezetésére van szükségünk, állandó jelenlétére életünkben. Jézus Isten Szellemének csodája által fogantatott és öltött emberi testet. A Szellem által ragadtatott a pusztába, bemerítésekor is vele volt, csakúgy, mint mindvégig. A Szent Szellem Krisztus helyettese a földön, a másik Vigasztaló, Akit az Úr maga ígért és küld önmaga helyett.

2.       Kiválasztás.

A második ok a kiválasztottságunk, rendelkezünk-e Isten személyes elhívásával? Nem szabad önkéntesként dolgozni Isten művében az Ő felhatalmazása nélkül! Nem elég az elvi meggyőződés, az egyetértés, valódi közösségre van szükségünk Urunkkal. Sok keresztény küzd személyes tapasztalatok nélkül azért, hogy megvalósítsa hitének minden tanítását az életében, de folyvást elfogy az ereje, mert nincs közössége Istennel. Aki Krisztus követője, az nem egy vallás híve, az nem valamiben hisz, hanem Valakiben, akit ismer, akivel beszélget, aki megbízza őt minden nap, hogy tegye azt, amit Ő tenne.

3.       Küldetés.

A harmadik ok a küldetés maga. Sokan már olyan régóta gyakorolják vallásukat, élnek tantételek szerint, hogy rég elfelejtették miért is lettek hívőkké. Építik a gyülekezetüket, gondoskodnak az egyházi szükségletekről, figyelnek, hogy minden a legnagyobb rendben, Istenhez méltón történjen a közösségi alkalmakon; de elfelejtették, hogy a pásztor a 99 meglevő bárányt elhagyva azért az egyért indult, aki még nincs meg. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy Megváltónk most is megtenné ezt, és ezt várja tőlünk is. Amikor bennünket megtalált mi is a 99 tagja lettünk, a meglevőké. Az Ő szeretete motiváljon minket arra, hogy kapcsolódjunk be az elveszettek megmentésébe, mert mi magunk csak így lehetünk igazán keresztények, csak ha folytatjuk, amit Ő kezdett el mindannyiunkért.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/a-jo-hir-kepviselete.html

Megbocsátás

Készítette: Dr Kováts György
Megbocsátás - 21/7. ἀφίημι (aphiémi) - ez a megbocsátásra használt görög kifejezés itt. Jelentései:
1) dob, hajít. 2) elküld, elbocsát, szabadon enged. 3) kiad (hangot), kibocsát (szellemét).
4) elenged (tartozást), felment (munka alól)
5) megszüntet
6) megbocsát
7) elhagy, távozik, magára hagy

d./ Elenged (tartozást), felment (munka alól).

Én csak azt tudom neked mondani: ENGEDJ EL!
„De miért engedjek el?” – kérdezed ismét. Miért? Miért? Amikor olyan tisztességtelen volt velem? Amikor „ÚGY bánt velem”?.
Ez a válaszom: lehet, hogy ezt tette – de elengedni nem azért kell, mert „kevésbé” volt veled gonosz, vagy, mert már „régen” volt, hanem azért, mert az Úr Jézus Krisztus is megtette veled.
Erre azt mondod: „jó, de nekem az Úr Jézus összehasonlíthatatlanul kevesebbet engedett el. Akinek pedig én megbocsátanék, rengeteget vétkezett ellenem”.

A megbocsátás nem összehasonlítás kérdése! Csak ezt tudom mondani neked. Ne tedd. Ne hasonlítgass. A menny mértéke más. Neked is rengeteget kellett elengedni. Lehet, hogy most még nem tudod. Olvasd el a Lukács evangéliumából a 7. részből annak az asszonynak a történetét, akinek az Úr Jézus „SOKAT” engedett el. Mit tett? NAGYON szerette az Urat. És akinek kevesebbet engednek el? Kevésbé szeret. Mérd fel, mennyit engedett el neked az Úr! És ne azt mérd fel, hogy te mennyit kell, elengedjél! Ez az én javaslatom. (Én is ezt teszem. Ez a bibliai mérték. Ez az Isten országa. Ez a menny szeretete. Ez Jézus, az Isten Báránya, aki hordozta, elvitte, kifizette, eltette az útból a világ bűneit. Jn 1,29.)

Úgyhogy, nem tudok mást mondani, ENGEDD EL. NE TARTS FENN KÖVETELÉST. Feltétel nélkül. Mindet. Amilyen hamar lehet (azonnal). Mindig. Újra és újra, ha kell. Tedd meg, mert ez a menny.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Szeretteim, egy magas helyre viszlek benneteket, ahol még jobban feltárom számotokra, hogy kik vagyok Bennem. Noha már eddig is hosszú utat tettetek meg, még mindig van mit feltárni. Legyetek felkészülve arra, hogy olyan helyeken fogtok átnavigálni, amelyek ismeretlenek és kényelmetlenek. Miközben nagyobb kijelentéseket fogtok megismerni a királyságomról, meg kell tennetek a szükséges kiigazításokat, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy teljesebb legyen az egységetek Velem és azokkal, akik Hozzám tartoznak, mondja az Úr.

Zsoltárok 133:1-3 Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak egységben! Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Mert oda parancsolt áldást az Úr és életet örökre!

http://gyurinaploja.blogspot.com

Uszkaiak a Fáklya Gyülekezetben - Vigyázz, testvér! (ének)

Ki üdvözül?

Készítette: Keresztény szépségportál

Egyetlen emberre se mondhatjuk, hogy üdvözül, mindaddig, amíg bűneit szereti és következetesen azokban él.

Spurgeon

www.keresztenyszepsegportal.hu

Akiket keres az Úr!

Készítette: Keresztény szépségportál

Jézus Krisztus csak azokat keresi és tartja meg, akik felismerik, hogy elvesztek.

(Spurgeon)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az idő

Készítette: Keresztény szépségportál

Ne mondd, hogy nincs időd semmire! A te napod sem rövidebb mint Michelangelo, Pasteur, Teréz anya, Leonardo da Vinci, Albert Einstein vagy Jézus napja!

(ismeretlen)

www.keresztenyszepsegportal.hu

Az özvegy ember imája

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Élt egyszer egy ember, akinek sok kicsiny gyermeke volt.
Betevő falat már nem volt a háznál, minden kifogyott a kamrából, a polcok is üresen álltak.
A szegény embernek már csak a hite maradt.

Éjt, nap alá téve imádkozott. Hívta Urát, és a segítő Szellemeket.
Napok teltek el, de imája nem lelt meghallgatásra.
Számos sóhaj hagyta el az ajkát. Visszagondolt a múltra, a régi szép időkre,- arra, amikor még élt a felesége, a támasza, szívének legkedvesebb lénye, melegsége. Akivel minden búját, bánatát megoszthatta, de az örömben is emiképp osztoztak.
- Ó de szép idők voltak azok biz'á!
De ez mára csak a múlttá vált, egy emlékké, emlékképé, amit a szíve legrejtettebb mélyén, féltve őriz.
- Mi lesz velem és a gyerekekkel?
- Mi lesz velünk, ha már az Úr sem segít?
- Az Öreg Isten is elhagyott már minket?- sóhajtott fel.
Tovább fűzte gondolatait:
- Ez nem lehet, nincs olyan Isten, aki ne vetné szemét reám, ne hallgatná meg könyörgésem, szívből jövő imáimat.
Hisz biz'á, nem magamért teszem. De az éhes szájakat valahogy be kell tömnöm.
Ha már az anyai melegséget nem pótolhatom, legalább meleg tejet, kenyeret oszthassak szét...
- Tán még ebben érzik az anyai öl melegségét...
Könnyek buggyantak ki szeméből, fáradt, megtört arcán lefelé csurogtak, - nem szégyellte őket.
Siratta a múltat, a régi szép időket.
A családot, az asszonyt, ki hirtelen beteggé vált és elment az Űrhoz.
Ő már jó helyen van. Őnéki már könnyű. Ő már az Angyalok közt énekel.
- Nem látja, (vagy vajon látja, - ha a Felső világ Szellemei léteznek ő is, látja) az éhes, kisírt, szomorú arcú gyermekeket?
Gondolatait így fűzte tovább:
- Asszony, legalább te segíts már nékünk!
- Oda föntről hullass egy pár édes almát, az Édenkertből!
Súlyos csend ülte meg a szobát, csak a gyermekek szuszogása törte meg néha a csöndet. Mintha megállt volna az idő, mintha megállították volna az adott pillanatot.
Fény villant az ,,öreg" szeme előtt. Megdörzsölte a szemét, azt hitte, nem jól lát, képzelődik.
Egy sugárzó fényű Angyal állt előtte.
- Ne a múltat sirassd ,,öreg", és ne a jövőben gondolkodj!
A mostban, a mában élj!
A jelen pillanattal törődj! - mondta az Angyal és széttárta a kezét.
- Menj békével, tedd el magad holnapra, gyógyír kerül a bánatodra.
Ki Istenben hisz, és remél, és még tudja is az Istent... Ő orvosolja bánatod!
Sohasem hagyna magadra téged, hisz legfontosabb számára a Kegyelem.
Ahogy jött a látomás, úgy tűnt el.
Az ,,öreg" megtörölte könnyáztatta arcát, nehézkesen felállt az asztal mellől, - kábán nézett előre.
Nem értette mi is történt vele. - Tán megzavarodtam?
- A fejemben hallottam a hangokat...
- Áh, badarság, és legyintett egyet.
- Nem hiszek a csodákban!
- Pont hozzám szólt volna egy égi lény, és nyújtana segítő jobbot.
Gondolatait tovább fűzte, de mire a végére ért, valami különös nyugalom, melegség járta át a lelkét.
Ledőlt a kemence mellé, hogy átmelegítse sajgó tagjait, - a meleg jót tesz neki...
Másnap reggel itt virradt rá a Nap.
Korán volt még, hajnal, mikor az ajtón kopogtattak.
Egy megtermett asszonyság állt az ajtóban, kezében ragyogó alma, a másik kezében egy hatalmas kosár, amely telis tele volt pakolva jobbnál jobb dolgokkal.
Az asszony kezet nyújtott.
- Én vagyok az új szomszéd.
- Özvegy vagyok. A férjem, Isten nyugosztalja, a múlt télen ment át az Örök Világba, a Fényességbe.
- Hallottam az asszonyoktól munka közben, hogy magukkal meg mi történt.
- Nehéz a férfiembernek egyedül a sok gyerekkel! Oszt meg nem is az a doga, hogy átvegye az anyaszerepet.
- Gondoltam egyet és összepakoltam egy pár dolgot, amire szükségük lehet. És már lépett is beljebb, hogy kipakolja a kosár tartalmát.
Meleg tej, és kalács illata csapta meg az ,,öreg" orrát, és az asszony csak pakolt, és pakolt...
Megtelt az asztal. Egy kamrát meglehetett volna tölteni avval a sok földi jóval, ami hirtelenjében az asztalon termett.
Az ,,öreg" nem tudott szóhoz jutni. Csak állt némán, nem tudta mire vélni a dolgot.
Könnyes szemeit az asszonyra emelte:
- Magát az Öreg Isten küldte...
- Áldott legyen, és az is, amit hozott áldássá váljék...
- Köszönöm...
Gyereksírás hallatszott, hüppögés, majd feltűnt az ajtóban egy álmos, kócos hajú kisleány. Öreg maciját magához szorította, (aki időtlen időt élhetett már meg, az állapotából ítélve), úgy szorította, mint aki soha nem akarja elengedni.
- Tati, megjött a Mami?
- Olyan illat van....
Az ,,öregnek" földbe gyökerezett a lába, erre a kérdésre nem számított.
Csak állt és nézte a hüppögő gyermeket.
Az asszony kitárta kezét, a következő pillanatban már magához ölelte a gyermeket.
- Én jöttem át hozzátok, én vagyok az új szomszéd.
A kislány végigmérte az asszonyt, és mind aki időtlen idők óta ismeri, - hozzábújt.
- Máskor is átjössz? - fészkelte beljebb magát az asszony ölébe.
Az asszony, kérdőn az ,,öregre" nézett, - ő hálásan bólintott.
- Biz'á átjövök én.- válaszolta kedvesen az asszony.

Lehet ezt Csodának nevezni?
Ki dönti el, hogy kinek, mi a Csoda?

Isten szava megáll örökké

Készítette: Az élet egy csodálatos küzdelem (Life is a beautiful struggle)

" Soha ne kérdőjelezzük meg a sötétben,
amit Isten kimondott a világosságban! "

Rick Warren

A Kegyelem az ember életében

Britt Nicole - Stand (magyarul)