A reménytelen ember

Mindenki, aki nem remél más életet, erre az életre nézve is halott.(L. M.)

Hitben járás

A keskeny úton való járás küzdelem, de harc nélkül soha nincsen győzelem.

Guti Tünde: JÉZUS A GYERTYATARTÓK KÖZÖTT

Mindenfelé letört ágak, gallyak, amerre a viharos szél elhaladt és tarolt. A maga titokzatosságával borult fölém a bársonyos sötétség… A sűrű csendben mintha szóltak volna a

csillagok… Mintha suttogtak volna… Az Esthajnalcsillag, mint valami őrszem, uralta az

égboltot.

Éles  szél  kapaszkodott  a kabátomba, s az  ujjába surrant halkan. Dideregni kezdtem, s tudtam, hogy hideg lesz éjszaka.

                              *   *   *

Másnap  valami  megmagyarázhatatlan,  belső nyugtalanság  töltött  el.  Mintha egy terhet vinnék, aminek  a  súlya  alatt  meggörnyedek. Szívszaggató érzés járt át.  Reggeli tevékenységeim mellől elszólító imádkozásra ösztönzött Isten Szent Szelleme. Belülről szétfeszítő kiáltás a gyülekezetért, pásztoromért, vezetőimért és az egész EGYHÁZÉRT.

Enni sem tudtam, egyszerűen nem kívántam az ételt. Az  Úr  böjtre „kényszerített”,  könyörögnöm kellett, harcolni  az  országért,  Budapestért, családomért, házasságomért,  Izraelért  és  a  magyar nemzetért. Az  isteni jelenlétben a Szent Szellem sírt bennem,

és én is sírtam vele együtt.

Láttam lelkemben, hogy Jézus járkál a gyülekezetek gyertyatartói  között.  Mai közösségek mellett halad el és komoly, szomorú az arca.  Engem is elöntött a szomorúság és újra sírnom kellett. Az Úr Jézus keresett és nagyon hiányolt valamit. Az ezt helyettesítő dolgok semmit sem érnek szemében! Ő  nem a  jegygyűrűt kéri,  nem a  fátylat,  nem is amenyegzői ruhát vagy a házassági levelet.

  Ő  A  MENYASSZONYA  SZÍVÉÉRT  JÖTT!

A szívet kéri, a szívet vizsgálja!  Már nem jellemző az elrejtettség, hogy „én őbennük és ők énbennem”. A szívbeli rajongást észrevétlenül önelégültség váltotta fel.

Az őszinte, gyermeki ragaszkodást, tőle való függést elnyomta a „mindent tudok az Igéből, minden ajándékot megkaptam” karizmatikus hiúság.

A gyertyatartók között sétál Jézus, amik túl magasak hozzá képest.  Ő szelíd és alázatos, a gyülekezetek túl magasan tartják a fejüket.  Nincs szemkontaktus.

Istenfélelem töltött el. Olyan fenségesnek láttam az Urat,  hogy  szinte  megsemmisülve  döbbentem rá, micsoda  felfoghatatlan  kegyelem,  hogy  elvisel, sőt szeret minket!

Drága, drága Úr Jézus! Csak Őáltala élhetünk! Nélküle semmink sincs, senkik vagyunk.

„Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja.”   Jakab 4:6.

                                     *  *  *

Úgy  írtam  le  mindezt,  hogy  tisztában  vagyok  a szellemi ajándékok fontosságával, a betöltekezéssel, ami  a saját  életemnek is fontos részeként működik.

Az üzenettel párhuzamban az Úr engem is egy mély megaláztatási folyamaton vitt át.  Gyötrelmesen szembesültem azzal, hogy 35 éve hívőként is találok kivetnivalót újra és újra az életemben, gondolataimban.

Hiszem, hogy egy ajtónyitásnyira az Úr Jézus visszajövetelétől nagy szükségünk van lelkünk és szívünk őszinte megvizsgálására, megtisztítására, hogy ünneplőbe öltözhessen a Vőlegény érkezésére!

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/jezus-a-gyertyatartok-kozott.html

Erőm megsokasodik — fiatalságom megújul

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket –– mondja az Úr. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és

tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű. (Mát. 11,28–30.)

Uram, én a Te igádat öltöm magamra, mely gyönyörűséges, és a Te terhedet hordozom, mely könnyű –– így nyugalmat találok az én lelkemnek és nem fáradok el. Drága Jézusom, Hozzád jövök és Nálad új erőre ébredek. (Mát. 11,28–30.)

Az Úr erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Uram, én benned bízom, ha megfáradok, Te erőt adsz, ha erőtlen vagyok, erőmet megsokasítod. Erőm megújul, szárnyra kelek mint a saskeselyű, futok és nem lankadok meg, járok és nem fáradok el. (Ésa. 40,29-31.)

Uram, Te vagy az én Istenem, megerősítesz, megsegítesz, és igazságod jobbjával támogatsz engem. (Ésa. 41,10.) Olyan vagyok, mint javakorom napjaiban, Isten gondossága borul sátoromra. Mint a homok, megsokasodnak napjaim, gyökerem a víznek nyitva van, és ágamon hál meg a harmat. Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. (Jób 29,4. 18–20.)

Mereven marad kézívem, erőtől feszülten kezem karja, Jákob Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael Pásztorától, Kősziklájától. (1Móz. 49,24.)

Testem fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi fiatalságának napjait. Még a vén korban is gyümölcsöző, felkent és zöldellő leszek az én Istenem dicsőségére. (Jób 33,25. Zsolt. 92,14.)

Uram, hálaadással fordulok Hozzád, mert jókedvedből erősséget állítottál fel hegyemre. Általad a táboron is átfutok, és az én Istenem által a kőfalon is átugrom. (Zsolt. 30,7. 18,29.)

Még ha nagy utamon megfáradok is, erőm megújulását érzem, és nem leszek beteg, mert így szól a Mindenható: Útjait láttam és meggyógyítom őt. (Ésa. 57,10. 18.)

Egészségben van a testem, és megújulnak csontjaim, mert félem az Urat és eltávoztam a gonosztól. (Péld. 3,7. 8.) Az Úr megújít és dicsőségessé tesz engem e földön az Ő Igéje szerint. (Ésa. 62,7.)

Az Úr irgalma nem fogy el, kegyelme és irgalmassága minden reggel meg-megújul felettem, mert nagy az Ő hűsége. (JerSir. 3,22. 23.)

Teremts bennem tiszta szívet, Uram, és az erős szellemet újítsd meg bennem. Uram, Te bő záport hintesz a Te örökségedre, s a lankadót megújítod. (Zsolt. 51,10. 68,9.)

Ahogy kibocsátod a Te Szellemedet, megújulok, újjá teszed a földnek színét. (Zsolt. 104,30.)

Uram, Te jóval töltöd be az én ékességemet, és megújul az én ifjúságom, mint a sasé. (Zsolt. 103,5.)

Az Úr irgalmassága tartott meg engem az újjászületés fürdője és a Szent Szellem megújítása által. (Tit. 3,5.) Napról napra megújulok a belső emberben a Szent Szellem megújító ereje által. Felöltöm az új embert, amelynek újulása van az Isten ábrázatához való hasonlatosságra. (2Kor. 4,16. Kol. 3,10.)

Növekedem és erősödöm szellemben, teljesedve bölcsességgel, és az Istennek kegyelme van énrajtam. (Luk. 2,40.)

Az erő, a szeretet és a józanság szelleme az én örökségem. (2Tim. 1,7.)

Hatalmasan megerősödöm a belső emberben a Szent Szellem által. (Ef. 3,16.) Megismerem Krisztust, és az Ő feltámadásának erejét. (Fil. 3,9. 10.)

Erős vagyok az Úrban és az Ő hatalmas erejében. (Ef. 6,10.) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Fil. 4,13.)

Minden erővel meg vagyok erősítve az Ő dicsőségének hatalma szerint. (Kol. 1,10.)

Az én Istenem Krisztusban megerősít és felken engem. (2Kor. 1,21.)

Hű az Úr, aki megerősít engem és megőriz a gonosztól. Megmenekülök az alkalmatlan és gonosz emberektől. (2Thess. 3,3. 2.)

Hálát adok Neked Atyám, Jézus nevében, hogy megízlelhettem a jövendő világnak erőit. (Zsid. 6,5.)

Bennem az üdvösség-, bennem az erő-, bennem az én Istenemnek országa-, bennem az Ő Krisztusának hatalma munkálkodik örökkön örökké. (Jel. 12,10.)

Isten, az én Atyám mindent megcselekedhet a bennem munkálkodó erő szerint, véghetetlen bőséggel, feljebb hogynem mint kérném vagy elgondolnám. (Ef. 3,20. 21.)

Ámen.

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7

Engedd Istennek, hogy látást adjon problémáid megoldásához!

 „És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút.” (1Mózes 21,19)

Nem tudhatom, miféle problémákkal szembesülsz mostanság, de biztos vagyok benne, van közöttük legalább egy, amire egyszerűen nem találsz megoldást, mintha zsákutcába kerültél volna. Szükséged van Szentlélek segítségére, hogy világosítsa meg elmédet, hogy Isten Igéjében megtaláld a kérdéseidre a válaszokat. A Biblia nyelvén ez a megvilágosodás.

Az 1. Mózes 21-ben egy anyáról és egy gyermekekről olvasunk, akiknek rendkívül nagy szükségük volt világos látásra. A történet Ábrámmal és Sárával kezdődik, akiknek Isten idős korukban gyermeket ígért. 85 évesen Ábrahámnak még mindig nem volt fia. Ekkor Sára úgy döntött, kezébe veszi az ügyet. Előállt az ötlettel: szüljön nekik utódot az egyik szolgáló. Ez azonban Sára terve volt - nem pedig Istené.

Később, miután Sárának is megszületett a saját fia, a szolgálóra és gyermekére, Izmaelre megvetéssel tekint. Gyakorlatilag kirúgja Hágárt és Izmaelt. Hágár attól fél, hogy fia éhen hal, ezért keservesen sírni kezd. Van egy problémája, amin egyedül Isten tud segíteni.

Ezután Isten bátorította őt, majd a Biblia ezt írja: „És megnyitotta az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást, Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút” (1Móz 21,19).

Nekünk is erre van szükségünk! Arra, hogy Isten megnyissa a szemünket, hogy meglássuk a problémáinkra a választ az Úr Igéjében. Valljuk be, gyakran képtelenek vagyunk önmagunktól helyes megoldásokra jutni az élet nyomasztó kéréseiben. Úgy vagyunk, mint Hágár: már csak az Úr közbelépésére számíthatunk.

A megoldás (a forrás) Hágár szeme előtt volt, de nem látta mindaddig, míg Isten meg nem nyitotta a szemét. Isten segített neki egy másik szemszögből látni a helyzetet.

Neked is szükséged van a Szentlélekre, hogy megvilágítsa értelmedet. Amikor Isten megnyitja a szemedet, megláthatod azokat a javakat, amelyek szó szerint előtted vannak.

(Daily Hope by Rick Warren - 2012.03.25)

http://napiremeny.blog.hu/2012/04/01/engedd_istennek_hogy_latast_adjon_problemaid_megoldasahoz

Amikor megérint engem kegyelmed

24-es ZSOLTÁR.

A halál árnyékának földje

„A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ésa 6.8)

Elisabeth Elliot mondta:

"Az igazi hit csak akkor kezd működni, amikor nincsenek válaszok”.

Imre Dinnyes: TOTUS CHRISTUS (Teljes Krisztus - Ágoston testvérünk)

Hogy tekintünk az Egyházra? Mi az Egyház? Ki az Egyház? Emberek együtt, hívő emberek együtt? Emberek az intézményeikkel együtt? Esetleg egy szellemi testület, aminek jeleit megtaláljuk a kultúránkban, szokásainkban, ünnepeinkben? Egy "kontextus", amiben sokan úsznak és közben észrevétlenül nedvesek lesznek tőle, ha szeretnék, ha nem?

ˇ"Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is." (1. Kor 12:12)

Ha nem vigyázol, ez a gondolat Pál testvérünktől összezúzhatja minden elképzelésedet az Egyházról. Ha felkészültél, akkor lépjünk tovább...

Pál itt azt mondja a Korinthusban lévő gyülekezetnek, hogy ahogy a fizikai test egyetlen egység (márpedig ezt állítom orvosként magam is), amelynek számos tagja van, ugyanúgy van Krisztussal is. FIGYELEM! Nem azt mondja Pál, hogy: "ugyanúgy a Krisztus teste is", hanem "ugyanúgy a Krisztus is." Más szavakkal: Krisztus egy test, akinek sok tagja van.

Egészen pontosan: az ##EGYHÁZ KRISZTUS##.

Sokan most összeszorítják jobb öklüket: "Eretnekség!!" Ám Pál pontosan ezt mondja. (Ugye, Pál?)

Pál legalább olyan óriási revelátor, kijelentő, látó, próféta, mint János apostol. Ugyanis az igazi apostol nem pusztán arra képes, hogy közösségeket alapítson, hanem arra, hogy egy bizonyos kijelentésre, látásra alapítson közösségeket. Ez Pálnak ment a legjobban. Véleményem szerint azért, mert vakságát követően (Damaszkusz felé menet veszítette el saulusi látását) új szemet kapott - ISTEN SZEMÉT, KRISZTUS SZEMÉT. Ettől kezdve Pál Isten apostola lett. Előtte is látta a gyülekezetet, utána is látta a gyülekezetet. De mondjuk ki végre azt, amit Pál látott új szemeivel. Amit Isten látott örök szemeivel:

Isten szempontjából Krisztus többé nem egyetlen (szingli) személy, hanem egy közösségi személy. ##Krisztus és a Gyülekezet egyetlen valóság##. A Gyülekezet (Egyház) Krisztus "alsó" fele.

Most megállok, mert egyszerre sok (vagy sokk) lesz...

Ölellek Benneteket.

Szabadok vagyunk, nem a bűn szolgái!

Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek" (Róm 6,14).

A bűn uralomra tör: nem elégszik meg szerényebb hellyel, mint a szívünk trónjával. Olykor félünk, hogy legyőz minket, és ilyenkor az Úrhoz kiáltunk: Ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!" (Zsolt 119,133, Károli ford.) Erre kapjuk Isten vigasztaló válaszát: A bűn nem fog uralkodni rajtatok". Megtámadhat minket, meg is sebezhet, de soha nem fog uralomra jutni bennünk.

Ha a törvény alatt lennénk, bűneink ereje fokozódnék, és a bűn végül eluralkodna rajtunk, mert a bűn büntetése éppen az, hogy az ember teljesen a bűn hatalmába kerül. Mivel azonban a kegyelem szövetségében élünk, ez önmagában elegendő biztosíték arra, hogy ne szakadhassunk el az élő Istentől. Isten nekünk kegyelmet ígért, amely által visszafordulunk tévelygéseinkből, megtisztulunk tisztátalanságainkból és megszabadulunk utálatos szokásaink láncaitól.

Ha rabszolgaként, keservesen kellene megdolgoznunk az örök életért, kétségbeesett kimerültséggel kidőlnénk és feladnánk a harcot, mint a pusztában vándorló nép, amikor visszavágyott az egyiptomi fogságba (2Móz 16,3). Mivel azonban az Úr szabad gyermekei vagyunk, merítsünk bátorságot és vegyük fel a harcot minden romlottságunkkal és kísértésünkkel, abban a biztos tudatban, hogy a bűn soha többé nem hajthat uralma alá bennünket. Isten maga adja nekünk a győzelmet Krisztus Jézus által, akié a dicsőség örökkön örökké. Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Dicséretek 2 (lejátszási lista)

Joel Osteen: Nagy ereje van az imának!

Készítette: Lisa Szanyel

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jakab 5:16)
Azt mondja az Írás, hogy az igaz ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes. Az erőteljes, buzgó imádság hittel teli, szeretetteli és teljesen benne van a szívünk. Úgy gondolom, egy imádkozó anya tökéletes példája lehet az erőteljes imádkozásnak.

Ismerek egy édesanyát, aki buzgón imádkozott a fiáért. A fiú belekeveredett egy rosszhírű motoros bandába, és börtönből börtönbe járt. Ahogy az évek múltak egyre lejjebb süllyedt, összetörve ezzel édesanyja szívét. Az anya, azonban továbbra is imádkozott és hitt. Mindent megtett, de úgy tűnt, semmi sem változik. A fiúnak már mindenféle függősége volt. Szinte állandóan kábítószer, vagy alkohol hatása alatt volt, és alig volt néhány józan pillanata.

Egy alkalommal, a húszas évei elején, teljesen elrontott életét látva, elkeseredésében elhatározta, hogy gyógyszerekkel véget vet mindennek. Ahogy a tükörbe nézett, egy halott ember nézett vissza rá. Azonban, amikor be akarta venni a gyógyszereket, hallotta amint egy hang erőteljesen így szól: „Ne tedd!” Egy természetfeletti erő visszatartotta. Nem nagyon volt tudatában, mit tesz, de úgy gondolta mielőtt véget vet az életének, előtte még elmegy gyülekezetbe.

Felpattant a motorjára, és a gyülekezetünkben Lakewood-ban kötött ki egy vasárnap délelőtti istentiszteleten. Bűzlött az alkoholtól, teljesen belőve, nagyra nőtt szakállal, tele tetoválással belépett a gyülekezetbe. Az alkalom már elkezdődött, és egy segítőnk a legelső sorba vezette. A férfi annyira el volt szállva, hogy nem is értette igazán, mi zajlik körülötte, de magával ragadta egy olyasfajta szeretet, amit azelőtt még soha sem érzett. Ahogy ott ült az istentiszteleten, érezte, ahogy a láncok lehullnak róla és az elméje kitisztul. Hirtelen tudta, hogy van értelme az életének.

Az alkalom után kiment a parkolóba a motorjához, letérdelt és imádkozni kezdett: „Istenem, én nem tudom, hogy Te tényleg akarsz-e engem, de a lelkipásztor azt mondta, hogy Te elfogadsz engem, úgy ahogy vagyok, így most átadom Neked az életem.”

Miután hazament, az első dolga az volt, hogy felhívta az édesanyját. Éppen anyák napja volt. Elmondta neki, hogy elment gyülekezetbe, és befogadta Krisztust a szívébe. Képzelhetitek milyen boldog volt az édesanyja, látva, hogy megtörtént az, amiért imádkozott.

A fiú azon a napon megszabadult a kábítószer és alkohol függőségétől. Kiszállt a motoros bandából és elkezdett egy motoros szolgálatot az elveszettek felé. A szolgálatot Tribe of Judah Motorcycle Ministry-nek hívják (Júda Törzse Motoros Misszió). Kedves barátunk, Ben Priest, immáron több mint harminc éve szolgál, járja a világot, és hirdeti az embereknek, hogy mit tett vele Isten.

Kedves barátom, bármi történik is éppen az életedben, vagy a szeretteid életében, emlékezz arra, amit Jakab mondott: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének!” Ahogy Isten megválaszolta ennek az édesanyának az imáját, ugyanúgy a tiédet is meg akarja válaszolni. Imádkozz, remélj, higgy, mert Isten mindig hűséges a Szavához!


Joel Osteen pasztor
Lakewood Church, Houston Texas, USA

Az imádság ereje

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Valamikor régen volt két jó barát, két iskolásfiú. Úgy kezdtem, mint egy mesét, pedig e kis történet igaz, nagyon is igaz. Egy idős férfi jött el egyszer hozzám, ő mesélte el nekem, de most átadom a szót az én barátomnak, és én csak hűséges íródeákja leszek. Hát akkor kezdjük:

Volt egyszer régen egy nagyon kedves iskolatáram, akinek édesapja falun lakott, ahol szép nagy birtoku

k volt. Ez a kedves bácsi az iskolaév végével szeretetteljesen meghívott, hogy náluk töltsem a nyári vakációt. Nekem mindig az volt a vágyam, hogy egyszer vidékre mehessek egy kicsit, ahol szabadon járhat az ember erdőn és mezőn, s ahol a fáról lehet szakítani a gyümölcsöt. Így hát kapva kaptam a nagyszerű alkalmon, és nem sokáig kérettem magamat, hanem azonnal hazasiettem, csomagolni kezdtem. Aznap este már János barátom falusi hajlékában voltam, amely olyan nagyszerűen volt berendezve, és olyan gyönyörű kerttel volt övezve. Biztosra vettem, hogy ezen a helyen jól fogom eltölteni a nyári szünetet.
János barátom végtelen szeretettel fogadott, és körülvezetett az egész gazdaságukon. Megmutatott mindent, azokat a helyeket, ahol játszani szokott. Minden nagyon tetszett és igen meg voltam elégedve.

Este sokáig ültünk együtt és nagyszerűen éreztük magunkat. Végigjátszottunk minden társasjátékot, tréfálkoztunk, nevetgéltünk. Már későre járt az idő, mikor János barátom édesanyja figyelmeztetett bennünket, hogy most már ideje lefeküdni.

János egy emeleti kis szobácskába vezetett, ami az övé volt, nagyon kedvesen berendezve. Egy kis fiókos szekrény állt a szobában. János barátom kihúzta a fiókokat, és megmutatta azoknak tartalmát. Szeme, szám elállt, mikor a sok szép játékot megláttam. Volt ott mindenféle játék, ami egy magam korabeli diákgyereket szórakoztatott. Rendkívül boldognak éreztem magam. Előre örültem azoknak a kellemes napoknak, amelyek a falusi otthonban, a barátságos emberek között rám várakoztak.

János vetkőzött le előbb, és azonnal ágyába bújt. Nekem is vetkőznöm kellett volna, akkor azonban eszembe jutott valami.

Amikor elutaztam, édesanyám kikísért a vonathoz és búcsúzóul halkan a fülembe súgta:
- Fiam, viselkedj mindig illendően, ne hozz rám szégyent az idegen emberek hajlékában!

Jól tudtam, hogy édesanyám mire gondol. Tudtam, hogy azt értette, legyek becsületes minden körülmények között. Ne tegyek illetlen dolgot, legyek tisztelettudó minden ember iránt, és minden alkalmat ragadjak meg arra, hogy valakivel jót tegyek. De volt még valami, amit figyelmeztetése magában foglalt. Az esti ima. Odahaza mindig letérdeltünk és lefekvés előtt kértük a jó Isten, hogy bocsássa meg bűneinket, és oltalmával vegyen körül.

De most mit tegyek? Nem tudtam határozni. Hátha János kinevet? Nagy küzdelem ment végbe bennem. Ó, hogy szégyellném magam, ha holnap az egész ház gúnyosan mosolyogna rajtam!

Amint így töprengtem, egyszer csak megszólalt János barátom és sürgetni kezdett, hogy vetkőzzek már, feküdjek le, mert nagyon késő lesz, és reggel nehezünkre esik felkelni.

Éreztem, hogy most határoznom kell, amely határozat egyszer s mindenkorra új irányt ad egész életemre. Határoztam.
- Várj néhány percig, amíg letérdelek és imádkozom, mert én ezt mindig így szoktam.
- Imádkozol? - kérdezte csodálkozva, de egy cseppet sem gúnyosan, és ezzel minden további megjegyzés nélkül hátat fordított, és többé nem szólt egy szót sem.

Éreztem, hogy János barátom várakozásomon felül kifogástalanul viselkedett, mert azzal, hogy elfordult, valószínűleg azt akarta jelezni, hogy nem akar imádságomban zavarni. Úgy éreztem, hogy mázsás kő hullott le a szívemről.

Ezután sohasem szégyelltem imádkozni, bárki társaságában voltam. Mindig éreztem, hogy az a jelenet, mikor elég lelki erőm volt hozzá, hogy a helyes irányban határozzak, kihatott egész életemre, és ennek köszönhetem, hogy később olyan keresztyén lettem, aki hitét nem szégyelli.

Zoványi Bain Laura

Megvallás

Készítette: Jézus szeret téged

Jézus a megváltóm és nem a vallásom!

Agapé unplugged dicsi Mindíg csak rólad énekelnék.avi

Máté evangélium 20. fejezet: Isten országának alaptörvénye: A szeretet (revideált)

Mát. 20,1 Mert hasonlatos a mennyeknek [az Egek Istenének] országa [Isten Királysága] a gazdaemberhez, aki jó [korán] reggel kiméne, hogy munkásokat [vagyis napszámosokat] fogadjon [fel] az ő szőlejébe.

Mát. 20,2 [Megegyezett], és megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben [vagyis egy dénárban, aminek értéke egy munkás napszámának felelt meg], elküldé [és kiküldte] őket az ő szőlejébe.

Mát. 20,3 És [megint] kimenvén három [azaz: kilenc] óra tájban, láta másokat [más munkanélkülieket henyén ácsorogni], akik hivalkodván [és tétlenkedve] a piacon álltak vala*

*Az ókorban a nappalt 12 órára osztották. A nappali időszámítás tehát hajnalban indult. Itt a három, hat, kilenc és tizenegy óra, a mi 9, 12, 15 és 17 óránknak felel meg.

Mát. 20,4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos [és jogos], megadom néktek [és megfelelő fizetést kaptok tőlem].

Mát. 20,5 Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban [vagyis tizenkét óra körül és délután három óra tájban] ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék [és ugyanígy tett].

Mát. 20,6 Tizenegy óra [azaz késő délután öt óra] tájban is kimenvén [a piactérre, még mindig] talála [ácsorogva] másokat [ott álldogálókat], akik hivalkodva [és tétlenül] állottak vala, és monda nékik: Miért álltok [miért ácsorogtok] itt egész napon át, hivalkodván [és tétlenkedve, henyén; Miért nem csináltok semmit]?

Mát. 20,7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg  [és senki sem szerződtetett] minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos [és méltányos], megkapjátok.

Mát. 20,8 Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura [és gazdája] az ő vincellérjének [a tiszttartójának; a munkások vezetőjének, az intézőnek]: Hívd elő a munkásokat, és add ki [és fizesd ki] nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.

[Más fordítás: Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára].

Mát. 20,9 És jövén a tizenegy órásak [vagyis azok, akik öt óra tájban álltak munkába], fejenként tíz-tíz pénzt vőnek [és kaptak egy-egy dénárt].

Mát. 20,10 Jövén azután az elsők, azt gondolják [és azt hitték] vala, hogy ők [majd] többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek [de ők is csak egy-egy dénárt kaptak] fejenként.

Mát. 20,11 Amint pedig fölvevék [és átvették], zúgolódnak [és így morgolódtak] vala a házigazda ellen [és panaszkodni kezdtek a gazdának],

Mát. 20,12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak [csak egy órát dolgoztak] és egyenlőkké tetted azokat velünk [és te ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk; és egyformán kezelted őket velünk; és ugyanúgy bántál velük, mint velünk], akik az [egész] napnak terhét és hőségét [hordoztuk, izzó hevét viseltük és] szenvedtük, [pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon].

Mát. 20,13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem [és nem bánok] igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben [vagyis egy dénárban] szerződtél, és [egyeztél-e] meg velem?

Mát. 20,14 Vedd [és fogd tehát], ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak [ennek az utolsóként érkezett munkásnak] is annyit akarok adni [és annyit szánok], mint néked.

Mát. 20,15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval [az én javaimmal] azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok

[Más fordítás: Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel; Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok]*

*A szőlő ura a törvény – mégpedig a szeretet törvénye – szerint  cselekedett, amely kimondja: „A te felebarátodat ne zsarold ki (és ne zsákmányold ki), se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad (másnap) reggelig” (3 Móz. 19,13)

„A szegény és szűkölködő (nyomorult) napszámoson ne erőszakoskodjál (és ne zsákmányold ki), akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, akik a te földeden a te kapuid között vannak (és városaidban laknak). Azon a napon add meg az ő bérét, és le se menjen felette a nap (vagyis még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap); mert szegény (és nyomorult) ő, és kívánkozik (sóvárog) utána, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bűn ne legyen rajtad” (5 Móz. 24,14-15)

Mát. 20,16 Ekképpen [és így] lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók. Mert sokan vannak a hivatalosok [mert sok a meghívott], de kevesen a választottak [kevés a kiválasztott]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert sokan vannak a hivatalosok (az elhívottak); (azokra vonatkozik, akiket meghívtak és elfogadták a meghívást), de kevesen a választottak. (választott egy tisztségre)” (Mát. 22,14)

És hogy kik a választottak, arról így szól a Szent Szellem: Amikor Júdás helyett apostolt akartak választani, akkor: „Így imádkoztak, és mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg (és Te jelöld ki) a kettő közül egyiket, akit kiválasztottál (magadnak), Hogy elnyerje (és megkapja) az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak…” (Csel. 1,24-25)  

Összegyűltek az apostolok és vének, hogy eldöntsék, hogy a pogányokból megtértekre milyen törvény vonatkozik „És mikor nagy vetekedés (és vita) támadt, felkelvén (vagyis felállt) Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét (igéjét), és higgyenek” (Csel. 15,7)

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                           

Mát. 20,17 És mikor [Jeruzsálem felé tartott, és] felment vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, [félrehívta őket, és] monda nékik

[Más fordítás: Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik]:

Mát. 20,18 [Jól figyeljetek]! Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik [mert elárultatik, és kiszolgáltatják] a főpapoknak [vagyis a papi fejedelmeknek] és írástudóknak [vagyis a törvénytanítóknak, és törvénymagyarázóknak], és halálra kárhoztatják [halálra ítélik] őt,

Mát. 20,19 És a pogányok [vagyis a nemzetbeliek] kezébe adják őt [és kiszolgáltatják a más nemzetekből valóknak], hogy megcsúfolják [és hogy kigúnyolják] és megostorozzák [és megkorbácsolják] és keresztre [vagyis kínoszlopra] feszítsék; de harmadnap feltámad [és életre kel]*

*Az Úr Jézus újra-és újra elmondja tanítványainak, hogy hogyan teljesednek be a próféciák, amelyek Őróla szólnak: „Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni [jelezni, és elmagyarázni] az ő tanítványainak [és kezdett a tanítványai előtt arra célozgatni; őket előkészíteni, többször fölhívta tanítványai figyelmét arra], hogy néki Jeruzsálembe kell menni. És sokat szenvedni [sok szenvedést eltűrnie, átélni, megtapasztalni, elviselni] a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól [és a törvénytanítóktól], és megöletni, és harmadnapon föltámadni [és életre kelni]” (Mát. 16,21).

Majd később: „Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: „Az Emberfia emberek kezébe adatik. És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És (ekkor) felettébb megszomorodának” (Mát. 17,22-23) 

És Újra: „Kezdé őket tanítani (arra), hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni (és el kell vettetnie) a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni” (Márk. 8,31)

És ismét: „… maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik (és kigúnyoltatik), és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. Ők pedig ezekből semmit nem értének (semmit sem fogtak fel); és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel (és nem értették meg) a mondottakat” (Luk. 18,31-34)  

És mielőtt visszajön dicsőségbe az Úr: „… előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől (és e nemzedéktől)” (Luk. 17,24-25)

A tanítványok ezt csak a Szent Szellem kitöltése után értették meg, és hirdették: „Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket (ezeket az igéket): A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek (és akit az Isten igazolt előttetek) erők, csudatételek és jelek által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából (elhatározott döntése) és rendeléséből (és terve szerint) adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel (és a pogányok keze által) keresztfára (sztaurosz: cölöp, pózna, kínoszlopra) felszegeztétek és megöltétek. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia” (Csel. 2,22-24)

És ismét: „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárultatok (és kiszolgáltattátok), és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, (és úgy döntött) hogy elbocsátja. Ti pedig azt a Szentet és Igazat megtagadátok és kívánátok (és azt kértétek), hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek (a ti kedvetekért). Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai (és tanúi)” (Csel. 3,13-15)

Mert csak ekkor értették meg a próféciákat, amelyek alapján az Úr Jézus kijelentette, hogy mi fog történni vele: Így ír erről Ézsaiás: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk (és mindenki a maga útját járta); de az Úr mindnyájunk vétkét Őreá veté (és Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért (hamartia: céltévesztéséért). Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre (vagyis vágóhídra) vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt (és mely némán tűri, hogy nyírják); és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség

(Más fordítás: Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés)?!

És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot (és nem követett el gonoszságot), és álnokság sem találtatott szájában (és nem beszélt álnokul). És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét (vagyis életét) áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz

(Más fordítás: Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele).

Mert lelke (vagyis az Ő énje) szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket (hamartia: céltévesztésüket) Ő viseli

(Más fordítás: Lelki (pszükhé: énje) gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket)” (Ésa. 53,6-11)

Dávid pedig így prófétál: „Tulkok sokasága kerített be engem (hatalmas bikák vettek körül), körülfogtak engem Básán bikái (bekerítettek a básáni bivalyok). Feltátották rám szájukat, mint a ragadozó (és marcangoló) és ordító oroszlán. Mint a víz, úgy kiöntettem (szétfolytam); csontjaim mind széthullottak (kificamodtak); szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm (és torkom) kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektettél engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott (a gonoszok bandája kerített be); átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám” (Zsolt. 22,13-18)

Mát. 20,20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus [jelentése: az Úr ajándéka] fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván [lábához] és kérvén Őtőle valamit.

Mát. 20,21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz [kérdezte őt az Úr; Mit szeretnél]? Monda néki: Mondd [és ígérd meg, rendeld el, és intézd úgy], hogy ez az én két fiam üljön a te országodban [a Te királyságodban] egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.

Mát. 20,22 Jézus pedig felelvén, [ezt] monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom [amit nekem ki kell innom] és bemerítkezhettek-é abba a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem? Mondának néki: Meg.

[Más fordítás: Ki tudjátok-e, képesek vagytok-e kiinni a szenvedés poharát? Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom? Ők így feleltek: "Ki tudjuk; képesek vagyunk].

Mát. 20,23 És monda nékik: Az én poharamat [a szenvedés poharát, kelyhemet] megisszátok ugyan, és a bemerítéssel, bemerítkeztek, [amelybe én bemeritkezem]. de az én jobb és balkezem felől [jobb és a bal oldalamon] való ülést nem az én dolgom megadni [és nem én döntöm el; mert azt nincs hatalmamban megadni nektek], hanem azoké lesz az [és azok fogják megkapni], akiknek az én Atyám elkészítette [és akiknek Atyám szánta].

Mát. 20,24 És hallva ezt a [többi] tíz, megbosszankodék [és megharagudott, megneheztelt] a két testvérre*

*Az Úr Jézus szenvedéséről és haláláról tett kijelentését annyira nem értették tanítványai, hogy ilyen kéréssel fordultak Hozzá: „És hozzájárulnak Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnénk, hogy amire kérünk, tedd meg nékünk. Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek (mit tegyek meg nektek)? Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben (a Te dicsőséges uralkodásod idején).

Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom; és bemerítkezhettek-é abba a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem? Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a bemerítkezésbe, amelybe én bemeritkezem, bemerítkeztek; De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett. És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdenek Jakabra és Jánosra” (Márk. 10,35-41)

Mert ők csak arra figyeltek, hogy az Úr Jézus megígérte, hogy uralkodni fognak, és ebben kérték az elsőbbséget a többi tanítvánnyal szemben: „… Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor [és a megújult világban], amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe [és helyet foglal dicsőségének trónján], ti is beültök majd tizenkét királyi székbe [és ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon], és [s így] ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét [és törzsét]” (Mát. 19,28) 

Mát. 20,25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok [vagyis a népek, nemzetek] fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.

 [Más fordítás: Tudjátok, hogy a pogányok felett fejedelmek uralkodnak, és a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, zsarnokoskodnak, és hatalmaskodnak az embereken, és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük; s nagyjaik visszaélnek a hatalmukkal].

Mát. 20,26 De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;

Mát. 20,27 És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti (rab)szolgátok*

*Az Úr Jézus kijelentéséről Márk is bizonyságot tesz: „Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük (és rajtuk), és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti (rab)szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen” (Márk. 10,42-44)

Lukács így emlékezik meg az Úr kijelentéséről: „Ő pedig monda nékik: A pogányokon (vagyis a népeken) uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van (és akik hatalmuk alá hajtják őket), jóltévőknek hívatnak (és hívatják magukat). De ti ne így cselekedjetek: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő (aki vezet), mint aki szolgál” (Luk. 22,25-26)

És: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Mt. 23,11)

És ismét: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)

Péter apostol így figyelmezteti a kihívott gyülekezetek vezetőit:  „Legeltessétek (pásztorként felügyelve, és vigyázva) az Istennek köztetek lévő (és rátok bízott) nyáját, gondot viselvén (és szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva) arra nem kényszerítésből (vagyis kényszer[űség]ből), hanem örömest (szabad akaratból, készségesen,). Sem nem rút nyerészkedésből (nyereség miatt, és haszonlesésből), hanem jóindulattal (odaadással, készségesen, jó szívvel). Sem nem úgy, hogy (letiporva, zsarnokoskodva) uralkodjatok (hatalmaskodjatok, kontrolláljátok, és leigázva) a gyülekezeteket (a választottak fölött), hanem mint példányképei (és a nyáj példaképévé, mintájává válva)” (1Pét 5:2-3)

És Pál apostol az Úr Jézus kijelentése szerint szolgál. „Mert én, noha mindenkivel szemben [és mindenkitől] szabad [és független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem” (1 Kor. 9,19)

„Avagy vétkeztem-é, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok…?” (2 Kor. 11,7)

Mát. 20,28 Valamint [éppen úgy, mint ahogy] az embernek Fia nem azért jött [el a földre], hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul [vagyis váltságdíjul] sokakért, [és ezáltal sok embert megmentsen]*

*Az apostol így vall az Úr Jézusról és a váltság megtörténtéről. Ő az: „Aki adta önmagát váltságul mindenekért (és mindenkiért), mint tanúbizonyság a maga idejében” (1 Tim. 2,6)

Ugyanis: „Senki sem válthatja meg atyjafiát (vagy önmagát), nem adhat érte (vagy magáért) váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla (és abba kell hagynia örökre)” (Zsolt. 49,8-9)

 De Isten: „Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve” (Zsolt. 111,9)

 „az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének (szómato: teljes lényének) feláldozása által egyszer s mindenkorra” (Zsid. 10,10)

„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (hamartia: céltévesztés, a cél ELVÉTÉSÉÉRT); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért (vagyis az egész világ céltévesztéséért) is” (1 Ján. 2,2)

Mát. 20,29 És mikor Jerikóból (jelentése: hold városa, illatozó, illatos hely; illat helye; pálmák városa) [elindultak, és] távozának, nagy sokaság [nagy tömeg] követé őt.

Mát. 20,30 És ímé, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, [így] kiált [hangosan kiált, rikolt, sikít, ordít] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk! 

 

Mát. 20,31 A sokaság [a tömeg] pedig dorgálja vala [csitította, és rendreutasította] őket [és rájuk szólt], hogy hallgassanak [el; maradjanak csendben]; de azok annál jobban [és még hangosabban] kiáltanak [rikoltottak, sikítottak, és ordítottak] vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj [és segíts] rajtunk!

Mát. 20,32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem [mit tegyek] veletek?

Mát. 20,33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink [Uram! Szeretnénk újra látni].

Mát. 20,34 Jézus pedig megszánván [megsajnálta] őket [megkönyörült; szánalomra gerjedt irántuk; megindult rajtuk], és illeté [vagyis megérintette] az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak [azonnal visszanyerték látásukat; Attól a pillanattól újra láttak]; és követék őt. [vagyis Jézust, és csatlakoztak hozzá]*

*Márk bizonyságtétele így hangzik: „És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság (kifelé ment) Jerikóból (és) kimennek vala, a Timeus (Jelentése: nagyra becsült, nagyra értékelt) fia, a vak Bartimeus, ott ül az úton, koldulván. És amikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! És sokan feddik vala őt (és többen is rászóltak), hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő (vagyis hívjátok ide). És előhívják (és odahívták) vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén (felugrott), Jézushoz méne. És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled (mit kívánsz, mit tegyek veled)? A vak pedig monda néki: Mester, hogy (újra) lássak. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa (és újra látott), és követi vala Jézust az úton” (Márk. 10,46-52)

Lukács is bizonyságot tesz a történtekről:  „Lőn (történt) pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódik (és kérdezősködött), mi dolog az? Megmondják pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. És kiált, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! Akik pedig elől mentek, dorgálják őt, (és rászóltak) hogy hallgasson (el); de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék (és vezessék) azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled (mit kívánsz, mit tegyek veled)? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön, (hogy lássak). És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent. Az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek” (Luk. 18,35-43)

Az Úr Jézus mindenkinek visszaadta a szeme világát, aki hittel kérte: „s mikor Jézus tovább ment onnét, két vak [csatlakozott hozzá] követé őt [és nyomába szegődött], kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk [légy irgalmas hozzánk], Dávidnak fia! Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem [hogy meg tudom ezt tenni]? Mondának néki: Igen, Uram. Akkor illeté [és megérintette] az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek [és történjen] a ti hitetek szerint [vagyis ahogyan hittétek]. És megnyilatkozának azoknak szemei…” (Mát. 9,27-30)

Így teljesült be a prófécia: „Az Úr (JHVH= Jahve) megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat” (Zsolt. 146,8)

 „És meghallják ama napon a siketek (is) az írás beszédeit (a könyvtekercs logoszát: Igéjét), és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak (mert a vakok szemei pedig látni fognak a homály és a sötétség után). És nagy örömük lesz a szenvedőknek (és újra örömüket lelik az (a szűkölködők elnyomottak, szerencsétlenek, és nyomorultak) az Úrban, és a szegény emberek vígadnak (ujjongva, ugrálnak örömükben) Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19)

Te adsz erőt Uram.

Az örök életről!

Az örök életről!

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus krisztust! (Ján. 17,3)

Istenünk, Atyánk

„Mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva "Megváltónk" a neved.”Ézsaiás 63:16.

Voltál-e úgy, hogy nem a megfelelő helyre mentél ügyedet intézni? Nemrég egy orvosi papírt kellett beadnom. Kinéztem az interneten a címet és elküldtem. Néhány nap múlva jött egy levél, amely arról szólt, hogy nem a megfelelő helyre ment a kérvényem, de ők jó helyre továbbították.

Olyan is előfordult, hogy nem a megfelelő személyt szólítottam meg. Egy kedves hölgy egy tábort vezetett. Elvitte a gyerekeket strandra. Amikor vége lett a fürdésnek, kezdte összegyűjteni a gyerekeket. Egy gyerek eléggé vonakodott vele menni. Kiderült, nem az ő csoportjához tartozik.

Tehát, néha rosszul címezzük a kéréseinket, nem a megfelelő helyen keresünk segítséget.

A mai reggeli Ige arra emlékeztet, hogy csak egy Valaki van, aki segíteni tud, az ATYA, a mi Istenünk. Ábrahám – bár kiemelkedő a hite, az Istennel való kapcsolata – nem tudna akkor sem segíteni, ha élne. És ez a helyzet Jákóbbal is, aki a zsidóság ősatyja.

Csak Istennek van:

-          féltő szeretete

-          végtelen hatalma

-          irgalmas szíve

Csak Ő válthat meg. Most is ott van a vonal túlsó végén. Tárcsázz!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/istenunk-atyank.html