„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az
ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak. 4,7)
2012. november 1.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Készítette: Kereszteny Hirek
Állj meg, és a szellemeddel észlelj. Látod? Az ellenség támadást indított, hogy megosztást hozzon a népem közé. Nektek, Én hűségeseim, ellene kell állnotok ennek a támadásnak. Ne is játszadozzatok el azzal a kísértéssel, hogy megsértődjetek, vagy hogy ujjal mutogassatok vádaskodva. A saját szíveteket kell rendbe hoznotok, és igazságosnak kell lennetek.
Annak van itt az ideje, amikor el kell fordítani a figyelmeteket
magatokról, és Rám kell néznetek, mondja az Úr. Mert Én kiszabadítalak titeket
a sérelemből, ha hagyjátok.
Példabeszédek 18:19 Megsértett barátod nehezebb visszanyerni, mint az erős várat elfoglalni. A veszekedés olyan, mint erős zár a palota kapuján.
Példabeszédek 18:19 Megsértett barátod nehezebb visszanyerni, mint az erős várat elfoglalni. A veszekedés olyan, mint erős zár a palota kapuján.
Pásztor Chris: Tagadd meg a csüggedést!
Készítette: József Balogh
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban
meghidegül (Máté 24:12).
Amikor egy ország vagy régió erőszak, háború, terror és
bűnözés áldozata lesz, az nem azért van, mert a Sátán, ezek kitalálója, túl
erőteljes ahhoz, hogy hatástalanítva legyen. Hanem azért van, mert a
keresztények, az ilyen helyeken, rideggé és önteltté váltak. A gonosz
elszaporodik, amikor a jó emberek nem tesznek semmit.
A Szellem ereje által visszatarthatjuk a gonoszt és
küldötteit attól, hogy terrorizálják és megnehezítsék az emberek életét. Ne
legyél öntelt, érzéketlen és érdektelen azzal szemben, ahogy a dolgok folynak
az országodban. A szegények, betegek, és a gonosz áldozatainak helyzete
motiváljon arra, hogy prédikáld az evangéliumot és közbenjárj az elveszett
lelkekért. A Krisztus Dicsőséges evangéliumának világossága az egyetlen remény
akármely nemzet számára, hogy valaha is előrehalad, megmenekül és békessége
lesz.
Ezen utolsó időkkel kapcsolatban az Úr Jézus már
figyelmeztetett, hogy sokak szeretete meghidegül. A te felelősséged az, hogy
biztosítsd, hogy a te szereteted Isten felé, az Ő Háza, és munkája felé égni
fog.
Tagadd meg az elcsüggedést, a negatív történések miatti
megszomorodást. Abban a helyzetben vagy, hogy változásokat tudsz kieszközölni,
ha komolyan veszed az imát.
A Jeremiás 29:7 azt mondja: „És igyekezzetek a városnak
jólétén…és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti
jólétetek." Felelősek vagyunk Isten, és az országunk felé, hogy keressük
annak békéjét, is imádkozzunk érte; mert ha a nemzetben béke van, akkor lesz
neked is békéd.
Tehát a csüggedés helyett fordulj a békéért való imához.
Imádkozz a vezetőkért, hogy Isten bölcsessége vezérelje őket. Imádkozz, hogy az
emberek csendes és békés életet éljenek teljes Istenfélelemmel és
tisztességgel. Mert ez jó és elfogadható áldozat Istennek a mi megváltónknak (1
Timóteus 2:2-4).
Ima
Drága Atyám, elfoglalom a jogos pozíciómat, mint pap és
király, és kijelentem, hogy az igazság ereje és a Szellemed ereje által
összejönnek a körülmények az evangélium prédikálására az egész világon.
Kijelentem a békét, előrehaladást, gazdagságot a nemzeteken, és imádkozom, hogy
az akaratod meglegyen az emberek életében, a Jézus Nevében, Ámen.
TOVÁBBI TANULMÁNYOK:Ézsaiás 35:4; 2 Thessz. 2:7
A hit
Készítette: Róbert Pávay
A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. Zsidó 11:1
Nos valószínűleg Pál itt nem az aranyutcákról meg a mennyben körbeszaladó aranyhintókra gondolt, hanem sokkal inkább arra amiről amúgy is szólnak Pál levelei. Történetesen a megváltásról.
A hit meg van győződve arról ami szellemben MEGVAN és NEM MEGLESZ!
A hitem nem tesz igazzá ha előtte nem lennék az Istenben. A
hit meg van győződve a láthatatlanról. Mi a láthatatlan például? A
megigazulásom. A szentségem. A bűneim eltörlése. A gyógyulásom. Ez megvan
mindenkinek, noha nem látni.
De a hit meg van győződve erről hogy VAN!
De a hit meg van győződve erről hogy VAN!
Hitet hirdetni egy elveszettnek annyit jelent hogy hirdetem neki ami megvan neki és ami igaz rá szellemben. Azt mondom: IGAZ VAGY! MEGBOCSÁTOTT VAGY! GYÓGYULT VAGY! SZABAD VAGY! - és ettől válik valósággá számára.
Ez az igazi evangélium hittel párosítva!
A CITROM
Készítette: Róbert Pávay
Az alábbi cikk Dr. Dezsényi Emese doktornőtől jött, aki mentő-és katasztrófavédelmi orvos.
"A CITROM 10.000-szer erősebb mint a KEMOTERÁPIA.
Az alábbi cikk Dr. Dezsényi Emese doktornőtől jött, aki mentő-és katasztrófavédelmi orvos.
"A CITROM 10.000-szer erősebb mint a KEMOTERÁPIA.
Az a jó hogy a citromot (nem a tablettát) lehet pl; enni, és készíthetünk citromfürdőt,
különösen a test befolyásolt területein (ott ahol rákos).
(A citrom minden fajtája rendkívül hasznos a rákbetegségek kezelésében, ill. megelőzésében.)
Vágj fel citromot és add oda a gyerekeknek, hogy szopogassák, vagy tegyél a pohár vizedbe egy pár szeletet, ezzel is megelőzheted a rákot.
Ha valakit ismersz, aki ezt még nem tudja, kérlek, hogy küldd el nekik, mert óriási szívességet teszel nekik azzal, hogy tudatod velük ezt.
A Citrom "Citrus", ez egy csodálatos termék ami MEGÖLI A RÁKSEJTEKET,10.000-szer ERŐSEBB MINT A KEMOTERÁPIA.
Miért nem tudjuk mi ezt ???
Azért, mert vannak laboratóriumok, amelyek érdekeltek egy szintetikus verzió elkészítésében, ami HATALMAS PROFITOT hoz nekik.
Te most úgy segíthetsz a szükségben levő barátaidon, hogy ezt a tudomásukra hozod, hogy a "valódi citromlé" (ami nem laboratóriumban készült) előnyös a betegségek megelőzésében.
Az íze kellemes és NEM hozza létre azokat a rettentő kemoterápiai effektusokat (mellékhatások).
Hány ember hal meg azért mert ez egy féltve őrzött titok, több, mint gondolnánk.
A citromot eheted különbözőképpen: megeheted a pépet, a kipréselt lét, készíthetsz hűsítő italokat belőle, sörbet (angolul sorbet), tésztákat, süteményeket.
A citrom sok kiváló tulajdonsággal rendelkezik, de a legérdekesebb az, amit a cisztákkal és a daganatokkal csinál.
Ez a növény egy bizonyított gyógyszer az ÖSSZES RÁKTÍPUS ELLEN !!!
Egyesek azt mondják, hogy a citrom nagyon hasznos különböző rákokra.
Anti-mikrobiotikus spektrum (választék) a BAKTÉRIUM, INFEKCIÓ és GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEKRE, az ÉLŐSKÖDŐ PARAZITÁK ÉS FÉRGEK ELLEN, A VÉRNYOMÁST SZABÁLYOZZA AMI TÚL MAGAS, és ANTIDEPRESSZÁNS is (DEPRESSZIÓ, CSÜGGEDÉS ELLEN).
JÓ HATÁSÚ A STRESSZ ELLEN, és az IDEGI ZAVAROK ELLEN !!!
Ennek az információnak a forrása elbűvölő.
A világ legnagyobb gyártójától jön, amely azt mondja, hogy több mint 20 laboratórium tesztelte már 1970 óta, és ezeknek a kísérleteknek az eredményei bebizonyították azt, hogy:
MEGSEMMISÍTI A ROSSZINDULATÚ SEJTEKET.
12 típusú ráknál, beleértve a: VÉGBÉL-, MELL-, PROSZTATA-, TÜDŐ-,és a HASNYÁLMIRIGY-rákot.
Ennek a fának (citromfa) az összetétele valóban azt mutatja, hogy 10.000-szer jobb mint az ADRIAMYCIN, gyógyszer amit világszerte használnak a kemoterápiában, ami lelassítja a rákos sejtek növekedését.
És ami a legérdekesebb, hogy ez a CITROM alapú terápia nem csak hogy megöli a rosszindulatú ráksejteket, de NEM BEFOLYÁSOLJA AZ EGÉSZSÉGES SEJTEKET."
Halottak napja: A pogányok ünnepe
Az ünnep eredete: November elsejének ünnepe, Mindenszentek
napja az Egyesült Államokból indult, angolszász eredetû Halloween-ünnepre
vezethető vissza (All Hallows magyarul mindenszentek).
A nap előestéje (angolul „All Hallows Eve”, rövidítve:
Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Halloween
azonban az egyik legrégibb ünnep, melynek évszázados történetisége kevéssé
ismert. Évszázadokkal ezelőtt a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén
éltek a kelták.
A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak,
de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, tette
gyönyörûvé a földet és növesztette a termést. A kelta újévet november 1-jén
ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a nap-szezon végét, a sötétség és hideg
kezdetét jelezte. A kelta hagyomány szerint a napisten Samhain, a halál és
sötétség istenének fogságába került ilyenkor. Az újév előestéjén, október
31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat. A halottak
különböző formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel,
főként macskáét.
Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú,
hideg télre elraktározták, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn,
a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat
áldozatokat mutattak be, és tûz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a
sötétség kezdetét. Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat
adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak. Ezek a tüzek tartják melegen az
otthonokat, és ûzik ki a gonosz szellemeket.
835-ben a római katolikus egyház november 1-jét
mindenszentek ünnepének nevezte ki. Később az egyház november 2-át is szent
nappá, a halottak napjává nyilvánította. Tûzgyújtással, felvonulással
ünnepelték, az emberek beöltöztek szenteknek, angyaloknak és ördögöknek. A
kereszténység terjedése azonban nem feledtette a régi hagyományokat sem,
folytatták a Samhain és Pomona napok ünneplését is, így az évek során mindezen
szokások összevegyültek.
November 1. a mindenszentek, november 2-a pedig a halottak
napja. Ezek a napok a halottakra való emlékezés ünnepei nálunk. Az ünnep
előestéjén a szentbeszéd közben megkondulnak a harangok, a hozzátartozók a
kegyelet virágait tûzik az elhunytak sírjára.
Mindenszentek napján a holtak lelki üdvéért gyertyát
gyújtanak a sírokon. A néphagyományban mindkét napot számos hiedelem övezi. A
néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért régen a számukra is
megterítettek. Kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. Sokfelé úgy tartották,
hogy a mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a holtak miséznek a
templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden
helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.
A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik,
amiben Lámpás Jacknek egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie
az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack, templomnak még a közelébe sem ment,
jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal
mulatozni.
Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is
megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart
az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A
nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el
kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől. Jack egy hatalmas fához vezette
a pokol királyát, és rávette, mérkőzzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán
természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély
versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta, míg az ördög jó magasan
felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét
megakadályozza a lejutásban.
„Bosszúból” a patás famászó bajnok Jacket, halála után nem
eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg
a haszontalan életû lélek előtt. Az örök számûzetésre ítélt Jack egy fáklyát
vihetett csak magával – amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben
helyezett el – és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. A babonás
emberek, hogy elûzzék Jacket, egy lámpást raknak a házuk elé vagy az ablakukba.
2012. október 31.
A savanyú almákról!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A savanyú almákról! Egy ember almafajok nemesítésével foglalkozott. Mindenkinek örömmel mutogatta pompás almafáit: boldog volt, ha valaki almáját megízlelte.
Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:
- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...
Egyik szomszédját - noha többször hívta -, semmiképpen sem tudta rábírni, hogy bemenjen hozzá almakóstolóra. Mikor egyszer újra hívta, megszólalt a szomszéd:
- Be kell vallanom, hogy a múltkor, kertje mellett elmenve, kíváncsiságból felvettem egy lehullott almát. Beleharaptam, de én életemben olyan savanyú almát még nem ettem. Köszönöm, nem kérek az almájából, az az egy egész életemre elég...
- No ez igazán nem mérvadó - szólt mosolyogva a kerttulajdonos - messze földet bejártam, míg ahhoz a savanyú almához jutottam. Azért ültettem a kerítés mellé, hogy egyszer s mindenkorra elvegyék a tolvajok kedvét az almalopástól. És bevált a számításom. De jöjjön velem a kert belsejébe! A második, harmadik sorban olyan jóízű, zamatos fajtákat talál, amilyet nem is álmodott.
- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.
Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók tanításai.
Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.
- Ha így áll a dolog, az más - szólt elgondolkozva a szomszéd és bement a kertbe.
Sokan így vannak a hívő élettel. A kívülállók csak a tilalmak, a bűnbánat és önmegtagadás savanyú almáiról tudnak. Pedig ezek csak a képmutatók tanításai.
Ne a kerítésen bemászott tolvaj módjára ítélj, hanem menj be a kert Urával az ajtón, és meglátod, hogy mily édes az Úrral ápolt közösség minden gyümölcse.
Elolvasni kötelező! : Mikor már késő rádöbbeni…
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, “Szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt ide
gesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.
2012. október 30.
Figyeljünk egymásra
„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó
cselekedetre buzdítsuk. (Zsid. 10,24)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)