TÉLI VIRÁGOK

Zsolt 92,13-16.

13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.

14 Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain.

15 Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak,

16 és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!

                           TÉLI VIRÁGOK

(Az igazak) Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak. (Zsolt 92,15)

Az egyik gyönyörű novemberi napon, amint a kertünkben sétáltam, észrevettem az alaszkai vadvirágokat, melyeket a feleségemmel együtt ültettünk a tavasszal. Sok közülük még mindig virágzott. Sokféle színben pompázó apró virágok díszítették a pázsit széleit. Azt gondoltam: Már november van, és ezek a virágok még mindig nyílnak! Néhány nap múlva elkezdett havazni. Kinéztem, és a vadvirágok még mindig virítottak.

Az életünk is hasonló az északi félteke naptári évszakainak változásához. A tavasz a születést és növekedést jelenti, a nyár a legaktívabb éveinket. Az ősz az érés időszaka. Azután elérkezik a tél. Általában lassabban mozgunk, talán nem is hallunk és látunk olyan jól, mint korábban, és egyre jobban megismerjük az orvos rendelőjét, a betegségeket és a gyógyszereket. De még télen is nyílhatnak a virágok!

Vannak olyan "téli" emberek, akik a virágokhoz hasonlóan kései éveikben is virágoznak. Ismerek egy nagymamát, aki vasárnapi iskolát és hétközi bibliaórát vezet, és ételt visz az ágyhoz kötötteknek. Egy másik idősebb asszony zongorán kíséri a gyülekezeti éneklést. Ismerek egy másik valakit, aki önzetlenül megosztja másokkal, amit Istentől kapott. Ilyen

emberek emlékeztetnek arra, hogy a virágok télen is nyílnak.

Imádság: Istenünk, kérünk, add, hogy késő öregkorunkban is virágzó lehessen az életünk. Ámen.

Az Úr szolgálatában nincs nyugdíjas kor.

Ted De Hass (Iowa, USA)

www.csendespercek.hu

Chris August - Truth is still true (magyarul)

Reinhard Bonnke: Sötétségből a világosságra

Az Úr Jézust hívtam segítségül!

Szükségemben, nyomorúságomban és szorongattatásomban az Úrhoz kiáltottam, és segítségül hívtam az Urat, meghallgatott, és tágas térre vitt engem az Úr, és tág teret adott nekem” (Zsolt. 118,5)

Napi gondolatok

Ha az emberiség meg akar szabadulni abból a pokolból, amelyet önmagának készített, nincs más útja, mint amit a Názáreti mutatott. (G.B. Shaw) 

EMLÉKEZÉS

Szerző: ELIZABET KÜBBLER-ROSS

1997-ben adta ki híres önéletrajzi művét, amelyben megrendítő módon beszél egy olyan élményről, amit kisgyermekként élt át. Egy megfázás következtében súlyos tüdő- és mellhártyagyulladása lett, és életveszélyes állapotban, magas lázzal került a zürichi gyermekkórházba. Itt nagyon rosszul esett neki, hogy a vizsgálatot végző orvosok, ápolónők úgy bántak vele, mint egy tárggyal, s egyetlen kedves szót sem szóltak hozzá, egyetlen mosolyt sem engedtek meg maguknak.

Egy furcsa térben tért magához, ami ha kívülről láthatta volna formáját tekintve egy akváriumhoz vagy vitrinhez hasonlított, és teljesen zárt volt. Az ablaktalan helyiségben teljes csend honolt, csak a mennyezeten égett valami gyér lámpa. Hat hétig feküdt ebben a szobában, s továbbra is nagyon rosszul viselte, hogy őt, kb. 6 éves kislányt egyetlen szóra sem méltatják a fehér köpenyesek. A helyiségben két ágy volt. A másikon is egy súlyos beteg kislány feküdt, aki két évvel volt idősebb nála. A betegség olyan külsőt kölcsönzött neki, mintha egy szárnyak nélküli porcelánangyal lenne. Soha senki nem látogatta. Nem sokat tudtak beszélgetni egymással, mert nem volt erejük hozzá. De úgy feküdtek, hogy hosszasan egymás szemébe nézhettek, s ez a tartós szemkontaktus biztosította őket arról, hogy nincsenek egyedül. Szavak nélkül is értették egymást.

Az önéletrajzíró papírra vetette, hogy közben az ő egészségi állapota drámai fordulatot vett: nem tudott semmiről, s mintha mély, ájulásszerű álomba lett volna része. Amikor hirtelen felébredt, meglepődve látta, hogy törékeny lakótársa ül az ágya szélén, s várakozva néz rá. Ezután egy csodálatos beszélgetésre került sor köztünk, mélyen érintő és mély értelmű beszélgetésre. Az én porcelánangyalom közölte velem, hogy ezen az éjszakán itt hagy engem. Ekkor nagyon aggódni kezdtem, de így nyugtatott engem: 'minden rendben mondta, rám már várnak az angyalok. Csodálatos, hogy ekképp tudta ezt mondani, hogy így harcolhatta meg utolsó harcát egy közel 8 éves gyermek, akit soha senki nem látogatott. Volt valami a lelkében, amit az előbb megfelelő kifejezés híján gyermeki bölcsességnek neveztem. Vajon milyen lenne így elmenni: Rám már vár az Úr Jézus?

 Kübler-Ross leírja még a rövid és tömör beszélgetés utolsó töredékét is: Fontos, hogy tovább küzdj, meggyógyulsz mondta. Ezt örömmel hallottam, de aztán hirtelen megváltozott a hangulatom: És veled mi lesz? Kérdeztem. Erre azt válaszolta, hogy az ő igazi családja már a másik oldalon van, és arról biztosított engem, hogy semmi okon sincs az aggodalomra. Egymásra mosolyogtunk, és utána mind a ketten csendesen elaludtunk.

Kis barátnőm elutazásának a gondolata már nem nyugtalanított, már nem féltem, de ő sem. Olyan természetesnek látszott az, mint a naplemente és az azt követő holdfelkelte. Reggel láttam, hogy gyermeki barátnőm ágya üres. Az orvosok, nővérek egy szót sem beszéltek velem az ő elutazásáról, de én befelé mosolyogtam, mert emlékeztem mindarra, amit kis barátnőm a végső elutazása előtt rám bízott.

Az Úr Jézus ígérete: „És ha … helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (Ján. 14,3)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/49

Oswald Chambers: "SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL"

"Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában" (1Kor 2,4).

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében.

Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban! Semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Zenész Gabi (zeusz együttes) Hallelujah Magyarul

Az Úr Jézus ígérete

Ha szomorú vagy, én fölszárítom a könnyeidet.

Ha elfog a rémület, én eloszlatom a félelmeidet.

Ha aggodalmaskodsz, én reményt nyújtok neked.

Ha össze vagy zavarodva, én segítek, hogy megálld a helyed.

És ha elveszettnek érzed magad,

és nem tudod meglátni a fényt,

Én leszek a te világítótornyod, mindig fényesen ragyogva.

Erre adom a szavamat, amíg eljön a vég.

Miért? - kérdezheted tőlem.

 "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,

hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)

http://www.vargamakai.com/olvas.html

NAGYAPÁM TANÍTÁSA

Készítette: Sikeres gyermek

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?

- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…

(WASS ALBERT)

A szép élet feltétele

készítette: Mária Szovics
Küldöm mindenkinek.

magyar (lejátszási lista)

Ige: Az Úr Jézus elhívása

Az apostolokat maga az Úr Jézus hívta – és mindig is Ő hívja – és keni fel, és Ő határozza meg feladatukat..

 „Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]

Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban,

Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született,

Aki megbizonyíttatott [kijelentetett; lett rendelve] hatalmasan [hatalmas erővel] Isten Fiának a szentség Szelleme [Szent Szellem] szerint, a halálból [halottak közül] való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,

Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm 1,1-5)

Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért;

Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek (az Evangéliumnak) lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. „… Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25)

És: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz 3,10)

Ige: Kijelentés az Atyáról

 „Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk! Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Ján. 14,7-11)

Dicsérem Neved míg csak élek.

A pillangó

9-es ZSOLTÁR

Az Úr kegyelme és szeretete

 Hallelujah! „Adjatok hálát az úrnak, és magasztaljátok Őt, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme, és örökké tart szeretete! Mondják hát, akik tisztelik az Urat, hogy örökkévaló az Ő kegyelme, és örökké tart szeretete!! (Zsolt. 118,1.4)

Azt mondja a megdicsőült Úr:

„… Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (és az ő szégyenét)” (Jel. 16,15)

Nem félek!

Az Úr az Én segítségem, nem félek: ember nem árthat nékem (zsid. 13,6)