Azok alszanak a legédesebben, akiket a hit ringatott el. A
legpuhább vánkos az isteni Ige, és a legjobb paplan a krisztusi üdv
bizonyossága.
2012. szeptember 11.
Igazolások
Az alábbiakban iskolai hiányzások indoklásának egy olyan
gyűjteményét tesszük közzé, amit diákok küldtek be, és a Seventeen magazinban
jelent meg:
A fiam orvosi kezelés alatt áll és nem tudott testnevelést
elkapni. Kérem, adjon neki!
Igazolom Cintia hiányzását. Beteg volt és én kaptam meg az
oltását.
Igazolom Tom hiányzását január 28-án, 29-én, 30-án, 31-én,
32-én és 33-án.
Kérem, bocsássa meg Danny létezését. Az apja hibája volt.
June nem tudott tegnap iskolába menni, mert a túl közeli
visszerek zavarták.
Richardnak sajgó volt az oldalában.
Igazolom Timothy múlt heti hiányzását. Nem tudott beszélni,
mert kirekedt.
Igazolom Nancy itthon maradását. Az orvos azt mondta, hogy a
tüdeje túlságosan tele van ahhoz, hogy kitegye a lábát.
Igazolom Margaret hiányzását a testi óráról, mert magán
kívül volt.
Kérem, bocsássa meg Robert hiányzását. Megfázott és
lélegzési nehézségei is vannak.
Az emberek
mindenféle mentséget találnak cselekedeteikre.
Egyes
magyarázatoknak van létjogosultságuk, mások mondvacsináltak. Washingtonban egy
kamaszkorú fiút nemrég azzal az indokkal mentettek fel a gyilkosság vádja alól,
hogy „erkölcsi fogyatékos". Nem az ő hibájából történt - mondta ki a bíró
- hogy lelőtte iskolatársát.
Volt mentsége.
Az életben - talán némelyek sajnálatára - ez nem így
működik. Előbb vagy utóbb felelősséget kell vállalnunk azért, akik vagyunk, és
amit cselekszünk, vagy amit nem. Nem tehetünk folyton valakit vagy valami mást
felelőssé a viselkedésünkért.
A Szentírás arra tanít bennünket, hogy tetteinkért számot
kell adnunk Istennek (lásd Róm 3,19).
Amikor Isten ítélőszéke előtt meg kell állnunk, nem adhatunk
át holmi igazolásokat, melyeket édesanyánk vagy valaki más írt, arra számítva,
hogy így felmentést kapunk. Ahogy Jézus mondja: „...nincs mentségük
bűneikre" (Jn 15,22).
Ezért jött el Jézus. Ő a mi mentségünk. Ő az a levél, ami
kihúz a pácból. Ha hiszünk benne, és tanítványaiként követjük őt, Isten nem
tulajdonít nekünk bűnt. Krisztus áll majd mellettünk az ítéletnapon, és azt
mondja az Atyának: „Kérlek, mentsd fel ...-t. Ő hozzám tartozik." Istennek
ennyi elég is.
Róm. 3.19 Tudjuk
pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy
elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg.
Jn. 15.22 Ha nem
jöttem volna, és nem szóltam volna hozzájuk, nem volna bűnük, most azonban
nincs mentségük bűneikre.
C. H. Spurgeon: Megőrizni a különbséget
Így teszek különbséget az én népem és a te néped között.
Holnap történik meg ez a jel" (2Móz 8,19).
Megvan a népe a fáraónak, és megvan a népe az Úrnak. Lehet,
hogy együtt élnek és sorsuk látszólag hasonlít egymáshoz, mégis van különbség
köztük, és ezt a különbséget az Úr nyilvánvalóvá teszi. Nem mindig lesz ugyanaz
a sors az osztályrészük. Ezen a téren nagy különbséget tesz az Úr a világ fiai
és választott népe között.
Kiváltképpen érvényes ez a nagy megpróbáltatások idején,
amikor az Úr a hívők egyedüli szentélye. Szembetűnő ez a megtérésnél, amikor a
megtérő hívő bűnei eltöröltetnek, míg a hitetlenek ítélet alatt maradnak. Ettől
kezdve a hívők különleges néppé lesznek. Isten fegyelmező iskolájába kerülnek,
és újfajta áldásokat élveznek. Otthonaik mentesek lesznek mindattól a
nyomorúságtól, amely fertőzi és kínozza a hitetleneket. Megkíméli őket Isten az
élvezetek hajszolásától, a gondok miatti aggódástól, a romlottság, a csalárdság
és a kegyetlen gyűlölség posványától, amely annyi családot felbomlaszt.
Nyugodj meg, kísértések között élő hívő testvérem; lehet,
hogy sok nyomorúságod van, de az Úr megkímél azoktól a gonosz dolgoktól,
amelyek e világ fejedelme szolgáinak otthonát és szívét fertőzik meg. Az Úr megkülönböztette
az övéit. Vigyázz, hogy megőrizd ezt a különbséget, legyen ennek megfelelő a
szellemed, céljaid; jellemed és társaságod.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Az Úr Igéje
Felettébb tiszta a Te beszéded, és a Te szolgád szereti azt.
Kicsiny vagyok én és megvetetett, de a Te határozataidról el nem feledkezem…
(zsolt. 119,140-141)
A szeretet hiánya
Böjte Csaba: A szeretet hiánya
Lehet valaki szépségkirálynő, lehet tudós professzor,
körülrajongott sztár, népszerű művész, ha nem tud szeretni tiszta szívből,
olyan, mint egy csicsás ajándékdoboz, amely belül üres. Aki megkaparintja és
kibontja, hatalmasat csalódik.
Fontos kérés
„Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak,
és teljes szívvel féljem nevedet.” Zsoltárok könyve 86:11
Az elmúlt két hónapban csupa olya helyeken jártam, ahol
korábban soha nem voltam. Térkép segítségével általában eljutok az adott úti
célhoz, de a legjobb dolgom akkor volt, ha valaki helybéli elnavigált.
Találkoztunk egy könnyen megtalálható helyen és aztán csak követnem kellett a
megérkezésig.
Az Úrral már jóval több, mint két hónapja járok együtt, és
sokszor hiszem azt, hogy elég jól eligazodok már a világ dolgaiban. Aztán újra
és újra rá kell jönnöm, hogy jobb lett volna az Ő vezetésére bíznom magam.
Az Isten országába is vezet egy út. Ez alatt azt értem, hogy
van egy mód, ahogyan oda lehet jutni. Nem a csillagászok és űrkutatók mutatják
az utat. Nem is a lelkünk mélységeit kutató szakemberek adnak útbaigazítást.
Még csak nem is a bennem lakó „isten” hozza létre az átjárót a jobb világba.
Isten útja világos, egyenes, igaz. Nem könnyű – ezt soha nem
mondta. Meg kell viszont tanulni azt, hogy akarnom kell az Ő útján járni. Le
kell mondanom arról, hogy „tudom én, nem kell papolni”. El kell felejtenem a
saját igazságomat, a saját eredményeimet és teljes ráhagyatkozással követni a
Mestert minden tekintetben.
Uram, taníts engedelmességre, taníts átadásra, vezess a
célhoz – mert egyedül te tudod a utat!
Ne engedd magad eltéríteni a célodtól!
"Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói,
hogy be ne csapjátok magatokat." (Jakab 1:22)
Az, hogy ezt az évtizedet Isten dicsőségére éld, meg fogja
követelni prioritásaid, időbeosztásod, kapcsolataid és minden egyéb más
megváltoztatását is. Ez néha azt fogja jelenteni, hogy a nehéz utat választod a
könnyű helyett.
Steve Adams - gyermekpásztorunk a Saddleback Gyülekezetben -
szerint, amikor haladunk előre abba az irányba, melyet Isten mond meg a
számunkra, akkor "A cselekvés erős koncentrációt, izom-összehúzódást
igényel, de az ellenség zavart kelt." Más szavakkal élve, nem mondhatjuk
csak azt, hogy hiszünk Isten tervében, vagy hogy szükséges megtennünk pár
lépést. Isten azt kéri tőlünk, hogy tényleges lépéseket tegyünk előrehaladásunk
érdekében.
Az ellenség azonban- jegyzi meg Steve - beront a
"zavarkeltéseivel", amelyek arra készültek, hogy eltérítsenek
bennünket Isten tervétől. Ahhoz az emberhez válunk hasonlóvá, akiről Jakab írja
a Bibliában, hogy belenéz a tükörbe, ám amikor elmegy, nyomban el is felejti,
hogyan nézett ki. Az olyan elterelő dolgok, mint a rossz hozzáállás, a
kifogások, a halogatás és az elfoglaltság tesznek minket az igének pusztán
'hallgatóivá', holott Isten arra hív minket, hogy annak 'cselekvői' legyünk.
Minden lépésünkkel, amit az előttünk álló céltudatos
évtizedben teszünk, választással nézünk szembe. Be fogjuk-e tölteni Isten
tervét vagy meghátrálunk és egy olyan életet élünk, amely kényelmes és
önközpontú? A saját céljainkat, kényelmünket és élvezeteinket követve fogunk-e
élni, vagy életünk hátralévő részében Isten királyságáért élünk, tudva, hogy Ő
örök jutalmat ígért nekünk?
(Daily Hope by Rick
Warren)
Joel Osteen: Mindenből megszabadít
Készítette: Lisa Szanyel
Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. (Zsoltárok 34,20)
Milyen jó dolog tudni, hogy egy Szabadító Istent szolgálunk! Lehet, hogy nehézségekkel küzdesz, de Isten éppen ebben a pillanatban is munkálkodik, hogy kihozzon téged ebből a nehéz helyzetből. Lehet, hogy ez nem úgy fog történni, mint, ahogy azt elképzelted, de bízz benne, hogy Isten szív
Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. (Zsoltárok 34,20)
Milyen jó dolog tudni, hogy egy Szabadító Istent szolgálunk! Lehet, hogy nehézségekkel küzdesz, de Isten éppen ebben a pillanatban is munkálkodik, hogy kihozzon téged ebből a nehéz helyzetből. Lehet, hogy ez nem úgy fog történni, mint, ahogy azt elképzelted, de bízz benne, hogy Isten szív
én viseli, mi a legjobb számodra.
A bajt úgy is definiálhatnánk, mint ami egy állandó fájdalom, vagy szomorúság okozója. Tudom, hogy a „baj” sokféle formát ölthet: lehet egy betegség, teher, kísértés, egy munkatárs, vagy egy családtag. Sok minden jöhet ellenünk, de Isten azt ígéri nekünk az Ő Igéjében, hogy semmilyen ellenünk formált fegyver nem fog célhoz érni! Ezek a nehézségek csak átmenetiek. Állj meg abban a hitben, hogy Isten a te oldaladon áll, és te meg Ő többségben vagytok! Nem számítanak a körülmények, minden reggel úgy kelj fel, hogy azt mondod: „Ez az a nap, amit az Úr rendelt, ezért örvendezni fogok! Az én Szabadítóm eljön!”
Ha így teszel, Isten kiszabadít minden bajból, és meg fogod tapasztalni kezének áldását életed minden területén.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy a Szabadítóm. Köszönöm, hogy igazzá tettél Jézus vére által. Bízom Benned, hogy jót tervezel az életemre, és megszabadítasz minden bajból. Jézus nevében! Ámen.
Joel Osteen
A bajt úgy is definiálhatnánk, mint ami egy állandó fájdalom, vagy szomorúság okozója. Tudom, hogy a „baj” sokféle formát ölthet: lehet egy betegség, teher, kísértés, egy munkatárs, vagy egy családtag. Sok minden jöhet ellenünk, de Isten azt ígéri nekünk az Ő Igéjében, hogy semmilyen ellenünk formált fegyver nem fog célhoz érni! Ezek a nehézségek csak átmenetiek. Állj meg abban a hitben, hogy Isten a te oldaladon áll, és te meg Ő többségben vagytok! Nem számítanak a körülmények, minden reggel úgy kelj fel, hogy azt mondod: „Ez az a nap, amit az Úr rendelt, ezért örvendezni fogok! Az én Szabadítóm eljön!”
Ha így teszel, Isten kiszabadít minden bajból, és meg fogod tapasztalni kezének áldását életed minden területén.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy a Szabadítóm. Köszönöm, hogy igazzá tettél Jézus vére által. Bízom Benned, hogy jót tervezel az életemre, és megszabadítasz minden bajból. Jézus nevében! Ámen.
Joel Osteen
Feltámadás!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A németországi Hannover temetőjében van egy sír, amelyen hatalmas gránitkövek és márványdarabok fekszenek, betonnal és acélpántokkal összefogva.
Ez egy olyan asszony sírja, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, s azt sem, hogy a halál után lesz feltámadás. Végrendeletében elrendelte, hogy sírját olyan biztonságosan zárják le, hogyha lenne is halottak feltámadása, akkor se
A németországi Hannover temetőjében van egy sír, amelyen hatalmas gránitkövek és márványdarabok fekszenek, betonnal és acélpántokkal összefogva.
Ez egy olyan asszony sírja, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, s azt sem, hogy a halál után lesz feltámadás. Végrendeletében elrendelte, hogy sírját olyan biztonságosan zárják le, hogyha lenne is halottak feltámadása, akkor se
nyíljon fel a sír. A márványkőre ezeket a szavakat vésette: "Ezt a sírt sohasem szabad felnyitni!" Azonban egy kis mag a gránitkövek alá került és növekedni kezdett. A kikelt növény kereste a világosságot. Senki sem gondolta volna, hogy egy fejlődő palánta képes szétfeszíteni a vastag acélpántokat és a lebetonozott köveket. A kis mag fává cseperedett, és az óriási kövek szétnyíltak előtte. Jézus ellenségei - közöttük Kajafás - azt gondolták, amikor Jézus testét betemették a sírba, hogy többé nem kerülhet ki onnét. De Isten hatalma, amely Hannoverben egy kis növény által nyilvánult meg, még csodálatosabban működött Jézus sírjánál Jeruzsálem közelében.
Luther Márton mondta: "Urunk a feltámadás ígéretét nemcsak a könyvekbe írta bele, hanem a tavaszi idő minden egyes levelébe."
Luther Márton mondta: "Urunk a feltámadás ígéretét nemcsak a könyvekbe írta bele, hanem a tavaszi idő minden egyes levelébe."
2012. szeptember 10.
Máté evangélium 1. fejezet: Az örökkévaló ige bejött a világba. (göröggel és kapcsolódó igékkel) revideált
Máté evangélium 1. fejezet: Az örökkévaló ige bejött a világba. (göröggel és kapcsolódó igékkel) revideált
Mát. 1,1 Jézus* Krisztusnak
[a
Felkentnek], Dávid [jelentése:
szeretett, szerető; összekötő,
egyesítő;] fiának** Ábrahám [jelentése:
sokaság atyja] fiának*** nemzetségéről való
könyv.
1
Jézus: héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a
szabadítás; a Megváltó
2 A próféták mind Őróla – a
Dávidnak adott magról – szólnak: „Ímé,
eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és
uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot
cselekszik e földön” (Jer. 23,5)
„Ez nagy lészen, és a
Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő
atyjának, királyi székét” (Luk. 1.32)
Őbenne teljesedtek be a Dávidnak adott próféciák: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy
meglátogatta és megváltotta az ő népét, Erős üdvözítőt támasztott nekünk,
szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által
örök időktől fogva” (Luk. 1,68-70)
A feltámadott Úr is így jelenti ki magát: „Én Jézus… vagyok Dávidnak ama gyökere és
ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel.
22,16)
***Ő az a „Mag” amelyet már Ábrahám
is megkapott: „Az ígéretek pedig
Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról;
hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
A Lukács írása szerinti Evangélium az Úr
Jézus származását Énóson, Séthen és Ádámon keresztül vezeti vissza Istenhez,
aki az Ádám céltévesztése után már megígérte a „Magot” (1 Móz. 3,15).
„Ez Énósé (héb. ember, aki ellankadt; beteg, gyenge;
halandó), ez Sethé (kárpótlás; elrendelt, odahelyezett), ez Ádámé (h. 'ádám = ember. a (vörös) földből való ember), ez pedig az Istené” (Luk. 3,38)
Mát. 1,2 Ábrahám [jelentése: sokaság
Atyja] nemzé Izsákot* [jelentése:
nevető, vidám]; Izsák nemzé Jákóbot [jelentése: sarokfogó vagy mást
kiszorító, más helyébe lépő];
Jákób nemzé Júdát** [jelentése: dicséret] és testvéreit;
*Az ígéret gyermeke bejött a létbe:
„És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, aki
néki született vala, akit szült vala néki Sára (jelentése: a Fejedelemnő), Izsáknak: Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő
fia Izsák. És… monda az Isten Ábrahámnak… Izsákról neveztetik a te magod” (1 Móz. 21,3.5.12)
Az apostol megvallása a prófécia beteljesedéséről: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az
ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te
magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
„Mi pedig, atyámfiai,
Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal. 4,28)
**Prófécia Júdáról: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot (jogar), sem a vezéri pálca (kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (jelentése: a nyugalom, biztonság, gond nélküliség
helye), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10)
Mát. 1,3 Júda [jelentése: dicséret] nemzé Fárest [jelentése: áttörés] és Zárát [jelentése: felkelés (mint
a napkelte)] Támártól* [jelentése: pálmafa];
Fáres [jelentése: áttörés] nemzé Esromot [jelentése:
erő vagy tűz a magasból]; Esrom [jelentése: erő vagy tűz a
magasból] nemzé Arámot [jelentése: felmagasztalás];
*Támár Júda fiainak özvegye volt és
ez pedig így történt: És (ekkor) monda Júda
Thámárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én
fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint
az ő bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az ő atyja házában. Sok idő múlva
meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig (amikor) megvígasztalódék és elméne az ő juhainak
nyírőihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába (ahol a juhait
nyírták).
Hírül adák
(megmondták) pedig Thámárnak mondván: Ím
a te ipad (apósod) Thimnába
(most) megy juhainak nyírésére. Leveté
azért (ekkor) magáról özvegyi
ruháját, elfátyolozá és beburkolá (elváltoztatta) magát, és leűle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van; mert
látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák őt annak feleségül. Meglátá
pedig őt Júda, és tisztátalan személynek (paráznának) gondolá, mivelhogy befedezte vala (eltakarta) orcáját. És hozzá tére (csatlakozott hozzá) az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem
tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem, ha bejössz
hozzám? És (ő így) felele: Küldök
néked az én nyájamból egy kecskefiat (kecskegödölyét). És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd? És monda (Júda): Micsoda zálogot adjak néked? És monda:
Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját (pecsétnyomódat zsinórostul) és pálcádat (azt a botot), mely kezedben van. Oda adá azért néki, és
(azután) beméne hozzá, és teherbe ejté.
Azután felkele és elméne. És (Támár) leveté
magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját.
És lőn az ő szülésének
idején, ímé (kitűnt, hogy) kettősök
(ikrek) valának az ő méhében. És lőn,
hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat
köte reá, mondván: Ez jött ki először. De lőn, hogy amikor visszavoná (visszahúzta)
kezét, ímé (mégis) az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy
törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek. És utána kijöve az ő
testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak” (1 Móz. 38,11-19.27-30)
Mát. 1,4 Arám [jelentése: felmagasztalás]
nemzé Aminádábot [jelentése: Egy a herceg népéből]; Aminádáb [jelentése: Egy a herceg
népéből] nemzé Naássont [jelentése: varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző]; Naásson [jelentése: varázsló,
varázslás; jövendőmondó, jós, igéző]
nemzé Sálmónt [jelentése:
árnyékolva];
Mát. 1,5 Sálmón [jelentése: árnyékolva] nemzé Boázt [jelentése:
benne erő van] Ráhábtól* [jelentése:
nyitott]; Boáz [jelentése: benne erő van] nemzé
Obedet [jelentése: szolgáló; imádó] Ruthtól** [jelentése:
látni fogjuk]; Obed [jelentése:
szolgáló; imádó] nemzé Isait [jelentése: Isten embere];
7 Ráháb egy parázna nő Jerikóból: Józsué el akarta foglalni Jerikót, ezért: „És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből
titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg (vegyétek
szemügyre) azt a földet és Jérikhót. Azok
pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala
neve, és ott hálának. Ő pedig amikor üldözték a kémeket,úgy mentette meg
őket, hogy: „Alábocsátá
(leeresztette) azért (azután) őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a
kőkerítés (vár) falán vala, és ő a
kőkerítésen (várfalon) lakik vala).
És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott
rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek
a magatok útján” (Józs. 2,1.15-16)
**Lásd: Ruth könyve.
Mát. 1,6 Isai [jelentése: Isten embere] nemzé Dávid királyt; Dávid király [jelentése:
szeretett, szerető; összekötő, egyesítő] nemzé Salamont [jelentése:
béke] az Uriás [jelentése:
Jahve az én ragyogásom] feleségétől*
*Lásd: 2Sám 12:24 ; 1 Sám. 17,12; 1Krón 22:9 ;
Mát. 1,7 Salamon* [jelentése:
béke] nemzé Roboámot** [jelentése: a nép messzire vonul];
Roboám [jelentése: a nép messzire vonul] nemzé Abiját*** [jelentése: Jahve az Atyám];
Abija [jelentése: Jahve az Atyám] nemzé Asát**** [jelentése:
Ő (Isten) megszomorított];
*Salamon idegen
feleségei miatt bálványimádó lett: Lásd: 1
Kir. 11.6-43;
**Roboám történetét Lásd: 1 Kir. 12.1-19;
***Abija történetét Lásd: 1Kir 15:8-15:24 ;
****Asa is bálványimádó lett.
Lásd: 1 Kir. 15.1-23;
Mát. 1,8 Asa [jelentése: Ő (Isten)
megszomorított] nemzé Josafátot* [jelentése: Akit az Úr ítél];
Josafát [jelentése: Akit az Úr ítél] nemzé Jórámot** [jelentése: az Úr által felmagasztalt];
Jórám [jelentése: az Úr által felmagasztalt] nemzé Uzziást*** [jelentése: Az én erőm az Úr];
*Josafát az Urat kereste. Történetét
Lásd: 1Kir 15:24 ; 2 Krón. 17-18
fejezet;
**Jórám történetét lásd: 1
Kir. 22.41-45;
***Uzziás történetét lásd: 2
Krón. 26.3-5
Mát. 1,9 Uzziás [jelentése: Az én erőm az Úr] nemzé Jóathámot* [jelentése: Isten tökéletes];
Joathám [jelentése: Isten tökéletes] nemzé Ákházt** [jelentése:
Ő (az Úr) megragadta]; Ákház [jelentése: Ő (az Úr)
megragadta] nemzé Ezékiást*** [jelentése:
az Úr ereje];
*Joathám történetét lásd: 2Kir
15:7; 2 Krón. 27.1.9.
**Akház történetét lásd: 2 Kir.16 fejezet
***Ezékiás története: 2Kir 16:20 ; 2Krón 29:1 ;
Mát. 1,10 Ezékiás [jelentése: az
Úr ereje]; nemzé Manassét* [jelentése:
feledékeny]; Manassé [jelentése:
feledékeny] nemzé Ámont** [jelentése: jelentése:építő(mester)]; Ámon [jelentése:
építő(mester)] nemzé Jósiást*** [jelentése:akit az Úr meggyógyít];
*Manassé története: 2Kir
20:21 ;
**Ámon története: 2Kir
21:18-26 ;
***Jósiás története: 2Kir
21:26 ;
Mát. 1,11 Jósiás [jelentése: akit az Úr meggyógyít] nemzé Jekoniást [jelentése: Jahve felemel, megalapoz] és testvéreit
a babiloni [jelentése: zűrzavar; összevisszaság] fogságra vitelkor.
Mát. 1,12 A babiloni fogságravitel [áttelepítés; deportálás] után pedig Jekoniás [jelentése: akit az Úr megalapoz, felépít] nemzé Saláthielt [jelentése:
akiért Istent kértem]; Saláthiel [jelentése: akiért Istent
kértem] nemzé Zorobábelt [jelentése: Babilonban elvetett, elhintett];
Mát. 1,13 Zorobábel [jelentése: Babilonban elvetett, elhintett] nemzé Abiudot [jelentése: a dicsőség Atyja];
Abiud [jelentése: a dicsőség Atyja] nemzé Eliákimot [jelentése:Isten által feltámasztott]; Eliákim [jelentése: Isten által
feltámasztott] nemzé Azort [jelentése: erős fény];
Mát. 1,14 Azor [jelentése: erős fény] nemzé Sádokot [jelentése:
igaz]; Sádok [jelentése:
igaz] nemzé Akimot [jelentése:
az Úr feltámasztja]; Akim [jelentése: az Úr
feltámasztja] nemzé Eliudot [jelentése: Isten dicsősége];
Mát. 1,15 Eliud [jelentése: Isten dicsősége] nemzé Eleázárt [jelentése: Isten
segítsége]; Eleázár [jelentése: Isten
segítsége] nemzé Matthánt [jelentése:
Jahve ajándéka]; Matthán nemzé Jákóbot [jelentése: aki a másik helyére lép];
Mát. 1,16 Jákób [jelentése:aki
a másik helyére lép] nemzé Józsefet [jelentése: Az Úr
hozzáadott még], férjét
Máriának [jelentése: ellenálló,
lázadó; keserűség, szomorúság], akitől született Jézus [héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a
szabadítás; a megváltó], aki Krisztusnak [jelentése:Felkent]
neveztetik.
Mát. 1,17 Az összes nemzetség [nemzedék]
tehát Ábrahámtól [sokaság atyja] Dávidig [szeretett,
szerető; összekötő, egyesítő] tizennégy nemzetség [nemzedék], és Dávidtól a babiloni [zűrzavar,
összevisszaság] fogságravitelig
[áttelepítésig; deportálásig]
tizennégy nemzetség [nemzedék] és a
babiloni fogságraviteltől [lakóhelyváltozástól,
elhurcoltatástól, áttelepítéstől] Krisztusig [a Felkentig] tizennégy
nemzetség [nemzedék].
Mát. 1,18 A Jézus Krisztus születése [eredete (világrajövetele)] pedig így vala:* Mária,
az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek [egyesültek] volna, viselősnek [várandósnak] találtaték a Szent
Szellemtől.
*A Lukács írása szerinti Evangélium
hírt ad arról, hogy Mária is kijelentést kapott: :„A hatodik hónapban
pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának [jelentése: csekély,
alacsony, megvetett] városába,
amelynek neve Názáret [jelentése:
az őrzött. (héberül: Necáret; nácar =
őriz; nécer = ág, hajtás], Egy
szűzhöz, aki
a Dávid [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő]
házából való József [jelentése: adjon még hozzá] nevű férfiúnak volt eljegyezve [azaz:
volt jegyese]. A szűznek neve pedig Mária
[jelentése: keserűség, szomorúság].
És bemenvén az angyal
ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy
te az asszonyok között.. Az pedig
látván, megdöbbene [zavarba jött; összezavarodott] az ő beszédén [(logoszán): Igéjén], és elgondolkodék [és fontolgatta], hogy micsoda köszöntés [és mit
jelenthet] ez?!
És monda néki az
angyal: Ne félj [ne rémülj, ne riadj és
ne ijedj meg] Mária, mert kegyelmet . [Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú
gondoskodását] találtál az Istennél.
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos [A Legfelsőbb] Fiának
hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét
[trónját]. És uralkodik
[királyként] a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán
mindörökké [az örökkévalóságon át]; és
az ő királyságának [országának; uralkodásának] vége nem lészen!
Monda pedig Mária az
angyalnak: Mi módon lesz ez, [hogyan lehetséges ez] holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki:
A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak [a Legfelsőbbnek] (ható)ereje
árnyékoz meg [és ragyogó ködbe burkol be, árnyékával beborít;
természetfölötti befolyással vesz körül] téged;
azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
És ímé Erzsébet, a te
rokonod, ő is fogant fiat [áldott
állapotba jutott] az ő vénségében
[öregségében]; és ez már a hatodik
hónapja néki, akit meddőnek [magtalannak] hívtak [és neveztek]. Mert
az Istennél semmi sem [nincs olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (rémája: személyre szóló kijelentése) sem hiúsulhat meg]. Monda
pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója
[(rab)szolgálóleánya]; legyen nékem
[történjék velem; (váljék valóra)] a te
beszéded [(rémád): igéd, kijelentésed] szerint. És elméne ő tőle az angyal” (Luk. 1,26-38)
Mát. 1,19 József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz [megigazult vagy
megigazított, igaznak nyilvánított volt, aki Isten rendelésével egyező,
„jogrendjéhez” igazodó] ember
vala és nem akará őt gyalázatba keverni [a
nyilvánosság előtt megszégyeníteni; (megalázásnak kitenni) rossz hírbe hozni], el akarta őt titkon
bocsátani. [szabadon akarta bocsátani]*
*Mert József igaz ember volt, a
törvény szerint kellett volna eljárnia, amely kimondja, hogy: „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és
megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak
a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt
azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az
ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
De hogyha mezőn
találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi, és vele
hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd,
mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki
felebarátjára támad, és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a
jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt” (5 Móz. 22,23-27)
(A jegyes a
zsidótörvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és
kötelességével. A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az
előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál
igen) /Jubileumi kommentár/.
Mát. 1,20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta [ezeket forgatta szívében; (ezen töprengett, tűnődött)]: ímé az
Úrnak angyala (hírvivő követe) álomban
megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát,
a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.
Mát. 1,21 Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak [Felkentnek],
mert [Ő üdvözíti]* az ő népét
és ő szabadítja meg annak bűneiből. (céltévesztéséből)**
*Mert: Ő a szódzó,
vagyis Üdvözítő, Aki bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából,
bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazást; biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés
anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást
szerez)
**Az apostol megvallása: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége,
kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy
a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5)
Mert a törvény az, hogy az ember meghal: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27)
Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál
„törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből
valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által
megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És
megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok
valának” (Zsid 2,14-15)
„Mert a Jézus
Krisztusban való élet [A természetfeletti élet] szellemének törvénye megszabadított
[felszabadított
a kötelékekből, és szabaddá tett] engem a bűn és a halál törvényétől”
(Róm. 8,2)
Mát. 1,22 Mindez pedig azért lőn [történt],
hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól:
Mát. 1,23 Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek
nevezik, ami azt jelenti: Velünk az
Isten*
*A prófécia pedig így szólt: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a
szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, (jelentése: velünk az Isten)” (Ésa. 7,14).
Mát. 1,24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala
parancsolta [meghagyta (elrendelte)]
vala néki, és feleségét magához vevé. [hazavitte
(meny)asszonyát].
Mát. 1,25 És nem ismeré őt [és nem
érintette addig], míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak
nevét Jézusnak.
Ima
„… a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a
dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek [kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek] Szellemét az Ő
megismerésében [annak a bölcsességnek és
leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt]
És világosítsa meg értelmetek
szemeit [szellemi szemeteket; Gyújtson szellemetekben
világosságot; fénnyel teljenek meg szívetek szemei], hogy tudhassátok [és megérthessétek] hogy mi
az Ő elhívásának az [elváró]
reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, [és számára]” (Eféz. 1,17-18)
Ha keresztény vagy, pásztor is vagy
„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó
cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint
éljünk." (Efezusi levél 2,10)
Isten olyan életre hív téged, ami messze meghaladja a
képzeletedet. Azért születtél a Földre, hogy valamit te is hozzáadj.
Nem csupán azért teremtettél, hogy használd a forrásokat –
egyél, lélegezz, helyet foglalj el. Isten arra tervezett, hogy az életeddel
változást idézz elő. Azért születtél, hogy hozzá tudj adni valamit az élethez
ezen a Földön, nem pedig azért, hogy csak elvégy belőle. Isten azt szeretné, ha
valamit adnál „cserébe”.
A Biblia szerint „Isten jó cselekedetekre teremtett minket,
amelyeket előre el is készített nekünk." (Efézus 2,10.) Ezek a „jó
cselekedetek” a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valaki felé
szolgálsz (mindegy, hogy milyen módon), akkor valójában Istent szolgálod.
(Kolossé 3,23-24.; Máté 25,34-45.; Efézus 6,7.)
Rád is igaz az, amit Isten Jeremiásnak mondott: „Mielőtt
megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél,
megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. (Jeremiás 1,5.)” (Az angol
fordításban a „népek prófétájává tettelek” rész helyett ez szerepel:
„kiválasztottalak egy különleges munkára” – a ford.)
Amikor erre a „különleges munkára” gondolunk, sokunknak a
pásztorok, a tanítók és a hivatásos papság jut eszébe. Pedig Isten azt mondja,
hogy az Ő családja minden egyes tagjának feladata a szolgálat. A Bibliában a
szolga (servant) és pásztor (minister) szó szinonímák, ahogy a szolgálat és a
pásztorság is. Ha keresztény vagy, pásztor is vagy; amikor szolgálsz,
tulajdonképpen „pásztorolsz”.
Gondolkodtál már azon, vajon Isten miért nem ragad el minket
a mennybe abban a percben, amikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy itt minket
egy bukott világban? Azért hagy itt bennünket, hogy beteljesítsük a céljait. Ha
megtértél, Istennek szándékában áll használni téged a céljaihoz. Van számodra
egy szolgálata az egyházában, és egy küldetése világban.
Van bármi, ami visszatart attól, hogy elfogadd Isten
szolgálatra szóló hívását?
(Daily Hope by Rick Warren)
Imádság:
Van-e hang, ami
elérhet,
van-e szó, ami nem téved,
ha Téged keres?
Bár szavakba zárom,
de a lelkemmel várom,
hogy, – kérlek – szeress!
Isrenem! Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
.jpg)



.jpg)








