Ha bárhol emberrel találkozom,
akárkivel, akinek emberarca van, meg kell értenem, hogy szeretnem kell őt.
(Shürman)
2012. augusztus 31.
Feltétel nélküli szeretet!
Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami
háborúból. San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek....
- Megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem
a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.
- Természetesen - válaszoltak a szülők - szívesen látjuk őt
is.
- Valamit még tudnotok kell. - folytatta a fiú - Az én barátom
súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és
lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki
lakást keresni.
- Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.
- Fiam, - válaszolt az apa - nem tudod, mit kérsz tőlünk.
Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk. Van nekünk egy
életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztassuk.
Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára képes lesz magáról
egyedül is gondoskodni.
A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem
jelentkezett. Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták. A
fiúk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt. A rendőrség
öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy
azonosítsák fiuk holttestét. Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul,
hogy a fiúknak hiányzott az egyik keze és a lába.
Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük
van a segítségünkre!
2012. augusztus 30.
Ige: A vallásos emberekről
Az Úr Jézus kijelentése: „De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a
dézsmát (a tizedet) a mentától,
rutától (a kaporból) és minden
paréjtól (és minden zöldségféléből), de
hátra hagyjátok (és elhanyagoljátok) az
(igazságos) ítéletet és az Isten
szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni
(elhanyagolni)” (Luk. 11,42)
És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is –
minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh
ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot
cselekedjél, szeressed az
irgalmasságot (törekedj szeretetre), és
hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik.
6,8) „Mert szeretetet kívánok én
és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)
Igék: A hústestből való kiköltözésről
Mert tudjuk [tisztában vagyunk vele], hogy
ha e mi földi sátorházunk elbomol [leomlik;
leoldódik, összeomlik, megsemmisül], épületünk [lakásunk, hajlékunk] van
Istentől, nem kézzel csinált [nem kézzel épített; alkotott, nem mesterséges], örökkévaló [világkorszakra
szóló,(aioni)] házunk [örök otthonunk (épületünk)] a mennyben. [a legfelső égben]
Azért is sóhajtozunk [fohászkodunk is] ebben
(a testben) [itt], óhajtván [vágyódva,
kívánkozva epekedünk] felöltözni
erre a mi mennyei hajlékunkat; [hogy
mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire; mert szeretnénk beköltözni mennyei
otthonunkba] ” (2 Kor. 5,1-2)
Hiszen az Úr Jézus már
kijelentette, hogy: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott
lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján.
12,26)
Még a kínoszlopon függő
latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a
paradicsomban” (Luk. 23,43)
Ige: Megvallás
Az apostol, és
minden krisztusi ember megvallása,: Krisztussal
együtt megfeszíttettem [oszlopra
szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely
életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem,
aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)
Ezért most már: „Nékem
pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus
keresztjében (g: sztaurosz = kínoszlopában), aki által
nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14)
Amíg a világban és a világ szerint
élt, (és amíg csak vallásos volt) azokat megtagadva így vall: „De amelyek
nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem” (Fil.
3,7)
És azért nyereség a meghalás,
azaz: a (hús)testből való kiköltözés, mert:
„… bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből (szómato:
a földi megjelenési formámból), és hazaköltözni az Úrhoz.
Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek
legyünk neki” (2 Kor. 5,8-9)
Ige: És tovább bátorít az Úr!
„… így szól az Úr, a
te Teremtőd…: NE FÉLJ, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!"
(Ésa. 43,1)
Ige: Az Úr veled, ne félj
Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem
marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!” (5 Móz. 31,8)
Ige: Megvallás
Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem Ő megsegített
ezért vidám a szívem
és énekelve adok neki hálát (Zsolt 28,7)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)