2012. augusztus 23.
2012. augusztus 22.
Az újjászületett hívőkhöz így szól az Úr:
„No azért egyed vigassággal (és
örömmel) a te kenyeredet, és igyad jó
szívvel (és jókedvvel) a te borodat;
mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid! A te ruháid mindenkor legyenek
fehérek, és az olaj (a kenet) a te
fejedről el ne fogyatkozzék” (Préd.
9,9-10)
„No azért egyed vígassággal (és
örömmel) a te kenyeredet, és igyad jó
szívvel (és jókedvvel) a te borodat;
mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid! A te ruháid mindenkor legyenek
fehérek, és az olaj (a kenet) a te
fejedről el ne fogyatkozzék” (Préd.
9,9-10)
Ige: Az Úr Jézus mennybemenetele
„Fölmenvén a
magasságba… Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, minthogy előzőleg le is
szállt erre a földre” (Ef 4,8). És a nép, amely a sötétségben lakott, nagy
világosságot látott, és akik a halál földjén, és árnyékában laktak, azoknak
világosság támadt (Mát 4,16)
Kép Istenről
Egy kisfiú leült az asztalhoz a színes krétáival és egy nagy
üres lappal, és elkezdett rajzolni.
Az édesapja észrevette, milyen elmélyülten dolgozik. Megállt
mellette, és megkérdezte: „Mit csinálsz, kisfiam?"
„Lerajzolom Istent" - mondta a kisfiú.
„De kicsim, Istent nem tudod lerajzolni" - felelt az
apa. „Senki sem tudja, hogy néz ki Isten".
A kisfiú egy percre elgondolkodott, aztán így szólt:
„Hát - majd megtudják, ha elkészülök!"
A legtöbben egyetértenének a történetbeli apával. Senki sem
tudja, hogy néz ki Isten. De talán ez az egyik oka annak, hogy Isten
megalkotott minket, és elhívott az Ő szolgálatára. A „saját képmására"
teremtett minket, hogy - bizonyos értelemben - megmutassuk a világnak, hogy néz
ki Isten. Ahogy átformálódunk Fiának, Jézus Krisztusnak a képére (Róm 8,29), az
emberek láthatják bennünk visszatükröződni mennyei Atyánkat.
Mindannyian képesek vagyunk arra, hogy Istent képviseljük a
világ előtt - éspedig a magunk módján. Nem kell azon törni a fejed, vajon a te
képed Istenről olyan-e, mint a többieké. Egyedülálló módon kell Istent
szolgálnod, azokkal a képességekkel és ajándékokkal, melyeket Isten neked
adott, és amikor elkészülsz, az emberek egy kicsit többet fognak tudni arról,
milyen Isten. Meglátják Istent benned!
„Az Istent soha senki nem
látta: Ha szeretjük egymást, az Isten (lakik bennünk, és) bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé
lett bennünk” (1 Ján. 4,12)
Idézet
"A Góliátok még mindig járják a világunkat. Adósság.
Csapás. Dialízis. Veszély. Csalás. Betegség. Kétségbeesés. Hatalmas kihívások
parádéznak és lépkednek peckesen még mindig, elcsenik az álmunkat, elemelik a
békességünket és elszipkázzák az örömünket. De nem uralkodhatnak rajtunk.
Tudjuk, hogyan bánjunk el velük. Mielőtt szembeszállunk az óriásokkal, előbb
Isten elé állunk. Nézz az órásokra - és elbuksz, nézz Istenre - és ledőlnek az
óriások!!" /Max Lucado/
Bob Gass: Ez a te látomásod – be kell teljesítened! (5)
„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el
lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)
Ha egy álom Istentől való, és te elkötelezed magad rá, akkor
„biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3). Igen, időnként meg fogsz botlani,
időnként meg kell feszülnöd, hogy túllépj régi korlátaidon, lehet, hogy
tántorogva fogod átlépni a célvonalat, de el fogod érni.
El fogsz jutni az
Ígéret Földjére. Nézd csak meg Mózest: egy történelmet megváltoztató üzenetet
kellett eljuttatnia a fáraóhoz, pedig nehéz beszédű volt. Házassági problémái
is voltak.
Szeretett mindent egyedül megoldani, míg el nem jutott arra
a pontra, ahol már nem bírta tovább, és megtanulta átruházni a feladatokat.
Néha nem tudott
uralkodni magán, ezért mondta neki ezt Isten: „…Ezt a földet ígértem oda
esküvel… Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda” (5Mózes 34:4).
Ám végül mégiscsak
bejutott!
1400 évvel később ott állt Jézussal a Megdicsőülés
[Színeváltozás] Hegyén, az Ígéret Földje közepén!
Azt mondod: „De én csúnyán elbuktam”. Dávid házasságtörést
követett el, zsoltárai mégis sokaknak adnak erőt, és az egész világon idézik őt
a szószékekről. Isten nem mentegette Dávidot, hanem megbocsátott neki, és
felhasználta őt. „Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata
szerint szolgált, meghalt, és eltemették…” (ApCsel 13:36).
A Biblia így írja le
Istent: „te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és
nagy a szereteted” (Nehémiás 9:17).
Egyes fordítások így adják vissza: „kész a megbocsátásra”.
Isten készen áll, amikor te is, csak annyit kell tenned, hogy Hozzá fordulsz.
Mielőtt Habakuk látomásáról kezdett volna írni, ezt mondta:
„Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól
hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában” (Habakuk 2:1 Károli).
Isten helyreigazít,
nem leselejtez! Hát nem csodálatos? Így működik Isten kegyelme.
A bölcsesség kérhető
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje
Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és
megadatik néki.”
(Jakab apostol levele 1. fejezet 5. vers)
A Biblia elbeszélése alapján, a földön Salamon volt az
isteni bölcsességgel leginkább megáldott ember. Bölcsessége azonban nem IQ
teszttel mérhető bölcsesség volt, nem a logikai és az elméleti feladatok
megoldásának képessége, nem lexikális tudás.
Példabeszédeiben többször beszél a valódi bölcsességről,
mely után folyamatosan áhítozott. Ez pedig nem volt más, mint Isten
fokról-fokra történő megismerése, tetteinek megértése és szavainak való
engedelmesség.
„Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te
szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod
azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az
Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Péld. 2:3-6)
De mit ér mindez, ha az ember nem fogad szót az Örökkévaló
figyelmeztetésének? Salamon élete tanulság számunkra. Uralkodása elején bölcs,
halló szívet kért Istentől és igazságos ítélettétele lenyűgözte korának
hatalmasait.
Ám egy ponton magával ragadta a világ pompája, elsodorta a
birodalmába áramló mindenféle emberi elképzelés idegen feleségei révén. Ennek a
vargabetűnek állít emléket a prédikátor könyve, melyben leleplezi e világ
hívságainak hiábavalóságát és kifejezi bánkódását az elszalasztott pillanatok
felett, tanulságul, hogy okulva tapasztalatából, mi ne hagyjuk, hogy Sátán
bármi módón ellopja örök életünk bizonyosságát.
Így, ma, ha az Ő szavát hallod, olvasod, légy te a Jézus
példázatában felvázolt bölcs ember:
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi
azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát.”
(Máté 7:24)
S megtapasztalhatod, hogy semmiféle vihar nem sodorhat el
Jézus mellől, hanem tiéd lesz az élet világossága.
IGAZI BŰNBÁNAT
Mt 4,12-17.
12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették,
visszatért Galileába. 13 Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti
Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, 14 hogy beteljesedjék az, amit
Ézsaiás prófétált: 15 "Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke,
a Jordánon túl, pogányok Galileája! 16 A nép, amely a sötétségben lakott, nagy
világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság
támadt." 17 Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg, mert
elközelített a mennyek országa."
IGAZI BŰNBÁNAT
Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa:
térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15)
A beszélgetés feszült volt, tele túlzott érzelmekkel, és
senkiben nem mutatkozott készség a változásra. Végül megszólaltam: "Tudom,
hogy elkövettem néhány hibát." Mások is elismerték ugyanezt. A körülmények
megértek a bűnvallásra, megbocsátásra és megbékélésre, de ez elmaradt. Mérgesen
és feszülten hagytuk ott a megbeszélést, és nagyon kevésre
jutottunk.
Órákkal később gondolatban újra átrágtam a találkozót. Mi
romlott el közöttünk? Mit lehetett volna tenni, hogy az összeütközésből egy
építő megoldás szülessen? Lassan rájöttem, hogy habár mindannyian beismertük, hogy
hibáztunk, egyikünk sem bánta ezt meg. Senki nem kereste a megbocsátást, és
senki nem fogadta el az Isten által kínált bűnbocsánatot. A bűnbánat több, mint
beismerni hibáinkat. A bűnbánat azt jelenti, hogy igazán sajnáljuk, amit
tettünk, egy új irányba indulunk, és egy új kapcsolatot keresünk azokkal,
akiket megbántottunk szavainkkal, tetteinkkel és döntéseinkkel.
A megbeszélést átgondolva felismertem, hogy az önigazolás
szokásunkká válhat. Azt várjuk, hogy Isten formáljon át másokat, ahelyett, hogy
engednénk magunkat átformálni. Talán nehéz meghallani Jézus bűnbánatra szólító
hívását, de utána biztos az örömhír következik.
Imádság: Mindenható Istenünk, újíts meg bennünket. Teremts
bennünk megbékélő és megbékéltető szellemet. Ámen.
Az igaz bűnbánat változást hoz!
D. Max Whitefield (Új-Mexikó, USA)
A BÖRTÖN
Szerző:
Wilhelm Busch
Bizonyára
mindannyian tapasztalták már, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember...
Engem az élet nagy, sötét mélységekbe is dobott. Ültem náci börtönökben a hitemért. Voltak órák, amikor azt gondoltam: még egy lépés, és benn vagyok az őrület sötét birodalmában, ahonnan nincs visszaút. És akkor jött Jézus! Minden elrendeződött. Bizonyságát adhatom.
Átéltem egy estét a fogházban, amikor elszabadult a pokol.
Átmenő szállítmányt hoztak, olyan embereket, akiket koncentrációs táborokba akartak továbbítani, akiknek semmi reményük sem volt többé a szabadulásra. Ezekre az emberekre egy este rátört a kétségbeesés. Mindenki ordított. El sem tudja képzelni ezt, aki nem volt ott. Egy egész ház, tele a kétségbeesés zárkáival, ahol mindenki kiabál, dörömböl a falakon és ajtókon. Az őrök idegesek, revolverekkel a mennyezetre lőnek, körbe rohangálnak, egy embert összevernek.
Én a cellámban ülök és azt gondolom: ilyen lesz a pokol!
A helyzet leírhatatlan.
Ekkor eszembe jut: Jézus! Hiszen Ő itt van.
Halkan, egészen halkan azt mondtam a zárkámban: 'Jézus! Jézus! Jézus!' -
És pár perc múlva csönd lett. Hozzá kiáltottam, ezt senki sem hallotta, csak Ő, - és a démonoknak távozniuk kellett.
Azután hangosan énekeltem - pedig szigorúan tiltva volt. Jézusról szólt az ének. Mint egy imádság. Minden fogoly hallotta. Az őrök egy szót sem szóltak, pedig hangosan énekeltem.
Akkor megéreztem valamit abból, hogy mit jelent, ha valakinek élő Megváltója van...
(Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk c. könyvből)
Életcseppek
Isteni biztonság
Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben.
Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek
és megmentelek - így szól az Úr" (Jer 15,20).
Az istenfélelemben és a hitben való állhatatosság olyanná
teszi az embert, mint az erős ércfal, amelyet senki sem tud lerontani vagy
áttörni. Az Úr ajándékai az ilyen emberek, akikre rendkívül nagy szükségünk van
a gyülekezetben és a világban, de különösen a szószéken.
Ez a mai, hamis világ foggal és körömmel harcol az igazság
meg nem alkuvó bajnokai ellen. Úgy látszik, semmi nem bántja úgy a Sátánt és
seregét, mint a határozottság. Olyan dühösen támadja a szent elszántságot, mint
ahogy az asszírok ostromolták a fallal körülvett városokat. Mekkora öröm számunkra,
hogy nem tudja legyőzni azokat, akiket Isten a maga erejével erősített meg.
Akiket a különféle tanítások szele hajt ide-oda, egy fuvallatra megdőlnek és
elvesznek, de akik szeretik a kegyelemről szóló tanítást, mert már övék a
kegyelem ajándéka, úgy állnak, mint a sziklák a háborgó tengerben.
Honnan ered ez a megingathatatlanság? Én veled leszek"
- mondja az Úr, és ez a helyes válasz. Az Úr megsegíti és megmenti hűséges
szolgáit az ellenség támadásaitól. Seregek lehetnek ellenünk, de a Seregek Ura
velünk van. Ne próbáljunk meghátrálni egy kicsit se, hiszen maga az Úr tart
minket helyünkön. Maradjunk ott az Ő erejével.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)