"A Góliátok még mindig járják a világunkat. Adósság.
Csapás. Dialízis. Veszély. Csalás. Betegség. Kétségbeesés. Hatalmas kihívások
parádéznak és lépkednek peckesen még mindig, elcsenik az álmunkat, elemelik a
békességünket és elszipkázzák az örömünket. De nem uralkodhatnak rajtunk.
Tudjuk, hogyan bánjunk el velük. Mielőtt szembeszállunk az óriásokkal, előbb
Isten elé állunk. Nézz az órásokra - és elbuksz, nézz Istenre - és ledőlnek az
óriások!!" /Max Lucado/
2012. augusztus 22.
Bob Gass: Ez a te látomásod – be kell teljesítened! (5)
„…Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el
lehessen olvasni!” (Habakuk 2:2)
Ha egy álom Istentől való, és te elkötelezed magad rá, akkor
„biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3). Igen, időnként meg fogsz botlani,
időnként meg kell feszülnöd, hogy túllépj régi korlátaidon, lehet, hogy
tántorogva fogod átlépni a célvonalat, de el fogod érni.
El fogsz jutni az
Ígéret Földjére. Nézd csak meg Mózest: egy történelmet megváltoztató üzenetet
kellett eljuttatnia a fáraóhoz, pedig nehéz beszédű volt. Házassági problémái
is voltak.
Szeretett mindent egyedül megoldani, míg el nem jutott arra
a pontra, ahol már nem bírta tovább, és megtanulta átruházni a feladatokat.
Néha nem tudott
uralkodni magán, ezért mondta neki ezt Isten: „…Ezt a földet ígértem oda
esküvel… Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda” (5Mózes 34:4).
Ám végül mégiscsak
bejutott!
1400 évvel később ott állt Jézussal a Megdicsőülés
[Színeváltozás] Hegyén, az Ígéret Földje közepén!
Azt mondod: „De én csúnyán elbuktam”. Dávid házasságtörést
követett el, zsoltárai mégis sokaknak adnak erőt, és az egész világon idézik őt
a szószékekről. Isten nem mentegette Dávidot, hanem megbocsátott neki, és
felhasználta őt. „Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata
szerint szolgált, meghalt, és eltemették…” (ApCsel 13:36).
A Biblia így írja le
Istent: „te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és
nagy a szereteted” (Nehémiás 9:17).
Egyes fordítások így adják vissza: „kész a megbocsátásra”.
Isten készen áll, amikor te is, csak annyit kell tenned, hogy Hozzá fordulsz.
Mielőtt Habakuk látomásáról kezdett volna írni, ezt mondta:
„Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól
hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában” (Habakuk 2:1 Károli).
Isten helyreigazít,
nem leselejtez! Hát nem csodálatos? Így működik Isten kegyelme.
A bölcsesség kérhető
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje
Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és
megadatik néki.”
(Jakab apostol levele 1. fejezet 5. vers)
A Biblia elbeszélése alapján, a földön Salamon volt az
isteni bölcsességgel leginkább megáldott ember. Bölcsessége azonban nem IQ
teszttel mérhető bölcsesség volt, nem a logikai és az elméleti feladatok
megoldásának képessége, nem lexikális tudás.
Példabeszédeiben többször beszél a valódi bölcsességről,
mely után folyamatosan áhítozott. Ez pedig nem volt más, mint Isten
fokról-fokra történő megismerése, tetteinek megértése és szavainak való
engedelmesség.
„Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te
szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod
azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az
Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Péld. 2:3-6)
De mit ér mindez, ha az ember nem fogad szót az Örökkévaló
figyelmeztetésének? Salamon élete tanulság számunkra. Uralkodása elején bölcs,
halló szívet kért Istentől és igazságos ítélettétele lenyűgözte korának
hatalmasait.
Ám egy ponton magával ragadta a világ pompája, elsodorta a
birodalmába áramló mindenféle emberi elképzelés idegen feleségei révén. Ennek a
vargabetűnek állít emléket a prédikátor könyve, melyben leleplezi e világ
hívságainak hiábavalóságát és kifejezi bánkódását az elszalasztott pillanatok
felett, tanulságul, hogy okulva tapasztalatából, mi ne hagyjuk, hogy Sátán
bármi módón ellopja örök életünk bizonyosságát.
Így, ma, ha az Ő szavát hallod, olvasod, légy te a Jézus
példázatában felvázolt bölcs ember:
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi
azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát.”
(Máté 7:24)
S megtapasztalhatod, hogy semmiféle vihar nem sodorhat el
Jézus mellől, hanem tiéd lesz az élet világossága.
IGAZI BŰNBÁNAT
Mt 4,12-17.
12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették,
visszatért Galileába. 13 Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a tengerparti
Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, 14 hogy beteljesedjék az, amit
Ézsaiás prófétált: 15 "Zebulon földje és Naftáli földje, a Tenger melléke,
a Jordánon túl, pogányok Galileája! 16 A nép, amely a sötétségben lakott, nagy
világosságot látott, és akik a halál földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság
támadt." 17 Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg, mert
elközelített a mennyek országa."
IGAZI BŰNBÁNAT
Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa:
térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15)
A beszélgetés feszült volt, tele túlzott érzelmekkel, és
senkiben nem mutatkozott készség a változásra. Végül megszólaltam: "Tudom,
hogy elkövettem néhány hibát." Mások is elismerték ugyanezt. A körülmények
megértek a bűnvallásra, megbocsátásra és megbékélésre, de ez elmaradt. Mérgesen
és feszülten hagytuk ott a megbeszélést, és nagyon kevésre
jutottunk.
Órákkal később gondolatban újra átrágtam a találkozót. Mi
romlott el közöttünk? Mit lehetett volna tenni, hogy az összeütközésből egy
építő megoldás szülessen? Lassan rájöttem, hogy habár mindannyian beismertük, hogy
hibáztunk, egyikünk sem bánta ezt meg. Senki nem kereste a megbocsátást, és
senki nem fogadta el az Isten által kínált bűnbocsánatot. A bűnbánat több, mint
beismerni hibáinkat. A bűnbánat azt jelenti, hogy igazán sajnáljuk, amit
tettünk, egy új irányba indulunk, és egy új kapcsolatot keresünk azokkal,
akiket megbántottunk szavainkkal, tetteinkkel és döntéseinkkel.
A megbeszélést átgondolva felismertem, hogy az önigazolás
szokásunkká válhat. Azt várjuk, hogy Isten formáljon át másokat, ahelyett, hogy
engednénk magunkat átformálni. Talán nehéz meghallani Jézus bűnbánatra szólító
hívását, de utána biztos az örömhír következik.
Imádság: Mindenható Istenünk, újíts meg bennünket. Teremts
bennünk megbékélő és megbékéltető szellemet. Ámen.
Az igaz bűnbánat változást hoz!
D. Max Whitefield (Új-Mexikó, USA)
A BÖRTÖN
Szerző:
Wilhelm Busch
Bizonyára
mindannyian tapasztalták már, milyen végtelenül magányos tud lenni az ember...
Engem az élet nagy, sötét mélységekbe is dobott. Ültem náci börtönökben a hitemért. Voltak órák, amikor azt gondoltam: még egy lépés, és benn vagyok az őrület sötét birodalmában, ahonnan nincs visszaút. És akkor jött Jézus! Minden elrendeződött. Bizonyságát adhatom.
Átéltem egy estét a fogházban, amikor elszabadult a pokol.
Átmenő szállítmányt hoztak, olyan embereket, akiket koncentrációs táborokba akartak továbbítani, akiknek semmi reményük sem volt többé a szabadulásra. Ezekre az emberekre egy este rátört a kétségbeesés. Mindenki ordított. El sem tudja képzelni ezt, aki nem volt ott. Egy egész ház, tele a kétségbeesés zárkáival, ahol mindenki kiabál, dörömböl a falakon és ajtókon. Az őrök idegesek, revolverekkel a mennyezetre lőnek, körbe rohangálnak, egy embert összevernek.
Én a cellámban ülök és azt gondolom: ilyen lesz a pokol!
A helyzet leírhatatlan.
Ekkor eszembe jut: Jézus! Hiszen Ő itt van.
Halkan, egészen halkan azt mondtam a zárkámban: 'Jézus! Jézus! Jézus!' -
És pár perc múlva csönd lett. Hozzá kiáltottam, ezt senki sem hallotta, csak Ő, - és a démonoknak távozniuk kellett.
Azután hangosan énekeltem - pedig szigorúan tiltva volt. Jézusról szólt az ének. Mint egy imádság. Minden fogoly hallotta. Az őrök egy szót sem szóltak, pedig hangosan énekeltem.
Akkor megéreztem valamit abból, hogy mit jelent, ha valakinek élő Megváltója van...
(Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk c. könyvből)
Életcseppek
Isteni biztonság
Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben.
Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek
és megmentelek - így szól az Úr" (Jer 15,20).
Az istenfélelemben és a hitben való állhatatosság olyanná
teszi az embert, mint az erős ércfal, amelyet senki sem tud lerontani vagy
áttörni. Az Úr ajándékai az ilyen emberek, akikre rendkívül nagy szükségünk van
a gyülekezetben és a világban, de különösen a szószéken.
Ez a mai, hamis világ foggal és körömmel harcol az igazság
meg nem alkuvó bajnokai ellen. Úgy látszik, semmi nem bántja úgy a Sátánt és
seregét, mint a határozottság. Olyan dühösen támadja a szent elszántságot, mint
ahogy az asszírok ostromolták a fallal körülvett városokat. Mekkora öröm számunkra,
hogy nem tudja legyőzni azokat, akiket Isten a maga erejével erősített meg.
Akiket a különféle tanítások szele hajt ide-oda, egy fuvallatra megdőlnek és
elvesznek, de akik szeretik a kegyelemről szóló tanítást, mert már övék a
kegyelem ajándéka, úgy állnak, mint a sziklák a háborgó tengerben.
Honnan ered ez a megingathatatlanság? Én veled leszek"
- mondja az Úr, és ez a helyes válasz. Az Úr megsegíti és megmenti hűséges
szolgáit az ellenség támadásaitól. Seregek lehetnek ellenünk, de a Seregek Ura
velünk van. Ne próbáljunk meghátrálni egy kicsit se, hiszen maga az Úr tart
minket helyünkön. Maradjunk ott az Ő erejével.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Ige: Végidők
Készítette: Lisa Szanyel
Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak. 2Timotheus 4:3-4. Amen!
Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak. 2Timotheus 4:3-4. Amen!
A vakok és az elefánt!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Valamikor régen egy faluban - egy tanmese szerint - mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük.
A hat ember, akik már hallottak az elefántról, de soha nem voltak ilyen közelségben egyhez sem, megkérték az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy vadállatot. Úgy akartak visszamenni a
Valamikor régen egy faluban - egy tanmese szerint - mindenki vak volt. Egy napon a falu lakói közül hatan találkoztak egy emberrel, aki elefántháton jött feléjük.
A hat ember, akik már hallottak az elefántról, de soha nem voltak ilyen közelségben egyhez sem, megkérték az utazót, engedje meg, hogy megérintsék a nagy vadállatot. Úgy akartak visszamenni a
faluba, hogy el tudják mondani a többieknek, hogyan néz ki az elefánt.
Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. Addig tapogatták és simogatták, míg bizonyosak nem voltak benne, hogy tudják, milyen az elefánt.
Alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak. A falu lakossága összegyűlt, hogy halljanak az elefántról. Az első, aki az állat oldalánál állt, azt mondta:
- Az elefánt olyan, mint egy nagy vastag fal.
- Badarság! - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta. Az elefánt elég kicsi, kerek, sima, de nagyon éles. Én nem falhoz, hanem egy lándzsához hasonlítanám.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: - Egyáltalán nem hasonlít sem falhoz, sem lándzsához. Olyan, mint egy hatalmas nagy levél, ami vastag gyapjúszőnyegből készült. Amikor pedig megérinted, mozog.
- Nem értek veletek egyet! - mondta a negyedik, aki az ormányát fogta. - Én tudom, hogy az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó!
Az ötödik kiabálva juttatta kifejezésre nemtetszését. Ő az elefánt egyik lábát fogta, és arra a következtetésre jutott, hogy az elefánt kerek és vastag, mint egy fa.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára, és ő így tiltakozott:
- Hát egyikőtök sem tudja pontosan leírni, milyen az elefánt? Nyilvánvalóan olyan, mint egy
hatalmas, mozgó hegy!
Embereink azóta is vitatkoznak, és a falubeliek közül senki nem tudja elképzelni, hogyan is néz ki egy elefánt.
A Biblia sokféle módon írja le Istent - mivel sokféleképpen tapasztalható meg. Ő a világmindenség Teremtője, ugyanakkor hű barát. Igazságos bíró, de megbocsátó Atya is. Ahhoz, hogy megértsük Istent vagy a Bibliát, figyelmesen kell tanulmányoznunk Isten Igéjét a maga teljességében. Ha csak egy nézőpontból közelítjük meg Istent vagy az igazságot, akkor valószínűleg téves következtetésre jutunk.
Az utazó beleegyezett, és a hat embert az elefánt különböző testrészeihez vezette. Addig tapogatták és simogatták, míg bizonyosak nem voltak benne, hogy tudják, milyen az elefánt.
Alig várták, hogy visszaérjenek, és elmeséljék a faluban, hogy mit tapasztaltak. A falu lakossága összegyűlt, hogy halljanak az elefántról. Az első, aki az állat oldalánál állt, azt mondta:
- Az elefánt olyan, mint egy nagy vastag fal.
- Badarság! - vágott közbe a második, aki az elefánt agyarát fogta. Az elefánt elég kicsi, kerek, sima, de nagyon éles. Én nem falhoz, hanem egy lándzsához hasonlítanám.
A harmadik, aki az elefánt fülét fogta, tiltakozott: - Egyáltalán nem hasonlít sem falhoz, sem lándzsához. Olyan, mint egy hatalmas nagy levél, ami vastag gyapjúszőnyegből készült. Amikor pedig megérinted, mozog.
- Nem értek veletek egyet! - mondta a negyedik, aki az ormányát fogta. - Én tudom, hogy az elefánt olyan, mint egy óriáskígyó!
Az ötödik kiabálva juttatta kifejezésre nemtetszését. Ő az elefánt egyik lábát fogta, és arra a következtetésre jutott, hogy az elefánt kerek és vastag, mint egy fa.
A hatodiknak megengedte az utazó, hogy felüljön az elefánt hátára, és ő így tiltakozott:
- Hát egyikőtök sem tudja pontosan leírni, milyen az elefánt? Nyilvánvalóan olyan, mint egy
hatalmas, mozgó hegy!
Embereink azóta is vitatkoznak, és a falubeliek közül senki nem tudja elképzelni, hogyan is néz ki egy elefánt.
A Biblia sokféle módon írja le Istent - mivel sokféleképpen tapasztalható meg. Ő a világmindenség Teremtője, ugyanakkor hű barát. Igazságos bíró, de megbocsátó Atya is. Ahhoz, hogy megértsük Istent vagy a Bibliát, figyelmesen kell tanulmányoznunk Isten Igéjét a maga teljességében. Ha csak egy nézőpontból közelítjük meg Istent vagy az igazságot, akkor valószínűleg téves következtetésre jutunk.
Tanulságos történet! Az áldozati bárány
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.
A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet.
Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket. Tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.
A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet.
A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös. Az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.
- Meg kell találnunk a bűnöst - javasolták, és túl kell adni rajta.
- Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.
Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A
szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni.
Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők.
- Meg kell találnunk a bűnöst - javasolták, és túl kell adni rajta.
- Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.
Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A
szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni.
Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők.
2012. augusztus 21.
Ige: A megvallás
„De mit mond? [tehát az Írás] Közel hozzád a beszéd [az Ige, a kijelentés] a szádban [ajkadon] és a szívedben (a bensődben) van azaz [tudniillik]
a hit beszéde, [igéje; szava] amelyet
mi hirdetünk [prédikálunk] (Róm. 10,8)
A törvény így prófétál a Krisztusba
vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat,
amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol
tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe,
hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl
van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és
hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az
ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14)
Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a
Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti,
aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit,
hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. Mert az az Isten
szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem
nehezek” (1 Ján. 5,1-3)
A hit beszéde pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az
embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága
elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd [evangélium],
amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25)
Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez által lehet csak
újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait.
Uram, a szavad (logosz) örökké megmarad, szilárd, mint az ég
dicsősége” (Zsolt 119,88-89)
Ige: Az Isten szerinti szeretet
„És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé):
Isten szerinti] szeretetetek még
jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon]
(Isten)ismeretben [teljes (igazi) megismerésben; tudományban;
megértésben] és minden értelmességben
[és a teljes tapasztalatban és mindenféle
észlelésben; érzékelésben]” (Fil. 1,9)
Az az Isten szerinti szeretet
növekedjen bennetek, amely: „… hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó
szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes
[jóságos; kedves; szeretetre méltó];
a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik,
verseng; nem lép fel vetélytársként], a
szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös,
nem fújja fel magát].
Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik
bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem
keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra
[nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem
rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra].
Nem örül [örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak;
igazságtalanságnak; istentelenségnek], de
együtt örül [örvendezik] az
igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében
leli].
Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi
(szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig
bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami
be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel;
elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik
meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot;
nem merül ki)]” (I Kor. 13,4-7)
És az apostol így kéri Istent: „[és
kérem] Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak
Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek (a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett,
megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely bölcsesség
az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az övéinek) és kijelentésnek [kinyilatkoztatásnak,
leleplezésnek] Szellemét az Ő
megismerésében [annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja
néktek, melyet az ő megismerése nyújt].
És világosítsa meg
értelmetek szemeit [szellemi szemeteket; Gyújtson szellemetekben
világosságot; fénnyel teljenek meg szívetek szemei], hogy tudhassátok [megérthessétek] hogy mi az Ő elhívásának az [elváró] reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
[számára]. Mennyire felülmúl mindent az ő
nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő
erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk” (Eféz. 1,17-19)
De a Szent Szellem azt is kijelenti, hogy az ismeretben való
gyarapodásnak mi a feltétele: „Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért
a kegyelemért, amely nektek a Krisztus
Jézusban adatott. Mert a vele való
közösségben mindenben meggazdagodtatok,
minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor. 1,4-6)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)