2012. augusztus 12.
2012. augusztus 11.
Ige: A boldogságról
„Boldog ember
[vagyis: a
gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a hiánytalanság és
hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a
boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka],
aki nem indul [jár; követi] a
gonoszok [hitetlenek; istentelenek, vagyis az Isten nélküli emberek] tanácsa
nyomán, [tanácsa szerint]. Aki nem jár [meg
nem áll] a bűnösök [a célt eltévesztők] útján és nem vegyül
[nem téblábol, lézeng, lakik, tartózkodik,
időzik] a csúfot űzők közé. [nem ül (telepedik le) a csúfolódók (a veszedelmes,
kártékony, ártalmas emberek) székébe]
(Zsolt 1,1)
Az Úr
figyelmeztetése: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket.
Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől” (Péld. 1.10.15)
„A hitetleneknek
útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén” (Péld. 4,14)
A hívő válasza: „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat;
a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről
neveztetem, oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében,
és nem ujjongtam velük…” (Jer. 15,16.17)
„Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem
barátkoztam. Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök” (Más fordítás: Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat,
s az istenteleneknél nem időzöm) (Zsolt. 26.4-5)
Ige: A szegletkő
Az Úr Jézus kijelentése a szegletkőről: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az
építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és
megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő a szegletkő]. Az
Úrtól lett [az Úrtól származott] ez
[az Úr munkája; mert az Úr tette
azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt].
Annakokáért mondom
néktek, hogy elvétetik tőletek [és elveszítitek,
elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát],
és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek]
adatik, amely megtermi annak
gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [és összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik reá, [a kő] szétmorzsolja azt” (Mát. 21,42-44)
Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és
a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért
van meg az Írásban (és ezért
mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek
Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban,
meg nem szégyenül (és azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség)
(és számotokra, hívők számára tehát érték).
Az engedetleneknek (aki nem hisz, szándékosan és önfejűen,
hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők
megvetettek (a próbán elvetettek, elutasítottak), (megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (a
szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (a botlásnak) kövévé s botránkozásnak (a botránynak) sziklájává.
Akik engedetlenek (és nem hisznek, szándékosan és önfejűen,
hitetlenek) lévén, (beleütköznek), és
megütköznek (és nekicsapódnak,
nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás:
Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1
Pét. 2,6-8)
Amint meg van írva:
Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét
és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy
felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely);
és aki hisz Őbenne, [és magát
rábízza] nem szégyenül meg [és nem
fog csalódni]” (Róm. 9,31-33)
A törvény pedig amelyet zsinórmértékké tett az Úr: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)
még pedig „… a
Krisztus Jézusban való hit…” törvénye” (2 Tim. 3,15)
Isten rendkívüli munkájáról így tesz bizonyságot Pál
apostol: „… Isten megjelent testben…” (Tim. 3,16)
Ige: Isten gyermekeinek boldogsága
„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek
gyűlölnek, és (amikor) kirekesztenek
(kiközösítenek), és szidalmaznak titeket (és
gyaláznak benneteket), és kivetik
(kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt,
az embernek Fiáért.
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (és ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23)
De: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg,
hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál (mint titeket). Ha e világból (valók) volnátok,
a világ szeretné azt, ami az övé (szeretné a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl
titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál.
Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek
majd; ha az én beszédemet (igémet)
megtartották, a tiéteket is megtartják
majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki (el)küldött engem” (Ján. 15,18-21)
CseriKálmán: Új kezdés
Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment
a nép közé,... és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz.(2Krón 19,1-7)
Jósáfát épségben tért vissza Jeruzsálembe. Isten nagy
csodája volt ez, ő mentette meg az életét. És mi fogadja? Eléje ment Jéhú
próféta, és ezt mondta: az istentelennek kellett segítened? Nagyon haragszik
rád az Úr! Úgy, mint Nátán Dávidnak, szemébe mondja bűnét. Szép kis fogadtatás
a nagy sokk után.
Jósáfát azonban nem sértődik meg, nem csukatja börtönbe a
prófétát, mint sokan mások, hanem hálás. Miért? Azért, hogy Isten újra szól
hozzá. Az után, hogy nem hallgatott az igére, Isten nem mondott le róla. Még,
ha ítéletes igét küld is, de emögött is az ő el nem fogyó szeretete van. Legyen
áldott érte!
Minden hívő ember tudja, milyen nagy ajándék, ha Isten
személyesen beszél velünk. Ő megsebez, de be is kötöz. Bűneinket leleplező
szavaiban benne van a bocsánat ígérete is.
Mit tesz Jósáfát? Egy ideig Jeruzsálemben marad. Csend
következik. Magába száll, kiértékeli a múltat, emészti Isten üzenetét, amit a
próféta mondott, lelkileg rendbe szedi magát. A Biblia gyakran így írja: az Úr
előtt áll. Mindnyájunknak nagy szükségünk van erre. Hadd dolgozzék az ige
bennünk, hadd menjen mélyre, amit hallottunk, hadd kerüljön Isten világosságába
minden tettünk, jók és rosszak egyaránt!
Utána azonban kiment a nép közé, és megtérítette őket az
Úrhoz. Uralkodása elején egy kis csapat bejárta az országot, és megismertette
az emberekkel a Bibliát. Azóta sok minden történt, és ellaposodott a hitélet.
Most újra indul ő maga is, mert az ország jövője a nép lelkiállapotától függ.
Hisszük-e, hogy ez ma is így van?
És nemcsak hitébresztés történik, hanem utána bírákat
rendel, akik tanítják az embereket, hogy új erkölcsiség is fakadjon a hitbeli
megújulásból.
Isten gyermeke is eltévelyedhet, mint Jósáfát. De Isten ad
lehetőséget új kezdésre.
ILYEN A SZERETET
1Kor 13.
1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig
nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. 2 És ha prófétálni
is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok,
és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig
nincs bennem: semmi vagyok. 3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem
tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4 A
szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,
nem fuvalkodik fel. 5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem
gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6 Nem örül a hamisságnak, de együtt
örül az igazsággal. 7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni;
legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen
ismeret: el fog töröltetni. 9 Mert töredékes az ismeretünk
és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a
töredékes. 11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem,
mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem,
elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által
homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most
töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is
megismert az Isten. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e
három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
ILYEN A SZERETET
A szeretet
mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent
eltűr. (1Kor 13,7)
Talán minden
nyelvben legnépszerűbb szó a "szeretet". Meghatározások, magyarázatok
ízlelgetik, mit is jelent. Az angolban, de a japán nyelvben is sokféle
árnyalatot, irányultságot, érzelmet, hozzáállást fejez ki.
A görögben
legalább négyféle kifejezés van rá. Az epithemia olyan érzést tükröz, ami
gyakran csak magunkra irányuló, önző vágy. A philia a családi, szülői,
testvéri, baráti szeretetet, hűséget, lojalitást jelenti. Az eros a görög
mitológia alapján a szexuális vágyat fejezi ki.
A mai igénkben
pedig az agapé szó található. Ez az a szeretet, ami újjáteremt, átalakít.
Leginkább Jézus által és Jézusban valósult meg ez a szeretet, aki Isten örök
szeretetének megtestesülése. Élete, tanítása, kereszthalála - mind a tökéletes
szeretet kifejeződései - áldozatos és feltétel nélküli szeretet. Ennek a
szeretetnek a megélésére buzdít a mai igénk.
Imádság:
Szeretünk Urunk, mert te előbb szerettél bennünket. Tarts
szíved mellett, és taníts az igazi szeretet útjára.
Krisztusért kérünk!
Ámen.
Isten szeretete
soha véget nem ér.
Paul M. Nagano
(Kalifornia, USA)
Tihamér tanítása
„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert
ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” Mikeás 7,8
Élt egyszer Tihamér a kis hangya, aki hosszú vándorútra
indult egy szép nyári napon. Ahogyan ment mendegélt a ragyogó napsütésben,
egyszer beért egy kő árnyékába. Kétségbeesetten elkezdett kiabálni „Segítség,
ellopták a napot!” . Ha két lépést tovább megy, ismét meglátta volna a napot.
A ma reggeli igénk olvasásakor Szigeti Jenőnek az előbbi kis
meséje jutott az eszembe. Sokszor eltakarják a napot előlünk is az életünk nagy
problémái. Sokszor azt érezzük, hogy nincs tovább, feladom, pedig ilyenkor csak
pár lépést kellene tennünk a megoldásig.
Ez az Ige a megoldásról, erről a pár lépésről szól. Mindegy,
hogy hol vagyok, a sötétségben, vagy a világosságban, a nap akkor is süt.
Lehet, hogy a közüzemi számláim sorban állnak befizetetlenül, lehet, hogy
megszűnt a munkahelyem - igaz nem is olyan kis kövecskék ezek – de abban biztos
lehetek, hogy az Úr tudja, látja és Nála ott van a megoldás is.
Boenhoffer mondta, - aki evangélikus lelkész, teológus volt
- a flossenbürgi koncentrációs táborban, nem sokkal a kivégzése előtt, hogy
"minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el." Ő
mártírhalált halt és vállalta.
Minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el,
és ez nekem elég ahhoz, hogy békességem legyen. Sok miértemre nincs válasz, de
Nála megvan a válasz, és az Ő kezében vagyok élve is meg holtan is, mert az
életet, amit nem tudnak elvenni tőlem a kivégzéssel sem, tőle kaptam.
Át tudjuk-e így adni életünket ezen a napon is Istennek?
Hajtsuk meg a fejünket és egy csendes imában mondjuk el:
„Uram, néha úgy érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, de én tudom
azt, hogy Te kinyújtod a kezedet felém. Megragadom, és kiemelkedem a
hullámokból. Kérlek, segíts meg, hogy bármilyen vihar tombol is körülöttem,
szívemben békesség legyen, mert Te ma is mellettem vagy, Ámen.”
Útmutató, ami segít döntened
"Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára
tanítja az alázatosakat" Zsolt.25:9
A Biblia szerint sok dolog van, amit meg kell tennünk, hogy
vezetést kapjunk Istentől, de a legelső dolog ez: Be kell ismernem, hogy vezetésre
van szükségem!
A juhok, természetüknél fogva, hajlamosak letérni az
ösvényről. Ézsaiás próféta írja: "Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok,
mindenki a maga útját járta" (Ézsaiás 53:6)
Legtöbbször nem akarjuk követni se Istent, se bárki mást. A
magunk útját akarjuk járni. Nem akarjuk beismerni, hogy útbaigazítás vagy
vezetés kell.
Egy másik ismérve a juhoknak, hogy gyengén látnak. Nem
látnak messzire előre. Ezért van szükségük pásztorra.
Isten alkotott úgy, hogy ne láthass a jövőbe, akármennyire
is próbálkozol.
Miért tette ezt Isten?
Azért alkotott ilyennek, hogy tőle függj. A Példabeszédek
14:12-ben van: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül
a halálba vezet". Mindannyian hoztunk már olyan döntéseket, amik
pillanatnyilag helyesnek tűntek, de később kiderült, hogy tévedtünk. Néhány
ösvény zsákutcába vezet és eltévedünk. Ezért kell elismernünk, "Istenem,
segítségre van szükségem!"
(Daily Hope by Rick Warren, 2011.10.22.)
Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor
Az Úrban való örömöt és a hitet nem lehet egymástól
különválasztani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban és pedig olyan
mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van benne.
A MÁSIK CSALÓ (RÉSZLET)
Móra Ferenc: A másik csaló (részlet)
...Pétör nagyon értelmes gyerek, holott már harmadik
esztendeje fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek
számára rendeltetett és szabatott tudomány.
Igen, és Pétör még most se unta meg az iskolát, sőt minden
reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör nagyon szeret itt lenni, talán
még jobban, mint otthon, és minden oka megvan rá, hogy telente így kedvelje a
tudományok csarnokát.
Először is, itt melegebb van, mint otthon. Másodszor, itt
borzasztó sok gyerek van, és Pétör olyan, mint a bárány: nagyon szeret
sokadmagával lenni. Harmadszor, itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édes
szülője se keresi annyira kedvét, mostanában még tejjel is megitatják, akár az
úri gyerekeket. Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág is,
s nagyon jó azt kézbe fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt vörös kis
ujjacskák egyszerre fölengednek rajta.
No, Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan
díszítő jelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok alakja
megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerű Pétörből a tej miatt lett:
Pétör, a csaló.
A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán kelleténél
szerelmesebb ugyan az időhatározókba, és a többi neveléstudományi
köszörűkövekbe, de azért aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek mindenütt
ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. A
többi gyerek, ahogy megkapja részét az ingyen tejből, elbánik vele mindjárt a
helyszínén. Pétör azonban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazásba.
Tudniillik, amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtől, és
orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől, ahogy szívja be a jó meleg párát.
Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban van az ajtó felé, s mire
odaér, akkorra már fehérebb az arcocskája, mint a fal. Egyszerre aztán Pétör
elvesz, s néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a
látóhatáron. Az ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az
asztalhoz, ami attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja az utolsó
csöppeket.
A tanító urat persze ilyen ravasz fondorlattal nem lehet
megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy Pétör embör nem szereti a tejet, de
mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra hozni, hát titokban
leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétör az
emeletről az udvarra szökik le tejivás örvivel, elárulja a hideg arcocskája.
Végre eljött a nap, amikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban
napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan somfordált
a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a csésze
szájára tapasztva.
Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a
kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe.
Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis
lábacskában, fölül pedig egy gémberedett kis arcocskában végződött.
- Ki ez, Pétör? - kérdezte a tanító úr.
Pétör - szégyen, nem szégyen - nagyon megijedt. Reszketett a
szája széle:
- Marika.
- Húgod?
- Az - mondta Pétör, és férfiasan sírásra fakadt. - Mindig
el szokott kísérteni, oszt itt várja mög, még hozom a tejet.
Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta
kettőjüknek a sírást, míg az ő könnye is ki nem csordult.
- Hány nap csaltál már meg, Pétör? - kérdezte a fiút.
- Öt - mutatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott a
sírástól.
Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha
én Isten volnék, nekem nagyobb örömem volna ebben a teremtésben, mint a
'vészteljes és végzetterhes világháború' összes nagy hadvezéreiben.
Ne haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy tele van a
világ tökéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen kis csalóról írtam. De
látjátok, arra gondoltam, ti is örülni fogtok neki, hogy vannak még olyan
csalók is, akik nem magukért csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.
Hiszen az Úr is azt mondja, hogy: „Ne nézze [és ne keresse] kiki
a maga hasznát [a maga javát; és ne csak a magatok érdekeit nézzétek], hanem mindenki a másokét is. [szeme
előtt tartsa, és mindenki törődjön a testvérei érdekeivel is]" (Fil. 2,4)
Soha nem hagy magunkra
Nem mondanak többé elhagyottnak..." (Ézs 62,4).
Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint
a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen
mélysége tátong az elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát
adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig
bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban
rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.
De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi
magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: Én Istenem, én
Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha
valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat,
mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől,
hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a
hívőről, hogy elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz
így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy
visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.
Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén:
Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a
sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr
szavát: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)