Ige: Aposztázia

„A Szellem pedig nyilván (világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi, démoni) szellemek tanításaira figyelmezvén (hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2)

Ahogy Izráel fiai, amikor látták az Úr csodáit: „… hittek az ő beszédeinek (hittek ígéreteiben), és énekelték az ő dicséretét. Hirtelen elfeledék cselekedeteit (csakhamar megfeledkeztek tetteiről); nem várták az ő tanácsát (nem bíztak tervében)!” (Zsolt. 106,12-13) 

Ige: Az utolsó napokról

A Szent Szellem így szól minden Istenfélő, Istennek kedves emberhez, vagyis az Övéihez: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be (nehéz idők jönnek). Mert lesznek az emberek magukat szeretők (önzők), pénzsóvárgók, kérkedők (dicsekvők), kevélyek (gőgösek), káromkodók (istenkáromlók), szüleik iránt (szüleikkel szemben) engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok (szentségtelenek)

 Szeretet nélkül valók (szeretetlenek), kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek (féktelenek), a jónak nem kedvelői (jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent).

Kiknél megvan a kegyességnek látszata (az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan), de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (fordulj el tehát ezektől)” (2 Tim. 3,1-5)

Ige: Mit hirdetnek a hamis felkentek

 „Ő (Jézus) pedig monda: Meglássátok (és vigyázzatok), hogy el ne hitessenek benneteket (és hogy meg ne tévesszenek titeket): mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett (már egészen közel jött); ne menjetek azért utánuk (és ti ne kövessétek őket).

És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről (és lázadásokról), meg ne félemljetek (és meg ne rettenjetek); mert ezeknek meg kell lenni (meg kell történni) előbb, de nem jő mindjárt a vég.

Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország ellen; És mindenfelé nagy földindulások (vagyis földrengések) lesznek, és éhségek (és éhínségek) és döghalálok (vagyis járványok); és rettegtetések (és rettenetes dolgok történnek) és nagy jelek lesznek az égből (és hatalmas jelek tűnnek fel az égen)” (Luk. 21,8-11)

„Mert hamis Krisztusok (vagyis felkentek) és hamis próféták támadnak (és állnak majd elő), és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék (és hogy megtévesszék), ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25)

Zeng velünk örökké jó az Úr

Az Ige

Halottak voltunk - és most élők

Hallelujah Alelujah - Il Divo

Jézus a fény a sötétségben

Idézetek

Az ember nem maradhat egyszerre felvilágosult és Istenhívő.

Boris Vian

Szeptember 11.

Írta Ismeretlen

Amerikában volt a szeptember 11.-i terrortámadás... Egy igazgató azért élte túl a katasztrófát, mert épp aznap reggel vitte először óvodába a kisfiát.

Egy srác azért élte túl, mert épp rajta volt a sor, hogy lemenjen kávéért. Volt, aki azért késett el, mert az ébresztője nem csengett időben. Egy nő lekéste a buszt. Valaki azért élte túl, mert egy dugóban állt, és nem sikerült időben beérni a munkahelyére. Egy asszony véletlenül leöntötte a ruháját kávéval, és vissza kellett fordulnia, hogy átöltözzön. Valakinek nem indult be a kocsija, és volt aki azért fordult vissza, mert csörgött a telefon. Volt, akinél a gyerekek húzták az időt. Az egyik alkalmazottnak pedig egy taxi sem állt meg. Egy férfi pedig azért késett, mert azon a reggelen az új cipőjét vette fel, ami útközben feltörte, így be kellett mennie egy patikába sebtapaszért. Ő emiatt élte túl.

Most, ha dugóban állok, lekésem a liftet, vagy visszafordulok, mert felcsörren a telefon... Amikor ezek az apróságok megtörténnek, amik nagyon fel tudnak húzni, akkor arra gondolok, hogy ez az a hely ahol Isten látni akar, épp ebben a percben.

Következő alkalommal, mikor úgy tűnik majd, hogy a reggel nem úgy megy, ahogy mennie kéne, a gyerekek lassan öltözködnek, nem találod a kocsi kulcsot, minden jelzőlámpa pirossal világít, ne légy ideges! Isten rendezi a dolgokat - úgy, ahogy.

Ő vigyáz rád!

http://keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1173:szeptember-11&Itemid=97

Az alap

„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.” 1Kor 3,10-14

Ismeritek azt a mesét, amikor Mekk mester házat épített? Nem fogom elfelejteni soha azt a kacagtató történetet. Először a tetővel kezdte, amit a háziaknak kellett tartani addig, míg aláfalazott. De az alapról teljesen elfeledkezett. Össze is dőlt a ház mielőtt elkészült volna és a kontár megint csak káposzta nélkül maradt.

Sokan voltunk, vagyunk úgy az életfilozófiánkkal, mint Mekk mester a házzal. Van már tetőnk, falaink is, sőt szép ablakunk, meg kényelmes bútoraink. Aztán rájövünk, hogy hiányzik az alap. Az apostol szerint csak egyetlen alap létezik: Krisztus.

Pál arra is tanította a korinthusiakat, hogy miként válhatnak a legjobb építőmesterekké azután, hogy Ő elmegy. Azt mondta: „A legjobb alapot, amit csak lehetett, megkaptátok. Most már rajtatok áll, mit építetek rá.” Ez annyit jelentett, hogy a hívők már hallották az evangélium üzenetét Jézusról. Megbizonyosodhattak a tanítás igaz voltáról és elindultak a hit útján. Ezután azonban nekik kell tovább vinni a munkát.

Minden családi ház tulajdonosa tudja, hogyha el is készült az épület, a munka sohasem marad abba, legfeljebb csak egy kis időre. Mert újból és újból javítani kell rajta.

Nekünk is folyamatosan építenünk kell hitéletünk házát. De Pál ad egy jó tanácsot: „Jól válaszd meg az anyagot, amit felhasználsz!” Nem mindegy ugyanis, hogy mit építünk a biztos alapra. Mert hihetünk mi Krisztusban, de ha lelki életünk építőelemei nem állják majd ki az ítélet próbáját, hiába minden. Igen, az ítélet szempontja az, ami segít eldönteni, hogy mire figyeljünk, mit használjunk fel, mit tegyünk. Ha valamivel kapcsolatban kételyed van, csak tedd fel a kérdést: Annak fényében, hogy Jézus hamarosan eljön, érdemes ezzel foglalkozni?

http://kegyelem.net/ahitat.htm

Casting Crowns - Just another birthday (magyarul)

Bölcs mondások: Adakozás

A mi Istenünk nem fösvény. (Göbel T)

Melyiket válasszam?

Egy asszony felkeresi a rendelőben a nőgyógyászt, és így szól:

- Doktor úr, óriási bajban vagyok. Rettentő nagy szükségem lenne az Ön segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, s én ismét terhes vagyok. Nem akarok kis korkülönbséggel egymás után gyerekeket szülni.

- Értem, de mit kíván tőlem?

- Szeretném, ha megszakítaná a terhességemet. Nagyon számítok Önre.

Az orvos gondolkodóba esik, majd rövid idő múlva megszólal:

- Azt hiszem, van ennél egy jobb, az Ön számára is veszélytelenebb megoldás.

A nő elmosolyodik, gondolván, a doki megértette, mit szeretne.

Az orvos azonban így folytatja:

- Nézze, hogy ne kelljen egyszerre két kisbabára vigyáznia, öljük meg azt, amelyik most az ölében ül. Így - mielőtt a másik gyermeke megszületne - tudna egy kicsit pihenni. Ha meg akarja ölni az egyiket, teljesen mindegy, melyik az. Az Ön szervezetére semmilyen kockázatot nem jelentene, ha az ölében lévő babát választaná.

A hölgy elszörnyedt.

- Na de, doktor úr! Micsoda szörnyűséget beszél! Egy gyermeket megölni égbekiáltó bűn!

- Szerintem is - feleli az orvos -, de nekem úgy tűnt, Önnek ez nem jelent problémát, ezért arra gondoltam, ez lenne a legjobb megoldás.

Az orvos elmosolyodott, érezte, érthető volt az álláspontja. Sikerült meggyőznie a mamát arról, hogy nincs különbség aközött, hogy egy már megszületett gyermeket ölnek meg, vagy azt, aki még csak az anyaméhben fejlődik. A bűn ugyanaz!

A szeretet azt mondja: Feláldozom magam, hogy a másiknak jobb legyen. Az abortusz azt mondja: Feláldozom a másikat, hogy nekem jobb legyen.

http://velunkazisten.hu/small_story/Melyiket_valasszam

Surgeon: Ő megáld és megőriz

Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged" (4Móz 6,24).

   A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak vagyunk,

összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek.

Isten áldása mélyreható és megtapasztalható. Az emberektől jövő áldás legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. Ha igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: Sok szerencsét", hanem azt, hogy Áldjon meg téged az Úr".

  

Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra.

Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk általa.

   E könyvecske szerzője szívből kívánja, hogy minden olvasója megtapasztalhassa Isten ezen gazdag áldását és oltalmát. Tedd magadévá ezért most ezt a mai ígéretet, és kérd azt Isten minden szolgája számára is!

http://www.eurochrist.net/hungary/spurg/0804.txt

Egy szív

Csodálatos David Icke beszéd 1994-ből - Aktuálisabb, mint valaha (magyar...

Buzdítás

Készítette: Lisa Szanyel

Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét.

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a pusztulástól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval elégíti meg a te szádat, ifjúságodat megújítja, mint a sasét. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. Zsoltarok 103:1-6.

Amen!

Humor

A koldus rongyai!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett. A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre.

A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta.

Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?

Visszament a palotához. Odalépett a kapuőrhöz. „Kérem, uram, szeretnék a királlyal beszélni!"

„Várjon itt" - felelt az őr.

Pár perc múlva visszatért. „Őfelsége fogadja önt" mondta, és beengedte a koldust.

„Látni óhajtottál?" - kérdezte a király.

„Igen, felség. Annyira szeretnék részt venni a banketten, de nincsen királyi ruhám, amit felvehetnék. Kérem, felség, bátorkodhatom azt kérni, hogy adja nekem egy régi öltözetét, hogy én is részt vehessek az ünnepségen?"

A koldus annyira remegett, hogy észre sem vette a halvány mosolyt a király ajka körül.

„Bölcs dolog volt tőled, hogy hozzám fordultál" - szólt a király. Odaszólította fiát, az ifjú herceget. „Vezesd ezt az embert a szobádba, és öltöztesd fel valamelyik ruhádba!"

A királyfi úgy is tett, és a koldus hamarosan olyan ruhában állt a tükör előtt, amit még álmában sem mert remélni.

„Most már alkalmas vagy arra, hogy részt vegyél a királyi vacsorán holnap este" - mondta a királyfi. „De még ennél is fontosabb, hogy sosem lesz szükséged más ruhára. Ez a ruha sosem megy tönkre."

A koldus térdre hullott. „Ó, köszönöm" - kiáltott fel. Ahogy indulni készült, visszanézett koszos rongyaira, amik ott hevertek a padlón. Habozott. Mi van, ha a királyfi téved? Mi van akkor, ha újra szüksége lesz régi ruháira? Gyorsan összeszedte őket.

Az ünnepség sokkal pompásabb volt, mint képzelte, de mégsem tudta úgy élvezni, ahogy kellett volna. Rongyait kis batyuba tekerte, és az folyton leesett az öléből. Az ételt gyorsan adták tovább, és a koldus lemaradt a legfinomabb falatokról.

Az idő igazolta, hogy a királyfinak igaza volt. A királyi ruha tényleg elnyűhetetlen volt. Mégis, az öreg koldus egyre jobban kötődött régi rongyaihoz.

Ahogy telt az idő, az emberek már nem a királyi ruhát vették észre, amit viselt. Csak a mocskos rongyokból álló batyut látták, amihez annyira ragaszkodott, bárhová ment. Úgy is beszéltek róla, mint a rongyokat cipelő öregemberről.

Egy nap, amikor már haldoklott, a király meglátogatta. A koldus látta a szomorúságot a király szemében, amikor az ágy mellett heverő rongykupacra nézett. A koldusnak hirtelen eszébe jutottak a királyfi szavai, és felismerte, hogy rongyai megfosztották attól, hogy igazi királyként járjon egész életében. Keserves sírásra fakadt ostobasága miatt.

A király pedig vele sírt.

Meghívást kaptunk a királyi családba - Isten családjába. Ahhoz, hogy Isten vacsoraasztalánál lakomázzunk, csak annyit kell tennünk, hogy elhajítjuk régi rongyainkat, és felöltjük a hit „új ruháját", amelyet Isten Fia, Jézus Krisztus ad nekünk.

De nem ragaszkodhatunk régi rongyainkhoz. Ha Krisztusba vetjük hitünket, el kell engednünk a bűneinket és régi életmódunkat. Ezeket a dolgokat el kell vetnünk, ha meg akarjuk tapasztalni, milyen királyként élni és bővölködni Krisztusban. „A régi elmúlt, és íme: új jött létre!" (2Kor 5,17).