2012. július 30.
Bizalompróba
„Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik
és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!” Jeremiás 17,5
Tegnap sokan megdöbbentünk a hír hallatán, meghalt Albert
Flórián az egyetlen aranylabdás magyar labdarúgó. Amikor gyerekként kergettük a labdát,
sokunknak ő volt a példakép. Elképzelni sem tudtuk, hogy ő is meghallhat. Ő
volt a labdarúgás Császára.
Az elmúlt napokban sokan kilátogattunk a temetőkbe meghalt
szeretteinkhez és ott a sírnál rádöbbenhettünk mennyi is egy ember élete. Holt,
volt, nincs – ahogy a költő mondaná. Akiket szerettünk nincs többé, itt
hagyott, elment tőlünk. Akikben bíztunk azokat elragadta a halál.
Szeretnéd egy olyan valaki barátságát, aki örökké veled van,
akivel nem történhet meg, hogy elhagy? Akivel megoszthatod gondjaidat,
problémáidat?
Milyennek kell lenni egy ilyen Valakinek?
Egy biztos, örökké kell, hogy éljen!
Én egy ilyen személyt ismerek, aki, ha sírba is került
harmadnapra feltámadt, és soha többé nem fog meghalni. Akihez, ha hozzá mész
szeretettel fogad, elbeszélgethetsz Vele. Aki bármikor elérhető, ha szükséged
van Rá – ma reggel is vár arra, hogy megszólítsd – Ő JÉZUS KRISZTUS.
Ő soha nem hagy el!
Bob Gass: Törekszel a kiválóságra?
„… nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei
elhívásának… jutalmáért.” (Filippi 3:14)
Nem fogod kihozni magadból a legtöbbet, ha a mérce, amit
mások felállítottak számodra, magasabb, mint amit te állítasz fel magadnak.
Bill Bradley, aki sztárjátékos volt kosárlabdában, még
tizenöt éves korában részt vett egy nyári kosárlabdatáborban. Ottléte alatt a
nagy kosaras sztár, „Easy” Ed Macauley ezt mondta neki: „Ha a játékban nem
hozod ki magadból a legtöbbet, akkor lesz valaki, ugyanolyan képességekkel, aki
azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából, és egy napon, amikor
egymás ellen fogtok játszani, ő lesz fölényben”. Sem a bírálóid, sem az
ellenfeleid nem határozhatják meg azt a mércét, amit te felállítasz magadnak.
Jon Johnston pszichológia professzor rámutat, hogy mi a
különbség a puszta siker és a kiválóság között: „A siker azt mutatja meg, hogy
mennyit érünk másokkal összehasonlítva, a kiválóság a saját képességeinkhez
mér.
A sikerről sokan
álmodnak, de csak néhányan szerzik meg jutalmát. A kiválóság minden ember
számára elérhető, de csak kevesen vállalják.”
Van egy kínos pillanat Jézus életében: „A főpap pedig
tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust” (János 18:19).
Tanításáról Jézus tudta ezt mondani: „Kérdezd meg azokat,
akik hallották” (János 18:21), de tanítványairól nem mondott semmit, mert mind
elhagyták Őt. Ha arról kérdeznek, hogy mik a hitelveink, akkor azt mondjuk:
„Kérdezd meg azokat, akik hallották, amit mondtam”.
De ha arról kérdeznek, hogy milyen tanítványok vagyunk,
mondhatjuk-e: „Kérdezd meg azokat, akik ismernek”? Arról ismernek, hogy
langyos, nem sok vizet zavaró életet élsz, vagy elmondhatod te is, amit Pál
apostol: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé,
Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”? Mondd,
törekszel a kiválóságra?
A hídkezelő!
Készítette Győzedelmes Gyülekezet
Volt egyszer egy ember, aki egy kisvárosban a folyó
felvonóhídját kezelte.
A hídon vonatsín haladt át, és a hídkezelő feladata az volt,
hogy amikor nem jött vonat, felvonva tartsa a hidat, hogy a hajók
áthaladhassanak alatta. Amikor vonat közeledett, meg kellett fújnia a sípját,
és leengedni a hidat.
Egy napsütéses szombat reggelen a férfi magával vitte
hétéves kisfiát a munkahelyére. A kisfiú ugrándozhatott a folyóparton,
kavicsokat kacsáztathatott a vízen, pillangókat kergethetett, vagy akár halat
is megpróbálhatott fogni.
Kevéssel dél előtt egy személyvonatnak kellett áthaladnia a
hídon. A férfi megtette az előkészületeket a híd leeresztésére, hogy a vonat
biztonságban áthaladhasson a folyó fölött. Ahogy végignézett a hídon,
észrevette, hogy valaki - egy kisgyerek - valahogy átmászott a híd mellett levő
védőkorláton, és éppen azon a helyen játszott, ahová a híd le fog csukódni.
Ahogy jobban megnézte, rémülettel ismerte fel, hogy a kisgyerek az ő fia.
Kétségbeesetten kiáltotta fia nevét, de a közeledő vonat zaja elnyomta
kiáltásait. Tudta, hogy nagyon gyorsan kell döntenie. Ha most leereszti a
hidat, a fia meghal. Ha viszont nem teszi, a vonat utasai halnak meg, amikor a
vonat a folyóba zuhan. Alig volt ideje gondolkodni.
Fájdalmas üvöltéssel előretolta a kart, hogy leeressze a
hidat, ahogy a vonat odaérkezett. A fia azonnal meghalt. És ahogy a vonat
elhaladt, az emberek mosolyogva integettek a hídkezelő bódéjában lehajtott
fejjel álló ember felé, mit sem sejtve arról, mi történt.
Ezt tette értünk Isten!!!!!
"Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött
Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Jn 3.16
Dán közmondás
Készítette: Szivárvány blog
Hogy ki vagy, az Isten ajándéka neked; hogy mit kezdesz
magaddal, az a te ajándékod Istennek.
Dán közmondás
Dán közmondás
KENNETH: Ne azt mondd ki, amit látsz!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és
amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. – Példabeszédek
18:21
A szavaink nagyon
fontosak. Hívőként komolyan meg kell tanulnunk, hogy miként használjuk azokat.
El kell kezdenünk úgy működtetni a szavainkat az életünkben, ahogy maga Isten
teszi. A Biblia azt mondja, hogy Isten a szavai által „azokat, amelyek nincsenek,
előszólítja, mint meglevőket” (Róma 4:17).
A legtöbbünknek a leghalványabb elképzelése sincs, hogyan
tegyük ezt. Egész életünkben azt mondtuk ki, amit láttunk. A szavainkat
állandóan arra használtuk, hogy a körülmények miatt sajnálkozzunk. Így már
annak a gondolata is, hogy a nem létező dolgokat meglévőként szólítsuk elő, egy
kissé bolondságnak tűnik.
”Úgy érted, azt kell mondanom, hogy meggyógyultam, pedig
betegnek érzem magam? Azt kell mondanom, hogy bővölködöm, pedig nincs egy
fillérem se? Ez hazugság!”
Nem, nem. Óriási különbség van a hazugság és a hit szava
között. A hazugsággal az ember be akarja csapni a másikat, azt akarja, hogy
olyat higgyen el, ami nem igaz. De ha hitben szólunk, akkor egyszerűen Isten
Igéjével – nem pedig a körülményekkel – megegyező módon szólunk. Ilyenkor a
szellemünkből szólunk, nem az elménkből.
Pál apostol azt mondta a 2 Korinthus 4:13-ban: „Mivel pedig
a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme van, amint meg van írva: Hittem és azért
szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk.”
Ez nagyon fontos. Olvasd el még egyszer ezt az igeverset.
„Hittem és azért szóltam.”
Vannak, akik szólnak, de nincs mögötte hit, és ezért
szellemi értelemben orra buknak. Valójában nem szólították a nem létezőket
meglévőnek. A nem létezőket „bárcsak meglévőnek” szólították.
Ez két különböző dolog. Lehet, hogy ugyanazokat a szavakat
használják. De ha csak vágyakoznak és reménykednek, a munka nem lesz elvégezve.
Hinni kell!
Kezdd ma azzal, hogy a szavaidat és a szívedet összhangba
hozod az Igével. Többé ne azt mondd, amit látsz, hanem Isten ígéreteit kezdd el
szólni és el is hinni. Működtesd a szavak erejét az életedben.
Igei olvasmány:
Példabeszédek 15
2012. július 29.
Ige Az Úr Jézus váratlan visszajövetele
Az Úr újra és újra
figyelmezteti az Övéit: „Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen
az embernek Fia eljő” (Mát. 25,13)
„Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban
jő el az embernek Fia” (Luk. 12,40)
És: „… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti
szívetek dobzódásnak (mámornak), részegségnek
és ez élet (a megélhetés) gondjainak
miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön (és hirtelen lepjen meg titeket) az a nap: Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt
(Más fordítás: Legyetek tehát
éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik
történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk.
21,34-36)
Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok (legyetek ébren) és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33)
És: „Vigyázzatok [legyetek
éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki
állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak,
[viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és
erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13)
„Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint
a tolvaj éjjel” (1 Thess. 5,2)
Ezért azt mondja a
megdicsőült Úr: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit,
hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát (szégyenét)” (Jel. 16,15)
Hát: „Ne is aludjunk azért, mint
egyebek (mint a többiek), hanem
legyünk éberek és józanok” (1 Thess.
5,6)
Oswald Chambers: TÖREKVÉSÜNK IRÁNYVONALAI
"Íme,
mint a szolgák szemei uruk kezére, ...úgy néznek szemeink az Úrra, a mi
Istenünkre" (Zsolt 123,2).
Ez
a vers leírja, milyen a teljes ráhagyatkozás Istenre. Mint ahogyan a szolgák
szeme mesterük kezére néz, úgy nyugszik meg a mi szemünk, Urunk kezén és így
ismerjük fel az Úr karját (Ézs 53,1). Szellemileg léket kapunk, ha
tekintetünket levesszük Őróla. A hajótörést nem annyira külső nehézségek
okozzák, inkább a képzelődésünk. A kelleténél jobban nyújtózkodtunk,
lábujjhegyre állva próbáltunk Istenhez hasonlóvá lenni, ahelyett hogy alázatos
emberek maradtunk volna. A valóságban pedig mégsem tudunk eléggé igyekezni.
Ha
például válságba kerülsz, amikor bizonyos szellemi döntésre jutottál Isten
előtt és ott van benned a Szent Szellem bizonyossága, hogy minden rendben van,
de ahogy telnek a hetek és az évek, lassanként arra a következtetésre jutsz:
"Belátom, talán mégis egy kicsit nagyhangú voltam." Jönnek barátaid,
észemberek és azt mondják: "Ne légy bolond! Mi már akkor tudtuk, amikor
szellemi ébredésedről beszéltél, hogy csak átfutó lelkesedés fogott el, nem
maradhatsz meg ebben a feszültségben, ezt Isten sem várja tőled." Te pedig
ezt mondod: "Igaz, lehet, hogy túl sokat vártam." Alázatosan hangzik
ez a kijelentés, de a valóságban azt jelenti, hogy már nem hagyatkozol Istenre,
a közben támadt világi véleményekre figyelsz. Fennáll az a veszély, hogy már
nem bízol benne és nem Őrá emeled a szemed. Csak amikor Isten hirtelen
megállít, akkor ébredsz rá, milyen kifosztott vagy. Ha léket kaptál, javítsd ki
azonnal! Ismerd be, hogy valami közéd és Isten közé tolakodott és hozd rendbe
azonnal.
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
Reménység, dicséret
„Én pedig szüntelen reménykedem, és szaporítom minden te
dicséretedet.” Zsoltár 71:14.
Ezen a héten a 71. Zsoltár verseivel foglalkoztunk. Találtam
egy református éneket, ami összefoglalja ennek a zsoltárnak üzenetét – egy
kicsit más nyelven. Íme:
71. Tebenned bízom, én Istenem
Ne hagyj el engem agg koromban!
Bourgeois L., Genf, 1551
1. Tebenned bízom, én Istenem, Kérlek, oltalmazz meg,
Gyalázattól ments meg, Hogy örök szégyenbe ne essem! A te nagy jóvoltodból
Tarts meg minden gonosztól!
2. Hajtsd hozzám füled, tarts meg engem, Nyújtsad
segítséged, Amint megígérted, Hogy segítségül léssz énnékem; Légy azért én
kősziklám És én erős kőváram!
3. Ments ki a hamisnak kezéből, És annak markából, Aki él
csalárdul; Oltalmazz meg a kegyetlentől! Benned bíztam, Uramba, Gyermekségemtől
fogva.
4. Hogy származám anyám méhéből, Legottan énnékem Valál
reménységem. Anyám méhéből engem kivől, Azért neked éneklek És szüntelen
dicsérlek.
5. Ez én nyavalyás vén koromban, Erőtlenségemben Ne vess el,
Úr Isten! Ne hagyj el én sok nyavalyámban, Midőn szegény testemben Semmi
erősség nincsen!
6. Gyermekségemtől fogva engem Híven tanítottál Csuda
dolgaiddal. És hogy immáron megvénhedtem, És a hajam megőszül: Légy most is
segítségül!
7. A te hűségedet, Úr Isten, Hirdetem, éneklem, Mindennek
beszélem. Dicsérlek lantnak zengésében, Ó, szentek dicsősége, Izráelnek
szentsége!
8. Ajkaimmal vígan dicsérem A te hatalmadat És nagy
irgalmadat. Lelkemet hozzád fölemelem: Megtartád életemet, Hogy dicsérjelek téged!
Próbáld ma reggel megfogalmazni a TE saját - reménységgel és
dicsérettel teli - zsoltárodat. Hogy jól kezdődjön a nap!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)