2012. július 27.
Nagy Sándor
Nagy Sándor, minden idők egyik legnagyobb hadvezére,
hatalmas seregével majdnem az egész akkor ismert világot meghódította. Egyik
hadjárata alkalmával egy éjszaka nem tudott aludni, és kijött a sátrából, hogy
körüljárja a tábort.
Ahogy az egyik szolgálattévő őrszem mellett elhaladt,
észrevette, hogy az alszik - ami súlyos vétség volt. Az őrszolgálat közbeni
elalvás büntetése bizonyos esetekben azonnali halál volt: a parancsnok
leöntethette az alvó őrt petróleummal, és meggyújtathatta.
Amint a hadvezér az őrszem felé közeledett, a katona
ébredezni kezdett. Felismerte, hogy ki áll előtte, és halálra rémült.
- Tudod-e, hogy
milyen büntetés jár azért, ha valaki őrség idején elalszik? - kérdezte meg Nagy
Sándor a legényt.
- Igen, uram - válaszolta
a katona remegő hangon.
- Hogy hívnak,
katona? - kérdezte Nagy Sándor.
- Sándornak, uram.
A hadvezér megismételte a kérdést.
- Hogy hívnak?
- Sándor a nevem,
uram - ismételte meg a kérdezett.
Nagy Sándor harmadszor is feltette a kérdést, ezúttal még
hangosabban.
- Hogy hívnak?
- Sándornak, uram
- mondta a katona alázatosan harmadszor is.
Akkor Nagy Sándor erősen a szemébe nézett a fiatal
katonának, és erélyesen így szólt hozzá:
- Katona, vagy a
neveden változtass, vagy a viselkedéseden
Nekünk, akik Krisztus nevének hordozói vagyunk, és magunkat
keresztyéneknek nevezzük, úgy kell élnünk, hogy méltók legyünk e névhez (lásd
2Tim 2,19; Jak 2,7; 1Pét 4,16).
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Annak van az ideje, amikor el tudtok engedni, sőt el is kell
engednetek mindent a múltból, hogy előre tudjatok menni az Én akaratomban és
céljaimban. Vágjátok el a köteleket, amelyek fogva tartanak a csalódás és a
kudarcélmények által. Most az örökkévaló dolgokat tartsátok a figyelmetek
fókuszában, és maradjatok jelen mindenkor itt Nálam, mondja az Úr. Én most egy
hatalmas felszabadító munkát végzek a szíveitekben és az elmétekben. Jól
teszitek, ha együttműködtök ezzel a munkálkodással, és célba veszitek a
szabadságot.
Róma 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének
törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
RONGYOKBÓL SZŐTT ÉLETEM
Szerző: Guti Tünde
Pisszenni sem mertem, ahogy gyengéden elhúztam a kárpitot,
és óvatosan benéztem a királyi terembe.
Szemem nagyra nyílt, pupillám kitágult, ámulatomban szinte
leesett az állam… Színesebbnél színesebb, dúsabbnál dúsabb perzsaszőnyegek
hevertek a csodálatos márványlapokon. A hűvös falakat bársony borította, a
bíbortól az enciánkékig. Lágy tapintású, könnyed függönyöket lebegtetett a
beáramló gyenge szél, és a különös ablaknyíláson beszűrődő napfény mesés színben
fürdette a drágakövekkel kirakott trónt.
Halk, kopogó hangot hallottam, ezért visszahúzódtam abba az
árnyékos zugba, ahol várakoznom kellett. Valaki arra lépkedett, de hamar
elcsendesedett a palotaszárny. Próbáltam felidézni gondolataimban azt a sok-sok
gyönyörűséget, amit az előbb láttam. Hova kerültem? Egyáltalán behívnak?
Meghallgatnak? Mi lesz? Vajon nem dobnak ki túl egyszerű ajándékomat meglátva?!
Összeszorult a gyomrom és könny szökött a szemembe. De hát
meghívtak! És annyi gyász, szomorúság, gyötrelem van már mögöttem… Leültem
szomorúan egy kőpadra és vártam. Távolból halk fuvolaszó hullámzott felém,
kellemesen édes-fanyar virágillat terjengett a levegőben, ami kissé
megnyugtatott. Gyerekkori emlékképek villantak fel gondolataimban. Magas, zöld
hegyek, édesanyám ölelő karja, édesapám mosolya, testvéreim hancúrozása…
Újra lépések közeledtek, ami kizökkentett álmodozásomból.
Hirtelen feleszméltem, hogy A KIRÁLY ELÉ KELL ÁLLNOM! Halántékom lüktetni
kezdett, és újra az a régi gyomorszorítás… Annyira méltatlan vagyok!
A fuvolához már más hangszerek is társultak, így tökéletes
harmóniában szólt az egyre erősödő, de mégsem bántó zene. A cipősarkak kopogása
sietősebb lett, egyre többen igyekeztek a nagyterem felé, hallottam vidám
suttogásukat, köntösük suhogását. A legszebb dallamsornál egy ünnepi dob is
megszólalt.
- A király! – szólt egy tekintélyes hang.
- Fogadjátok tisztelettel! – Újra a ruhák suhogása,
szöszmötölés, halk sóhajtások. Biztos meghajoltak, gondoltam.
- Ma egy kedves vendéget szeretnék bemutatni nektek, akit
azonnal be is hívok.
Akkorát dobbant a szívem, hogy már szinte a torkomban
éreztem dobogását. Lábam megingott, amikor valaki elhúzta az engem takaró
kárpitot. Minden szem érdeklődve, mosolyogva szegeződött rám a bársonyos,
selymes, dús perzsaszőnyegekkel kirakott trónteremből.
- Gyere be hozzám, ne félj! – szólított meg a KIRÁLY olyan
hangon, amitől úgy tűnt, mintha nem is a kövezeten járnék, hanem lebegnék. Az
idő megállt talán… Minden érzékszervemet átjárta ez a hang, a KIRÁLY HÍVÓ
SZAVA.
Elém lépett, s amikor leborultam, a nevemen szólítva emelt
fel és a szemembe nézett.
- Örülök, hogy eljöttél! Mostantól fogva az én házam az
otthonod!
Csak néztem és csodáltam hangok nélkül, pedig a hála ezernyi
dallama zsongott a lelkemben. Lassú mozdulatokkal, szem lesütve adtam át Neki
szegényes ajándékomat, egy feltekert szőnyeget. Rongyokból szőtt életemet…
De Ő boldogan elfogadta és maga mellé terítette, mert tudta,
hogy a legnagyobb értékemet hoztam el neki.
Gyönyörűséges zene szólt, mindenhol ragyogó szemek, és a
KIRÁLY kézen fogva bevezetett az ünneplő sokaságba.
Guti Tünde
Isten „vasárnapi levele”
„Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged,
és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” Mózes ötödik könyve 31:8
Én tudom, milyen leletet kaptál múlt héten és előtte is az
orvostól. Én tudom mekkora teher nehezedik rád a munkahelyen, a családban,
tudom, milyen elvárásaid vannak magad felé, és hogy néha úgy érzed,
összeroppansz ezek súlya alatt. Én tudom, mennyi a havi bevételed és kiadásod,
hogy hol áll országod és a világ gazdasága, tudom, mennyire megrémít a
bizonytalanság.
De ne félj, mert nem vagy egyedül! Én megyek előtted, és
utat török neked a kilátástalan körülmények között is. Én megyek előtted, és
mutatom, merre lépj tovább. Én megyek előtted, és nem akarom, hogy félelem
legyen a szívedben a remény és szeretet helyén. Én még mindig vagyok, még
mindig Isten vagyok, ugyanaz a hatalmas és örök, aki a régi időkben, és gondot
viselek rád. Kezemben tartom az eseményeket és a te életedet is.
Ezért kérlek, ne félj, hanem bízz bennem! Hagyd a miérteket
rám, és ígérem, egyszer megérted, minek mi volt az értelme. Nemsokára véget
vetek minden rossznak, és nem lesz többé félelem a világon. Addig tarts ki,
bízz bennem, mert soha nem hagylak téged egyedül.
Victoria Osteen: Csukd be az ajtót a félelem előtt
4,18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet
kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett
tökéletessé a szeretetben. (1 János)
Sokszor az emberek megrekednek az életükben egy bizonyos
szinten; és ennek az oka a félelem. A félelem visszatart minket attól a
legjobbtól, amit Isten tervezett számunkra. Megakadályoz abban, hogy az Isten
által tervezett módon növekedjünk, fejlődjünk. Mint egy betegség, a félelem az
életünk minden területére kiterjed és hatással van.
Viszont a jó hír az, hogy nem kell félelemben élnünk. Nem
kell engednünk, hogy lenyomjon és visszatartson minket. Hívőkként győztesek
vagyunk a félelem felett! Azt tanítja az Írás, hogy a félelem nem Istentől van.
A 2 Timóteus-ban azt olvassuk, hogy nem a félelem, hanem az erő a szeretet és a
józanság lelkét kaptuk Istentől. Az ellenségünk a félelmet használja, hogy
eltorzítsa a valóságot, és megpróbáljon visszatartani minket attól, hogy
előrébb jussunk. Ezért fontos, hogy a félelemről lehúzzuk a leplet és
meglássuk, mi is az valójában: egy hazugság, amit az ellenség arra használ,
hogy visszatartson minket!
Lehet, hogy már hallottad, hogy az angolban a félelem,
„fear” szó mozaikszóként is funkcionál, „false evidence appearing real”,
melyet valahogy így fordíthatnánk: valóságosnak tűnő hamis látszat. Ha
felismerjük a félelem gyökerét, ami a hazugság, akkor vissza tudjuk utasítani, és
képesek leszünk megragadni Isten Igéjének az igazságát, ami megszabadít minket.
(János 8:32)
Például, ha vonakodsz valami új dologtól, mert félsz, hogy
elbuksz, utasítsd vissza a hazugságot és ragadd meg az igazságot, mely
szerint mindenre képes vagyok Krisztus által, aki megerősít engem (Filippi
4:13).
Ha a jövőtől való félelem miatt aggodalmaskodsz, akkor tudd,
hogy ez egy hazugság. Tagadd meg ezt a hazugságot és ragadd meg Isten
igazságát, ami azt mondja: Isten reményteljes, jó jövőt tervez számomra (Jeremiás
9:11).
Keresd ki a Bibliából, hogy mit mond Isten az adott
szituációval kapcsolatban, és hagyd, hogy az igazság mélyen beleivódjon a
szívedbe. Miközben Isten igazságán gondolkodsz, az megszabadít és erőt ad, hogy
túllépve a félelmen tovább tudj menni.
Ne felejtsd, hogy Isten tökéletes szeretete az, ami kiűzi a
félelmet az életünkből. Amikor ragaszkodsz ahhoz az igazsághoz, hogy Isten
szeret, akkor semmi sem tud visszatartani. Hagyd, hogy az Ő szeretete tegyen
képessé. Hagyd, hogy az Ő szeretete adjon magabiztosságot. Az Ő szeretetében
találd meg a biztonságot, békességet és örömöt, mert amikor ezt teszed, akkor
becsukod a félelem előtt az ajtót!
Victoria Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Jim Sanders : Evangelium dióhéjban c. könyvből részlet.: JÉZUS NEVE ÉS TE
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Minden kereszténynek, Isten valamennyi gyermekének
megadatott
Jézus mindenható neve. Jogod van használni Jézus nevét. Vedd
magadhoz
a Biblia igazságát, és élj vele! Jézus neve a tiéd —
használd!
Építsd a szívedbe az alábbi Igéket, és akkor a névben lévõ
hatalom
valóságos lesz a számodra.
MÁRK 16,16–18.
Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem
hiszen,
elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik:
az én nevemben ördögöket ûznek, új nyelveken szólnak.
Kígyókat vesznek föl, és ha valami halálost isznak, meg
nemárt nékik; betegekre vetik kezeiket, és
azokmeggyógyulnak.
FILIPPI 2,9. 10.
Annakokáért az Isten is felmagasztalá Õt, és ajándékoza néki
oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére
minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt
valóké.
EFÉZUS 1,17–21.
Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek
Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek szellemét
az Õ megismerésében; és világosítsa meg értelmetek
szemeit, hogy tudhassátok, mi az Õ elhívásának reménysége,
mi az Õ öröksége dicsõségének gazdagsága a szentek között,
és mi az Õ hatalmának felséges nagysága irántunk, akik
hiszünk,
az Õ hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet
megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Õt a
halálból,
és ültette Õt a maga jobbjára a Mennyekben, magasan
minden fejedelemség és hatalmasság és erõ és uraság és
minden név fölé, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem
a következendõben is.
JÁNOS 16,23. 24.
És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony,
bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az
Atyától az én nevemben, megadja néktek.Mostanáig semmit
sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és
megkapjátok,
hogy a ti örömetek teljes legyen.
MÁTÉ 28,18–20.
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem
adatottminden hatalommennyen és földön. Elmenvén azért,
tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén
õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében,
tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam
néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ
végezetéig. Ámen!
Jézus nevében van a hatalmunk az ellenség teljes erején. Az
ellenségnek
Jézus nevére térdet kell hajtania, engedelmeskednie kell.
Jézus nevében megkötözheted az ellenség minden erejét,
cselvetését,
ravaszságát, Jézus nevére hatástalanná válik veled szemben.
Jézus nevében kérhetünk az Atyától, és megkapjuk, hogy az
örömünk
teljes legyen. Ha összejövünk Jézus nevében, Jézus ott van
közöttünk a teljes erejével, hatalmával és szeretetével.
A fiú és a cirkusz!
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Az ezernyolcszázas évek végén egy kisfiú, aki egy eldugott
vidéki településen élt, tizenkét éves volt, és még sohasem járt cirkuszban.
Képzelhetitek, milyen izgalom kerítette hatalmába, amikor
egy napon az iskolában egy plakátot raktak ki, amin az állt, hogy a következő
szombaton vándorcirkusz érkezik a közeli városkába. Szaladt haza az örömhírrel,
és rögtön meg is kérdezte:
- Apa, elmehetek?
Bár a család szegény volt, az édesapa jól látta, milyen
fontos ez a fiúnak.
- Ha előre elvégzed a szombati teendőidet, gondom lesz rá,
hogy meglegyen a szükséges pénz - felelte.
Szombat reggelre mindent megcsinált a kisfiú, amit kellett,
és a vasárnapi ünneplőjében állt indulásra készen a reggeliző asztalnál.
Édesapja benyúlt overallja zsebébe, és előhúzott egy egydolláros bankjegyet -
ennyi pénze még soha nem volt a kisfiúnak. Az apa figyelmeztette, hogy
vigyázzon magára, majd útnak eresztette.
A városba menet a fiú olyan izgalomban volt, hogy szinte nem
is érezte lába alatt a talajt. Amikor a falu szélére ért, azt látta, hogy ott
sorakoznak az emberek az utcán, és átfurakodott a tömegen, hogy láthassa, mi
történik. És láss csodát, a cirkuszi előadást megelőző parádé közeledett az
utcán!
Ez a parádé volt a legnagyszerűbb dolog, amit a fiú valaha
is látott. Ketrecbe zárt állatok vicsorogtak, ahogy elvonultak mellette,
zenekarok verték a taktust és fújták a fényes kürtöket, törpék adtak elő
mutatványokat, miközben zászlók és szalagok lobogtak a fejek fölött. Végül,
amikor már minden elvonult előtte, lötyögő cipőjével, buggyos nadrágjával és
élénk színekkel kipingált arcával a bohóc zárta a menetet. Amikor a kisfiú
előtt haladt el, az benyúlt a zsebébe, és elővette féltve őrzött dollárját.
Miután átadta a pénzt a bohócnak, megfordult, és hazament.
Mi történt? A kisfiú azt hitte, hogy látta a cirkuszt,
holott csak a parádét látta.
Te megtapasztalod-e mindazt, amit Isten tartogat számodra? A
keresztyén élet egy csodálatos kaland, egy izgalmas utazás. Sokan - a
keresztyéneket is beleértve - megelégednek azzal, hogy a középszerűség szintjén
lebegnek; beérik kevesebbel. Akarod-e azt a bővölködő életet, amelyet Jézus
ígért? Akarod-e az életet a maga teljességében élni? Ha igen, tedd a mércét
magasabbra! Ne tartsd túl alacsonyan a célkeresztet! Határozd el magad, hogy
teljesen megragadod azt, amivé Isten teremtett téged. Add át magadat
Krisztusnak, kövesd őt teljes szívedből, és engedd, hogy a Szentlélek munkálkodjon
benned és általad. Hiszen még semmit sem láttál!
2012. július 26.
Carl Eichhorn: Az ember - mint Isten gondolata
Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy
azoknak summája!
(Zsoltár 139, 17)
A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött
gondolatait látja. Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának
kifejezõje. Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme elõtt. A
balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja,
hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett.
Csak a hivõ ember elõtt nyer mélyebb értelmet minden.
A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb
csodája foglalkoztatja. Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal
és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata.
Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól
különbözõ arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtõ külön
pecsétjét viseli magán. Persze a bûn ezt az isteni pecsétet eltorzítja,
letörli. Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép
elmosódott és a felirat olvashatatlanná vált. A legtöbb ember már csak azért
sem õrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul. Így lesznek
eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.
Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra
való hatása tekintetében is. Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos
jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni. Pedig nevelni
annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és
minden más mellékestõl eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bûn
romhalmaza alól. Minden egyhangúság és egyformaság a bûn következménye.
A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel
különleges módon bánik. Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben
elrejtett isteni gondolatot. Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja
(Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk
és színük jobban érvényesüliön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is
elveszítik. Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belõle az isteni
tervet. Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az õ dicsõsége
ragyogását sugározzuk. Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el
ellenállásunkkal bennünk végzendõ munkáját!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)