2012. július 6.

Kenneth & Gloria Copeland: Füstbe ment


Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal dicsekszik. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. - Jakab 3:5-6

Szavak. Ha helyesen használod őket, hegyeket mozdítanak ki a helyükről. Ha helytelenül használod őket, akkor az egész életed eléghet.

„De Copeland testvér”, mondod talán, „elég nehéz elhinnem, hogy néhány egyszerű szó nagy katasztrófát tud okozni. Nem látom az összefüggést.”

Figyeld meg még egyszer a kifejezést, amit Jakab használt. „Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!” Előfordult, hogy meggyújtottál néhány vékony tűzifát, és egy halom fahasáb alá tetted a kandallóban?

Mi történt?

Valószínűleg a tűz először átterjedt az egyik fahasábra, aztán egy másikra, egészen addig, amíg egy nagy láng nem keletkezett. Miután elaludt, és elkezdted volna keresni a tűzifát a hamuban, ami az egészet indította, nem találtad volna, igaz? Így van! Elégett volna. Semmi nyoma nem lenne.

A nyelvvel ugyanez a helyzet. Megszeplősíti a testet, majd lángra lobbantja életünk folyását, és olyan tűz keletkezik, amely nem hagy nyomot. A szavak, amelyek a tüzet fellobbantották, végül a hamu közé kerülnek, úgy, hogy nem is lehet tudni, hogy egyszer ott voltak.

Tehát soha ne becsüld le a szavaid erejét! Biztosíthatlak, a sátán sem teszi. Folyamatosan azon dolgozik, hogy negatívan beszélj. A fájdalom, betegség és az elkedvetlenítés nyilait fogja feléd lőni, mert rá akar venni arra, hogy hitetlen szavakat szólj – olyan szavakat, amelyek végül lángra lobbantják az életedet.

Ne engedd, hogy sikerüljön neki! Inkább oltsd ki azt a tüzet azáltal, hogy követed az Efézus 6:16 utasításait. Tedd meg, amit Pál apostol mond: „Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok.”

Szóld a hit szavait, és oltsd el a tüzet, még mielőtt fellobbanna ma!

Igei olvasmány: Jakab 3:1-10

Carl Eichhorn: Krisztusban megszenteltek vagyunk


 Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (1 Péter 1, 16)

A fenti Ige alapján azt gondolhatnánk, mintha a megszentelõdés a mi munkánk lenne. De nem így van, különben Péter apostol ellentmondana önmagának, mert utána rögtön így folytatja: "megváltattatok hiábavaló életetekbõl". A hiábavaló élet üres, hiányzik belõle minden mélyebb erkölcsi és isteni tartalom. Ebbõl a tisztátalan, bûnös életbõl váltott meg minket a Bárány drága vére. Amint hittel megragadjátok a vér erejét, már szabadok vagytok és megszenteltettek Isten szolgálatára. Most tehát úgy viselkedjetek, mint szentek, amivé Isten kegyelme által lettetek! A szent Isten szent életû gyermekeket akar.

Rendkívül fontos, hogy ez a drága igazság áthasson bennünket és abbahagyjuk a megszentelõdéssel kapcsolatos minden igyekezetünket; rá kell álljunk a hit és kegyelem talajára. Krisztus Jézusban megszenteltek vagyunk (1 Kor 1, 2), Õ szentségünkké lett nekünk. Amint hittel megragadjuk Õt, nagy változás történik: Õbenne már nem vagyunk tisztátalanok, hanem tiszták. - De hát nem talál-e az ember a hívõkben is sok hibát? És mégha mások nem is látják, nem érzik-e õk maguk, hányszor vesz erõt rajtuk a régi, tisztátalan természet? Mégis szentek õk, amíg minden tisztátalanságot engednek magukban megítélni, bûnbánatban meghajolnak és Megváltójukat újra meg újra megragadják. Már nincsenek a tisztátalanság uralma alatt, a bûn többé már nem életelemük; nem élnek benne úgy, mint a hal a vízben. A Szentlélek befolyása alatt állnak; aki Jézusban hisz, mind elnyeri a Szentlelket. Szívük mélyén elszakadtak a bûntõl, az a vágyuk, hogy tisztán és szentül éljenek. Minden hibájuk, bûnük és beszennyezõdésük ellenére is szenteknek nevezhetik magukat. A korinthusiakban még nagyon sok kifogásolni való volt, mégis szenteknek nevezi õket az apostol.

De ha valaki Isten kegyelme által szentté lett, az járjon is úgy és engedje, hogy a Szentlélek határozza meg gondolkodását, beszédét, cselekedetét. A szentség adománya feladattá lesz: amivé lényünk mélyén lettünk, az mutatkozzon meg életünkben és magatartásunkban! "Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk" (Gal 5, 25). Az új természet és az új irány, amit kaptunk, életünk minden megnyilvánulásában érvényesüljön. Minden tettünkben, kapcsolatunkban, beszélgetésünkben, rejtett belsõ döntéseinkben és lelki elõhaládasunkban ez a szentség mutatkozzék meg!

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

Megmenekült már a lelked?

ELDONTOTTEM,KOVETLEK EN.vob

2012. július 5.

Ige: A prófétákról


Így szól az Úr, amikor Mózes ellen lázadtak Áron és Mirjam, aki ezért leprás lett, - kijelentve, hogy: „… Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, vagy álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szembe szólok (és beszélek) ővele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, (világosan, nem rejtélyesen) és az Úrnak hasonlatosságát (is megpillanthatja, és) látja. Miért nem féltetek (és hogy mertetek) hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen? (4 Móz. 12,6-8).

Ige: Isten szól


Bemerítő János atyja – így prófétál, bizonyságot téve arról, hogy Isten az ősidőktől fogva szólt, és szól az emberhez: „Amint szólott [meghirdette; kijelentette] az ő szent prófétáinak szája [az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől;(világ)korszaktól] fogva voltak. Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba helyez], és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek). Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, [arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk. 1,70-73)

Ige: Az Úr Jézus


 „Annyival kiválóbb [feljebbvaló] lévén [hatalmasabbá lett] az angyaloknál [a hírnököknél], amennyivel különb nevet [onoma): név, hatalom, tekintély, jellemvonás] örökölt azoknál” (Zsid. 1,4)

Pál apostol bizonyságtétele: Az Úr Jézust engedelmességéért: „… az Isten is felmagasztalá Őt [mindenek fölé], és ajándékoza néki oly nevet, amely minden [más] név fölött való; [amely minden névnél nagyobb]

Más fordítás: „ezért azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott neki, amely minden más név és hatalom fölött áll. Isten azért tette ezt, mert azt akarja], hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké [égieké], földieké és föld alatt valóké [(katakhthoniosz): sátáni, sötét: (Mohay András: Újgörög-Magyar kéziszótár 318. oldal)]” (Fil. 2,9-10).

Dávid így prófétál Isten nevéről: „Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztaltad a te beszédedet (alétheia: a Te Igédet) (Zsolt. 138,2).

A feltámadott nevéről kap kijelentést János apostol. aki így látta Őt: „És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének  neveztetik (Jel. 19,13)

Nem értem én

Az egyetlen ÚR!!


CseriKálmán: Kiáltott Jósáfát


 ...körülfogták... Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az Úr megsegítette; Isten másfelé terelte őket. (2Krón 18,28-34)

Lezajlott hát a csata, amitől Isten óvta a királyokat. Szörnyű vereség lett a vége, Aháb ottmaradt a harcmezőn, és Jósáfát is csak isteni csoda révén menekült meg.

Ennyire igaz az, hogy Isten az ő beszédével meg akar menteni minket. Ha azt komolyan veszik, elkerülték volna ezt a tragédiát. De Ahábot nem is érdekelte, Jósáfát pedig nem mert hallgatni Isten világos intésére. Szívszorító jelenet: két felelős vezető ott tántorog a szakadék szélén, ha belezuhannak, magukkal rántják a népet is, s Isten nyújtja feléjük a kezét, de ők ellökik maguktól. Háromszáz évvel később ugyanez történt, megvetették Isten igéjét, és bekövetkezett a babiloni fogság. És mi mit teszünk Isten életmentő igéjével?

Aki nem engedi, hogy Isten szava bölccsé tegye, az egyre balgább lesz. Aháb azt javasolja, hogy Jósáfát maradjon királyi ruhájában, ő pedig páncélba öltözik. És Jósáfát nem lát át a szitán! Persze hogy őt támadják a csatában, s csak az menti meg, hogy végre Istenhez kiált, és az Úr elviszi onnan támadóit.

Előbb is kiálthatott volna, de eddig nem volt szava Istenhez. Ő azonban olyan kegyelmes, hogy az ilyen segélykiáltást is meghallgatja. Így hallotta meg Jézus a vele együtt megfeszített lator kiáltását is. Mert „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik" (ApCsel 2,21 - Károli).

De aki nem hívja segítségül, hanem magában bízik, az elvész, mint Aháb. Ha páncél van rajta, akkor is.

Így van ez a mi örök sorsunkkal is. Kilátástalan helyzetbe kerültünk, ahol nem tudunk magunkon segíteni, mint Jósáfát. De aki Isten kegyelméért kiált, üdvösséget kap. Aki pedig a maga álruhás huncutkodásában reménykedik, elpusztul. Hisszük-e mind a két megállapítást?

Ne legyen fogyatkozásunk!


"Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére".

Zsidókhoz írt levél 4:1-3

Valakiknek ígéret adatott, de nem értek vele semmit, mert engedetlenek voltak. Mások jó hírt hallottak, de nem volt hasznuk belőle, mert nem hitték el. Aki hisz és hűséges, annak egyszer eljön az a nap, ami olyan tökéletes, mint a Föld első szombatja volt - makulátlan, fejlődésre képes, mentes minden rossztól és üdítően pihentető.

Vigyázz, mert bár gyönyörű az ígéret, de el lehet szalasztani. Például hitetlenség miatt.

"Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen."
"Túl egyszerű: Valaki már kifizette az ártat, nekünk csak el kell fogadni."

Túl szép, de nem azért, mert hamis, hanem mert Attól a Hatalmas Istentől származik az ötlet, Aki a Leghatalmasabb a Világegyetemben.

De le lehet maradni erről az eszményi nyugalomról a késés miatt is.

"Túl elfoglalt vagyok."
"Sok tervem van még Isten nélkül."
"Nem lenne nyugodt a lelkem, ha Istent elfogadnám, mert sok dolgot nem tehetnék már meg az életben."

Egy rabbitól egyszer megkérdezte valaki:
- Rabbi, mikor kell megtérnem legkésőbb az életben?
A rabbi válaszolt:
- Egy órával a halálod előtt.
- De honnan tudjam, mikor fogok meghalni?
- Ezt senki sem tudja, ezért a legjobb az, ha máris Istennek adod az életedet - válaszolt a rabbi.

Késés, hitetlenség, engedetlenség: rokonok. Sajnos ha lekéstük a vonatot, már teljesen mindegy, milyen okból.

A zsidó nép, akiket csodák sorozatával hozott ki Isten Egyiptomból, a folyamatos zúgolódásuk és hitetlenségük miatt nem akkor és nem úgy vonultak be Kánaánba, ahogyan Isten szánta nekik. De ha még meg is történt volna, mi abból nem profitálnánk. Isten olyan nyugalmat ígér, ami nem származás, hanem hit által kapható, teljesen ingyenes és örök életre szól!

Én kérek belőle! Veled mi a helyzet?

Isten elfogadta az áldozatot


Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent" (Bír 13,23).

Isten tetteit valóban ennyire jól kell értenünk és értelmeznünk. Itt a látható történésekből egy asszony helyesen következtetett Isten szándékára. Nem valószínű, hogy az Úr azt jelentette volna ki Mánóahnak és feleségének, hogy fiuk fog születni, ha meg akarta volna ölni őket. Az asszony helyesen érvelt, és érveléséből mi is tanulhatunk.

Mennyei Atyánk elfogadta a golgotai nagy áldozatot és kijelentette, hogy az kedves a számára. Hogyan akarhatna hát most megölni minket? Mire való lett volna az engesztelő áldozat, ha a bűnösnek mégis meg kell halnia? Nem kell meghalnia! Jézus Krisztus áldozatát elfogadta az Atya, és ezzel minden félelmünknek vége kell legyen.

Az Úr megmutatta nekünk, hogy kiválasztott és elfogadott bennünket, közösségünk lehet Krisztussal, szeretett Fiával, akivel eljegyzett bennünket: hogyan is pusztíthatna el mindezek után? Ígéretei annyira telve vannak áldással, hogy azokból bizton következtethetjük, hogy az örök életre meg fog tartani minket. Ha elvetne bennünket, hogyan teljesíthetné be a velünk kötött örök szövetséget? Mindaz, ami a múltban történt, biztosíték számunkra Isten hűségéről, a jövő pedig igazolni fogja, hogy ez így van. Nem fogunk meghalni, hanem örökké élni, mert megismertük Krisztust, és megláttuk a Szent Szellem világosságánál benne az Atyát. Mivel ebben az életadó felismerésben részünk lehetett, részünk van az örök életben is.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből


Pintér Béla Karjaid tartanak

Angyalok őriznek


Életcseppek


"A hamis hit hasonlít az élő hitre, mint ahogy egy fénykép is hasonlíthat az élő személyre. Ezt szokták egy jól sikerült fényképről mondani: a megszólalásig hasonlít, de - éppen nem szólal meg! Mert nem él. Nem mozdul meg. Halott. Értjük már, milyen a hit cselekedetek nélkül?" /Joó Sándor/

Egy igazi anya


1975. július 20-a volt. Nap ragyogott az égen,Maya  futva ment le a kórház lépcsőjén lent párja várta. Nyakába ugrott boldogan mondta igen igen 8 hetes terhes.

Attól fogva minden gondolata a baba körül forgott. Párja sokat volt távol munkája miatt, de az együtt töltött idő szép volt. Maya boldogsága határtalan volt. A terhességet egészen 20 hétig jól viselte, akkor begörcsölt és vérezni kezdett KÓRHÁZBA KERÜLT SZIGORU FEKVÉST IRTAK AZ ORVOSOK.

Párja gyakran meglátogatta, de a látogatások egyre csökkentek. Úgy volt,hogy karácsonyra hazaengedik. Párja december 22-én be ment hozzá és közölte vele, hogy elköltözik és elhagyja.

Maya összeroppant, ahhoz, hogy a baba megmaradjon egy hétig altatták.

1976 márciusában megszületett a baba, kisfiú lett. Sajnos betegen született. Az apja semmi féle támogatást nem akart fizetni a kötelezőn kivül. Igy maya kénytelen volt abból a kevés pénzből albérletben elkezdeni gyermeke felnevelésének komoly harcát. Diplomát adva a kezébe.

Mindent meg tett és igazi rendes jóra való gyermeket nevelt belőle.
A gyerek amikor felnőtt mindenbe támogatta.

Az apa az új családjában két gyermeket nevelt mindkettő elzüllött. Nem törődtek vele. Szerette volna felvenni elsőszülött fiával a kapcsolatot, de az kijelentette,hogy hozzá csak annyi köze van, hogy a világra jöttében közrejátszott, de soha sem volt az apja.

Anyámat tönkretetted, miattad nehéz élete volt,  én támogatom hátralévő éveiben mert ő mindig és mindenben mellettem volt.

Nincs még egy olyan ember, akit annyira szeretnék, mint őt, mondta az apjának és otthagyta.

Mos t, hogy már neki is családja van, ő mesél gyermekeinek, és feleségét tiszteli, mindenben a segítségére van.

Mikor édesanyja lehunyta a szemét akkor minden szerette ott volt körülötte, mert nem engedték kórházba az elfekvőbe felváltva ápolták. Az orvos egy héten kétszer járt hozzájuk.
.
Egyszer megkérdeztem tőle ő milyennek látta édesanyját. Ő azt mondta nem volt különleges csak ANYA volt így nagybetűvel és én szerettem és szeretni fogom halálom napjáig, remélem én is olyan szülő leszek, hogy a gyermekeim emlékeznek mindig rám.


Oswald Chambers: AZ ÖRÖK CÉL


"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).

Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát. "Célom Isten maga..., minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton" azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a célhoz vezet.

Amikor Isten szól - és Ő a bennem lévő természetéhez szól -, akkor már nincs többé lehetőség a kérdezősködésre: annak egyetlen következménye az azonnali engedelmesség. Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor egyszerűen megyek. Ha Ő azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem, ha ő azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten természete.

Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Ő lénye határozza meg, hanem az enyém.

"Mert én hitvány s földhözragadt vagyok,
Azért nem látom utad magasabbnak..."

Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten! Addig nem lehet valóságos Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtől szembe nem állok vele, de akkor tudom, hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak Te!"

Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben engedelmeskedtünk neki és az Ő lénye azonnal megnyílt előttünk. "Isten minden ígérete Őbenne lett igen és Őáltala ámen" (2Kor 1,20). Engedelmességből születik az "igen". Amikor életünk engedelmességével mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Mennyei otthonom

A győztes Úr!


Hatalmad van a vihar felett


A napokban kérdezte valaki, hogy miért teremtette Isten a mennydörgést?

Eddig fel sem tűnt a szó. Miért mennydörgés, miért nem pld. pokoldörgés? Milyen hazug az ördög, hisz a viharnak semmi köze a Mennyhez.

Márk 4,35-40: Azután monda nékik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték Őt, úgy amint a hajóban volt; de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték Őt, és mondának néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lett nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van az, hogy nincs hitetek?

Jézus megdorgálta a vihart, és az engedett neki. 1Ján. 3,8: …Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Tehát Jézus azért tudta lerontani a vihart, mert az az ördög munkája, nem pedig Istené.

Nagyon sokan félnek a vihartól, a villámlástól, a dörgéstől. És ezek tényleg félelmetes dolognak tűnnek. 1Pét. 5,8-9: …vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, kit nyeljen el: akinek álljatok ellen, erősek lévén hitben…

Ordító oroszlánnal, még nem találkoztam, de valószínűleg hasonlóan félelmetes, mint a nagy szél, villámlás, dörgés. Jézus is azt kérdezte, miért féltek, miért nem hisztek, és Péter is azt mondja álljunk ellent a félelmetes dolgoknak hittel.

Emlékszem az első esetre, amikor gyakoroltuk a hatalmunkat az időjárás felett. Nyaralásból jöttünk haza, és hatalmas eső kísért végig az úton. Reménykedtünk, hogy mire hazaérünk eláll, de még akkor is ömlött az eső, amikor már a szomszéd településen jártunk. Megvallottuk a feleségemmel, hogy amikor hazaérünk nem fog esni, és nyugodtan ki tudunk pakolni az autóból. Dicsőség Istennek így is lett! Amikor végeztünk, akkor kezdett el esni. Azóta is nagyon sokszor gyakoroljuk ezt. Pld. elmegyünk boltba, elkezd esni az eső, és megállítjuk, amíg haza nem érkezünk. Valamelyik este jégeső kezdett esni, és aznap tettük ki a gyerekeknek a medencét, ami csak egy vékony fóliával volt letakarva. Azonnal elparancsoltuk a jeget. Dicsőség az Úrnak nálunk semmi kárt nem tett, míg a szomszéd utcában lakok mondták, hogy náluk mindent elvert. Ott annyi esett, hogy állt a járdán a jég.

Persze volt, amikor elbuktunk. Megláttuk, hogy esik az eső, és: Jaj, most meg fogunk ázni! Meg is áztunk. Aztán bocsánatot kértünk az Úrtól a hitetlenségért, és legközelebb már ismét működött.

Szóval, ha egy félelmetes dologgal állsz szembe, akkor ne félj, hanem állj ellen hittel neki, hiszen hatalmad van felette. Lukács 10,19: Ímé, adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.