2012. május 30.
2012. május 29.
Ige: A győztes jutalma
János
apostolhoz látomásban így szól a Megdicsőült Úr: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Szellem a (kihívott)gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet (dzóé: örök élet = A természetfeletti élet; az
életnek egy más létezési formájának) fájáról,
amely az Isten paradicsomának közepette van” (Jel. 2,7).
Ige: Az extázisról
„Ha azért bolondok vagyunk [ha
önkívületbe, extázisba kerülünk; ha
elragadtatunk, és magunkon kívül vagyunk], Istenért [van ez, Istentől];
ha eszesek vagyunk, [ha a józanésznek
megfelelően járunk el; ha mérsékeljük
magunkat, és önuralmat
tanúsítunk] érettetek van az [nektek tárulunk fel]. (2
Kor. 10,8; 11,16; 5,13).
Ige A hústest gyengeségének oka
*Az apostol így
ír a Galatáknak: „[Hiszen] tudjátok pedig, hogy (hús)testem erőtlensége [(asztheneia): gyengeség,
erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az
evangéliumot [(euangelidzó): győzelmi
hír, győztes hadvezér érkezésének jó híre] először [az első alkalommal].
„Kérlek azonban titeket
atyámfiai [testvéreim], a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy
mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de
legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben [érzéssel] és ugyanazon véleményben [meggyőződéssel
igazodjatok egymáshoz].
Mert azt a hírt kaptam [megtudtam] rólatok, testvéreim,
[atyámfiai] Klóé [jelentése: fiatal hajtás] embereitől, [háza-népe közül valóktól] hogy viszálykodások [versengések,
veszekedések, viták] vannak közöttetek
[pártokra szakadtatok]” (1 Kor. 1,10-11).
„Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot (arcot) a suttogó nyelv” (Péld. 25,23).
Oswald Chambers: MEGELEVENÍTŐ ÉLET
"Ti pedig maradjatok Jeruzsálemben, mígnem
felruháztattok mennyei erővel" (Lk 24,49).
Nemcsak saját felkészíttetésük miatt kellett a
tanítványoknak a pünkösdre várniuk; addig kellett várniuk, amíg az Úr
megdicsőülése történelmi ténnyé lett. Mihelyt megdicsőült, mi történt?
"Miután Istennek jobbja által felmagasztaltatott és a megígért Szent
Szellemet az Atyától elnyerte, kitöltötte azt, amit most láttok és
hallotok" (Csel 2,33). A következő mondat: "mert még nem volt Szent
Szellem, mivel Jézus még nem dicsőíttetett meg" (Jn 7,39) - nem mireánk
vonatkozik. Ma már a Szent Szellem kitöltetett, az Úr már megdicsőült: most már
a várakozás ideje nem Isten gondviselésétől, hanem a mi készenlétünktől függ.
A Szent Szellem befolyása és hatalma már pünkösd előtt is
munkálkodott, de Ő maga még nem volt itt. Amint Urunk megdicsőült
mennybemenetelekor, a Szent Szellem eljött ebbe a világba és azóta mindig itt
van. El kell fogadnunk ezt a kinyilatkoztatást, hogy Ő itt van! A hívő legyen
állandóan nyitott a Szent Szellem befogadására. Amikor befogadjuk a Szent
Szellemet, megelevenítő életet nyerünk a mennybe ment Úrtól.
Nem a Szent Szellem keresztsége változtatja meg az
embereket, hanem a mennybe ment Krisztus hatalma, amely a Szent Szellem által
az emberek szívébe jut; ez változtatja meg őket. Mi sokszor szétválasztjuk azt,
amit az Újszövetség soha nem választ szét. A Szent Szellem keresztsége nem
Jézus Krisztustól független megtapasztalás, hanem az Ő mennybemenetelének
bizonyítéka.
A Szent Szellem keresztsége sem az időre, sem az
örökkévalóságra nem emlékeztet, hanem az az egyetlen csodálatos, dicsőséges
MOST. "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged" (Jn 17,3).
Kezdd el Őt most megismerni és soha ne hagyd abba!
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
A bánat könnyei
'Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az
égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre
rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett
hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott
rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a
feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de
azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét. . . Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét. . . Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá.
A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá:
Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza. '
Erő az erőtlenségben
De ő ezt mondta nekem: “Elég neked az én kegyelmem, mert az
én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel
dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Kor. 12: 9)
Nagyon bízató ez az igevers. A versenyszellem mindenütt
fellelhető, a legjobb lenni, a legjobbat nyújtani, nem csak az iskolában,
munkában, de a kapcsolatokban is. Nem mintha ez rossz lenne. Csak egyszerűen
nem lehet mindig, mindenütt a legjobb lenni (ez nem jelenti azt, hogy nem kell
a legjobbat nyújtani, ami tőlünk telik).
Isten amikor feladatot bíz ránk, ezt nem aszerint teszi
elsősorban, hogy mi mit gondolunk magunkról, mire érezzük magunkat képesnek (lásd
Mózest, Gedeont), bár Jézus beszél arról, hogy mielőtt belefogsz valamibe jó
lenne előtte felszámolni a költségeket, mégis a szuverén és gondviselő Isten
útjait sokszor nem értjük. Elhívhat olyan feladatra, amihez nincs elég erőnk –
és ez kegyelem. És lehetőség élni Isten ereje által. Nem könnyű. De aki nem
kockáztat, az veszít – hallottam egyszer. Nem meggondolatlanságra,
felelőtlenségre bíztatok. Bátorításul írtam e néhány sort elsősorban magamnak.
Engedelmeskedni Isten felismert vezetésének, akkor is, ha úgy tűnik erőm
feletti a feladat. Csak így lehet megtapasztalni Isten megtartó erejét.
Carl Eichhorn: Az Istentõl parancsolt félelem
Attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet
elvesztheti a gyehennában.
(Máté 10, 28)
A világ könnyelmû gyermekei tréfát ûznek a kárhozatból; az
istenfélelem eltûnõben van az emberek között. Ennek egyik elszomorító jele az,
hogy a kárhozat sokak elõtt nem létezõnek tûnik fel, másoknak pedig egyenesen
nevetség tárgya. Isten gyermekei azonban tudják, hogy van kárhozat és van
pokol. Hisznek Isten Fia szavának, aki a láthatatlan világból jött el közénk és
pontos betekintése van a menny és pokol dolgaiba. Milyen élesen és nyomatékosan
állítja elénk Jézus a kárhozat borzalmait (Márk 9, 43-48)! Isten gyermekei
tudják, hogy van pokol, mert aki egyszer komoly bûnbánaton ment át, az szinte
maga is alászállt a poklokra. Felismerte az Istentõl való elhagyatottság
irtózatos voltát és remeg attól, hogy örök elvettetés lehet része. Az Isten
szentségétõl való félelem nehezedett rá, meglátta azt a szörnyû szakadékot,
amely a bûnöst Istentõl elválasztja. Ezért tudja, hogy van pokol. - Akit
azonban a Megváltó kegyelme megragadott, éppen olyan jól tudja azt is, hogy van
mennyország. Tudja abból a békességbõl, amit a bûnbocsánat adott szívébe és
abból a bizonyosságból: Isten
engem is szeret, gyermeke
vagyok.
Isten gyermekének a szívében minden üdvbizonyosságon túl is
kell az az üdvös és hasznos félelem maradjon, amelyrõl Jézus azt mondja:
"Attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a
gyehennában." Jézus ezt a megdöbbentõ Igét éppen a tanítványoknak mondta
el. Tehát nem szabad magunkat hamis bizonyosságba ringatni. Nem árt, ha néha
elfogja lelkünket az aggodalom: vajon valóban célba érek-e? Ez annál inkább a
Megváltó karjaiba kerget minket. Különösen akkor gondoljunk nyomatékosan az
elbukás szörnyû következményeire, amikor a bûn izgat és csábítgat minket. Ha
Isten gyermekei ismét a gonosz birtokába kerülnek, kárhozatuk kétszeresen
súlyos. Még Pál apostol szívében is feltámadt idõnként az a szorongó érzés,
hogy vajon nem kerül-e majd elvettetésre. Mennyivel inkább kell nekünk helyet
adnunk e gondolatnak, hogy azután annál jobban óvakodjunk a bûntõl. - Az Isten
elõtti félelem azonban jó és hatékony ellenszere az emberektõl való félelemnek
is. Ha mi Isten elõtt remegünk, akkor nem remegünk az emberek elõtt.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Albert Einstein (1879-1955)
Mi az értelme létezésünknek, és mi értelme egyáltalán az
élőlények életének?
Erre a kérdésre
válaszolni nem egyéb, mint hívőnek lenni
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS
Kedvesem, az életed erőssége és az egészséged nem csak az
örömben található meg, hanem abban is, hogy úgy kezeld a dolgokat, ahogy éppen
jönnek. Itt a szorgalmasság a kulcsszó. A csendes, kitartó állhatatosság nagyon
hasznos lesz számodra, és továbbvisz az előre haladásodban. Nem annak van az
ideje, hogy leragadj a látszólag leterhelő körülményeknél. Amikor valamiről azt
látod, hogy túl sok neked, és nem tudod kezelni, akkor bízz Bennem és várd
Tőlem a segítséget, amire szükséged van, mondja az Úr. Én útmutatást,
bölcsességet és erőt adok neked mindenben.
Zsoltár 121:1-2 Felemelem szemeimet a hegyekre;
honnét jöhet nekem segítség? Az én segítségem az Úrtól van; ég és föld
alkotójától.
2012. május 28.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)