2012. május 26.
2012. május 25.
Ige: „Bízzatok, én legyőztem a világot”
Ti vagyok azok: „Akiket Isten hatalma őriz (őriz - egy helyőrséggel-, megvéd) hit (bizonyosság, meggyőződés,
hitvallás, hűség) által az üdvösségre
(megmenekülésre), amely készen van
(készen vár), hogy az utolsó időben
nyilvánvalóvá legyen (lelepleződjék). Amelyben
örvendeztek (ugráltok az örömtől, és ujjongtok), noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések
között, és a (sokféle, sokrétű kísértés miatt, a
gonoszság megtapasztalása által).” (1Pét 1:5-6).
Hát: „Szeretteim,
ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, ne ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (kísértés) végett
támadt köztetek. (amelyen kell átjutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (fordulna elő) veletek”
(1Pét 4:12).
„Sőt, (a szerint) amennyiben részetek van (személyes közösséget vállaltok, részt
vehettek) a Krisztus szenvedéseiben
(szenvedéseivel), örüljetek (vidám,
azaz békésen boldog), hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradóan boldognak lenni; rendkívüli módon örül,
ujjong) örvendezhessetek (vidám, azaz
békésen boldog). Boldogok [vagytok]
(a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha
Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat
kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert
megnyugszik (megpihen) rajtatok a
dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok
káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4:13-14).
„A minden(fajta) kegyelemnek
(jótétemény, szívesség, kedvezés, ajándék, öröm, nagyvonalúság, nagylelkűség,
bőkezűség)(szerzője) Istene pedig, aki az
ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott
el minket a Krisztus Jézusban. Titeket, akik rövid ideig (keveset) szenvedtetek (rövid szenvedésetek után),
ő maga tegyen (tesz, fog tenni) tökéletesekké. (alkalmassá) (helyre fog
igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz, helyreállít), erősekké (rögzít, erősít, megalapoz,
rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká
(megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi ismeretekben és hatalomban]), és állhatatosakká (megalapoz).” (1Pét 5:10).
Ezért: „Teljes
(nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz
nyugodt, békés örömnek) tartsátok
testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a
gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).
„De mindazok is,
akik hitben akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek
pedig és az ámítók nevekednek
(és még tovább mennek) a rosszaságban,
tévelyegve és másokat is megtévesztve”
(2 Tim. 3,12-13).
Az Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy
békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én
legyőztem a világot” (Ján. 16,33)
Ige: Az igazi Evangélium
Az Úr Jézus feltámadása, és a
Szent Szellem kitöltetése után az apostolok központi üzenete ez, azt is
kijelentve, hogy miért történt mindez: „Izraelita
férfiak, halljátok meg e beszédeket (ezeket az igéket). A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki
Istentől bizonyságot nyert (akit az Isten igazolt) előttetek erők, csudatételek és jelek által. Melyeket ő általa
cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek
elvégezett tanácsából és rendeléséből (az Isten elhatározott döntése és
terve szerint) adatott halálra,
megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára (vagyis kínoszlopra) feszítve megölétek (mert ti a pogányok
keze által felszegeztétek és megöltétek): Kit
az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt
néki attól fogva tartatnia” (Csel.
2,22-24)
Pál apostol kísérőivel Thessalonikába érkezett, ahol volt a zsidóknak
zsinagógájúk, és: „Pál pedig, amint
szokása vala, beméne hozzájuk, és három szombaton át vetekedék (és vitába szállt)
velük az írásokból (vagyis az Írások
alapján). Megmagyarázva és kimutatva
(és bizonyította nekik), hogy a
Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus
a Krisztus, akit én hirdetek néktek” (Csel.
17,2-3)
Mert Ő az: „aki halálra adatott [vagyis
halált szenvedett; mert ki lett szolgáltatva] bűneinkért [azaz: vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért
(botlásainkért és elhajlásainkért] és
feltámasztatott [vagyis feltámadt] megigazulásunkért
[felmentésünkért, vagyis: igazzá nyilvánításunkért]. De Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik
elaludtak” (Róm. 4,25; 1Kor.
15,20)
És minden városban ezt hirdeti
az apostol, példát adva minden igehirdetőnek: „Mert azt adtam előtökbe [erre tanítottalak] főképpen [és elsősorban azt hagytam rátok], amit
én is úgy vettem [amit magam is kaptam; (melyet én is tanultam)], hogy a Krisztus
meghalt a mi bűneinkért [vagyis céltévesztésünkért] az írások szerint.
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott [és
életre kelt] a harmadik napon az írások szerint” (1 Kor. 15,3-4)
Ige: A hit ereje
Az
Úr mielőtt kiküldi a mindenkori tanítványait: „… ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen
(vagyis minden démonok, gonosz, tisztátalan szellemek felett), és betegségek gyógyítására. (Luk. 9,1)
És
Márktól megtudjuk, hogy az Úr: „… kezdé
őket kiküldeni kettőnként, és
ada nékik hatalmat a tisztátalan szellemek (démonok) fölött.” (Márk. 6,7)
Mert a hitetlenség szellemét
csak ima és böjt által lehet kiűzni: „És
Jézus … monda nékik: Legyen hitetek (és higgyetek) Istenben. (Más fordítás: legyen Isten hite bennetek). Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt
mondja ennek a hegynek: Kelj (és emelkedjél) fel és ugorjál (vesd magadat) a
tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik,
meg lesz néki (mert annak meg is adatik az), amit mondott” (Márk. 11,22-23)
Imádság:
Hát becsaphatlak-e Téged, Uram? Járhatok-kelhetek-e álarcban
Teelőtted?
Ha tévedéseimben álarctalanul, bűneimben Téged becsapni nem
akarva
Előtted megállok, Rád – és magamra – akkor találok.
Őrizz, Uram, hogy innen, Tetőled, ettől a bűnbánó
őszinteségtől soha nem tévedhessek el!
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Bocsáss meg!
Viseljétek el
egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…
(Kolossé 3:13)
C. S. Lewis mondta: „Mindenki szép gondolatnak tartja a
megbocsátást, amíg nem történik vele valami, amit meg kell bocsátania”. Mac
Anderson írja: „Az életben néhányszor rosszul bántak velem. Az első reakcióm… a
harag és a neheztelés volt. Éreztem, ahogy a gyomrom összeszorult, elment az
étvágyam, és az öröm eltűnt az életemből… mintha egy kosármeccsen egy félidőt
fémből készült cipőkben játszottam volna. Majd az öltözőben az edző ezt mondta:
»A második félidőben próbáld ki ezt a pár Nike cipőt!«. Szorozd ezt meg tízzel,
és megérted, milyen érzés letenni az érzelmi terheket a megbocsátás ereje
által.”
Jézus leleplezte azt a mítoszt, hogy a szeretet érzelmekre
épül. A szeretet akarati döntés, ha szereted Istent, megtartod parancsolatait.
Ez ilyen egyszerű. Ha azzal küszködsz, hogy megbocsáss valakinek, aki
megbántott, íme néhány szentírási útmutatás, ami segítségedre lehet.
Ne keress megtorlást! Inkább „…győzd le a rosszat a jóval”
(Róma 12:21)! Isten azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma
12:19). Ne siess az ítélettel! Ez nem mindig könnyű, ha te vagy a sértett fél,
de a Végső Bíró azt mondta: „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek…”
(Máté 7:2). Hozd rendbe a dolgokat! Jézus azt mondta: „…békülj ki…
atyádfiával…” (Máté 5:24). Ne várj arra, hogy a másik ember tegye meg az első
lépést – tedd meg te! „Törekedjetek mindenki iránt a békességre…” (Zsidók
12:14). Imádkozz azért, aki megbántott! Bármennyire is nehezedre esik,
„…imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6:28)! Isten megadja
kegyelmét ahhoz, hogy meg tudj bocsátani, és hogy az embereket az Ő szemével
tudd nézni.
Sínek között
Éjszaka volt, a gyerekek már az álomkönyvet lapozták.
Az anya egyenként föléjük hajolt, megsimogatta a kis
buksikat és óvatos csókot adott a szunnyadva mosolygó arcokra.
Már majdnem becsukta a gyerekszoba ajtaját, mikor még
egyszer visszanézett az éj takarta ágyak felé - ő így is látta a benne alvókat.
A zárt ajtó kilincsét percekig markolta, ujjai elzsibbadtak
a nagy szorításban.
Mikor végre el tudta engedni, két tenyerét az ajtólapra
fektette, s halkan a szoba felé súgta - ˝Szeretlek benneteket...˝, majd arcát
az ajtóhoz érintette és megcsókolta.
Mellkasát szinte szétfeszítette a tébolyfájdalom, könnyei
langyos cseppekben hulltak a szőnyegre.
Csendesen felvette cipőjét, kócos haját ujjaival átfésülte,
letörölte szeméről a szétmosódott festéket, egy utolsó pillantást vetett a
tükörben visszanéző idegenre, majd kábán, szinte önkívületi állapotban, magát
kívülről követve kilépett a lakásból.
Éjjel egy óra volt.
Senki más nem járt már az utcán.
Máskor ki nem merészkedett volna egyedül ilyen későn - félt
a sötétben - de a zavarodott elme elszántsága legyőzte a rettegést.
Két kezét zsebre dugva, fejét a földre szegezve, gondolatait
félredobva határozottan lépkedett a kihalt utcákon.
Még a célnál sem torpant meg...
A telihold megvilágította, szinte fénycsíkot húztak az
éjszaka földjén a vonatsínek... párhuzamos, fénylő vonalak mentén vitte útja a
vég felé.
Vászoncipőjén keresztül érezte az éles kövek hasítását,
minden lépés fájva nyilallt.
Csörögtek, hangosan koccantak, mintha mind utána kiáltanának
- ˝Állj meg, fordulj vissza, rossz az út, amit választottál!˝.
De ő nem figyelt a kövek intő szavára, eltökélten haladt
tovább, míg csak meg nem hallotta a vonat távolból kattogó zaját.
Megállt és várt...
A kanyarnál megjelentek a végzet sárgán fénylő szemei és
felüvöltött rémisztő hangja.
De ő csak állt és várt, nem mozdult...
A szörny tekintete közeledett, elkezdte felfalni a lelkét.
Közben csak üvöltött, üvöltött tovább... már ott ordított
előtte, hangja szinte kettétépte a szívét.
... és akkor egy láthatatlan kéz - az anyai szeretet -
elrántotta a fenevad elől, kilökte a fűre.
A vonat hangosan dudálva zakatolt el mellette.
Lassan felállt, feleszmélt, kitisztult tudata elűzte a
tébolyt. Kezébe temette arcát, hangosan sírni kezdett. Hosszú percekig
zokogott, majd felmászott a töltés gödréből és a sötétben botorkálva elindult,
haza, a gyermekeihez, akiket mindennél jobban szeretett.
Már tudta, önző módon nem hagyhatja őket cserben.
Óvatosan, néma-léptekkel járt a lakásban. Benyitott a
gyerekszoba ajtaján.
Összekuporodott a szőnyegen és úgy hallgatta a kis szuszogó
triót, az éj legszebb, legbékésebb zenéjét.
Így ment ki az Úr Jézus szerető keze minden veszedelemből,
még akkor is ha saját magunk okoztuk is ezt a veszedelmet, bajt, csapást. És csak
annyit kér, hogy engedjük, hogy Ő fogja kezünk, és vezessen egész földi létünk
során.
Spurgeontól gondolatok
Azokat az evezőket kell használni, amelyek kéznél vannak, és
azzal a széllel kell vitorlázni, amelyet Isten ad.
C. H. Spurgeon: Akinek érzékeny a lelkiismerete
„...igazságot teszek bárány és
bárány között!" (Ez 34,22).
Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a
büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.
Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. Ez súlyos bűn, és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. Az Úr azonban látja ezt a
büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.
Kedves olvasóm, te is a gyengék között vagy? Azok között, akik szomorúak a tolakodás miatt, és akiket megbélyegeztek érzékeny lelkiismeretük miatt? Keményszívűek hozzád a testvérek? Ne neheztelj rájuk viselkedésükért, és főleg ne akard nekik visszaadni a tolakodást és a könyöklést. Tedd ügyedet az Úr kezébe". Legyen Ő a bíró! Miért is
avatkoznál a dolgába? Sokkal jobban és igazságosabban tud elintézni mindent, mint mi. Ő a legmegfelelőbb időben ítél, miért is siettetnénk?
A keményszívű elnyomó pedig reszkessen! Még ha úgy látszik is, hogy most büntetlenül léphet másokon keresztül, minden büszke és bántó szava fel van jegyezve és mindegyikért számot kell majd adnia a Nagy Bíró ítélőszéke előtt.
Légy türelemmel, én lelkem! Az Úr ismeri szomorúságodat, és meglátod, megsegít.
C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Elszalasztott lehetőségek
Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy
nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki,
amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy
hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és
egy gyönyörű nőt vegyen feleségül. Emberünk egész életében várta, hogy az ígért
csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és
szegényen halt meg.
Amikor a Mennyország
kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta
álmában, és felelősségre vonta:
- Te hatalmas vagyont
ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam,
… de nem történt semmi."
- Én neked nem
ígértem ezt - válaszolt az angyal. - Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét
ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.
Az ember megdöbbent.
- El sem tudom
képzelni, miről beszélsz!" - mondta.
- Emlékszel, egyszer
volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? -
kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
- Mivel te
visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik
embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor
ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken."
- És arra
emlékszel-e, - folytatta az angyal - volt egy eset, amikor a várost óriási
pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a
romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a
túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek
hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra,
hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve
bólintott.
- Ez egy hatalmas
lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes
életben maradt lakója tisztelt volna téged." - mondta az angyal.
- És emlékszel arra
az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem
hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben
találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint
te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra
bólintott, de már sírt.
- Igen barátom, -
mondta az angyal - ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek
volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
Hasonló lehetőségek
adódnak mindnyájunk életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez
hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és
megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Nem megyünk oda
másokhoz, mert félünk az elutasítástól.
Nem beszélünk az
érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat
más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük. De még nincs veszve
semmi. Mi még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló
lehetőségeket.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Én, az Úr, az Én
céljaimnak a mélységeibe vezetlek előre téged, és közben mindig mögötted állok.
Az igazságba vezérellek, valamint a lelked és szellemed erősségébe. A
biztonságos helyed Bennem van, mondja az Úr. Megoltalmazlak a gonosz
cselszövésektől és az ellened készült pusztító tervektől. Ne félj, mert Én
megszabadítalak az ellenség összes munkájától. Egyetlen ellened készült fegyver
sem lesz jó szerencsés. A hit és a bizalom uralkodjon a szívedben és az
elmédben.
Zsoltár 32:7-8 Te
vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)
Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok,
rajtad lesz a szemem.
Forditotta: Országh
György
Amen! Koszonom.
Aldasos, szep napot
es hetveget kivanok mindenkinek!
Kep: Australia
Forras:
http://ft111.com/
http://gyurinaploja.blogspot.com/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)