2012. május 23.
Oswald Chambers: GONDOSKODÓ HITETLENSÉG
"Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek
és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek" (Mt 6,25).
Jézus Krisztus a józan ész szerinti aggodalmaskodást a
tanítványnál hitetlenségnek tartja. Ha vettük Isten Szent Szellemét, Ő átjár
minket és ezt mondja: "Hol jut szóhoz Isten ebben a baráti kapcsolatban,
ebben az eltervezett nyaralásban, ezekben az új könyvekben"? Ő mindaddig
rajta tartja ujját azon a ponton, amíg meg nem tanuljuk, hogy minden döntésben
Ő legyen az első gondolatunk. Valahányszor más dolgokat teszünk az első helyre,
zűrzavar támad.
"Ne aggodalmaskodjatok..." Ne vegyétek magatokra
az előregondoskodás nyomasztó terhét! Nemcsak rossz az aggodalmaskodás, de
hitetlenség is, mert az aggodalmaskodók véleménye szerint Isten életünk
gyakorlati részletkérdéseivel nem törődik, nekünk pedig mindig ezek okoznak
gondot. Felfigyeltél már valaha arra, miről mondta Jézus Krisztus, hogy
megfojtja a belénk oltott Igét? A gonosz? Nem, e világ gondjai! Mindig a kis
gondok a veszedelmesek! Nem akarunk hinni, ha nem látunk: itt kezdődik a
hitetlenség. Az egyetlen gyógyszer a hitetlenség ellen: engedelmeskedj a Szent
Szellemnek.
Az Úr Jézus nagy felszólítása tanítványaihoz: add át magad!
Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c.
könyvéből
C. H. Spurgeon: Csupa dal
"A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és
a mező fái mind tapsolnak" (Ézs 55,12).
Bűneink megbocsátásával vége legfőbb szomorúságunknak, és
megkezdődik igazi örömünk. Ilyen örömet ad az Úr azoknak, akik iránt
megengesztelődött. Az öröm kiárad, és eltölti az egész természetet. A világ
telve van rejtett dallamokkal, és a megújult szív ért ezek megszólaltatásához.
A teremtett világ a hangszer, és a kegyelmet nyert ember hamar megtanul
játszani rajta. Keze nyomán az egész világmindenség egyetértésben dicséri
Istent. A hegyek és a halmok, a nagyméretű teremtmények adják a basszust, míg
az erdő fái és a többi kisebb dolgok viszik a dallamot.
Mikor Isten Igéje kivirágzik köztünk és lelkek térnek meg,
akkor mintha minden dallal volna tele. Mikor halljuk a fiatal hívők
vallástételeit és az érettebbek tanúságtételét, olyan boldogok vagyunk, hogy dicsérnünk
kell az Urat. Akkor úgy tűnik, mintha a hegyek és a halmok, az erdők és a mezők
visszhangoznák örvendező énekünket, és az egész világ egyetlen nagy zenekar
lenne.
Uram, ezen az örvendező májusi napon hadd énekeljen a világ
vidám és gazdag éneket, mint a pacsirta.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Kenneth E. Hagin: A megbocsátás és a gyógyulás
Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden
betegségedet. - Zsoltárok 103,3
A betegség akkor sújtotta Izrael gyermekeit, amikor nem
engedelmeskedtek a törvénynek. az engedetlenségükre való bűnbocsánat a
betegségeikből való meggyógyulásukat jelentette.
A bajok akkor jöttek Izrael gyermekeire, amikor bűneikkel
kivonták magukat a szövetség oltalma alól. (Zsolt. 107,11. 12. 17.)
Amikor azonban “az Úrhoz kiáltanak szorultságukban:
sanyarúságukból kiszabadította őket. Kibocsátá az Ő Igéjét és meggyógyítá őket,
és megmenté őket a pusztulástól.” (Zsolt 107,19. 20.) Nekünk oltalmunk van a mi
jobb szövetségünk alatt, de megeshet, hogy kivonjuk magunkat a szövetség
oltalma alól. Mivel ismerem Isten Igéjének igazságát az isteni egészséggel és
gyógyulással kapcsolatban, a betegség tünetei csak akkor értek el, amikor
kikerültem Isten oltalma alól.
Ez nem azt jelenti, hogy loptam, vagy hazudtam volna, csupán
nem engedelmeskedtem Istennek úgy, ahogy kellett volna. (Nem úgy szolgáltam,
ahogy Isten mondta, hogy szolgáljak.) Ennek következtében kikerültem a
szövetség oltalma alól, és megnyitottam magamat az ellenség támadásainak. Ezért
meg kellett térnem, vissza kellet térnem a helyes útra. Abban a pillanatban,
ahogy megtettem, a testem meggyógyult.
Megvallás: Isten megbocsátja a bűnöket, meggyógyítja a
betegeket. Elküldte Igéjét és meggyógyított engem, kimentett engem a
pusztulásból.
Minden napunk ajándék
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme.
Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle
változás rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem
göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez
indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó,
tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a
zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha. . .
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel
is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
"Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta
gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.
Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve
utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.
Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba
menő ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt
ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni
az álomtól.
Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!
Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a
mindennapok sokasága.
Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket,
gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a
hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját,
a szeretet rubinszínű áldozatosságát. . .
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke
hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!
Ha Jézussal járjuk a „szürke hétköznapokat” azok olyan
kincsesbányává válnak, amik telve vannak sziporkázó drágakövekkel.
(ismeretlen szerző)
Carl Eichhorn: Ez is Isten gyermekeinek kiváltsága
Majd feltekintett az égre... (Márk 7, 34)
Ismételten ezt olvashatjuk Jézussal kapcsolatban. Mindent az
Atyától várt s mindent ajándékképpen felülrõl vett. Így tekintett fel akkor is,
amikor 5000 éhes ember táborozott körülötte és csak öt kenyér és két kis hal
állt rendelkezésére. Mégsem e készlet kicsinységét nézte, hanem Atyjának
gazdagságával számolt. Lázár sírjánál ugyancsak feltekintett. Nem a halál
reménytelenségét látta, hanem Atyjának életadó dicsõségét. Így tekintett fel
akkor is az égre, amikor a süketnéma állt elõtte. Tekintetét nem az emberi
nyomorúság kötötte le, hanem Isten felülmúlhatatlan ereje.
Jó annak, aki felfelé tud tekinteni. Isten gyermekeinek
lehet és szabad ezt tenniük. "Szemeim mindenkor az Úrra néznek" -
mondja Dávid (Zsolt 25, 15). Neki is megvolt ez a hitbeli látása. Itt lent
sokszor csak bajt, szenvedést, nehézségeket és akadályokat lát az ember, és aki
nem tud felfelé tekinteni, az kedvetlenül, komoran és szomorúan nézi mindezt.
De "akik õrá néznek, azok felvidulnak" (Zsolt 34, 6).
Amikor Anna, Sámuel édesanyja, kitárta szívét Isten elõtt,
még a tekintetét is elfordította életének megalázó, elszomorító és nyomasztó
körülményeirõl és nem látszott többé szomorúnak. A gondteli tekintet eltûnik,
ha az ember valóban fel tud nézni arra, aki minden nehézségnek véget vet és
segíteni tud.
Gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor az ember még a
kezeit sem tudja összekulcsolni s nem telik tõle még egy egyszerû imádság sem.
Így történt Nehemiással is, amikor Artaxerxes király elõtt állt s az
megkérdezte tõle, hogy miért olyan szomorú. Nehemiás szívét bánat marta
szeretett Jeruzsáleme miatt. Akkor még romokban hevert a város. De félt mindezt
elmondani a királynak, hiszen annak kegyeibõl nyerte el a fõpohárnoki
tisztséget. Attól kellett tartania, hogy a király esetleg rossz néven veszi
tõle Jeruzsálemhez való ragaszkodását, amikor olyan ragyogó állással ruházta
fel. De végül mégis nyíltan elõállt bajával és a király megkérdezte tõle, hogy
mit kíván. Nehemiás legszívesebben hosszabb szabadságot kért volna, hogy
azalatt Jeruzsálembe utazzék. De belül tépelõdött: szabad-e ezt kérnem? Nem
esem-e ki a király kegyeibõl? "Ekkor könyörögtem a menny Istenéhez."
Csendes, de sürgetõ tekintetet vetett felfelé s íme, minden nagyszerûen
elintézõdött. Boldog ember az, aki fel tud tekinteni.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Kenneth & Gloria Copeland: Jön a vőlegény
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jön a vőlegény! Jöjjetek
elébe! – Máté 25:6
Isten Szelleme egy kulcsfontosságú üzenetet szól a mai
napon: készülj fel Jézus visszajövetelére! Régi üzenet ez. De mostanában igencsak
időszerűvé vált, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Vannak hívők, akik tévesen azt gondolják, „Ó, én nem hiszem,
hogy tudnunk kellene az Úr visszajövetelének napját. Az a nap úgy fog eljönni
ránk, mint a tolvaj éjjel!”
Nincs igazuk. Isten Igéje szerint nem szabadna, hogy a
világosság gyermekeit meglepetés érje. Szellemben annyira ébernek kell lennünk,
hogy bár nem ismerjük a napot vagy az órát, érzékeljük, hogy eljött az ideje
Jézus visszajövetelének.
Az 1 Korinthus 2:10 azt mondja, hogy Isten a Szelleme által
megjelenti a terveit. Gyanítom, hogy akik Szellemben járnak, az Úr
visszajövetelének napján érzékelik majd, hogy valami történni fog.
Legyél olyan, mint az öt eszes szűz a Máté 25-ben, akik
készen álltak, amikor bejelentették a vőlegény érkezését. Maradj teljes a Szent
Szellem olajával, és ne aludjon ki a lámpásod!
Ne találjon Jézus alvás közben, amikor visszatér. Ébredj fel
a Szent Szellemre! Kerülj Isten akaratába, és készülj fel az Úr
visszajövetelére! Mert ahogy Jézus előre megmondta, éjfélkor kiáltás hangzik.
Az Úr Szelleme Jézus visszajövetelét jelenti be.
Hallod a szellemedben? Hallod az Úr szavait? „Kelj fel, és
gyere ki Hozzám. Legyél Velem közösségben. Kerülj a világosságba most, és abban
a döntő órában az Én terveim részese leszel."
Engedelmeskedj Neki gyorsan! Mert ímhol jön a vőlegény!
Igei olvasmány: Máté 25:1-13
2012. május 22.
Ige: Viharban
Mikor
az Úr Jézus távollétében viharba kerülnek, és kerülünk: „És mikor beesteledék, a hajó a
tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon (vagyis a parton egyedül). És látá őket, amint vesződnek (és
meglátta, hogy mennyire küszködnek) az
evezéssel; mert a szél szembe fúj vala velük (mert ellenszelük van); és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a
tengeren járva (vagyis a negyedik éjszakai őrváltás idején, a tengeren
járva közeledett feléjük); és el akar
vala haladni (és el akart menni) mellettük.
Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték (kísértetnek
hitték), és felkiáltanak; Mert mindnyájan
látják vala őt és megrémülnek (és megrettenek). De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne
féljetek. Ekkor beméne (vagyis beszállt) hozzájuk a hajóba, és elállt (és elült) a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala” (Márk.
6,47-51)
Mert
Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Ezek
látták az Úrnak dolgait (és tetteit), és
az ő csodáit a mélységben (és a mélységes tengeren). Szólott ugyanis és szélvészt támaszt (és szavára forgószél támadt),
amely felduzzasztá a habokat (és
fölemelték őket a hullámok). Az égig
emelkednek, a fenékig süllyednek (majd a mélybe zuhantak); lelkük elolvadt az ínségben (és kétségbeestek
a veszedelemben). Szédülnek (és
imbolyogtak) és tántorgának, mint a
részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala (és bölcsességük egészen
odalett). De az Úrhoz kiáltanak az ő
szorultságukban (az ő nyomorúságukban), és
sanyarúságukból kivezeti őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék
(és lecsendesítette a forgószelet), és
megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És örülnek, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és vezérli őket az ő kívánságuknak partjára
(és a kívánt kikötőbe vezette őket)” (Zsolt. 107,24-30)
Hiszen
Ő az: „Aki egymaga feszítette ki az
egeket, és a tenger hullámain tapos (és a tenger hullámhegyein lépdel)” (Jób.
9,8)
Hát: „Uram,
Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges
voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő
tengeren); mikor az ő habjai
felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10)
Ige: Isten Szelleme
„Mi [pedig]
nem a világ [világrendszer, kozmosz]
szellemét kaptuk
hanem az Istentől eredő [Istenből
való] Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat] »g: eidó oida = tudatában legyünk annak« amit az Isten a kegyelemben [kegyelme] ajándékozott nekünk. (1Kor
2,12)
Ige: A beszéd
De ahogy a másik emberről beszélsz,
az megmutatja, hogy mi van a szívedben: „Amik
pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak.... Mint a vízben egyik orca a
másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat” (Mát. 15,18; Péld. 27,19)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)