2012. május 14.
Bölcs gondolatok mindennapra
"Egyszerűen arról van szó: Krisztus és egyedül
Krisztus, senki más!
Semmi másra nincs
szükségem, ahogy a lelkemnek sem."
"Lényeg: Isten
uralma alá helyezd az életed!
"Mi akarsz Uram, mit tegyek?"
"Nem az a
lényeg, hogy mi hogyan állunk, hanem az, hogy kicsoda Ő és milyen a
kapcsolatunk Vele."
"Olvasd Isten
Igéjét, keresd, miként adhatod át Neki az életed.
Imádkozz erőért.
Tedd le az életed.
Élj másokért, ne
önmagadért.
Halj meg önmagadnak,
hogy életed legyen = ez mindennek a gyökere!"
(Paul Washer)
2012. május 13.
Ige: Az üldözések
Az Úr Jézus így bátorítja a mindenkori Övéit: „Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a
gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a
fejedelmek [egy ország első embere elé] és
hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne
aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel
védekezzetek], mi módon vagy mit
szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít titeket, mit kell mondanotok” (Luk. 12,11-12).
Máté így ír az Úr Jézus szavairól: „De
mikor átadnak [elárulnak és kiszolgáltatnak] titeket [és bíróság elé állítanak], ne aggodalmaskodjatok [ne legyen gondotok arra; nehogy (aggódva)
tépelődjetek; ne töprengjetek, és ne nyugtalankodjatok, hogy], mi módon vagy mit szóljatok [vagy mit
beszéljetek]. Mert megadatik néktek
[és megkapjátok] abban az órában, mit
mondjatok [amit mondanotok kell majd; és hogy hogyan beszéljetek]. Mert nem ti vagytok, akik szóltok
[beszéltek], hanem a ti Atyátoknak
Szelleme az, aki szól ti bennetek [és általatok, és rajtatok keresztül]” (Mát. 10,17-20).
Bátorít a Szent Szellem, Márkon keresztül is: Mikor pedig [kiszolgáltatnak, elárulnak és] fogva visznek [és elhurcolnak], hogy átadjanak titeket, ne
aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] előre [a miatt], hogy mit
szóljatok, és ne gondolkodjatok [előre], hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti
vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Szellem” (Márk. 13,11).
Ezért mondom, hogy: „Tökéljétek
(határozzátok) el azért a ti szívetekben,
hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre (és nem
gondoltok előre a védekezésre): Mert én
adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene
nem állhatnak mind azok, akik magokat ellenetekbe vetik (egyetlen
ellenfeletek sem)” (Luk. 21,14-15).
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem
vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy
szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr
pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté,
vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj, és én leszek a te
száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12).
Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az
Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld
(és hirdesd) mindazt, amit parancsolok
néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és
megmentelek) téged! Mond az Úr. És
kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté (megérintette a) számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én
igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).
Mert: „Akin az Úrnak Szelleme
megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak
(és erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének
és félelmének (vagyis tiszteletének) Szelleme.
Az ÚR félelme lesz a gyönyörűsége, és nem szemeinek látása szerint (vagyis
nem a látszat után) ítél, és nem füleinek
hallása szerint bíráskodik (és nem hallomás után dönt)” (Ésa. 11,2-3).
Mikeás próféta is hittel vallja, hogy: „És megszégyenülnek a látók (ḥôzeh:
látók, nézők, próféták), és elpirulnak a
jövendőmondók (qásam: jósol,
jövendőt mond, hamisan prófétál), és
elfedik szájukat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől. Én ellenben
megteljesedem az Úr Szellemének erejével, és (mišəpáṭ: igazságossággal, törvényességgel) és hatalommal, és (gəḇúráh: hősiességgel, vitézséggel, és bátorsággal), hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét (peša: lázadását, és elszakadását), és Izráelnek az ő bűnét (az ő céltévesztését)” (Mik. 3,7-8).
Ezért
szükséges, hogy: „Vegyetek Szent
Szellemet” (Ján. 20,21-22). Pál
apostol is így bátorítja az istent szeretőket: „Mert nem félelemnek [és nem csüggedtségnek] szellemét adott [ajándékozott] nékünk az Isten; hanem erőnek és
[(agapé): Isten szerinti)]
szeretetnek és józanságnak szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk,
nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek,
kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem, az ő foglyát
[aki Őérte vagyok bilincsben, és vagyok fogoly, és rab] hanem együtt szenvedj [és szenvedd el
velem együtt a nehézséget, a bajt, a bántalmat. Türelmesen szenvedd el a
rosszat, vállald a szenvedést, nehézségeket, a nyomorúságot] az Evangéliumért
Istennek hatalma [Istennek ereje, képessége, és hatalma] szerint [Más fordítás: Ehelyett vállald az evangéliumért a
szenvedéseket velem együtt, Istennek ereje, erő megnyilvánulása által]” (2 Tim. 1,7-8).
Péter apostol is így buzdítja a szenteket: „Boldogok [vagytok] (a legteljesebb mértékben boldog; áldott), ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat
kaptok, ócsárolnak) titeket; mert
megnyugszik (megpihen) rajtatok a
dicsőségnek és az Istennek (isteni Felség) Szelleme, [amit] amazok káromolnak (becsmérel; tiszteletlenül
beszél) ugyan, de ti dicsőítitek azt”
(1Pét 4,14)
Ige: Nem félek
„Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem
rettegek); mert erősségem és énekem az
Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító
kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).
„És vezérel téged az
Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat
megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a
melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)
Ige: Az ajándék
„Meg ne vesd (ne
hanyagold el) a kegyelemnek benned való
ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád
tevésével (a vének kézrátételével)” (1 Tim. 4,14)
„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi
ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem
félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és
józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7)
Imádság:
Látod, Uram, tanácstalan vagyok. Miért?
Miért kell elszenvednem ennyi bántást? Talán ezt érdemeltem?
Vagy Te akarsz nevelni ezzel engem? Nem tudom.
A tanácstalanságom hozom eléd. És rád bízom a választ.
Mert bízom abban, hogy Te nem hagysz válasz nélkül engem.
Mert tudom, hogy a leg kétségbeejtőbb életkérdéseimre is,
Te megadod, Te adod meg a választ.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A Növekedés iránya
Miután valamennyien
ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.
(Máté 14:20.)
Egy gazdag ifjú kereste fel egykor Jézust. Mindene megvolt,
mégis valami odahajtotta Jézushoz. Azt érezte, mindent megtart, minden rendben
van, a lehető legjobb mindabban, amit az élet számára adott, mégis hiányzik
valami. Jézus nem tesz mást, mint visszatükrözi ezt az érzését. Igen, csurig
tele van az életed, ráadásul csupa jó dologgal van tele, de ez a sok, ez a hiány
éppen. Mi is sokszor azt hisszük, hogy ha még ez vagy az lenne, akkor jobb
lenne az élet. Jól megy a templomban is minden, csak még ott egy kis festés,
amott egy új hitoktató, egy intézmény, egy kert, egy ez, egy az, és akkor majd
előrébb megy az egyház szekere. Nem vesszük észre, hogy az egyházban is ez a
sok minden éppen a fogyatkozás. Nem az a dolgunk, hogy a cukrászdában a lehető
legnagyobbra növeljük a választékot. Nem vízszintes, mennyiségi síkon kell
növekednünk. (Fekete Ágnes)
Elaine Tavolacci: Ne vesd meg a kicsiny kezdetet
A Word In Season - Időszerű Üzenet: Készítette: Lisa szanyel
Sokan már azon vagytok, hogy feladjátok, mert már olyan régóta hisztek abban, hogy Isten egy konkrét nagy dolgot előhoz, és még nem láttátok megvalósulni természetes szinten.
Az Úr adott nekem egy példázatot két fáról. Két magot ültettek el egyszerre, ami két különböző fáé. Az egyik egy cseresznyefának, a másik egy óriásfenyőnek a magva volt.
Ugyanabban a gondoskodásban részesültek, hiszen ugyanannyi napsütést és vizet kaptak. A cseresznyefa gyorsan felnőtt és gyönyörűen kivirágzott, csodálatos rózsaszín virágai és világoszöld levelei voltak, az óriásfenyő magvának viszont láthatóan hosszú időre volt szüksége, hogy kibújjon a földből.
Ahogy telt az idő, a cseresznyefa tovább nőtt és virágzott, de az óriásfenyőből, úgy tűnt, hogy nem lesz semmi. Egy idő után aztán egy kis hajtás bújt ki a talajból, és az óriásfenyő elkezdett rendkívül nagyra nőni, és ott tornyosult a cseresznyefa fölött. Azért kellett több idő az óriásfenyőnek ahhoz, hogy kinőjön, mert erősebb és mélyebbre nyúló gyökerekre volt szüksége, hogy ezek a gyökerek mélyen a földbe ereszkedve meg tudják tartani a fa hatalmas termetét. Egyik fa sem volt jelentéktelen, sőt betöltötték a rendeltetésüket, és habár a cseresznyefa szemre tetszetős volt, az óriásfenyő a világ legmagasabb és legerősebb fájává nőtt fel.
Az Úr azt mondja, ne add fel a látásodat. Amit elkezdtem benned, azt véghez is viszem. Az a mag, amit Én ültettem el benned, bizonyosan gyümölcsöt fog teremni, és te mindazzá leszel, amire Én elhívtalak. Ne hagyd, hogy a késlekedés miatti csüggedés letérítsen az útról, amelyen egykor jártál. Én teljességre viszek mindent, aminek a megcselekvésére elhívtalak téged. Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját, és ne hasonlítsd magadat másokhoz. Minden egyes ember fontos az Én szemeimben, és mindannyian egyedi módon lettetek megalkotva, isteni, konkrét rendeltetéssel.
Az Úr azt mondja, ne add fel a látásodat. Amit elkezdtem benned, azt véghez is viszem. Az a mag, amit Én ültettem el benned, bizonyosan gyümölcsöt fog teremni, és te mindazzá leszel, amire Én elhívtalak. Ne hagyd, hogy a késlekedés miatti csüggedés letérítsen az útról, amelyen egykor jártál. Én teljességre viszek mindent, aminek a megcselekvésére elhívtalak téged. Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját, és ne hasonlítsd magadat másokhoz. Minden egyes ember fontos az Én szemeimben, és mindannyian egyedi módon lettetek megalkotva, isteni, konkrét rendeltetéssel.
Ne akarj másvalakit utánozni, hanem legyél szabad arra, hogy az legyél, akinek elhívtalak. Én egy Szövetséget kötöttem veled, és Én megtartom a szavamat. Folytasd a küzdelmet mindazért, amit készítettem neked. Ne fáradj meg az úton, és ne veszítsd el a látásodat. Soha ne veszítsd szem előtt a célodat, és aminek a véghezvitelére teremtettelek. Ne nézz vissza, mert különben letérsz az oda vezető útról, ahová tartasz.
A múltad hibái nem törlik el a jövődre vonatkozó terveimet, ahogy továbbra is előre haladsz. Kövesd a békességet és ne zaklasson fel, amikor kerülőutak és késleltetések jönnek. A késleltetés nem meghiúsítás. Örvendezz Bennem, és ne vesd meg azt a helyet, ahol most vagy, mert a legjobb napjaid előtted állnak, amint követed a keskeny ösvényt, amit számodra készítettem, mondja az Úr.
Zakariás 4:10
Mert aki megvetette a kis dolgok napját, majd örvend, ha látja Zerubbábel kezében az ónkövet: ez a hét az Úr szeme, melyek bejárják az egész földet.
Márk 4:26 -29
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arravaló, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
Jakab 5:7 -8
Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg korai és kései esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
Forditotta: Országh György
Forras: www.awordinseason.info
http://gyurinaploja.blogspot.com.au/
Amen! Halleluja!! Igeretes, csodalatos profecia! Aldasos, bekes hetveget kivanok Nektek, az Ur az O boseges aldasait arassza Ratok a Mennybol, aldott minden, amihez kezetek er!
Zakariás 4:10
Mert aki megvetette a kis dolgok napját, majd örvend, ha látja Zerubbábel kezében az ónkövet: ez a hét az Úr szeme, melyek bejárják az egész földet.
Márk 4:26 -29
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arravaló, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
Jakab 5:7 -8
Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg korai és kései esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
Forditotta: Országh György
Forras: www.awordinseason.info
http://gyurinaploja.blogspot.com.au/
Amen! Halleluja!! Igeretes, csodalatos profecia! Aldasos, bekes hetveget kivanok Nektek, az Ur az O boseges aldasait arassza Ratok a Mennybol, aldott minden, amihez kezetek er!
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Megszólítom azokat a helyeket, ahol szétszórt lettél, hogy
egyenesbe hozzam azokat. Mindent megtettél annak érdekében, hogy összeilleszd
az összes darabot, viszont eddig nem volt meg minden szükséges darab. Az eddig
hiányzó dolgok el fognak jönni hozzád, és rendbe lesznek téve, mondja az Úr.
Amire most szükséged van, az a türelem, a bölcsesség, és az útmutatás. Tartsd
életben a reménységedet és a hitedet!
Zsidókhoz írt levél 10:23 Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához
tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette.
ÖRÖKSÉG
Péld 31,10-31.
10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az
igazgyöngynél.
11 Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy.
12 Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.
13 Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével.
14 Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt.
15 Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést
szolgálóinak.
16 Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít.
17 Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait.
18 Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el
mécsese.
19 Ügyesen kezeli a guzsalyt, tenyerében tartja az orsót.
20 Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a
szegénynek.
21 Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe
meleg ruhába öltözött.
22 Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az
öltözete.
23 Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel
ül együtt.
24 Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak.
25 Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.
26 Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.
27 Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés.
28 Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így
dicséri:
29 Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket!
30 Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony
dicséretre méltó.
31 Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden
helyen!
Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit,
amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg
vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. (2Tim 1,5)
Elővettem régi varrógépemet és varrókészletemet, s leporoltam róluk
30 év porát. Hosszú idő után ez volt az első alkalom, hogy újra varrni akartam
két lányunokámmal. Tűzés, vágás, öltés - a kezeim mintha maguktól emlékeztek
volna a régi ügyességükre. Ám ahogy megsimogattam az anyagot, a nagymamám kezét
láttam. Mikor lett a kezem olyan, mint az övé?
Emlékszem a kezére, mikor gyöngyöket varrt az esküvői
fátylamra, mikor fürgén dagasztotta a fánkot, vagy mikor cukrot és fahéjat
szórt a legjobb pirítósra, melyet valaha ettem. S emlékszem hálásan
összekulcsolt kezére, mikor utoljára köszöntem el tőle oly sok évvel ezelőtt.
Emlékszem arra is, hogyan imádkozott. Négyévesként mellette
ültem a templomban, s láttam, ahogy az ég felé emelte kezét, és csukott szemmel
beszélt Istenhez. Amint néztem, semmi kétségem nem volt, hogy Isten létezik, és
meghallgatja.
Milyen csodálatos örökséget hagyott rám! Ahogy varrok, minden
öltéssel szeretetemet adom az anyagba, s azért imádkozom, hogy unokáim is
segítő, szerető és imádkozó kezeimre emlékezhessenek.
Imádság: Drága Urunk, segíts minket, hogy életmódunkkal a hit
örökségét hagyhassuk utódainkra. Ámen.
Hogyan tehetek ma úgy, hogy mások meglássák Krisztust?
Carol A. Lowe (Texas, USA)
Kenneth E. Hagin: A megdorgálás
Hogy azt [az Egyházat] megszentelje,
megtisztítván a víznek fürdőjével az Ige által. - Efézus 5,26.
— Te megfeledkeztél valamiről — mondta valaki egyszer.
— Miről feledkeztem meg?
— Arról, hogy a Zsidókhoz írt levélben az áll: …mert akit szeret az Úr, megdorgálja…” (Zsid. 12,6)
— Nem, nem feledkeztem meg erről. Ez a vers valóban ott van, de nem azt mondja, hogy: akit szeret az Úr, megbetegíti.
Az emberek sajátos módon értelmeznek bizonyos verseket. A ‘megdorgál’-nak fordított görög szó jelentése, gyereket nevel, tanít. Te is neveled a gyermekeidet, iskolába járatod őket. Mondtad azonban valaha is a tanárainak: “Ha Johnny nem tanul rendesen, verje ki a szemét”, vagy: “Ha Johnny engedetlenkedik, törje el a lábát”, vagy: “Sújtsa rák akkor”. Nem, te nem így fegyelmezed, és nem így neveled a gyermekedet! És Isten sem így teszi!
— Miről feledkeztem meg?
— Arról, hogy a Zsidókhoz írt levélben az áll: …mert akit szeret az Úr, megdorgálja…” (Zsid. 12,6)
— Nem, nem feledkeztem meg erről. Ez a vers valóban ott van, de nem azt mondja, hogy: akit szeret az Úr, megbetegíti.
Az emberek sajátos módon értelmeznek bizonyos verseket. A ‘megdorgál’-nak fordított görög szó jelentése, gyereket nevel, tanít. Te is neveled a gyermekeidet, iskolába járatod őket. Mondtad azonban valaha is a tanárainak: “Ha Johnny nem tanul rendesen, verje ki a szemét”, vagy: “Ha Johnny engedetlenkedik, törje el a lábát”, vagy: “Sújtsa rák akkor”. Nem, te nem így fegyelmezed, és nem így neveled a gyermekedet! És Isten sem így teszi!
Megvallás: Az Ige és Isten Szelleme
tanít engem. Az Ige és Isten Szelleme nevel engem. Az Ige és Isten Szelleme
fegyelmez engem. Az Ige vízének fürdőjével vagyok megtisztítva.
|
Az Ige és az újjászületés
Nem
mulandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élõ és maradandó
beszéde által.
(1
Péter 1, 23)
Az
újjászületésnek Isten Igéje az eszköze. A Jézusról való bizonyságtétel vezet a
Jézusban való hitre, és a benne való hit által vesszük a Szentlelket s leszünk
új emberekké. Az Ige személyünkben szólít meg minket, lelkiismeretünkhöz és
akaratunkhoz szól. Az Ige vezet hitre, ami azt jelenti, hogy egész lényünket
alávetjük Krisztusnak és evangéliumának.
A
keresztség önmagában véve nem elegendõ. Ha nem kerül sor az üdvösségnek
személyes megragadására, ha elzárkózunk Jézus elõl és a világnak, valamint
bûnös hajlamainknak élünk, akkor megkeresztelt voltunk ellenére is a gonosz
gyermekei vagyunk. Isten fiai csak a Jézus Krisztusban való hit által vagyunk
(Gal 3, 26).
Jézus
szerint víz és Lélek által kell újjá születnünk. Ezt sokan úgy értelmezték -
tévesen -, hogy ez a keresztségre vonatkozik. Jézusnak ezek a szavai a vízre
vonatkozólag csak a Keresztelõ János keresztségére utalhattak, aki magáról azt
mondotta: "én vízzel keresztelek, de aki utánam iön, Szentlélekkel és
tûzzel keresztel majd titeket". Nikodémus, akivel Jézus ezekrõl a
dolgokról beszélt, csupán a János keresztségére gondolhatott. A keresztyén
értelemben vett keresztségre vonatkozólag Jézus csak késõbb adott parancsot.
Jánosnak
a vízkeresztsége a bûnbánatot példázta. Aki ezt vállalta, az arról tett
bizonyságot, hogy a bûnnek tisztátalanságától szeretne szabadulni. Nyilvánvaló,
hogy a víz csak külsõ tisztulást eredményez, új életet ném ad. Erre csak a
Szentlélek képes, aki az élet Lelke. Azonban a bûnbánat és a bûnnel való
szakítás elengedhetetlen feltétele a Szentlélek elnyerésének. Tehát mind
Jánosnak, mind Jézusnak a tanítása minden idõkre érvényes; mert az
újjászületéshez két dolog szükséges: a mi részünkrõl bûnbánat,
gondolkodásmódunk megváltozása, õszinte elhatározás, hogy elszakadjunk régi
énünktõl; de - és ez a fõdolog - valaminek felülrõl kell megtörténni, amikor is
a Szentlélek új lelkületet teremt. Gondolataink új irányt kapnak, melynek
szükségességét már a bûnbánat felismertette velünk. De amennyire a természeti
életet sem mi adjuk önmagunknak, éppen úgy a lelki élet is adatik, mégpedig az
Isten Igéjébe vetett hit által.
Carl
Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)